A „hivatalos” nyelvcsaládfák elméletét számos vezető tudós súlyos bírálatokban részesítette az utóbbi időben. Elég, ha csak Ny. Sz. Trubeckoj herceget (1890–1938) vagy a magyar Götz Lászlót (1934–92) említjük. Az összehasonlító nyelvtörténet kritikus pontja, mondhatni, sarokköve a világ legrégibb dokumentált nyelvének, a šumérnak a megítélése, illetve elhelyezése a világ idiómáinak palettáján. Hazai akadémiai szakkönyveink egyöntetűen rokontalan sziget-formációként, kultúrtörténeti érdekességként igyekeznek bemutatni ennek az ősi mezopotámiai népnek a szókészletét és nyelvtanát, anélkül, hogy a régészeti-humánbiológiai kutatásokra bármily csekély figyelmet is szentelnének. Ennél tragikusabb hibát nehezen követhetnének el. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a szumír nép, a szumír kommunikációs bázis, valamint az ahhoz igen közel álló más elő-ázsiai idiómák alapjaiban határozták meg Földünk számos térségének műveltségét, s befolyásuk nemcsak huzamosabban érvényesült, mint például a Római Birodalomé a környező, elmaradottabb népek viszonylatában, de a nagyobb kulturális szintkülönbségek miatt amazénál erőteljesebb is volt. Arra szeretném kérni az érdeklődőket és a köpködni vágyókat is, tanúsítsanak önmérsékletet az elkövetkező viták során, s igyekezzenek lehetőségeikhez mérten a tárgyra koncentrálni.
Jó lenne, ha valaki elmagyarázná nekem, hogyan lett Dumu-zi a Tavasz? (Dumu, Tumu, Tavasz?)
Gondolom úgy, hogy Tammuz/Dumuzid halálát és újjászületését összefüggésbe hozza a természet megújhodásával. Ez utóbbinak az évszaka a mi felfogásunk szerint a tavasz, de Mezopotámiában azt hiszem Tammuz halálán és afelett érzett gyászon volt a hangsúly, ezt a halált pedig nyári napéjegyenlőséggel, az onnantól fogva rövidülő nappalokkal, majd a "gyilkos" nyári kánikulával társították.
Wikipédia:"Dumuzi (sumer DUMU.ZI[D], „Hűséges, vagy igaz fiú”, akkád Dūzu) mezopotámiai, sumer termékenységisten, a héber-arámi Tammúz néven is ismert. A szíriai és föníciai mitológiában Adón (ÚR) néven tisztelték; innen ered a görög Adónisz, illetve a héber Adonáj név. Innin istennő rokona, természetének kiegészítője. Dumuzi a juhok termőerejét testesíti meg."
Talán a héber-arámi Tammúz név "közelebb" áll a tavaszhoz, a tavasznak meg a termékenységhez, ha belemagyarázzuk.
ninda; inda "bread; food" Akk. akalu A héber ochel = étel, n'echál = ehető, ukál = megemésztett.
Na és az inda - n-inda?
Hát a N afro-sémi előrag, ősi jelentése mozgás indítás (na!!), héberben a műveltető igék előragja. S akkor marad az inda.
A héber inud = feltűzött, rácsatolt s így szerintem (nem bizonyított elképzelés) a sumér szó nem az ételt jelenti, hanem vagy a rag. madár, állat által felragadott zsákmány, vagy az ember hátára tűzött tarisznyában levő - ét-endő.
nig "female dog; lioness" Akk. kalbatu; nēštu. A héber kalbá = nőstény kutya, n'siut = nőiesség. És a sumér nig-ről (nyög, sőt nyögdécsel) mit tudhatunk meg a héberből: n'giá = érintés, tapintás, nigá = legyőzött (a nőci van alul). Hja, akinek mindenről az jut eszébe...
Hú, de gyorsan meg lesz fejtve az a sumér - a gyöknyelvészet bevonásával.
A pontosítás nyilván jogos, de címzettje Badiny kell, hogy legyen. Badiny Jóst idézem a Jézus Király, a pártus herceg c. könyvéből.
