Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
Pofátlanság, hogy más szabadon tartja a macskát, hogy vadásszon csak...
Lehet kezdeni építeni neki a voliert, vagy lánc...
Az én récém/libám/fácánom/tragopánom, stb. sem az ő kertjükben mászkál, és ezt ők természetesnek is veszik, miért ne vehetném én természetesnek, hogy az övé...
Á, hagyjuk, mire elfogynak az énekeseink, lesz törvény. De ez is csak egy új szelekciós nyomás, majd macskakompatibilisebb fajok terjednek...
Ez a mada, ez nem semmi! Papagájokhoz nem értek, de így abból is fejlődök!
Egyébként érdekesebb a kérdés, ha negnézzük a családnemet:
tányér: 1. a pávagalamb szétterülő farka, amely gyakran 40-nél több tollból áll, legyező v. tányér alakot vesz fel. A kifogástalan tányér nem a legyezőt alkotó tollak számával van összefüggésben, hanem a zászlók szélességével. A foszlásra hajlamos, széles tollzászlók csipkézett faroktányért eredményeznek.
Megjegyzendő, hogy néhány fajtánál előfordulnak hasadt gerincű ikertollak. Ezek a legyező folyamatosságát megszakítják, és a legtöbb fajtánál hibának számítanak;
2. tányérnak nevezik az angol begyesnek a körben szétterülő talptollazatát is.
Tanygnathus (Grossschnabelpapageien): a valódi papagájok alcsaládjának egyik nemzetsége, a nagycsőrű papagájok 5 /másutt 6/ fajjal és 2+3+9+4+5 alfajjal.
1. Tanygnathus gramineus: feketehomlokú edelpapagáj (Burupapagei v. Schwarzstirn-Edelpapagei - Black-lored Parrot);
1/a. Tanygnathus heterurus: heterurus-edelpapagáj – ma már a H. sumatranusalfaja (Heterorus-Edelpapagei, ang: Rufous-tailed Parrot);
2. Tanygnathus lucionensis: →kéktarkójú edelpapagáj (Blauscheitel-Edelpapagei - Blue-naped Parrot),
m. viridipennis: celebesi feketevállú edel – érvt.;
/4/a. Tanygnathus mülleri: Müller-edelpapagáj (Müllers-Edelpapagei – Everett papagei - Blue-backed Parrot – megszűnt taxon, helyette az ide sorolt alfajok T. sumatranus alfajokként jelennek meg!!!),
Szíves örömest veszem az olyan kérdéseket is, amilyent Benedek22 tesz fel.
Nagyon is örülök, mert
1. ha benne van a lexikonban a válasz, akkor megerősít, hogy jó úton járok;
2. ha nincs benne, akkor rámutat, hogy hol vannak még hiányosságok.
Valamikor réges régen voltak pillanatok, amikor azt hittem: NA EZ KÉSZ.
Sőt, bevallom, előfordult, hogy ki mertem ejteni a számon? nem tudsz olyant kérdezni, amire ne lenne benne a válasz.
Aztán rájöttem, hogy a megismerés világa sokkal többrétű, mint gondolnánk. Olyan, mint egy végtelenül magas torony. Aki a földszinten kóricál, és belátja az egész aulát, az egy idő után arzt hiheti: milyen jól kiismerhető itt minden, aztán észrevesz egy ajtót, s meglepve tapasztalja, hogy amögött mennyi minden új dolog van.
Aztán, ha munkálkodik benne a megismerés vágya, talál egy "lépcsőfeljárót", s az első emeletről minden másképp látszik és kiderül, hogy a dolgok sokkallta változatosabbak, mint ahogy az aulában gondoltuk.
Az éjszakai madát firtató kérdés annyira nem hozott lázba, hiszen tán a papagájok és a díszpintyek csoportja az, ami a lexikon erőssége, de még itt is vannak hiányosságok. Konkrétan: a madáról nincs fotóm. A bajt enyhíti, hogy viszont van a végén egy hivatkozás, tehát aki kiváncsi rá, az egy kattintással mégiscsak...
éjszakai madapapagáj v. Müller-edelpapagáj (Tanygnathus sumatranus - másutt T. mülleri - Muller's Parrot): e 32 cm nagyságú madár a nagycsőrű papagájok nemzetségében, Fülöp-szigeteki és celebeszi előfordulással.
Nagyon hasonlít a kéktarkójú edelpapagájra.
Az egész tollazat zöld. A fejen és a farkfedőkön világosabb. A szárnyon a díszítés kékes és sárga. Az orrviasz és a szemgyűrű szürke. A zöld farktollak spicce aranyos. A piros csőr vége szürkés. A láb zöldesszürke.
A szárny sötétzöld. A láb kékesszürke.
A tojó zöld tollazata kevésbé aranyos, a fiókszárny kékje elmosódottabb. A csőre fehéres v. halvány szaruszínű.
Az alfajai:
s. burbidgii
: zöld madapapagáj (Müller zöld edelpapagája),
s. duponti
: kék madapapagáj,
s. everetti
: sötét madapapagáj,
s. heterurus:
pirosfarkú mada (Rotschwanz-Papagei - Rufous-tailed Parrot),
s. freeri
: hosszúfarkú nagy madapapagáj,
s. sangirensis
: sangir-szigeti madapapagáj (Forshawnál a Müller-edel alfaja), .
A celebeszi madapapagájhoz legjobban a sangir-szigeti alfaj hasonlít, de itt a szárnyon határozottabb a kékes szín.
A zöld mada a zöld szín klb. árnyalatait mutatja gazdagon, sárgás díszítéssel.
Az everetti minden tekintetben sötétebb árnyalatos. Ehhez hasonlatos a duponti, de itt a szárny világosabb.
A freeri teljességében nagyobb, a farka hosszabb, a tollazat pedig, bár a törzsalakénál sötétebb, egyúttal aranyosabb is.
Az éjszakai mada hangja eléggé különös: ki-ek, ki-ek. Hendrich a földtől 30 m magasságokban talált fészkeket. A tojások viszonylag nagyok voltak: 41,9x29,7 mm.
