Nem tudom, mire vonatkozik a hozzászólásod, de 2014 júliusában 3 napot töltöttem a Bükkben, szokásom szerint teljesen szabadon éjszakázva. Lehet, hogy véletlen, de senkit nem zavartam, senki nem zavart. Azóta is évente kétszer, háromszor járok egy-egy hasonló túrát az ország más-más szegletébe, de máig nem volt semmi gondom a vadkempingezéssel.
Bánkúton lehet találni szobát is, de sátorozni is lehet a környéken. Sátoroztam arra felé én is régebben. A sátorozás nagyobb élményt rejt magában, a panzió viszont jóval kényelmesebb. Te döntesz.
Az elmúlt 15 évben egyszer volt afférom éjszakai táborozáson, az is egy kempingben. Kerülöm is azóta az ilyen veszélyes helyeket! :-)
Igen, találkoztam velük én is minden oszlopon. De nekem ez a Odvaskő megoldás tetszett nagyon. Bár ne legyen igazunk, de tényleg rengeteg eltévedést fog okozni a felkészületlen csak a táblákra hagyatkozás.
Az irány az jó. De hogy pl. az Odvaskőhöz, meg annak barlangszállásához nem a kék jelzés megy, hanem a K+, az már legyen az arra járó gondja. Még szerencse hogy a Bükki Srácok laminált tacepaója ott van minden oszlopon.
Elképesztő hogy mik vannak kint, olyan szinten megtévesztő szinte mindegyik amit a Bükkben láttam hogy a legjobb lenne minél hamarabb összegyűjteni őket, mert így rengeteg eltévedést fognak okozni!
Javítgatni akarják őket, de az égvilágon semmi értelme, nincs köztük csak mutatóban egy-két jó felirat. Nem tábla, csak felirat!
A Bükkben az a pici szerencséje a turistáknak hogy ott van alattuk (mindegyik alatt) a felhívás hogy ezek nem jók, térkép és GPS után tájékozódjanak aki teheti.
Inkább HEV topiktárs javaslatát fogadd meg. 15 év alatt nagyot változott a világ, és ha a BNP-nél is azt mondták hogy kemény az ottani őrük, akkor inkább ne. (Pláne meg hogy beszéltél is már velük.) Célszerűbb reggel Bánkútról startolni, mert víz csak ott van (járjál utána hogy hogyan jutsz hozzá, mert ellentmondásosak a hírek!) és Bélapátfalváig nincs víznyerőhely.
Dédestapolcsány-Bánkút kb 9 km, és szinte végig felfelé 900 méterig, közte a Dédesvárral ami nem piskóta! Nekem ez az út bámészkodva, kényelmesen simán 4 óra így felfelé...
Ráadásul maga a várrom egy kis kitérő, de ha már ott vagytok érdemes megtenni. Szép a kilátás innen is:
1. a Mályinka felé vezető műúton, kék nyíllal jelöltem a Bálványt Bánkút mellett, oda kell felmászni.
2. kilátás Dédesvárból (csak részlet)
3. a várrom
Szerintem érdemes tényleg Bánkút környékén, mondhatni a csúcson aludni, akár szálláson, akár sátorban. Így jutna időtök a Petőfi-kilátóra is, pár napja voltam, felújították, a kilátás pedig csodás!
Én a turistaházat választanám (Fehér Sas) de a Síház is jó döntés, ott ha jól tudom hálózsákod kell is hogy legyen, úgy nagyon olcsó, talán 1500 huf egy éjszaka?
a síház és a turistaház
Ha mégis mindenképpen sátorozni szeretnél, és nem a "főútvonalon" akkor van még egy javaslatom:
A Bánkúti turistaháztól kb 200 méterre lévő hatalmas rét, amely aljában a Csurgói erdészház bújik meg.
A turistaháztól jobbra indulva egy széles szekérúton hamar megtaláljátok, több hektár nagyságú tisztás. Ott találhattok könnyedén alkalmas helyet, félreeső részeken is, ráadásul szép kilátással. Ott jöttem le a kilátóból, ezért tudom... :-)
Ez lenne az:
a turistaház kb a fenyőktől nem látszik, a képek a kilátóból készültek (nyilvánvalóan) :-)
A Földmérési és Távérzékelési Intézet nyilvánossá tette a magyarországi vízszintes és magassági alapponthálózatok interaktív, térképes adatbázisát.
Bejelentkezés után állapotjelentések, fényképek adhatók le a az egyes földmérési pontokról.
.KML kiterjesztéssel is letölthetők a pontok. A koordinátákat csak ezután tudjuk leolvasni, mégpedig csak bizonyos pontossággal, hiszen valamennyi pont koordináta-jellegű adata kereskedelmi termék.
