Egyébként meg ízlések és pofonok. Mindenki úgy éli az életét, ahogy szereti, vagy ahogy tudja. van aki vallásos, van aki nem szereti a pizzát és van aki felpattan a szobabringára. Nem tudom, hogy ez miért baj, és miért kell ezen gúnyolódni.
Abban a pillanatban, amikor valaki azt hiszi magáról, hogy csak az ő elgondolása, módszere helyes, az ő véleménye az igaz, akkor már baj van szerintem.
Én nem vagyok túrakerékpáros, nem úgy, mint Ti. De attól még nem kell kigúnyolni, ugye?
Nem görgő lesz, nincs hozzá elég helyem. A bringával együtt 180cm a helyigény, ehhez nincs elég helyem. Szobabringa marad, vagy a mostani, vagy egy eggyel újabb. jobb.
jól teszed fentieket.. lentiekhez meg annyit tenéék hozzá, hogy tacx-om van, de elérik hamar a műa. elemek zöme rajta és porlad-törik, ezért a Dekában kapható asszem b-Twines másolata jobb -azt vedd
A munkahelyemről a Mol-Bubival fogok hazajárni. A táv nem több, mint 5 km., de aki tekert már a Bubival, az tudja, hogy ez is lehet nehéz. Interval is lesz benne, mert az út első szakasza lejtmenet, de vannak közlekedési lámpák, ahol esetenként újra fel kell majd gyorsulni utazósebességre, aztán van egy viszonylag sík második fél, ahol meg a határaimat szoktam feszegetni.
Aztán 7végenként, amikor csak lehet bringa. Nem messze lakom a Margit szigettől, amit tavaly nagyon jól megcsináltak, tavaly még tükörsima volt a Szigeten átvezető aszfalt. A két híd között 2,6km, tehát egy kör 5,2km. És ebből lehet akár 10-et is. Tavaly sikerült 26km/h-s átlagot mennem egy másfél órás edzésen belül. Ez ugyan nem készít fel egy több napos kirándulásra, de valami alapot ad.
Sajnos a szobabicajom most éppen invalidus, elég régi már, lehet, hogy gyorsan lecserélem és aztán rossz időben is lehet nyomatni. Jobb lenne egy edzőgörgő, amit rákötök a netre és online túrázgatok itt-ott, mondjuk a Zwift-en. Tudom, hogy ezek nem olyanok, mint a szabadtéri bringázás. de elég sokat segítenek.
Egy ismerősöm most pont egy ilyen görgővel valami "FTP" növelő edzést csinál.
Mondjuk ő inkább a nagyatádi extrememan ironman versenyre készül.
Köszi a jól megszervezett találkozót, az ellátmányt, az infrastruktúrát, mindent.
Örülök, hogy személyesen is találkozhattam Veled, illetve azokkal, akik ott voltak.
Benneteket hallgatva úgy éreztem magam, mint aki áll a hegy aljában és távcsövön nézi azokat, akik már feljutottak a tetőre. Azt érzem, hogy sosem fogok olyan magasságokba eljutni.
De aztán elteszem a távcsövet és előrenézve a felvezető ösvényre koncentrálok és el kezdem a lépkedést. Aztán meglátjuk, hogy hova jutok. :-)
Egyrészt csatlakozom Tiklihez. Másrészt tegnap érdeklődtetek a pihenőkormány megoldásom iránt. Nem teszem fel az összes képet, először ugye kipróbáltam milyen magasságban a legkényelmesebb a felfekvés, aztán gyártottam. Közben persze a 3D nyomtatóval is próbálkoztunk, de az első nagyobb döccenőnél letört, talán egy üvegszövet-műgyanta erősítés segítene.
Ha gyalog tudsz 30/1000-et nyomni, akkor biciklivel is meg tudod csinálni a 100/1000-et. Legalábbis a kondícióval nincs gond... Ebben biztos vagyok.
Nekem a 100/1000 afféle ökölszabály, amivel a durva tervezést szoktam végezni.
Én néha csomagos biciklivel is be szoktam nézni terepre, ami ismét más tervezést igényel, mint a tiszta aszfalt. Itt ugyanis a felszedett szintet nem mindig tudod visszanyerni a guruláskor. Sőt engem néha a rossz úton való gurulás szokott "kikészíteni".
Mindemellett a valós túrán rengeteget szöszöl az ember egy csomó mindennel, ami viszi az időt. Az akku töltéstől elkezdve, a hol van a szappan a táskában... Ezt is érdemes figyelembe venni, az időjárásról nem is beszélve...
Nem is a teljesítményhajhászás a cél, nekem inkább a felfedezés és némi zarándoklat-élmény is. De azért jobb, ha az ember ismeri a képességeit, mert adott időre kell betervezni az útvonalat.
(Gyalog pl. tudom, hogy kb. 30km/1000m szint fölött ne tervezzek hátizsákos túrát, mert utána az ízületeim bánják.)
A kerékpártúrázóknak is van legalább két szélsőértéke. Az egyik, aki képes arra, hogy nagy csomagokkal, napi 100+ kilométereket tekerjen hegyen, völgyön, kereszutül sok napig. Meg van, aki nem. :-)
Amit Józsi leírt nagypapás teljesítménynek, az pl. nekem még erősen utópisztikus. Én azt a tempót nem élvezném, az komoly megpróbáltatás lenne.
Nyilván velem van a baj, hiszen, aki kerépárral akar túrázni, annak rendelkeznie kell egy jó adag erőnlét/állóképesség kombóval és nem szabad rendelkeznie 32.54-es testömegindexxel.
Két szélsőértéke van a kerékpártúrának. Az egyik a klasszikus: bepakoljuk a méretes zsákokat, táskákat, együtt vagyunk, jól érezzük magunkat együtt, beterveztük miket fogunk megnézni, hol fogunk csobbanni, vagy egész nap a parton feküdni, miket eszünk, hol lesz olyan, hogy a kényelmesebbek maradnak ebédet főzni, míg a többiek felsprintelnek valahová szétnézni, komolyabb szervezés esetén még jó fej helybeliekkel ( érdekes csoportokkal) is leszerveznek egy-egy találkozót. Ilyenkor a biciklizés voltaképp csak áttelepülés egyik szálláshelyről a másikra, nem is feltétlen egy csoportban. Két személyes csoportban ez kicsit másképp megy, hát még ha szerelmi szál is bonyolítja, egyszemélyes útnál esetleg nagyobb szerepet kapnak a spontán találkozók a helybeliekkel. ( Kocsmák, pubok.)
A másik amikor voltaképp egy több napos ( hetes) versenyt teker az ember, minimális felszereléssel, csapatban saját csapat, egyedül önmaga ellen. Ha előre rögzített szálláshelyek vannak, akkor az idő a tét, ha nincsenek, akkor a napi táv. (Persze azért a lehetséges kempingek, vadkempinghelyek (Ezeket a google maps szépen megmutatja) azért beleszólhatnak a napi távokba.
Meg szó volt még valamiről, ami itt egy kissé off, tehát inkább csak nyilvános mail. 