Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
:-) Magyar- ógörög Magyar-óangol Magyar- szlovák Magyar-német stb szótárakat tanulmányozva és figyelembe véve a Czuczor -Fogarasi gyökszótárat, valamint az Arany Jánosi magyar szókincset találhatunk néhányat, nem csak a FÖLDet!
Magma láva leve föle, lesz a hely...... (nem magyar, hanem ősnyelvi, de annak rendszeréhez valamiért a magjár a lögközölőbb)
Na ez persze csak tejföl, meg tejfel. És nem tudomámos. Miszerint belső fejlemény lenne a fel, föl helyragos képzéséből. A fene se akar a nyelvében él a nemzetektől szavakat rabolgatni. ;-)
Milyen jó, hogy vagy a földön, mert ha nem lennél kikéne találni téged. FELDobod ezt a magyar szót és mint a rétes oly hosszan képes vagy vitatni a vitathatatlant!:-) Ezer és ezer szó van még a magyar szókincsben amit a másik népek is használnak, mint például ezt a födet! Nyugodj meg a föld eredeti ősmagyar szó!
„Aztan, miert lenne belsokepzesu magyar szo' a fo:ld, amikor semmi massal nem tudjuk rokonitani, csak a "feld"-el, ami viszont nem is a Fo:ldet jelenti, hanem a "mezo"-t ?”
Éppen ezért. Ha egy magyar szónak nincs hasonló hangzású párja egy másik nyelvben, akkor már kétségbe kell esni, mert nem tudjuk a sajátunkat honnan eredeztetni? Nekünk az is elegendő, ha csak másodrendű jelentéssel bír (feld=mező) akkor is egyből az a megoldás, és csak az a megoldás(!!!) hogy megvan az eredet? A magyarban a föld éppen nem elsősorban mezőt jelent, és nemcsak a talajt jelenti, hanem magát a bolygót is. A tengeren utazónak a szárazföldet, művelőjének a (föld)tulajdonát. Átvitt értelemben országot, felségterületet is jelent: Inkák földje, eszkimók földje – még akkor is, ha az történetesen a jég birodalma. Tehát valamilyen biztos pontot is sejtet. Nem elhanyagolható a Földanya sem, mint az ősi tisztelet kifejezője.
De földim az, kivel egy helyről származunk, és (el)földeljük halottainkat.
A feld viszont csak mező, szántó, terület harctér erőtér mezőny értelemben használatos.
Ha a fentebbi (magyar) föld tartalomra kerestünk volna valamilyen szót a németből, sokkal inkább megfelelt volna a das Land, (=ország, föld, talaj, szárazföld, vidék, táj, falu, stb) vagy a die Erde (=talaj, föld, földel, földből való) Az utóbbi a nőneműsége miatt jobban illik a Földanyához. Tehát minden okunk megvan rá, hogy a feld szót a magyarból származtassuk a németbe, és nem fordítva. A magyar „FÖLD” fogalomkör nagyságrenddel tágabb a német „FELD” tartalmánál.
„Annyira mar ne legyunk elfogultak, hogy higyjuk es hirdessuk, hogy mi adtunk szavakat a german nyelveknek.”
Annyira meg ne legyünk kishitűek, hogy mi soha senkinek semmit nem adtunk, és nem is adhattunk. Holott pont a fordítottja igaz az esetek többségében. Erre viszont büszkék lehetünk!
„En meg azt mondom, hogy amin allok, az lent van a talpam alatt es ezert annak a neve "lent-lend" es ezt adtam at az angoloknak, akik "land" formaban hasznaljak. :-)”
Nem mondom, hogy ez a legjobb megoldás, de lehetséges. S ha igaz, akkor a német Land is innen származik. No meg nagy valószínűséggel a feld is. –E logika szerint (is).
Baltic: *lind-a- n. >>> Old Prussian: lindan 'Tal' !!!!!! (völgy)
Germanic: *land-a- n.; *land-iōn- f.; *lund-a- m.; *lind-iōn- f.
Celtic: OIr land `freier Platz' ---------------------- Nincs latin, görög, óind, iráni, örmény, hettita, tokhár és albán változat. Úgyhogy inkább átvétel lesz az...
Pont ez az. Most csak erre reagálok. "( Az 1 perc alatt kimondott szótagok alapján.) Kutatásai szerint az utolsó 100 évben a beszédgyorsulás majdnem a duplájára nőtt, ami egyértelműen a kimondott hangok rövidebb kiejtését, szóvégek elmosódását stb. eredményezte."
