Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Köszönöm az elismerést, ha hibát talál azt is legyen szíves jelezni.
Ami a képeket illeti nagy szűkében vagyok a galambfotóknak. Rohringer Pista ígérte, hogy segít, de aztán nem jött össze, így sajnos még a nemzeti kincsként számon tartott fajták közül is néhányról nincs semmiféle illusztráció - ilyenformán csak örömömet tudom kifejezni, s remélem, más galambászok netán díszbaromfisok is követni fogják az Ön példáját.
Először is szeretnék gratulálni a Madárbarát-lexikonhoz. Testvéremnek küldött egyet és nagyon elégedettek vagyunk vele. Minden elismerésünk az Öné.
Ha nem sürgős, akkor sokkal jobb képeket küldenék. Egyrészt jobb minőségű galambjaim vannak már, másrészt igényesebb képeket szeretnék csinálni róluk. Megtisztelt vele, hogy az én galambjaim szerepelhetnek a Madárbarát-lexikonban. Jó egészséget és kitartást kívánok a további munkához. Minden jót. Tisztelettel:
antwerpeni díszposta (Show Antwerpen): a múlt század végén hozták létre ezt a postagalamb jellegű alakgalambot Angliában az antwerpeni posta, az indus, a bagolysirályka és valószínűleg még néhány bizonytalan fajta keresztezésével.
Erős testű, kissé emelt tartású, rövid lábú, erős, tojásdad fejű galamb jött létre.
A fejet illetően három típus jelentkezik:
rövid fejű, hosszú fejű és középhosszú fejű.
A hosszú fejű típus koponyaíve nyújtott. A rövid fejű változat profilja inkább kört formál.
A fajtánál a fej formája, felülről nézve, az előre irányuló ék látványát idézi fel. A szem vöröses v. narancsos írisszel nagy. A szemgyűrű feszes, a csőr irányába kissé kiszélesedik, a színe a tollazat által meghatározott. A vastag csőr tompa, a két káva nagyjából azonos méretű, egymáshoz hézagmentesen illeszkedik. Az orrdudor finom, szárnyszerűen helyezkedik el, a hátsó oldaluk S-alakú.
A nyak erős, a toroknál kikerekedik. A mell széles ívelt. A hát hosszú és lapos.
A közepes hosszúságú farokra fekvő szárny széles és jól zárt.
A kormánytollak állásából adódik, hogy a farok mégis csaknem söpri a földet. A lábak csupaszok.
Minden postagalamb-színben elfogadott, de fehér jelek nélkül, miből adódik, hogy mind a dereseket, mind a babosokat kizárják a bírálatból.
Ismeretesek az egyszínű feketék és a fehérek is. Fotó: Szőke Zoltán - http://antwerpeni.gportal.hu/gindex.php?pg=26639730antwerpeni postagalamb (Antwerpener Brieftaube): a rövidcsőrű →smerle és az angol keringő 810-es években létrehozott galambfajta.
A tenyésztők kitartó munkája eredményeként torokfoltos, fehér szárnyú galambok keletkeztek. (Ábra forrása: www.standardbrieftauben.de)
A fajta egyedeit elsőként Pittoors Petrus röptetette eredményesen. Mi több, annyira elhúzott a mezőnytől, hogy kizárták, azzal az indokkal, hogy korcsokkal versenyzik.
Pittoors nem vette zokon a dolgot, s tovább folytatta a munkát, az állomány erősítése céljából bevitte az angol dragon galambot is. Ekkor egy röptetés során az állománya egy része elveszett, de a megmaradtak alapul szolgáltak a továbbfejlesztéshez.
Létrejött egy nagy testű postagalamb, hosszúkás, lapos fejjel, hosszabb csőrrel, világos szemmel, fejlett szemgyűrűkkel, vékony nyakkal és hosszú szárnnyal.
A tollazatban feltűnő volt a fehér gégefolt és a fehérrel tarkázottság.
Ezekkel a galambokkal keresztezték később a lüttichi postagalambállományt, s létrejött a belga postagalamb, a modern →postagalamb .
antwerpeni smerle galamb: a házigalamb áll-lebenyes alcsoportjának egyik belga fajtája.
Mintegy 100 évvel ezelőtt keletkezett a turbit, a bagoly sirályka és az antwerpeni díszposta keresztezése folytán.
Kezdetben, a nemesítő munkában a belgák segítségére voltak az angolok is. A fajta végleges jegyei kialakításában részt vett a postagalamb, a sirályka és a német díszposta is.
Alacsony, vízszintes testtartású, erős galamb lett, amely az 550 g-os átlagos testsúlya okán haszongalambnak minősül.
A mellfodra alapján pedig sirályka fajtának vélhetjük.
A fej oldalról nézve a csőr hegyétől a tarkóig töretlen, lapos ívű vonalat képez.
Az írisz sötét, a szemgyűrű világos.
A hússzínű csőr erős, bár közepes nagyságú.
Az orrdudor sima, jól fejlett.
A nyak erős alapról indul, a torok táján kikerekedő.
A mell széles, előre domborodó, rajta a fodor dús. A hát lapos, enyhén lejt.
A szárny a testhez simul és a hátat fedi.
A rövid farok keskeny és vízszintes tartású.
Az ujjak és a láb tollatlan, utóbbi közepesen tág állású. A karmok világosak.
A színváltozatai:
fekete,
olajszínű,
vörös,
sárga,
fekete szárnyszalagos kék,
kékfakó,
vörös- és sárgafakó fehér szalaggal v. kovácsoltan. Jegyzik
pajzsos változatát, melynél a test fehér, a szárnypajzsok és a hüvelytollak színesek.
A fehér evezők száma 8-10. (A kép forrása: www.pipay.be)
antwerpeni szakállas (bausbäckchen): a házityúk Belgiumban kitenyésztett
Hogyan kerül a "csizma" az asztalra? Szőke Zoltán (http://antwerpeni.gportal.hu/gindex.php?pg=26639730 ) telefonon pontosított, illetve ígérte, hogy hét végén csinál új fotókat és azokból számíthatunk kópiákra - vagyis az antwerpeni díszposta szócikk kiegészül az ő jóvoltából fotókkal. Nagyon jól esik ez a segítőkészség, még akkor is, ha hiszem, hogy az antwerpeni-tenyésztőknek, ha úgy tetszik, a galambtenyésztőknek is hasznos a dolog.
Nemhogy engedélyt kaptam, de még emailen is érkezett például id. Takács Ferenctől 4 fotó:
1. nürnbergi pacsirta
2. karrier
3. fodros galamb és
na! itt egy kissé gondban vagyok, mert csak tippelni tudok, hogy vajon tényleg bagdettát ábrázol-e ezért tisztelettel kérném, hogy aki küld fotót, az mindenképpen írja a kép címkéjére a fotós nevét és lehetőseg azt is, hogy milyen galambot ábrázol a fotó.
És most kérem a fórum látogatóit, hogy ezt a 4. képet segítsenek beazonosítani:
Kis szabadidőm lévén gondoltam teszek egy kirándulást Galambászországban. S lőn. szinte hihetetlen, hogy néhány hónap alatt hogy felfejlődtek a galambásztársadalom bemutatkozó portáljai - valószínűleg az ingyenes webhelykínálat vitte előre az ügyet.
Lényegében rádöbbentem, hogy valahol kezd igaza lenni Hegedűs Zsoltnak, aki a lexikont is nézve azon sajnálkozott: milyen kár, hogy az első nekirugaszkodáskor meg kellett a kiadás elől hátrálni, mert időközben a net, mint olyan, jónéhányfunkcióját felülírta.
De azt hiszem nem is kell versenyezni! Egymás mellett, egymást kiegészítve, támogatva lehet kihasználni az új technika kínálta előnyöket.
Például a linkajánlók révén rácsodálkozni, hogy nagyon is van hazánkban kínai áruház "mellett" kínai-galambtenyésztő (http://www.galambasz.eoldal.hu/ ), hogy mást ne említsek.
És nem hagyhatom szó nélkül, hogy érezni lehet, tényleg minden érdeklődőt szeretettel fogadnak, mágnesként próbálják bevonzani a közösségbe. Abszolút segítőkészek - nekem lévén nem egy olyan fotójuk, mely megítélésem szerint sokat lendít a lexikon ügyén is, minden feltétel nélkül ajánlották fel a fotókat a lexikonban való felhasználásra.
És ezért itt, ez úton is hálás köszönetem - azon felül, HOGY REMÉLEM, SIKERÜL JÓ HÍRÜKET KELTENEM, A FIGYELMET FELHÍVNI ÍGÉRETES MUNKÁSSÁGUKRA.
Egy kis ízelitő:
Benzig óra a postagalambok repülési idejének hiteles méréséhez - id. Takács Ferenctől
Orsó Pál: debreceni pergő
id Takács Ferenc: egy elegánsan szép duc (Ábrahám László)
ó-német sirályka (Altdeutsches Mövchen): a német pajzsos sirályka kiindulási alapja, az első házigalambfajta, melyet sirályka néven jegyeztek fel.
A nevét annak köszönheti, hogy a színe és a rajza megegyezik az ezüst sirályéval.
A kezdeti nagy népszerűsége után már-már elfeledték, s csak hosszú szünet után 1956-ban került újra olyan helyzetbe ez a középhosszú csőrű sirálykagalamb, hogy sztenderizálják.
Közepes hosszúságú, mély állású, jól fejlett nyakfodrával mutatós, kerek fejű fajta.
A színváltozatai:
fekete v. fehér szárnyszalagos,
pajzsos kék,
kovácsolt kék, fekete, vörös, sárga,
vörös- és kékfakó szalagokkal v. anélkül,
egyszínű fehér,
színes farkúak feketében v. kékben.
Az alapszín legyen telt, a kék és a kékfakó viszont lehetőleg világosabb árnyalatú. A pajzsosak fehérek, kivéve a pajzsot, mely a hüvelykkel együtt színes.
A színes farkúaknál természetesen követelmény a fedő- és a támasztótollak színezettsége is. Az ékben megengedett némi fehér is.
