Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Türelmes vagy, én egyszer tényleg kidobtam ezért egy kis ETÁ-t (a kjiszemelt vessző helyett a hüvelykujjam tövébe vágtam olyan ügyesen, hogy az ín is megsérült kissé).
Szóval van egy vágás, ami emlékeztet arra a dátumra, amikor elkezdtél érdeklődni a lágjolok iránt... Figyu, ezt beírhattad volna a naptáradba, nem kell ekkora felhajtást keríteni a dolognak. ;)
"A koppincsok annyira engem sem hoznak lázba,mellesleg ajándékok"
Na, hasonlóan voltam vele én is. A L' Eclair-rel. Ahonnan kaptam, oda köszönettel tartoztam érte, örültem neki. Amilyen volt a stafírungja (fadoboz + derékszíjtok) az is bizony megőrzésre méltóvá tette. Tehát szívesen félretettem, néha-néha használtam csak. Aztán egyszer egy olyan hülyeséget csináltam, mint még senki más: épp ez volt kézközelben és egy gagyi kvarcórában akartam elemet cserélni, mondom lepattintom vele a hátlapot. Rosszul jártam, az egyik ujjamon az utolsó percen a hajlattól végighasítottam magam vele, csak úgy lifegett egy bő két centis részen az ujjbegyem. Beletelt vagy egy hónapba az okulásom mindezen és mindmáig megvan a nyoma.
Ekkor volt, hogy rohadtul megharagudtam erre a bicskámra és először ki akartam hajítani. Aztán persze volt alkalmam gondolkozni és nem tettem. Duplán is jó, hogy így döntöttem:
- Ad.1.: Megmaradt a becsülni való ajándékom. Sőt azon kiindulva, hogy már nem fogom használni, arra sarkallt, hogy minél előbb pótoljam egy sokkal jobbal. De lehetőleg hasonló fazonnal, mert a formája a szememnek kellemes. Így egyre inkább felpörgött a Laguiole-ok iránti érdeklődésem. Utólag visszagondolva, bizony ez a bicska kellett, hogy legyen, ez lett a katalizátora az ilyen irányú érdeklődéseimnek. (Így az sem csoda, hogy erősen lágjol-pártivá lettem.)
- Ad.2.: Idővel az ember belátja, hogy hülyeséget csinált, nem a hegyes-nagypengés bicska tehet a sérülésről. Sőt, még később mindez inkább csak emlék lett, jó kis családi anekdota. Majd még utána kezd olyanná válni, amikor az ember akár jót röhög az egészen. Azaz minden emlék megszépül. Így aztán mégha rossz kaland is volt, akkor is örülök, hogy megtartottam, mivel most már érzelmileg kötődöm ehhez a bicskához, a hülye történetem ellenére is kialakult egy kis kapocs azzal, hogy ez okozta ezt a rusnya heget.
Úgyhogy az értékét, illetve semmirekellőségét ismerve, mégis megalapozott döntésem volt, hogy megtartottam és őrizgetem...
Nohát, most végigolvastam az elmúlt 5-6 oldalt, az összes hsz-t. Olvasd el te is, csak hogy értsd, miről is van szó. De elég az utolsó oldal "lágjolos" beszélgetéseit elolvasnod.
Először agresszíven véded a magad igazát, aztán egy eléggé gyerekes módon magyarázkodsz, hogy a halacskás az öltönyöd zsebében volt... Lehet, hogy ott volt, de nem ez a lényeg, az ég szerelmére, el nem kezdd bizonygatni, hogy én nem voltam ott, nem láthattam, stb!
Tudod, tényleg nem szégyen, ha valamit nem tudsz 100%-ig pontosan. Nem baj, ha kérdezel, ha hozzászólsz, ha elismered a hibáidat, vagy azt, ha valamit nem tudsz. Az se baj, ha mindez lepereg rólad, az se, ha azt hiszed, hogy rosszindulatú voltam. Csak arra kérlek, tényleg gondolkozz el a válaszokon, amiket neked írnak.
Ha visszaolvasol, nem csak csesztetős válaszokat írnak neked. Viszont amikor ellentmond valaki neked, egyből támadásnak veszed.
Azt hiszem, én nem szoktalak csesztetni, épp azért, mert parttalan vitába nem szeretnék belekezdeni. Az, hogy mennyire vagy szakértő, vagy mennyire nem, nem tudom. Én nem vagyok az, csak a késeket szeretem, különösen a magyar bicskákat.
Viszont hidd el, amikor a fogalmazásod kifogásolják, annak van alapja, viszont nem minden esetben rosszindulatú ez a kifogás. Nagyon sokszor, amit írsz, egyszerűen "idegesítő", mert rengeteg a fölösleges indulat, bizonyítási kényszer, ömlengés a hozzászólásodban. Amire most válaszolok, az is ilyen jellegű. "Bizonyítottam", "nem megalapozott vád", "le lehet rólam szállni mindenkinek", stb. Ezek a kifejezések, ha hiszed, ha nem, feszültséget generálnak szinte mindenkiben. Mi lenne, ha nem vennél mindent magadra? És mi lenne, ha néha elismernéd, hogy pl oys... éltárs adott dologhoz jobban ért? Hidd el, te is nyugodtabb lennél, a légkör is változna, és többet tanulnánk a késekről, bicskákról, nem kellene állandóan a magunk igazát bizonyítgatni.
