Keresés

A Tízparancsolat maga az Atya, de nem fogadták magukba, hanem megmaradtak a tiltásnál

Az Újszövetségben az új parancs, meg felébresztett a vonzásra

Az elsőben nem vettünk egységet, a másodikban törekedünk az egységre

Aki egységbe jut, a Földön paradicsomba kerül, odaát meg az égbe

Az nagy különbség, hogy a törvényt törvényként tartom, mert az rögtön az ítéletem, vagy a szeretet törvényét a szívemben tartom, és akkor kivonom magam az ítéletből, mert beléptem az Irgalomba

A Szeretet szeretet engem, ha felvállalom, hogy szeretem, forma szerint tartva az ősit, tartalom szerint az újat, akkor eggyé válok Benne, és az az életemmé válik

Hogy Mózes elhozza a Tízparancsolatot, ahhoz szükség volt az ínségre

Hogy Jézus elhozza a szeretet új törvényét, ahhoz szükség volt a hitehagyásra

Hogy eljöhessen az új Ég, és új Föld, ahhoz a szükségünk, hogy a természet is kilépjen a medréből a hitetlenségünkben

A langyossal nehéz kezdeni, a hidegnek elég egyetlen fénysugár

Majd amikor elkezd lángolni, a langyos is elkezd töprengeni, és végre eljut a bűnbánatba

Minél kisebbé válok, annál könnyebben fedezem fel Jézust, az élőt, Aki tevékeny

A várakozót, Aki engem vár

És minél nagyobba tartom magamat, annál több hála kel bennem, amikor felfedezem az igazságot

Hiszen eltávolodtam az igazságtól, és eljött értem

Az egység a szívben kezdődik

Hogy nyugodt vagyok, majd a Fiú eljön értem, ne legyek nyugodt

Hogy bízzak egyetlen igenemben, akkor ellene mondok éppen az igennek

Hogy ma még nemet mondok, avval, majd lesz időm az igenre, elszámítom magamat

Jöttél, keresztre feszítettek, és feltámadtál

És a kereszten rám gondoltál

Egy igazságot veszek, vagy kettőt tartok, Jézusban egy az igazság

Azért hajolsz le hozzám, hogy biztass, hogy fellépjek az égbe

Ha fellépek, felemelsz, ha arra várok, felemelsz, lent maradok

Ha a Tízparancsolatban bízok, de nem élem az egyet, a Tízet sem éltem

Ha szállást vesz bennem az, Aki meghívott, akkor élek, nem a magam erejéből, hanem az irgalmából

Hogy méltatlannak érezzem magamat, hisz az vagyok, hogy azért ne találkozzak vele, félreértettem

Mert arra hív meg, hogy felemeljen

Tisztelhetem az Atyát, ha nem tisztelem a Fiút?

Elmehetek az Atyához a Fiú nélkül?

Ha nem mehetek az Atyához, csak a Fiúban, akkor a Fiúhoz sem mehetek anélkül, hogy megismerném az Atyát

És ha nem cselekedne a Lélek, tehetetlen maradnék

Megismerhetem a Szentháromságot, ha nem veszem fel az egységet mindenkiben?

Egy erény bevezet a többi erényekbe, akkor a Fiú bevezet a Szentháromságba

Mindenben részt kapni, részesülni

A Fiú megoszt mindent, és amit nekem szán, azt megosztom

Vagy nagyon kevés, amivel bírok, mert nem bírom a többit, vagy mindenben a részem is teljes

Szeretet nem sajátít ki

A teljességre a teljességben jutok, részemben csak részre

Ha megosztom a részemet, akkor részesülök az egészből, és az teljes

Az értelmem jó szolgám, a szívem meg egy a Lélekben, és akkor elért engem a bölcsesség

Képet festesz, egy pont abból nekem is jut

És gyönyörködhetek az egész képben

Ha Belőled szemlélek, az egészből szemlélek

Ha bekeretezed a képet, van min örvendeznem

Amennyit megosztok, annyit tudsz rám bízni

És ez rám vonatkozik, aki innét hozzá veszek egy gondolatot, azaz rád vonatkozik

Ha magamévá teszem, hogy rám vonatkozik, sokat bízol rám

Amennyit megértek annyit bízhatsz rám

Annyit fogok megérteni, amennyi magamra veszek, azaz, amennyire enyémmé ragadom az akaratod

Nem a szolgával beszélek, de megkérdezem a szolgát az Uráról

Ha kedveskedni akarok, azt virágot viszem ajándékba, ami kedves előtte

Megkérdezem a szolgáját, idő előtt ne áruljam el az ajándékomat

Felvetődik bennem a kérdés, mért menjek az urak Urához, amikor elég vagyok magamban

Ha sarkosra alakítom a kérdésemet, akkor így kérdezek magamtól

Ha elég vagyok magamnak, akkor nem lehetsz a társam, és a barátom

Nem miattad, hanem miattam

Ha ráadásul jónak, és igaznak tartom magamat, akkor még rosszabb a helyzet, a helyzetem

Az Isten angyalai az égben, kigondolnak, majd alkotnak, és megtartanak

Ha az ember is így alkothatna, az akaratával alkotna, azonnal káosz köszöntene be a Földre

A mindent magamért káosza

Aki magáért él a Földön, nem is mehet be az égbe

Hiszen felborítaná az a Rendet

Sőt elsősorban a magam ellenségévé válnék, a magamért-ben

Ha felülről szemlélek, a magaslatomról szemlélve gondolom, hamar beléphetek az Isten országába, ha akarok, azonban az erőszakom erőtlen a belépéshez

Az természetes, hogy lassan emberszeretővé válok, ha kihasználom, amit az Isten nekem adott

És az is természetes, ha emberszeretővé válok, abból kinyílok az istenszeretetre

Amíg azonban nem válok emberszeretővé a magaslatom távol tart az eszméléstől

Hogy az egyik felismeri az Istent a Szavában, és magam nem nagyon, az a magasságom, a távolságom az igazságtól, a nagyságom

Vannak, akiknek a hátán fát lehet vágni, kegyelem az, hogy áttörjék a süketségemet

Mert a szeretetük képes legyőzni a keménységemet a jóra

Kitartó szeretetül lefegyverzi a nagyságomat

Ha pedig meghajlok, és kész leszek a jóra, a halványra, az áttöri a falamat

És ha egyszer ráébredtem, az a boldogság, ha adok, akkor már könnyebben adok

És minél többször feledkezek el a nagyságomról, annál több alkalmat adok Neked, hogy finoman megérinthess

Szereteteddel érintesz meg engem

És attól kezdve, egyre kevésbé veszem magamhoz, hogy elég vagyok magamnak

Mert az ürességem, és a teljességed néznek egymásra

És amikor részesülök, az eltölt Veled, még nem fogom fel, de érzem, hogy jó, hogy nem összehasonlítható azzal, aki vagyok, a béke, és a béke hiányérzete néznek egymásra

Mi is kéne ahhoz, hogy egyszer tényleg meghallgassalak, hát erőszakkal nem fogod azt tenni

Amíg meg nem keresek, marad számomra a lassú víz, amint mások szeretete lekoptatja a keménységemet

Ha Mózesnek negyven évre volt szüksége, hogy megszólíthasd, mért is siessek?