Na látod ez az oka, a szóelvonásoknak. Kiesik ez meg az a hang, vokális, magányhangzó, meg VC, CV, CVC hangharang. Aztán mi az alapdef? CVCV volt minden (ab)originál FUráliából. Most látszik az, hogy ez egyszeűen nem igy az. (igaz) Tehát a matekképlet sem hogy CVCV volt az alapnyelv minden szava, hisz azok már mind ragozottak. Továbbá az őrült mozaikszó effektek nektek. A hangok viszont helyiérték jelleggel ott álnak szóelőn. Na itt kezdódik majd a fonomorfológia. ;-))
"Etymology: Middle English, from Old English; akin to Old High German lant land, Middle Irish lann"
Na, ezt az OHG lant-ot is mi adtuk at a magas novesu oreg germanoknak 'alant' formaban, csak ok valahol elejtettek az elso "a"-t, azt azota se talaljak. :-)
Aztan, miert lenne belsokepzesu magyar szo' a fo:ld, amikor semmi massal nem tudjuk rokonitani, csak a "feld"-el, ami viszont nem is a Fo:ldet jelenti, hanem a "mezo"-t ?
Annyira mar ne legyunk elfogultak, hogy higyjuk es hirdessuk, hogy mi adtunk szavakat a german nyelveknek.
Kulonosen egy olyan alapveto szo't, mint ez a "fo:ld.
Az egyik hozzaszolo, kiotlotte a "fel+d", osszetetelt, ami szerinte, ugy jott letre, hogy egy mitologiai vizimadar lebukott a viz ala, csorevel "felmarkolt" egy csipet foldet es fel-hozta a felszinre, hozzaadta a, szerinte -d kicsinyitokepzot (ami nem az) es igy jott letre a "magyar" fo:ld.
En meg azt mondom, hogy amin allok, az lent van a talpam alatt es ezert annak a neve "lent-lend" es ezt adtam at az angoloknak, akik "land" formaban hasznaljak. :-)
Az eredeti jel biztos hogy nem feltétlen csónak és köríves forma hanem szögletes szerkezet. Az eredeti ladik is tán. Ki tudja!? Én azt tudom mint ki már bükkbe bikkfába book-ba faragott, hogy ezek macerás tevékenységek. Egyenes vonalak az egyszerűek. Szálirányba a legkönnyebb, szálirányra merőlegest meg eléggé nehéz. Ezért a jelekben a sok ferdítés. Az E (nem kell jelölni ezért mekegünk mekkmesteresen), és az A, Á, Ú szegletes. Ezt jelöltük. Valszeg kicsit auauáuóugattunk. Ismerjük ugye azt a tényt, hogy az ősi, legelső fonetikus írások nem nagyon, vagy legalábbis spóroltak a magánhagzók jelölésével.
Az általad jelzett "BESZÉDHIBÁK" nagyon jó megközelítés.
GÓSY MÁRIA a pazsicholingvisztikában vizsgálja ezek okait.
Az egyik ilyen, amire többször is utaltunk: a BESZÉDgyorsulás.
Az amerikai MARIO PEI nyelvész már az 1960-as években megfigyelte ugyanezt, és le is jegyezte. Vizsgálata szerint akkor a bevont nyelvek közül a francia volt a legggyorsabb, aztán a magyar, olasz stb. ( Az 1 per alatt kimondott szótagok alapján.) Kutatásai szerint az utolsó 100 évben a beszédgyorsulás majdnem a duplájára nőtt, ami egyértelműen a kimondott hangok rövidebb kiejtését, szóvégek elmosódását stb. eredményezte.
Voltaképpen WIIK sem mond mást, csak ő NEM az okokat sorolta, hanem a nyelvben , a hangok szintjén beállt változásokat.
WIIK fölvetései azért lényegesek, mert a beidegződött indogermán "über"szemléletet kezdi ki, és megnyitja az utat a germánt erősen befolyásoló , föltehetően NEM IE nyelvek kutatása iránt.
Én meg összehívok egy kibővített nemzetközi logopédiai konferenciát a "beszédhibák" tárgyában. Egyrészt gyermeki hangfejlődés, másrészt beszédmű->sérült beszédmű szervi témakörben. Harmadrészt a hanghelyettesítések témaköre. Milyen hangot mivel helyettesítenek a beszélők, ha nem illeszkedik az anyanyelvi fonémaendszerükhöz. És gyönyörűen összeáll a kép. Mondok egy példát. Múltkor hallottam egy perfekt (anyanyelvi használat nyelvtan és szókincs) magyarul tudó hölgyet beszélni, aki indonéziából származik. Azaz ott töltötte a gyermekkorát s ott huzalozódott be az agya az adott nyelv hangjainak képzésre. Kapászból kiszúrtam hogy nincs abban a nyelvben sze S, sze A. Ott ahol nincs S nem lehet ZS-se. Ez Z-vel helyettesítődik. (zöngés-zöngétlen párok SZ<->Z, S<->ZS). A CS=T+S, itt meg van egy T+SZ irány, ami meg a C-re.
