A Westendben én is úgy döntöttem, hogy soha többé, de az Árkádban aztán újra próbálkoztunk, azzal nem volt baj. Bár különösebben nem is volt jó, de lehet, hogy csak a hamburgi kikötő fílingje hiányzott, vagy az (ál)újságpapíros zacskóé, amiben adják.
Párom 2x evett ott a Westendben (először és utoljára), csapnivalóan sz@r volt minden, ki is verte a patáliát, a végén visszakapta pénzt, gúnyos megjegyzések közepette.
Ahogy Te szeretnéd, eszem én halat, csak nem édesvizit. A budaörsi halpiacon is voltam már. (Mikor ingyen adott ott a NOBU lazacburgert. :D)
Speciell San Franciscoban is fish and chips-et ettünk a Pier39-nél, méghozzá fokhagymás chips-et, utóbbi kulináris élményemlék marad örökre. :) És már Hamburgban is nagyon szerettem a Nordsee-ét. (Itt kevésbé, mert általában nem frissen sütött.)
Ma eltekintettem a melegtől(!), és rántott tököt és padlizsánt csináltam. Fiúgyermeknek gluténmentes lisztből és morzsából, magunknak a hagyományos módon. Isteni volt!
Holnapra hamis vadas lesz csirkemellből krumplipürével. Előtte meg zöldségleves.
Ma a gyerek hozta a levest, ami nagyon ízlett. Sült paprika krémlevest hidegen.
A másik parton az "ottani mérce" nálam elég mélyen van. 100 km, körzetben nem volt egy tisztességes halvendéglő, csak a Red Lobster lánc, ami messze nem volt jó + olyan hideg volt mindkét alkalommal amikor próbálkoztunk, hogy még Lényem is majd meg fagyott, pedig abszolute nem fázós.
Egyéb éttermek terén is egyetlen jót találtunk az évek során. 2 svéd pasi csinálta, igaz előtte évekig Párizsban voltak és erősen francia jellegű bisztrot nyitottak. A sok más megpróbált hely, mind erősen feledős volt. Őket viszont még itthon is hiányolom.