Ugyancsak 1920-ban, január 9-én jelent meg a Tudja ön, mi az a gajdesz? című cikk, amely Anatole France-t számszakilag talán pontos mértékkel, de kevés ízléssel (merő sértegetésből) „agg félzsidó”-nak titulálja, és a február 20-i számban olvasható az Óvatos hősiesség, amely így kezdődik: „Szóról-szóra ezeket írja a Zsidó Szemle február 13-i (magyarul: 5680 tebeth 24-i) száma”. Arany Zsuzsanna mértéktartó, de általában megalapozottnak látszó ítéletei szerint mindezeket Kosztolányi írta.
Peter Neubauer osztrák holokauszttúlélőként érkezett Amerikába, majd rövid idő alatt az amerikai pszichológia legnagyobbjai közé küzdötte fel magát. Sigmund Freud lányával, Annával jó kapcsolatot ápolt, vele beszélt először arról az ötletéről, hogy ha szétválasztanának örökbe adásra szánt egypetéjű ikerpárokat, és más-más környezetben élő családoknál helyeznél el őket, egyszer és mindenkorra véget lehetne vetni az öröklés-környezet vitának. Bár ismerői szerint ez ma szörnyűen hangzik, az ötvenes-hatvanas években, a pszichológia aranykorában meg sem fordult senki fejében, hogy problémás lenne, sőt óriási lehetőségként élték meg.
Neubauer 2008-ban meghalt, a kutatáshoz tartozó anyagokat pedig a Yale Egyetem archívumában helyeztette el: 68 doboznyi iratot, filmet és kazettát tárolnak máig az egyetemen, épp csak 2066-ig titkosították az egészet, az anyagokhoz pedig kizárólag a Jewish Board of Family and Children's Services írásos engedélyével lehet hozzáférni. Bár a filmben bemutatott jelenetben Davidnek még nem sikerült engedélyt kapnia, a stáblista előtti feliratból kiderül, azóta az érintettek belenézhettek a 12 ezer oldalnyi dokumentumhalomba.
Amerikából kértek fel, Bécsen keresztül, mert az az ügyvédi iroda, amelyiknek akkoriban bedolgoztam, komoly külföldi kapcsolatokkal rendelkezett, viszont ők egyáltalán nem foglalkoztak büntetővel. A fiatal amerikai a Gyorskocsi utcában ült, tizenkilenced magával. Csupa magyar fehérgalléros bűnöző, köztük valaki, aki egy szót sem tudott magyarul, viszont csak kóser ételt eszik. Először ezt kellett elintéznem neki. Én voltam az egyetlen kapaszkodó számára. Ekkor éreztem meg, hogy milyen fontos az ügyvéd-ügyfél bizalom. Barátok nem lettünk, de érezte, hogy ha valaki, akkor én megvédem őt. Eleinte reménytelen volt, hogy ki tudom-e hozni az előzetesből. Az első tárgyalás előtt félénken megkérdezte, hogy kivasalnám-e az ingét, mert nem akart rendetlenül megjelenni a bíróságon. Szerinted mit válaszoltam neki?
