Köszönöm az infót ! Ezt nem tudtam. A dolog csak onnan jött, hogy egyszer egy Lengyel kollégával beszélgetve azt állította, hogy szerinte ez feléjük gyakori vezeték név... És hogy valami köze lehet a " palloshoz " szerinte. Ezzel nem tudtam vitatkozni szóval elhittem neki. Pusztán ezért gondoltam.
Bár a neved eredetét nem tudom megfejteni, és szerintem nem is különösebben lengyeles, de azt hadd jegyezzem meg, hogy a mai Lengyelország déli része (pl. Krakkó) a Monarchiához tartozott, azaz szép számmal éltek a Monarchián belül is lengyelek.
A Wiki szerint igen: Szilaspogony Nógrád vármegyében, a salgótarjáni járásban.
1954-ig egyszerűen Pogony volt a neve.
A Pogonyi név e szerint helynévi eredetű lehet, Pogony falu neve után.
Esetleg a Pogony falunév összefüggésben lehet a magyarban talán szláv eredetű pagony szóval, amelynek jelentése kb. fiatal, ritka erdő.
Vesd össze a Százholdas pagonnyal a Micimackó c. mesében :-)
A Szókincshálóról:
pagony‘fiatal, ritkás erdő’.
Bizonytalan eredetű szó. A szerb-horvát, szlovén pogon (‘hajtóvadászat’) szavaktól eredeztetni jelentéstani okokból nehéz. A ~nak csupán egyetlen késői és elszigetelt adat szerint volt a vadhajtáshoz kapcsolható értelme, a szlávságban pedig sehol sem lelünk ‘erdő’ jelentésre.
Tovább szőve a gondolatmenetet, a vandál népnév vélhetően a közép-svédországi, upplandi Vendel körzet nevéből származik, amelyről a viking kor előtti Vendel-korszakot is elnevezték a svéd történelemben.
Egyes vélemények szerint a vandálok végső soron ebből a térségből származtak és innen kapták a nevüket.
Egy másik elmélet - amely nem feltétlenül zárja ki az előzőt - az, hogy a vandál szó a germán "wand" - vándorol igéből származik és vándort jelent.
Ehhez kapcsolódóan felmerült, hogy egy Aurvandil - "hajnali vándor" nevű ógermán istenség nevéből származik a vandál népnév az Aur előtag elhagyásával.
Belefogtam a családfakutatásba és korábbi születési anyakönyveken apróbb eltéréseket találtam a családnevemben. Gondolom ezeknek egy része véletlen, de felvetődött bennem, hogy előfordulhat szándékos változtatás az adott kornak megfelelően. Szeretném megkérdezni, hogy a Palaszkó vezeték név szerintetek minek a képzett alakja lehet. A család sok generáción át a Sajó völgye mentén élt. Rimaszombattól északra és Ózd környékén is. Önmagában nekem van benne valami Lengyeles hangzás, de az elmúlt 300 évben senki sem élt A monarchián kívül szóval ötletem sincs.
Segítsetek léci, hátha tovább jutok a kutatásban ezáltal.
Abban Kaspar Herrenbergernek igaza van, hogy a Vidák keresztnév nem lehetett, hiszen ilyen nevű szent, ill. bibliai figura nincs, ilyen nevet az egyház nem adott a keresztségben. Erről én ma is annyit tudok, mint 2013-ban, l. 11349. hozzászólás http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=127638685&t=9056730
A VI–VII. sz.-i Szent Vendel tiszteletére adott Vendel keresztnévhez (pontosabban egyházi személynévhez) nincs köze. Viszont ha a keresztnévnek nem volt helyben szokásos köznapi formája, akkor éppen használhattak helyette egy hasonló hangzású másikat…
Azt hogy a germán Wendelek, azaz vandálok tényleg "vandálok" voltak-e, ma már erősen vitatják a történészek.
Valószínű, hogy semmivel sem voltak rosszabbak, mint a többi korabeli barbár törzs, rossz hírüket valószínűleg Róma 455. évi kifosztásának köszönhetik, meg annak, hogy a korabeli történetírásnak is szüksége volt rosszfiúkra.
A Vidák mitől keresztnév? Szerintem családnév, mégpedig a Vitus keresztnév Vid formájának szláv -ák képzővel ellátott családnévi alakja.