Finschnek van adata egy 81, Grahlnak pedig egy 85 évet megért éjszakai madáról.
Ezek táplálásában klb. gyümölcsök, rovarlárvák, főtt rizs és kukorica, tejes piskóta, napraforgó és klf. magvak domináltak némi zöldeleséggel.
http://www.orientalbirdimages.org/birdimages.php?action=birdspecies&Bird_ID=533&Bird_Image_ID=6204
Nos, kedves Benedek22 jöhet a következő!
Irigyellek. Nálunk a lila akácba fészkelt egy feketerigó pár, de még mielőtt kirepülhettek volna a kicsik, megkapírintotta őket egy macska.
Hasonló sorsra jutott az a fészekalj, amelyet a Livike babaházába pátyolgatott egy rozsdafarkú pár.
Nekünk nincs macskánk - pont ezért, de a szomszédokból átjárnak, még a halastóból is szedik ki az aranyhalakat. Hiába van kutyánk - igaz csak egy kis máltai.
részlet a lexikonból:
macska: a szárnyas vadra és a galambokra, de a volierekbe helyezett díszmadarakra is mind éjjel, mind nappal veszélyt jelentő kártevő.
Rendszerint beéri egyetlen zsákmánnyal, s azt helyben fogyasztja el (a lábvégek és a szárnyvégek kivételével). (→földi álfakusz)
földigiliszta (Lumbricus terrestris): a földben élő, a kertészeti kultúrák számára nagyon hasznos gyűrűsférgek.
Takarmányértékük rendkívül magas. Különösen a B12-vitamin és a fehérje tartalmuk figyelemre méltó.
Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy kertásás közben követnek bennünket a tyúkok és lelkesen szedik fel a gilisztákat, ne próbáljuk ezt megakadályozni.
Díszmadarak táplálására is szóba jöhet, de számolni kell két tényezővel:
1. a giliszták párzási időszakban (áprilistól júniusig) a madarak számára mérgező anyagokat választanak ki;
2. a légcsőférgesség terjesztésében is szerep jut a gilisztáknak, tehát etetése esetében számíthatunk fertőzésre.
A problémák megelőzése végett érdemes steril tenyészetet létesíteni.
Ahol a külső volier talajából felbukkanhatnak giliszták, amelyeket el is fogyasztanak a madarak, ott fennáll a fertőzés veszélye, amit évente 2-szeri Piperoscal-kezeléssel ki lehet védeni. (→giliszták; →rodopszin)
Földi János (1755-1801): magyar természettudós, aki Linné rendszertani szisztémáját meghonosította Magyarországon.
földikakukkok (Carpococcyx és Centropus): a kakukkfélék családjának nem fészekparazita, karcsú
És persze maximálisan egyet értek az előttem hozzászólókkal
Mindemellett is én most eléggé durva dolgokat fogok írni. Előre is bocsámatot kérek, és lehet, hogy most majd néhányan megorrolnak rám - mégse hallgathatom el:
élettartam: az élő szervezet keletkezésétől a haláláig tartó időszak. Fajonként v. állatcsoportonként nagyon tág határok között változik.
Nem számítva az erőszakos v. balesetből bekövetkező halált, pl. a muslicák csupán pár napot élnek, a varjú több évtizeden át, a mamutfenyők pedig akár több évszázadon keresztül dacolnak az elmúlással.
Brehm szerint "Egyetlen más teremtmény sem él annyit, mint a madár; s egyetlen más teremtmény sem tud oly kitűnően gazdálkodni az idővel, mint ő".
A nagy természettudós itt arra utal, hogy a madarak rendkívül "gyorsan" élnek, szüntelen mozgásban vannak, az életműködésük meglepően szapora.
Az élettartam a madaraknál - nem számítva az embrionális, tehát a tojásban eltöltött időt - a keléstől a pusztulásig mért időszak. Pár órától akár évtizedekig terjedhet.
Érdekes, hogy tartja magát a hiedelem, miszerint a holló akár több évszázadot is élhet. Hasonlóan vélekednek a varjúról és a szarkákról is. A valóság egészen mást mutat.
Busse vizsgálatai szerint
Az első életévükben </P> A gyűrűzések szerint megélt leghosszabb idő
elpusztul
a szarkák 69 %-a,14 év 11 hónap
a hollók 63,5 %-a, nincs adat
a dolmányos varjak 62,4 %-a, 14 év 8 hónap
a szajkók 60,7 %-a, 17 év 11 hónap
a vetési varjak 54 %-a, 19 év 11 hónap
a csókák 45,5 %-a. 14 év 3 hónap
Rydzewsi vizsgálatai szerint az 1 éves kort megért
szarkák 5 %-ának,
dolmányos varjak 40 %-ának,
szajkók 71 %-ának,
vetési varjak 79 %-ának,
csókák 53 %-ának van esélye rá, hogy megérik az 5 éves kort!
A madarak lehetséges élettartama években kifejezve:
agapornisok: 8-10 év,
amazon papagájok: 40 év,
albatrosz: 30 év,
arák 30-50 év,
aranyhomlokú aratinga 21 év (kalitban),
asztrildok (narancsarcú): 4 év,
beó (fotó Hans Stel): 8 év,
díszpintyek: 4-8 év,
éjszakai mada: 85 év, ....
Következésképpen valahol a természet rendje, hogy fiókák tömege pusztul el, még mielőtt ivarératté válhatna. Tetemeiket nem látjuk, mert a természet jól működő takarítóbrigádokat tart fenn.
Aztán itt van a "gilisztakérdés"!
A madárkát ott hagytuk ahol találtuk, csak enni adtunk neki néhány kukacot egy csipesz segítségével. Ez egy viszonylag zárt kamra, bár annyi lyuk van rajta, hogy kisebb madár be tud menni. Mégis mennyit eszik egy ilyen fióka? (kukac/etetés)
alighanem rigó fióka igazából szinte mindegy hogy mi ez ott kellett volna hagyni ahol volt mivel fészek hagyó a mamája megtalálja és ott eteti ahol van.Most hogy jól megtaláltad Te leszel a mamája tehát 2-3 óránként etetni jó helyen tartani és ha sikerül lesz egy szép kézhez szokott madarad. Sok sikert hozzá.
Attól félek, hogy ettől nem fogsz beájulni, de azért mégis valami:
kis hegyi réce (Aythya affinis - Lesser Scaup): a récefélék családjának egyik ritka faja sárga szemmel. A 40-45 cm nagyságú hím kékes csőre alapján nevezik kékcsőrnek v. a gácsér kékesbe menő fekete feji tollazata alapján ibolyarécének is.
Az evezők fehérek, a hát feketével sűrűn hullámozott.
A tojó világos barna, fehér szalaggal, 38-42 cm nagyságú.
A →hegyi récéhez nagyon hasonlít, egyes vélemények szerint közös őstől származnak, ami nem nagy felfedezés, s a gyakorlatlan terepi madarász, amikor együtt látja őket É-Amerika vizein (az alaszkai és a Kanada nyugati részén található tavaknál) nagyobb csapatokban, csak annyit vesz észre, hogy vannak kisebb és nagyobb példányok.
A költési idény végén nagy csapatokban vonul a Csendes-óceán partjai mentén a folyótorkolatokban meg-megpihenve dél felé. Július végétől már mutatkozik K-Amerikában, de igazából szeptember második felétől a legkönnyebb megfigyelni.
Ritkán eljut néhány példány Ny-Európába is.
A víz alatt szívesen és jól úszik, s erre rá is kényszerül, mert a vízi puhatestűeket különösen kedveli. Az Erie-tóban otthonos ún. zebrakagyló a csemegéje. Ez egyben a fő környezeti veszélyforrás is a fajra nézve, tudniillik a kagylóban koncentrálódnak a környezetet fertőző káros anyagok. Ennek hatása 1985-től a populáció fokozatos fogyásában mutatkozik meg.
Fotó: FWS - http://images.fws.gov/
A kiegészítést köszönöm szépen - szócikk 2 mondattal bővítve.
Hálám szerény jeleként ime:
paradicsomi ásólúd (Tadorna variegata - Paradieskasarka - Paradise Shelduck): kizárólag Új-Guineában előforduló, közepes lúd nagyságú réceféle.
Vetekszik az ausztráliai ásólúd szépségével, amelyhez nagyon hasonló.
A csőr szintén szürkésfekete, de itt a fej fehér. A szárny színei is megegyeznek.
A tojó ugyancsak nagyon ékes. A szárnyon ugyanúgy mutatkozik a fehér-kékeszöld-rozsdavörös díszítés. Ellenben a hát és a szárnyfedők gyöngyös ezüstszürkék, és szabálytalan rozsdavörös foltos.
A fészekalja rendszerint 8-11 világos, krémszínű tojásból áll, s a kicsik a költés 30. napján kelnek.
A költési idényük az Északi-féltekén szokásosnak éppen a fordítottja, október és december közé esik.
http://www.tiritirimatangi.org.nz/images/Birds/ParadiseShelduckMale.jpg
Tián István mentegetőzéssel kezdi, pedig szerintem semmi oka rá. A "somogyországi" fajtáról küldött fotói mindenképpen köszönetet érdemelnek.
kaposvári tigristarka galamb: hazai házigalambfajta kissé nyújtott testtel, függőlegesen tartott nyakkal, kissé emelt, izmos mellel és közepesen széles, a farok felé enyhén lejtő háttal, a kitenyésztés helyének centrumáról elnevezve. A fej itt a tarkó ívében lekerekített, de a fejtető lapos. (A kerek fej súlyos hibának számít!) Gyöngyszemű, a feketéknél kétsoros, szürkés, a vöröseknél és a sárgáknál egysoros világos színű szembőrrel.
A 17-19 mm hosszú (feketéknél sötét, sárgáknál és vöröseknél szaruszínű) csőr a homlokhoz enyhe töréssel kapcsolódik. (Súlyos hiba a hosszabb csőr.)
A fajta szárnyai a testhez simulnak, a kormánytollakon fekszenek, de nem érintkezhetnek egymással – a vállbúb félig takart. A hát vonalát követő farok 12 közepesen hosszú tollból áll és jól zárt!
A tollatlan lábak közepesen hosszúak, a karmok színe a csőrével megegyező.
A tollazat akár fekete, akár sárga, vörös v. kék legyen a nevének megfelelően tigristarka, ugyanakkor tömött, a testhez jól simuló. Súlyos hiba, ha a kormány- v. az evezőtollak között fehér toll mutatkozik, ill. a hát fehér!
IV-es gyűrűvel elfogadott, melynek a belső átmérője 7 mm.
Fotó: Tián István - http://kaposvaritigristarka.gportal.hu/gindex.php?pg=2321853
Nem telt el egy nap, újabb kellemes meglepetés ért. Megkaptam a német kiállítási galamb (vagy díszposta) önmagárért beszélő fotóit is
német díszposta v. kiállítási galamb (Deutsche Schautauben): a röppostagalamb kiállítási változta. Az antwerpeni és az angol díszposta, a dragon, továbbá a sirálykák keresztezése révén alakították ki az 1920-as években.
Élénk, jól nevelő, izmos, határozottan jól repülő postagalamb jellegű alakgalamb. A test csaknem vízszintes tartású, ék alakú.
A fej a szem fölött széles, de a középhosszú, tőben erőteljes csőr irányába elvékonyodik, s szintén ék alakot formál.
A csőr és a homlok együtt domborodik, s a hajlott ívük törés nélkül halad át a fejtető vonalába. Hátul a fej vonala szabályos körívben folytatódik.
A nagy szem kissé kidülled, írisze sötétvörös. A finom szövetű szemgyűrű keskeny, a színe szürke v. sápadt. Ha a jól záródó, feketés kávák vonalát meghosszabbítjuk, akkor az a szem közepén halad át. (A vöröseknél a csőr sötéttel futtatott, a fehéreknél halvány szürke, a babosoknál pedig sötét v. világos, a rajzolat árnyalatának megfelelően.)
Az orrdudor szív alakot formál, sima, nem érhet a fej íve fölé. A két dudor mérsékelten osztott, púderozott. A nyak közepesen hosszú, a fej felé elvékonyodik.
