Június 6-9. között harmadik alkalommal rendezik meg a Margó Irodalmi Fesztivált. Itt mutatja be új, Ezt is el című verseskötetét Erdős Virág, aki a fesztivál Pesti Est-különszámának az elejére köszöntőt is írt.
Igen? - Tessék szépen lefeküdni! - De én még – - Semmi de! Te is nagyon jól tudod, hogy már régesrég aludnod kéne! Fogmosás? Megvolt? … Pizsamád? - Pizsamám? Csak nem gondolod, hogy pizsamába --? - Mért? Mi bajod a pizsamáddal? Büdös? Hm? Nem büdös. Most mostam ki. Nézd csak! Finom illatos. - De én – - Ja, hogy te inkább a hosszú, feketébe? Na, szépen vagyunk, mondhatom! Gondolhattam volna! Még most is csak a flancon jár az eszed! Őrület! - Lécci-lécci! - Jól van, jól van, bánom is én! Röhejesen fogsz kinézni, de mindegy. Felőlem! Na de most már aztán sipirc lefeküdni! - És a fodrincs? - Miféle fodrincs? - Hát a fodrincs. Mára vagyok bejelentve, tudod nagyon jól. Festés, vágás, igazítás, kvaterkázás, miegymás – - Miegymás?! Megáll az eszem! Csak nem éjnek évadján akarsz fodrászhoz rohangálni? Komolyan mondom, te megőrültél! Tudod te egyáltalán, hogy hány óra van? Kilencet beszéltünk, vagy nem? Még egy perc és befutnak a hugiék a koszorúkkal, te meg itt kukorékolsz egy szál bugyiban. … Na jó. Háromig számolok – - És a mese? … Azt ígérted, mese is lesz. Átverés volt. Tudtam én! - Ne pimaszkodj, mert kapsz egyet! Amindenit! Egyébként is, jut eszembe. Bepakoltál már? - Ja! … Na mindegy, majd reggel. - Reggel?? … Most viccelsz? Vagy hülyének nézel? Megegyeztünk, hogy vacsi után bepakolsz, vagy nem? Hát akkor meg? Na egy-kettő! … Bizonyítványod? Megvan? - Miféle bizonyítvány? - Tudod te azt jól. Most mit idétlenkedsz? Világosan megmondták, hogy azt vinni kell. Anélkül nem megy. Vagy azt akarod, hogy a temető árkában kaparjanak el? Mi? Jól is néznénk ki! Mégilyet! … Na mit állsz ott, még megfázol nekem. Gyere el az ablaktól, mert esküszöm hogy – - Megjött az autó. - Igen? Na tessék. Hát ezt mondom! Nem ezt mondom? Na gyere szépen, odaviszlek. Kapaszkodj! Így, ni. Jól van. Betakarlak, rendben? Ne izélj már, te! Csak a derekad! Tudod! Muszáj! … Alvóállatkát? Választottál már? Robot Robi? Hm? Vagy nem kell? … Most mit duzzogsz? Komolyan mondom, nem értelek. … Jóéjtpuszi? Hm? Pohár meleg kakaó? - Hozd ide a telefont! - Minek? - Fel akarom hívni a papát. - Ilyenkor? De hiszen a papa már – - Igen? … Afene. Na mindegy. Kapcsold le a villanyt. … Ha esetleg mégis keresne -- - Megmondom neki.… Az ajtót? Becsukjam? - Csak hajtsd be. - Ennyire? - Ennyire. - Rendben. Hát akkor, jó éjszakát, anya! … Aludj jól! … Oké?