A Vendel a vandál jelentésű germán Wendel törzsnévből származik, jelentése kb. "vandál férfi, a vandál törzsből való férfi".
Szent Vendel nyomán lett bizonyos közösségekben nagyon népszerű a Vendel keresztnév, pl. a Galgamentén is van ilyen falu, Galgahévíz, ahol régebben nagyon népszerű volt a Vendel keresztnév.
Vizkovicz: Lehet, hogy meglepő lesz, amit írok, de ilyen formában szerintem német eredetű név. A kiindulási német formát Witzkowitz alakban rekonstruálom. Ez a ma Třebětín község részét képező kelet-közép-csehországi Víckovice falucska német neve. A családnév német eredetét kihangsúlyozza az, hogy a térségben lakosnév képző nélkül csak a németben és a magyarban lesz. Szláv névadás esetén mindenképp képző járulna a településnévhez, így a várt alakja Víckovický (esetleg Víckovský) lenne (vö. történeti adatát itt: http://monasterium.net/mom/CZ-SOAT/CizyStatky/402/charter).
A fonetikailag nehéz név nem szabályosan magyarosodott: az első /c/ hang helyébe a német íráskép vezérelte z lépett, persze az is lehet, hogy íráshibáról van szó a reguláris magyar Viczkovicz helyett. Mindenesetre a RadixIndex.com-on találtam az újabb magyar helyesírás szerinti szabályos Vickovic formát. (Ezek ugyan délre mutatnak, de csak azért, mert az illetők a déli fronton haltak meg az I. világháborúban.)
Víckovice igen kis falu, így kérdéses, hogy bírt-e elég megnevező erővel az onnan való elszármazás. Egyrészt gondolhatunk arra, hogy a névadás nem Magyarországon, hanem a településhez közelebb történt. Másrészt azonban azt sem lehet kizárni, hogy íráshibáról van szó, és valójában a gyakoribb cseh Vítkovice nevű települések egyike a névadó, amelyek – közülük elsősorban a ma Ostrava részét képező valahai önálló morva-sziléziai Vítkovice város – németül viselték a Witkowitz nevet. Így az onnan elszármazott németek vagy németek közé települők megkaphatták ezt a településnevet megkülönböztető névül.
A csatolmányokból is látható, hogy azért maradtak fenn kun (kipcsak) eredetű magyar vezetéknevek, ha nem is túl nagy számban.
Egyébként az első linkben van említés a Garagulyról, mint a Nagykunságról Debrecenbe beköltözött számos nagykunsági család egyikéről, de a név etimológiáját nem tárgyalja.
Semjén: Az etimológiai irodalom csak mint képzőtlen apanevet tartja számon, amely a Simon egyházi név Simeon alakjából magyarosodott Semjén (Simjén) személynévvel azonos.
Az Új Magyar Tájszótár adott (4.) kötete nincs meg nekem, így nem tudom megnézni, hogy a semlyék közszó semjén formája hol honos, de mindenképpen korlátozottabb tér- és időbeli elterjedtségű lehet ahhoz, hogy családnevet alkosson. Az is felmerül még ellenérvként, hogy a közszó elsődleges formája ly-nal íródik, vö. semlyén, így ha ebből eredne a vezetéknév, akkor kellene találnunk ly-os formát is, de a családnév kizárólagosan j-s.
Spranger: Német családnév két lehetséges etimológiával. (1) Lehet a cselekvőnév az ófelnémet sprangen ’(fel)ugrál’ igéből, így mutatványos, kötéltáncos stb., értelmű foglalkozásnév lehet, vagy csak az elnevezett mozgékonyságára utaló ragadványnév. — (2) Lakóhelyi név is lehet a német Sprang ’patak eredő pontja, forrása’ külterületi, ill. dűlőnévből.
Krammer: Többes eredetű német vezetéknév. (1) A Kramer (Krämer) írásváltozataként ’kiskereskedő, szatócs’ értelmű foglalkozásnév. — (2) Ragadványnév a középfelnémet krammen ’karmol, karommal megragad’ igéből.