ó-német szerecsenfejű galamb (Altdeutsche Mohrenköpfe): a szász színes galamb
Más szolgáltató(zelkanet)gyorsabb és elérhetőbb. Mai hír: a világ fészkes vebkameráinak honlapján a zalaistvándit a nézők beválasztották a TOP 10-be !!!!!!!!!!! EZ UTÁN ÍGY NÉZZÉTEK !!!
Lehet, hogy megint hibáztam. Lehet, hogy a válasz sokkal kézenfekvőbb, semmint godoltam volna - a monori keringőről van szó, és ha mégse, akkor se baj, mert ez a ragyogó fajta megérdemli a népszerűsítést:
monori keringő: a házigalamb egyik nagyon szép hazai változata, mely az 1990-es évek elején kezdett el egységes fajtává válni a monori és a városkörnyéki galambászok munkája eredményeként. 1999-ben pedig már sikerült sztenderdizálni.
Enyhén emelt faroktartású, közepesnél kisebb, szívhátú v. egyszínű röpgalamb, a szárnyvég és a farokvég között a távolság 11-14 cm. A tenyészcél szerint a testtartás közel vízszintes. Hossza 24-27 cm, magassága 17-20 cm.
A fej enyhén húzott, körfésűs. Utóbbi közepesen magas, kétoldalt körforgókban (rozetta) ér véget, a szem vonalától mélyebben.
A szemgyűrű kör alakú, egysoros, világossárga, a kékeknél hamuszürke. A szem a szívhátúaknál bükkönyszem, az egyszínűeknél kukoricaszem.
A csontszínű csőr (a sztenderd szerint elfogadott jelzetten is) a homlok vonalát kis töréssel követi, közepesnél hosszabb.
A szárny - jól látható szárnybúbbal - szorosan simul a testhez, vízszintes állású, csaknem eléri a kormánytollak (14 db) végét. Lóg, de nem érintheti a földet!
A kárminpiros láb tollatlan, függőleges állású.
Elfogadott fehér alapszínben szívháttal (hódos és pontos is).
A kormánytollak színe lehet
a hátszív színével egyező díszítésű, teljesen fehér v. 1-1,5 cm-es farokpánttal ill. szalaggal ékesített. Eszerint ismeretes
a pántosfarkú, melynél a rajz megegyezik az alappal, a farok tollai és a támasztótollak viszont fehérek;
a párnásfarkú, melynél eltűnik a farokpánt és a harmadik színmező, így az egész hát és a szárny fehér.
A rajz szívhátú, fehér alapszínű, hagyományos, három elkülönített színmezővel:
1./ a fejen hód, koronacsepp v. pont;
2./ a háton a fésűvel kezdődő szívrajzolat;
3./ a kormány-, a fedő-, és a támasztótollak megegyeznek a rajzolat színével.
A sztenderdizálást követő 5 évben száznál több tenyésztőt hódított meg a fajta. A monori regionális TV és az MGKSZ segítségével a V68 tagságának odaadó igyekezete révén a fajtáról készített fél órás DVD további híveket szerez e ragyogó röpgalambnak.
Az Országgyűlés 32/2004. évi határozatával NEMZETI KINCSÜNKKÉ nyilvánított fajta.
www.user.monor.net.hu/leptech
Barna István Monor, Szilágyi u. 13.
Volt itt egy kis keveredés, ami azzal járt, hogy nekem egy kis időre teljesen elment a kedvem a javítgatástól.
Béla barátom ezzel szemben gőzerővel dolgozott, s már-már a sarkamat taposta. Na akkor rákapcsoltam, s amíg van kedvem, csinálom.
Most a Meszov fájlnál járok és itt akadtam a következő címszóra:
megbékélési v. alázatgesztus: az fajon belüli agresszió aktív gátlásának egyik formája.
Akkor mutatkozik meg a jelentősége, amikor a harckiváltó jelzések elhagyása (a fegyverek elfordítása) a folyamatban levő támadás elhárítására már hatástalan.
Pl. a harc elől kitérni akaró csóka a legsebezhetőbb pontját, a tarkóját nyomja a támadó csőre alá. Azt a pontot kínálja fel, amelyre az ölési szándék irányul, s ezzel váltja ki az aktív gátlást. Ráadásul a tarkón meghosszabbodott tollak segítik az alázatgesztust kifejezőbbé, félreérthetetlenebbé tenni. E felborzolt tollak látványa nem csak gátolja az agressziót, hanem kiváltja a társas tollászkodás reflexét is.
Tinbergen leírja, hogy hasonló jelenség mutatkozik a csüllőknél. És a sirályoknál általában békevágyat fejez ki a csőr elfordítása.
Számos fajnál ez optikailag is nyomatékot kap, ti. a fej 180 fokos elfordítása következtében a piros csőr és a sötét feji tollazat helyet a fehér tarkó (csüllőknél a fehér tarkórészen egy fekete folt) mutatkozik a támadó előtt.
Ugyanilyen nyomatékot adhatnak békülési szándékuknak a varjak (dolmányos, afrikai pajzsos), amelyeknél a tarkó világosabb foltja gyorsan és félreérthetetlenül jelzi az alázatot.
Közismert megbékélési gesztus páviánoknál és más fajoknál is a párzásra felkínálkozás.
A személyes kötődés, a barátság és a szeretet valahonnan innen, a megbékélési, alázatceremóniáktól indul, amikor a társ individualizálódik, s a felé irányuló agresszió nem gátlódik hanem más, "névtelen" fajtársakra v. valami másra zúdul.
A rituálisan rögzülő megbékélési ceremónia a csoportot alkotó individuális egyedek között szükségletté és a partnereket egymáshoz szorosan fűző kötelékké válhat. Ebben az esetben jön létre az a felettébb ellentmondásos helyzet, melyben két - egymást természetes magabiztossággal felismerő - egyed egymást elviseli minden súrlódás nélkül a territórium közepén.
A különös jelenség létrejöttében kiemelkedő szerepe van az agresszió átirányításának. Erre kiváló példával szolgálnak a darvak.
A darvak táncaként leírt, valójában megbékélési ceremónia során az állat fenyegető mozdulatokat tesz: a szárnyait széttárja, csőrét a másik madár csőréhez feni, kevélyen billegteti magát, a szemében vad düh tükröződik. A támadási előkészületnek ebben a fázisában egy hirtelen fordulattal odatartja a másiknak a legsebezhetőbb pontját, a tarkóját, amelyen mint tudjuk, a darvaknál rendszerint van egy a helyzetet optikailag megerősítő jel, egy rubinpiros foltocska.
A táncoló ebben a helyzetben néhány pillanatra megmerevedik, mintegy jelzi, hogy az agresszió nem a partner felé irányul, majd a jelzésnek nyomatékot adva egy másik daru v. más állat, annak hiányában ág v. kődarab felé fordul, s arra irányítja át az agressziót. Leggyakrabban felkap egy követ, s azon tölti ki a bosszúját. Kétszer háromszor magasba dobja, mintha azt akarná ezzel kifejezni: "Nem rád haragszom, hanem erre az undok kőre".
O. Heinroth a ludak és a kacsák megbékélési ceremóniáját →diadalkiáltásnak nevezi.
Mutatónak betettem, mert ugyan van szó a lexikonnak erről a szeletéről is az ismertetőben, de eddig valószínüleg mindenki átsiklott fölötte.
Pedig ugye etológia! Enélkül se lehet meg a madarász!!!
magzati fejlődés: a magasabbrendű élőlényeknél a megtermékenyített petesejtből, a megfelelő körülmények közepette, osztódások folytán alakul ki az embrió, a leend...
Nagyszerű madár. A télen volt szerencsém megfigyelni komoly madármegfigyelőkkel Biharugrán, amint egy óriási kacsarengetegben bukdos a halastavon, nagyon messze bent. Nagyon tetszett.
A monori börzén márciusban az osztrák kereskedő árult egy párat. Persze egyből el is adta, amint kirakta... Jellemző, hogy ő is csak egyetlen párat hozott, még kint sincsen belőle túl sok tenyészetben (már ahhoz képest, hogy mennyi egyéb réce van...).
Elvileg a hétvégi monori börzére szerez 2 párat...
Igazi problémát jelent, hogy védett, bár külföldön már sok-sok generációjuk óta tenyészetben vannak. Bizonyára kifosztanak fészkeket, de ez nem lehet jellemző a nagy madárparkokra, a víziszárnyas tenyészparkokra...
Egyik tenyésztőnek voltak kis bukói, és ott is sablonos étrenden voltak plusz minden nap kishalat kaptak.
Volt itt egy kacsás fiatalember - tudom hogy nehéz neki újat mutatni, nem is azért hozom elő a kis bukót, hanem, mert meggyőződésem, hogy néhány látogatónak örömet szerzek vele. Nekem nagyon tetszik tessék rákattintani a képre, és akkor élvezhető igazán:
kis bukó (Mergus albellus - Smew) v. kis deres, nevezik fehér búvárnak is: a Lappföldtől Kamcsatkáig eléggé gyakori, 40-43 cm nagyságú réceféle a bukók csoportjában.
A gácsér fekete hátközéppel és onnan induló szalagokkal, csíkokkal díszített, vakítóan fehér.
A testoldal halvány szürkével vékonyan hullámozott. Fotó: Mario Finkel
A tarkót és a szemtájékot két kis fekete folt ékesíti. Ezen túl a fejtetőn bozontos üstöktollak mutatkoznak.
A keskeny csőr ólomszürke.
A rövid farok a víz alá merül.
A tojó tollruhája viszonylag egyszerű, összességében szürke, fehér arci résszel, a homloktól induló, a vállig tartó gesztenyebarna fejtetővel. A torka, az alsó és a felső farkfedői is fehérek.
Tavak, folyók partján, ritkábban a tenger mellett, rendszerint faodvakban fészkel. Vízirovarokkal táplálkozik.
Nálunk téli vendég, s leggyakrabban a kercerécék csapataiban mutatkozik.
Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.
Hadd "dobok oda" neked még egy egzotikus galambot, az imént került a látókörömbe:
kis bronzszárnyú galamb v. vörhenyes bronzgalamb (Phaps elegans - Kleine Bronz- v. Erzflügeltaube - Brush Bronzewing): díszgalambként is ismert 29 cm nagyságú galambféle, melynek az eredeti élőhelye Ausztrália sűrű bozóttal benőtt két déli csücskének partvidéke, ill. Tasmánia.