hagytam hogy kapásból hülyére vegyétek hagytam hogy tettleg is helyére tegyétek hagytam hogy ne legyen mázlija juszt se hagytam hogy ne érje el még a buszt se hagytam hogy pokollá tegyék az életét hagytam hogy röhögve kérjék a bérletét hagytam hogy bagóért szopja a rezet hagytam hogy ne fogja tok vele kezet hagytam hogy piti kis vétkekért szívassák hagytam hogy nederül jön ki az igazság hagytam hogy beszálljon apuka cége hagytam hogy ok nélkül rakják a “c”-be hagytam hogy vergődés legyen a suli hagytam hogy kibukni legyen a buli fejvesztve fusson a Kultúra Házából hagytam hogy kitessé keljék a plázából hagytam hogy ráálljon ne nagyon szarozzon hagytam hogy félpénzért feketén falazzon hagytam hogy fogdossák buzgón a fenekét hagytam hogy sokallják sokan a gyerekét hagytam hogy tojjon a fészküket rakókra hagytam hogy fújjon a többségi tahókra hagytam hogy Budáig fusson egy kérvénnyel hagytam hogy gazdagabb legyen egy élménnyel hagytam hogy ne legyen gyógyír a bajára hagytam hogy ne jusson gázra se kajára hagytam hogy ne terem jen a föld eleget hagytam hogy lopnia kelljen a meleget hagytam hogy ne legyen kéznél a zsepije mikor a kisboltban tör rá a depije hagytam hogy kihulljon végleg a rostán amikor palávert csinál a postán hagytam hogy kibukjon hagytam hogy elázzon hagytam hogy retardált náciktól parázzon hagytam hogy hiába legyen a pánik hagytam hogy ne felej tődjön el máig hagytam hogy köpködve szidják az urát is hagytam hogy lemossa csendben a csulát is hagytam hogy szorongjon nappal és éjjel hagytam hogy emiatt menjenek széjjel hagytam hogy hibát a hibára halmozzon hagytam hogy üljön a seggén és malmozzon hagytam hogy börleszkké legyen a bánat hagytam hogy bringával hajtson a fának hagytam hogy ne játsszon érdemi szerepet hagytam hogy ne legyen bennetek szeretet hagytam hogy krumpliban mérjék a segélyét hagytam hogy félvállról vegyék a fekélyét hagytam hogy ne legyen alku a kaszásnál hagytam hogy ne legyen jobb hecc a baszásnál hagytam hogy jöjjön az utolsó ítélet hagytam hogy röhejbe fúljon a hitélet hagytam hogy ne vágyjon más hókuszpókuszra reggel egy felesre este a Fókuszra hagytam hogy ne legyen dolga se tébéje hagytam hogy romokban álljon a tévéje hagytam hogy horrorrá legyen a valóság hagytam hogy ne legyen számára tanulság hagytam hogy diadalt üljön az enyészet hagytam hogy hagyja a francba az egészet hagytam hogy ne tudja ne lássa ne értse hagytam hogy ne fogja fel még a felét se hagytam hogy ő legyen most is a lúzer aki a legesleg elsők közt húz el hagytam hogy nyűg legyen kint is és idegen s épp olyan hazátlan jöttment mint idebenn hagytam hogy hadd higgye ami volt köddé lett bárhogy is kezdődött annó a történet én viszont ott voltam van róla papírom fura de van ez a heppem hogy megírom ott álltam pénztárca mobil a zsebbe’ bedugtam tövig az ujjam a sebbe láthattam láttam is mindent és mégis: hagytam hogy hagyjátok hadd hagyjam én is én vétkem én vétkem én igen nagy — hagytam hogy így legyen de te ne hagyd
ha majd minden kisbalázsnak bealszik a mamája ha majd nem lesz erőszak az együttélés szabálya ha majd prímán megférnek a bringák közt a rollerek ha majd szépen elhúznak a picsába a pollenek ha majd nem lesz veszélyben a visszaszólás szabadsága ha majd nem lesz akadály a ruházatom szakadtsága ha majd nem fog megbűnhődni mindenki csak az az egy ha majd minden hajléktalan besokall és hazamegy ha majd nem lesz pokol ez az úgynevezett kánaán ha majd nem lesz olyanom hogy bár a halál várna rám ha majd nem kell kalkulálni börtönnel se kárhozattal ha majd nem kell kivárni a rendezői változattal ha majd nem lesz az a híres jogbiztonság lufi ha majd nem lesz hazánk legszebb rózsaszála pufi ha majd nem kell minden szabad