És nem kényszerítetted Mózest, se addig, sem attól kezdve

Akkor lehet mondani, előttem ott áll az égő bokor

Hogy leveszem a sarumat, vagy tovább lépek?

Azt kérdezzem, mért is siessek, vagy azt kérdezzem magamtól, mért is ne lépjek ahhoz a bokorhoz?

Egy nagymama akkor boldog, ha szolgálhat a családban, a gyermekeiben, és az unokáiban

És a család minden tagja szeret vele

Ha cserélhetne az unokájával életet, dehogy cserélne

Az unoka még megy, hogy kutassa a világot, a nagymama meg szolgál, és keresi a szolgálatot

Az unoka még többnyire nem tudja, csak sejti, a nagymama meg éli az életet

Ha az unoka Benned kezd élni, akkor nagyon hamar megért

És amilyen a nagymama, olyanok a papjaid

Ugyanaz a hajtóerő bennük

Kiterjesztik szárnyaikat, hogy azok alá rejthessék a közösségeiket

És ugyanaz a boldogságuk, amikor mindenkit a szárnyaik alatt éreznek

Boldogságukban dehogy cserélnének életet

Ugyanaz a tűz ég bennük, és mindent megkapnak, hogy a tűz éghessen bennük

Amennyire kiterjesztik szárnyaikat, akkor tűz ég bennük, maguk döntik el, mint ahogyan a nagymama is maga dönti el

Hogy megéri az a tűz, az áldozatot, nézz a nagymamára, szereti, hogy adhat, abban szeret, mindenek felett abban szeret

Amikor egy lélek bekerül Isten présébe, döntenie kell

Már nem mehet vissza a felelőtlenbe

Isten megengedi a poklot, mert az akarat eredménye, igaz, a halál akaratának az eredménye

A pokoli lelkek félelme, hogy ítéletbe kerülnek

Akik annyira kikeményednének, hogy már nem képesek tevékenységre, azokat leköti az Isten ítéletbe

Az ítéletbe kötés, irgalom

Mert az ítéletben elvétetik az önálló döntés

És ott a tapasztalásokban, amikor már megmozdul egy lélek, mikor már önként befogadja a szeretetet, újra megkapja az esélyt, megkapja a szabad döntést

És testet ölthet

A lélek szubsztanciális, elemekre osztható, és újra egyesíthető

A fejlődés folyamatában

Visszafelé nem történhet, az ellentmondása lenne a szeretetnek

Így a reinkarnáció nem valós, és nem lehet valós, az megtévesztés

Előre léphetek, illetve maradhatok a helyemen, de visszalépni nem léphetek vissza

Ha Isten Fénye láthatóan, és tapasztalhatóan átjárná a Földet, nem lenne lehetséges szabadon dönteni, mert Isten mindig vonz, és egyberak

És attól kezdve a döntés nem maradna szabad

Minden, ami él és mozog, sőt azon túl minden megfogható tartalmaz szubsztanciális elemeket, a lekötésben

Ha nézzük a természetet, ilyen az Istenben az ítélet, ilyen, amikor az Irgalom ítélkezik

A pokol, a pokoli lelkek önmaguk feletti ítélete

Ha bólintok arra, hogy nincs félnivalóm, csak nyerhetek, nem értettem meg semmit

Az ember test és lélek, és Isten mellé rakta a szellemét, ami Istenből egy rész

Ha az ember lelke egyesül a szellemével, akkor már él

A test is táplálkozik, és a lélek is táplálkozik

Ha azért viszolygok a hústól, mert élet, akkor viszolyognom kell a növényektől is, sőt, minden megfoghatótól ugyanúgy

Minden természeti élet elmúlása, egy újra kezdés, felsőbb osztályba lépés

A test meghal, a lelki szubsztancia él, és meg nem halhat

Ami szükséges a természet fejlődéséhez, az az ember gondoskodó szeretete

Az ember kilépett az ítéletből, és megkapta a szabad döntést

Még nem lépett az égbe

Láthatja az ítéletet, ha körbe néz

És tapasztalhatja az Istent, ha alázatot vesz

Ha pedig elkezd Istennel járni a Fiában, akkor már a Földön belép a paradicsomba

Hogy az égbe menjek, ahhoz növekednem kell szeretetben, hogy megismerem a miérteket, nem követelmény, de a segítségem, hogy helyesen döntsek

Jézus a világ Világossága

Eljött, hogy Világosságot adjon a világnak

És újra eljön dicsőségben

És maga előtt küldi azokat, akik felismerik a Szavából

Azokban jön el először, akik készek odaadni magukat Érte

Hogy felismerje a világ a Világosságot

Nem azok a világosság, akikben helyet vesz

Hanem az a Világosság, aki elfoglalja a kelyhét

Nem hasonlatokban beszél, hanem kiteríti az igazságot, az igazság felébressze a halottakat

A halottakat, akik tiltakoznak, hogy nehogy beírják a nevüket az élet könyvébe

Senki sem üdvözül, aki nem akarja, és csak az üdvözül, aki befogadja a Világosságot

Igen told félre a hírhozót, mégha kényelmes is hallgatni

És hallgasd meg, azt, Aki az üzenetet küldte

Itt van a mi Istenünk, és beborítja az Ő népét

És ne azt gondold, hogy az a válaszod, amit gondolsz, és ne gondold, hogy az a válaszod, amit kimondasz

Hanem az a válaszod, amit cselekszel, a kérdező sorsra

Felejtsd el azt, hogy a fotelben üdvözülsz

És felejtsd el, hogy kifizeted a köteles részt, és abban teljesítesz

A sors kérdez, te pedig válaszolsz

Mert a sors kérdez, és várja a válaszod

A sors kérdése pedig egyszerű, szolgálsz, és akkor majd szolgál téged a Világosság, vagy magadat szolgálod a kérdések ellenére, és akkor nem szolgálhat neked az, Akinek a vágya, hogy szolgálhasson téged