Szaruszínű vékonyka csőr, sárga homlok, kékesszürke fejtető, hátul szemtől szemig vörösesbarna vízszintes fejsáv jellemzi.
Az áll, a torok a mell és a test alul kékesszürke.
A nyak hátsó éle, a hát, a szárny és a farok bronzos drapp. A farok rövid és kihegyesedő, a vége bordó árnyalatos fekete.
A szárnyon egy keskeny fényes zöld szárnycsík található.
A tojó álla és arci része egészen világos. A homlok és a test alul világos kékesszürke. A tarkótól a farok végéig bronzos barna a tollazat, de itt is mutatkozik a sötét szalag a farok végén, ill. kékes árnyalattal a szárnyszalag.
Leginkább párokban mutatkozik, a földön keresi meg táplálékát: a magvakat. Rendkívül óvatos. Alkonyatkor v. napfelkeltekor iszik.
Az eléggé hevenyészett fészkét alacsony bokorba, esetenként a talajra építi.
Teszek még egy kísérletet, merthogy az előbbieknél valószínűbb:
kiskunfélegyházi fésűs keringő: már a XIX. század végén is tenyésztett házigalambfajta a keringők csoportjában. (A régi típus fekete-fehér fotón, a német típus a színes fotón; a fehér, az új típus Kanalas János felvételén)
Közepes testnagyság, vízszintes testtartás, alacsony állás, kerek fej, széles homlok, a nyak két oldalán rozettás fésű és élénk vérmérséklet jellemzi. Sztenderd szerint hossza a begytől a kormánytollak végéig 23-26 cm, magassága a talajtól a fejtetőig 17-19 cm.
A fej szélességében megnyilvánuló különbség a másodlagos ivari jelleg tekintetében egyértelmű eligazítást nyújt.
Az egyszínűek szivárványhártyája gyöngyszínű, a fehéreké és a szívhátúaké sötét (bükkönyszem). A keskeny, kétsoros szemgyűrű sápadt (pergamenszínű).
A közepes hosszúságú csőr tőben széles és vastag, lefelé irányul. A szaruja világos. A rövid, vastag nyak függőleges tartású.
Az enyhén emelt mell 9-10 cm széles, kidomborodó. A hát úgyszintén széles, de hátrafelé keskenyedik és lejt.
Az evezők a hát vonalát törésmentesen követő, középhosszú farok szélén nyugszanak, a hegyük nem kereszteződhet. A rövid láb tollatlan.
A színváltozatai:
fekete, fehér, vörös és sárga egyszínű;
fekete, kék, vörös és sárga szívhátú változatban.
Az utóbbiaknál nagy súllyal esik latba a rajzolat szimmetriája. Ugyanitt fehér a fésű belső oldala, a fej, a nyak eleje, a has, a hát és a szárny a váll kivételével. Viszont színes a tollazat többi része. A kékeknél a nyak színárnyalatbeli eltérése megengedett, viszont a kormánytollak végét szegélyezze pánt!
Előfordul, hogy a csőrdudor felett a homlokon széles alapú színes folt található, ez is megengedett, amikor is hódas változatról kell beszélnünk.
Megjegyzendő, hogy a homlokfolt nem érhet a szemgyűrűig. Ezen túl lehet a fejtetőn is színes foltocska, amely neve: korona.
Az elfogadott gyűrűméret: 7 mm
A fajta története eléggé tanulságos. A fajta első leírását a szövetség el sem fogadta (1954), sőt, annak megjelentetésére is csak 2 év múlva kerülhetett sor.
Az ún. rajzos változatot külföldön elõször, 1963-ban, a Lipcsei Nemzetközi Kiállításon mutathatták be. Rögtön tegyük hozzá, hogy a fajta a szelídségével, eleganciájával, fehéren bélelt fésűjével, valamint nagy fehér elõkéjével azonnal meghódította az európai országok tenyésztõit, és azt lehet mondani, hogy elindult világhódító útjára.
Ennek egyik hátrányos következménye, hogy a legjobb példányok külföldre kerültek, és az ideálkép lázas hajszolása sokakat felelőtlen keresztezésekre ösztönzött.
Katona Imre céltudatos, a fajta védelmét okosan szem előtt tartó munkálkodása eredményeként lassan-lassan sikerült az állományból a torzulásokat kiküszöbölni. Az alföldi körösi keringők segítségével a lábat, a nagykörösi simafejű keringőkkel pedig a csőrt visszaállítani.
Sajnos a fajta röpkészsége a viszontagságok közepette erősen visszaesett. Ma már díszgalambként, zártan tenyésztik, s mára a korábbi kedvelt színváltozatok (sárga és vörös szívesek, illetve a feketék) helyett a kék szívesek vannak az állományokban többségben.
Az egyszínűek is válságba kerültek, mígnem Becz Sándor munkássága révén a fehérek minősége is elkezdett javulni. A feketék, sárgák és vörösek tekintetében minden jó példányt nagyon meg kell becsülni!
A fajta jövője szempontjából biztató, hogy az Országgyűlés 32/2004. évi határozatával NEMZETI KINCSÜNKKÉ nyilvánította a kiskunfélegyházi keringőt.
Kiskunfélegyházi Keringő Galambokat Tenyésztők Fajtaklubja: Kiskunfélegyházán 1981. január 25-én alakult szervezet, mely munkájában szaktanácsadóként rész vett Dr. Szűcs Lajos, az egyik legismertebb hazai galambász-szaktekintély.
Az első 10 évük botrányoktól sem mentes, sztenderdvitákkal, gyűrűzés méretét
konstancai forgó keringő: közepes nagyságú, simalábú, színes szárnypajzsú és combú, kecses, magasröptű, de sokszor a földig forgó házigalamb a keringők fajtacsoportjában.
A rövid, tollatlan láb élénkvörös. A fej kicsi, a homlok széles.
A fejtető lapos, a tarkó ívben lekerekített (kontyos v. sima).
Gyöngyszínű írisz, kétsoros, pergamenszínű v. halványsárga szemgyűrű, rövid, de vastag csőr, vastag orrdudor jellemzi.
Sőt, az idősebb példányokon száj és álldudor is mutatkozik.
A farok közepes hosszúságú, zárt.
A tollazat dús, testhez simuló.
Előfordul
egyszínű feketében, vörösben, fehérben, sárgában, csokoládészínűben,
szalagos kékben és szalagos fakóban;
ismeretesek fehér fejjel (és farokkal, ill. evezővel) a kékek, a vörösek, a vörösfakók és a feketék;
a babos lehet vörös v. fekete;
a foltos tarkák elfogadottak kisebb színes váll- v. hátfolttal.
Szóval nagyon jó kis feladatot kaptam, s talán sikerült az eddigiekkel érzékeltetni, hogy a Madárbarát-lexikon közel 5000 oldalán lehet ezt-azt találni egy ilyen kérdés kapcsán, s talán a választ is sikerül fellelni.
De én átadnám a dolgot Önnek - megírja a postacímét, én meg küldök egy cd-t, aztán rajta: biztosan okosabb lesz a lexikontól!
hegyes konty (gal.): a fej fedőtollaiból kialakuló tollképződmény.
A hegyes kontyot alkotó tollak növekedési iránya szabálytalan. A tarkó és a nyakél felső részén ered, felfelé irányuló és egy pontban találkozó tollak alkotják.
A hegye ált. a fejtető magasságában helyezkedik el. Ha fölé ér, akkor
magasan tűzött, ha nem ér fel a fejtetőig, akkor pedig
alacsonyan tűzött kontyról beszélünk.
(→konty; →keleti sirálykák)
Mert akkor - már, ha van mellfodor - ugye mehetünk tovább a keleti sirálykákhoz:
keleti sirálykák: a XIX. sz. közepén kerültek a török Izmíren át Európába, ahol gyorsan nagy népszerűségre tettek szert ezek a házigalambnak a sirálykagalamb fajtacsoportjába tartozó fajtái.
Enyhén emelt mellű, rövid, széles testű, lábtollas galambok, leggyakrabban hegyes konttyal, ritkábban sima fejjel. Fotó: Saso Petkovski http://members.tripod.com/saso_loft/main.HTML
A fej nagy és kerek. Az arci rész telt, a homlok is erőteljes. A szemből kibocsátott képzeletbeli függőleges a talp közepébe érkezik, amikor a galamb feszes tartásban áll.
A felső káva felső éle és a csaknem kerek fej íve töretlen vonalat képez. A profilból várt kerekséget az erőteljes, jól telt homlok változtatja enyhén oválissá, ugyanis emiatt nem a nagy és élénk szem fölött, hanem kissé előrébb találjuk a fej legmagasabb pontját.
A színes fejűeknél az írisz narancsos, a fehér fejűeknél sötét. A keskeny szemgyűrű sápadt és sima.
Követelmény a rövid nyakon a jól fejlett toroklebeny és a mellfodor. A mell előre domborodása a nyak hátsó állása folytán válik hangsúlyossá.
A hát elől széles, a farok felé keskenyedik és egyenletesen lejt. A szárny rövid, de széles, jól simul a testhez. Az evezők vége a szélső kormánytollakon pihen. A farok keskeny és a hát vonalát nem töri meg.
A láb tollal dúsan fedett. A talptollak nem képeznek papucsot.
A rajzolatuk szerint a következő színváltozatok ismeretesek:
blondinetták (lásd fotó!),
szatinetták,
vizor sirálykák.
Az utóbbiak szárnypajzsa és farka színben és rajzolatban megegyezik a szatinettákkal, viszont a tollazatuk többi része - a fejet leszámítva, amely színes rajza a gégezsáknál kezdődik és ívben a hegyes kontyig tart - fehér.
A szatinetták fehérek, a szárnypajzs és a farok kivételével. Ugyanis a farok lehet tükrös v. szegélyezett. Szegélyezett farok csak a szegélyezett szalagosoknál lehetséges. Ezen kívül a szárnypajzs elfogadott egyszínűen, fehér szalagokkal v. pikkelyesen is.
A blondinetták egyszínűek fehér szalagokkal, pikkelyezettek v. szegélyezettek.
