A táblahiánynak itt az az oka, hogy még az oszlopok egy része sem lett felállítva. Azért a kis létszámú táblákról is sikerült 2-3 oldalnyi hibalistát összeraknom. Köztük a hiányolt Szelcepusztát is.
Sárvárig megyek, már foglaltam szállást is. Egyszer belefutottam már hasonlóba, igaz ott csak kb. 100 méteren érintette az OKT-t és csak egy autót láttunk felvezetéssel elmenni- valami agyontuningolt BMW volt- de 1 méterre ment el tőlem. Annyira betojtam hogy elfelejtettem fényképezni is :D
Nem, most a pályabejárások zajlanak. Gércéig mész szombaton, vagy csak Káldig? Ha Káldig, nincs gond, de öt óra után már szerintem Gércéig sem, ahogy látom, három futamot indítanak, délután kettőkor az utolsót, így arra már elhúznak onnan.
De nem csak csütörtök és péntek? Szombaton Hosszúperesztegről indulok, lesz vagy 5 óra mire odaérek az érintett szakaszhoz. És ha más nem olvassa ezt? Majd megyek az erdőben az út mellett :)
Kizártnak tartom: http://www.duen.hu/info/duenShop.hu_ISEUM_Itiner.pdf 9. oldal az érintett rész, jó három kilométert kellene a versenypályán gyalogolni. De szerintem írj egy levelet, vagy a szervezőknek, vagy az MTSZ-nek, vagy az erdészetnek.
"AZ ÁLLAMI ERDŐK NYITVA ÁLLNAK a természetszeretők előtt!" jelmondat jegyében ma, csütörtökön, (05.19), és holnap pénteken (05.20) ne nagyon kéktúrázzatok Káld, és Gérce közt a Farkas-erdőben, mert az Iseum Rallye autói tartanak pályabejárást, illetve versenyt, érintve az OKT nyomvonalát is.
És hogy valami jó is legyen az OKT-programról (ennek a keretében készültek, ha jól sejtem): nagyon jók az új esőbeállók az aggteleki szakaszon. A hétvégén kiváló szolgálatot tettek :)
Táblából érdekes módon ide nem jutott túl sok a Bükk-kel összehasonlítva, de nem is nagyon hiányzott az "Alsó-büdös-lápa-nyereg" típusú POI :D Illetve, Jósvafő felől csillió hely kijelezve, épp csak Szelcepuszta nem... biztos van rá nyomós indok.
Hát-hát... Látványosnak látványos, csak pár évtized erdő nélkül, és jó eséllyel teljesen kopár lesz az ilyen hegyoldal, nincs semmi, ami megtartsa a földet. Granada, Valencia, ha ismerős: ezekhez képest a horvát tengerpart őserdő. Egy darab fűszál nincs a dombokon, mindent fát kivágtak hajónak, ez a vége. Az idelátogató spanyolok meg mindig elámulnak, hogy mennyi zöld van nálunk. Én meg egyre jobban értékelem ezeket a pannon lankákat. :)
Jogos a felvetésed. A Szent György-hegyi Kaán Károly kulcsosház tudomásom szerint az idén 80 éves, úgy tudom, hogy a Rodostói turistaházzal egyidős, Rákóczi halálának 200. évfordulójára építettek mindkét házat.
Sajnos az országban több helyen -indokolatlanul- néhány fa zavarja a jó kilátást. Ilyen például a Börzsönyben a Szent Mihály hegy környéke.
De közelebb megyünk, a Budai-hegységben a Széchenyi kilátónál néhány tájidegen fenyőfa zárja le a kilátást a városra.
Rengeteg régi képeslap van fent netes piactereken régi turistaházakkal, de ez egy kissé megdöbbentett.
Vajon hány (száz) évvel ezelőtt nézhetett ki így a Szent-György-hegyi turistaház?
Egyébként megfigyeltem hogy mind a várromjaink hegyei, mind a turistaházaink környékei régebben sokkal-sokkal kopárabbak voltak, mára szinte teljesen vissza-erdősültek.