(Csak azért raktam be ezt a hivatkozást, mert az utóbbi napokban volt néhány geodéziával kapcsolatos kérdés. A Kéktúrák teljesítése közben is érdekes lehet megfigyelni ezen állami tulajdonú "pontjelek" aktuális állapotát.)
A geodéziai (földmérési) pontjelölések, pontjelek az ún. (magassági és vízszintes) alapponthálózatok alkotóelemei, egységei. A hálózatok, vonatkoztatási rendszerek célja a pontos geodéziai, topográfiai és kartográfiai mérések lehetővé tétele, elősegítése vagy a terep jellemző pontjainak megjelölése. Ugyanűgy pontjel lehet egy facövek, mint egy háromszögelt kilátó. A hálózatokat és magukat a ponjelöléseket is osztályozzák: felső- és alsórendű hálózatok, ideiglenes és állandó pontjelek, mint ahogy maga a geodézia is felső- illetve alsó geodéziából áll. De ez ez hosszú történet.
Áh, annyira bosszankodtam a járdahelyzet miatt, hogy csak követtem a jelet. :)
Közben azóta megírtam a következő etapról a beszámolót, mindössze másfél hónap késéssel:
Pest Megyei Piros: Ócsa – Csévharaszt – Hosszúberek-Péteri vm.
Kezdem megszokni, hogy a PMP-re eljutás nálam úgy kezdődik, hogy lekésem a kinézett vonatot és elvesztek egy órát a túrázásra rendelkezésre álló időből. Ma is ez történik: későn, de legalább a bevásárlást letudva szállok le Ócsán az alig néhány utassal Lajosmizse felé zötyögő vonatról. Szerencsére a napnak ebben a szakában nyitva tart a pénztár, és nem akadnak fent azon, hogy bélyegzést kérek a füzetbe. A Bolyai Jánosnak emléket állító kis parkot megnézve sétálok be a piros sávhoz, majd ezt követve ki az Árpád-kori, román stílusú, de már gótikus jegyeket is mutató templomhoz. A belépő mellé egyedüli látogatóként személyre szóló idegenvezetést is kapok. Ebből csak egy érdekességet szeretnék idézni: a templomot a premontreiek építtették, hathatós királyi támogatással, és mindenki hozta a saját építőmesterét (láthatóan hétszáz-nyolcszáz évvel ezelőtt sem mentek másként a dolgok). Így történt, hogy egyes boltívek még román, mások azonban már gótikus stílusban épültek. Természetesen ennél sokkal többről esett szó, a kőzsalus építési technikától a törökök által beépített Korán-tartón át addig, hogy miként került a reformátusokhoz az épület, és mi lett a templom melletti kolostor sorsa. Ezekért azonban már érdemes elmenni Ócsára és megnézni saját szemmel. A templom mellett tájház áll, az udvaron esküvőre (ahhoz kapcsolódó fotózásra) készülnek népviseletbe öltözött fiatalok. A bejáratnál régi, kopott iránytábla mutatja, hogy milyen jelzéseken merre lehet túrázni – a piroson a csévharaszti ősborókást emelték ki, mint következő úticélt. Elindulok a napsütésben, a mai napon az időjárásra egy szavam sem lehet, szép, tavaszi napot fogok ki. Felújítás alatt álló piros és zöld sáv jelzések (pontosabban az ezzel járó sok fehér jelzésalap) vezetnek a műemlék pincesor felé. Elsétálok a nádtetős, külső szemlélő számára is láthatóan használatban lévő pincék között, ki Ócsáról egy domb lapos, hosszú hátán. A bokrokon túl személyvonat halad Budapest felé, a kocsik teteje alig kandikál ki a növényzet fölött.
Árnyat adó erdősáv mellé térek, majd el is hagyom, keletre kanyarodva. Az egykori Ócsai szőlők vasúti megállóhely közelében keresztezem a vasútvonalat, az Ócsa – Inárcs országúton fordulok az előbbi felé. Nem sokkal később ezt elhagyom, széles szekérút vezet erdők, tanyák között az M5-ös autópálya felé. Egy kanyarban kutyák ugatnak meg dühösen, a kerítésen csak a jóakarat tartja őket belül. Szerencsére nem óhajtanak sokáig foglalkozni velem, és az engem itt megelőző kerékpárossal sem. Hamarosan felüljárón keresztezem az autópályát, utána vadonatúj jelzések térítenek a térképen szereplő nyomvonalhoz képest új nyomvonalra. Nyiladékban futó, széles, poros-homokos utak vezetnek keresztül az erdőn. Csend van, elhalkultak a madarak, csak néhány álmos rovar kóvályog körülöttem a levegőben. A zöld jelzés egy kanyarban észrevétlenül kicsatlakozik Újlengyel felé, csak azt veszem észre, hogy az eddigi kettő fehér alap helyett csak egyet festettek. Elérem a gombosi vadászházat, előtte nagy halom autógumi emelkedik az út szélén. Valami jelentősége biztosan van. Odébb a Testvériség III. földgázvezeték nyiladékát keresztezem, majd új telepítésű fiatalos mellett battyogok, figyelve a Ferihegyre leszállni igyekvő gépeket.