Az utóbbiak minden szárnytollát a test színével egyező keskeny szegély zárja. A pikkelyesek előfordulnak nyílhegyrajzolattal is. Elvárás, hogy az alapszín legyen világos, a keretezés pedig minél sötétebb. A rajz legyen határozott, nagy felületen jelentkező!
Az sem baj, ha mutatkozik a tarkón, a mellen v. a hason is. A szalagos egyszínűek és a pikkelyesek nagy evezői és a farktollai fehér, kerekded folttal díszítettek, vagyis tükrösek. A farok mindig a testi tollazat színével megegyező A blondinetták lehetnek
tükrös farkúak kékben, kékfakóban, barnában és khaki színben fehér szárnyszalagokkal;
pikkelyesek kék, kékfakó, vörös, sárga és barna színben;
a szegélyezett farkúak ismeretesek feketében, olajszínűben, vörösben, levendula változatban és sárgában.
A szatinetták és a vizor sirálykák tükrös- és szegélyezett farokkal elfogadottak. Utóbbiak lehetnek fekete-, vörös-, olajszín- és sárga szegélyesek. A tükrös farkúak elfogadottak kék pikkelyekkel, kékfakó pikkelyekkel, barna pikkelyekkel (brünetták), pikkelyezett kékszínűekként (szulfuretták), kéken, fehér szárnyszalagokkal (bluetták), kékfakók fehér szalagokkal, amikor szilverettáról beszélhetünk.
keleti sörtésmadár (Dasyornis brachypterus): a trópusi légykapófélék családjának 22 cm nagyságú faja Ausztrália délkeleti partvidékének bozótosaiban.
lapátfésű (gal.): rozetta nélküli, lapos →fésű.
lapátkonty: a házigalamb egyik tolldísz-változata a fejen.
A legjellegzetesebb a sottobanca fajtánál.
A tarkón felfelé irányuló, de csak a fejtető hátsó részének hátrafelé megnyúlt tollait alátámasztó képződmény.
Vízszintes irányú, a fejtetővel azonos szélességű, hátul élben végződik. A két végén tollforgók nélkül csatlakozik a tarkótájék nyaki tollaihoz. (→konty)
Lehet, hogy az említett galamb sotobanka?
sottobanka: az alakgalambok csoportjába tartozó óriás házigalambfajta. Olaszországban tenyésztették ki, valószínűleg a tronfoból, melyet már 1600-ban említ Aldrovandi. A fajtát ma már elsősorban haszongalambként tartják.
Közepes nagyságú fej, széles, ívben domborodó homlok és a tarkón ún. lapátkonty díszíti. A szemgyűrűk finoman szemcsézettek és vörös színűek. A szivárványhártya narancsos.
A csőr különösen jellegzetes: a közepesnél valamelyest hosszabb, tőben széles, a felső káva hegye enyhén hajlott. A színe a tollazattal összefüggésben viaszszínűtől a szaruszínűig lehetséges.
A mell előredomborodik, jó izmolt és széles. A hát hátrafelé keskenyedik és enyhén lejt. A szárny közepesen hosszú, a testhez simul.
Az evezők a farok szélső tollain fekszenek.
A vállbúbot takarja a melli tollazat. A láb közepesen tág állású, tollatlan. A karmok színe a csőréhez igazodik.
A tollazat többnyire egyszínű, de előfordul babos és többszínű változatban is.
Böcsüld meg! Bár, szóval én az ilyesfajta ajándékozásoknak nem vagyok a híve! Élőlényt csak pontos "haszálati utasítással" és csak olyannak, aki azért az ajándék miben létét (tartási, táplálási követelményeket) illetően tájékozott. Az meg ugye ott kezdődik, hogy tudom: egyáltalán mit is kaptam?
De sebaj! Biztos volt ott némi segítség, jótanácsok stb.
Meg tán majd innen is összejön annyi, hogy ne bánja a tubi a gazdaváltást!
Nézzük van-e gallér címszó a Madárbarát-lexikonban:
gallér: 1. amikor a nyak tollainak a színe az örvnél szélesebb csíkban eltér a nyak és a fej tollazatának a színétől, akkor gallérról beszélünk;
2. előfordul, hogy a nyak tollai nagyságban, ill a szerkezetüket tekintve eltérnek a test többi részén található "normális" tollaktól, ekkor szintén gallér keletkezik. Az ilyen gallér neve, ha nagyon terjedelmes, akkor sörény;
3. (gal.): az áll alatt található tollképződmény. Galamboknál a toroktájon ered, érinti az arci részt és kerüli a nyakat. A tollai felfelé irányulnak.
Ezen túl azt kell mondjam, hogy számos galambfajtának van galléros változata
Például a seregélygalambnál is, amikor kontyosról beszélhetünk.
A konty pedig emígy néz ki:
konty, búb v. bóbita: a fonaltollakból kialakuló tollképződmények egyik fajtája, mely a →fejen jön létre. A tarkótájék rendellenesen, felfelé irányuló, a fejtető fölé érő tollai alkotják.
Előfordul, hogy a nyakszirten sörényben folytatódik v. a fülnyílásoknál tollforgókban végződik, s ún. rozettát alkot.
A pirók- és a svájci színes galambfajtákon különösen gyakori. A cr gén felelős érte, amely parókaképződést is eredményezhet.
Ha sima fejű és kontyos galambot párosítunk, akkor az F1-ben - lévén a gén recesszív - sima fejű utódokat kapunk, de ezek egymás között párosodva, az F2 generációban a tulajdonságra nézve a mendeli szabálynak megfelelően 3:1 arányú hasadást mutatnak.
Nincs átmeneti típus. Viszont, ha az F1 generációt parókás galambokkal párosítjuk, akkor klb. átmeneti típusok keletkezhetnek:
szabályszerű kalappal;
szabálytalan, kusza nyaktollakkal;
parókások;
simafejűek;
kontyosok, stb.
A konty lehet
forgós és forgó nélküli,
fésűs,
kagylós,
rozettás.
Az alakja, ill. elhelyezkedése szerint beszélhetünk
→hegyes kontyról,
→lapátkontyról,
→orrkontyról,
tompakontyról és
körfésűről.
Naná, hogy meglátogattuk Diószeghyt. Sajnálkozott, hogy már nincs madara, merthogy mostanság újra feltámadt az emberekben a vágy, s rendre másra el kell utasítania az érdeklődőket.
Ma meg voltunk a Vajdahunyadvárban - orchidea-kiállítás.
Ha mát láttatok gyünyörűséget!
Sajnos a fényképezőgép akkuja nem volt rendesen feltöltve, így nem tudtunk mindent megörökíteni. Például Fogarasi Pistát sem, aki...
Aki ezúttal az orchideások kiállításán állta rendezőként a sarat, mint annakidején...
A régiek még nyilván emlékeznek rá. Rá, aki a vezetőség tagjaként az egyik motorja volt a TIT Stúdióban a kiállításoknak, a bírálatoknak - Oh, beh jó is volt meglapogatni a vállát, vagy 15 éve nem találkoztunk.
S hogy ezúttal is valami nagyszerűben vett részt, arra bizonyságként fel kell tennem Lívia lányom néhány felvételét - remélem, a madarak iránt érdeklődők nem fognak pfujolni?
sziasztok nekem lenne egy olyan kérdésem hogy kaptam egy galambot aminek itt a nyakánál fel áll a toll olyan mintha galérja lenne és fekete fehér foltos az lenne a kérdésem hogy ő mien fajtáju?
Chauna: a tüskésszárnyú madárfélék családjának két nemzetsége közül a "népesebbik", két fajjal, a csáják.
- chavaria: →fehérarcú csája (Norther Screamer),
- torquata: →csája (Crested Screamer).
csája (Chauna torquata - Crested Screamer): Dél-Brazília, Paraguay, Uruguay és Argentína mocsaras pampáinak madara a tüskésszárnyú madárfélék családjában.
A tollazat a fejen, a nyakon és a test legfelső részén szürke. Ugyanilyenek a nagy tollak, ill. a szárnyfedők.
Az alsó farkfedők és a váll viszont fehér.
A fejtetőn található búbszerű bóbita is szürke. Viszont a szemgyűrű és a kantár csupasz bőre, ill. a csőr alsó kávájának töve piros.
A nyakán, mint egy valóságos nyakörv, egy fekete szalag fut körbe.
A szürkésbarna csőrön hatalmas csőrköröm mutatkozik.
A tyúkszerű láb narancsos sárga, de a karmok sötétek.
Fotó: Pablo Rodríguez - www.art-natura.com.ar
csáják: a törzsfejlődés során a ludakról régen levált ág, a →TÜSKÉSSZÁRNYÚ MADÁRFÉLÉK családjának jellegzetes képviselői a Chauna nemzetségben.
(→csája; →fehérarcú csája)
fehérarcú csája (Chauna chavaria - Norther Screamer): a tüskésszárnyú madárfélék családjának egyik faja, mely Dél-Amerika erdőségeinek folyóparti részein otthonos.
Valamivel kisebb, mint a csája.
A fej és a nyak sötét, alul világos örvvel.
Az arci részről a tarkó felé szintén egy világosabb sáv húzódik, amely a tarkónál hegyes bóbitában végződik.
Elismerem, ez nem sok, de tovább lehet lépni a tüskésszárnyú madárfélék fel stb.
labrador-réce (Camptorhynchus labradorius): 73 cm nagyságú tengeri réce volt Kanada északkeleti részén. Az 1880-as években pusztult ki.
Néhány kitömött, múzeumi példány tanúsága szerint fekete-fehér tarkázott tollazata volt, s leginkább a pehelyrécére emlékeztet.
A csőrén sűrűn vannak szarulemezkék, ami arra enged következtetni, hogy igen apró élőlényeket szűrt ki táplálékként a vízből.
lábrühösség: →atkák által okozott jellegzetes betegség. Népiesen: meszes láb.
Régen a lábrühös baromfiféléket
Lampronessa: a récefélék ma már érvénytelen nemzetsége. A fajok keresik a helyüket.
· galericulata: →mandarin réce (másutt Aix v. Dendronessa),
· sponsa: →karolin réce (másutt Aix).
Lampropsar: a csirögefélék családjának egyik nemzetsége egyetlen fajjal.