Itt van a mi Istenünk, és tanítja az Ő népét, hogy felismerje a kérdéseket, és hogy megadhassa a szeretet válaszait

Akárhogyan is vesszük, az ember nem hasonlítható össze az Istennel

Ha Istenre nézek, akkor a Végtelent szemlélem

És bármilyen korlátot próbálnék Neki találni, nem találok

Egyetlen dolgot találok, amire nem mondja ki, hogy legyen, az az ember megszentelődése

És bármennyire kutatok, csak azt találom, azt felmérhetetlen szeretetet, amit az ember iránt érez

Az emberben két alapvető érzés lakozik, az egyik, hogy Isten hasonlatosságában büszke, büszke a méltóságára, a lényére, a hasonlatosságban

A másik a megdöbbenése, a méltóságának a hanyatlása, hogy teremtmény, bárhogy kutat, azt találja teremtmény

Az első gondolata büszkeséget hoz, a másik alázatot

Ha pedig nem akarja elfogadni a másodikban az alázatot, akkor kezdi elveszíteni a büszkeségének alapját, ahogy elkezd távolodni az Istentől

Az első közelíti az Istenhez, a második, alázat hiányában távolítja az Istentől

A második bukásától Isten felismerése, és megismerése menti meg, ahogyan kimenti

Ezer prófétákat küldött az Isten, hogy visszatér a Fiában

Maga nem jöhet, ahogyan eljött, mert a bukás nem ismeri fel, és ami rosszabb, elítélné

Így nem úgy jön el, ahogy először eljött, hanem úgy, ahogyan távozott

Az pedig természetes, hogy aki megtalálja az elsőben a méltóságát, aki újra megtalálja önmagát az elsőben, az alázatot vesz, és attól kezdve nem buktatója a második

A második, csak az alázat hiányában buktató, azaz, kiviláglik az akarat

Aki elbukik, önmagára büszke, de ha elvesszük a megfoghatót, kiderül, nincs alapja az önmagába vetett büszkeségének

Ha húsvét dátumát egyesítitek, Te teszed meg a többit az egységért

És ha Házad egy lesz, felébreszted a nemzedéket

Te teszed

Felébreszted a tiszteletet, az ébredésben

Életre kel a szívekben az élet

Teljeset adtál, amiben megáll a hűség

Pétert főségre rendelted

Segítségül, hogy visszatérhessen a teljesség, megalkottad a Művedet, a Béke és Szeretet Művét, szabadító tervét

Kitártad, mert semmi sincs az ég alatt, ami ki ne tudódna

És az egységben visszatér a tisztelet, tiszteletet adva Péter székének

Mindent elétek tárva, semmit sem elrejtve

Aki belép a csendbe, megkapja a tanúságot

Amíg teljes egészében nem érek el a bizonyosságig, még nem vagyok teljesen egységben Veled

Belehelyezkedve az Atya akaratába

A nagyságom küzdelmében, a ledöntésében jutok el a bizonyosságba, egészen biztossá válva az akaratodban

Még először sírok és jajongok, a felismert méltatlanságomban

Ledöntve a nagyságom utolsó bástyáit

Ha bizonyossá válok az akaratodban, látom a Végtelent, és látom az eszközt bennem

A méltatlant, de nyugodt maradok, hiszen a Végtelen ölel magába

Megmaradva a küzdelemben

Megalkotva, felemelve, és megtartva

Elhagyva azt a részt, ami fáraszt Téged bennem

Szent ez a hely, mert ráraktad a kegyelmet

Megtervezted, és megalkottad, és körbe veszed

És leírtad, hogy felismerjék

Igen, Te fektetted le az alapjait

És mellé raktad az egyszerűt

Hogy könnyű legyen felismerni

Nem messziről tanúsítod, hanem belülről, mindenki megkapja a tanúságát, aki magáévá teszi

Tüzet raktál, száraz ágakkal táplálod

Hogy kihajtson az élet

Vonzva, és nem taszítva, minden taszítást eltoltál magadtól

Hogy ami szét lett darabolva, az rácsodálkozzon az egyre, a tökéletességére

Hogy a darabok ne érezzék, hogy többek, és ne érezzék, hogy kevesebbek

Hiszen mindnyájan egyek vagyunk

Hogy ne álljunk erőszakkal a szétszedőkre

Hanem vonzásban össze tegyünk

Milyen szép, amikor Te gyűjtesz

Igen, igazgatsz minket

Igen, Te teszed

Igen, aki meghajol, lásson, aki merev, meghajoljon

És aki nem akar meghajolni, az is a legkisebben felismerjen

És nem őt, hanem Téged

Hogy másban, akár prófétában, vagy bárki másban keresünk, annak nincs nagy következménye, hanem annak van következménye, ha magunkban ébresszük fel Jézust, nem varázslással, hanem a Tanításához igazodásunkkal 

És természetesen annak ugyanúgy van következménye, ha nem ébresszük fel magunkban Jézust

Ha elhisszük, és bólintunk, az nem ugyanaz, mint az igeneink, és a nemeink, a cselekvéseinken

Hanem ha él bennem, akkor békéjét adja, és elviszi azt a nyugtalanságot, ami keresi az igazat 

Mert látom akkor a folyamatot

Persze szeretnénk kibújni kérdésekkel a válaszok alól

Valójában ott van minden válasz a szív egyerűségében, a találkozásban 

Aki meg azért szenved, hogy azon töpreng, hogy a Szeretet tanúja, próféta, vagy nem próféta, az csak szenvedjen a levében

Amikor közvetíti a levelet, légy a Szent Szív tanúja 

Talán itt reagálhatok.

Ezt irtad az ima topikban  :  "Amit félreért a világ, mert az imádat alapvetően figyelem"

Mindig az ember a világ és a sátán a hibás :))))ezeket nem isten teremtette ? DE !

másrészt ha az imádat figyelem akkor azt a szót használd figyelem avagy fokuszálás !

Tudod nemcsak én vagyok zavarban a prófétainak LÁTSZO irományok miatt a katolikus egyház is válogat részben mert i s z o n y a t o s a mennyiség másrészt sok esetben lekontrázza a jelenlegi teologiát.Hazánkban is volt egy "hires" proféta egy pap aki HANG cimmel adta ki irományát Dombi Ferenc inárcsi lelkész.Nekem is válaszolt "jézus" neszesemmi....talán a személy ALTUDATA termelte ki az emberi tudatalatti nagy hazudozó :))))

Nem állitom hogy mindig mindegyik kamu vagy higitott közhely hanem hogy gyanusan kezelhetetlenül sok és semmi konkrét kézzelfogható : igéretek és fenyegetések váltakoznak és rengetegszer hogy isten mennyire szeret :)))) Néma még én is csippentek ki egy két szimpi részletet de a 99 százalék meddő szószaporitás.Hivhatod folyamnak én inkább  lényegében  majdnem üres fecsegésnek !