A toroktájék kikerekített. A széles mell enyhén lapított és mély. A törzs felső vonala vízszintes, oldalról szabályos ék alakot formál.
A szárnybúbok enyhén előre buknak. A szárny zárt, a széles evezők takarják a hátat. A rövid farok keskeny és egy hüvelyknyivel túlér a rajta nyugvó evezők hegyétől.
A láb tág állású, tollatlan, az erőteljes combok jól láthatóak. A karmok színe a csőrével megegyező.
A színváltozatai:
egyszínűben vörös, sárga, fekete;
fekete szalagos;
sima kék, sötét;
vörös-, sárga- és kékfakó;
pacsirtázott;
tarka;
kovácsoltban sötét, kék, vörösfakó, sárgafakó;
kékben elfogadott a fehér, a tigris és a babos;
deresben a kék, a vörös és a sárga.
Fotó: Vagyóczki Imre http://gportal.hu/gindex.php?prt=370340http://www.herzigerhof.ch/media/Schautaube.JPGnémet duplakontyos dobos (Deutsche Doppelkuppige Trommeltauben): nevében a lényege, vagyis a dobos házigalambok fajtacsoportjában a duplakontyosok közé tartozik.
A küllemét tekintve, akárcsak a rokonai, ez is parlagi fajtákat idéz, de valamivel robusztusabb, mély állású.
A tollazata hosszú és tömött, a combokról induló, lefelé irányuló tollakból szorosan záródó sar...
Köszönöm szépen Vagyóczki Imre! Köszönöm, abban a reményben, hogy népszerűsítjük a fajtát... És talán majd valaki például a német duplakontyos dobos illusztrációját is megküldi
kolümbosz: a föníciaiak és a szicíliaiak így nevezték a házigalambot.
A rómaiak nemcsak a háziállatot, hanem a nevet is tőlük vették át, s kis módosulással ma is így hívják: →columba.
komáromi bukó (Komorner Tümmler): Budapest és Pozsony között kitenyésztett házigalambfajta a keringők csoportjában, melyről már az 1810-es évektől van megbízható feljegyzés.
Tömzsi test, élénk vérmérséklet, fültől fülig érő, s ott rózsaszerűen szétágazó, két oldalt láncba átmenő, dús, felálló fésű jellemzi.
A fej oldalról lekerekítettnek mutatkozik. A széles homlok magasan ívelt.
A módosult fejtollak sajátossága még, hogy a lánc a mell irányába fokozatosan megszűnik, a nyak a hátsó élén pedig sörénnyel díszített.
A nagy szem írisze a szívhátúaknál és a fehéreknél sötét, a többi változatnál gyöngyszínű.
A szemgyűrű élénkvörös, de ha a kékeknél és az ezüstöknél világosabb, az nem hiba.
A közepes hosszúságú, minden változatnál világos csőr töve határozottan erőteljes. A kávák lefelé mutatnak. A felsőnek a gerince a homlok vonalába törésmentesen megy át.
Az orrdudor gyengén fejlett, sima felületű. A rövid nyak viszonylag vastag, vállban különösen erőteljes.
A mell széles, de rövid. A hát szintén rövid, a jól zárt farok felé lejt. A széles szárny középhosszú, az evezők hegye csaknem a rövid farok végéig ér, a szélső kormánytollon nyugszik, nem kereszteződhet.
A színváltozatai: a fekete, a vörös, a sárga, a kék és az ezüst lehet egyszínű, szíves rajzos v. csapos.
Az utóbbiak 5-9 evezője fehér, de az egyszínű és a csapos kékek fekete szárnyszalagosak.
Ezen túl még ismeretes a szívhátú kovácsolt kékben, továbbá az egyszínű fehérben. Elfogadott a babos fehér alapon feketével v. vörössel, ill. sárgával díszítve. Követelmény, hogy a babosság terjedjen ki az evezőkre és a farokra is.
A szívesek alapszíne a fehér, amely szín a torok alatt is mutatkozik egy kisebb foltocska formájában (szakáll). Itt csak a nyak, a fésű, a váll, a mell, a has elülső része, ill. a farok színes. Az Országgyűlés 32/2004. évi határozatával NEMZETI KINCSÜNKKÉ nyilvánított fajta.
bütykös fényréce v. bütyköscsőrű lúd (Sarkidiornismelanotos - Comb Duck)Comb Duck): a récefélék monotipikus, trópusi faja. Óriás területen lelhető fel, noha nagy tömegekben ma már sehol sem mutatkozik. Előfordul Venezuelától Paraguayig és Dél-Afrikában is. Sőt, tudunk egy indiai, ill. kínai populációról is. Mégsem találunk nagy alfajgazdagságot.
A kettő között - könnyű kitalálni - afrikai populáció él.
A fotón látható példány csőrbütyke nem igazán nagy, ennél sokkal nagyobb bütyköt is viselnek a kifejlett hímek. Más tekintetben a fotó tükrözi a faj szépségeit.
Persze nem csak neki - és remélem, azért a többség tudja ennek a szépségeit is értékelni
Én pl. rákattintottam a nyíl után, a Madárbarát-lexikonban kékkel jelzett svájci színes szóra és a gép, ez a csodálatos számítógép az én drága Szőcs Béla barátom szuper programja eredményeként odarepített, ahol ezt találtam:
svájci színes galambok: a színgalambok csoportjának egyik alcsoportja, melyek kitenyésztési helye Helvétia.
Az ide tartozó fajták elegáns megjelenésű, élénk vérmérsékletű fajták. A közepesen széles, gömbölyű mell enyhén emelt.