helyre brendet építeni ha majd nem lesz mit a magunk ocsmányságán szépíteni ha majd nem a tartózkodásunkkal fogunk tüntetni ha majd nem lesz egyszerűbb az áldozatot büntetni ha majd minden kisiskolás úszkálhat az usziban ha majd nem fog harminc ezüst csörögni egy pusziban ha majd nem kell viselni a könnyítések terhét ha majd nem lesz tizenháromezer forint per hét ha majd nem kell hülyeségből történelmet írni ha majd nem kell egyeseknek erőn felül bírni ha majd nem lesz élet-halál ura minden helyi jegyző ha majd nem küld mindnyájunkat padlóra egy hülye edző ha majd minden kiakolbólintott birka beint ha majd nem kell cuccolni és dobbantani megint ha majd nem lesz bagatell hogy mi zajlik a végeken ha majd nem lesz menő dolog babrálni a tényeken ha majd nem a krisnásokhoz jár a haza ebédre ha majd nem lesz minden oldal jelszavakkal levédve ha majd nem lesz elegáns a másik felet kitakarni ha majd nem lesz nehéz ennyi gyökér közül kit akarni ha majd nem lesz lezárva a szabad sajtó útja ha majd nem lesz telerondítva a múltnak kútja ha majd lesz más opció mint döglött nyúl vagy öreg róka ha majd minden eszkimóra jut egy nagyon kövér fóka ha majd nem kell gonosztevők emlékének adózni ha majd újra jogom lesz még jól oda se bagózni ha majd frankón elmennek a fehérvári huszárok ha majd nem lesz árulás ha úgy döntök hogy kiszállok ha majd nem fog napról napra durvulni a tardi helyzet ha majd nem fog falnak vinni minket ez a fura szerzet ha majd nem lesz komilfó a tizenkilencedik század ha majd minden kor a saját rossz költői ellen lázad ha majd nem kell dalolni a sár helyett az azúrról ha majd nem kell kanadáig menekülni hazulról ha majd nem lesz alku tárgya minden jogos járandóság ha majd nem lesz nemzetmentő taktika a várandósság ha majd nem vész minden görcsös igyekezet kárba ha majd hamupipőke is ellóghat a bálba ha majd nem lesz etalon a lánykérés a havason ha majd nem lesz hungarista hecckampány az avason ha majd nem lesz egyre cifrább ez a cifra nyomorúság ha majd lesz itt vidámság is nem csak mindig szomorúság ha majd újra mókusokkal lesz tele a tabán ha majd nem lesz probléma hogy romungró a babám ha majd lustán ont az élet uncsi online mémeket ha majd nem lát a gyanútlan szemlélődő rémeket ha majd élünk mint a marci hevesen és gondtalanul ha majd senki se jár köztünk se pórul se hontalanul ha majd végre szabadság lesz hétvége és nyugi apa mosdik anya főz és tévét néz a hugi jövünk-megyünk teszünk-veszünk pirkadattól estig kenesétől kapuvárig palkonyától pestig lesz még egy kis ez meg az de amúgy minden klappol s ránk is vár egy hosszú boldog derékfájós aggkor
"Pócs Balázs újságíró egy bigámista. Ennek a kijelentésnek pont annyi valóságalapja van, mint egy rám vonatkozó másiknak, amit viszont egy mondaton belül legalább háromszor megemlít. Ne higgyetek a bulvársajtónak! (Úgy mint: Népszabadság.)"
Zord világot tár elénk játékos rímekkel Erdős Virág. Ételt és verset oszt, kinyílik és becsukódik – megismerni csak a sorok között lehet őt.
– Egyszerre sírunk és nevetünk, amikor Erdős Virág verseit olvassuk. Ehhez nemcsak nagy szakmai tudás kell, hanem az is, hogy Virág minden egyes művébe belepréselje a lelkét – vallja Halász Margit író. Közel húsz évvel ezelőtt ismerte meg Erdős Virágot, mindketten pályakezdőként olvastak fel a Sárkányfű irodalmi folyóirat bemutatóján. – Rögtön megütötte a fülemet Virág prózaverse és az elképesztően egyéni hang, amelyre mindannyian rácsodálkoztunk – idézi fel az írónő, aki később a Műhely Kör irodalmi szalonban találkozott rendszeresen a sírás-nevetés költőjével. Segítőkész, melegszívű emberként jellemzi Virágot, aki összetett személyiség: a felszíni zárkózottság mögött teljes nyitottság bújik meg.