Olyan is van lehet ami TÉNYLEG istentől jőn és a közvetitő ne czifrázott bele !De ezzel eggyütt is morgok elégedetlenül miközben FOKUSZÁLOK :)))

Fordulhat-e a Sátán önmaga ellen, nem fordulhat, mert az az ország, ami önmaga ellen fordul, az elpusztul

Ha be vagyok takarva a bűn palástjával, és elkezdek imádkozni, akkor megreped a köpenyem, és akkor elvetem magamtól

Azt mondják, a szent felismeri a szentet

Az pedig egészen bizonyos, hogy a Lélek tanúságot tesz a Lélekről

És az is bizonyos, hogy nem az alkalmast választod, hanem az alkalmatlant

Ha pedig az alkalmatlanság kikezd téged, az alkalmatlanságod kezd ki téged

Ha pedig legyőzted magadban az alkalmatlant, akkor előre engeded, magad elé engeded Jézust, hogy követhesd az akaratában

Aki küzd az alkalmatlanságával, az jajong és beszél, aki legyőzte, az hallgatja Jézust

Ha az alkalmatlannál leállok, és magasztalom az alkalmatlanságát, tanúságot teszek az alkalmatlanságomról

Ha egy szentet állítok Jézus és közém, még mindig nem győztem le az alkalmatlanságom

Ha az alkalmatlan küzdelmét, és győzelmét példaként veszem, tudva az alkalmatlanságomat, sokat segít, hogy legyőzzem magamat

Hogy alkalmatlan vagyok, az nem érv, hogy elbukjak

Sokkal inkább megsegít a felismerés, hogy mint páncélt öltsem magamra Jézust

Hogy kisebbé váljak, és minden lehessen bennem Jézus

Ne gondold, hogy láthatatlanok a tetteid

És azt se gondold, hogy elrejtheted a gondolataidat

Ami most megvéd téged, az a türelem

Annak a türelme, aki előre elmondta a hitehagyás idejét

Ne mosolyogj rajta, a mosolyod mutatja ki a fogad fehérjét

Ahogyan meg lettek jósolva a hitehagyók, úgy meg lettek jósolva a hűségesek

Ha magadban nem ismersz fel, akkor ismerj fel a hűségesekben

Tanúságot teszek a száznegyvennégyezerről

Azokról, akik az Úr előtt állnak, és könyörögnek érted

Földön járnak, mégis felemelkedtek az égbe

Téged szólítanak, ne habozz, közeledj az éghez

Hogy igaz mosolyra derülhessél

Mért haljál meg, amikor élhetsz

Mikor egy nagytestű vízi szárnyas felszáll, hosszú útra van szüksége, hogy felemelkedjen

De amikor felszállt, akkor szemet gyönyörködtető a látványa

Jézus megváltott minket az áldozatában, mindenkit megváltott, mégis csak az lesz megváltva, aki elfogadja a megváltást

Aki elutasítja, azzal nem lehet mit tenni, az akarata ellen nem lehet tenni

Jézus testben ember volt és Isten, legyőzve a test gyengeségeit

És ahogy egy volt az Atyában, egy lehet bennem, és egy lehet benned

Elfogadva, és megragadva az áldozatát

És ahogyan Úr az ég felett, Úr a pokol felett

És ahogyan elfogadom, annak a mértékében lesz győztes bennem

Ha megrendülök a bizalomban, ha bármi megingatja bennem az elsőségét, az nagy baj

Mert az akaratom érvényesül a bizalmamban ugyanúgy

Ő a győztes, ha megragadom a bizalmamat Benne

Ha megingok abban, ha bármi félelmet kelt bennem, mintha bármi legyőzhetné, az a megingásom a bukásom

Bent születik a bizalmam a tapasztalásaimban

A test az ugyan gyenge, az értelem ugyan ahhoz ragaszkodna, amit lát és tapinthat, de a lélek az tapasztal

És mint lélek, az rejtett, és gyenge a jelzése

De a ragaszkodásomban Jézushoz, az elsőségét ragadva, legyőzi a világot, mint ahogy képes legyőzni bennem

Bizalmam képes a győzelemre a világban, nem magamban, hanem Jézusban remélve

Ha abban mutatna, ami a reményem, az a sötétségemben a halálommá válna, nem miatta, hanem miattam

Mélységem mértékében nem láthatom a magasságot, mert az lehengerelné az akaratomat

Mélységem mértékében a mélységet láthatom, és a tanúkat, akik felemelkedtek

A Lélekhez, Aki ott lebeg a vizek felett

És amint legyőztem a világot, hogy áldozatban és szolgálatban tapasztalhatok, akkor már kezdhetek látni, kezdhetek hallani

Megelőzhetem, hogy a mélységem találkozzon a mélységgel, ha elhiszem az igazat

És akkor már elém teheted a világosságot, hogy a lelkem felüdüljön abban

Hogy szárnyra kapjon, és felemelkedjen, találkozzon az élő Tűzzel, Világossággal, a mindent betöltő Fénnyel

Ha nem lennének nehézségeink, nem ragaszkodnánk a szívünkbe költöző Szeretethez

Kényelmünk nem tenné lehetővé, ezt a szoros kapcsolatot

Ínségünkben pedig Hozzád fordulunk, és ragaszkodásunk elnyeri a vágyait

A hit teszi lehetővé ezt a szoros találkozást

Az elmélyülést Benned, amikor felemelsz Sion hegyére, ahova csak az mehet fel, aki elmélyül Benned, a szív egyszerűségében

Egyszerű, de nem könnyű, mert minden mást le kell győzni magunkban, ami uralomra törekszik

A kicsinységünk tesz naggyá a Benned

Hála és köszönet érte Neked

Ha a testvéreimet szolgálom, akkor szolgálom az Istent

Ha nem akarom szolgálni a testvéreimet, az Istent sem tudom szolgálni

Ha magamat szolgálom, akkor nem juthatok el az Istenhez

Ha az Istent szolgáltam, akkor találkozok Vele

A szív egyszerűségében

A szívembe helyezi a szeretetét, és átölelem a szeretetemmel, és a vágyam, hogy átölelhessem

Nagyon egyszerűen megtalálhatom

Az értelmem kevés, hogy megtalálja

Ha megtaláltam, attól kezdve az értelmem a jó szolgám

A testvéreimet jól szeretni az értelmem segítségével tudom, elöl jár az értelmem, hogy a szeretetem megadhassa a jó mértéket

Ha mindenben magamat keresem, mindenben magamat találom, de az nem vezet el sehova

Hogy a döntésemet nem hozom meg, hanem azt gondolom, majd az égben, a biztosban, akkor a biztos nem lesz az én biztosom

Ha az utolsó percre halogatom a döntésemet, megérdemlem akkor azt a pillanatot?

