Láttam a filmet. Van is a komment szekcióban egy kis beszélgetés közöttünk. Mármint Balázs es köztem erről a témáról. Balázs szerint nincs tudományos alapja annak, hogy számottevően csökkentené a halállományt a nagy kormoránok megjelenése. Ennek próbáltam utána nézni. Tényleg nem találtam semmit. Nem volt teljes persze a kutakodásom. Helyi válaszokkal beszélve viszont ők állították, hogy érzékelhetően csökkent a halállomány az amúgy a nagy kormoránok invazív elszaporodása.
A kormoránokról szóló teljes kép megismeréséhez javaslom megtekinteni Szendőfi Balázs filmjét (2022), amelynek címe: Közlegények - A kárókatona-per. A készítő tudományos szaktekintély, számos remek alkotása van.
Halász cimborám mesélte, amikor még lehetett halászni, mint hivatásos, sok télen át kizárólag csak sebzett harcsát tudott miattuk fogni. 1 és 2 kg közöttieket. Még a varsából is igyekezett a halat kilopni. Néha vesztére.
Ez már csak egy ilyen ősz. Ahogy a kocsmában írtam, tegnap fürdőző vendégeket fényképeztem egy vintage objektívvel saját természetes környezetükben. a strandon. Ezzel persze felzavarták a kormoránokat, amelyeket fényképezni indultam, de legalább a november tiszteletére sapkát és kesztyűt vettek.
linket szúrok be, mivel ez ne természetfotózás. Hanem annak zavarása kormorán fényképezés közben:-((
Nem kellene ennek a gólyának már úton lennie!? Itt akarja tölteni a telet?
Az is igaz, hogy tegnap nagy mennyiségű erdei csiperkével találkoztam. November második felében!!!! olyan dúsan és nagy méretekben termett amivel főszezonban is ritkán találkoztam.
Esetleg valami nem napozott a Margit sziget csúcsán ? Nálunk amikor vízi madarakra vadásztam a 200-500 mm-rel (Z6-rá gyűrűzve) akkor az egyik stégen egész csapat fiatal fürdőruhában napozott.
Na azért nem annyira a városban volt. A kikötőben csináltak egy madár szigetet. Onnan azután átrándulnak a madarak a nagyobb hajók kiköt póznaira ücsörögni.
Dehogynem. Akkor jössz Te egy jó szereléssel, hozzáértéssel, és jól megfotózod az ilyet is. Ügyesen, hogy ne zavard meg. Szép kép lehet, persze lesz vele munka, de el és engedhető, találni másikat. :)
Csak annyiban, hogy növény, és nem állat, amúgy nem sokban. De más egy vadat, és más egy növényt fotózni, vagy a holdat. Természetesen mind beletartozik a nagy egészbe.
a természetes nem jelent genetikailag sokfélét. ezekre a kecskékre hat a természetes szelekció és nem emberi beavatkozással szaporodnak, mint mondjuk a pandák.
Egyetértek azzal, amit írsz, és nem is ellenkezésként, inkább érdekességként két részt emelnék ki a lenti hozzászólásodból: "szabadon választott" és "hozzá illő". A lakótelepi vércse jut eszembe, a liftakna teteje alá "szabad akaratából" rakott fészkével. Hülyén mutatna a képen a mobil átjátszó állomás, nem hozzá illő. Dehát ő itt él, szaporodik, neveli fiókáit.
Tudom, hogy ez szélsőséges példa, csak arra próbáltam rávilágítani, hogy bennünk, emberekben él egy kép (talán nosztalgia), hogy minek hol a helye, hogyan kell viselkednie, és ha ettől eltér, az már nem természetes. Szerintem az elővilág "természetessége" az alkalmazkodás a változáshoz, és ha csak egy vércsefióka is kirepül a liftakna alatti fészekből, már új élőhely "született".
Persze mi a nosztalgiát kergetjük, és ez így van jól ( én pl. még mindig keresem a méter magas rengő búzamezőt és nem tudom megszokni ezt a féltérdig érő izét).
Úgy is pislákolt a topik, raktunk rá tűzifát rendesen.
Természet? Nullától a végtelenig. Otthon a leanderünk tele van tetűvel. Annak az élőlénynek az maga a természetes élőhelye. Szerintem simán megfelel a követelményeknek, amiket persze mi állapítottunk meg és rámondtuk, hogy az az ő mikro környezete, ahol gyanútlanul él, szaporodik, stb. Kilépve az utcára, a bejáratnál egy bokron méhek foglalatoskodnak, boldogok, mert bármikor az erdőben is folytathatják. Szabadok. Ahogy az Oktogon fáin a verebek ott csivitelnek gyermek korom óta. Szabadok. Ilyen esetben lehet érvelni, hogy term.fotó-e ha lefotózom. Szerintem lehet az. Hosszú a sor, de eljutunk az állatkertbe, ahol a nagyobb, befogott, zömmel vad állat éli napjait "kicsit" másképp, mint a szabad társai. Megsimogatni is lehet, megszokták. A szigeti dámvad kénytelen (és ez a baj) a szemem előtt élni, párosodni, borjadzani, stb. Tehát ezek az utóbbi vad állatok nem a természetes környezetükben vannak, így én term.fotóként nem gondolok rájuk. Ettől még más gondolhatja és szájíze szerint tálalhatja bárhol, bármilyen fórumon. Legfeljebb lesznek akiknek nem tetszik. Na bumm. Nem tiltják ki. Gondolom itt sem.
A hegyi kecskefotót nem érik vádak, hiteles klassz képek. A határ? Az állat szabadon választott élettere, ahová oly lelkesen követjük, és fondorlatos módon meglessük, fotózzuk, és ha ez neki nem tetszik, akkor agyő! Persze a fotón a háttér is legyen "tiszta", és hozzá illő. Az M3-ason futkározó disznó, megint nem illik a képbe. (fotós szemmel).
A növények? Szerintem bárhol, az egy kicsit más kategória.
Szóval, meg lehet ezt máshogy fogalmazni, biztos nálam jobban is.
Ezt meg úgy édesgették mindenki örömére a jól fotózható sziklára, hogy rendszeresen sós vízzel hintették a sziklát. A kecske meg tudjuk, hogy szereti a sót!
Így azután háttal a háznak, akár egy kis verekedést is le lehetett fotózni!
Számomra ez is felveti a kérdést, hogy ezek mennyire képviselnek értéket, mint természetfotó?
Szerintem ez a kép nagyon jó kis természetfotónak néz ki (az én igen alacsony szintű fotós tudásomat figyelembe véve):
Ennél nem lehetett volna természetesebb közegben lefotózni. Csak éppen a fotó után szinte oda lehetett menni hozzá és megsimogatni. Max egy kicsit lökött az emberen vagy fütyült az emberre. Konkrétan füttyent egyet, hogy menj arrébb.
Úgy gondolom, hogy van egy kategória: állatfotók. ennek azután vannak alkategóriái. Olyan ami a természetes környezetében fotózza le az ember és olyan amikor nem.
Az, hogy mennyire természetes a lenti képem. Mennyire természetes az, hogy egy kőszáli kecske mellett el lehet gyalogolni?
Azt tudni kell, hogy az Alpok jó részén sikeresen nullára vadászták az ibexeket. Kb. 100 évvel ezelőtt egy darab se élt, csak egy olasz vadaskertben maradtak példányok. Az Alpokat újra népesítették az Alpokat abból vadaskertből lopott pár példányokkal. Komolyan így volt.
Valamelyik Umberto olasz király éppen egy tarka macskából rittyentett pörköltet evett, amikor híre kelt, hogy kérnek tőle pár kőszáli kecskét. Erre meg mondta NEM!!