Édemes lenne megnézni nyilván az írásokat is. Pl. vajon a német az S hangot miért kacifántozza 'sch'-vá. Valszeg azért, mert a latinban nem volt ilyen S (nem künnyű képzésű) hang. Náluk feje tetejére állt a világ. S->az Z, Z->az meg C.
Szerintem az írások sokmindenről vallanak és sokmindent őriznek, ha nem is hangfelvétel gyanánt a nyelvekről. És ugye most itt a latin, mint amolyan valaha volt kényszer, de megmaradt, a cirill (ők ebből a kényszerből rögtön kitörtek), a görög irányba. De a legfontosabb!! Ezek az őrült székelyek megőrizték a rovásírást. Ez mond a legtöbbet a mi régi korainkról itt a KM környékén.
„A sza'rmazasa pedig, legkozelebbrol, a nemet "feld", mert alakra, jelentesre, nincs olyan masik nyelv, amitol lehetne sza'rmaztatni.”
Muszáj? Az még véletlenül sem fordulhatott elő, hogy a magyarból került át a németbe? Matematikailag 50% esélye ennek is volt.
„A FU es a torokos, rokon, nyelvekben a foldre vonatkozo szavak, egeszen ma'skepp hangzanak, szamitasba sem johetnek, hogy azokkal lenne rokon.”
Na és? Nem a rokon nyelvekről van szó…Muszáj minden szónak a rokon nyelvekben hasonlóan hangzani? Miért baj az, ha egy (feltételezem) magyar szó más (rokon) nyelvekben nem hasonlóképpen hangzik? Ez kizáró ok lehet az ősi magyar mivoltát illetően?
„Ez pedig, kizarja a "hun-szekely" rovasiras o"sise'get.
Nem csoda, ha nincs 1501-nel koraibb, osszefuggo" rovas.”
Ebből két dolog következhet:
- 1501 után vettük át a rovásírást. Kitől? Miért?
- 1501 előtt rovásírás ismerete nélkül írogattunk szavakat rovásírással. Ez hogyan lehetséges?
Sajnos az INDOGERMÁN elmélet kavarta meg a dolgokat, amikor a "törvényeket" fölállította, és aztán fokozatosan leépítette: mert idővel TENDENCIA, aztán SZERŰSÉG legvégtére pedig EGYSZERI és ESETI (csak egyes népeknél előforduló) lett belőle, ugyanakkor a dolgokat még mindig azokkal a majd 150 évvel ezelőtt törvényként lefektetett állítások SÚLYÁVal kezelik.
No persze egy ELSŐ HANGTÖRVÉnnyel ( ami ugye nem törvény, csak EGYEDI ESETI történés) már a proto-germán idején (kr.e. 1000 környékén a szókezdő "p"-t "f"-re váltatja.
Ez viszont a már adatolható SZKÍTÁK, ETRUSZKOK stb. időbeni felségterülete.
E régióban a lingua franca Kr.e. 13.000-re valószínűleg a finnugor, vagy annak egyik őse lett, s kiszorította a 'baszk'ot. Ekkor válhattak a - genetikailag részben 'finnugor' - pre-germánok nyelvben is teljesen finnugorrá. Viszont a nyelvcsere feltehetően nyomot hagyott a finnugor nyelvet elsajátító népesség új nyelvében, s így kicsiny nyelvelsajátítási hibákat, ún. szubsztrátumot hagyott vissza a későbbi Germánia finnugor nyelvében, s így ez lett a finnugor nyelv 'baszkos nyelvjárása'. A kr.e. 4. évezred folyamán a feltehetően Kis-Ázsia felől érkező indoeurópaiak behatoltak a finnugorok közé, s a mai Dél-skandinávia Dél-skandinávia, Dánia, és Észak-Németország területén élő finnugor nyelvű népességet 'elindoeuropizálta', míg a Finn- és Észtország partvidékére érkező indoeurópai népesség elfinnugorosodott. A nyelvcseréknek viszont nyomai maradtak: A proto-germán ősnyelvben szubsztrátumok maradtak fenn, melyek az indoeurópai nyelvet elsajátító finnugorok kiejtési hibáikból erednek.