Jézusban lenni, az nem egy pillanat, hanem az tartós

És a döntésem nem egy pillanat műve, hanem egy folyamat eredménye

Hogy egyszer kimondok egy igent, az azzal válik igenné, hogy az igenben tartom

Ha nem kell döntenem, akkor igen, ha döntenem kell, akkor nem?

Sokkal inkább a döntésemben, mint azon kívül

Ha bólintok a Tanításaidra, vagy megtartom a Tanításaidat, az első külsőség, a második az elért célom

Ha szolgálom a testvéreimet, akkor szolgál engem az Isten

Ha azért szolgálom a testvéreimet, hogy szolgáljon nekem az Isten, akkor nem értettem meg semmit, mert szolgálni egyszerűen a szeretetért szolgáljak

Oly nagyon hiányzik nekünk, amikor hiányt szenvedünk töredékes szeretetünkben

Sokkal inkább azt kell mondanom, hogy szíven üssön a gondolat, oly nagyon hiányzik a töredékes szeretetem, amikor csorbát szenved

Tedd magadévá az értelmet

Szívembe mar az éhsége

Jól beburkoltam minden egyébbe, hogy ne marhasson belém, ezt tettem

Ha kitakarom, akkor megértem, mit jelent, milyen fontos nekem

Ha pedig találkozom a szereteteddel, minden más megmutatja, hiányos

Akkora lesz a különbség, hogy elkezdek sietni, rohanva sietni a szeretetedhez

Igen, a szeretet az égbe vezető út

Olyan szépséges, amikor Tőled kapom

És olyan egyszerű kapnom, mert avval kapom Tőled, ha megosztom, ha adom

Igen, a szeretet meghódítja a szíveket, és kiterjeszti az országodat

Igen, amikor megérint, már nem érdekel, amikor belém mar a töredékesség

Hagyom, hogy kulcs legyen bennem, kifordítom, hogy megszüntesse a hitehagyás gonoszságait

Ablakba rakom, amit kaptam, hogy meggyújtsa a szíveket

A burkolatom nem engedi, hogy kérjem

A botorságom abba menekül, hogy becsukja a szememet, hogy meg ne lássam, ne halljam, és véletlenül se tegyem

Ha már kaptam, könnyen kérem, sőt a vágyam, hogy növekedjek benne, Benned növekedve

Méretlenül adnám, de csak annyit adhatok, amit el tudsz viselni, mint ahogyan csak annyit tudok befogadni, amit a töredékességem elviselhet

Ha nem adom, nincs rá jogom, ha szétosztom, nem tudok hova lenni a bőségétől

Az ó azt gondolja, az a szeretet, amit kap

Az új azon igyekszik, hogy adjon, hogy részesüljön

Jól elvagyok a tévedésemmel, miközben védem magam a sérülésektől

Nehogy megsértsenek abban, ahogy adom

Ígéretedet adod, hogy adod, hogy ingyen adod a kérőnek

És ha már kaptam, nemcsak kérem, hanem adom

És akkor nem a magaméból adok, hanem a bőségedből

Magam meg szenvedek, hogy csak annyit adhatok, amitől nem vonod vissza magad a csigaházadba

Magam is tettem, szégyellem is magam eléggé

Sírva fakadtam, amikor feltöltöttél a Tiedből

Mért tartsam magamtól távol az örömkönnyeket?

Mért féljek a töredékességem bánatkönnyeitől?

Amikor örömkönnyeket hoznak

Az értelem két irányból jön, egyrészt a Szavadból, másrészt a Lelkedtől

Hogy a Lelkedtől jöhessen, ahhoz állapotot kell változtatnom, a tőlemtől a Tőledbe

És minél kevesebbel bírok, annál élesebb lesz a Lelked vezetése

Hogy lemondva magamról a nyomorúságomban Minden lehess mindenben

És akkor a nyomorúságom kikezd

Nem a nyomorúság kezd ki, hanem a nagyság a nagyságától

A benned bízás kikezdi az önmagunkban bizakodást

Az első a Szavad, a második a Lelked, Aki az első

Aki a Szavadban kezdi

Amivel nem bírok, azok lesznek a segítőim, hogy egyesülve benned, avval, Aki vagy, felemelj

Hogy bírhassalak Téged

Ami vagyok, azok a gátjaim

Így a legnagyobb ajándékod az, amivel nem bírok

Hogy felismerjem a gyengeségeimet, ahhoz találkoznom kell az erőddel

Jobb az nekem, ha megalázom magamat, minthogy megalázzanak

Helyt készítve magamban

Hogy a Lelked elkezdhesse a működését

Annyit fogok tapasztalni, amennyi a bizalmam

Ha nem tapasztalok, nem a lelkedet kell kérdőre vonnom

Minden nap százszor és ezerszer közöl mindenben

Ha az akaratomat keresem, nem találom meg a Lelked közléseit

A fától nem látom az erdőt

Ha korhadt fából faragok, ügyes vagyok, ha faragás közben el nem töröm, majd utána szétesik

Ha még dicsekszek is azzal, na most jól elmentek tőlem

Az a könnyebbnél is könnyebben megy, hogy amikor nem érzek tisztaságra felelősséget, akkor elfogadlak, sőt a lényegben imádlak Téged, sőt elég gyakran előfordul, anélkül, hogy tudnám a törekvésemet, és igen jólesik nekem, és neked

És azok a pillanatok azt mondják nekem, élek

És nemcsak azok, akik Veled gondolnak, hanem azok is, akik nem gondolnak Veled

Igazából nem tudják mi történik, csak részesülnek a békédben

A szeretet alapvetően nem ösztönös, hanem tudatos, és építkező, tudatosan építkező

Amit érzek, az a tükre

De hiába a tükör, amiben Téged látlak, hanem az a fontos nekem, amiben magamat látom

Nem elhitetve, hogy tőlem való az, amit adsz

Van, ami megállíthat téged, és meglesz, hogy megállsz, ha itt vagy, már megálltál

