Minden, ami Oroszországgal kapcsolatos. Kávéházi stratégiai elemzések, amatőr történelmi tanulmányok, piaci gazdasági elemzések, személyes és személytelen élmények, zapadnyikok és szlavofilek. Posztszovjet térség, közelkülföld, lágy altest, ablak Európára, és a többi.
Szolzsnyicin tagadta az ukrán holodomort. Szerinte egyformán súlytottak az intézkedések ukránt és oroszt.
Ezzel szemben a kijevi puccsista rezsim ezerrel próbálja a szovjetúnió idején nem kis mértékben ukrán káderek által elkövetett éhinséget az oroszok nyakába varrni..
ez egy aranylag regi vagya volt, es a penzszerzes neki ehhez csak az eszköz volt a megvalositasban.
Mindez nagyon szépen hangzik, de miért maradt fizetős (de még mennyire fizetős!) az a sok egyetemecske a mai napig? Megszokásból vagy csak nem tűnt fel neki? Szerintem ha az ember merő emberszeretetből csinál valamit, akkor nem akar keresni rajta - én még egy olyan listát sem készítettem, hogy negyven pelenka, két plüssmaci, harminc popsitörlés, összesen 128.85 + tax, fizetendő hó végéig, maradjon továbbra is hű vásárlója szülőapjának.
Idén száz éve született Alekszandr Szolzsenyicin, orosz író. Ebből az alkalomból opera készült egyik legismertebb és legjobb regényéből, az Iván Gyenyiszovics egy napjából.
A darabot pénteken mutatják be a moszkvai Nagyszínházban. A darab zenéjét Alexandr Csajkovszkij szerezte, a bemutatón pedig az író fia, Ignat Szolzsenyicin fog vezényelni. A kétfelvonásos opera - akárcsak a kisregény - egy szibériai munkatáborban robotoló fogoly egy napjáról szól.
Az 1918. december 11-én született Szolzsenyicin regényében a saját túlélési tapasztalatait írta meg, hiszen 1945-ben nyolc év kényszermunkára ítélték. Egy moszkvai zárt intézetben, majd egy kazahsztáni lágerben dolgozott kőművesként és öntőmunkásként.
Az 1959-ben írt kisregénye csak 1962-ben a hruscsovi olvadás idején jelenhetett meg a Szovjetunióban. Szolzsenyicin 1971-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. 1974-ben hazaárulás vádjával elítélték, majd kiutasították hazájából. A család élt Németországban, Svájcban és végül az Egyesült Államokban telepedett le. Az író csak 1994-ben, a Szovjetunió széthullása után tért vissza Oroszországba.
"Soros egy régi motoros. Van hite és meggyőződése, őt nem irányítja senki, de sokan támogatják pénzel, többek közt az amerikai szenátus is."
Lóbrokit. Tessék wikileakset olvasni (az hiteles és őszinte) ne a soros saját propagandáját, ha képben szeretnél lenni ki is ő valójában és mire is használják a kormányok a szervezeteit..
a politikai befolyásolásnak---is igen jelentös üzleti vonzata vagyon, és sok esetben a versenyszféra szokásos profitját lényegesen meghaladó profit érhetö el a politikai szféra segítségével történö eladás során.
az igaz, de egyrészt az már nem a versenyszféra körébe tartozik, másrészt a jövedelmek csak egyeseknél kiemelkedőek, a többségé a versenyszféráé alatt marad. (Közgazdaságilag megfogalmazva: a versenyt mindenki szereti, amíg kicsi, abban a pillanatban, hogy nagyobb lesz a többieknél, rögtön megutálja és igyekezik minél jobban korlátozni). Persze jogilag ez a Fülig Jimmy-elv körébe tartozik: ha kiderül, az illetőket hajnalban, dobpergés közepette felpofozzák a vár fogán.