Pár darabot azután loptak, amelyekkel benépesítették újra az Alpokat. Eredmény? Egy genetikailag baromi homogén állomány. Mennyire természetes ez?
sok szempontból a természet betüremkedik az otthonunkba is, már ami mondjuk egy bemászó rovart illeti, de ilyenek fotózásakor is igyekszem a mesterséges tereptárgyakat mellőzni. számomra nem tartozik természetfotónak a botanikus kertben fotózott bogyó és virág, de az azon mászó/repülő lepke már igen, amennyiben az nem egy lepkeházban készült.
mint ahogy te is érzékelheted, a határok nagyon képlékenyek és nyilván rengeteg szubjektív faktor van benne. ilyen szürkezóna például a már-már giccses kivitelezésű környezettel rendelkező lesek világa, ahol esetleg az előre beállított műfényes megvilágítással kombinálva lehet képelni. úgy általában a beetetés rengeteg olyan akciót eredményez, ami a természetben levő lényegesen alacsonyabb állatsűrűség esetén nem, vagy csak nagyon ritkán tapasztalható, gondolva az ölyvek látványos verekedésére például.
ugyanakkor maga a természet is lényegesen sivárabb, mint amit megjelenítenek a természetfotók, mert egy idealisztikus környezetbe helyezik az állatot/virágot, amit már tényleg csak azokon a képeken létezik.
"Irigyellek főleg a zergékért, nem lehetett egyszerű."
Ahol fotóztam, azt a helyez elég jól ismerem. Természetvédelmi terület lévén ott nem vadászhatóak, így a vadász idény kezdetén tél végéig okosan beköltöznek a zergék a területre.
Egy nagy szakadék tövében van ez a hely. Normál körülmények között a megközelíthetetlenen lépcsős elrendezésű szakadékos sziklákon húzzák meg magukat. Oda nem lehet utánuk menni. Vagyis nem biztos, hogy nem a gravitáció hozza le a fotóst.
Érdemes inkább vári az első hóra. Az első hó lezavarja a zergéket a szikláról ha éhesek. Decemberben azonban már tilos a területre belépni. Télire súlyos büntetés terhe mellett, a vadállomány védelme érdekében lezárják a területet.
Azután vannak teljesen megmagyarázhatatlan dolgok, amikor szinte rálép az ember lábára a kecske.
Ezt 44 m-re kitolt 18-55-ös objektívvel fényképeztem. Álca se kellett csak mocorogni nem szabadott
Erre a fotós túrára a haverokkal fejenként egy-egy nagy hátizsáknyi nehéz és hosszú objektívet vittünk oszt el kellett inkább az állat mellöl gyalogolni, hogy ne másszon ki a képkeretből:-DDD. Pedig nem szelídített állatok voltak.
Bizony mint az ember, az állat is ostobán tud viselkedni pánikban. Őzet láttam átfutni az úton a kocsik előtt, neki a kerítésnek, majd még vagy háromszor- négyszer egymás után. Pár méterrel odébb nem volt semmi, mehetett volna, de nem. Sokkoló volt a látvány, amilyen elemi erővel ostromolta a kerítést. Gemencen korábban árvízkor, egy koca úszott a csíkosokkal. Egy malacka, útjában egy 1 méteres uszadékfát nem tudott kikerülni, ösztöntől hajtva, -két pont közt a legrövidebb út az egyenes alapon - inkább ott pusztult. Halász jött a motoros csónakkal.
Egy téli délutánon találtam egy nőstény őzet. Egy kerítésbe akadt, amely egymástól kb. 30 cm-re lévő függőleges va rúdelemekből állt. Az első fele átfért, a hátulja nem. Elakadt deréktájt. A nyomok alapján már jó ideje vergődhegett ott.
Próbáltam visszajutni, de csak előre akart jutni, teljes erővel húzta magát a csapdába. Végül a két hátsó lábát fogva elfordítottam és áttért.
Pár nappal később a kerítés másik oldalán megtalálták. Elpusztult. Gondolom, jól összezúzta a belsejét.
Természetes, hogy elnézem, miért ne lehetne Neked is igazad, mint ahogy sokunknak is lehet, az eltérő vélemények ellenére is(!).Van aki szeret írni és őszintén, már-már egyfajta élvezettel
leírja, hogy mit gondol, és van aki nem tudja(!), nem akarja megfogalmazni azt, abban a pillanatban, vagy később sem. Így nyom egy gombot. Talán ezért jó, hogy van ez a lehetőség, ami nyilván okozhat ilyen-olyan érzéseket, amit jó, ha kezelni tud az ember. Én is azok közé tartozom, akik leírják, amit gondolnak, és mínuszt nem nyomok, inkább tovább lépek.
És végül, szerintem ez ügyben biztos sok vélemény fog jönni. Minden féle.
Méézi:
Az adok -veszek esetében - és ezt már tárgyalták -, sok esetben a telefonon pögetés okozza a véletlenszerű gomb nyomást, higgyük el, nyugodtabban alszunk. :)
Töck Jenő:
Az állatkert fotó az is fotó!, de vegyük ketté, nincs azzal önmagában gond.
A hasonlatom olyasmi mint az átkosban, mikor a "vadászaton" a vadat a főúr elé hajtották...., az nem vadászat. Kivitték a nagy arcút, húzott egy ravaszt, majd hazavitték. Szép.
Lehetne folytatni a horgászattal is, dettó. Egy oldalt tudnék írni róla, de ettől megkímélek továbbiakban mindenkit, ennek sincs itt helye.
És bocsánat, de lehet, hogy nincs igazam! Szeretek értelmesen értekezni. Indulat nélkül.
Már megy a +. Nekem teccik a teve, de műtermi fotó.
"finom parasztság" - úgy van, nem kell a szart selyempapírba csomagolni, de ha tetszik kép, nem tudom miért vagy már leírták, nyomok egy +-t. mínuszt nem is tudom mikor nyomtam.
az állatkertben élő állatok hiába kapnak "idealizált" környezetet, nem természetes körülmények közt élnek és nem mutatnak minden tekintetben természetes viselkedést. még egy vadaspark esetén is felmerül, hogy az emberhez szokott vad nem teljesen úgy viselkedik, mint a természetben élő állat.
arról nem is beszélve, hogy egy nagy helyigényű állat esetén mennyire lehet ideális környezetet megteremteni, gondolva most a gemenci Dunaparton dagonyázó szarvasra.
+/-
Szvsz attól függ. Mert mikor az adok-veszeken egy keresés mínuszokat kap, nem értem.
De mikor valaki naponta szállítja a jobbnál jobb képeket, és már többektől megkapta, hogy hű és ha, a további, beírás szaporítás.
És vannak, akik +/- nélkül is tudnak bunkók lenni.
Azért leírom, amit én gondolok, elnézést előre is.
+--t úgy eltörölném, ahogy kell. Ez nem finom jelzés, ez finom parasztság. Ha valakinek gondolata, negatív, vagy pozitív, vállalja fel, írja meg a véleményét, ezzel is gazdagítva a topik színeit.
Az állatkert próbálja másolni a természeti helyeket, szerintem jól. Tehát a fotók, amik ott készülnek, ugyanolyan értéküek, mint a természet tájban készültek. Szerintem. Tudom, melós, meg időrabló kimenni az erdőbe, meg is értem, ha nem értetek egyet.
Osztán... Természetfotó-e a szomszéd bokrán növő bogyó képe? Vagy a tájkép?
Gondolom nincs kőbe vésve, hogy tilos. De! Talán sokan másként látják, és ez sem baj, én ezért tiltás nem adnék. Korábban említettem, hogy a +/- az jó eszköz a véleményezésre (finom jelzés, kevésbé bántó). Abból lehet érteni, hogy mi az amit hitelesnek tartunk, tetszik, és mi az amit nem. Az íratlan szabályokat szerintem mindenki érzi, ha mégsem, a visszajelzések alapján majd rájön, és remélhető(!) , hogy elfogadja a többség kívánságát.
Hogy egyértelmű legyek: a rács mögé begyűjtött állatok élete az nem természetes, így azok fotózása nem term. fotózás. Ettől persze egy-egy ilyen kép azért elviselhető, ha a készítő jelzi, hogy a számára miért volt fontos bemutatni. Megnézzük, de érezzük rögtön, hogy emögött semmilyen felkészülés, ügyeskedés és munka nincs.
Saját példám a szigeti dám képek, jeleztem, hogy nem ide való, egyszeri alkalom, gondoltam így korrekt.
Szerintem igen, ha jelezve van, hogy állatkertben készült. Ha nincs, akkor első alkalommal egy, második alkalommal két hétre ki kell tiltani. Harmadik alkalommal egy évre.