Lenyűgöző felvétel, talán érdemes lenne erdőt irtani picit a Szent-György-hegyen?
Május 18-22. között Gödöllőn kerül sor a Nemzetközi Természetfilm Fesztiválra.
Érdemes -különösen családoknak- ellátogatni Gödöllőre, ahol több mint 100 természetfilmet mutatnak be, a részvétel ingyenes. Az év témája: A víz, a vizes élőhelyek védelme.
Akkor egy kis beszámoló a hétvégi zempléni sárdagasztásról :)
1. nap: Forró- Encs vá.- Regéc
A közlekedés miatt a korábbi tervvel szemben végül úgy döntöttünk, hogy Encsen kezdjük meg a pünkösdi túrahétvégét, mivel ide már 9 óra 10-re meg lehet érkezni és a MÁV tartotta is a menetrendet. Mivel Encs nem pecsételő hely a rend kedvéért a pénztáros hölgytől kértünk dátum bélyegzőt a füzetünkbe, majd a kék kereszten elhagytuk az állomást. Rövidesen elértük Encs főútját és ezen jobbra tértünk. Elmentünk a helyi piac és a templom mellett, majd rövidesen elhagytuk a települést is. Hol a járdás, hol pedig a forgalmas kövesút szélén haladtunk; a borús, párás távolban feltűnt a Boldogkői vár is. Kereszteztük a Bélus- patakot és Gibárt határában egy lelkes turista csapattal is találkoztunk. Mikor közöltük velük, hogy Regéc a napi cél elismerően bólintottak. Hamarosan már a Hernád felett átívelő hídnál jártunk, mielőtt azonban átmentünk volna rajta balra tértünk a gibárti erőműhöz vezető Petőfi utcára. Az erőmű kapujára szerelt pecséttel bélyegeztünk, majd mivel volt időpontunk bejutottunk az erőmű területére is. Meghallgattuk az előadást is, amely az udvaron kezdődött, de közben elkezdett cseperegni az eső, így bent ért véget. Sok érdekes megtudtunk az 1903-ban épült erőműről, s bár mérnök végzettségűként biztosan érdekesebb lett volna, azért így is élveztük. Ezután még megnéztük kint a felvizet és alvizet mielőtt folytattuk volna utunkat vissza a híd felé.
Az égi áldás kicsit rákapcsolt ami egyrészt nagyobb tempóra ösztökélte csapatunkat, másrészt előkerültek az esőkabátok, poncsók is. Még egy rövid szakasz erejéig maradtunk az aszfalt úton, amely felkanyarodott a temetőig, ami mellett rátértünk a föld útra, és a több napos esőnek hála megkezdtük a sárdagasztást. Elég nehezen haladtunk, korcsolyázókat megszégyenítő mozdulatokra is szükség volt sokszor. Hernádcéce előtt az út minősége kicsit javulni kezdett amikor egy gyümölcsös mellett haladtunk el, de aztán a falu előtt újra vendégmarasztaló sárra váltottunk. A csúszkálás okozta bosszankodásom közepette simán el is haladtam az egyik pecsételő dobozt magán hordozó, a település határában bal oldalt álló falmaradvány mellett, de a többiek persze szóltak, hogy ácsi, vissza :)
A pecsételés és néhány a helyi templomokról készült fotó elkészülte után mentünk is tovább; az OKT gyorsan el is hagyja Hernádcécét és ismét rátér a földútra, folytatódhat a dagonya. Ahol lehetett próbáltunk az út közepén kinőtt gyér növényzeten tapicskolni, de ez se sokkal tett könnyebbé az előrehaladást. Ezen a szakaszon ismét találkoztunk egy turista párral, akikkel kölcsönösen megállapítottuk egymásról, hogy nem vagyunk normálisak :) Ismét feltűnt Boldogkő vára, de csak nagyon lassan akart közeledni. Aztán megláttuk a síneket és a vasútállomás épületét is, ami jelezte, hogy nemsokára elérjük a 25. szakasz végét. Behúzódtunk a zárt épület előtti fedett részbe, pecsételtünk és feltöltöttük az élelmiszer raktárakat, majd pár perc múlva mentünk is tovább, mivel csak alig 10 km-en voltunk túl eddigre.