Lassacskán megérkezem a csévharaszti ősborókás szélére, a fenyőfákat felváltja a nyáras-borókás liget. Tanösvény táblája árválkodik az út mentén, a tartós szegfűről osztanak meg információt rajta. Csévharaszt széle, konkrétan a Halesz nevű tanyacsoport következik, a hasonló nevű magaslatról elnevezve. Az egyik tanya előtti lugasban hűsölő libák mutatnak be objektumőrző gyakorlatot: az egyik a fejét lesunyva fúj felém, a másik közben gágogva riasztja a kerítésen belül ki tudja, hol kódorgó kutyát, amely a jelzésre reagálva vad csaholással ront a telekhatár felé. Megint csak szerencsém van a kerítéssel. Mély homokban, majd aszfalton sétálok be Csévharasztra. Az igazolófüzet ugyan megengedi, hogy az elágazásban készült fényképpel igazolja magát az útját itt megszakítani nem óhajtó turista, de nekem hiányozna a bélyegzés. Erre a kocsmában kerítek sort, majd elsétálok a pótharaszti sétaerdő felé, megnézni, hogy mi is ez, ami a térképen egyáltalán nem szerepel. Nos: az, aminek a neve mutatja, sétaerdő. Háromféle tanösvénnyel – ebből a legrövidebben végigballagok, fakarókon zöld körséta jelek mutatják az utat a védett gyertyánosban –, erdészházzal, tájékoztató táblákkal, pihenőhellyel, játszótérrel. Kiváló kirándulóhelynek tűnik, felírom magamban az ajánlandók listájára.
A Pótharaszt néven morfondírozva (és azt ronda zörgős szóviccekké alakítva) visszasétálok a Halesz (ez is ad okot szóviccelni, biztos a napsütés teszi) északi fala alatt a piros sávra. A buszfordulónál feltűnik a tető felé vezető piros háromszög jelzés. Ezt a kitérőt most nem ejtem meg. A PMP újabb hosszú egyenesekkel és jól jelzett, derékszögű kanyarokkal kényelmesít el a tájékozódás terén. Néha régi Moszkvics, néha vadonatúj városi félterepjáró zörög el mellettem. Típustól függetlenül nagy port kavarnak, a szó szoros értelmében. Tanyákat érintek tanyák után, kutyák ugatnak meg és kecskék bámulnak ki kerítések mögül egykedvűen. Megérkezem Vasad külterületére, erről a házszámokhoz (helyrajzi számokhoz) tartozó feliratok is tájékoztatnak. A térkép szerint ez itt az Akácos, és én elhiszem neki. Főleg, amikor az Akácos büféhez érkezem. Innen a piros sáv hamarosan kivezet, ki a fák közül, rá az újabb hosszú egyenesre. Ezt taposhatom a 4-es főút felé. A levegőben a délutáni ferihegyi csúcsforgalom érkező gépeit van alkalmam figyelni, jön itt minden, ami csak repülni tud. Lent pedig látok további tanyákat, füves homokbuckasort, út menti keresztet, nyárfaerdőt és náddal benőtt csatornát, meg persze az egyre közelebbről látható, szinte megszakítatlan kocsisort az Alföldet átszelő négyes főúton.
Szerencsére az eddigi egy- és kétszámjegyű főutaktól eltérően itt nem kell a padkán kockáztatni, hanem szépen elaraszolhat az ember egy földúton Hosszúberek déli végéig. Négy percnyi várakozás után nyílik egy ablak a forgalomban, amikor végre átszaladhatok az út túloldalára. Az út menti fogadó mellett besétálok Hosszúberek hosszú utcájára, amelyet a vasútig követek. Szolnok felől éppen tehervonat halad át, Budapest felől pedig személyvonat érkezik és indul tovább a szomszédos Monorra. Az utasok leszállás után vagy az itt parkoló autójukba ugranak, vagy a Volánbusz flottájába tartozó 415-ös Ikarusra szállnak fel. A peron perceken belül kiürül, és pénztár híján saját magamról készült fényképpel igazolom magamat. Számos áthaladó szerelvény után érkezik egy olyan is, amelyik nekem megfelelő irányba megy tovább és meg is áll itt. A fedélzeten veszek jegyet, félreteszem az igazolófüzettel hordott borítékba, és elbóbiskolok a Nyugatiig.
15 éve szinte kivétel nélkül sátorozva túrázom, többször a Bükkben is. Soha nem volt még gondom belőle, igaz este felverem a sátrat, reggel pedig tovább is állok. Szerintem senki nem fog szólni érte, ha egy pihenőnél kulturáltan eltöltötök egy éjszakát.