Egy újszülöttnek minden vicc új. Egyrészt. Másrészt egy jó 800-as vagy ezres tele egy vagyon. Mindenkiben benne van, hogy ha nem tellik rendes telére akkor veszek egy tükörobjektívet, nem lehet az olyan rossz. Na, nekik gyártják.
És tényleg! Nem szabad leszólni a régit. Egész jó ez, pláne az említett árak figyelembevételével. A kezelése miatt(is) gondolom, hogy lassan feledésbe vész, macerás lehet a használatuk. Néztem-nézegettem, tényleg érdekes dolgokat produkál, beindítja az ember képzelő erejét, ami a karikákat illeti. Nem használtam, bevallom most figyeltem erre fel, érdekes.
Kerestem is egy képet, hátha valaki szintén "nincs képben" Szenzor kosznak néztem :) Na, most már képbe kerültem. Szóval, klassz!
Mindenképp olcsó tele megoldás a Tükörobi én 25 é vettem ,aztán 35 é eladtam ,le fel lifteztem mindig az aktuális helyzetemhez viszonyítva :) Amúgy nem minden esetbe zavaró a Fánk bokeh. Vizes háttérnél ,vagy harmatos Fünél látszik jobban.
Hamar eladtam.Nagyítása rendben volt. Élessége már nem annyira. Konraszttalan volt, szinek fakók. Gyakorlatilag csak teljesen mozdulatlan tárgyak fényképezésére volt alkalmas. Állványról is nehezen volt használható.
Tényleg az volt. A természetben szinte lehetetlen jelen lenni az év 1napján, abban a fél órában egy adott vadnál. Idén 212 nap alatt hasonlót sem láttam, de visszamenőleg sem évekre.
az emlősök egy része az elléssel egyidőben ovulál is. utána a peteérést a szoptatás gátolja. gondolom, természetes körülmények közt a nőstény jobban el tud vonulni a hímektől.
Margitszigeten jártam ma, megütötte a fülem egy dám hangja, "bégetett". :)
A világra érkezés csodás pillanatát kaptam el. A bika noszogatta a tehenet, hogy álljon fel, dolga lett volna vele. Hihetetlen esemény egy vadat fotózni szeretőnek, ami a szemem előtt lezajlott, pláne a bika erőszakossága volt különös.
N 70-300, valami elkepesztő régi konstrukció az F65- időszakból, nekem is volt. Akkoriban d90-nel nyomtam az ipart. Sajnos nem dobtam ki azonnal a 70-300-zat, így csak nagy és kiad´s pofon után jöttem rá, hogy egy Sigma 100-400 elengedhetetlen tartozéka lenne a d90-nek.
A pofon ilyen volt:
Nagyon megerőltetve ki lehetett max pofozni ezt belőle.
... aztán jött a N70-300-as, vele együtt a színek és az élesség. 2.fok. Követte a N70-200, majd a 200-500. Itt már közel a létra teteje. El is hiszem, hogy jó a ruszki, mai napig vannak jó dolgaik, Többek közt pl. terepre egy Niva. :) Az állításom a Tami belépőszintü csodájára irányult, azt rángattam a sárba, meg is ugráltam volna, de visszavették szerencsére. A Jupi, biztos jobb választás lett volna. Volna.
Én elégedett vagyok a Jupiterrel. Nagyon éles képe van és a színei is tetszenek. Csak kár, hogy nem működik együtt a Canon-nal. Statikus kép készítésére kiváló. A gyíkok néhány másodpercig voltak ebben a helyzetben, aztán szétváltak és újra kezdték néhány másodpercre. Csináltam az eseményről vagy hat képet, a többi ennél gyengébb.
Akkoriban még az olyannak is örültünk. 12 éve volt valamilyen Tamron 70-300-asom, az valami rettenetesen bóvli volt. Lehetetlen, barnás színek, élesség nélkül. Rémes, egy kacat, egy teljes hétig bírtam, viszont pár tízezerbe került csak. :) Nem baj, tanultam belőle. A létra első foka.
Emlőkor közé egy virágot szúrok be. Mivel csak ilyet fotóztam. Az egyik érdekessége, hogy ez a virág ilyenkor nem nyílik. Elméletileg. Egy példány nyílt. A másik nem is érdekesség, hanem állapot. Kit objektívvel fényképeztem.
Halkan eveztem, mikor a víz szélén megpillantottam egy jó disznót. Feküdt, nekem háttal, na mondom megint egy elpusztult állatot látok. Néma haladásra váltottam, hátha csak dagonyázik. Lapos, igen rövid húzásokkal, a lapátot csak három centire kiemelve, - akkor nincs hangja a visszahulló cseppeknek- közelítettem, mikor látom, hogy pörögnek a fülei az őt szekáló legyek miatt. Él! Háttér jó, a fények is. Most mi legyen?
Gondoltam felállítom, miközben kellően a közelébe kerültem, és fixáltam magam, ami 10m körül lehetett. Egy darab faágat szándékoztam zavaró közelségbe dobni, a tervem szerint ettől majd feltápászkodik- ahogy szoktak-, lassan megfordul és jó buta pofát vág nekem. Mackós mozgásra számítva 125-ödre csavartam, nem kis izgalom közepette. Jobb kéz a gépen, balkézben egy ágdarab - céloztam. Mint kiderült nem voltam egyedül, lövés dörrent. Azta k...a életbe...! húztam be a nyakam.
Ebben a pillanatban az én disznóm katapultált, de résen voltam - a meglepetés ellenére,- és több "lövéssel" elkísértem a bozótosig. A jelenet után rendeztem a gondolataimat. Úgy 80m-re egy magaslesről lőhettek, más irányba, pont akkor, talán egy borjúra vagy ki tudja. Ezt nyugtázva gyerünk, szemüveg fel, milyen lett.
1/125. Na milyen? :((
Nem baj, volt már ilyen - néztem nyilván buta arcot vágva, meg lesz is. :)))
Néha ezek az események hoznak "szerencsét" . Jellemző az alkalmanként megjelenő erdő munkások okozta, nem várt találkozás a vaddal. Délután egy erdei úton elvágtató vadász autója, vagy egy barkácsoló különítmény elhaladtakor is jó résen lenni. Ezek természetellenes dolgok, de ilyenkor a fokozott figyelem, és a gyors záridő beállítása különősen indokolt.
Most csend volt, du. fél hatkor szellemként érkezett, de gyanús lehettem, ezért inkább nyugodtan, de távozott.
Na tessék ! Tegnap volt mozgás és kerítés is. A két völgy közötti átjáró nincs messze a vadkerítéstől. Egyik felén ketrecharcosok, másik felén szabad szarvasok. Háromkor kitört a háború, azt hittem, hogy már itt vannak az Oroszok. Folyamatosan lőttek, kiabálás, majd tíz percre rá elindultak a szarvasok ( gím, dám ) a völgyből a kerítés mellett felfelé. Nem volt szép látvány, már futni se bírtak, lógott a nyelvük és kegyetlenül ziháltak.
Fél ötkor jött meg bika amire vártam, a kisebbik.a tisztás közepén, több percig legelt, majd beballagott az erdőbe,
mire megszólalt a nagyobbik. Ott ültem vele már három órája, de ki nem jött. Csak egy nyuszi a sötétben
Tehenet nem látni sehol, biztos a migrénre hivatkoznak.
Amerre a lencse néz, onnan vártam a megjelenésüket, ott vezeti le egy kerítés a vadat a vízhez. Használatos, jól kijárták, ott szoktak megjelenni. Később roppant egy ág, de nem arra. Hátra fordultam, és a túloldali jelölt helyen jött is egy bika, nyomában még kettő, majd hat tehén, borjakkal. Ittak, nézelődtek, átúsztak (jól átvertek :). Képtelenség lett volna ráfordulnom, pláne kajakkal. Reggel 7-től, du. 3-ig ennyi történt, és napok óta még ennyi sem. Hat- hét percnyi élmény, csak a szemnek. Részemről lassan vége, mert a vad már jól kilát a vízre, rendre ők vesznek észre előbb. Ja, meg szét ültem a ...... :)
Köszi ! Nem vagyok egy nagy matekos, valószínűségszámításokat kellene végezni, mikor lehetek ugyanazon helyen, időben egy szép bikával és történik is valami. Ez a szám nagyon kicsi lehet.