Megint vétettem az illemszabályok ellen, s plagizáltam az Ön írását elözetes engedélykérés nélkül. Azaz betettem az Ön igen találó írását a CEU-ról szóló topic-ba, mert én is pontosan így látom a CEU egyik vetületét. Ezennel alázatosan kérem, hogy utólag engedélyezze az Ön szösszenetének ezirányú felhasználását. Még csak annyi megjegyzésem lenne, hogy amit Ön ír, az csak a CEU egyik vetületére vonatkozik. A másik vetületnek---a politikai befolyásolásnak---is igen jelentös üzleti vonzata vagyon, és sok esetben a versenyszféra szokásos profitját lényegesen meghaladó profit érhetö el a politikai szféra segítségével történö eladás során. Ezügyben vagyon némi tapasztalatom, de sajnos nem az én számlámra történt az eladás, úgyhogy a profit sajna nem nálam realizálódott. Én csak egy kis végrehajtó fogaskerék voltam a nagy gépezetben, de azért egyet s mást az alsóbb szintek is látnak.
Idén száz éve született Alekszandr Szolzsenyicin, orosz író. Ebből az alkalomból opera készült egyik legismertebb és legjobb regényéből, az Iván Gyenyiszovics egy napjából.
A darabot pénteken mutatják be a moszkvai Nagyszínházban. A darab zenéjét Alexandr Csajkovkszij szerezte, a bemutatón pedig az író fia, Ignat Szolzsenyicin fog vezényelni. A kétfelvonásos opera - akárcsak a kisregény - egy szibériai munkatáborban robotoló fogoly egy napjáról szól.
Ne hazudj :-)))))), most is ott dolgozol, amikor pl a birsedit termeled. A mezőgazdaság ráadásul tiszta lutri, mert a legnemesebb politológusok, a legdrágább politikusok, de még a legigazmondóbb bulvárlapok sem tudják befolyásolni az időjárást, pedig a felsoroltak kivétel nélkül lehazudják a csillagot is az égről.
Hlavika tenyleg tokhulye. Errol se tud semmit, de nyomja a tuti propaganda szoveget. Tenyleg lila fogalma sincs a diplomakrol es hol, mit ernek. A lenyeget soha se fogja felfogni, ne is ismetelgesd. A tudas a fontos, a szakmai kepzettseg. Es ennek a tudasnak a gyakorlati hasznalata, lattam en eletemben eleg sok kepzett embert, csak hasznalni nem tudta a kepzettseget :))
A CEU-n sokféle szakon lehet tanulni, pl. a közgazdasági doktori iskolája elég népszerű. Van egy saccom, hogy neked nincs és soha nem is lesz ilyen végzettséged, hiszen a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen szerezted a diplomádat, vagy tévedek? Annak meg sohasem volt az USA-ban akkreditált képzése. A mai Corvinus már sokkal magasabb színvonalú, mint az elődje, de még mindig sehol sincs a CEU-hoz képest. Rosszul is hathat, ha valaki Amerikában egy olyan egyetem vöröscsillagos diplomáját lobogtatja, aminek a nevében szerepel Karl Marx neve.
jajjjjjjjj, drága gyermekem, te már annyiszor megbuktál a különböző állításaiddal, amelyekbő pontosan kiderült, hogy
a) soha életben nem tanultál semmilyen felsőoktási intézményben, mégcsak nem is jártál egyetelenegynek az épületében sem, pedig ahhoz nem kell felvételi
b) soha életedben nem dolgoztál a versenyszférában
c) nem jártál sem az Államokban, sem Ukrajnában, sem Oroszországban, sőt, még Magyarországon sem
d) még csak el sem olvasod az olvtársak írásait, csak feljelentgetsz, néha lányos zavarodban saját magadat is.
Na figyelj jól, többször nem mondom el.
1. A Marxra soha nem jártam, nem is állítottam ilyet. A Corvinus színvonala a béka segge alatt sincs az egykori Marxhoz képest, erről azért sem tudhatsz, mert nem vagy közgazdász. Nem tudod megítélni.