"A sumér pantheonban „Innana” nevét a misztikus „negyven” nap után való feltámadása emlékére a „40-es” számmal is nevezték, így „Nin”-nek is írták. Ezt a nevet aztán a babiloniak „Ea” istenük kitalálásakor egyszerűen elvették „Innanától”. Az eltulajdonítás mitologikus spekuláció útján ment végbe. Vagyis „Innana” „Élő Fia”, „Dumu-Zi” (Tavasz), aki egyben az örök vőlegénye is és ebben a minőségben az akkád Isten „Ea” vette át a jogokat, mert hiszen a babiloni (semita, Hammurabi) vallásszemléletben „Ea” lesz „Dumu-Zi” apja. „Ea”-t mindenkor a papkirály helyettesítette és az „Ég-Királynő” földi helytartónőjével ünnepelte a tavaszforduló szent napját. Így szállt a négy ék, a „negyvenes” szám, a „Termékenység Istennőjének” titkos száma is „Ea” isten neveként az őt helyettesítő papkirályra.
Ez az az írásjel, mint „Ea” (azelőtt „Innana”) neve a „négy ék”, mely az esztergomi oroszlán testén is ott van."
Tehát az esztergomi oroszlánon Badiny nem is sumer, hanem akkád/babiloni ékjelet lát? Mi lehetett ez a jel?
Szerinted ki igazolja, ha senki nem akar vele foglalkozni, ki az a hivatásos nyelvész, aki széllel szembe megy, mégha igaza is van?
Tudsz olyan hivatásos nyelvészről, aki kifejezte szándékát, hogy komolyan foglalkozzon vele, de aztán letett róla, mert nem akart széllel szembe menni? Esetleg elképzelhetőnek tartod, hogy a hivatásos nyelvészeket nem ez tartja vissza?
Csak pontosítok: Enki sumer isten akkád neve volt Éa, ez egy sumerből átvett szavakból álló név, a sumer 'É'=ház, 'a'=víz, ("a víz háza") Enki a föld és az édesvizek ura volt, a sumer isteni triász egyik tagja (AN, Enki, Enlil)
Badiny Jós Ferenc egy esztergomi oroszlán testén lévő díszítőmotívumban fedezett fel sumer ékjeleket, amit ő tudtommal Éa isten neveként olvasott ki. (Kíváncsi lennék, hogy melyik az a sumer szó, amelynek az ékjele hasonlít az oroszlán testén látható alakzatokra.)
Az általad linkelt könyv szerzője, Péli Zoltán viszont a Soltszentimre határában lévő Árpád-kori műemlék, az ún. Csonka-torony (mely szerinte Szent Imre tiszteletére emelt templom) egyik kövén talált bemélyedéseket értelmezi a NINDA/NIG sumer szó ékjeleiként.
Én eme bemélyesek és a NINDA alábbi ékjele közötti egyezést sehogysem látom.
Labat szótárában ehhez képest egy kissé eltérő jel szerepel a NINDA-ra és a NIG-re - Péli amúgy Labatra hivatkozik -, s noha ez picit talán jobban hasonlít a Csonka-torony falán lévő bemélyedésekre, de a párhuzamot még mindig igen erőltetettnek gondolom.
Abani olvtárs szívesen idézi Varga Géza íráskutató cikkeit, az elmúlt hét folyamán egy másik topikban pedig Friedrich Klára írását linkelte be, azzal a megjegyzéssel, hogy érdemes elolvasni. (Abban az írásában Friedrich Klára egy őt ért kritika és a könyveinek a Kurultájról való kitiltása miatt panaszkodott - és személyeskedett.)
Érdekes és tanulságos megnézni, hogy Varga Géza két írásában miként nyilatkozott Friedrich Klára munkásságáról (az egyik olvasásra ajánlott szerző mit mond egy másikról!), s mivel a tatárlakai lelettel is foglalkozó könyvre reflektál, így még a topik témájánál is maradunk.
"A dolog akkor válik igazán kellemetlenné, amikor idegenek olvassák a most vizsgált tanulmányt s az ostobaságunk, vagy a hazug voltunk bizonyítékaként fogják mutogatni. S erre lehetőség van, mert a jelen kötetnek már megjelent az angol változata is. Ennek az angol kiadásnak köszönhetően Friedrich Klára téveszméi a fél világ előtt fogják lejáratni a magyar írástörténetet. Hiszen már a címből is a napnál világosabban kiderül, hogy miért fontos nekünk a tatárlakai korong: mert ennek segítségével szeretnénk alátámasztani Trianon revizióját.
...