Amúgy a helyemen is ez a helyzet. Semmi nyílt mozgás, egyik napról a másikra. Pedig nyüzsög a vad. Megállok az autóval, leállítom a motort, hallom, hogy kb 150-200m-es körben 3 bika is barcok rendületlenül, ki sem szállok, az autó előtt 15m-re vált át előttem egy másik, ahogy sétállok a les felé látom az erdőben a teheneket, stb. De kijönni egy sem jön! Azóta van így, hogy hűvösebb lett (legalábbis ezt vettem észre, nem tudom van e köze hozzá)
Már lemondtam az álomfotóról . Megfigyelés és szélirány szerit választok területet. De. Többnyire ha a gerincen vagyok a völgyben vannak, ha a patak jobb oldalán akkor a bal oldalon van mozgás és így tovább ....
A múlt héten még volt mozgás ,
de pár napja semmi.
Más. Őz gida legelészett az erdő szélén, ki jött egy dám tehén is nem messze a gidától akinek ez nem tetszett. Megkergette a dám mamát, de nem egyszer, kétszer, hogy ne legyen félreértés. Még ilyet sem láttam, a fotó is elmaradt.
Napok óta az elképzelésem szerint várom a csodát. Van két, jó hajnali helyem, ami gyönyörű hátteret adna a megjelenő szarvasnak. Távolban vízpára, a mederbe bedőlt, fehérre száradt öreg fák. Eldöntöttem, hogy kivárom, most csak ez érdekel. Persze egy egeret sem láttam egy hete. A bőgés lecsengett, már nagyon ritkán mutatkoznak nappal, akkor is vacak pozícióban, bezzeg rossz fényekben.
Gondolom a dámok sem mutogatják magukat az év nagy részében. Na, meg a takarás...
Számít a két évszak utáni szőrváltás. Télire sűrűbb és finomabb, sötét szőrt növesztenek a serte alá, pl. a fülek belső felén is, ezért is ilyen feketék. Júniusra kicsit "kivilágosodnak".
Szerintem szépen megágyaztál ezzel a menüvel a Téged olvasók gyomrában. Ezek után nem csodálnám, ha a főzeléket erőltetné valaki vacsorára, az biztos. Megnézem én is most mit tehetek, de előbb lehajtok valamit. Naná!
A hétvégén megvolt a faluban az éves vadász buli. Már ittam korábban, hogy ilyenkor vadhúsra lehet jelentkezni.
Első felvonás: Vadászok által készített őz 3 fele módon. AZ első mód, egy tejfölös pörkölt volt, amit a feleségem fogyasztott el némi lelkiismeret furdalással, hogy sete suta őzikét eszik. Én a sült bordákra utaztam és jól tettem, mert glasszírozott szelídgesztenye, párolt vörös káposzta, borban marinált körte megtöltve áfonya szósszal, valamint vajon sült späzli járt hozzá. A végén már a feleségem szólt rám, hogy a fényesre lerágott csontokat ne rágcsáljam tovább, mert gusztustalan, ahogy csinálom:-DDDD
Második felvonás: Vettem 4 szép szelet szarvas húst, amit a vadászok saját titkos receptjükkel pácoltak. Adtak hozzá a fent említett köretekből is, hogy azzal egyem meg amikor megcsinálom.
Kár, de a vadásztársaságnak is az lett volna. Elnézve a bikát, úgy 120- 150e.Ft ment volna veszendőbe, mert nagy és zömmel járhatatlan területről van szó. Tű a kazalban.
A lőtt nagyvadat a társaság vagy értékesíti, vagy a tagok akarata szerint megtartják és megeszik. Értékesítés esetén a csak az belsőséget lehet megtartani, a többi ide kerül.
Tegnap is kimentem, zengett az erdő a dámoktól, de nem bújtak elő (bozótban többüket láttam), lehet, hogy a lehülés miatt? Pedig jobb nézőpontba helyezkedtem. Na majd 7végén.
Szia! Nagytávcső, 20-as APO, dedikált bolygókamera, légkör torzulását kompenzáló prizma, videófolyam, amiből a legjobb képkockák felhasználva (ezzel kiszűrve a légkör hullámzását). 15 000 képkocka legjobb 5%-át használtam. 5 x 3000 képkocka készült, mert a bolygó fordul közben, és a Hold is mozgott, megfelelő szoftverrel kellett kompenzálni az elfordulást. Utómunka a mélyég technikáimmal, élesítés.
A hétvégére terveztem magam is a vadhús elfogyasztását. Szarvas vagy vaddisznó. Esetleg őz.
Évente egyszer a feleségemmel kannibálokká válunk és a falú csárdájában vadászati szezon alatt vadhúst is étlapra tesznek. Évente egyszer kiöltözve elmegyünk és vad menüt eszünk. A gyerekek előtt mélyen hallgatunk, hogy sete suta őzikét felzabáltuk.
A Jupiter megörökítésénél csak az izgalmasabb, mikor egy holdja elhaladva előtte árnyékot vet a bolygóra. Ezen a fotón épp ez történik. Tulajdonképp napfogyatkozás a Jupiteren. Az egyik Galilei-hold, jelen esetben az Io árnyéka vetül a bolygó felhőzetére.
Itt mindenki, mindenkiből falatoz, én ma szarvas belsőséget. :)).
Persze, szinte az összes húsevő árgus szemmel jár-kel. A minap egy rétisas, jó másfeles nyurga pontyból lakmározott, tépte, szaggatta, de nem bírta a látványom, megragadta és nyugis helyre, egy fára vitte.
Tavasszal egy elhullott űnőt hozott a víz, partra vetődött és egy hét alatt a vázára tisztították. Olyan volt a tetem körül, mint a 7-es busz megállója egy havas téli napon. Csak lábnyom, de mindenféle, akár a nyári meglőtt vaddisznó körül. A húsból hús lesz.
Vaddisznók nem járnak rá a dögökre? Róka, meg a toportyán egészen biztos. Igazából ez a tápláléklánc része kell, hogy legyen.
Jut eszembe. A hétvégén nagyon messziről megint sikerült megpillantanom egy szakállas saskeselyűt. Jó ideig készen álltam a géppel a kezemben, hogy közelebb jön, de talált magának egy ízletes dögöt elég távol és leszállt érte. Utána meg úgy döntött, hogy nem akar tovább körözni.
Hétvégén meredek, görgeteges hegyoldalban nagy zajjal kergetőztek a muflonok! Sajnos a sűrű fáktól nem igazán tudtam fotózni, de közeledtek, és nagyon reménykedtem, mignem - hirtelen, tényleg nagyon váratlanul két cross-motoros robbant bele a képbe! Nem is értem, hogy nem hallottam őket hamarabb (egy bukkanó mögül jöttek), össze-vissza csúsztattak, kanyarogtak - majd egyikük megállt, szétnézett és meglátott. Kb 40 m-re lehettünk egymástól. A testtartásán látszott, hogy ő legalább úgy meglepődik, mint én, majd sarkon (keréken) fordult és elhúzott, a hang alapján a társa is. Vajon hány helyet dúltak fel még aznap? Ti gyakran találkoztok ilyennel? Én sok-sok éve néhány quad-dal, amíg lehetett Magyarországon, de azóta semmi.
gyanítom, a tudatos vadgazdálkodás előtt is születtek olyan bikák, amelyeknek hibás volt az agancsa és mégse terjedt el. létezhet preferencia az ünők szemében is, amit itt nem fogunk tudni eldönteni.
Fiatal, harmadéves, lőhető, selejt villás bika. Ha a villák párhuzamosan állnak a testtel akkor lőhető, ill. még az, amelyik középág hiányos, vagy gyilkos (egy ágvégű). Ha keresztben állnak a villák, az esélyes a következő években koronás agancsot növeszteni, tehát az kímélendő, vadász arra nem lőhet. Ez nem ilyen. Az első képen jól látható a bemeneti pont, a másik oldalon a bal hátsó lábánál okozhatott roncsolást a lövedék, nagyon nehezen lépett rá. Magaslesről lefelé lőhették meg, így érte a lövedék a túlsó lábát, kimenetet nem láttam. Belső vérzése, és sebláza lehetett, mert a vízben állva pillantottam meg, és cca. 25 percig figyeltem, csak álldogált, szegénynek jól esett a hűvös víz.
