Ide várok mindenkit, aki érdklődik az angolszász kultúra ezen nem elhanyagolható szegmense iránt.
Ha angolos stílusú kertre vágysz, esetleg már meg is valósítottad, kezdő avagy profi kertészkedő vagy, ha utazásaidból fényképeidet szeretnéd megosztani velünk, vagy ha csak van egy jó linked, amit megnézére ajánlasz mindenkinek e témában - itt a helyed!
Szerintem azt idővel mindenki jó eséllyel kinövi, de pontosan ugyanez a vonzerő kerít hatalmába, amikor meglátok egy középkori 'cottage'-ot, amihez már volt szerencsém párszor, és minden alkalommal pontosan meg tudod mondani, hogy 'pont ilyen'... Gondolom, tudod, miről beszélek... ~:-]
Hmm, érdekes... Egy újonnan épültben messze nincs meg az a hangulat, nem érzed úgy magad benne, mint egy sok vihart látott, sok évszázadot megért, rengeteg ember által lakott épületben, és talán ez is hozzáadódik az ódon kastélyok atmoszférájához csakúgy, mint a történelem. És most nem konkrétan a szellemjárásra gondoltam. ;-)
Hat ez nem almodozas. . .hanem erzes. Valami vonz Angliahoz, a regihez, de nem erzem, hogy valami fouri hely vonz. . . lehet, nem szobalany, de nem fouri, az biztos. Bar regebben nagyon szerettem volna kiralykisasszony lenni - de elmult :))!
A regi kastelyok, a kovek, a hatalmas meretek, a sulyuk. . .hihetetlen erzest keltenek bennem.
Na, ne is mondd, nem vagyok valami ezo-nyúédzs rajongó, de épp ma keresgéltem ilyen-olyan növényeket, amiknek rendre a származási helye is fel volt tüntetve, és ellenállhatatlanul vonz az Államok délre eső, mocsaras-párás régiójában zöldellő fák-növények szinte mindegyike, csúnyán gyanús ez nekem, pedig hát mi a fenétől...
És persze az angliai kastélyok: Minél középkoribb és gótikusabb, annál jobb! :-)) Azért lehet őket némi modern komforttal is tuningolni, persze kellő odafigyeléssel, ld. a magánkézben levő, lakott, otthonnak is használatos kastélyok (másik példa, Loire-völgy...). csak hát ami nem magánkézben van, azt az English Heritage' kezeli, méghozzá nem is olyan rosszul, de sajnos a romokat még nekik sincs oylan vastag pénztárcájuk, hogy újjáépíthessék - pedig talán többet érne és úgy érzem, a korhű, teljes helyreállítás messze nem történelemhamisítás. Szerinted?
Imadom ezeket a kastelyokat - szivesen elnek egyben, bar tudom, hihetetlenul kenyelmetlenek a mai szemmel nezve. . .de legalabb egy rovid ideig. . . Nagyon vonz valami hozzajuk. . .lehet, hogy szobalany voltam a 15. szazadban valamelyik skociai kastelyben???
Nóra, a filmes leírásod simán beleillene egy igazi Terry Gilliam-animációba, vagyis ez alapján eléggé jó kis film lehet! ~:-D
Kertészke: szóval nálad még színeket is találni, hűha! Csatlakozom Astilbe-hez, a vizes pillanatkép nagyon jól sikerült! :-) Itt csonttá fagyott minden, deres-zúzmarás, de csak félig havas a kert, azért ez segít valamit...
Bysz: ha átformálási szándékkal rád (építő)köveket bíznék, abból biztosan valami nagyformátumú alkotás sülne ki, az tuti, elnézve, mit raktál már le az asztalra (pardon, a kertbe) eddig is... ;-P
Astilbe: Nos, akkor néhány köves képecske, igazi kövek, igazi romokkal ;-)) (Newark és Caerlaverock), a lelőhelyük pedig a következő: http://www.castlexplorer.co.uk/maps.php Egyébként azért is jók a kissé provokatív képek, mert nehéz elmenni mellettük szó nélkül, én meg alapvetően kíváncsi vagyok, kinek mi tetszik és hol húzódik a határ. ;-)
Kicsit off, de azért leírom, mi jutott eszembe a képedről. Van benne valami hasonlóan valószerűtlen, mint egyik kedvenc filmemben. Ez a Szanatórium a homokórához c. lengyel film. Pl. egy jelenet: egy ember tűzoltósisakban bemászik egy ágy alá, szájába nyomnak egy kanál lekvárt, majd tovább kúszik ismeretlen tájak felé. Hamarosan nagy, nyüzsgő tömegbe jut. Valami ilyesmi, elég régen láttam, de megvan videón. Szerintem egyébként gyönyörű film. A kert mégse kéne.
Ágicza, nekem sem tetszik a szobrokkal, építményekkel bővelkedő kert, még az igazi nagy angol kertekben sem a kedvenceim a műgörög templomok és remetelakok. A szobrok közül a moderneket szeretem, de kőből-no meg a szép nagy köveket:-))
És egyre inkább vonzódom a nagy tágas terekhez, talán amiatt is, hogy napközben zsúfolt városban kell léteznem.
