Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Gratulálok az első 50-esedhez, nagyon jó beszámoló lett!
Kicsit a 2 év előtti magamra ismertem benne (nekem is az ISZI50 volt az első 50-esem 2015-ben, és hasonlóan éltem át), ugyanebben cipőben jártam én is akkor, csak rövideket mentem előtte, igaz sokat (majdnem minden hétvégén), de csak 20-25 km-eket, és én is álmodoztam a Kinizsiről, meg más hosszú túrákról, de nem bíztam magamban, hogy tudok én annyit menni. Aztán rá lettem beszélve a hosszabb távokra, a sok 20 km körüli után az ISZI50 előtti hétvégén egy maszek túra a NIK40 útvonalán nappal, ahol aztán meg lettem győzve, és elindultam az ISZI50-en, meg is csináltam, bár a Te idődnél némileg lassabban (10:40 alatt). Utána már nem volt megállás, szorgalmasan mentem egyre hosszabbakat, készültem a Kinizsire, sajnos 2016-ban még nem sikerült, igaz a feladás oka bokasérülés volt. Próbálkoztam más 100-asokkal is, akkor még sikertelenül. De sose adtam fel, és idén végre beérett a sok munka gyümölcse, sikerült a Kinizsi, a Kék Balaton 100 és most az Iszinik 100 is.
Talán jobb is így utólag belegondolva, tudom, hogy vannak akik egyből a Kinizsivel kezdtek, és sikerült nekik, de így, jónéhány feladással magam mögött talán jobban tudom értékelni, mit is jelent 100-ast menni.
Szóval a sebességeddel abszolút nincs baj, a kellő elszántság is megvan, a lényeg, hogy menj minél többet, lehetőség szerint minél hosszabbakat, minél szintesebbeket, tapasztald ki, hogy útközben milyen tempó, mennyi pihenő, és milyen időközönként, milyen étel-ital stb. a leghatékonyabb a számodra (buktam én is be hosszú túrát mikor még nem ismertem kellően magam e téren).
Más. Remek dolog társakkal menni, de (szintén adódtak már nehézségeim ennek a be nem tartásából) hosszabb túrán csak magadra hallgass, csak a saját tempóddal menj!
A vízhólyagok elkerülése végett érdemes lenne esetleg másik túracipőt kipróbálni a bakancs helyett, és minimum 1 számmal legyen nagyobb, mint amilyen cipőt hordasz! Én se hittem benne, sokáig rengeteget szenvedtem a vízhólyagokkal, de aztán a 36-os lábamra vettem 38-as túracipőt, és megtaláltam a számomra ideális zoknit is, és láss csodát, az Isziniken 0 vízhólyag, nagyon-nagyon nagy könnyebbség volt! Szó lehet még dupla zokni, krémezés, túra előtt leragasztás a kényes helyeken, de mindenkinek más válik be. Ki kell tapasztalni.
Tapasztald ki az éjszakai, lámpával túrázást is, pl. nagyon jó alkalom erre a Sárga 70, remek felkészítő túra a Kinizsire!
Néhány 50-es túra, plusz az említett Sárga 70, és akkor komoly eséllyel indulhatsz akár jövőre is a Kinizsin! Sok sikert és kitartást kívánok a felkészüléshez!
Jópár kilométert mentünk együtt egy sráccal, aki még csak ismerkedik a teljesítménytúrázással (neki a hosszútávú rollerezés és gördeszkázás a sportja, de hidegben nem szereti azokat), és mesélte, hogy nemhogy csak ez az első százasa, de az eddigi leghosszabb távja is csak 45 km volt!
Még Dorogon is láttuk, így könnyen lehet, hogy ténylegesen végigment, holott már a Bika-völgynél is voltak vízhólyagjai.
Gratulálok! Jol esik olvasni, hogy valakinek az ISZI 50 az elsö 50-ese!
Ha megengedsz pár tanácsot:
- idöjárás olyan amilyen. Amint az idei példa mutatja, az hogy Pesten, vagy Vácon esik, az nem jelenti, hogy a Gerecsében is esik.
- Ejszaka mindig gyujts lámpát, pláne ha egyedül vagy. Ha rosszul lépsz a sötétben és kificamodott bokával fekszel az erdö közepén az senkinek sem jo. Épp az Iszi napján, November 18-án volt a Hegedüs Robi emléktúra. Robi egy nagyon nagy tapasztalattal rendelkezö túrázó, rendezö volt. Dobogókönél egyszer nem gyujtott lámpát, kicsuszott, lezuhant és meghalt.