A szerző szerint 'újkőkori nyelvemlékeink, a tatárlakai sírlelet és Torma Zsófia régésznő ... több ezer, a Maros partjáról származó írásos korongja alapján joggal feltételezhetjük, hogy rovásírásunk bolygónk legrégibb írása, és itt, a Kárpát-medencében alakult ki'. A tatárlakai korong ugyanis egyelőre elolvasatlannak tekintendő, mert az egyes szerzők olvasatai gyökeresen eltérőek és egyformán hiteltelenek. Legutóbb e sorok írását néhány órával megelőzően hallottam egy minden addigi feloldással szakító magyarázatot (amely szerint egy csillagtérképről lenne szó). S ameddig a különböző szerzők feloldásai nem kezdenek egymásra hasonlítani, addig nem beszélhetünk a tatárlakai korong elolvasásáról; s különösen arról nem, hogy ez a mi nyelvemlékünk lenne.
...
Friedrich Klára a tudatlanok biztonságával osztja az észt a gyanútlan, ismeretekre szomjazó tömegeknek. S hogy az ingoványra épített észosztás egy nemzetet vezethet félre, arra a Friedrich-Szakács páros példaképe, Forrai Sándor tanár úr közreműködésével elkövetett történelemhamisítás (a Szent Istvánnak tulajdonított, a rovásírás elpusztítását célzó hamisított rendeletszöveg elterjesztése) az elrettentő példa."
"Van egy sajnálatos módon inkább szorgalmas, mint gondolkodásra képes kör (Friedrich Klára, Szakács Gábor, Hosszú Gábor és társaik), akik egymás után ontják a képtelennél képtelenebb állításokat tartalmazó köteteiket és írásaikat, amivel a bamba tömeget megvezetik.
Szakértőknek nevezik ki egymást a legkülönfélébb fórumokon s komoly arccal, pirulás nélkül teszik mindezt, mert az íráselméleti és írástörténeti tájékozatlanságuk miatt nem képesek felmérni a saját cselekedeteik súlyát. Nem arról lehet szó tehát, hogy a függöny mögött jó nagyokat röhögnek az ismét étvertek tömegén. Inkább arról, hogy fogalmuk sincs a saját mondataik jelentéséről s fel sem mérik a tetteik súlyát."
Nem tudom járnak-e erre a nyelvészettel hivatásosan foglalkozó szakemberek (evil linguist?), de kiváncsi volnék arra, hogy a szakma valóban, mint a finnugor nyelvrokonságot megerősítő elméletként kezeli-e Parpola feltevését arról, hogy a sumer uráli nyelv volna. Vagy csak volt egykor egy ilyen várakozásuk, de ma már nincs?
Találtam egy angol blogbejegyzést a témáról, a szerzője gondolom nyelvész lehet és elég elutasító előzetes kritikát fogalmaz meg Parpola teóriájával kapcsolatban.
Ha komolyabb szintre kívánod emelni a sumer-mari hasonlóságok vizsgálatát, akkor én továbbra is megkerülhetetlennek gondolom, hogy egy mari szótárban vagy nyelvkönyvben is megnézd, hogy a "sek" [szek] végződés pontosan mit jelent.
Nem akarom komolyabb szintre emelni a sumer-mari hasonlóságok vizsgálatát, más téma érdekel, az is elég nekem. Foglalkozzanak vele a nyelvészek. Valamelyik topikban leközöltem már jónéhány proto finnugor-sumer szóegyezést (nem magyar-sumert), nem tudom, miért hihetetlen neked, hogy a sumereknek volt valamilyen kapcsolatuk a finnugor népekkel valamikor nagyon régen.
A konkrét eset persze lehet véletlen is, a dolog csak akkor kezd érdekes lenni, ha sok a véletlen. Amúgy ennél több szót nem érdemel ez a téma, én csak felhívtam rá a figyelmet.
Köszike, ki tudom nyitni a linket. A Labatot is megtaláltam csak még tájékozódnom kell benne. Én eddig az ePSD szótár forgattam angolból, de franciául is tanultam valamennyit, max. szótárazok. S hogy melyik mennyit ér? Azt majd a gyökhasonlítások ...ahol egyáltalán van mit eldönteni - szépen megmondják.
Az S/Sz (a T utódja) megjelenésekor az emberi beszédben egyáltalán nem vált szét és nagyon sok nyelvben a mai napig sem lett belőle két hang.