Schlegl: A köznémet Schlegel családnév bajor-osztrák írásváltozata. Ez utóbbi egyben ’sulyok; ütő, verő; bunkó; cséphadaró; nehéz kalapács’ értelmű köznév is. Családnévvé többfajta motivációval válhatott: (1) Mint eszköznév az azt használó [mosó, cséplő, kovács, mészáros stb.] foglalkozásneve lehetett. — (2) Ragadványnévként az értelme ’neveletlen, pimasz fráter; durva, nyers, bárdolatlan személy’ volt. Hasonlóhoz vö. magyar bunkó ’eszköz’ → ’személy’. — (3) A közbévnek régen volt helynévi jelentése is (’hely, ahol valamit vernek, leütnek’), így kovácsműhely, mészárszék stb. mellett lakó megkülönböztető neve is lehetett. — (4) A XIV. sz.-ban Wormsban volt egy „ze dem Slegel” (’a sulyokhoz, verőhöz’) nevű ház*, így elképzelhető, hogy egyes esetekben egy ilyen nevű házban lakó család neve lett. — (5) Végezetül a szászországi, thüringiai, bajorországi, sziléziai Schlegel települések egyikére utaló képzőtlen lakosnév is lehet.
* Az utcanevek és házszámok rendszere viszonylag fiatal találmány. Korábban a nyugat-európai városokban inkább a házak nevei után tájékozódtak. Ezek a polgári házak kaphatták a nevüket a festésükről, díszítésükről, fekvésükről stb., és ez a név rászállhatott lakokra. A háznevek magyar területen nem voltak olyan elterjedtek (kivéve a kocsmákat, vendéglőket, szállodákat), ill. az elnevezés iránya inkább fordított volt: a családokról nevezték el a házakat (de ez is kései nyugati minta nyomán jelenhetett meg).
Götz: Német apanévi családnév, amelynek van Götze alakja is, amelyet hasonló személynevű felmenő leszármazottai kaptak megkülönböztető névként. Az alapszemélynév a Gott- (< ógermn *ġudą ’isten’) tagot tartalmazó összetett német személynevek, elsősorban a Gottfried rövidülésének -z kicsinyítő képzős származéka. — Vö. Hasonló képzéshez lejjebb még a Fritz személy- és vezetéknevet.
NB. A Kaspar Herrenberger által Götze ’bálvány’ párhuzamos, a névtől független alakulat, a német Gott ’isten’ közszó kicsinyítő képzős alakja. A mai értelmét Luther bibliafordításának köszönheti. A Götze szónak van ’tuskó, fajankó’ jelentése is: ez voltaképpen a Götz(e) személynév köznevesedett alakja, vö. magyar Pali > pali.
Kess, Keß: Erre közvetlen irodalmi adatot nem találtam, de azt olvastam, hogy a német Kessmann ~ Keßmann név a Käsemann alakváltozata, így a kérdezett név is a német Käse név egyik formája lehet. Ez utóbbi voltaképpen ’sajt’ jelentésű köznév, és így ’sajtkészítő, ’sajtárus’, ’sajtkereskedő’ értelmű képzőtlen foglalkozásnévről lehet szó. — Ugyanez a motivációja, csak utótaggal, ill. képzővel, a Käsemann (Kessmann, Keßmann) és a Käser neveknek is.
Weber: A hatodik leggyakoribb német családnév (1996-os adatok szerint), amely foglalkozásnév: Weber ’takács, (gyapjú-, len-) szövő’.
Huffnagel, Hufnagel, Hufnagl: Patkolókovácsra utaló német foglalkozásnév a munkavégzés eszközével, ez esetben a ’patkószög’-gel megnevezve, vö. Huf ’pata’ és Nagel ’szög, szeg’.
Metzger: Jól írta hunrus a 14403-asban, ’mészáros, hentes’ értelmű foglalkozásnév, amely a Köln–Erfurt, ill. az Erfurt–Salzburg vonalak határolta délnyugat-német részen a foglalkozás fő megjelölése. Ettől északra (az Erfurt–Berlin–Szczeczyn vonalig) a Schlachter, északkeletre a Fleischer, délkeletre a Fleischhacker szinonima a domináns vezetéknévként. Ez utóbbi területen Bécs és Pozsony közt kis „enklávéban” a Selcher a legelterjedtebb.