- vagy hordjál 2 zoknit, vagy krémezd a talpad, vagy menjél bakancs helyett könnyebb cipöben. 30 km alatt 2 vizholyag nem jo.
- innentöl ne a távot növeld, hanem a szintet. Az ISZI 50 egy viszonylag lapos túra (Jó persze egy alföldi 50-eshez képest nagyon meredek meg szintes), és a Kinizsi elsö felében több szint van, mint itt.
Mondjuk pl. dec 29-én a Dorogrol indulo Szuperkatlan egy jo lehetöseg. És megismered a Kinizsi utvonalát is egy kicsit. Igaz, hogy csak 30 kilométer, de milyen 30! A végére ugy fogod érezni, inkább mégegyszer ISZI50... Amellett ezen a turán én leszek a Mogyorósbányai pontör...
Köszi a beszámolót, és gratulálok az első ötvenesedhez és az első sötétben megtett kilométerekhez, és jó felkészülést a Kinizsire!
Itt nyilván nagy ugrás volt az előző maximális távodhoz képest, de a lényeg hogy sikerült (és nem is rossz idő alatt), és szerintem egy kis pihenéssel, és tavaszig néhány hosszabb (vagy akár először egy-két újabb 50-es, majd 70 - 80 km) túrával szerintem fel tudsz készülni a 2018-as Kinizsire is.
Gratulálok én is mindenkinek, és valóban jó volt találkozni több topiktárssal, baráttal, túratárssal is, út közben és a célban is :)
Ami a zenét illeti: amikor a Getére másztunk felfelé Sissyvel, két sráccal előzgettük egymást, akik kihangosítva hallgattak Queent meg Bee Geest, a fáradt lépésekbe vidámságot és ritmust vitt a Stayin' alive :)
Legelőször is szívből gratulálok mindenkinek, aki bármelyik távot teljesítette, és azoknak is, akik most feladni kényszerültek.
Másodszori próbálkozásra végre siker, behúzva 23:58 alatt, tudtam, hogy kemény lesz, kellően elszánt is voltam, ugye az időjárás se volt szörnyű, meg végre megtaláltam a számomra ideális túracipő-zokni párost, ami nem csinálja ki a sarkaimat, szóval minden kellően összejött, hogy életem eddigi legnehezebb túráját teljesíthessem.
Az elején sajnos megint a szokásos sípcsontfájás, nem is tetszett a hosszú aszfaltos szakasz, kissé idétlen, kocogásnak álcázott mozdulatokkal lépkedtem, így kevésbé volt fájdalmas. Amint elmúlt a fájdalom, a első 50 kili Mogyiig örömtúra volt, éreztem, hogy jól megy, magamhoz képest szuper tempót diktáltam, örültem, mikor a nap is kisütött. Vértestolnánál kicsit sokat álltam sorba a hotdogért, de megérte, a szokásosan isteni finom volt. Bika-völgynél szerintem a legfinomabb teát ittam életemben! Érdekesség, hogy pont ott vettem elő a fejlámpát, ahol a Kinizsin.
Mogyi 10 óra alatt megvolt, ez számomra szuper időnek számít. Pihenés után elszántan tovább, a Kőszikla és a Hegyeskő nem okozott gondot, de aztán a Getére felfelé kicsit "meghaltam", fent aztán pár percet melegedtem a tábortűznél, meg köszönöm azt a 1/2 korty páleszt, kicsit helyretett a pihenés. Leszáguldottam Dorogra, aztán a Molnárban megint rápihentem egy rövidet a Pilis előtt, elszántan tovább, nagyon tetszett és hangulatos volt a kesztölci pont előtt a mécsesekből kirakott "csillagösvény" és nagyon jól esett az ellátmány banán, erre nem is számítottam.
A Kétágúra felfelé aztán nagyon megszenvedtem, tudtam, hogy kegyetlen lesz, hát tényleg az volt... Pilis-nyeregben megint pár perc pihenő, és meglepően könnyen másztam fel a Pilis-tető oldalába, még a sokszor csúszós sár se szegte a kedvem. A szerpentinen felfelé nagyon szeretek menni, de lefelé most eléggé fájt a sok kő miatt a talpam és a térdem.