Úgyhogy az ilyen bikák, szeptember után is (januárig) kilőhetőek.
Megkeresve a társaságot, elmondták, hogy előző este hibáztak egy ilyet, keresésére pontos helyszínt, fotót biztosítottam, remélem hamar rátalálnak.
Én is először verekedés okozta sérülésre gyanakodtam, a has karcolás gyanús volt, de a fotón a tipikus lövés jól kivehető.
Csak napnyugta után bújik elő, nagyon szép állat (szerintem). Más rendes bika " bömböl " fél háromtól folyamatosan ő meg se nyikkan. Már alig láttam mikor egyet-kettőt böffentett.
Ő elő jön. Már két hónapja ugyanitt látom. Az anya úgy gondolja biztonságos a terület. Az nekem is jó.
Ezen szétröhögtem az agyam! :-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
A megérkezéstől a távozásig, valamilyen nehezen leírható élményt nyújt nekünk a természet ilyenkor. Az ember kicsivé, és alázatossá válik. Ez időre észrevétlenül átlényegül, gondjait letéve, az íratlan szabályokat magára-gondolkodás nélkül - érvényesnek tekinti, és így az erdő befogadja, lassan feltárja csodáit. Hihetetlen, és lélekemelő érzés magányosan, újfajta gondolatokkal, a vadak közelében, velük egy levegőt véve az időnket tölteni, azt a hobbinknak szentelni. Mégis valami hiányzik... , hát persze, a még több erre fordítható idő. Rövid a nap, rövid egy év. Ezt a különös élményt pedig megszakítani a legrosszabb, de az ígéretes kalandok vágyával, legközelebb úgyis folytatjuk, mert ez a szenvedélyünk. E csodán túl, még kapunk valamit. Az embernek kedve lenne tollat ragadni, és egy könyvírásba kezdeni, mert a várt pillanat közben, ott és akkor elöntik az érzelmek, amiket legszívesebben papírra vetne, hogy később a megélt élmények hiánytalan és apró részleteivel felidézhesse magának, elmesélhesse másnak.
Kb 45 perc M5-ön való dugóban állás után, késve, 14:30 körül érkeztem a leshelyemre, így alig maradt lehetőségem az ideiglenes lesem renoválására. Ahogy leparkoltam a sűrűben, már jobbról, balról is hallottam a bőgéseket kb 100m-re. Az egyik mellett (semmi nem látszódott belőle) el is kellett észrevétlenül, a megriasztást elkerülve slisszolnom, hogy elérjem a kb 260m-re lévő helyem. Amint elhelyezkedtem megjelent két tehén, meg is rettentek, de nem tőlem, hanem egy bika loholt a nyomukban. Bevetették magukat a sűrű aljnövényzettel borított erdőbe. Nem volt értelme fotózni, de látni, hogy egy bika a hatalmas trófeával, hogy manőverez az ágak között lenyűgöz mindig.
Ezt követően előttem balra az akácosban megjelent 3-4 bika, kettő bőgve uralta a területet, minden belógó ágban vetélytársat látva "küzdöttek" velük. Abba az irányba nem jó a rálátás, ráadásul fiatal akáccal sűrűn ültetett a terület, ami kb 15m-re van. Meg sem mertem moccanni ahogy közeledtek felém, nehogy elijesszem őket, mert jó esély volt, hogy kisétálnak elém a tisztásra. Így hallgattam pár méterről a változatos koncertet, mígnem kicsit odébb sétáltak, ezt kihasználva sunyiban készítettem 2 képet. Érdemes az elsőn az agancs szerkezetét megnézni! Érdekes. Hatalmas élmény volt pár méterről hallgatni őket! Nem is érdekeltek a képek (többször van így), csak magamba szívtam az élményt. A fotó sajnos úgysem adja vissza.
A "cifra agancsú" aztán lassan kisétált elém, majd szépen elment a jobbra mellettem a sűrűbe, sokáig hallatva a hangját. A többiek csak megérezhettek valamit mert inukba szállt a bátorságuk, elsétáltak a bal oldali akácosban.
Visszafelé sikerült megpillantanom azt a bikát is ami mellett elsunnyogtam, de sajnos ez is benőtt területen volt, így kicsit hallgattam, majd azt választottam, hogy ismét -szokásomhoz híven- zavarás nélkül, észrevétlenül lelépek. Sikerült, örülök, csodálatos volt!
Egyszer még ebben a barcogási idényben szeretnék kinézni :)
Nekem eddig nem volt szerencsém és annál már csak időm volt kevessebb az elmúlt időszakban.
Végre szerdán jártam Ugonál, Bakony ÉNy-i széle, ahol épp három éve gombakeresgélés közben barcogásba csöpentem. Akkor, sajnos-szerencsére, kamera nélkül, egy vastag fatörzs mögül leskelődve 10 méteren belülről voltam jelen.
Most talán 100 méteren belülről hallottam a gyomormélyről feltörő böfögést, de látni nem láttam semmit. Csak a hűlt helyét találtam az eseményeknek. De most cipeltem a felszerelést.
Az erdő nagyon szép, gomba még 3 méter magasan is volt, de ennyi ehetetlen kalapost...
Köszönöm szépen, de rendre nincs szerencsém a látatlanban vásárolt dolgokkal. Amiket kézbefogtam és megnéztem, azokkal nincs ilyen. Kivárok egy minőségi (B&W / Hoya) jó vételt, lehet használt is, majd máson behozom. Tényleg csak a félsz beszél belőlem, de köszi!
Amúgy úgy értetted nincs Gemencen dám? Azért is kérdem mert Apajon van egy dámtenyészet, és azt mondta egy ember, hogy Gemencre viszik a nevelt állatokat.
Azért így futtában elkapni egy vadat kihívás, amire legtöbbször nem lehet készülni, - egy régebbi vázzal, szemben a legkorszerűbb technikával, egy fullos fix telével - esetleg vacak fényeknél, az dicséretes! Nagy a hibázási lehetőség, nem úgy, mint az említett eszközökkel, legyen az vad, madár, de lehet sport is. Elnézve jó az az 1.kép is, van benne számomra emiatt valami kis plusz. Ügyes az na, aki ezt leköveti és még a kompozícióra is figyel. A kihívásban ez is benne van. +
Folytatom a kalandozásom a bolygók világában. Elkészült a második bolygó képem, az étizedes mélyég munkák után nagyon izgatottan csinálom és élvezem is. Ez a kép már 3x fókusznyújtással készült, ezért jóval közelebbi hatást ad: https://fenyeslorand.hu/naprendszerunk/
Kár, hogy Gemencen nincsenek, jó lenne folytatni velük, mert a gímet ismét nehéz megpillantani, ill. a "illatuk" sem árulkodik a közeli jelenlétükről már. Most, hogy hullanak a levelek, a hallásra is nehéz hagyatkozni. Maradnak a nyomok, ürülék "elbírálás", és a szem, utolsó segítségnek. De itt van még egy! Szeretik a vizet, de ahol sekélyebb mederrészt ismernek, márpedig azt jól ismerik, ott előszeretettel kelnek át, a gyorsaság miatt. Ami a jó ebben, hogy ezeket én is jól ismerem. :)
Ma öt óra alatt egy sem jött, fújhatom a tudományom. Persze hajnalban, mikor érkeztem, sűrű párában messze átkelt egy bika. Egy 18-as. Óriási élmény volt a látványa is.
Igen, ki is használom én is a jó időt, ha már a gímeket ki kellett hagynom. Főként, hogy találtam ismét egy kellemes, nyugis, bolygatás mentes dámos helyet az alföldön. Van már siker, teszek fel majd fotót.
Az úgy történik, hogy valami zajt okozol, pl. egy kis ágat megtörsz, esetleg egy halk füttyentés, vagy artikulált hang. Ha nincs más, akkor mint a gímbikánál bőgés időben a vágyakozó tehén hangján "megszólalsz". Ez befogott orral történő "e" hang kiejtése. (fogd be az orrod és mondd, hogy( e ), aránylag hangosan.