Jellemző rájuk a fejtető fölé magasodó hegyes konty. A küllemüket tekintve sokkal egységesebbek, mint a német fajták, jószerével egységes ízlést tükröznek, csak apróbb eltérések mutatkoznak. A fej finom vonalú, enyhén nyújtott. A homlok valamennyinél magasan ívelt. A fejtető enyhe, de lendületes domborulattal csatlakozik a hegyes kontyhoz. A nyak hátulsó oldalán egyenes vonalú, éles fésű mutatkozik. Az írisz a berni pacsirta kivételével valamennyinél sötét, a szemgyűrű keskeny, finom szövetű, pasztell színével nem hivalkodó. A vékony, általában karcsú csőr a tollazat színével harmonizál: a világostól a feketéig elfogadott. A finom orrdudor fehéren porozott. A nyak közepes hosszúságú, karcsú és a torok tájékán kikerekedő. A hát a farok irányába elkeskenyedő és enyhén lejt. A szárny a testhez simul, a csúcsa a hosszú farkon pihen. A kormánytollak a szárnyvégeknél 1 cm-el tovább érnek. A láb közepes hosszúságú, az aargaui fehér farkú galambot kivéve - ahol a rövid lábtollak az ujjakat is befedik - mindig tollatlan.
A tollazat legyen sima, szorosan záródó!
Az idetartozó fajták:
aargaui fehérfarkú galamb,
berni gugger-kék farkú galamb,
berni fehér farkú galamb,
berni ősz fejű galamb,
berni pacsirtagalamb,
berni tükrös farkú galamb,
egyszínű svájci galamb,
luzerni aranygalléros galamb,
luzerni egyszínű galamb,
luzerni elmer galamb,
luzerni fehér farkú galamb,
luzerni ősz fejű galamb,
luzerni pajzsos galamb,
luzerni rézgalléros galamb,
thurgaui barátgalamb,
thurgaui elmer galamb,
thurgaui lisztes farkú galamb,
thurgaui pajzsos galamb,
wiggertali színes farkú galamb,
zürichi fehér farkú galamb.
svéd kacsa: a házi kacsa egyik régebbi fajtája.
Másik neve →pomerániai kacsa.
Swainson, William (1789-1855): angol természettudós. 1816-18-ig Dél-Amerika madárvilágát kutatva számos aratinga alfajt sorolt rendszerbe, ő írta le az Estrilda nemzetséget.
Másik eredményes expedíciója során Új-
És ez úton jelzem, hogy sajnos még vannak komoly hiányosságok - szégyenszemre számos magyar fajta leírásához nincs illusztrációm.
A galambásztársadalom segítőkészsége nélkül valószínűleg nem is lesz. Tehát aki itt jár és megérti a problámámat, az kérem segítsen vagy adja tovább a kérésemet
luzerni aranygalléros galamb (Luzerner Goldkragen): a →svájci színes galambok egyike. Bakondi Lajos - http://www.bakondiluigi.gportal.hu/ - honlapján számos kiváló példányt láthatunk, s azok alapján is azt lehet kijelenteni, hogy pompás rövidcsőrű, kontyos fajta.
Nagyon hasonlít a luzerni egyszínűhöz, de itt a nyak alsó része aranyos árnyalatú vagyis sárgásbarna. A szárny világosabb, mint a többi fedőtollazat és díszíti a két szárnyszalag.
A láb tollas és kicsiny konty teszi különlegessé.
luzerni egyszínű galamb (Luzerner Einfarbig): a →svájci színes galambok egyike.luzerni elmer galamb (Luzerner Elmer): a →svájci színes galambok egyike.
luzerni fehérfarkú galamb (Luzerner Weissschwanz): a →svájci színes galambok egyike.
luzerni őszfejű galamb (Luzerner Rieselkopf): a →svájci színes galambok egyike
A nyíl azt jelenti, hogy az a szó, amelyre mutat, a lexikonban a megfelelő helyen (abc szerint) ki van fejtve önálló szócikk-ként.
Úgy látszik, nem csak a világ nagy madárfotósai részéről sikerült elnyerni a lexikonhoz a támogatást, hanem most például Bakondi Lajos is engedélyezte, hogy honlapjáról felhasználjak néhány fotót az általa tenyésztett, kedvelt két házigalambfajta népszerűsítéséhez. Én visszaírtam neki, hogy jobban örülnék, ha ő döntené el, melyik fotó reprezentálja jobban a fajtát, de végül nem fértem a bőrömbe és letöltötem néhány képet. Ha tévedtem, hát majd cserélünk.
Íme az egyik:
budapesti tükrös keringő: alacsony állású, vízszintes tartású, zömök testű, kicsiny házigalambfajta a keringők fajtacsoportjában.
A homlok vonala enyhe töréssel vált át a fejtetőbe.
A vastag, ék alakú csőr töve és a nagy szem között az arci rész mérsékelten párnázott.
A csőr felső gerince és a homlok között enyhe törés mutatkozik. Nem hiba, sőt, előírás, hogy a felső káva az alsóra hajoljon!
Az írisz kékes árnyalatú gyöngyszínű. A kétsoros, citromsárga v. pergamenszínű szemgyűrű finom szövetű.
A mell kissé emelt, előre domborodik. A vállbúb szabadon álló.
A közepesen hosszú láb tollatlan.
A színváltozatai: elfogadott
a meggyvörös és
a sárga valamennyi árnyalatában,
amikor is az egész tollazat színes, kivéve a szárnypajzsot, mely csak fehér lehet.
A 80-as években kitenyésztették a fésűs változatot, amelyen a makói keringőéhez hasonló méretű és tűzésű, fültől-fülig érő, tollforgókban végződő fésű kívánatos. Az Országgyűlés 32/2004. évi határozatával NEMZETI KINCSÜNKKÉ nyilvánított fajta. Fotó Bakondi Lajos: http://www.bakondiluigi.gportal.hu/
Az angola(i) csicsörke csak nem hagyott nyugodni, s láss csodát! Túlképp csak egy nyíl hiányzott egy nyíl a Serinus szócikkben az atrogularisnál, különben már tegnap felkerült volna ez a szócikk, amely - úgy gondolom - mindent segít a helyére tenni:
sárgafarcsíkú csicsörke (Serinus /angolensis/ atrogularis - Gelbbürzelgirlitz - Yellow-rumped Seedeater): a régebbi német szakirodalom S. angolensis néven (s ilyenkor Angolagirlitz) említett fajként valószínűleg megegyezik az angol szakirodalomban és a legelfogadottabb The Word Datebase website-on (http://www.bsc-eoc.org/avibase/species.jsp?lang=EN&id=493372DF97DE1E9D&ts=1209075505468&sec=summary ) S. atrogularisnak leírttal.