A "halacskás" már az első képek készítésénél is megvolt,csak az benne volt az öltöny zsebemben és kimaradt a fényképről,egyébként tényleg köszönöm a szakértő hozzászólásodat.
A koppincsok annyira engem sem hoznak lázba,mellesleg ajándékok és ebből kifolyólag nem reklamálhattam hogy miért ilyet kaptam, de mivel szuvenír így örülök ezeknek is,de nagyon jók egy horgászatkor,mert nem sajnálom használni ezeket,jól megéleztem őket szalagcsiszolón és így már használhatóak,mert a "Gyári" élük gagyi volt,amikor előszór lefényképeztem őket,nem gondoltam hogy ekkora visszhangot fog kelteni,mint gagyi, az eredetiket meg nem gondoltam hogy nem ismerik fel,bár az is igaz hogy mobillal fényképeztem,nem biztos hogy rendesen felismerhetőek voltak. A mostani fényképeket igyekeztem jobb minőségűre készíteni,bár most is mondom,hogy nem tudok fényképezni,ez egy külön szakma!
Egyébként nyilván nem tudhatod, de itt a legrégebbi felbukkanásom során pont a Laguiole volt a legfőbb vesszőparipám. Sőt, épp azok alapján alakult ki az érdeklődésem a kések iránt.
Első blikkre egy teljesen ugyanilyen L'Eclair alapján, aminek érezvén és belátván az eredetazonosságának hiányát, arra hajtottam magam, hogy jobbat szerezzek. De azt csakis a téma minél jobb megismerése alapján. Lett is En Aubrac-om (de elégedetlen voltam vele - mára azonban már új gazdájának úgy hiszem, hogy örömére szolgál) aztán Forge de Laguiole sommelier késem és számomra e téren a beteljesedést egy dugóhúzós Calmels okozta. (Azóta már nem kívánok többet beszerezni (habár egy extra díszítésű, zarándok-kagylós Honoré Durand még jó lenne) , de kedvelt témám maradt a Laguiole és szívesen olvasgatok utána.
Ja, mindezen folyamat során valami hihetetlen mennyiségű Laguiole-t igyekeztem megnézni, próbálgatni és ezek között nemcsak a távol-keletiek, hanem sokszor a közepes nevű francia kések is förtelmesek tudtak lenni. (Sőt, keletiek között voltak jobbak tőlük.)
Egyszer egy nagyon érdekes oldalt láttam, ahol egy német késgyűjtő minősítési rangsorba helyezte a különböző, ismertebb Laguoile nevű gyártmányokat. (Örömödre szolgálhat, hogy a Fontenille Pataud az élbolyban volt.)
Én csak úgy rávágtam, hogy a fele. Ezzel a témával nálam is betalált, eléggé kedvelem a francia késeket, még ha nem is tudok hirtelen leszaladni a madaras teszkóba néhány En Aubrac-ért.
Ellenben nem a fele, hanem kétharmada. (És a maradék kettőről pedig Ő állított nem létező beütő feliratot - de bocsánatosan, mindössze olvasási készség okán.)
Igen, ezek közül kettő rajta volt. A kettő Fontenille Pataud. Azokra mondtam, hogy thiers-iek. De Te meg azokra írtad, hogy "Gielle mester készítette" - én ennek alapján állítottam, hogy ha "Gielle" beütője lenne, az nem lehetne eredeti Fontenille Pataud, mert az közismerten Gilles. De utóbb úgy látszik, hogy az olvasással volt gond.
És még valami: akkor még nem voltak En Aubrac-jaid. Most hirtelen azok is vannak, ezek valóban totál autentikusak.
De az akkori képen virított még egy pár egyéb is, azokat tiszta szívvel minősítettem, jórészt ismerem az olyanokat.
Hát ezzel én is, vagy tán mégsem? Követeljük, hogy holnaptól minden magyar kézműves vegye fel a termékpalettájára a Laguiole tipusú bicskákat! Csak vicceltem! Minden valamirevaló magyar késkészítő megpróbál egy darabot beleadni magából a kései stílusába, díszítésébe, mert így felismerhető a keze nyoma! És ezt sokan szeretjük. Meg aztán van választási lehetőség, nem kell egy készítőnél leragadni.
(Gielle mester pedig nincs, nem is volt. Ha az van írva az eredetidként ismert Fontenille Pataud-ra, akkor az is koppintott. Mint ahogy a nyitószemölcsös is. És a L'Eclair is. És a német is.)
Dugóhúzó minek egy bicskára amikor más módszerek is vannk a nyitásra:
https://www.youtube.com/watch?v=ckoKeeq8VR0
És ha már bicska van akkor sört simán lehet vele nyitni:
Székely fiú hazaérkezik Budapestről, visz az apjának egy dobozos sört. Apja elveszi a sört, előkapja a bicskáját, és kezdi bontani a dobozt, mire a fiú rászól: - De idősapám! Itt ez a kallantyú. Arra való, hogy az ember meghúzza, és ki van nyitva a doboz. - Na, igen! Annak, akinek nincsen bicskája!
zzal kezdtem. De tessék, ezen a képen a fele gagyi:
