Jöjjön akkor a túrám második napjának leírása:
Alföldi Kéktúra
Nagymágocs előtti erdőfolt – Györgykirályság, erdőfolt
2016. május 20.
A szokásos komótos készülődés végén ezen a reggelen is háromnegyed hét után kaptam a hátamra a matyó-motyót és indultam tovább az utamon. Erre a napra egy kicsit hosszabb menetet terveztem be, mint előző napra, igyekeztem a következő napi, Szarvasig vezető út hosszát annyira megkurtítani, hogy már délre megérkezve oda délután alaposan körülnézhessek ott. Az erdő szélén visszagyalogoltam a telephelyre menő keskeny aszfaltútra, ahol a kék jelzések is fel voltak festve az útszéli fákra. A bekerített telephelynél aztán az út befordult a kapun belülre, pár méter után a semmibe továbbvezető maradék aszfaltút végét egy fémsorompó zárta le, én pedig kénytelen voltam a földek szélén húzódó pár méteres ugaron végigtörtetni az erdőszélt követve egészen a Nagymágocs határában fekvő szennyvíztelepig.
Itt újra elkezdődött egy aszfaltút, ami aztán egy derékszögű kanyarral jobbra fordult pár száz lépés után, nekem pedig a GPS szerint egyenesen kellett volna továbbindulni. Igen ám, de nem volt hol! Benőtt, dzsindzsás aljú erdőbe kellett volna belépni, a csalán már most, májusban is derékig ért a fák között, és még csak csapást sem láttam arra továbbindulni! Pár lépést törtettem befelé az erdőbe, de onnan is pont olyan kilátástalannak tűnt a helyzet, mint az erdőszélről. Pedig az utolsóként látott nyilazott kék jelzés ide invitált be! Visszafordultam hát és a derékszögben jobbra térő aszfaltcsíkon battyogtam ki a faluba vezető 44114-es útra. Egyébként ez az út velem párhuzamosan haladt eddig is, talán 5-600 lépésnyi távolságban. Az utánam jövőknek azt ajánlom, itt jöjjenek végig a kerékpárúttól egészen a faluig.
Bóklászás a megművelt földek és az erdő között
A jelek bevezetnek a dzsindzsába. Inkább nem követtem őket, kerültem pár száz métert
A turistaszálló és helytörténeti kiállítás magas fenyőfák között álló épülete mellett értem el Nagymágocs főutcáját, ahol aztán meglettek ismét a kék jelzések. Visszafelé indultam el a jelzéseket követve a Károlyi kastély felé, pár száz lépéssel el is értem a főkapuját. A kéktúra pecsét a portásfülkében van, elintéztem az adminisztrációt és a pakkot itt hátrahagyva elindultam megnézni a parkot és kastélyt. Mindkettő nagyon szépen rendbe van téve, gondozottak a sétányok is, lesétáltam rajtuk egészen a tópartig. Nem is értem, miért tilos a fényképezés itt, amit a portás kellően a lelkemre is kötött, aztán azzal bocsátott a sétámra, hogy ő nem lehet állandóan a nyomomban ellenőrizni, betartom-e azt!
Nagymágocs, Károlyi kastély
Nem működő szökőkút a kastélyparkban
Lesétáltam a 10 hektáros tóhoz is
A kastélylátogatás után végigsétáltam a hosszú falun, aztán balra tértem a Kossuth Lajos utcára, de a sarkon megálltam a Hóbort-Hangya kocsmánál egy seritalra. Feltöltöttem az italkészletem pár tucat lépéssel arrébb a jól felszerelt Reál-Pont élelmiszerboltban, és vettem három zsemlét is a hozzávaló szeletelt parizerrel, amit a bolt előtt lazán gallér mögé is toltam reggeli-kiegészítésképpen. Nagymágocsot aszfalton hagytam magam mögött, és csak az út északra ívelő kanyarja után tértem le róla jobbra a Szendreimajornál. Mezei földutak jöttek, mellettük futó foghíjas fasor adott árnyékot a már délelőtt is tűző napsugarak ellen, tanyák mellett sorjáztam el, aztán csak Árpádhalom előtt kapott az út újra kopott aszfaltburkolatot.
Mivel tudtam a pecsételőhelyek fórumáról, hogy a vegyesbolt, a hivatalos kéktúra bélyegző lelőhelye pénteken délelőtt zárva van, megkerestem a Petőfi és Székács Elemér utca sarkán álló Sarok büfét, ahol nem csak céges pecsétet kaptam a füzetembe, de megvendégeltem magam egy forró kutyával és egy üveg hideg sörrel is (itt volt Borsodi!). Kicsit még körülnéztem a faluban (Árpád szobor, Turul szobor a volt kastély, most iskola parkjában, favázas templom), aztán skera tovább, mert még nagy út állt előttem! A pecsételőhelyek fórumán csg65 által megénekelt faluszéli kutyák most kerítés mögül csaholtak veszettül, tehát gond nélkül tértem rá a mezőkön átvezető 6 km-es poros földútra.