– Nagyon zárkózott, de nagyon kedves lány – ezt már Garaczi László költő és író mondja Erdős Virágról. Az ő első találkozásuk a Műhely Körben történt, azóta többször is olvastak fel együtt. – Nem a társaság középpontja, nem egy bulizós arc – egészíti ki a leírást. Ám a felszín mögött ő is mást fedezett fel Virágban: komoly, mély, sok belső indulatot rejtő embert.
– Nem is értem, hogy egy ilyen zárkózott egyéniség miként tud ennyire nyitott verseket írni – csodálkozik Peti Péter fotográfus, aki a költőnő nagy rajongójának mondja magát. Szerinte Erdős Virág Namost akkor című verse egy szinten van az Egy mondat a zsarnokságról Illyés Gyula-költeménnyel. Péter felolvasóesteken sokszor látta már Virágot, de amikor megkereste, hogy portréfotót szeretne készíteni róla, határozott elutasításban volt része. Indoklás nélkül.
„mondjátok meg nagyokosok mi legyen
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen
ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét
ki pecázza kukából a halolajos kiflijét
kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje
kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje
ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét
ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét”
(Na most akkor – részlet)
Hasonló elutasítást magam is megtapasztaltam. Először jött a nyitottság: amikor felhívtam Erdős Virágot, ő készséggel beleegyezett a találkozóba. Amúgy nem nehéz megtalálni, a telefonszáma, sőt még a lakcíme is fent van az interneten. (Ő aztán nem fél a nyilvánosságtól – gondoltam.) S következett a zártság: egy órával a megbeszélt időpont előtt telefonált, és lemondta. Indoklás nélkül.
A kinyíló-bezáródó virág nála nemcsak jelkép, hanem a valóság is. Az ELTE épületében olvasott fel nemrég verseiből a 45 éves költőnő, a felsőoktatás reformjáról rendezett beszélgetésen. Szemmel láthatóan zavarban volt, feszengve üldögélt a színpadra kitett széken. Bizonytalan hangon konferálta fel első művét, az Édes hazámat; a Magyarországhoz fohászkodó kiskorú prostituált heves reakciókat váltott ki a világhálón. – A gyermekprostitúció elleni küzdelem jegyében íródott – jegyezte meg a szerző.
Olvasni kezdte Erdős Virág a verset, és egyszer csak határozottá vált. Nyitottá. Szabaddá. Ezen az estén Kollár-Klemencz Lászlóval lépett fel, és amikor a Kistehén zenekar énekese az egyik megzenésített költeményét adta elő, a dal végébe Virág is bekapcsolódott. Mosolygott a szeme is. Aztán a varázslat egy pillanat alatt elszállt, a költő tétován vett búcsút a közönségtől.
„Édes Hazám legkedvesebb kliensem
szép vagy jó vagy másnak nem jut ilyen sem
áhítattal suttogom a neved is
csókolom ha el-eljár a kezed is”
(Édes hazám – részlet)
Hobbi: gyereknevelés. Egy irodalmi honlapon ezt írta magáról Erdős Virág. A magánéletéről nem szívesen beszél; elváltan, egyedül neveli két fiát, Bálintot és Mátét. „Van két gimnazista fiam, azon szoktam töprengeni, milyen pechesek is ők. Most, amikor azon kéne gondolkodniuk, hogy mit kezdjenek az életükkel, egyelőre azon kell tipródniuk, hogy egyáltalán hol kezdjenek vele valamit” – fogalmazott egy tavalyi interjúban.
A mindennapi élet visszásságai élénken foglalkoztatják, ő mondta egyszer saját magáról: indulatból ír. S noha már évek óta publikál verset, prózát és drámát, a szélesebb közönség (hiába, ilyen világban élünk) akkor figyelt fel rá, amikor közéleti versekkel állt elő. – Virág a mostani helyzetre reflektál, és mindenkinek az elevenébe talál. Nevetni tudunk magunkon, márpedig az önsajnálat kifordítása nagy dolog – magyarázza Kozák Ignác Tibor irodalmár, aki Erdős Virág több dedikált kötetét is őrzi. Úgy érzi, a nyitottság–zártság kettősségét mutatja az is, hogy dedikálásnál a költő egy virágot rajzol a neve alá.
