Kohász Kéktúra Ózd-Diósgyőr
Dédestapolcsányt választottam bázisnak ehhez a túrához, amelynek közel 60 kilométerét két részre osztottam.
Első napon Dédes-Diós., második napon Ózd-Dédes etapot terveztem, többé-kevésbé sikerült is...
1. túra Dédest.-Diósgyőr
Jó kis tükörtojásos reggeli után fél 9 körül indultam el Dédestapolcsány Aranykehely fogadóból Mályinka felé a kéktúráról mindenki által jól ismert aszfaltúton. Borús idő volt, lógott az eső lába, de kifejezetten örültem neki, túrára éppen ideális volt ez így. Mályinka hamar feltűnt, és az első bélyegző amit a Sanyi kocsmában beütöttem egy Kohász utas, saját pecsét volt, némá, ilyen is van! Királyság!
No, de ami ezután következett Szentlélekig arra egyáltalán nem voltam felkészülve, el is vitte a 9 órásra tervezett túratervemet már az első 6-7 kilométeren...
1. felhőben a Bükk
2. saját Kohászos bélyegző Sanyinál
3. Mályinka, kitűnő jelzettség végig az úton
Mályinka szélén durva emelkedő, ez még O.K., de az már nem hogy a szó legszorosabb értelmében fülig érő gaz-és csalántengerben kellett menni 150-200 métert az erdőhatárig!
Miután ezt az akadályt feltartott kezekkel leküzdöttem jó tempóban haladtam tovább, azt hittem a bab is hús... és aztán egyszer csak jött a Csondró-völgye! Csodás völgy, gyönyörű, őserdőszerű, szurdokszerű patakmeder ez, ugyanakkor haladni nagyon nehéz benne, ráadásul aki ismer az tudja hogy simán hajlamos vagyok az átlagsebességet lebámészkodni 2 km/h alá, így aztán e kettő együttesen (nehéz terep+óvodás szintű álmélkodás) oda vezetett hogy délre értem fel a Szentléleki kolostor romjaihoz, és a turistaházhoz! Pedig Odvas-kőhöz fel sem másztam, bár az igaz hogy minden öreg fát megnéztem, mert garass azt mondta hogy kis Kohász utas fém táblát itt látott utoljára.... én sajnos egyet sem.
1.-2. a Csondró-völgyében el lehet bámészkodni
3. komolyan kellet figyelni a lábam elé, mert rengeteg volt a kis állatkákból errefelé
Időt számolgatni már nem igen mertem, bár nem is nagyon érdekelt, gondoltam majd akkor elalszom valahol Miskolcon ha minden kötél szakad... Ugyebár egy igazi férfinak legyen mindig "B" terve. Esetleg egy "C" sem árthat...
Ismét bélyegzés, kolostorromok körbecsodálása (ennek is annyi ha nem tesznek érte valamit) majd egy itt-ott erősen benőtt, de mégis jó haladást biztosító turistaúton kb egy óra alatt, jó tempóban értem le Ómassára a Jubileumi-forrás érintésével.
1. Szentléleki turistaház
2. és a kolostor romjai
3. Ómassa, szép völgyben, még mindig 480 méteren.
Megkapó Huták-völgye feeling, egyszerű kis kocsma, szép BMTSz-es bélyegző, kell ennél több?
Csak hogy nehogy jól érezzem magam aszfalt következett majdnem Lillafüredig, de ez most jól jött, lehetett haladni szépen, a völgy hangulata mesés, az Újmassai kohó érdekes, nem beszélve a kiállításról, mindenki nézze meg ha erre jár és teheti!
Lillafüreden nemrég voltunk, de amerre a Kohász út visz arra még sosem, lásd autós-gyalogos túrázás=ég és föld címszónál... Fazola Henrik és Frigyes egykori házában nagyon érdekes kohászati és vasöntési gyűjtemény tekinthető meg, ezt is érdemes felkeresni ha a Kohász kéket teljesítjük éppen.
Lillafüreden van egy érzése az embernek hogy ez már tulajdonképpen Miskolc, mindjárt ott is vagyunk... hát marhára nem!
1. Őskohó, érdemes bemenni a múzeumba is...
2. Lillafüred másképpen... a Kohász Múzeum felé menet
3. a múzeum épülete.
A Fényes-kő felé menet azt hittem menten visszafordulok, ilyen nincs! Meredek emelkedő, és miután 20 lépésenként megálltam szuszogni végül csak megnéztem az igazolófüzet szintábráját... közel 600m 230-ról. Én meg még azt hittem hogy már csak sétagalopp lesz Diósgyőrig!
Eső, köd, csúszós út, hónaljig érő dzsindzsa, mind-mind a jó haladást segítik, de végül nagy szerencsével el tudtam érni a legutolsó buszt vissza a szállás felé. Fárasztó, tanulságos, sokáig emlékezetes nap volt ez, és azt még nem is sejtettem mi vár rám másnap Ózd mellett...
Érdekesség:
kb 1méter 20 centi magas Mátyás király portré öntött vasból, itt az Újmassai kohóban készítették a XIX.században, fából(!) faragták ki a formát, majd homokformába tették, ezek után növényi olajban hűtötték le, melynek köszönhetően a fekete szín eredeti, máig nem kellett hozzányúlni, restaurálni!
Elképesztő kézi munka, és milyen szép!