Ezt tanulni kell, ha megy, akkor 100%, hogy megáll, vagy, ha távozóban van, vissza is fordítható. Ez tényleg tapasztalat, és eset függő, mikor melyik lehet eredményes. Ha nincs gyakorlat, akkor bármelyiktől menekül az állat. Más ha meglátott és dühös....., akkor azt csinálsz, amit akarsz. :))) Na, de ez ritka.
Gyerekkoromban sok horgásztörténetet olvastam. Nagyon lelkes horgász voltam. Már nem emlékszem a címeikre, de leginkább az Alföld közepétől, ahol felnőttem, messzi vidékeken játszódtak. A Szigetköz, Rába stb. Kb így "falom" most a természetfotós történeteket :-)))
A fotó miatt. Nagy csörte volt a sűrűben, akcióra számítottam, (a nap már lement 12800-1/400) de csak egyedül jött ki. Egy pillanatra megállt (első kép) és hosszú lepésben elindult felém az erdő szélén, attól tartottam, hogy vissza megy az erdőbe. Megállítottam. Közben zoom, iso vissza. (második kép) Majd bepattogott a sűrűbe mint egy borjú. Mi lett volna ha, már nem tudom meg🤔
Sokszor feleszmélni sem, nem, hogy komponálni, annyi idő sincs.
A semmiből nagy robajjal be a vízbe - ki a vízből, azt sem tudtam mi történik hirtelen, a nagy csendet és a bóbikálásomat felverve. Se zoom, se záridő, ahogy volt lőni kellett. Hú...! pedig nagyon közel voltak. Túl közel. Na, ez az az eset, mikor a fix nem játszik,- jut eszembe.
Jupiter a holdjaival. Bármilyen különös is, hiába végzem magas szinten az asztrofotográfiát immáron 12 éve, soha egyetlenegyszer nem fotóztam le egy bolygót sem. Annyire lekötött a mélyég fotózás, hogy nem álltam neki ehhez megfelelő felszerelést összerakni. Ugyanakkor pár hete egy egészen nagyszerű lehetőség mentén (nagyon komoly műszer érkezett hosszabb időre a csillagdába) váltottam és elkészítettem életem első bolygó fotóját. Hamarosan készítek hosszabb fókuszon közelebbi képeket.
Tavaly lőttem, fel is raktam pár képet róla, ezt nem. Olyan szomorúan ballagott, gondoltam jól mutatja a bőgés végét. Tényleg látszik rajtuk, már nem olyan büszkék.
Itt remek életük van, sok a vízes rész. A bikák bőgéskor naponta többször is elfekszenek a víz szélen pár percre. Idén egy reggel láttam, hogy gőzölögve érkezik,-még a nyelve is lóg- majd iszik, és lehűtve magát siet vissza. A tehenek nem várnak. :)
Az igazi harcosokkal persze jönnek ők is, de csak egy sárfürdőre.
Jó három méter vízszint emelkedés történt, és most csak ilyen helyeken lehet elcsípni őket. A napokban végre nyugodt, ködös reggelek voltak, de amikor a pangó, kisvízi meder eltűnik, akkor csak a sűrűből -sűrűbe átúszás marad látványnak. Persze a parton frissen burjánzó, méter feletti susnyás/csalánoson, jó esetben egy sáros vadcsapán át lehet követni őket, ami rémes a nem várt októberi szúnyogokkal hadakozva.
Valóban, az invazív fajok gyérítése miatt meg hasznos. A törpeharcsa invazív és káros, de mint táplálékhal az ökoszisztémában azért van helye, és a tányérban sem utolsó.
El is hiszem. A pecásnak egy keszeget is be kell írnia a naplóba, amit fogott, a ragadozóknak nem. Ez a vidra éppen egy bő félkilós kecsegét majszolt, gondolom reggelire elég neki. Egy kisebb tavon, ahol sok pénzért telepítettek fognivalót, konkurenciát jelent szegény. "Lopja az ember halát"(!), ami ilyen helyen -több család esetén- jelentős mennyiség lehet, és akkor jön még a többi halevő.
Horgász szemmel nézve ádáz ellenség, mi ő rá már másként tekintünk. Hiába kedveljük, legtöbbször csak ennyit enged magából. :)
- meg, a ráfordítások ellenére. (hagyjuk az anyagit)
- igen, mintha muszáj lenne. (magam sem értem)
- a családomnak nem. (ők ezt/így úgysem értik)
- az, mind az. (miért nem?)
Most az ilyet hagyjam ott egyedül bóklászni?
Anyám kérdi: "jajjj fiam, kit látsz még ott rajtad kívül mást olyankor...? -egyedül ott a sötétben, el ne mondd senkinek". Passautól lefelé, soha senkit -mondom. :))
Gondolom sejted miből áll, az alkalmanként ráfordított időt viszont nem valószínű. Minimum napi 8-12 óra, és 3-5 ilyen nap egy héten. Idő és vízállás függően, de ez így jó, így működik. A "vadászat" életforma! Belátom nem normális. :)))
Micsoda ötlet: egy felső teraszra zsúfolni az éhes túristákat, ahonnan valószínűleg csak a környező fák koronáját látni, a Rám-szakadéktól kb. másfél kilométernyire tenni egy elsősegélyhelyet...Mindezt épphogy nem 80 millából...Egyébként oda kocsik sem hajthatnak be, aképen látható nyilván a személyzeté.
Csak kilátó lehetett a lent kérdezett kép ezen cikk alapján. Korábban egy mocsár mellett laktam. Ott sok ehhez hasonló volt. Persze az is Eu-s pénzből épült.
Az egyiket felgyújtották unatkozó fiatalok. Pedig sok fotós látogatta reggelenként meg este. Leginkább legelésző teheneket lehetett fotózni belőlük, de volt egy kis pocsolya az egyik mellett ahol időnként azért használható madarak is meg meg álltak.
Átkelés előtt, akár egy órát is fülelve nézelődnek, hogy indulhatnak-e. Egyszer 18 példány indult meg egymás után, elképesztő robajjal a hátam mögött, addig néma csendben voltak. Persze lemaradtam...
Az igen! Néha be kell vállalni, szélsőséges egy párosítás, pláne egy hosszú telével, kézből. Ehhez valóban szerencse kell, akkor is, ha jó a kezed. Épp az a pillanat, ami nem csak a vadnak köszönhető, de persze az is mikor szoborrá válik őkelme. Még állványról sem próbálom, nekem 1/40 - ed, az is necces. Gratulálok a nyugodt lövéshez!
A patak meder közepén haladtam mikor megjelent. Persze kiszúrt, néztük egymást. Levettem az obi takarót, kikattintottam kitoltam a zoomot,bekapcsoltam a gépet, emelem közben az iso-t feltoltam 12800-ra. Keresőben megtalálom exponálok. Megvárta(?) tudta hogy nem lesz belőle fotó ? Hátat fordított, lassan elindult, kétszer elbőgte magát, megállt visszasandított majd eltűnt.
Újabb rejtvény: idén épült, semmi nem volt kiírva ki az építtető, és minek szánták. A pénz nem számított: klíma, sötétített ablakok is vannak benn - és az egész lezárva.
Kinek van rá tippje? Dömös, Szőkeforrás völgy, a Szentfa kápolnával szemben.
Pár éve október elején majdnem megtörtént a baj, a bőgés akkoriban még nagyban zajlott, és ez a hang (ugyan korai, du.3ó) nekem jelzés volt -mehetek!
Pár gyönyörű bőgés hallatán fékezhetetlenné váltam, és egy órán belül, az illatuktól megrészegülve, sebtében már állványt állítottam egy fa mellett a tisztás szélén. Üresnek tűnt, de első hívásomra egy róka ugrott fel s felém nézett, majd fura, fancsali képet vágva elosont. Vajon megzavartam? A disznó is tovább szokott turkálni- a trombitálás nem zavarja -, s miközben ezen gondolkodtam, leültem és vártam. Négy felé járhatott, válasz bőgés csak messziről jött, a távolban hajó kürtölt, majd érdekes csend következett. Távcsővel lassan, és többször körbe néztem, a szerelvényen állítgattam ezt-azt, majd ismét "beleszóltam" a szürke marha szarvába. Kontra válaszként egy érdekes hangú bika reagált rá, messze volt.