2. Egy egyetemet az általa adott szakmai tudás minősít (ezt hívjuk a képzés színvonalának), nem a népszerűsége. Ebből mindjárt az is kiderült, hogy életedben nem voltál vegyész, babám, akkor ugyanis tudnád, hogy bármelyik tanárképző főiskola (nem beszélve a Pesti Barnabás utca nevezetes angol szakjáról) sokkal népszerűbb volt mindig, mint a BME vagy az ELTE TTK (nem is beszélve Veszprémről) bármelyik vegyészeti szakja, pedig az utóbbiak (az első kettő) egykor még világszínvonalúak voltak.
3. A versenyszférában felvételnél a diploma szakiránya (olykor csak megléte!) számít, de csak mint beugró. Hogy mit tud a valóságban és mekkora gyakorlata van a valóságban, azt derítik ki az elbeszélgetésen. Elárulok pár titkot: az önéletrajz a legerősebb és egyben legveszélyesebb fegyver, mert el tudod érni vele, hogy meghallgassanak, de az is biztos, hogy a legkellemetlenebb dolgokra fognak rákérdezni. Aztán: öt perced van eladni magad. Öt perc után minden felvételiztető tudja, hogy kellesz neki vagy sem. Ha a felvételiztető alkalmazott, akkor még dumálni fog veled a semmiről (mert úgysem fog felvenni), de csak azért, hogy a főnöke ne tudja meg, hogy hibázott, amikor téged behívott. Ha tulajjal beszélsz, a hatodik perctől van esélyed. Ha az ötödik perc vége előtt sok szerencsét kíván, akkor megbuktál, az ő ideje meg drága. Végül: nem azért ülnek egy komoly állásnál többen veled szemben, mert nem a tulaj fog dönteni, hanem hogy a viselkedésedet és a stressztűrő képességedet elemezzék. Még néhány titok: a repkényes, pláne a tudományos végzettség nem szakirányú területnél döntő hátrány. Én sem árultam el soha, hogy van PhD-m, mert nem vettek volna fel. Repkényessel azért nem, mert irreálisan sokat kell fizetni, a tudományos végzettségűek meg a legritkább esetben képesek azonnali gyakorlati megoldásokra.
4. Indifferens a diploma származási helye. Megjegyzendő, hogy a kelet-európai diplomák sok területen a világ legerősebbjei közé tartoznak. Lásd művészeti végzettségek (ebben gyakorlatilag bármilyen nyugatit vernek) nagyon sok termtud (matek, fizika), de még közgázból is az elemző szakok.
5. A fentiekből pontosan látszik, hogy halványlila fogalmad sincs arról a világról, amelyről annyira lelkesen beszélsz. A lényegét nem érted. Nem érdekel senkit a politikai meggyőződésed. A diplomád színe, hogy van rajta csillag vagy nincs - nem sörösüveg ez, hogy a vörös csillagot keressük rajta. Két dolog számít: hogy mennyire hatékonyan tudod elvégezni a feladataidat és hogy képes leszel-e az adott közösségbe beilleszkedni majd, mert a felvételeddel a közösség is változik, az a cél, hogy az összteljesítménye növekedjen. Azaz mindkét tényező egyetlenegy szent cél szolgálatában áll: hogy a tulajdonos több pénzt keressen veled, mint nélküled. Semmi más.
Ha pedig tulajdonos vagy, senkit nem érdekel, hogy milyen diplomád van, van-e diplomád, tudsz-e egyáltalán írni-olvasni. Egy dolog minősít: hogy képes vagy-e profitot termelni, növelni a vagyonodat, sikeres vagy-e. Semmi más. Mindenki szarik Trumpra, Putyinra, világpolitikai helyzetre és az elvont szófosásokra: a siker minősít.