Hogy elgondolkozz az élet és a halál kérdésein

Hogy meg ne ijedj, a test halálától

Inkább vágyakozva a paradicsomba

Ha tiszta vagyok, nem félek a földi haláltól, ami aggaszt, az egyedül az, amit akkor nem tudok már megtenni

De tisztaságomban ne aggasszon, mert több a lehetőségem az égben

Hogy megsegítsem a Földön maradókat

Az már megtörtént, hogy elkezdek töprengeni

Hogy elkezdjek imádkozni, az még nagy falat

Hanem elkezdek megbocsátani, és elkezdek áldani, azt könnyebben tudom

És a megbocsátás, és az áldás is imádság

Még tartok az imádkozástól, hogy elveszi az időmet

Fogalmam sincs az időmről, amíg nem imádkozok

Elkezdem áldással, és megbocsátással, és akkor kikerülök az idő szolgasága alól

És nemcsak kikerülök, hanem szolgává teszem az időmet

És hogyan áldjak, ahogyan kijön tőlem, ha nem is kereken, de tiszta szándékban

Elgondozva a koraiak véres áldozatain, betérve a teljesen elégő áldozatba

Tartalomban

Az természetes, hogy a gonosz a félelmében nem fordul Feléd, sőt, ha teheti, még az arcát is elfordítja

Igen természetes, az akaratában természetes

Az természetes, hogy aki azt tartja magáról, hogy jó vagyok, nem fordul Hozzád, számára mindegy, hogy Veled gondol, vagy nélküled, mert nélküled cselekszik

És aki mélyen hisz Benned, és az önismeretében nem mer a szemedbe nézni, és inkább maga küzd a nyomorúsága ellen, természetessé teszi, hogy nélküled teszi, az akaratában teszi, a tévedésében

Veled jár, és mégis nélküled, felemelkedett a földről, de nem tud az égbe emelkedni

Akit meg megérintett a kegyelem, és inkább abban bízik, mint magában, ő felröppen az égbe, és elkezd énekelni

És lehetek bármilyen mélyen elásva, a kegyelem arányos a mélységemmel, a bizalmam meg képes az égbe emelni

És ha még nem jön a kegyelem, de megértem a kegyelem lényegét, és meghívom, akkor eljön, mert a vágya, hogy eljöjjön

Nem nagy lépés a szívembe nézni, és abból meríteni, mégis olyan nehéz azt megtenni

És ha megteszem, akkor örvendezek, hogy megtaláltam azt, amit elvesztettem, amit magam hagytam el

Amit találok, abban ismerek fel, és ismerek meg

A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve, az égbe vezető út pedig küzdelmekkel

Egyetlen forma ima sem ment meg a haláltól, de minden ima, ami a szívemből felszakad, az örök életre visz, ha formában, ha azon kívül

Megtarthatok minden formát, sőt hihetem a tartalmat, de ha nem kapcsolódok a Jézushoz a szívemben, akkor a tudásom nem sokat ér

A világ egy mélység, és az útja is a mélység

Ami kiemel a világ mélységéből az Jézus, és az Ő szeretete

Az ember a mélységében nem juthat az égbe, de Istennek semmi sem lehetetlen

Minden, amit a világ ad, visszatart, hogy elmerüljek a szív egyszerűségében, és a szívemben találkozzak Jézussal

A világ egész hatalma, minden fenyegetése, és minden ereje kevés, hogy megakadályozza, hogy elmerüljek Jézusban, ha el akarok Benne merülni

Tagja vagyok a világnak testem szerint, ezért csak bűnbánatban, egyszerűségben, és alázatban tudom legyőzni a világ hatalmát bennem

Jézus figyeli, ahogy a halálba tartok, de nem tehet semmit az akaratom ellen

Mondhatom, tehetetlen az Isten az akaratom ellen, mert megfogadta magának, hogy tiszteletben tartja az akaratomat

Értem fogadta meg

Mert látja a célomat, és célomért lemond a hatalmáról

Szolgai alakot öltött, hogy felébresszen

Ha egy imára azt mondja, hogy abban befogad, akkor abban befogad, ha a formát ötvözöm a tartalommal

A tartalom a bűnbánatom, és az akaratom a tisztára

A világot nem ismerhetem fel a világból, hanem csak kegyelemből

Ezért az első a kegyelem, magam meg megelőzhetem könyörgéssel

A világban, ha a szívembe nézek, akkor ürességet találok, és az késztet sok kerülő utakra

Ha befogadom az Istent a Szavában, akkor elkerülhetem a kerülő utakat

Békével és boldogsággal tudom legyőzni a benső ürességemet, ha még megtalálom magamban az ürességet, akkor még nem találtam meg a boldogságot

A világban nincs meg az, ami legyőzhetné a belső ürességemet

Az ürességemet az Isten tudja kitölteni teljességgel, és boldogsággal, és békével

Jézusban találom meg az Isten teljességét

Semmilyen magas értelmem, semmilyen hatalmam, semmilyen fényűzésem nem képes arra, hogy meghívja a szívembe Jézust

Egyedül, ha meggyötröm magam bűnbánattal

És nem mondhatom, nem jogos az, hanem okkal és alappal van szükségem a bűnbánatra

Magam szolgáltam az okot, és az alapot, kezdve az akaratommal

Igen, nemszeretem dolog a bűnbánat a világban, mert árulkodó

Megmutatja a nyomorúságomat

De ez csak a Földön van így, mert azon kívül minden annak látható, ami a tartalma

Ugyan mennyibe kerül, egy szomjazónak egy pohár vizet adni, és mi van akkor, ha egy pohár borral kínálok, pedig az értéke szinte semmi

És mi van akkor, ha egy tál ételt kínálok, sokkal több jó származik abból, mint károm

És mi van akkor, ha haragos szóra nem haraggal válaszolok, ha a sérelmemet nem visszaadom, hanem a kezedbe teszem

Ugye azt mondják, ha a szemmel lehetne ölni, és mondhatjuk, hogy a szemmel lehet simogatni

Magam választom meg a viszonyomat

És mi késztet arra, hogy visszaadjak, forma szerint jogosan?