Egyetlen vigaszunk a szakadatlanul hulló esőben az volt, hogy a folytatásban újra pár km aszfalt következett. Egyre közeledtünk a várhoz, bár valamiért egy örökkévalóságnak tűnt mire felértünk a vár bejáratához. itt megvettük az 1100 Ft-os felnőtt jegyeket, majd a várat ábrázoló bélyegzővel pecsételtünk a füzetbe. A belépő kicsit soknak tűnhet, azonban van bőven látnivaló a várban, kezdve a börtön szinten lévő kínzó- és kovács eszközökről, ásvány kiállításról, a felsőbb szinten található gönci barackot bemutató termen át a toronyban található kiállításokig (zászló és érme kiállítás, lovag kor kiállítás, terepasztalok,stb) És persze kihagyhatatlan a várban, vagy várról készült rengeteg fénykép tárgyát adó, a keskeny szirt végpontján elhelyezkedő egykori őrtorony is, ahonnan sajnos nem sokat láttunk, de így is magkapó látványt nyújtott. A szárazmalom feletti fedett részen éppen esküvő fotózás folyt; azt mondják az esküvő napi eső nem sok jót ígér, de hátha náluk másképpen lesz :)
Miután beszereztük a vásárfiát- nagyon szép, kissé tojástartóra emlékeztető pálinkás "kupákat" vettem, egy fütyülős cserép kakast és persze hűtőmágnest - az őrtorony aljában induló kék és piros L jelzésen visszatértünk az OKT jelzésére és irány Arka.
Az ide vezető szakaszon egy régi andezitbánya nyomai jelentették a fő látványosságot az út bal és jobb oldalán. Arka takaros kis falu, szép portákkal, de az oly divatos térkő már ide is betette lábát, legalább is az egyik templom előtt nagy halomban volt felhalmozva. A falut a temető mellett haladó földúton hagytuk el. újra egy kis dagonya következett mielőbb jobbra tértünk volna a kissé dzsindzsás ösvényre. Innen rövidesen balra tértünk egy száraz időben nagyon hangulatos ösvényre, ahol vagy tíz szalamandrát láttunk és megkezdődött a tánc, vagyis az átkelések az Arka- patakon. Az esőzések miatt megemelkedett vízszint okozott némi fejtörést az átkeléseknél, de szerencsére "szárazon" abszolváltuk az egyébként szép szakaszt. Még egy kis sárdagasztás és máris Mogyoróska aszfaltját koptattuk. Egy néni - akivel üdvözöltük egymást - megjegyezte, hogy kellett már az eső a földeknek; mi magunkban hozzátettük, hogy lehet, de 3 napot igazán várhatott volna :)
A falun átkígyózó OKT a Rákóczi szobor és a templom között tesz egy sikánt, majd pár szállás mellett elhaladva elhagyja azt. Kissé kapaszkodik az út és megnő a pihenő padok száma is valamiért. Egy réten átkelve elérkezünk a Bonyi- kúthoz, amely mellett esőház és szalonna sütő is kialakításra került; a kukán a felirat megmosolyogtató: "Én vagyok a szemetes, örülök, ha használnak" :) A forrás a nevével ellentétben nem túl "bonyi", mindössze egy vascső, de a vize iható és finom. A kis felfrissülés után visszatérünk az erdőbe és igyekszünk fokozni a tempót, hogy még időben felérjünk a regéci várba, mert jegykiadás csak fél hatig van és hatkor zárnak is. Erőfeszítésünket siker koronázza, habár a várhoz felvivő kék és piros L jelzés alaposan megszuszogtat minket. Végül negyed hatra felérünk és megvesszük a 700 Ft-os jegyet és ki-ki képeslapot vagy hűtőmágnest. A várat szépen felújították, de van még vele munka bőven azért. A kiállítások az északi bástyában találhatóak, de az udvaron is található látnivaló. A ködös-felhős időjárás miatt meg kellett küzdeni a jó képekért, de azért sikerült. Zárórával távoztunk is és Regéc felé vettük az irányt. áthaladtunk egy réten, majd némi meglepetésre egy villanypásztor keresztezte utunkat, amit ki lehetett akasztani, így nem volt sokkoló élményben részünk. Ezután már csak egy állattelep mellett kellett elhaladni és bent is voltunk a településen. Itt három helyen is lehet pecsételni, mi a Veronika Panziót választottuk ahol szép faragott dobozban helyezték el pecsétet. Szállásunk a Bakos Vendégház volt 2500 Ft-ért - fűtéssel 3 ezer, de ezt Bakos néni elengedte nekünk -, ami nem rossz ár. A nap végén a gps 33 km-t mutatott; fürdés, vacsora és némi beszélgetés után fáradtan tértünk nyugovóra a várra néző panorámával rendelkező szobánkban.