Érted? Dehogy érted. Nem dolgoztál soha ilyen körülmények között, nem éltél külföldön, nem szereztél diplomát és nem értél el semmit, mert soha nem tudsz szakmai érveket felhozni (mivel nincs szakmád), mindig csak politikaiakat (azokat is bulvárlapokból lopva). Ami a dilettantizmus alapvető bizonyítéka: nem értesz semmihez, a feljelentgetésen kívül. Hát ne szólj bele olyan dolgokaba, amikről az égvilágon semmit nem tudsz, halgass figyelmesen és köszönd meg, ha valaki elmondja neked.
Инцидент» в Керченском проливе подтверждает смену вех в нашей жизни. Кремль выводит Россию из серой зоны. Эпоха двусмысленности, когда можно одновременно играть в войну и мир, быть врагом и партнером Запада, завершается. Запад устал от этого водевиля. Да, и Кремль пришел, видимо, к выводу, что двусмысленность потеряла смысл и конфронтация с Западом надолго. А для нынешней власти навсегда.
Значит, нужно вновь учиться жить, отгородившись от мира рвом. Российская власть фактически говорит: черт с ними, с санкциями; будем готовиться к худшему. А если разрушить блокаду не удается, ни с кем не будем церемониться!
Вот и доказали свои бойцовские качества на Украине. Заодно Кремль «керченским гамбитом» проверил западных лидеров на способность к ответу. Западная реакция была «невнятной». Трамп отменил встречу с Путиным. Подумаешь, какая трагедия!
a napló már túl orosz ahhoz, hogy mókás párhuzamokat találjunk.
A csecsenföldi, hol saját szakállra, hol az orosz erőkkel együttműködésben a terrorizmus elleni harc jegyében végrehajtott emberrablások, az orosz katonák által és velük szemben is elkövetett jogsértések, a testben és lélekben megnyomorított és hazaküldött katonák teljes számkivetettsége, a Dubrovka színház elleni terrortámadás – ahol az áldozatok közül szinte mindenki a különleges egységek által bevetett gáztól, nem pedig a terroristák golyójától vesztette életét – és persze a legtragikusabb, legembertelenebb, borzalom, Beszlán, 331 halottal, köztük csaknem kétszáz kisiskolással.
És ezek a könyv legerősebb részei, annyira, ezek önmagukban is megálltak volna, egy rövidebb könyvben, vagy néhány cikk helyett aktualizáló magyarázattal.
Ahogyan a Dubrovka színház elleni 2005-ös merénylet áldozataival bántak, ahogyan a hatóság – mellesleg elismerve, hogy a kommandósok is fosztogatták a holttesteket – nem vont felelősségre senkit a 129 ember halálával járó kiszabadítási akcióért, ahogyan a beszláni szülőkkel bántak, akik közül sokan hosszú ideig nem tudták eltemetni gyerekeiket, mert a szakértők nem voltak alaposak az azonosításkor, az gyomorforgató és torokszorító. Fájdalmas olvasni a magát életben maradása miatt vádló 62 éves tanárnőt, aki épp azt hazudja a hétéves kisfiúnak, hogy nem, nem lőtték le a folyosón az előbb az apukádat. Nem kell elszámolnia szavaival, mert a kisfiú egy nappal később az orosz erők által megindított támadáskor meghalt. Zsorik holtteste nem lett meg, anyja két év múlva is félőrülten várta haza „biztosan fogságba került" kisfiát...
Én csak a cocializmus kimúlásával 1994 és 2002 között dolgoztam a versenyszférában, de valami hasonlóra gondoltam.
Tudod, amikor a Kft-nél novemberben nem tudtuk, h decemberben lesz-e fizetés, amit a lógós lusta tetű szerelők természetesnek vettek volna, akkor sok minden megvilágosodott.
A következő menő évről nem is beszélve, amikor hülyére melóztuk magunkat, de a jótékony állam elvitt még többet belőle mint előtte.
Minden reggel a rettegett főkönyvelőnknek adtuk elő, h mit szeretnénk alkatrészt venni, az meg, h mit vehetünk, kezében egy A6os papírral