Mivel másnap már lefelé mentek nyugodtan sátrazhatsz Bánkúton. Onnan a Faktor rét széle alig több mint 1 km de a lejtő irány miatt így is könnyebb lesz a második nap mint felfelé.
Tanácsot kérnék megint... Szombaton mennénk 4en túrázni Dédestapolcsányból Bélapátfalváig. Mivel a közel 32 km nekünk sok 1szerre, ezért inkább nagyzsákkal, sátorral a terv. Bánkút után kb. félúton terveztem (HeyJoe féle Mapillarys képek alapján) a Zsidó-réten, vagy Faktor-réten, vagy keskeny-réten... szóval azon a környéken. Láttam a térképen pihenőhelyként jelölt részt is. (Gondolom asztal+pad)
Igen ám, de botor módon felhívtam a Nemzeti Park Igazgatóságát Egerben, hogy van -e valami korlátozás, és ők azt mondták, hogy erdő törvény alapján 1 éjszakát eltölthetek, de ne térjek le a kékről. (EZ nem igazán életszerű) Mert pont azon a helyen, pihenőhelynél volt már jogi útra terelt bírságolás. Azon a szakaszon teljesítő kolléga nem szereti a kinn alvó túristákat.
Aludni Bánkútot ajánlotta, a Barlangszállást és a Hármaskúti pihenőhelynél lévő vmilyen üdülőt...
Szerintetek mit csináljunk? Kockáztassunk, vagy nézzük meg a Hármaskúti pihenőhelynél lévő helyet (le kell térni a kékről, kb. 1-2 km...)
Attihunter, néztem én is hasonló anyagot, de az nem volt benne abban sem, hogy miért kell azokat a kis golyószerű "köveket" beletenni az alappontba...vagy csak nekem nem tiszta :)
Ezek szerint aki nem olvassa a mi kis fórumunkat, az majd jól megszívja:-)
A táblák már nem bosszantanak.
Ennyi felesleges információt azért nem kellett volna "megörökíteni", csak azért, hogy elmondhassák, van egy csodás GIS rendszere az MTSZ.nek, mely csak úgy ontja magából a felesleges információkat.
Na mindegy, a változás úgy látszik örök, lesz miről kommunikálni 2016-ban is.
Egyelőre a honlapon nincs hír ezzel a változással kapcsolatban, igaz, még nincs fent az összes kék sáv a fehér alapokon és még hivatalosan sem adták át. Vélhetőleg 1-1,5 héten belül az összes fehér alapon lesz már kék sáv.
Viszont ennek ellentmond, hogy Szárliget felől érkezve az eddigi nyomvonal bejárata el van torlaszolva és az első behívó jelzés már le is van kaparva, amely azt jelenti: ezt az útvonalat már NE HASZNÁLD!
Erről előbb-utóbb mindenképpen kell majd hír a hivatalos honlapra.
Csak egy apró kérdés: ezeken a táblákon mikor lesznek kijavítva a távolságadatok? Ugyanis az új útvonal 1,3 km-rel hosszabb, mint az eddigi nyomvonal:
A sors furcsa fintora, hogy ez a változás az MTSZ-es táblákat nem érinti, ugyanis Szárliget település neve (a Gerecsében) egy MTSZ-es táblán sem szerepel. Viszont a Tarjánban található emlékművek igen, bár ezeknek vajmi kevés közük van az OKT-hoz (Egyébként érthetetlen, hogy a Körtvélyespusztai elágazás - Szárliget - Nagyegyháza - Somlyóvári elágazás közötti, majd 18 km-es szakaszon miért nics egyetlen tábla sem? Az elágazások, közlekedési lehetőségek és a látnivalók pedig indokolnák ezt: Csákányosi turistaház, Csákányosi templomrom, Birka csárda (1-es főútvonal), Szárliget vasútállomás, Zuppa-nyereg (KDPT csatlakozás, Zuppa-tető), Nagyegyháza (autóbusz megállóhely), KDPT elágazás):
Ez akkor még a vandálkodás előtt készült, de azóta helyreállították :) Nadapon már jártam mindkét alappontnál, tegnap olvastam, hogy van Sátoraljaújhelyen, Szarvaskőn is , de amikor ezeken a helyeken jártam még nem volt meg ez az infó, illetve előbbi esetében már igen, csak idő sem lett volna rá, hogy megnézzem, na de majd a 27. szakasz kapcsán hátha. Diszelnek csak a közelében voltam - a Csobáncon -, Mórágyon sem voltam, viszont a Máriaremetei nem tudom hol lehet, ott már jártam :)
a síház és a turistaház 
a turistaház kb a fenyőktől nem látszik, a képek a kilátóból készültek (nyilvánvalóan) :-)