· tanagrinuslapátorrú réce: a →kanalas réce (Anas v. Spatula clypeata) egyik népi neve.
lármás réce: a →kerceréce (Bucephala clangula) egyik népi neve.
laysani réce(Anas laysanensis - Laysan duck): régebben a tőkés réce alfaja (Anas platyrchynchos laysanensis), ma már az önálló faj rangján.
De örömre semmi ok, mert az állomány vészesen fogyatkozik, amiért a CITES I. függelékébe került.
Fehér szemgyűrű, barnás tollazat és kékesfehér, a felső gerincén szürkésfekete rajzolatos csőr jellemzi.
A barna tollak szegélye a nyakon, a háton, sőt, a szárnyon is egészen világos, ami gyönyörű rajzolatot eredményez .
Laysanstockente (ném.): laysan-tőkés réce, a tőkés réce alfaja (Anas platyrchynchos laysanensis).
lávagém (Butoridessundevalli - Lava
lebernyeges réce (Biziura lobata - Musk Duck): a récefélék népes családjának ausztráliai faja.
A nevét arról a feketés, gömb alakú lebenyről kapta, amely a tojónál lényegesen nagyobb (69 cm), inkább lúd méretű gácsér otromba csőre alól csüng le.
Érdekes, hogy ez a kanálszerű csőr ugyanolyan színű, mint a pézsma illatú tollazat.
Eltér a többi récétől a testalakulását tekintve is: a háta feltűnően kidomborodik, a vízben a farkát a felszín alá "lógatja". A farok is rendkívüli, olyan, mintha hosszú dárdahegyek állnának ki a farából.
A tollazat viszonylag egyszerű leginkább a kékcsőrű réce tojójánál látható tollruhához hasonlítható, vagyis feketésbarna, keresztben csíkozott.
A hímhez képest a tojó feltűnően kisebb (53 cm).
Ha madár lehet csúnya, akkor a lebernyeges réce minden bizonnyal jó eséllyel megpályázhatja ezt a címet.
A víz az életelemük. Csak ritkán mutatkoznak szárazon, s a parton a mozgásuk eléggé esetlen. Így azon sem csodálkozhatunk, hogy vízinövények között fészkelnek. Csak ritkán fordul elő, hogy vízbe dőlt fatörzs odvát tudják e célra felhasználni.
Békákkal és kisebb víziállatokkal táplálkoznak.
http://photogallery.canberrabirds.org.au/images/Duck_Musk_Curnow.jpgLophodytes: a récefélék családjának egyik nemzetsége, másutt Mergus.
· cucullatus: →csuklyás bukó (Hooded Merganser).
Lophonettaspecularoides: →bóbitás réce (másutt Anas - Crested Duck).
Löffelente: →kanalas réce (Anas clypeata).
Löhrl dr., Hans: német tudós ornitológus
ludak(Anser, Branta): a récefélék családj nak egyik közismert és az egész világon elterjedt csoportja.
A törzsük zömök, a nyakuk és a lágy bőrrel borított csőrűk (legelő csőr) eléggé rövid. A fotón afrikai tüskéslúd – Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm - felvétele
A lábuk viszonylag hosszú, s a test közepéről ered. Az ujjak között úszóhártya feszül.
A láb csaknem a sarokig tollas. A karmok laposak.
A szárny széles és hegyes. A farok rövid és lekerekített, esetleg egyenesen lemetszett.
A pehelytollazatuk nagyon fejlett.
A nemek között csak kivételesen mutatkozik számottevő eltérés. A fiatalok már az első évben a kifejlett példányokra jellemző tollazatot öltik fel.
A Branta nemzetséget tengeri ludaknak szokták nevezni, az Anser fajok Chernel nyomán nálunk mezei ludak. (Angol nyelvterületen az Anser fajok szürke ludak néven szerepelnek.)
A rövid és erős csőrükkel zsenge növényi részeket legelésznek, v. a földből ássák ki a növényi táplálékukat. (→görgicsélés)LÚDALAKÚAK(ANSERIFORMES - Waterfowl): a madarak egyik rendje. Az általános szóhasználat szerint a hattyúk, a ludak és a récék, két (más rendszerezők szerint - lásd, később - három) családba sorolva
1. récefélék (Anatidae) és a
2. tüskésszárnyú madárfélék (Anhimidae) tartoznak ide.
A legjellemzőbb közös vonásuk a csőr alakulása:
a kávák peremén szarulemezkék v. bütykök sorakoznak;
a felső káva végén legörbülő, horgas v. lapos, körömszerű szaruképződmény található;
a csőrt vékony, puha bőr borítja.
Az úszásra alkalmas lábuk három, előre irányuló ujját hártya köti össze. A negyedik ujj kicsi és kissé a talp fölött ered.
A nyelvük lapos, de vastag és húsos, az oldalán bibircsek és sallangok vannak.
A tollazatuk tömör. Meg kell említeni, hogy az evezőtollaikat furcsamód egyszerre vedlik le, ami egy időre röpképtelenné teszi őket.
E vedlés után alakul ki a minden tekintetben nagyszerű tollazatuk. Gondoljunk csak arra, hogy a ludak a költőhelyekről gyakran 2 ezer méter távolságban levő telelőhelyekre távoznak, s az utat mintegy 55 km/óra sebességű repüléssel teszik meg. A napi röpteljesítményük 1000 km körüli távolság.
E tiszteletreméltó teljesítményhez nem csak kiváló izomzat szükségeltetik, hanem ragyogó tollazat is, hiszen az evezőkre több kiló súly levegőben tartásának és előre lökésének feladata hárul.
A récék röpteljesítménye még figyelemre méltóbb: 70 km/óra sebességgel akár napi 1600 km távolságot is képesek megtenni.
Nagyszámú, egyszínű tojást raknak, a fiókáik pelyhesek és fészekhagyók.
Kevés kivétellel vízimadarak, valamennyi földrészen előfordulnak.
Mintegy 140 fajukat írták le.
Mint említettük, más rendszerekben három családjuk van: a
→hattyúfélék (Cygnidae), a
→kacsafélék (Anatidae) és a→ludak (Anseriidae).
Az utóbbiak legtipikusabb faja a nyári →lúd (Anser anser), mely nálunk is fészkel.
A →nagy lilik (Anser albifrons) homloka fehér, a test alsó részén nagy feltűnő, sötét harántfoltok láthatók, nálunk gyakori átvonuló.
A →vetési lúd (Anser fabilis) a liliknél karcsúbb és sötétebb színű.
A kínai hattyú v. búbos lúd (Cygnopsis cygnoides f. domestica) Mandzsúriában, Szibériában és Észak-Kínában elterjedt, 4-6 kg súlyú, és 60-70 tojást rak. Fehér és barna változata ismert, nevét a homlokán levő dudorról kapta.
Számos e rendbe tartozó fajt csupán a szépségéért tartunk: →díszludak; →hattyúfélék; →díszrécék. (→Taimyr-félsziget)
ludas: valamiben vétkes (ember).
ludaskása: libaaprólékból rizzsel egybefőzött, zöldségfélékkel ízesített étel.
lúdbőrös: →libabőrös.
lúdgége: 1. a libafélék légzőszervrészlete;
2. főként az Alföldön kedvelt csigatészta.
lúdhúr: két növény népi neve: a kőhúré és a tyúkhúré.
lúdláb: 1. a lúd sárga bőrrel fedett, úszóhártyás lába;
2. a lúdtalp népi elnevezése;
3. cukrászsütemény, mely a lúd lábát idézően lapos és háromszögletű. A tésztáját vastagon fedi csokoládéöntettel lezárt csokoládékrém.
lúdtalp: a láb gyors fáradékonyságát előidéző torzulás a láb csontozatában. Olyan talp, amelynek hiányzik a boltozata.
Az ilyen bokasüllyedéses talp megtámasztására alkalmazzák cipőben a lúdtalpbetétet.
lúdtoll: 1. a lúd egy tolla v. azok a pehelytollak, amelyekből kitűnő párna, dunna készül;
2. a lúd szárnyából való hosszú szárú, metszett toll, mely tintával íráshoz régen általános volt.
ludvérc: lidérc.
lugasépítő madár: galléros v. →pártás
luzerni rézgalléros galamb (Luzerner Kupferkragen): a →svájci színes galambok egyike.
luzoni réce: →fülöp-szigeteki réce (Anas luzonica).
luzoni csillagos galamb: →szívenszúrt galamb (Gallicolumba luzonica - Dolchsitch-taube).
Remélem, egyszer majd egy kacsás (természetesen kezdő és idegen nyelvekben szigorúan járatlan) ki fogja itt jelenteni, hogy azért a MADÁRBARTÁT-LEXIKON se piskóta.
Ám könnyen lehet, hogy ez marad édes álom! Mert ugyebár mi magyarok vagyunk, magyar pedig magyar munkáját ugyebár...
Más! Rendkívül érkekesek ám a számok! Ha valaki német nyelven ír egy kacsás könyvet, az úgy kb. 100/X millió potenciális vevőre számíthat... Aki angolul, az még Benedek22 érdeklődését is elnyerheti.
És ha valaki azt veszi a fejébe, hogy a magyaroknak próbál meg valamit magyar nyelven nyújtani, az meg jobb, ha elhúz!!!
Namármost azért azt szeretném itt leszögezni, hogy a lexikonban is benne van minden "kacsa" - és ez nem kacsa.
Hosszabb, rövidebb ismertetőkkel, de legalábbis rendszertani helye szerint, azon túl pl a fészkelés betagségek tekintetében sok ám a párhuzamosság madár és madár között - hiszen pontosan ezért lett a könyv (valójában cd) MADÁRBARÁT, pedig amikor elkezdtem, még csak kanári, papagáj, egzota kategóriákra gondoltam.
Most meg már 4500 oldalnál is több.
Hogy világos legyen a keresővel végigpásztázom az L-betűs fájlt és kigyűjtöm ide (a következő hozzászólásba szokat a címszavakat, amelyekben szerepel a RÉCE kifejezés.
A fenti "egyedi", csoporthármas pedig irrelevánsnak tekinthető, amennyiben rámutatunk, hogy a rendszertani besorolás származás alapján történik. Mivel más taxonokat is így kategorizáltak és kategorizálnak jelenleg is (bizonyos okokból ez a legállandóbb, a legegyetemesebb), így nehéz elképzelni, hogy kiragadunk egy "szintet", és más szempontok szerint soroljuk be őket.
