25 hónapos kislányommal fürdéshez készültünk, amikor bejött a Nana (nagymama).
Bogi -ki tudja miért - rászól: menj el innen!
Na de Bogi, nem mondunk ilyet a Nanának!
kis szünet, Bogi elfordul, láthatóan megbánta, majd kisvártatva:
hess, hess légy! Apu ott repül egy légy, neki mondtam.
Jó ez a topic, bookmarkomban van. Fel akartam dobni egyébként is, de most hallottam egy történetet, ami legalább kapóra jön:
Unokaöcsém (3 éves) teljesen odavan a nagynénjéért, aki már majdnem a feleségem. Fenn lakunk Bp-en és úgy volt, hogy a barátnőm hazamegy vasárnap a szüleihez és a kisfiút is felhozzák a nagyiékhoz a szülei, hogy találkozzanak. Ezt el is mondta az unokaöcsémnek telefonon, hogy vasárnap találkoznak, aki nagyon örült. Aztán mégis máshogy jött ki nekünk és nem ment haza. A kisfiú ezt nem tudta, nagy örömmel ment vasárnap. Alighogy belép, beront a barátnőm szobájába és már kiabál is:
- Heni, Heni, hol vagy?
- Heni nem jött haza kisfiam - szól a nagyi.
- Nem jött haza?! - néz rá kérdőn, meglepettem a kisfiú.
- Nem - válaszol a nagymama.
- Akkor nincs is vasárnap!
Vonaton utazó kutya láttán: Apa, miért van bekerítéselve a kutya szája?
----
Fogtam tücskét és szöcsögöt.
----
A Balaton északi partja hirtelenebben meredekedik...
----
Közértben, jó hangosan: Anyu, mikor lopunk zsemlét? (természetesen sose loptak előtte-utána sem)
2,5 éves fiam kapott a nagymamájától egy zenélő képeslapot (ha szétnyitják valami ismert dallamot zenél). A gyerek szétnyitja, meglepődik és "Jajj! Ünnep!!!".
A gyerek óvodájának a testvér-óvodája... a közeli laktanya családos tisztjeinek gyermekeit istápoló intzmény volt. Egyszer egy évben a gyerekek közös műsort adtak egymásnak és a szülőknek. Utána gyerekzsúr.
Az egyik kíváncsi gyerek persze feltette az obligát kérdést az egyik kakaóspajtásának:
– Mi a te apukád?
– Zenész – jött a jól betanított válasz.
A gyerek makacs volt, sorban mindenkit végigkérdezett. Kiderült, hogy abban a laktanyában csupa művészlélek szolgált, volt ott dobos, trombitás, talán még orgonista és hárfás is; minden gyerek papája a katonazenekart erősítette. A makacs kérdező végül odament egy kisgyerekhez, aki valahogy külön állt a többiektől:
– A te papád is zenész?
A másik kicsit kihúzta magát:
– Az én papám a karmester...
A mai gyerekek felvilágultágáról.
A McDonald's ban dolgozom,mikor éppen a vécében vagyok,és mosom fel a padlót.
Egy kb. 8 éves kisgyerek mossa a kezét,és véletlenül,bejönn egy jó nö(kb.22 lehetett) a férfi mosdóba.Én udvariasan közlöm,hogy ez a férfi wc.A nö elnézést kér és kimegy.
A kisgyerek megszólal:"Miért nem hivtad be,úgy orrba,szájba sz*pattam volna!".
Padlót fogtam,köpni,nyelni nem tudtam.
Amikor a pipi, baba, kaka korszak végefelé járt csemetém, látott a tévében egy denevért.
Akkor először. És az gyermek-emberi agy diadala, saját magától:
Cini-cini-pipiiii!!
OFF
Namármost nincsenek új bemondások? Esetleg magam fognék fel túl sokat humorosan a gyermeki beszédből? Mindegy:
ON
Édesanya rászól a "tiltott" dolgot művelő kisfiára:
Lacika, ki engedte meg ezt neked?
Megkérdeztem apát és ő bólogatott...
(Anya be a nagyszobába, apa ott durmol ülve a TV előtt a fotelben, nem alszik túl mélyen, mert feje rendszeres időközönként előre majd visszabillen...)
????
Lacika a nagymamánál alszik. Kb. negyed hatkor felébred (még szürkület, csend), alig látva, csipás szemmel körülnéz. Nagymama észreveszi, köszönti:
Jó reggelt Lacikám!
Fiú morcosan: De mama, NÁLUNK ilyenkor még nincs reggel! -- majd visszadől...
Az akkor kilenc éves Laci váratlanul így fordult a felnőttekhez:
– Fogadjunk, hogy Marika hisz Istenben!
Mindenki hüledezett:
– Ugyan már, badarság, még csak négy éves; azt se tudja, miről van szó!
Laci odament a gyanútlanul játszó Marikához:
– Marcsa, szerinted van Isten? Mert szerintem nincs...
Marikának csak néhány másodperc kellet, hogy üvöltve ellenkezzen:
– De vaaaaaaan!
A hétvégi termés:
Kislányom sírdogál az ágyban, egyszer csak bejön öcsikéje egy farkascsaláddal a játékok közül. Lányom hüppögve: Ezt meg miért hoztad? Fiam: Hát azt gondoltam, ettől majd MEGBOLDOGÚLSZ...
Apa későn jön haza, fia az ajtóban: Apa de jó hogy végre megjöttél. Már azt hittük hogy HOL voltál...
Marika nagyon... aranyos kislány volt. Amikor vagy három évesen megint jól leszídták a szülei, bőgve, sértődötten indult fel az emeleti lépcsőn. A fordulóhoz érve megállt, visszafordult:
– Mi vagyok én, specializmus???