MA IS "szejpít" a csángó, görög, jiddis,
ma sem válik szét a két hang a finnben, észtben... ennyiről tudok, de nyilván még nagyon sok nyelvben.
A héberben pedig világosan látszik az eredet. Korábban egyetlen betűje volt és csak azóta lett S és Sz hangzás belőle - s némely szóban keveredhet is.
A gyökvázak összehasonlítása ezt egész pontosan megadja, tehát nem kell hallani (nem is volna érvényes ma hallani azt, ami 5000 éve másként hangzott).
A gyökvázak azt is beazonosítják, hogy melyik az S, Sz, vagy köztes hang. Úgy adják meg, hogy az azonos értelmű szavakhoz hol S, hol Sz tartozik. S mivel ezt a jelenséget a gyöknyelvek szóbokrai egy tucat szónál is megismétlik, a tévedés kizárt.
A reflexióimat a három eredeti észrevételem köré csoportosítom.
1. Ha komolyabb szintre kívánod emelni a sumer-mari hasonlóságok vizsgálatát, akkor én továbbra is megkerülhetetlennek gondolom, hogy egy mari szótárban vagy nyelvkönyvben is megnézd, hogy a "sek" [szek] végződés pontosan mit jelent.
2. "Vagyis van rá példa, hogy a rag végét elhagyják."
Az rendben, hogy van rá példa, de a konkrét esetben ennek miféle relevanciája van? Netán az általad felhozott sumer "še" ragnak van egy "šek" alakja is? Avagy a mari nyelvben is előfordul hasonló jelenség?
"Az, hogy 's' helyett 'sz' van, ez igy igaz a papíron, talán hallani is kellene őket, meg a sumerokat is."
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez mennyire kardinális probléma, azaz mennyire nehézzé teszi a megalapozott rokonítást, mennyi bizonytalanság forrása, hogy nem tudjuk pontosan egy adott szó miként hangzott sumerül.
3. Továbbra is úgy vélem, hogy az általad fellelt vélelmezett egyezés puszta véletlen is lehet, ha nem sorakoztatsz melléjük továbbiakat.
Csak úgy eszembe jutott, hogy az Árpádkorban, pontosabban I. István idejében és az Esztergomi bazilikában miért használtak sumer jeleket, ha nincs semmi közünk a sumer nyelvhez? /NINDA képjele. Labat 597. jelentése:KENYÉR,TÁPLÁLÉK, ÉTEL/
Vagypedig, ezeket az emlékekeket is szeretnék egyesek félremagyarázni.
A hangváltozásoknak őstörténeti, fiziológiai okuk volt:
1. a gége mélyebbre leszállása,
2. zöngések és a fopa lapossá válása, ami a fog-, ajak zárat tette teljesebbé.
A hangváltozások kora tehát majdnem kivétel nélkül korábbi az úgynevezett "alapnyelvek" meg (nem) határozásának párezer éves koránál.
A hangváltozásokat egyáltalán lehetővé tevő esemény az afro-sémi "jó gégéjű" néptörzsek feljövetele volt Dél-Európában, kb. középső jégkorszak idején:-).
Mert ez örökítette át a zöngés hangok képzésének - egyelőre csak - a lehetőségét, a "jó gégét".
A fenti állításaim igazolásának lehetősége matematikai,
s a zöngétlen gyökvázak elkülönítésén és gyakoriságán alapul a zöngésekkel szemben s mindezt EURÁZSIA nyelvtérképére felrajzolva.
De a Közel-Kelet nyelveit, tisztelt "hivatalos" nyelvészet, mostantól nem lehet többé levegőnek tekinteni:-).
1. "Az egyik a mari -sek [szek] végződés, mely kb. ’-ig’ jelentéssel bír."
Ez az "ig" nem azt jelenti, hogy nem bíztosak benne, inkább azt, hogy 5-6 ezer évvel ezelőtt több jelentése is lehetett. Ha azt kérdezed tőlem az utcán, hogy: Hová mész? Körülbelül ugyanazt jelenti: 1. A barátom házáig. 2. A barátom házához. 3. A barátom házába. Itt a válasz inkább attól függ, mennyit akarok elárulni neked, mennyi tartozik rád.
Nem vagyok nyelvész, ezért nem is tudok jól érvelni. A sumerből hoznák példát, ahol a birtokos szerkezetet az "-ak" jelöli, de a 'k' rendszerint lemarad. Például a király háza: e2 lugal-la, pedig itt e2 lugal ak kellene, hogy legyen! Vagyis van rá példa, hogy a rag végét elhagyják. Az, hogy 's' helyett 'sz' van, ez igy igaz a papíron, talán hallani is kellene őket, meg a sumerokat is, de hadd mondjak valamit, a régi görögök nem tudtak 's' hangot kiejteni, 'sz'- mondtak helyette ha jól tudom, szóval ez kevés ellenérv. Idézek néhány sort ismét: "A közös alapnyelvről árulkodna, ha találnánk olyan hangváltozásokat, amelyek a mariban és a mordvinban egyaránt végbementek: ezek azt valószínűsítenék, hogy a hangváltozások a közös alapnyelv korában mentek végbe.
Nos, ilyet nem sokat találunk. Az egyetlen említésre méltó eset az lenne, hogy a magánhangzók között álló finnugor *k a mariban és a mordvinban egyaránt j-vé válhatott – ez azonban máshol is előfordul, például a komiban vagy a manysiban. Itt is valószínűbb, hogy párhuzamos fejlődésről van szó, azaz a közös alapnyelv feltételezése nem indokolt." Ezt csak azért idéztem, mert még aa mariban és a mordvinban, a két rokonnyelvben sincs sok minden tisztázva, ha a sumerrel volt ezeknek a nyelvekkel kapcsolatuk, az még régebben volt, vagyis végbemehetett az egyikben egy olyan hangváltozás, amelyik a másikban nem.
1. "Az egyik a mari -sek [szek] végződés, mely kb. ’-ig’ jelentéssel bír."
Mindenekelőtt nem ártana tisztázni, hogy a mari -sek [szek] végződés pontosan milyen jelentéssel bír. Nem kb. milyen jelentéssel bír, hanem pontosan. Ugyanis csak eme tiszázás elvégzése után lehet megalapozott párhuzamot vonni.
2. Én úgy látom, hogy a sumer "še" rag [itt az ejtés gondolom "s"] túlságosan azért nem hasonlít a mari "sek" végződésre. Az utóbbiban az "s" gondolom "sz"-nek ejtendő.
3. Egy ilyen "egyezés" még lehet akár a véletlen műve is, az a kérdés, hogy kész vagy-e a sumer és a mari nyelvek módszeres összevetésével még több párhuzamot kimutatni.
A Wurm idején történhetett a KM-ben egy túlnépesedés, amely kiváltott egy népességi expanziót, amely arra vezetett, hogy a Wurm elmúlásával innen vándoroltak ki kisebb nagyobb csoportok főleg kelet felé, akik a későbbiekben visszatértek más és más elnevezés alatt, ez függ attól, hogy az akkori kútfők mely neveket aggatták rájuk! És mely nép volt akkoriban a hatalmi tényező.
Az ősmagyar nyelvet SEMMI ÉRTELME magyarnak nevezni, s ebben az összes "alternatív" bakot lő, mert kb. 4000 éve még senki nem nevezett így egyetlen Kárpát-medencében élő NÉP-et (törzset, nemzetséget) sem. De az nem kizárt, hogy a Kaukázus térségében, igen - hogy ott neveztek így valamely törzset.)
Európa ősi nyelve valószínűleg a proto-keltát, proto-szlávot, proto-magyart együttesen jelentő európai szubsztrátnyelv volt.
S a finn nyelv hol marad? A finn nyelv hordozói , a nagyvadászok (rénszarvas, mammut, medve), már több, mint 10.000 évvel ezelőtt északabbra távolodtak, és azóta nem fordultak meg a délvidéken. Hiába volt ismét nagyon hideg, már nem volt erre szükségük.
Mégis, eredetileg a proto-finn is valszeg kárpátnyelv volt.
Miért nevezem én (K.K.) ezt pont kárpátnyelvnek és nem európai szubsztrátnyelvnek?
Azért, mert a Kárpátok felső vonulata volt a jégkorszakokban a jéghatár. Ami alatt, az időjárás viszontagságaitól jól védett Kárpát-medence belsejében már akkor is fennmaradhatott az ember, ha még ennél is délebbre túlságosan zord volt az éghajlat.