És mért ne késztessem magam arra, hogy ne replikázzak

Hanem lenyeljem azt, amiben sérült a nagyságom

Olyan nincs, hogy mindig minden simán és zökkenőmentesen menjen, de azt tehetem, hogy minden görbét kisimítok

Amit adok, majd úgy beszélsz, mért ne adjak olyat, hogy az jólessen neked, magammal teszem a jót, hiszen ráfordulsz az ébredésre

És ha haraggal vagyok, kijönne belőlem fenekestül, mért ne hallgassak arra, aki szelíden közeledik felém

Nagyságom úgy veszi, az erőszak telve van erővel, pedig erőszak telve van lassulással, és gyengüléssel

A szelídség, és a béke pedig erőt hoz

Ketten dolgoznak, ugyanazt végzik, az egyik siet, a másik látszatra komótosan teszi a dolgait

És a végén a komótos összehasonlíthatatlanul többet végez, hiszen áldásod van a munkáján

Ha békém van, az áldásod velem van

Ha áldok, megáldasz a békéddel

Ha békével jössz, jólesik a békéd

Ha haraggal jönnél, magam is felhorkannék

Ketten mondják ugyanazt a tartalmat, az egyik nyersen, a másik a békédben

Még ha kellemetlen is a tartalma, az egyik felvon, a másik megbékéltet

Magam választom meg a válaszod, mint ahogy magad választod meg a válaszom

Ha pedig velem vagy, Belőled merítem a békémet, és minden erőmmel azon vagyok, Belőled válaszoljak

A jó fa jó gyümölcsöt terem

Aki a Szeretetből táplálkozik, annak minden tiszta, és minden az előnyére válik

Aki önmagából táplálkozik, annak semmi sem válik az előnyére

Aki Belőled táplálkozik, az ismeri, mert felismerte a nyomorúságát

Aki nem táplálkozik Belőled, az magát sem ismeri, mint ahogyan mást sem ismer

Mint ahogyan az újszülöttnek minden új, a felébredő is mindent újra megismer

Aki mindenben felismer, az elkezd ujjongani Benned

Abból szeret meg Téged, amit tapasztal

Aki él, azt meghallgatod

Akinek még nincs gyümölcse az nem kért

Az nagy kettő, hogy elvárok, vagy kérek

Onnét jövök, hogy elvártam, és az természetes volt

Oda tartok, hogy kérek, és az legteljesebben természetes

Hogy meghallgatsz, és teljesítesz, az a lényed

Hogy egymást erősítjük a felismerésekben, azt úgy szereted

Hogy felébresztettél, most vagyok a felismerések kezdetén

Medjugorje, 2019. március 2.

"Drága gyermekek! Szeretetem apostolainak hívlak benneteket. Fiamat mutatom nektek, aki az igazi béke és az igazi szeretet. Isten kegyelméből, mint édesanya szeretnélek hozzá vezetni titeket. Ezért gyermekeim, arra hívlak benneteket, hogy Fiamból kiindulva vizsgáljátok meg magatokat, hogy a szívetekkel tekintsetek rá, és a szívetekkel lássátok meg hol vagytok, és hová tart az életetek.

Gyermekeim, arra hívlak benneteket, értsétek meg, hogy Fiamnak köszönhetően, szeretete és áldozata által éltek. Ti kéritek Fiamtól, hogy legyen irgalmas hozzátok, én pedig titeket hívlak irgalmasságra. Ti kéritek tőle, hogy legyen jó hozzátok és bocsásson meg nektek, én pedig milyen régóta kérlek benneteket, gyermekeimet, hogy bocsássatok meg mindenkinek és szeressetek minden embert, akivel találkoztok. Amikor szívetekkel megértitek szavaimat, meg fogjátok érteni és megismeritek az igazi szeretetet és ennek a szeretetnek lehettek apostolai, az én apostolaim, drága gyermekeim. Köszönöm nektek."

Az teljesen természetes, hogy egy anya annyira megszereti a gyermekét, hogy az jelent neki örömöt, ha adhat

És micsoda áldás az annak a gyermeknek, akinek már a fogantatása pillanatában is ott van az az anyai szeretet

És micsoda áldás az annak a gyermeknek, akire már a fogantatása pillanatában is áldást kérnek

A gyermekemben megláthatom mit jelent neki a szeretet áldása, és mit jelent neki a Szeretet áldása

És micsoda különbséget láthatnánk, ha lehetséges volna, ha a környezetünket egymás mellé tehetnénk, áldásban, és áldás nélkül

A tisztaság mindent megáld, megáldja testet és a lelket, és megáld minden körülményeket

Megáldja az évszakokat és természetet

Megáldja a termést

Ahol jelen van az áldás, ott elenyészik a szükség

Ahol áldásból származik a bőség, ott holnap is szeret a bőség

Ahol áldás nélkül szerez a rabló, ott megjelenik az ínség

Lehetek áldó, és lehetek rabló

Ha aktatáskával szerzek úgy, mint a bandita, magam sem vagyok más, és nem lehet engem másnak nevezni

Az áldás hozadéka áldás

Ha az átkozódót megáldom, rájön az áldás örömére

Ott kezdődik a boldogság, ha áldok

Hiszen az a boldog, aki ad

A por akkor örvendezik, amikor kap

Ha adok, abból az származik, hogy kapok

Ha elveszek, ellenségemet ébresztem

Előbb utóbb lesz olyan, aki nálam erősebb

Ha adok, barátot ébresztek

Ha adok, akkor majd a szükség pillanatában kapok

Testem halálának a pillanatában kiderül, mennyit adtam

Ha a testemben a paradicsomban élek, hiszen szolgálok, akkor mennyekre ébredtem

Nem látom, de mindenhol szolgálnak természeti szellemek, ott adják a bőséges szolgálatukat, akol él a lélek

Aki testben ad, annak él a lelke

Aki lelket ébreszt, annál jelen leszel

Mindenki eldönti, kit szolgál

Aki meg akarja látni az áldást a gyümölcseiben, az áldjon

Engedd meg nekem, hogy közelebb vigyelek az Igazsághoz téged, az Igazsághoz, Aki maga a Szeretet

Először vedd magadhoz a gondolatot

Szíve kimeríthetetlen Szeretet, nem kellene Őt többé próbára tennetek!