NB. A mai Metzger szó középfelnémet alakja még metzjer (korábbi metzjǣre) volt, a j és a lágy ch [ç] hangok g-vé keményedése a nyugati középsőnémet egyik eseti változása, amely a Georg > Jörg névpárban is megmutatkozó g > j lágyulás [hiperkorrekt] visszahatása. Ez mutatkozik az irodalmi -chen kicsinyítő képző nyugati középsőnémet -gen alakjában is. — A szó maga a középkori latin matiarius ’hurka-, kolbásztöltő; belet feldolgozó, azzal kereskedő személy’ foglalkozásnév átvétele. Utóbbi a görög ματτύη (mattüé) ’hidegen, csemegeként tálalt, zöldfűszerekkel ízesített vagdalt hús’ szóból latinizálódott matia, mattea ’bél; hurka, kolbász, bélbe töltött, ízesített vagdalt hús; mattüé’ származéka.
Heiss, Heiß: Német vezetéknév több lehetséges eredettel: (1) A német Matthias ’Mátyás’ (ill. részben Mattäus ’Máté’) egyházi személynév Mat(t)heis alakváltozatának csonkolása. Így családnévvé képzőtlen apanévként lett. — (2) A német heiß ’forró, meleg; heves, megerőltető, nehéz; benső, hő; dühös, bosszús’ melléknévvel azonos, belső tulajdonságra utaló ragadványnév.
Fritz, Fritze: A német Friedrich – esetleg más, az ógermán *friþuz ’béke, békesség; (fegyverektől való) védelem’ tagot tartalmazó összetett – személynév rövidüléséből -z kicsinyítő képzővel alkotott köznapi személynév. Ez annyira gyakori volt a németségben, hogy más nyelvekben, elsősorban az angolban, ’német férfi’ értelmű gúnynévvé is vált. Családnévként a felmenő személynevére utalóan, azaz képzőtlen apanévként rögzült.
NB. A német -rich névtag az ógermán *rīkijaz ’hatalommal bíró, (valamit) uraló; gazdag’ melléknévre megy vissza. Az összetett jelentés első részének folytatója a németben a főnevesedett Reich ’birodalom’ szó, a másodiké pedig a reich ’gazdag’ melléknév.
Koch: Mint hunrus írta a 14403-asban, ’szakács’ értelmű foglalkozásnév. A szó a népi latin cocus, klasszikus latin coquus ’szakács’ átvétele. Ez és a belőle alakult kochen ’főz; fő, forr’ ige az eredeti sieden ’főz; fő, forr’ igét szorította ki. Az új szóval elsőként a finomabb, több fűszerrel élő kolostori szakácsmesterséget jelölték (innen is a latin megnevezés), majd az udvari, úri, ill. jómódú háztartásban szolgáló szakácsot, később pedig a nyilvános helyeken, vásárokon megtalálható kifőzdést, lacikonyhást.
Sauer: Az elnevezett belső tulajdonságára utaló ragadványnév, amely a német sauer ’savanyú, kesernyés, fanyar; komisz, megkeseredett, bosszús, ádáz’ melléknévvel azonos.
Till, Tille: A Thiel, Thiele írásváltozatokkal, ill. a Dill alakkal együtt a régi német Thilo személynév mai hangalakja, ez utóbbi pedig az ógermán *þeudō ’nép’ tagot tartalmazó összetett nevek (pl. Dietrich) önállósült rövidülése. — A T(h)-s formák eredetileg északnémet alakok, amelyek korán elhatoltak a déli frank területig is (esetleg archaizmusként maradtak meg itt, amelyeket nem érintett a délnémet hangeltolódás).
Kellner: Kaspar Herrenberger (#14406) már célzott rá. Foglalkozásnév (jogállási név) az azonos német közszóból, amelynek történeti jelentései: ’pincér; pincemester; uradalmi adótisztviselő, intéző’.
Scharle: A német Schaar (Schar) név sváb -le kicsinyítő képzős származéka. Az alapnév az középfelnémet schar szóval azonos, így lehet (1) ’vágóél, ekevas, olló’ értelmű, ekkor a készítőre (kovács) vagy a használóra (paraszt, szabó, borbély) utaló képzőtlen ragadványnév; — (2) ’úrdolga, robot, úrbér’ jelentésű, így erre kötelezett jobbágyot jelölő jogállási név.