Nincsenek elszigetelt szigetnyelvek, s különösen a sumer nyelv nem az. Csupán a finnugristáknak nincsenek alkalmas módszerei a nyelvi kapcsolatok feltárásához és megértéséhez.
" Csak nagyon kevés olyan elemet találunk, ami a mariban és a mordvinban megvan, de más rokon nyelvekben nincs, és más nyelvek hatásának sem tulajdonítható. Bereczki két olyan elemet említ, melyet közös eredetűnek szoktak tartani, de ezek szerinte csak véletlen egybeesésnek köszönhetően hasonlítanak. Az egyik a mari -sek [szek] végződés, mely kb. ’-ig’ jelentéssel bír – egyes vélemények szerint ez azonos eredetű a mordvin -śek [szʲek], -ćek [cʲek] ’-val, -vel’ végződésekkel."
A sumer nyelvben a főnévi alapragok közé tartozik a -še3, -š rag, jelentése: -ig, -ba, -be, felé, irányába (célhatározó).
Példa: e2 lugal-la-še = a király házába/házáig
Ez a példa is elég jó ahhoz, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, a sumer nyelv rokonágát elsősorban az uráli (finnugor) nyelvek között kell keresni. A sumer és a mari nyelvben azonos hangzású és jelentésű še(k) rag számomra nem a véletlen műve.
Dr. Janurik Tamás magyar és összehasonlító nyelvész, a Kecskeméti Főiskola professor emeritusa, a nyelvtudományok kandidátusa, különböző európai nyelvek kutatója.
"A kárpátnyelv pont addig flektált, amíg az egyszótagúak kialakultak. Utána ragozni kezdett és felhagyott az immár értelemzavaróvá váló flektálással. Ebben a stádiumában "találkozunk" a sumér nyelvvel. Ebben a stádiumban a magyar is flektáló volt (a finn is) - s ez a jellegzetessége az egyszótagúakig - a mai napig meg is maradt (pl. tar, tár, ter-, tér, tor, tör, túr, tűr)."
Egyet értek a hozzászólásoddal, ezt eddig is tudtam, de úgy látszik ezt nem nagyon akarják figyelembe venni. Hadd erősítsem meg hozzászólásodat egy magyar nyelvész, Janurik Tamás néhány éve egy másik fórumon leírt szavaival:
"Az, hogy egy nyelv ragozó típusú, az voltaképpen azt jelenti, hogy az adott időben a nyelvtani rendszerében a ragokkal való mondatbaillesztés van TÚLSÚLYBAN. A magyar nyelv attól ragozó, szintetizáló nyelv, mert 26 esetragja van. Na és: a magyar nyelv ANALITIKUS nyelv, mert a határozói viszonyok 75 %-át névutókkal fejezi ki, és csak 25 %-ban ragokkal. Tehát szemlélet kérdése, hogy melyiket tartom erősebbnek. A magyar nyelv az utóbbi egy évszázad alatt elvesztette korábbi nyelvtani rendszerének jelentős részét, egyre inkább halad az izoláló (ragokat nem használó) nyelvtípus felé. Nincs már elbeszélő múlt (pedig vala), a korábbi hat múltidőből csak egy maradt, nincs szenvedő ragozás (kiiktattatik), kipusztul az ikes ragozás (szíveskedjen a szíveskedjék helyett, tetsszen a tessék helyett), elhal a határozói igenév, eltűnik a személyragozott főnévi igenév (meg kell mondjam, a meg kell mondanom helyett). Kipusztul a folyamatos melléknévi igenév (a "hódító illat ma már csak "az illat, ami hódít", eltűnik az aki, ami, amely, amelyik, amilyen, amily helyette csak az egyetlen MELY uralkodik... A ban-ben/ba-be összekeveredik stb. stb. Rohamosan halad a magyar nyelv az analitikus szerkesztésmód felé.A sumér nyelv agglutináló volt - akkor. A magyar nyelv meg inkább még izoláló volt ugyanakkor. Nézd meg az esetragjainkat, a zöme különálló szó volt: a HÁZ-BAN = hazu belen névutós szószerkezet volt.A ragozó nyelvek közé tartozott az angol is valamikor (az ős-ősgermán időben), lett belőle flektáló nyelv (az óangol = lásd a mai izlandit), a mai angol meg tiszta izoláló nyelv: if you have a new disk, put your disk at table TA TA TA TA TA TA TA TA TA. (tiszta egyszótagos kínai)..."