Nálunk ma -11 volt és megmaradt a szép fehér hó, mutatok képet a saját kertemről és kettőt a barátnőméről:
A linkeket nem kommentálom, mert még nem volt időm megnézni, de a kép ... hát huhh :) Mindenkinek más az ízlése, nekem ez A rémálom :) Női szobrok meg sellő a romok előterében, mindenhol kaotikusan évelők meg valami híd-féleség vagy mi, iszonyú :)
Nekem erről egy első látásra elhanyagolt és elhagyatott, de második látásra talán mégsem annyira elhanyagolt, csak talán elhagyatott angol kert jön be, a kertész talán tavalyelőtt fulladhatott bele a tóba, amikor a női szobrot tisztogatta :))))) Vegyesek az érzelmeim, de talán pont ez a célja az egésznek :)
Én általában nem szeretem a mű dolgokat. Semmiképpen nem építenék mű-romot.
Ezt a kertet el tudnám képzelni egy mesefilm díszleteként, a filmet nézve szívesen oda is képzelném magam, de igazából nem szeretnék ott lakni. Zavarnának az embereket ábrázoló szobrok is. Csak azokat a tárgyakat szeretem a kertben, aminek funkciója is van, az viszont legyen nemes anyagból, szépen kidolgozva, esetleg lehet kicsit díszes is, de csak ha nem rontja a használhatóságot és a karbantarthatóságot.
De hát én valószínűleg az átlagnál földhöz ragadtabb vagyok, az egyetlen kerti lámpánk is a komposztkupacot világítja meg.
De kétségtelenül megvan benne az az őskáosz szerű hangulat, meg minden, amit írsz róla, csak nem tudnék együtt élni vele.
Eddig még nekünk se ment tönkre egy növényünk se, de még ne kiabáljuk el. Egy egész tél viszonylatában néhány -13 fokos éjszaka még nem sok. Nagy megpróbáltatás lehet még az esetleges bőséges téli csapadék is. Még él a Helleborus lividus is. Kapott némi lombot a tövére.
A linkek 'csak' a szokásosak, a Skóciás viszont tájképes-utazós, amit nem nagyon szoktam bepakolászni. A képre visszatérve: amikor először megláttam sok megás méretben, nagy felbontásban, hanyatt estem tőle, és nagyon ingadoztam, hogy a kerti építményest díszítsem-e vele, vitaindítónak, aztán mégis itt ragadt. Van benne valami megfoghatatalanul ős-káosz -szerű, romlatlan -és mégis pusztuló- szépség, és éppen súrolja a giccs határát, egyszóval teljesen századelős-dekadens a hangulata. Éppen milyen kedvem van, úgy nézek rá, de még mindig tetszik - már csak a vizes témából kifolyólag is. ;-) Tényleg, ki hogy van az ilyen típusú szobrokkal és kerti díszekkel? Ha a helyi építési osztály engedné, hogyan viszonyulnátok ilyen gótikus vagy akármilyen más stílusú mű-romokhoz a kertben?
A hideg meg: azt hiszem, ugyanolyan jégveremben lakunk mindketten, ez van... :-/ Viszont a kint hagyott és kiültetett ezéves Thompson magoncok kiválóan viselik a megpróbáltatásokat, le a kalappal előttük: ami itt megmarad, az a túlélő típusba tartozik. ;-P Az idei ültetésű cserjék tövét viszont jó vastagon bemulcsoltam, biztos, ami biztos.
:-)) Jót vigyorogtam, ez már nagyon-nagyon kellett, köszi!!! :-D Szóval inkább ízlés- és stílusformálási szándékkal, szerintem jó példákkal és ötletekkel próbálok előhozakodni, hogy lássuk, így is lehet kertet kialakítani, és szerintem mindez inkább építő jelleggel bír, mint lélekrombolással. ;-P A hapcihológus helyett meg egy kis kerti szöszölés mindig jól jön... Mármint ha nincs minden csonttá fagyva.
Egyébként múlt szombat hajnalban -13 C°-ban próbálgattam lekaparászni a fél centis jeget-deret a szélvédőről, hogy el tudjak indulni... szóval itt sem fenékig tejfel, mint ugye egyeseknél ott lenn, a déli végeken. ;-P Te mérted, mi volt nálatok az idei rekord minimum?
Te egy lélekromboló vagy. Amikor az ember lánya azt hiszi, hogy a kertje kezd szép lenni, akkor jössz Te, és vegy beraksz néhány képet a sajátodból, vagy beteszel pár linket, és kénytelenek vagyunk rájönni, hogy sehol sem vagyunk. Tudod Te, hogy ez milyen lélekölő? Kifizeted majd a pszichológust, ha lelki beteg leszek miattad? ;D
Hm, pedig azt hittem, valami nagyon extrát tudhat ez a hunyor, hogy teletetés dacára vállaltad be... Még a kezdet kezdetén vettem szagos hunyort (Helleborus foetidus), de következő tavaszra nyoma sem maradt, pedig elvileg z6, és takarva volt, igaz, a leghidegebb részre, a patakpartra tettem, ráadásul késő ősszel - talán nem volt ideje begyökeresedni.
A macerásabbakat most már csak tavaszi ültetéssel vállalom, így is cidrizek néha, az őszi ültetésű fák hogy fogják bírni a telet....
Volt valami fajtanév is a céduláján, azt sajnos elkutyultam és a nevet elfelejtettem. Annak idején utánakerestem, és elszomorodtam. Hirtelen felindulásból vettem a gödöllői csomagküldőnél.