Rákerestem a fórumban és csak mellékesen említik a Semjén családnevet. Viszont most Oravecz Imre verseskötetében találkoztam a semjénnel, mint közszóval és a neten azt találom, hogy a semlyék = mocsár, láp szóból eredhet. Kérnék megerősítést vagy cáfolatot.
Karakas: Ha török alapon értelmezzük a nevet, akkor a qara qaş (oszmán kara kaş, mizser tatár кара каш) szószerkezet részint ’fekete szemöldök’, részint ’fekete drágakő’ jelentésű. A Karakaş jelenkori oszmán-török vezetéknévként is adatolható [bár ezek voltaképpen csak a XX. sz.-ban jelentek meg, így magyar családnév etimológiájának alátámasztására önmagában nemigen használható föl]. Azonban akad bulgár és orosz Каракашев (Karakasev, szláv apanévképzővel) családnév, a Krímben volt Каракаш (Karakas) nevű falu (tanya), sőt az örmény eredetű orosz-ukrán Каракашьян (Karakasjan, örmény apanévképzővel) vezetéknévre is van példa. Talán ide vonható a dalmáciai Karakašica településnév is. — Ezek legyőzték a kezdeti szkepszisemet a török etimológiával szemben. Mindenesetre az, hogy a Karakaš név Horvátországban Bród-Szávamentén és Lika környékén is előfordul, ott inkább oszmán-török réteghez köti a nevet.
De egy másik lehetőséget is fel szeretnék vetni: van magyar Karakás családnév is. Legalább annyira valószínű, ha nem jobban, hogy ez a magyar Karikás vezetéknévből alakult hangrendi illeszkedéssel, minthogy a Karakas név változott el. Sőt ebben az esetben a rövid hangzós Karakas is lehet [legalábbis részben] a Karikásból fejlődött Karakás alakváltozata.
A Karikás családnévről úgy tartják, hogy az ’kádár, hordókészítő’ értelmű foglalkozásnév a magyar karika szó régi ’hordó’ jelentéséből. Ismert a szinonimnek vélt Karika is, valamint a Karikó név is. Különösen ez utóbbit a Károly név kicsinyítő képzős származékaként is elemzik (mint apanevet).
Garaguly: Itt nem látok reálisan felvethető török etimológiát. A magyar név dominánsan -ly végű, így a köy ’falu’ utótagnál jobbnak tetszene a tatár kül ~ oszmán göl ’tó’, de még inkább az oszmán kul ’rabszolga’, tatár kul ’kéz’, oszmán kıl ’szőr, haj’. Ezekhez azonban nem találtam a fenti Karakas-hoz hasonló párhuzamokat, amelyek valahai személynévi használatukat demonstrálnák. Az utótagok egy része egyébként is csak településnevek képzésére látszik alkalmasnak. Ilyenek a környéken nem mutathatók ki, így képzőtlen lakosnévre sem gondolhatunk.
Ezért én úgy vélem a név esetleg inkább a magyar garagulya (karagulya) tájszóval állhat kapcsolatban, amelynek a jelentése ’két végén horoggal, esetleg lánccal ellátott vízhordó rúd, amelyre a vödröket akasztják’, ill. ’faláb’.
Látok továbbá lehetőséget török etimológiára is, de talán szláv áttéttel. A magyarba karvaly alakba bekerült török qırğuy (Kásgarí qarğuy, qırğuy, Codex Cumanicus qırğuly, oszmán-török kırğı) ’karvaly’ – amely talán a török qır ’szürke’ színnév szárazéka – korán a szláv nyelvekbe is bekerült orosz крагуй (kraguj), szerb-horvát kraguj ~ kragulj, cseh-szlovák (továbbképzett) krahulec stb. alakban. A szlávból a magyarba továbbkerülve a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldódott (vö. le. Kraków ~ m. Karakó, szl. kraj ’szél’ ~ m. karaj), és a második g hatására a szó eleji k zöngésedett.
> tudunk-e olyan családneveket, amik valóban kun eredetűek, mármint hogy az egykori kipcsak-török kun nyelvből magyarázhatóak?