Balról finom szél lebbent, de arra víz volt, nosza ismételtem. Éreztem, s végre pont előttem kilépett! A lélegzetem is elállt olya gyönyörű bika nézett velem szembe. A göbfejet kiengedtem, s lassan ráfordítottam a lencsét, majd a mutató és a hüvelyk ujjamat a megfelelő gombokon "élesítettem", a kalapom szélét óvatosan a vakupapucsra húztam. Face to face, a lencsén át! (páratlan érzés). A szél jó, a Vr kattant, a gép is fókuszált... -durrr.
Meghallotta és felém indult gyors lépésben, de olyan gyorsan fogyott a táv, hogy nem mertem többet exponálni, lefagytam. Szó szerint rám rohant, de felálltam, és ettől kitért. Elöntött az adrenalin!
Lenne lehetőségem -egy közelemben lévő terület igen segítőkész fővadászával már leegyeztetve- kimenni (van 1-2 díjnyertes trófea) , de ebben a sárban azt hiszem kihagyom (lehet elkényelmesedtem :) ) Lehet, hogy 1szer felszaladok a Vértes vagy a Gerecse egy sarazás nélkül megközelíthető kedvelt helyemre, ha nem esik.
Erdőlátogatási tilalom van még két hétig, így a hajnali fotózást -de csak azt - most inkább kihagyom. Ők reggel végeznek, én utánuk megyek, így a pihenni készülő harcosokat néha még elkapom. A virradat és a napnyugta most a puskásoké, maradék anyagból kell dolgoznom. :) Nem baj meleg és szeles idő volt eddig, egy -egy napot leszámítva. Az október eleje jó lehet még, és talán beáll a csendes párás idő. Az utolsó roham! :)
Persze ez nem megy könnyen, sajna nem én rendezek.
Egy az erdő felé párát lehelő bőgő bika, jó irányból érkező varázslatos hajnali fényekben, egy kevésbé megvilágított, de mélységében, illetve önmagában is gyönyörű vad háttér előtt -na jó plusz a vízben, párában állva..., -hát az kéne! Még mit hagytam ki :)))
Sajnos a víz olyan kicsi, hogy az ilyen tájolású helyek elérhetetlenek. De most attól rettegek, nehogy sok víz jöjjön.
Ja, múltkor a fiam országútival tekert és egy őzbak szabályosan nekiment az első kerekének. Hiába fékezett, már késő volt, pedig az út túlsó oldaláról indult a bak... na jó, augusztusban történt, ez "megbocsátható" a baknak!
Azért tudják ezek a vadak, hogy mi jelentenek veszélyt rájuk.
Hétvégén megyek a kerékpárral. Mellettem megy a traktor, szánt az eke. Akkora zajjal, hogy a dobhártyám mintha rock koncerten szenvedne. A traktor mögött vagy 20 barnakánya gyülekezik. Tőlem vagy 20 méterre szedegetik a kifordított pockot, bogarat a friss szántából. Annyian vannak mintha vetési varjak gyülekeznének egy őszi napon. Rám se fütyülnek addig, amig le nem szállok a drótszamárról. NA akkor már úgy fogták fel, hogy veszélyes lehetek. Le is léptek olyan távolságba, hogy semmit se ért a fotó.
Sajnos a kilégzést megoldani a legnehezebb. Ez legalább olyan árulkodó, melegben is ( +vékony öltözet, izzadás), viszont hideg időben, mikor vastag cucc van az emberen, tehát a kipárolgás szinte nulla, egy odakészített törölközőt szorítok magam elé, azon keresztül lélegzek, ha a szél rossz és ott a vad. Ez macerás lehet cserkelésnél, de ülve megoldható, ezt nagyon jónak tartom.
Nem tudom - de agyalok-, mire emlékeztet ez az "épület" :))
De a lényeg:
Mint korábban írtam -és biztos emlékszel rá-, nekem a vadfotózás egy kicsit vadászat, ősi ösztönökön alapuló tevékenység, a zsákmány szerzés e sajátos, vérnélküli megélése. Ez a ösztön hajt nap mint nap, persze az "elejtés" módja más, amúgy majdnem minden ugyanaz. A csavar a dologban, hogy szeretem a nehezített változatát, ami valljuk be valóban nehezebb, de számomra az örömöt ez hozza meg- de igazán! Ezért biztos kilógok a sorból, ami gondolom nem baj, ahogy az sem, hogy más ezt nem így érzi (most nem Rád gondolok).
A magaslessel a gondom az említettek hiánya és a legtöbbször a fotón látható hátterek sablonossága, és egy szórón is hasonló a szitu. Egy erre a célra épített, vagy felállított és változtatható rejtő alkalmatosságnál -jó környezetben, megtervezve- már más a helyzet, ettől tehető a fotó különlegesebbé (tényleg?), na ebben ülhetnék tíz órákat :)).
Ismét a horgászatot hozom, mert hasonló: Egy vad (nem telepített) halat, -vad vízen-, legyen az ragadozó vagy nem, az ismert fogási módszerektől eltérően becserkészni és megfogni, (engedélyezett módon!), na az a valami, az egy sokkal nagyobb élmény, legalábbis számomra. Persze, jó ám kukaccal fenekezni! Csak egy példa: műcsalival fogott békéshalak.
Szóval Isten ments, hogy bárkit és bármit lesajnáljak, csak azt gondolom, hogy a hobbink az örömünkre szolgáljon. Kinek úgy, nekem így. :)
Ilyeneken akkor gondolkodom, mikor ülök hosszú méla lesben- meg mindig! :)
Gratula, ettől elsüllyednék, tényleg tutaj illik alá.
Számomra a töretlen kitartásod a legjobban irigyelt felszerelésed!
Ugyan lesajnálva emlegetted a szárazföldi megoldásokat, de legalább eszembe juttattad, hogy a nyár elején elkészültem az egyszemélyes, mobil leskunyhóval, ami leginkább egy kísérlet, nagyképűen nevezhetném prototípusnak.
Abból indultam ki, hogy ne legyen fixen telepített. Pl. a kertben is változik a napjárás, a háttér, jó, ha elmozdítható.
Sőt, legyen szállítható. Ezért lapraszerelhető, elfér a kombi csomagtartójában és ár csőzsanérral összeáll.
Másrészt, a sátor nekem alacsony, sokáig kuporogni kényelmetlen.
Viszont, egész nyáron szétszedve várta, hogy a kezdeti lelkesedésem visszatérjen és használatba vegyem.
Talán majd mostanában.
(esetleg más szemmel néznél rá, ha tákolnék alá egy tutajt? :D )
A vad, ha a vízhez lejön, általában nyugodt és nagyon figyelmes. Látványos akció ritkán rögzíthető, leginkább a táplálkozás, ivás, átkelés, átúszás figyelhető meg. Csaták, önfeledt egyéb viselkedés, párosodás szinte sohasem itt, azok inkább a biztonságos és megközelíthetetlen területeken történnek, ami hallható, de sajnos tisztán ritkán látható. Olyat, hogy két bika verekszik, csak rossz fényekben volt alkalmam meglesni, de nem adom fel. Persze szórón, vagy magaslesről, esetleg lessátorból(jaj!) lehetne ilyet fotózni, de az nem ekkora kihívás. Majd itt, szemtől szemben, az a csúcs!!
Egy új Sigma 500f4 se olcsó, de azért nem a "na ne!!!!" kategória. Egy időben nagyon vadásztam egy használt példányt, de nem volt a piacon. Maradtam én is a 200-500 nál.
Sigma art lencséim is vannak, tudod szuperek, sőt szuperebbek. Nézegettem a S 500f4-et, nem tudom milyen lehet. Az új ár elérhető kategória, lutri lenne egy használt megviselt Nikont venni több pénzért, én fáznék attól. A 200-500 végétől tuti, hogy jobb lehet. De nem kapkodok, még leverek vmit. :))
Az F végü nikon objektívektől nyugaton elkezdtek szabadulni a fotósok. Szerintem lesz a boltban előbb utóbb elfogadható árú jó minőségű 600 mm f4. D5-ösöket is szórják lassan már a piacra. Szerintem ha van egy jó D4(s) egy 400mm f4-gyel, az már elkepesztő minőséget ad.