Furcsa volt, mert a tábla szerint 2014-ben újították fel, de még ott hevert mellette egy malteros vödör, meg néhány építőanyagos zsák. Csak remélni tudom, hogy nem 2 éve van ott a szemét...
A Sziget Panzió is nagyon kellemes szálláshelynek bizonyult, finom vacsorát és bőséges, változatos reggelit kaptunk, amiből még útravalót is vihettünk magunkkal.
Kiszáradt bakancsokkal, ezúttal hármasban (az asszony lába nem jött rendbe) a 8:26-os busszal mentünk vissza a Tornyóspusztai elágazáshoz verőfényes napsütésben. Felsétáltunk addig a pontig, ahol az előző napon kiszálltunk és nekivágtunk az utolsó szakasznak. Tornyóspuszta után felkígyóztunk a Somlyóra, először felmentünk a csúcsra. Nagyon szeretem az ilyen ligetes csúcsokat, ahol minden irányba körbe lehet nézni. Ezután lebattyogtunk a kulcsosházhoz, ami tényleg nagyon jó helyen van. A tervezéskor itt is szerettem volna megszállni, de arról tájékoztattak, hogy felújítás miatt nem lehet (mondanom sem kell, hogy sehol egy lélek, felújításnak semmi nyoma).
Viszont elköltöttük a korai ebédet, kiettük az utolsó morzsákat is a hátizsákból, hogy azt se kelljen már cipelni. Körbesétáltuk a ház környékét (azt hiszem itt egy hetet is el tudnék tölteni…). Azért a ház kihasználtságáról árulkodó jel, hogy a vasból készült focikapuk szétesetek (!) az idők során…
1. Somlyó tetjén
2. A kulcsosáház
3. A régi tábla alig kivehető
Az útba eső utolsó tavat (azt hiszem ez az, amit a korábbi kéktúra útvonalán duzzasztottak néhány éve) megkerülő utat éppen csinálják (fák kivágva, út ledöngölve), így egyelőre elég ramaty állapotban van a környék, de a bocik nagyon aranyosak voltak az autópálya melletti farmon. Nem tudtam, hogy a Kőrösi Csoma forrást felújították, ami így kellemes meglepetésre vígan csobogott. Itt még ittunk egyet, majd átvágtunk az utolsó dombocskán és a 15:47-es vonattal el is indultunk Szárligetről Budapestre.
1. Windows háttér tehenekkel
2. Madár
3. Kőrösi Csoma forrás
Mivel a telefonos GPS-nek csak szakaszosan sikerült rögzítenie az útvonalat, ezért nincs pontos adatom, de kb 56-57 km-t tettünk meg a három nap alatt. A gyerekek sem sokalltak be tőle (amitől azért egy kicsit tartottam), így jöhet a következő falat júniusban Szarvaskő és Aggtelek között.
A legolcsóbb (2400 HUF) decatlonos esőkabát tökéletesen bevált.
Szállás a Kemencésben 13 000 HUF (reggelivel), a Sziget Panzióban (szintén reggelivel) 12 000 HUF.