Nálunk mégis előfordul, hogy a díszmadárkedvelők angola(i) csicsörke néven említik.
A Serinus atrogularis alfajai:
- somereni, - deserti, - semideserti, - lwenarum, - impiger, - seshekeensis.
A németek bővebben tárgyalják, tekintve, hogy népszerű kalitmadár volt.
Eszerint 11-12 cm nagyságú, Dél-Afrikában előforduló pintyféle.
A test felül sötétebbel csíkozott szürkésbarna. A farcsík természetesen sárga.
A test alul világos, barnás fehér.
A torkot feketés folt díszíti. A szemöldökcsík fehér.
A szem barna. A csőr barnás szaruszínű. A láb hússzínű.
Az ivarok között szemmel nem lehet különbséget tenni.
A leírások szerint az éneke vetekszik a legjobb kanári dalnokokéval.
Minden esetre köszönöm szépen a felvetést, mert így kiderült, hogy mégiscsak bővíteni kell egy címszóval (angola csicsörke) a lexikont és az itt citált szócikkben is alkalmaztam apróbb változtatásokat.
A texános Érsek Milán volt szíves 4 ragyogó képpel erősíteni a lexikon anyagát. Az imént kérdezte email-ben, hogy megfelelnek-e.
De még mennyire! Nagyon szépen köszönöm - s élvezzétek ti is:
texán (Texaner): 1950-ben üstökösként bukkant elő ez a remek házigalambfajta.
Az USA-beli Texasban alakították ki king és mondain keresztezésével, valódi alakgalamb-fajta, melyet a mai napig leginkább a húsáért szaporítanak szerte a világon.
1962-ben sztenderdizálták Autosexing Texan Pioneer néven.
Karrierje érthető, hiszen ragyogó teljesítményre képes.
Évente 15 fiókára és (miután az átlagos súly 0,8-0,95 kg/ db) több, mint 10 kg élősúlyra számíthatunk egyetlen pártól.
Bár ehhez gyorsan hozzá kell tennünk, hogy Texasban a tél is kedvez a költetésnek, s dr. Szűcs Lajos szerint a 12-13 darabos szaporítási tervhez is indokolt a ketreces tartás, a téli fűtés, a programozott világítás és a minden tekintetben kielégítő takarmányozás.
A párok általában 5 évig termelnek, s 28-35 napos tojásrakással megdöbbentő produktivitásra képesek.
A nevelőkészség tekintetében előfordulnak hiányosságok, mégpedig, hogy az új költéshez készülődő pár elhanyagolja a még nem teljesen önálló fiatalokat.
Ennek a hátrányait aligha kell részletezni. Minden esetre nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a texánnál a nevelőkészségre való könyörtelen szelekcióról aligha mondhatunk le.
Népszerűségéhez hozzájárult, hogy autószex, vagyis közvetlenül a kelés után könnyű megállapítani a fiókák nemét.
A hímeknél (vörösnyakú - fotó: Érsek Milán) nincs v. csak kevés a pehelytollazat.
A tojóknál (lásd vörösszalagos - fotó: Érsek Milán) pedig jól fejlett, sőt, itt a majdani tollazatra utaló pigmentált csőrgyűrűt találunk.
A fiókák az USA-beli tenyészetek adatai szerint 28-30 napos korukban 600-840 g súlyúak. Nálunk az 550 g körüli súlyra lehet számítani.
A kicsi fej legyen lekerekített és sima. A hímeknél világos, a tojóknál sötétebb csőrhöz a homlok enyhe töréssel csatlakozik.
A csőrdudor nem túl kifejezett.
A tojók írisze narancsos, a hímeké valamelyest világosabb. Az enyhén szemcsézett szemgyűrű színe a tollazathoz igazodik. A nyak elvékonyodó, alul széles alapon illeszkedik a vállhoz.
A mell rendkívül jó húsformákat mutat, szélesebb, mint amilyen mély a törzs, előre domborodik és enyhén emelt.
A szárnyvégek a közepesen hosszú farkon fekszenek, de nem keresztezhetik egymást. A láb tollatlan és nagy terpesztésű.
A tollazat feszesen lesimul, a fedőtollak szélesek, de rövidek.
A színváltozatai:
- a hímek színe az ivarhoz kötötten főként fehér, a nyakon más színű freccsentéssel.
Színes tollak a mellen és a test más részén is előfordulhatnak. Szárnyszalag nincs, csak a kékkel fröccskölteknél megengedett a fénytelen szárnyszalag és a szürke evező;
- a tojók mosott vörösfakók, domináns vörösek barnafakók v. kékek. A fakóknál és a kékeknél elmosódott szárnyszalag mutatkozik.
Hozzánk a fajta nagyobb tömegben az 1970-es években jutott el.
Az első példányokat 1968-ban Tóth Sándor mutatta be.
A fajta az Enyingi Állami Gazdaság révén terjedt el, s ma is az egyik, ha nem a legnépszerűbb haszongalamb-fajta.
Fotó: Érsek Milán - http://milantexan.gportal.hu/http://www.taubenfarm.com/herkunft.phpTextor: a szövőmadárféléknek az erdei szövőkkel rokon nemzetsége, a csorda szövőmadarak. A két nemzetség együtt alkotja a valódi szövőmadarak csoportját.
Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy kertásás közben követnek bennünket a tyúkok és lelkesen szedik fel a gilisztákat, ne próbáljuk ezt megakadályozni.
Díszmadarak táplálására is szóba jöhet, de számolni kell két tényezővel:
1. a giliszták párzási időszakban (áprilistól júniusig) a madarak számára mérgező anyagokat választanak ki;
2. a légcsőférgesség terjesztésében is szerep jut a gilisztáknak, tehát etetése esetében számíthatunk fertőzésre.
A problémák megelőzése végett érdemes steril tenyészetet létesíteni.