A germán nyelvek finnugor szubsztrátumának hipotézise egy kísérlet, hogy megmagyarázzák a germán nyelvek jellegzetes természetét az indoeurópai nyelvek kontextusán belül. A mai germán nyelvek (különösen az ezekből rekonstruált proto-germán) számos olyan elsősorban fonetikai tulajdonsággal rendelkezik, melyek a proto-germán nyelv esetleges kreol voltára engednek következtetni: tehát hogy a legelső germán nyelv nem más, mint egy finnugorok által törten beszélt indoeurópai nyelvjárás. Az elmélet ősét legelőször Sigmund Feist alkotta meg 1932-ben Az ő becslése szerint a proto-germán nyelv lexikai elemeinek közel egyharmada származhat egy ismeretlen nyelvből.
A gond például a FELD / FIELD-ben az, hogy a PROTO GERMÁN alakját
*felthuz "flat land,"
formában adják meg.
Ez pedig ELLENTMONDÁS azzal, hogy a P>F hangváltozás TÖRVÉNYE CSAK A FELNÉMET NYELVBEN zajlott le.
Merthogy a felnémet nyelv jóval késebbi, mint a PROTO GERMÁN. Márpedig ha a proto germánban már ott az "F", akkor az bizony éppen a SZTYEPPEI ( ma finnugorként) számontartott SZUBSZTRÁTUM HATÁSA !
Az elmúlt évtizedekben finnországban komoly őstörténeti vita bontakozott ki. A Finn régészek bebizonyították, hogy a baltikumban kultúrális folytonosság mutatható ki annak legelső benépesítőitől egészen máig. Ezzel párhuzamosan napvilágot láttak azok a genetikai kutatások, melyek tanulsága szerint a finn népesség genetikailag közelebb áll a svédekhez, mint a kelet-európai finnugor népekhez. Az új őshazaelmélet Finnországban Milton Nuňez és Kalevi Wiik kutatásaiból nőtt ki, egységbe foglalója pedig Kyösti Julku volt. Az új koncepció kialakítása során a kutatók fokozottan támaszkodtak a nyugat-európai őstörténeti és antropológiai eredményekre, leginkább Cavalli-Sforza, Dolukhanov, Zvelebil tanulmányaira, monográfiáira, valamint Pusztay János alapnyelv-koncepciójára. Nuňez az utolsó glaciális maximumtól kezdődően kísérte figyelemmel az európai népességek mozgásait. Megállapítása szerint e a legutolsó glaciális maximum idején (kre. 18.000 - 16.000) a kelet- és nyugat-európai embercsoportok egymástól elszigetelten fejlődtek, ezután viszont egy olyan periódus következett, mikor a népességek már érintkezhettek egymással, és benépesíthették az addig jég alatt fekvő európai területeket. Az elméletet a nyelvészet részéről Kalevi Wiik Támogatta meg. Koncepciója szerint a kelet-európaiak - akiket ő a finnugorok őseivel azonosít - a mai németország területétől egészen nyugat-szibériáig szóródtak szét, míg a nyugat-európaiak - akik Wiik koncepciójában többekközt a baszkok ősei - a Pireneusok-Brit szigetek-Germán alföld háromszögön belül. A dél-skandinávia Dél-skandinávia, Dánia, és észak-németország területén hibrid (pre-baszk + pre-finnugor) területek alakultak ki, s ezen régió lakosai adták később a germánság alapját. E terület lakosságát vélhetően jóval később, kre. 4. évezredben európa legelső földművesei - akik feltehetően indoeurópai nyelvet beszéltek - indoeuropizálták el.
fölszín, felszín, fölött (rajta), föld, földszint, fel, föl, olyan a földfelszín, mint tejen a föle, a te(l)jföl. Szerintem őstudomámos érvelés. ;-))))))))))
Barmennyire is erolkodunk, a "fo:ld", magyarban hasznalatos szo', nem "magyar" sza'rmazasu.
A sza'rmazasa pedig, legkozelebbrol, a nemet "feld", mert alakra, jelentesre, nincs olyan masik nyelv, amitol lehetne sza'rmaztatni.
A FU es a torokos, rokon, nyelvekben a foldre vonatkozo szavak, egeszen ma'skepp hangzanak, szamitasba sem johetnek, hogy azokkal lenne rokon.
Ettol kezdve a kiindulasi pont teljesen teves, ami azt jelenti, hogy, ha a rovas (irott) "f" jele valoban a foldet akarja abrazolja, akkor a jelet csak akkor alkothattak vagy vehettek at, mert az mar regen kesz volt, miutan az idegen szo', fo:ld, elterjedt a magyarban.
Ez pedig, a magyaroknak a nemettel valo szorosabb erintkezesuk alatt tortenhetett vagy kesobb. (Istvan kora vagy kesobb)
Ez pedig, kizarja a "hun-szekely" rovasiras o"sise'get.
Nem csoda, ha nincs 1501-nel koraibb, osszefuggo" rovas.