Makacsul küzdök az "igaziért", mert a fotózásban is nem csak az a szép, amit ad, hanem, amit ígér! Milyen tökéletes megfogalmazás, kár, hogy nem az enyém.
Mindig egy csoda, ám hajnalban varázslatos, de a jó fények sajnos rövid ideig tartanak. Ma is sötétben, egy órával napkelte előtt már beköltöztem, és kis idő múlva, 15m-re tőlem roppant egy ág - megérkezett!! (15m!). Elfeküdt, és a hátára fekve sárfürdőzni kezdett egy bika. Fektében, majd felállva is többször elbőgte magát. Húúú, azta k..., majd nézem, ISO 12800, f5. 6, 1/6-od záridő. :( Ennyi, mint mindig, ma is kihagytam, maradt az élmény e csodás vad hihetetlen közelségében, nem emlékezve később, hogy levegőt egyáltalán vettem-e. :)
A Fátyol-köd az egyik legszebb objektum az északi nyári égbolton. A születése egy kozmikus kataklizma eredménye. A Hattyú csillagkép közelében felrobbant szupernóva után a helyén maradt neutroncsillag erős sugárzása a robbanás következtében táguló gázfelhőt ragyogásra készteti. Az elképesztően finom szálakban rendeződő filamentek vöröses és kékes színe megkapó. Csak linket adok, mert nem akarom felkavarni a vizet, mint múltkor :)
Annak idején jártam ki a Sajó-partra íjászkodni, kb 15-20m-ről lőttem egy 30cm-es polifoam korongra. Már éppen pakoltam, amikor megjelent egy róka, lassan óvatosan jött, azon az ösvényen amin oda-vissza mozogtam! Nem mozdultam még a levegőt is óvatosan vettem, gyakorlatilag 1m-re állt meg tőlem, kicsit szimatolt majd jobbra nyugodtan távozott! Fantasztikus érzés volt, találkozni vele! Kicsit később még megjelent mögöttem, a töltés tetején megnézett és elment. Másnap elmeséltem a kollégámnak, első kérdése az volt ,, Miért nem lőtted le" .......
Valóban ott volt a felajzott íj a kezemben, és a vesszők is, de eszembe sem jutott, hogy bántsam!
Mikor ma is meglátott, kirázta a hideg, vagy az ideg :))
A meleg miatt, csak hajnalig van bőgés, nappal csak ritkán, és fektükben tör rájuk a vágy. Jó őket hallgatni, a sűrűben pihennek, és várják a lehülést. Nincsenek egyedül :))
Pater 68 mondaná, túlspirázzuk a dolgot. Igaza van! De jó túlspirázni :)))
Túlárazott nekem sem kellene, de profi minőség igen, mert ha megnézel egy ügyes fotóst egy csúcs szettel, hááát..., ki ne szeretne olyat? Lenyűgöző képeket? De van olyan! Egy cimborám mindig nyúz, hogy menjünk fotózni. Neki, megmondta az a lényeg, hogy kattintgasson a minőség nem érdekli. A szúnyog, a csalán viszont igen, és ne legyen hideg, meg meleg, ja, meg sár. Nem járunk együtt :))
Ha Te fotózni szeretsz, én meg vadászni és gép, valamint fegyver nélkül megyünk a célunk felé, egy darabig hatalmas összhangban tesszük, majd egyszer ketté válunk. Te a hátteret és a fényeket, a teljes vadat keresed tovább lázasan, én csak a vitális részt. Te tovább osonsz én megállok, nekem már jó. Nem! Én is fotózni akarok! :))
"Ha a vadfotózást hasonlítanom kell, a vadászattal, akkor az a vad íjjal történő elejtése, már ami a nehézségi fokát illeti." A cserkelés tekintetében mindenképp. Minél közelebb kell jutni, minél ideálisabb szögben. Többet számít, mint a túlárazott felszerelés. Szvsz innen, a többi más tekintetben, kamera vagy puska elég hasonló - csak egy mutatóujj mozdulat, a találat ezredmásodpercek alatt megtörténik.
Minden szavaddal azonosulni tudok. Annak ellenére, hogy a fácánból készült csigatésztás húsleves szerintem elviszi a pálmát a gyöngytyúk finommetélttel dúsított levese elöl.
A gyilkolás "örömét" leszámítva, a hosszú telével lefényképezett és előtte becserkészett is vadászat.
Különböző vadászok vannak úgy gondolom, a vadgazdálkodótól a gyilkos ösztöneit legálisan kiélő ( szerintem beteg) mészárosig. Sportnak majd akkor nevezem, ha egyenlőek lesznek az esélyek.
Gondolom, hogy korábban volt már szó erről, hiszen örökzöld.
De próbálom pontosabban leírni, én hogy látom. Sokat voltam vadászatokon, különféle hajtásokon, lesen, cserkelve, stb. Akkor eldöntöttem nem leszek puskás! Számomra izgalmasabb a kamerával történő "vadászat", hogy megtörténjen az, amiért igazából mentem: a vad eszén túljárni, és az állandó figyelmét kijátszva a szinte lehetetlen közelséget elérni, a jó képet elkészíteni.(vadászláz a javából!) A készülődés, a területen tartózkodás megannyi élménye hasonlítható a leginkább a két tevékenységben. Az igazi különbség/érzés a méterekben rejlik, és a vad sértetlenségében, mely különös érzés csak az expó után árasztja el az embert -tudom ajánlani :). Persze azért a vadászat is jóval több mint a vad terítékre hozása, ezt most nem taglalnám. Szükséges!
Bár egy vadász biztos nem értene most egyet, de egy előkészített fácánvadászatot elviselni nem tudok. Aki nem ismeri, annak vázolnám: az erre a célra keltetett madár, hajnalban a területre kiengedve, a szabad élet megkezdésének csodájával indul. Repülni is akkor repül előszőr, nem fél, nincsenek vadon élő társaihoz hasonló tapasztalatai, csak az a sovány ösztön, ami kódolva van. Összezárnak, ahogy a ketrecben addig, majd kel a nap, örömük eddig tartott. Jön a puskás had kutyákkal, felsorakoznak, és megkezdődik... . Ott voltam nem folytatom. :(
És akkor kérdezem a vadász szomszédom: Te, hát miért nem céltáblára, vagy korongra..., ez sport???, ez jó???
Na, ezért(is) jó ága ez a fotózásnak, nem csak a téma, hanem a hátterek meglepetésszerűen és kimeríthetetlen számban változhatnak. Ha a Parlamentet körbefotóznám, (mi abban az izgalmas? ) a háttér mindig ua. Jó, a fények, meg a felhők, aztán? Ha két életem lenne, és végig fotóznám, akkor is jutna disznó sza...., akarom mondani rogyásig, másképp :))
Na ez van szem előtt, mikor az ezredik malacot "állítom gép elé".
Megdöbbentett.
Kőbánya-Kispest vasútállomás
Velencei tó
Nálunk a faluban
a tisztás közepén, több percig legelt, majd beballagott az erdőbe
,
,
Magányosan
... esetleg? 
Csak napnyugta után bújik elő, nagyon szép állat (szerintem). Más rendes bika " bömböl " fél háromtól folyamatosan ő meg se nyikkan. Már alig láttam mikor egyet-kettőt böffentett.
Ő elő jön. Már két hónapja ugyanitt látom. Az anya úgy gondolja biztonságos a terület. Az nekem is jó. 
:)) 
én jöttem ő ment, nem én zavartam meg, egy sovány öreg tehenet üldözött, fene a gusztusát.
Dámjóga, későn este
ma csak ez a bikácska jutott
Pár másodpercre előbújt. Kár, hogy meg kellett állítani ...
Nem csak hallani már látni is lehet őket
majd jönnek a dámok, már itt-ott hallani a fiúkat.
két törpe harcsa - beírva
,
visszasandított majd eltűnt.