A téma természetesen teljesen nyitott marad ezen gondolatok után is...!
Tény, hogy sokat variálódik a récefajok rendszertani besorolása. Mostanság lapoztam egy terjedelmes könyvet, melyben az összes réce, ill. lúdfaj, valamint a csáják is fellelhetők. A teljesség igényével, és nagyon jó képekkel illusztrálva. Nekem angol kiadás került a kezembe, egyik barátom vette egy németországi börzén.
Lényeg, hogy amíg nem változik meg a kettős nevezéktanbeli név, addig annyira nem nagy a probléma...
A többszázból egzotikus galamb mindegyike fellelhető a lexikonban. Sőt legalább százról található leírás is. szemelvények:
Íme pl. a
sárgacsőrű feketehátú gyümölcsevő galamb (Ptilinopus /Leucotreron/ cincta - Black-backed Fruit-Dove): Kelet-India és az Indonéz-szigetvilág az otthona ennek a pompás gyümölcsevő galambnak.
A sárga csőr mellett a fej és a nyak világos, széles sötét mellszalaggal határolva.
A test felül sötét, alul világos.
http://klub.wz.cz/hcernohrbety1.jpg
amelyről csak néhány sor található, viszont a hivatkozás révén tovább tud lépni, már akinek van netje.
Vagy itt van egy ismertebb, másik:
szívenszúrt galamb v. vérzőszívű, ill. luzoni csillagos galamb (Gallicolumba luzonica - Dolchstich-taube - Luzon Bleeding Heart): aki egyszer látta ezt a Fülöp-szigeteki 26-30 cm nagyságú (a szárny 140, a farok 90 mm, a testsúly 150-200 g) galambot, többé nem téveszti össze semmivel, annyira jellegzetes bélyeget visel.
Találó nevét is ez adja: az alsó csőrkávától az alsó farkfedőkig tartó fehér tollazatban a mell elmosódó piros rajzolata valóban azt a látszatot kelti, mintha vérezne a galamb.
Dürgéskor a hím szélesre tárja ezt a piros foltocskát, hogy nagyobbnak látszódjék.
A hát fényeszöld. Másutt a tollazat a barna és a szürke árnyalatait mutatja.
A szárny három kékesszürke harántsávval díszített, a farktollak feketés barnák, a homlok galambszürke..., de a tekintet folyton visszakalandozik a mell pirosára.
A hangja kellemes turbékoló: turrru... turrrru.
2-3 tojásából (a színűk szürkésfehér, az index 28x21,5 mm) a kicsik szokatlanul gyorsan, a 11. napra kelnek. Költetése volierben általában problémamentes, Londonban már az első, 1861. évi szállítmányból is sikerült költésre bírni egy párt, amely következetesen 1 méter magasságba építette hevenyészett fészkét egy vízszintes ágvillára.
A hosszú csüd arról árulkodik, hogy szívesen tartózkodik a földön, nem véletlenül fürjgalamb.
Egyetlen alfaja ismeretes, a Mindanao-szigetről: →Bartlett csillagos galambja (G. l. crinigera - másutt önálló).
De tekintve, hogy a sok kis populáció a parányi szigeteken eléggé elszigetelt, számos színárnyalat lehetséges.
http://agham.asti.dost.gov.ph/1998/8th/focus/johnt/bleeding_heart.jpg
vagy pl:
Wallace gyümölcsevő galambja (Ptilinopus wallacii - Wallace's Fruit Dove): nagytestű galambféle a pihéslábúak csoportjában.
A sárga csőr hegye már-már fehér, viszont a töve sötétebb.
A kékes gyűrűvel övezett szem sárga.
A láb lilás bordó, de a végig tollas csüd szürkés pihéi csak az ujjakat engedik látni.
A homlok és a fejtető, a szem magasságában, egészen a tarkóig lilás bordó.
Az arci rész fehér.
A fej, a nyak, a hát felül, a torok és a mell kékes árnyalatú világos pasztellszürke.
A mell alján egy széles, szakadozott fehér szalag mutatkozik. Alatta a has narancsszínű, de lefelé fokozatos átmenettel sárgásra vált.
A fartájék és az alsó farkfedők már egészen világos sárgák és sötétzöld keresztcsíkokkal díszítettek.
A testoldal felül határozottan kékesszürke, alul zöldes fekete.
A comb tollai is piszkos zöldek.
A váll gyönyörű narancssárga. A szárnyfedők közepe kékesszürke, a szegélyük narancsos. A szárny nagy tollai sötétzöldek, fekete szegéllyel.
A hát alul, a farcsík és a felső farkfedők barnás zöldek.
A farok sárgászöld.
Wallich-fácán (Catreus wallichi - Wallichfasanen - Cheer Pheasant): a fácánfélék családjában a valódi fácánok alcsaládja egyik csoportjának névadó faja. Fotó: Horst Bielfeld- http://www.horst-bielfeld.de/
A fülesfácánoktól elüt a rövidebb farkával és a magasabb testállásával. A nyak itt egyenletesen vastagodva éri el a test szélességét.
Természetesen fotók is és festett illusztrációk is vannak
→sárgás pihéslábú galamb (Many-coloured Fruit Dove),
egzotikus galambok v. díszgalambok: jobb híján alkalmazott megnevezés azokra a galambokra és gerlékre (rendszerint a Columbinae alcsalád fajai), melyeket díszként, a maga gyönyörködtetésére az ember a lakásában v. madárszobában, esetleg más díszmadarakkal együtt tart.
Többnyire gyümölcsevők, ill. földigalambok. A leggyakrabban tartott fajok táplálása nagyjából mageleségekkel (kölesfélék, mák, kender, fénymag, búza, rizs, borsó, zab - csíráztatva, áztatva v. főzve is) megoldható. De igazából akkor örülhetünk, ha sikerül őket rászoktatni a tejbe áztatott zsemlére, a reszelt zöldségfélékre, a lisztkukacra és a nálunk előforduló gyümölcsökre.
Próbálkozzunk a díszpintyfélék részére ajánlott lágyeleséggel is! Ez utóbbi nagy esélyt ad arra, hogy a galambok állati fehérje igénye mellett a vitamin- és ásványianyag-szükségletüket is biztosan fedezhessük. Kétszínű gyümölcsevő galamb
A magevőknél a zúza őrlőköveinek biztosításáról (aprószemű sóder) nem szabad megfelejtkeznünk. (A fotón bronzszárnyú galamb, Hansch felvétele - Ausztrália)
Költésükhöz viszonylag nagy hely, azon belül nyugalmas ágrendszer v. mesterséges padka szükséges, és természetesen biztosítani kell fészekanyagot is.
A fajok döntő többsége tropikus tájakról származik, ami egyben a hő és páratartalom-igényükre is utal. Vagyis a mi klímánk alatt nem érdemes kísérletezgetni a kint teleltetésükkel. Bár kétségtelen, hogy kialakulni látszik egy az európai tenyészetekben régebb óta "munkában" levő vérvonal pl. gyémántgerléből, bronzszárnyú galambból stb., amely lassan-lassan akklimatizálódni látszik.
egyéb galambok, vadgalambok: a tenyésztői gyakorlatban, a galambfélék családjába tartozó fajokból, német mintára képzett csoport, többé-kevésbé a rendszertantól függetlenül.
Az egzotikus galambokkal foglalkozó nyugat-európai tenyésztők a következő fajokat szokták ide sorolni:
→bronznyakú galamb (Turturoena iriditorques - Bronzenackentaube),
→fahéj galamb (Aplopelia larvata - Zimttaube),
→fehérarcú kakukkgalamb (Turacoena manadensis - Weissgesicht-Kuckuckstaube),
→fehérszárnyú galamb (Melophelia asiatica - Weissflügeltaube),
→fehértorkú galamb (Alsocomus vitiensis - Weisskehltaube),
→fogasgalamb (Didunculus strigirostris),
→jamaikai galamb (Leptotila jamaicensis - Jamaikataube),
→kékgyűrűs galamb (Leptotila verreauxi - Blauringtaube),
→kis kakukkgalamb (Macropygia ruficeps - Kleine Kuckuckstaube),
→Mackinlay-kakukkgalamb (Macropygia mackinlayi - Mackinlay-Kuckuckstaube),
→nyílfarkú zöldgalamb (Sphenurus apicauda),
→olajgalamb (Dendroteron arquatrix - Oliventaube),
→pálmagerle (fotó: Askar Isabekov - http://www.birds.kz/ )
→rózsagalamb (Nesoenas mayeri - Rosataube),
→rózsásmellű kakukkgalamb (Macropygia amboinensis - Rosabrust-Kuckuckstaube),
→vándorgalamb (Ecltopistes migratoria v. canadensis),
→zsinórosfarkú kakukkgalamb (Macropygia unchall).
égszínkék: árnyalat a hupikék és a világoskék között. A megítélésben elkerülendő a szubjektivizmust hivatalos színskálán érdemes megtekinteni (http://www.main.cz/colors/color_names.htm ), s a viták elkerülése végett az ottani elnevezéseket volna célszerű alkalmazni!
A fajta egyedeit elsőként Pittoors Petrus röptetette eredményesen. Mi több, annyira elhúzott a mezőnytől, hogy kizárták, azzal az indokkal, hogy korcsokkal versenyzik.
Pittoors nem vette zokon a dolgot, s tovább folytatta a munkát, az állomány erősítése céljából bevitte az angol dragon galambot is. Ekkor egy röptetés során az állománya egy része elveszett, de a megmaradtak alapul szolgáltak a továbbfejlesztéshez.
Létrejött egy nagy testű postagalamb, hosszúkás, lapos fejjel, hosszabb csőrrel, világos szemmel, fejlett szemgyűrűkkel, vékony nyakkal és hosszú szárnnyal.
A tollazatban feltűnő volt a fehér gégefolt és a fehérrel tarkázottság.
Ezekkel a galambokkal keresztezték később a lüttichi postagalambállományt, s létrejött a belga postagalamb, a modern →postagalamb .
antwerpeni smerle galamb: a házigalamb áll-lebenyes alcsoportjának egyik belga fajtája.