Mezei úton Árpádhalom felé
Árpádhalom - Turul
Árpád-halom - Árpád vezér mellszobra
Árpádhalom - Favázas templom
Már messziről feltűntek a következő falu, Gádoros házai, a kéktúra nem megy be a településre, csak ha pecsételni is akarunk, akkor kell besétálni oda. Érdekes dolog ez: Gádoros és a következő település, Eperjes alternatív pecsételőhelyek, tehát elég csak az egyikben bélyegezni, de amíg Gádorosban ez pont 2 kilométernyi kitérő oda-vissza, addig Eperjesen a pecsételőhely pont a kéktúra útvonalán van. Én Gádorost értem el először, ha biztos lettem volna a dolgomban, hogy Eperjesen tudok stemplizni, dehogy tettem volna meg a kitérőt, de hát ki tudja? Az a biztos stempli, ami már be van ütve a füzetbe!
Végigmasíroztam hát a Bajcsy-Zsilinszky utcán a Fő utcáig, ahol szinte a sarkon áll a Trófea söröző. Stempliztem, ittam egy Sopronit, aztán már indultam volna, amikor a ház külső falán barkácsoló fiatalember bejött és odalépve hozzám illedelmesen szakmai tanácsot kért! Nagyon értelmesen nézhettem rá, mert aztán részletesen elmagyarázta: kívülről pozdorjalemezzel be kell fednie egy ablakot, pedig pont oda van kiragasztva egy kék bélyegző matrica, jelölve, hogy a műintézmény kéktúra pecsételőhely. Honnan lehetne egy másik ilyet szerezni, mert az ablakról a meglévőt nem tudja leszedni anélkül, hogy az elszakadna! Kimentem vele a bolt elé megnézni a matricát és az inkriminált nyílászárót, akkor támadt az ötletem: fessenek a falemezre egy pecsét jelzést! Az se baj, ha nagyobb lesz a matricánál, csak az arányaira figyeljenek! A fiatalember elgondolkodott, és kibökte végül, hogy a kislánya nagyon szépen fest! Na, hogyha legközelebb arra jár valaki a fórumozók közül és meglát egy négyzetméteres kék pecsét jelzést, akkor gondoljon a szépen festő kislányra!
Homokos mezei úton Gádoros felé
A távolban feltűnt Gádoros (ez a kép elég nagy zoommal készült)
Nagy Feró szégyellősen elbújt a gádorosi pecsétdobozka mögé
Visszafelé ballagtam már a Bajcsy-Zsilinszky úton, amikor egy kertkapu melletti padon üldögélő idősebb hölgykoszorúból az egyik odaszólt nekem: hogy van az, hogy félórája elballagtam előttük jobbra, most meg visszafelé, balra megyek? Talán a ser hatására, talán azért mert kihallottam a hangjából egy cseppnyi vidám kötözködést, én is humorosra vettem a figurát és közöltem, hogy én kocsmatúrán vagyok és célom, hogy az Alföldi Kéktúra mentén minden faluban betérjek egy kocsma jellegű műintézménybe egy sörre! Azt látom a pocakján is! – jött azonnal a válasz, és aztán itt is leragadtam pár perc beszélgetésre.
Gádoros határából egy kb. 5 km hosszú aszfaltút vezet át Eperjesre, végigtalpaltam rajta, persze a faluközpontban nyitva volt a kocsma, ahol nem lett volna szükséges pecsételnem (hiszen ezt Gádoroson már megejtettem), de azzal a kifogással, hogy fel kell töltenem a vízkészletem, ide is betértem. Pecsételtem, itt a változatosság kedvéért egy fél lityis fröccsöt töltöttem magamba, amikor egy helyi lakos odalépett hozzám, hogy van-e már szállásom? Már öt óra felé járt az idő, a falu után akartam sátorozni, de addig még legalább egy órai út állt előttem. Csak ráböktem a hátizsákra szíjazott sátorra, és mondtam, hogy én olyan vagyok, mint a csiga, nem csak a sebességem tekintetében, de én is a hátamon hordom a házam! Viszont az urat nehezen lehetett leszerelni, ki is bökte, hogy a faluvégi horgásztónál nem csak panzió van, de sátorozni is lehet! Erősen megfontolandó ajánlat volt, mert jólesett volna egy zuhanyozás már a palackból való mosakodás helyett, de amit ma nem teszek meg, azt holnap kell majd legyalogolnom, és minél korábban szerettem volna beérni Szarvasra!
Amikor a kocsmából továbbindultam, még nem döntöttem el, hogy hol sátorozok éjszaka, a faluvégen a bekerített tó a füves partjával ráadásul meg is tetszett, amikor megnéztem, de Szarvas az fontosabb! Döntöttem: továbbmentem. Nagyjából órás menettel értem el azt a helyet, amit még hadidoki oldalán néztem ki magamnak egy fényképen, a Google Earth légifelvételein pedig ellenőriztem: a pusztaság közepén a nyílegyenes földút egy kis erdőfolt nyugati oldalán haladt el, és pedig a széltől védett keleti felén ütöttem fel a sátram, ahol a sűrűn járt úton haladók sem vehettek észre.
Eperjesen a kocsma a kéktúra pecsételőhely
Eperjes római katolikus temploma
Horgásztó a faluvégen. Itt is sátorozhattam volna.
Öntözőcsatorna partján vezető földúton a kiszemelt erdőfolt felé
Vacsora után a térképen alaposan végignéztem a következő napi menetet, aztán egy kis zenehallgatás következett, most is Jarre-tól a megunhatatlan Kinai koncert volt a menü. Ezen a napon is kilenc óra felé tettem el magam másnapra.
Felkelt a telihold (ezt a sátorból fényképeztem)
Szokás szerint most is közzéteszem a napi menetem trekkjét:
- Trekk -