Ahol a külső volier talajából felbukkanhatnak giliszták, amelyeket el is fogyasztanak a madarak, ott fennáll a fertőzés veszélye, amit évente 2-szeri Piperoscal-kezeléssel ki lehet védeni. (→giliszták; →rodopszin)
Földi János (1755-1801): magyar természettudós, aki Linné rendszertani szisztémáját meghonosította Magyarországon.
földikakukkok (Carpococcyx és Centropus): a kakukkfélék családjának nem fészekparazita, karcsú
asztrildok (narancsarcú): 4 év,
beó (fotó Hans Stel): 8 év,
díszpintyek: 4-8 év,
éjszakai mada: 85 év, ....
Következésképpen valahol a természet rendje, hogy fiókák tömege pusztul el, még mielőtt ivarératté válhatna. Tetemeiket nem látjuk, mert a természet jól működő takarítóbrigádokat tart fenn.
Aztán itt van a "gilisztakérdés"!
A költési idény végén nagy csapatokban vonul a Csendes-óceán partjai mentén a folyótorkolatokban meg-megpihenve dél felé. Július végétől már mutatkozik K-Amerikában, de igazából szeptember második felétől a legkönnyebb megfigyelni.
Ritkán eljut néhány példány Ny-Európába is.
A víz alatt szívesen és jól úszik, s erre rá is kényszerül, mert a vízi puhatestűeket különösen kedveli. Az Erie-tóban otthonos ún. zebrakagyló a csemegéje. Ez egyben a fő környezeti veszélyforrás is a fajra nézve, tudniillik a kagylóban koncentrálódnak a környezetet fertőző káros anyagok. Ennek hatása 1985-től a populáció fokozatos fogyásában mutatkozik meg.
Fotó: FWS - http://images.fws.gov/
Vetekszik az ausztráliai ásólúd szépségével, amelyhez nagyon hasonló.
A csőr szintén szürkésfekete, de itt a fej fehér. A szárny színei is megegyeznek.
A tojó ugyancsak nagyon ékes. A szárnyon ugyanúgy mutatkozik a fehér-kékeszöld-rozsdavörös díszítés. Ellenben a hát és a szárnyfedők gyöngyös ezüstszürkék, és szabálytalan rozsdavörös foltos.
A fészekalja rendszerint 8-11 világos, krémszínű tojásból áll, s a kicsik a költés 30. napján kelnek.
A költési idényük az Északi-féltekén szokásosnak éppen a fordítottja, október és december közé esik.
Gyöngyszemű, a feketéknél kétsoros, szürkés, a vöröseknél és a sárgáknál egysoros világos színű szembőrrel. 
A tollatlan lábak közepesen hosszúak, a karmok színe a csőrével megegyező.
A tollazat akár fekete, akár sárga, vörös v. kék legyen a nevének megfelelően tigristarka, ugyanakkor tömött, a testhez jól simuló. Súlyos hiba, ha a kormány- v. az evezőtollak között fehér toll mutatkozik, ill. a hát fehér!
IV-es gyűrűvel elfogadott, melynek a belső átmérője 7 mm.
Fotó: Tián István - 
Élénk, jól nevelő, izmos, határozottan jól repülő postagalamb jellegű alakgalamb. A test csaknem vízszintes tartású, ék alakú.
A fej a szem fölött széles, de a középhosszú, tőben erőteljes csőr irányába elvékonyodik, s szintén ék alakot formál.
A csőr és a homlok együtt domborodik, s a hajlott ívük törés nélkül halad át a fejtető vonalába. Hátul a fej vonala szabályos körívben folytatódik.
A nagy szem kissé kidülled, írisze sötétvörös. A finom szövetű szemgyűrű keskeny, a színe szürke v. sápadt. Ha a jól záródó, feketés kávák vonalát meghosszabbítjuk, akkor az a szem közepén halad át. (A vöröseknél a csőr sötéttel futtatott, a fehéreknél halvány szürke, a babosoknál pedig sötét v. világos, a rajzolat árnyalatának megfelelően.) 
Az orrdudor szív alakot formál, sima, nem érhet a fej íve fölé. A két dudor mérsékelten osztott, púderozott. A nyak közepesen hosszú, a fej felé elvékonyodik.
A toroktájék kikerekített. A széles mell enyhén lapított és mély. A törzs felső vonala vízszintes, oldalról szabályos ék alakot formál.
A szárnybúbok enyhén előre buknak. A szárny zárt, a széles evezők takarják a hátat. A rövid farok keskeny és egy hüvelyknyivel túlér a rajta nyugvó evezők hegyétől.
A láb tág állású, tollatlan, az erőteljes combok jól láthatóak. A karmok színe a csőrével megegyező.
A színváltozatai:
egyszínűben vörös, sárga, fekete;
fekete szalagos;
sima kék, sötét;
vörös-, sárga- és kékfakó;
pacsirtázott;
tarka;
kovácsoltban sötét, kék, vörösfakó, sárgafakó;
kékben elfogadott a fehér, a tigris és a babos;
deresben a kék, a vörös és a sárga.
Fotó: Vagyóczki Imre 
Tömzsi test, élénk vérmérséklet, fültől fülig érő, s ott rózsaszerűen szétágazó, két oldalt láncba átmenő, dús, felálló fésű jellemzi.
A fej oldalról lekerekítettnek mutatkozik. A széles homlok magasan ívelt.
A módosult fejtollak sajátossága még, hogy a lánc a mell irányába fokozatosan megszűnik, a nyak a hátsó élén pedig sörénnyel díszített.
A nagy szem írisze a szívhátúaknál és a fehéreknél sötét, a többi változatnál gyöngyszínű.
A szemgyűrű élénkvörös, de ha a kékeknél és az ezüstöknél világosabb, az nem hiba.
A közepes hosszúságú, minden változatnál világos csőr töve határozottan erőteljes. A kávák lefelé mutatnak. A felsőnek a gerince a homlok vonalába törésmentesen megy át.
Az orrdudor gyengén fejlett, sima felületű. A rövid nyak viszonylag vastag, vállban különösen erőteljes.
A 
mell széles, de rövid. A hát szintén rövid, a jól zárt farok felé lejt. A széles szárny középhosszú, az evezők hegye csaknem a rövid farok végéig ér, a szélső kormánytollon nyugszik, nem kereszteződhet.