Mintegy 100 évvel ezelőtt keletkezett a turbit, a bagoly sirályka és az antwerpeni díszposta keresztezése folytán.
Kezdetben, a nemesítő munkában a belgák segítségére voltak az angolok is. A fajta végleges jegyei kialakításában részt vett a postagalamb, a sirályka és a német díszposta is.
Alacsony, vízszintes testtartású, erős galamb lett, amely az 550 g-os átlagos testsúlya okán haszongalambnak minősül.
A mellfodra alapján pedig sirályka fajtának vélhetjük.
A fej oldalról nézve a csőr hegyétől a tarkóig töretlen, lapos ívű vonalat képez.
Az írisz sötét, a szemgyűrű világos. 
A hússzínű csőr erős, bár közepes nagyságú.
Az orrdudor sima, jól fejlett.
A nyak erős alapról indul, a torok táján kikerekedő.
A mell széles, előre domborodó, rajta a fodor dús. A hát lapos, enyhén lejt.
A szárny a testhez simul és a hátat fedi.
A rövid farok keskeny és vízszintes tartású.
Az ujjak és a láb tollatlan, utóbbi közepesen tág állású. A karmok világosak.
A színváltozatai:
fekete,
olajszínű,
vörös,
sárga,
fekete szárnyszalagos kék,
kékfakó,
vörös- és sárgafakó fehér szalaggal v. kovácsoltan. Jegyzik
pajzsos változatát, melynél a test fehér, a szárnypajzsok és a hüvelytollak színesek.
A fehér evezők száma 8-10. (A kép forrása: www.pipay.be)
antwerpeni szakállas (bausbäckchen): a házityúk Belgiumban kitenyésztett
1. nürnbergi pacsirta
2. karrier
3. fodros galamb és 
4. IMG 3846
Benzig óra a postagalambok repülési idejének hiteles méréséhez - id. Takács Ferenctől
Orsó Pál: debreceni pergő
id Takács Ferenc: egy elegánsan szép duc (Ábrahám László)
id. Takács Ferenc: pomerániai begyes
fekete v. fehér szárnyszalagos,
pajzsos kék,
kovácsolt kék, fekete, vörös, sárga,
vörös- és kékfakó szalagokkal v. anélkül,
egyszínű fehér,
színes farkúak feketében v. kékben.
Az alapszín legyen telt, a kék és a kékfakó viszont lehetőleg világosabb árnyalatú. A pajzsosak fehérek, kivéve a pajzsot, mely a hüvelykkel együtt színes.
A színes farkúaknál természetesen követelmény a fedő- és a támasztótollak színezettsége is. Az ékben megengedett némi fehér is.
ó-német szerecsenfejű galamb (Altdeutsche Mohrenköpfe): a szász színes galamb
a hátszív színével egyező díszítésű, teljesen fehér v. 1-1,5 cm-es farokpánttal ill. szalaggal ékesített. Eszerint ismeretes 
a pántosfarkú, melynél a rajz megegyezik az alappal, a farok tollai és a támasztótollak viszont fehérek;
a párnásfarkú, melynél eltűnik a farokpánt és a harmadik színmező, így az egész hát és a szárny fehér. 
A rajz szívhátú, fehér alapszínű, hagyományos, három elkülönített színmezővel:
1./ a fejen hód, koronacsepp v. pont;
2./ a háton a fésűvel kezdődő szívrajzolat;
3./ a kormány-, a fedő-, és a támasztótollak megegyeznek a rajzolat színével.
A sztenderdizálást követő 5 évben száznál több tenyésztőt hódított meg a fajta. A monori regionális TV és az MGKSZ segítségével a V68 tagságának odaadó igyekezete révén a fajtáról készített fél órás DVD további híveket szerez e ragyogó röpgalambnak.
Az Országgyűlés 32/2004. évi határozatával NEMZETI KINCSÜNKKÉ nyilvánított fajta.
www.user.monor.net.hu/leptech
Barna István Monor, Szilágyi u. 13.
Linse (Lens culinaris) – LENCSE
Linsenwicke (Vicia ervilia) – CSICSERIBORSÓ
Lupinen (Lupinus spec.) – CSILLAGFRÜRTÖK
Mais - Kolben (Zea mays) - KUKORICA - csöves
Mariendistel (Silybum marianum) – MÁRIATÖVIS – lásd fotó!
Mohn (Papaver somniferum) – MÁK
Mohrenhirse v. Dari (Sorghum bicolor) - CIROKx
A testoldal halvány szürkével vékonyan hullámozott. Fotó: Mario Finkel
A tarkót és a szemtájékot két kis fekete folt ékesíti. Ezen túl a fejtetőn bozontos üstöktollak mutatkoznak.
A keskeny csőr ólomszürke.
A rövid farok a víz alá merül.
A tojó tollruhája viszonylag egyszerű, összességében szürke, fehér arci résszel, a homloktól induló, a vállig tartó gesztenyebarna fejtetővel. A torka, az alsó és a felső farkfedői is fehérek.
Tavak, folyók partján, ritkábban a tenger mellett, rendszerint faodvakban fészkel. Vízirovarokkal táplálkozik.
Nálunk téli vendég, s leggyakrabban a kercerécék csapataiban mutatkozik.
Védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.
Szaruszínű vékonyka csőr, sárga homlok, kékesszürke fejtető, hátul szemtől szemig vörösesbarna vízszintes fejsáv jellemzi.
Az áll, a torok a mell és a test alul kékesszürke.
A nyak hátsó éle, a hát, a szárny és a farok bronzos drapp. A farok rövid és kihegyesedő, a vége bordó árnyalatos fekete.
A szárnyon egy keskeny fényes zöld szárnycsík található.
A tojó álla és arci része egészen világos. A homlok és a test alul világos kékesszürke. A tarkótól a farok végéig bronzos barna a tollazat, de itt is mutatkozik a sötét szalag a farok végén, ill. kékes árnyalattal a szárnyszalag.
Leginkább párokban mutatkozik, a földön keresi meg táplálékát: a magvakat. Rendkívül óvatos. Alkonyatkor v. napfelkeltekor iszik.
Az eléggé hevenyészett fészkét alacsony bokorba, esetenként a talajra építi.
A régi típus fekete-fehér fotón, a német típus a színes fotón; a fehér, az új típus Kanalas János felvételén) 
Közepes testnagyság, vízszintes testtartás, alacsony állás, kerek fej, széles homlok, a nyak két oldalán rozettás fésű és élénk vérmérséklet jellemzi. Sztenderd szerint hossza a begytől a kormánytollak végéig 23-26 cm, magassága a talajtól a fejtetőig 17-19 cm. 
A fej szélességében megnyilvánuló különbség a másodlagos ivari jelleg tekintetében egyértelmű eligazítást nyújt.
Az egyszínűek szivárványhártyája gyöngyszínű, a fehéreké és a szívhátúaké sötét (bükkönyszem). A keskeny, kétsoros szemgyűrű sápadt (pergamenszínű).
A közepes hosszúságú csőr tőben széles és vastag, lefelé irányul. A szaruja világos. A rövid, vastag nyak függőleges tartású.
Az enyhén emelt mell 9-10 cm széles, kidomborodó. A hát úgyszintén széles, de hátrafelé keskenyedik és lejt.
Az evezők a hát vonalát törésmentesen követő, középhosszú farok szélén nyugszanak, a hegyük nem kereszteződhet. A rövid láb tollatlan.
A színváltozatai:
fekete, fehér, vörös és sárga egyszínű;
fekete, kék, vörös és sárga szívhátú változatban.
Az utóbbiaknál nagy súllyal esik latba a rajzolat szimmetriája. Ugyanitt fehér a fésű belső oldala, a fej, a nyak eleje, a has, a hát és a szárny a váll kivételével. Viszont színes a tollazat többi része. A kékeknél a nyak színárnyalatbeli eltérése megengedett, viszont a kormánytollak végét szegélyezze pánt!
Előfordul, hogy a csőrdudor felett a homlokon széles alapú színes folt található, ez is megengedett, amikor is hódas változatról kell beszélnünk.
Megjegyzendő, hogy a homlokfolt nem érhet a szemgyűrűig. Ezen túl lehet a fejtetőn is színes foltocska, amely neve: korona.
Az elfogadott gyűrűméret: 7 mm
A fajta története eléggé tanulságos. A fajta első leírását a szövetség el sem fogadta (1954), sőt, annak megjelentetésére is csak 2 év múlva kerülhetett sor.
Az ún. rajzos változatot külföldön elõször, 1963-ban, a Lipcsei Nemzetközi Kiállításon mutathatták be. Rögtön tegyük hozzá, hogy a fajta a szelídségével, eleganciájával, fehéren bélelt fésűjével, valamint nagy fehér elõkéjével azonnal meghódította az európai országok tenyésztõit, és azt lehet mondani, hogy elindult világhódító útjára.
Ennek egyik hátrányos következménye, hogy a legjobb példányok külföldre kerültek, és az ideálkép lázas hajszolása sokakat felelőtlen keresztezésekre ösztönzött.
Katona Imre céltudatos, a fajta védelmét okosan szem előtt tartó munkálkodása eredményeként lassan-lassan sikerült az állományból a torzulásokat kiküszöbölni. Az alföldi körösi keringők segítségével a lábat, a nagykörösi simafejű keringőkkel pedig a csőrt visszaállítani.
Sajnos a fajta röpkészsége a viszontagságok közepette erősen visszaesett. Ma már díszgalambként, zártan tenyésztik, s mára a korábbi kedvelt színváltozatok (sárga és vörös szívesek, illetve a feketék) helyett a kék szívesek vannak az állományokban többségben. 
Az egyszínűek is válságba kerültek, mígnem Becz Sándor munkássága révén a fehérek minősége is elkezdett javulni. A feketék, sárgák és vörösek tekintetében minden jó példányt nagyon meg kell becsülni!
A fajta jövője szempontjából biztató, hogy az Országgyűlés 32/2004. évi határozatával NEMZETI KINCSÜNKKÉ nyilvánította a kiskunfélegyházi keringőt.
Kiskunfélegyházi Keringő Galambokat Tenyésztők Fajtaklubja: Kiskunfélegyházán 1981. január 25-én alakult szervezet, mely munkájában szaktanácsadóként rész vett Dr. Szűcs Lajos, az egyik legismertebb hazai galambász-szaktekintély.