Egyszer vedd magadhoz a gondolatot, majd gondolj bele a gondolat útjába, ahogyan hozzád ért

Amíg úgy veszed a gondolatot, mint másét, addig nem jutsz el a tartalomhoz

Ha a szívedre veszed a gondolatot, és megvizsgálod, mit ad személyes neked, és csak neked, az nem von le az értékéből annak, ahogyan másnak ad, és amit másnak ad

Így az Igazság egyetlen gondolata képes mindenkinek személyesen adni, csak egyesével, és mégis mindenkinek

És mit akar bennem elérni Isten Szava, és mit akar a személyes közlendőjében adni

Nyilvánvalóan a személyes részemet, hogy felismerjem mi a tiszta a saját sorsomban, és az utamon

Ő ad, és nekem is van személyes részem, amit adhatok

Annyit tud adni, amennyit adok

Felvállalva, hogy legyőzöm azt a gondolatot, ami a nagyságomból ered

Befogadva, és követve azt, amire buzdít, a jól felfogott érdekemben értem buzdít

Csoda történik bennem, ha befogadom, mert meglátom a cselekedeteit

És a cselekedeteiben megismerem, és a felismerésekben egyre jobban megszeretem, hiszen az teljesen természetes, hogy megszeretem azt, aki szeret engem, és abban a szeretetben értem cselekszik

És abban a felismerésben magát adja, nem személyválogatóan, és egyáltalán nem latolgatva, teljesen odaadva nekem magát

És letérdelek, mert jólesik letérdelnem, nem latolgatva, hogy letérdeljek

Szívemre veszem a gondolatát, és egy csodát indít el bennem, és felismerem

Alapvetően nem azt veszem, amit másoknak ad, hanem amit nekem

Ha nem személyesen veszem, hanem azt veszem, aki a szívére vette, és befogadta, nem jutok el a célomhoz, nagyon nem jutok el a célomhoz

Szemlélhetem a testvéreimben, ha szemlélem magamban a nekem adottakat

Ha valaki magát mutatja, mintha Téged mutatna, attól elfordulok

Mért ne lehetnél a Bölcsesség tanúja a felismerésben

Persze ott van testünk által a csökönyösség és a félelem, hogy ne engedjük el a formát

De a csere úgy néz ki, keveset adok a sokért

A formában még azt gondolom, a sokat adom a kevésért

A tartalomban azonban eljön a felismerés, milyen sokat kapok

Igen, a telet búcsúztató hónap, a tavaszt köszöntő hónap, az igenek, és a nemek hónapja

Hogy az igenekben, és a nemekben megtaláljuk a megváltásunkat

Ami ugyan mindenkié, de mégsem részesedik benne mindenki, csak azok, akik befogadják az ajándékait

Igen, az igeneink és nemeink fontosak

Hogy el tudjunk fordulni a langyosságtól

Még azon túl is, akik nem tagadnak, de meg sem vallanak

Hanem azokban is, akik már találkoztak Veled

Mert kényelmes elmenni az igen és a nem között

És az nem a szelídség megtagadása

Hanem megragadása az üdvösségünknek 

Mit lehet azzal tenni, akiben gyökeret vert az öngyilkosság szándéka?

Akár félelemből

Akár ha meglátott a másik feléből egy parányit, és elveszítette önmagát a parányban

Akár, ha azt gondolja jóvátételből

Akár ha gonosz szándékúak rábeszéléséből

Ideig, óráig felügyelettel megvédhetők

De a gyógyulásuk az, ha megtisztul az akaratuk a megtévesztéstől

Mit tesz az a lélek parány, aki bezárja magát, aki elzárja magát a Szeretettől

Ahogy zuhan, látszatra gyorsul, miközben lassul a haladásában

Egész addig eljut, amíg olyan nem lesz, mint a kő, és a kő mozdulatlansága megvédi a további zuhanástól, de nem engedi, hogy feleszméljen

Mint ahogy az öngyilkos szándékúval erőszakkal nem lehet tenni semmit, úgy a földbe gyökerezettekkel sem lehet kényszerrel tenni

Mi marad akkor a zuhanónak?

Szavakkal, és gyertyákkal lehet értük tenni, kitéve a gyertyákat az ablakokba

Egykor fényoszlopot raktál, de aki nem arra néz, az nem látja

Nem úgy van az ember a Földön, hogy a saját erejében, de azt gondolja, az erőmben

Lehetne, hogy eleve tudhatna, igaz, nincs annak értéke

Értéke annak van, ha magam mászok ki a mélységemből

Mert akkor jöhet ármány, és bármilyen csábítás, hiszen tudom a fonákját, így el nem hitethet

Fényoszlopot raktál áldozatból, amit mi is megértünk

Kiárasztottad a Szavad, hogy el ne hitethessenek

És azon túl pedig magadat adod annak, akinek az akarata az emelkedése

Így Tanút is állítasz a Szavad mellé, a Szavadból kiemelkedve

Türelemmel vársz, mert a bekeményedett akaratot nem könnyű feloldani

A jónak ellenszegülő akarattal, türelemmel kell bánni, lehetőleg vonzásban

Dőreségem türelmet kíván Tőled

És a segítségedet, hogy felismerjem, hol járok, hogy a gondolataim eltévedtek a sűrűben

Igen, lehajoltál az égből, a trónodról, hogy mindenkihez eljöjjél

Eljöttél, hogy ne csak meglátogass, hanem maradjál annál, aki behív a házába

Vágyad, hogy mindenkinél maradhassál

És hozol, hogy szétoszd, amit készítettél

Igen, megmentő segítségedet ingyen adod

Nem hatalommal jössz, és se nem erővel, hanem szelíd érintésekkel

Ha elkezdek figyelni, elkezdhetsz megérinteni

Vágyad, hogy felismerjelek az érintéseidben

Olyan mértékben érintesz meg, ami nem befolyásolja az akaratom

Nagyon könnyen adsz nekem, ha kérek

Erőt kérek, és az erődet adod

A föld földet rabol a zuhanásában

Az emelkedő életet kér az élettől

Ha zuhanok, bármit kérhetek, hogy megértsek

Ha emelkedek, életet kérek az élettől

Hogyan erősödhetek meg a mindennapokban

Legegyszerűbben a csendben

A csend nem hely, és még csak nem is körülmény, hanem a figyelmem bentre

Bentre vive, és bentről kapva, és kihozva, és viselve, magamon hordva

Figyelmet adok, azaz teljesen elégő áldozatban kapcsolódok

A lelkemet teszem kapcsolatba a szellememen keresztül a Lelkeddel

És abban megerősödök lélekben, és abban a testben is

És nemcsak megerősödök, hanem eltöltődöm békével a békédből, részesülve Benned

És azt tehetem, mindenkor, és mindenhol

Lemondok, mert a figyelem lemondás

És képességet nyerek, kegyelmeket nyerek, amelyek képessé tesznek legyőzve a szükséget

Oly sok rétű, amit kapok, és minden, amit Tőled kapok, az a valódi nyereségem, amivel az örök életre növekedek

Egyszerű, és egyedül csak tőlem függ

Hiszen gyermek vagyok, és a gyermek megy az apjához