Rövid hatásszünet után bőgve ment tovább.
Egyszer visítva menekült valami elől, kiderült, hogy egy gilisztát talált. Anyja hiába próbálta csendesíteni, tovább visított. Akkor türelmesen elkezdtem neki magyarázni, hogyan is él a giliszta, mivel táplálkozik, Marika figyelmesen hallgatta.
– Na látod, szóval a giliszta nem bántja az embert! – fejeztem be az előadást.
Marika pár másodpercig hallgatott, majd felvisított:
– De engem igeeeeeeeeeeen!
És ordított tovább.
Nagyon pici voltam még, amikor nagyon vallásos nagymamám arról vitatkozott valakivel, hogy van-e Isten vagy nincs.
Én azonnal védelmembe vettem a nagyit:
- De bizony van Isten. A hegyen is mindig mondják a fiúk, hogy "Isten f@szát".
Bár ezt a hozzászólást már egy másik topicban is elsütöttem, de teljesen ide illik, úgyhogy ide másolom...
(szereplők, anya és 2 év 10 hónapos szőke, huncut fiacskám)
Ülnek a reggelinél az anyával, a lurkó cumizik (jobb kéz hüvelykujj a szájban), mélázik. Anyja
megsimogatja a talpát.
Cumi ki. - Hallod, hogy milyen hideg a talpam? - Cumi be.
Anyja, magában vigyorogva (nincs is kockafejed kicsim) - Hát persze, hallom.
Lurkó, diadalmas vigyor, cumi ki: - Pedig nincs is hangja!
Amikor ebédeltek a gyerekem nem nagyon evett az oviban, de egyszercsak odafordul az ovónénihez:
- Te miért nem mondod nekem, hogy "egyél még, kicsikém"?
Néhány gyermeki szókombináció:
Apa, menjünk a piacra és vegyünk kar... kar... karfilábét!
Apa, gyere nézzük meg a napLEkeltét!
A család intenzíven gyakorolja az országnév-országlakosok játékot. A kérdés pl: Kik laknak Szlovákiában? A szlovákok. A gyerekek kisebb döccenőkkel veszik Európát, jutunk el az északiakhoz. Kik laknak Svédországban? Svédek. Dániában? Dánok. Finnországban? A finn... a finn... a FINNGOK!
Lányaim egyszer az alábbi szöveggel jöttek haza az oviból: Tongita-mongita rázófenék. S avval riszáltak egyet nagy nevetés közben. Néhány hónap múlva hallom az egyiktől: CSongita-mongita rázófenék! De kislányom, az nem tongita? Nem apa, az akkor volt amikor még nem tudtam rendesen beszélni...
Gyerekeim szeretik a papa telkén a száraz faleveleket égetni. Most a hétvégén is ez volt a program, csakhogy a szokásokkal ellentétben a szél össze-vissza fújt, ide-oda lengetve a füstoszlopot. Kisfiam őrülten rohangált ide-oda hogy elkerülje a köhögést. Egyszer csak leállt és így szólt: Most vagy rendbe jön a szél vagy itt betegszem meg helyben!
Velemesett, talán nem is igaz...
Alig múltam három, de a világról, világból már voltak fogalmaim, nagyjából arról is, hogyan működnek a dolgok... Nyilván voltak szavak is, amik varázserővel bírtak...
Csinos anyukám fiatal srácokkal teleültetett tér közepén sétáltatott... amikor szembe jött velünk egy trafik, ahol mindenféle finomság volt kapható. Én egy piros nyalókát néztem ki magamnak, s megvételére több alkalommal is megkértem, majd felszólítottam édesanyámat. Miután több alkalommal is nem volt a válasz, és a trafik vészesen távolodott, taktikát váltottam. Kitéptem a kezem a kezéből, fejemre húztam piros pelerinemet, s elüvöltöttem magam:
- Akkó PINA!
Szegény kis huszonéves anyukám csak úgy lángolt az ott ücsörgő srácok gyűrűjében!
Nyalóka persze nuku!
Gyermekeim (3xikrek) tudják, egy apának hátul is van szeme (többször tesztelve, szóval fix). Az apa ezt nézd! kérésre a szokásos látom, látom fiam frázisra a leggyakoribb válasz, jó jó apa, de ne a háti szemeddel, hanem az igazival!
Ugyanezen témában apósom talált vicclapból olvassa a viccet: Melyik az az ÁLLAT, amelyik előre és hátra is egyformán jól lát?
Gyerekek kórusban és egyszerre: Hát apa!
(A megoldás egyébként bányaló...)
A Szentendrei Skanzenban voltunk. A távolból hallatszik, hogy a kovácsbemutatón patkót készítenek, a kalapácsok pengése nagyon hasonlít a tehenek kolompjához. Ez felkelti a fiam érdeklődését:
-Legelnek a bocikák, menjünk, nézzük meg!
-Azok nem a bocikák, hanem a kovács.
-Akkor menjünk, nézzük meg, hogyan legel a kovács!
Néptáncműsoron voltunk, amit a fiam hamar unni kezdett. Az anyja, hogy felkeltse az érdeklődését, elmeséli, hogy a következő számban a lányok üveggel a fejükön fognak táncolni. Már vagy öt perce megy az üveges szám, amikor a fiam türelmetlenül kérdezi:
-Mikor fognak a lányok a fejükön táncolni?
Karácsony után.
-Van már egy Lego cápám, van egy Duplo kardszárnyú delfinem, és megkérem az Istent, hogy hozzon egy Duplo krokodilt is!