Az első 10 évük botrányoktól sem mentes, sztenderdvitákkal, gyűrűzés méretét
A rövid, tollatlan láb élénkvörös. A fej kicsi, a homlok széles.
A fejtető lapos, a tarkó ívben lekerekített (kontyos v. sima).
Gyöngyszínű írisz, kétsoros, pergamenszínű v. halványsárga szemgyűrű, rövid, de vastag csőr, vastag orrdudor jellemzi.
Sőt, az idősebb példányokon száj és álldudor is mutatkozik.
A farok közepes hosszúságú, zárt.
A tollazat dús, testhez simuló.
Előfordul
egyszínű feketében, vörösben, fehérben, sárgában, csokoládészínűben,
szalagos kékben és szalagos fakóban;
ismeretesek fehér fejjel (és farokkal, ill. evezővel) a kékek, a vörösek, a vörösfakók és a feketék;
a babos lehet vörös v. fekete;
Fotó: Saso Petkovski http://members.tripod.com/saso_loft/main.HTML
A fej nagy és kerek. Az arci rész telt, a homlok is erőteljes. A szemből kibocsátott képzeletbeli függőleges a talp közepébe érkezik, amikor a galamb feszes tartásban áll.
A felső káva felső éle és a csaknem kerek fej íve töretlen vonalat képez. A profilból várt kerekséget az erőteljes, jól telt homlok változtatja enyhén oválissá, ugyanis emiatt nem a nagy és élénk szem fölött, hanem kissé előrébb találjuk a fej legmagasabb pontját.
A színes fejűeknél az írisz narancsos, a fehér fejűeknél sötét. A keskeny szemgyűrű sápadt és sima.
Követelmény a rövid nyakon a jól fejlett toroklebeny és a mellfodor. A mell előre domborodása a nyak hátsó állása folytán válik hangsúlyossá.
A hát elől széles, a farok felé keskenyedik és egyenletesen lejt. A szárny rövid, de széles, jól simul a testhez. Az evezők vége a szélső kormánytollakon pihen. A farok keskeny és a hát vonalát nem töri meg.
A láb tollal dúsan fedett. A talptollak nem képe
znek papucsot.
A rajzolatuk szerint a következő színváltozatok ismeretesek: 
pikkelyesek kék, kékfakó, vörös, sárga és barna színben;
a szegélyezett farkúak ismeretesek feketében, olajszínűben, vörösben, levendula változatban és sárgában.
A szatinetták és a vizor sirálykák tükrös- és szegélyezett farokkal elfogadottak. Utóbbiak lehetnek fekete-, vörös-, olajszín- és sárga szegélyesek. A tükrös farkúak elfogadottak kék pikkelyekkel, kékfakó pikkelyekkel, barna pikkelyekkel (brünetták), pikkelyezett kékszínűekként (szulfuretták), kéken, fehér szárnyszalagokkal (bluetták), kékfakók fehér szalagokkal, amikor szilverettáról beszélhetünk.
Nincs átmeneti típus. Viszont, ha az F1 generációt parókás galambokkal párosítjuk, akkor klb. átmeneti típusok keletkezhetnek:
szabályszerű kalappal;
szabálytalan, kusza nyaktollakkal;
parókások;
simafejűek;
kontyosok, stb.
A konty lehet
forgós és forgó nélküli,
fésűs,
kagylós,
rozettás.
Az alakja, ill. elhelyezkedése szerint beszélhetünk
→hegyes kontyról,
→lapátkontyról,
→orrkontyról,
tompakontyról és
körfésűről.
Vanda thailards beauty
Phalaenopsis hybrid
De örömre semmi ok, mert az állomány vészesen fogyatkozik, amiért a CITES I. függelékébe került.
Fehér szemgyűrű, barnás tollazat és kékesfehér, a felső gerincén szürkésfekete rajzolatos csőr jellemzi.
A barna tollak szegélye a nyakon, a háton, sőt, a szárnyon is egészen világos, ami gyönyörű rajzolatot eredményez .
Laysanstockente (ném.): laysan-tőkés réce, a tőkés réce alfaja (Anas platyrchynchos laysanensis).
lávagém (Butorides sundevalli - Lava
lebernyeges réce (Biziura lobata - Musk Duck): a récefélék népes családjának ausztráliai faja.
A nevét arról a feketés, gömb alakú lebenyről kapta, amely a tojónál lényegesen nagyobb (69 cm), inkább lúd méretű gácsér otromba csőre alól csüng le.
Érdekes, hogy ez a kanálszerű csőr ugyanolyan színű, mint a pézsma illatú tollazat.
Eltér a többi récétől a testalakulását tekintve is: a háta feltűnően kidomborodik, a vízben a farkát a felszín alá "lógatja". A farok is rendkívüli, olyan, mintha hosszú dárdahegyek állnának ki a farából.
A tollazat viszonylag egyszerű leginkább a kékcsőrű réce tojójánál látható tollruhához hasonlítható, vagyis feketésbarna, keresztben csíkozott.
A hímhez képest a tojó feltűnően kisebb (53 cm).
Ha madár lehet csúnya, akkor a lebernyeges réce minden bizonnyal jó eséllyel megpályázhatja ezt a címet.
A víz az életelemük. Csak ritkán mutatkoznak szárazon, s a parton a mozgásuk eléggé esetlen. Így azon sem csodálkozhatunk, hogy vízinövények között fészkelnek. Csak ritkán fordul elő, hogy vízbe dőlt fatörzs odvát tudják e célra felhasználni.
Békákkal és kisebb víziállatokkal táplálkoznak.
A fotón afrikai tüskéslúd – Annette Cutts - 
2. tüskésszárnyú madárfélék (Anhimidae) tartoznak ide.
A legjellemzőbb közös vonásuk a csőr alakulása:
a kávák peremén szarulemezkék v. bütykök sorakoznak;
a felső káva végén legörbülő, horgas v. lapos, körömszerű szaruképződmény található;
a csőrt vékony, puha bőr borítja.
Az úszásra alkalmas lábuk három, előre irányuló ujját hártya köti össze. A negyedik ujj kicsi és kissé a talp fölött ered.
A nyelvük lapos, de vastag és húsos, az oldalán bibircsek és sallangok vannak.
Kevés kivétellel vízimadarak, valamennyi földrészen előfordulnak.
Mintegy 140 fajukat írták le.
Mint említettük, más rendszerekben három családjuk van: a
→hattyúfélék (Cygnidae), a
→kacsafélék (Anatidae) és a
→ludak (Anseriidae).
Az utóbbiak legtipikusabb faja a nyári →lúd (Anser anser), mely nálunk is fészkel.
A →nagy lilik (Anser albifrons) homloka fehér, a test alsó részén nagy feltűnő, sötét harántfoltok láthatók, nálunk gyakori átvonuló. 
A →vetési lúd (Anser fabilis) a liliknél karcsúbb és sötétebb színű.
A kínai hattyú v. búbos lúd (Cygnopsis cygnoides f. domestica) Mandzsúriában, Szibériában és Észak-Kínában elterjedt, 4-6 kg súlyú, és 60-70 tojást rak. Fehér és barna változata ismert, nevét a homlokán levő dudorról kapta.
Számos e rendbe tartozó fajt csupán a szépségéért tartunk: →díszludak; →hattyúfélék; →díszrécék. (→Taimyr-félsziget)
ludas: valamiben vétkes (ember).
ludaskása: libaaprólékból rizzsel egybefőzött, zöldségfélékkel ízesített étel.
lúdbőrös: →libabőrös.
lúdgége: 1. a libafélék légzőszervrészlete;
2. főként az Alföldön kedvelt csigatészta.
lúdhúr: két növény népi neve: a kőhúré és a tyúkhúré.
lúdláb: 1. a lúd sárga bőrrel fedett, úszóhártyás lába;
2. a lúdtalp népi elnevezése;
3. cukrászsütemény, mely a lúd lábát idézően lapos és háromszögletű. A tésztáját vastagon fedi csokoládéöntettel lezárt csokoládékrém.
lúdtalp: a láb gyors fáradékonyságát előidéző torzulás a láb csontozatában. Olyan talp, amelynek hiányzik a boltozata.
Az ilyen bokasüllyedéses talp megtámasztására alkalmazzák cipőben a lúdtalpbetétet.
lúdtoll: 1. a lúd egy tolla v. azok a pehelytollak, amelyekből kitűnő párna, dunna készül;
2. a lúd szárnyából való hosszú szárú, metszett toll, mely tintával íráshoz régen általános volt.
ludvérc: lidérc.
lugasépítő madár: galléros v. →pártás
luzerni rézgalléros galamb (Luzerner Kupferkragen): a →svájci színes galambok egyike.
luzoni réce: →fülöp-szigeteki réce (Anas luzonica).
luzoni csillagos galamb: →szívenszúrt galamb (Gallicolumba luzonica - Dolchsitch-taube).
→sárgás pihéslábú galamb (Many-coloured Fruit Dove), 
Kétszínű gyümölcsevő galamb
A magevőknél a zúza őrlőköveinek biztosításáról (aprószemű sóder) nem szabad megfelejtkeznünk. (A fotón bronzszárnyú galamb, Hansch felvétele - Ausztrália)
Költésükhöz viszonylag nagy hely, azon belül nyugalmas ágrendszer v. mesterséges padka szükséges, és természetesen biztosítani kell fészekanyagot is.
A fajok döntő többsége tropikus tájakról származik, ami egyben a hő és páratartalom-igényükre is utal. Vagyis a mi klímánk alatt nem érdemes kísérletezgetni a kint teleltetésükkel. Bár kétségtelen, hogy kialakulni látszik egy az európai tenyészetekben régebb óta "munkában" levő vérvonal pl. gyémántgerléből, bronzszárnyú galambból stb., amely lassan-lassan akklimatizálódni látszik.
egyéb galambok, vadgalambok: a tenyésztői gyakorlatban, a galambfélék családjába tartozó fajokból, német mintára képzett csoport, többé-kevésbé a rendszertantól függetlenül.
Az egzotikus galambokkal foglalkozó nyugat-európai tenyésztők a következő fajokat szokták ide sorolni:
→bronznyakú galamb 