Szántói-nyereg szuper volt! Főleg a hámozott mandarin vitt mindent! Elemcsere a lámpában, és tovább, sár az sajnos volt, a Hosszú-hegyen a földön találtam meg a kódos papírt, még jó, hogy észrevettem. És fejben már készültem a Kevélyre, a nyereghez felmászás még kegyetlenebbül kikészített, mint a Gete, nem szégyellem, sírva is fakadtam. Már nagyon elegem volt a kövekből, de itt már tudtam, hogy sikerülni fog, ez hajtott utána már végig. Beérve a házak közé mikor megtudtam mennyi az idő, még volt egy kis energiatöltelékem futni egy kicsit, szerettem volna, hogy 23-al kezdődjön az időm, és éppencsak, de sikerült! A célban azért volt pár csepp örömkönny, felejthetetlen volt!
Volt szerencsém sok ismerőssel összefutni, jó volt találkozni veletek, még egyszer gratulálok mindenkinek!
Gratulálok minden résztvevőnek, sikeresnek, és bármilyen okból feladónak egyaránt, választott távtól függetlenül.
Nem tudom, kinek mi maradt meg igazán, de nekem a Pusztamarót környékét, már alacsony szögben bearanyozó napsugarak, a kesztölci ep.-hez vezető mécsesösvény, a Szántói-nyeregben az összenézés ismeretlen túratársakkal, hogy kellett ez nekünk, majd vigyorogva tovább...
Sokadik sikertelen próbálkozás után, végre sérülés nélkül, motiváltan értem be.
Ismét kiváló szervezés volt, köszönet mindenkinek, aki részt vett benne.
Remélem sokatokkal összefutok, előreláthatólag nem lesz vész eső fronton. Pár napja tekeregtünk a Pilisben, a Kétágún szerencsére már csak lefelé. Nem mintha annyira egyszerű lett volna az esőben, de valahogy felfelé nem kívánkoztunk. Aki a nagytávra jön:
- Írtam nemrég, hogy Kesztölcön eltűnt a közkút (téliesítették, vagy bármi), azóta sincs, szóval erre
Idén (elsőbálozóként) szeretnék részt venni az Isziniken.
A weboldalatokon az ellátás két külön menüpontban is fel van tüntetve, és két részletben nem egyeznek egymással, minden további helyszín tekintetében viszont igen.
Gyalogosként neveztem, tehát tudom, hogy a terepfutó-ellátás nem jár.
A kérdéseim:
A hot-dog Vértestolnánál, vagy a Bika-völgyben lesz?
Valóban, nem sokkal (térképen szabad szemmel nem is egyértelműen) hosszabb, és sokkal jobban (automatikusan) követhető. A kék kút is működött, és kutyák sem voltak szabadon, mint a pincesoron.
Amúgy vacilálok még egy kicsit, hogy elkezdjek-e hezitálni egy ISZI(N) 50(65) résztávon, ha esetleg a bokám, achillesem, térdem addig kiheveri a keddi beszerű járást a nyomorult cipőnek látszó trágyban.
"Az Isziniken nagyon jól jelzett ez a szakasz amúgy. Igaz, én sötétben szoktam odaérni, ott segít a fényvisszaverő is."
Rakok ki szalagokat is a futoknak, mert ök vilagosban ernek oda, de a tura napjan, es a seprü leveszi, szoval az év többi részén tényleg eléggé tudni kell, mit keresel.
Tudtommal amugy régen (90es évek) még Tokodon át haladt a Kinizsi, valahogy 2001-töl jött a rövidítés a Horgásztó - Csomória felé a K+-en
De hogy a "miert"-re is valaszoljak: elegem lett a Csomoriás K+ -böl.(Pedig en voltam az utolso aki jeleket festett fel rajta meg 2011-ben. Sötetben a szantoföldön az emberek 30%-a nem találta meg a helyet ahol balra kell fordulni, jelezni nincs mire, se szalagot, se fenyvisszaveröt. A K+ gyakorlatilag csak a terkepen letezik, a terepen nem, es a Kinizsin sokan mennek ott, azert nem tevednek el az emberek.
Az elsö iszinikes evekben mast se csinaltam delutan négytöl nyolcig, csak telefonáltam, annyian hivtak fel "eltévedtünk a Hegyeskö után, merre menjünk?" szöveggel.
Igy aztán két jelzésváltással kevesebb, Tokodon van vizveteli, söt meg vásárlási lehetöseg is, és a terepfutoknak frissitöpont a Gete elött.
Fenyvisszaveröket, szalagokat tudok mire tenni, a resztvevök nem tevednek el, mindenkinek jobb. Az egyetln negativum talan, hogy az utvonal igy hosszabb lett kicsivel, de nem szamottevöen.