A színváltozatai: a fekete, a vörös, a sárga, a kék és az ezüst lehet egyszínű, szíves rajzos v. csapos.
Az utóbbiak 5-9 evezője fehér, de az egyszínű és a csapos kékek fekete szárnyszalagosak.
Ezen túl még ismeretes a szívhátú kovácsolt kékben, továbbá az egyszínű fehérben. Elfogadott a babos fehér alapon feketével v. vörössel, ill. sárgával díszítve. Követelmény, hogy a babosság terjedjen ki az evezőkre és a farokra is.
A szívesek alapszíne a fehér, amely szín a torok alatt is mutatkozik egy kisebb foltocska formájában (szakáll). Itt csak a nyak, a fésű, a váll, a mell, a has elülső része, ill. a farok színes. Az Országgyűlés 32/2004. évi határozatával NEMZETI KINCSÜNKKÉ nyilvánított fajta.
berni gugger-kék farkú galamb,
berni fehér farkú galamb,
berni ősz fejű galamb,
berni pacsirtagalamb,
berni tükrös farkú galamb, 
egyszínű svájci galamb,
luzerni aranygalléros galamb,
luzerni egyszínű galamb, 
luzerni elmer galamb,
luzerni fehér farkú galamb,
luzerni ősz fejű galamb,
luzerni pajzsos galamb,
luzerni rézgalléros galamb,
thurgaui barátgalamb,
thurgaui elmer galamb,
thurgaui lisztes farkú galamb,
thurgaui pajzsos galamb,
wiggertali színes farkú galamb,
zürichi fehér farkú galamb.
svéd kacsa: a házi kacsa egyik régebbi fajtája.
Másik neve →pomerániai kacsa.
Swainson, William (1789-1855): angol természettudós. 1816-18-ig Dél-Amerika madárvilágát kutatva számos aratinga alfajt sorolt rendszerbe, 
ő írta le az Estrilda nemzetséget.
Másik eredményes expedíciója során Új-
luzerni aranygalléros galamb (Luzerner Goldkragen): a →svájci színes galambok egyike. Bakondi Lajos - 
Nagyon hasonlít a luzerni egyszínűhöz, de itt a nyak alsó része aranyos árnyalatú vagyis sárgásbarna. A szárny világosabb, mint a többi fedőtollazat és díszíti a két szárnyszalag.
luzerni egyszínű galamb (Luzerner Einfarbig): a →svájci színes galambok egyike.
luzerni elmer galamb (Luzerner Elmer): a →svájci színes galambok egyike.
A csőr felső gerince és a homlok között enyhe törés mutatkozik. Nem hiba, sőt, előírás, hogy a felső káva az alsóra hajoljon! 
1962-ben sztenderdizálták Autosexing Texan Pioneer néven.
Karrierje érthető, hiszen ragyogó teljesítményre képes.
Évente 15 fiókára és (miután az átlagos súly 0,8-0,95 kg/ db) több, mint 10 kg élősúlyra számíthatunk egyetlen pártól. 
Bár ehhez gyorsan hozzá kell tennünk, hogy Texasban a tél is kedvez a költetésnek, s dr. Szűcs Lajos szerint a 12-13 darabos szaporítási tervhez is indokolt a ketreces tartás, a téli fűtés, a programozott világítás és a minden tekintetben kielégítő takarmányozás.
A párok általában 5 évig termelnek, s 28-35 napos tojásrakással megdöbbentő produktivitásra képesek.
A nevelőkészség tekintetében előfordulnak hiányosságok, mégpedig, hogy az új költéshez készülődő pár elhanyagolja a még nem teljesen önálló fiatalokat.
Ennek a hátrányait aligha kell részletezni. Minden esetre nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a texánnál a nevelőkészségre való könyörtelen szelekcióról aligha mondhatunk le.
Népszerűségéhez hozzájárult, hogy autószex, vagyis közvetlenül a kelés után könnyű megállapítani a fiókák nemét.
A hímeknél (vörösnyakú - fotó: Érsek Milán) nincs v. csak kevés a pehelytollazat.
A tojóknál (lásd vörösszalagos - fotó: Érsek Milán) pedig jól fejlett, sőt, itt a majdani tollazatra utaló pigmentált csőrgyűrűt találunk.
A fiókák az USA-beli tenyészetek adatai szerint 28-30 napos korukban 600-840 g súlyúak. Nálunk az 550 g körüli súlyra lehet számítani.
A kicsi fej legyen lekerekített és sima. A hímeknél világos, a tojóknál sötétebb csőrhöz a homlok enyhe töréssel csatlakozik.
A csőrdudor nem túl kifejezett.
A tojók írisze narancsos, a hímeké valamelyest világosabb. Az enyhén szemcsézett szemgyűrű színe a tollazathoz igazodik. A nyak elvékonyodó, alul széles alapon illeszkedik a vállhoz.
A mell rendkívül jó húsformákat mutat, szélesebb, mint amilyen mély a törzs, előre domborodik és enyhén emelt.
A szárnyvégek a közepesen hosszú farkon fekszenek, de nem keresztezhetik egymást. A láb tollatlan és nagy terpesztésű.
A tollazat feszesen lesimul, a fedőtollak szélesek, de rövidek.
A színváltozatai:
- a hímek színe az ivarhoz kötötten főként fehér, a nyakon más színű freccsentéssel.
Színes tollak a mellen és a test más részén is előfordulhatnak. Szárnyszalag nincs, csak a kékkel fröccskölteknél megengedett a fénytelen szárnyszalag és a szürke evező;
- a tojók mosott vörösfakók, domináns vörösek barnafakók v. kékek. A fakóknál és a kékeknél elmosódott szárnyszalag mutatkozik.
Hozzánk a fajta nagyobb tömegben az 1970-es években jutott el.
Az első példányokat 1968-ban Tóth Sándor mutatta be.
A fajta az Enyingi Állami Gazdaság révén terjedt el, s ma is az egyik, ha nem a legnépszerűbb haszongalamb-fajta.
Fotó: Érsek Milán - 