Saját bevallása szerint Virág nagyon keveset ír, nagyon nehezen. A hatás viszont nem marad el. Vári György irodalomtörténész a Na most akkor kapcsán a lényegre tapintott: „A legközvetlenebb természetességgel és valami bizarrul tiszta, mégis nyers poétikusság közegében éled újra a politikai versírásnak egy olyan tradíciója ebben a versben (és Erdős más verseiben is), amelyről azt hittem, végleg, feltámaszthatatlanul halott. Az ő története is bizonyítja, hogy nem szükségszerű, hogy a líraolvasás kevesek ügye legyen, előkelő hobbi vagy extrém sport.”
„ha majd nem lesz bagatell hogy
mi zajlik a
végeken
ha majd nem lesz menő dolog
babrálni a
tényeken
ha majd nem a krisnásokhoz
jár a haza
ebédre
ha majd nem lesz minden oldal
jelszavakkal
levédve”
(Mikor – részlet)
Szociálisan érzékeny: bárki is beszél Erdős Virágról, ezt mindjárt az elején megemlíti. Kollár-Klemencz László azt meséli róla: – Az emberi morális memóriát próbálja életben tartani, mintha azt kiáltaná a verseiben: emlékezzetek! A nagyon erős igazságérzete mélyről jön.
A Józsefvárosban élő költőnő nemcsak papíron küzd a kiszolgáltatottakért. Gyakran mond verset jótékonysági szervezetek rendezvényein, tüntetésein, nyíltan kiáll a hajléktalanok ügye mellett. Háromszor is részt vett már az ételosztásban, amelyet a Börtön helyett lakhatást (a hajléktalanságot büntető jogszabályok ellen harcoló) állampolgári hálózat szervez szombatonként, a Blaha Lujza téren. – Virág maga jelentkezett, hogy szeretne segíteni az ételosztásban. Otthonról is hozott ennivalót – emlékszik vissza Tanay Marcell, a hálózat tagja.
Talán éppen az adja Erdős Virág erejét, hogy a kettősség nemcsak a személyiségében rejtőzik, hanem a műveiben is. – A szavak szintjén játékos tili-tolinak tűnik, amit ír. A sorok mögött azonban ott a mélységes dráma, a nevetségesből sok verse hirtelen átalakul torokszorítóvá – mondja Halász Margit. És tényleg, tudunk-e jóízűen nevetni azon, hogy „ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra”?
ERDŐS VIRÁG József Attila-díjas költő, író. Budapesten született 1968-ban, az ELTE BTK-n végzett magyar szakon. Verseket, novellákat és drámákat is írt már. Édesapja Erdős István Kossuth-díjas bábművész, édesanyja Kalmár Éva bábművész. Két gimnazista fia van.
2013.03.17. 14:55 Nézze élőben a Milla tüntetését az ATV-n! Az ATV és az atv.hu 15 órától 16 óráig élőben kapcsolja a Milla tüntetését a Kálvin térről.
Én olyat, ami nem ázik át. Aminek nincs leszakadva a füle. Ami nem okoz demenciát. Amihez van kapaszkodó. Ahová beférnek a mütyürjeim. Ami hétvégén is nyitva van. Ami alacsonypadlós. Ami kertkapcsolatos. Amit nem kell folyton kavargatni. Ami nem tartalmaz nátrium-glutamátot. Ami olyan, mint a másik. Ami nem olyan, mint a másik. Ami kis helyen is elfér. Amit hagyma nélkül is lehet kérni. Amire van magyarázat. Amire nincs mentség. Aminek egyben lejön a héja. Amitől nem kell rögtön beszarni. Amit felérek. Amit a fiam is felér. Amit az apám is végig bír ülni. Amihez adnak villát. Ami még a hülyének is megéri. Aminek alul van a kapcsolója. Amiről ódákat lehetne zengeni. Ami szépen gyógyul. Ami vízzel is kijön. Ami nem ereszt. Ami nem izgat. Ami nem fuvalkodik fel. Amiért még a világ végére is érdemes lenne elutazni.
