Tavaly is elindultunk felderíteni az országot, de sajnos egy közúti baleset miatt nagyon rövid, mindössze két nap lett az ott tartózkodásunk és nyaralásnak sem lehetett nevezni.... De idén bepótoltuk! A sok információért ismeretlenül is köszönet Szervezkedőnek.
Üdv minden "topiklakónak"! két hete érkeztem haza Montenegroból de már hiányzik. Először voltam, de már tudom hogy nem utoljára. Teszek be két képet, hátha másnak is tetszik. Van több is, ha lesz rá igény mutatok még.
tengerpartozással telt a hét, voltunk Ada Bojananál, a Velika Plaza-n, végigmentünk egyik nap az egész tengerparton Budváig, voltunk az olajfa ligeteknél, Mala Plazan.
Igen. A hegyek között vannak az élmények. Én mindig szervezett busszal mentem, nem mondhattam, most itt álljunk meg, mert bámészkodnék, leheverednék... élvezném amit látok.....de hogy volt olyan, hogy ezt ússzam meg, meg legyen már egy kis egyenes vízszintes út,meg miatyánk.......:)
Hú, nagyot csatangoltál :) Látom nagy fotózós vagy, néztem weboldalt, jól el is keveredtem. Azért várjuk azt a pár mondatot, mi az ami megfogott, mi az ami nem.
A csatolt kép jól kifejezi az elmúlt hét időjárását. Nappal még nyár, minden zöld, de a hegyekben éjszaka már fagy, néhol hó is van. És mint a félig kiszáradt Biogradska Jezero példája mutatja, nagyon száraz nyár lehetett.
Az óváros is gyönyörű, nagyon jó helyen laktatok. :-)
Nekünk az autóbusz-állomás közelsége fontosabb volt, mint a tengeré, mert jóformán csak másfél napot voltunk ott, elsején este érkeztünk meg, és 3-án 10 körül indultunk tovább. Hosszabb távra lehet, hogy mi is mást választanánk, de ez így nagyon jó volt. :-)
tekergés közben mi is néztük, hogy mennyire szép a hotel panoráma, de jó messze volt a parttól.
mondjuk mi a dvori balsicából is sétáltunk eleget :)
nem is tudom hova mennék vissza szállásilag. talán a hotel buzukiba. na az nem semmi. pont az MCM bejáratánál. a semmi közepén. de a velika plaza jó közel van :)
Miután visszatértünk Albániából, az utunk Herceg Noviba vezetett, tényleg mintha hazajárnánk. :-) Két nap fürdés és napozás után egy ott élő kedves barátunk Cetinjébe invitált bennünket, és ránk bízta a választást, merre szeretnénk onnan továbbmenni. Njegusiba indultunk, ki kellett használnunk a lehetőséget, mert eddig nem jutottunk el oda. Az út gyönyörű, lélegzetelállító hegyek-völgyek. A falu és Montenegró legrégibb kocsmájában mézbort ittunk (és megcsodáltuk a tokaji boros választékot :-)) , aztán megnéztünk két füstölőt, rakit ittunk, sonkát és sajtot vettünk. Nem jártunk még eddig a Lovcsen nemzeti park kilátójánál sem: most innen néztük meg a naplementét, lenyűgöző látvány úgy 1600 m körüli magasságból a Kotori-öböl... Aztán indulás lefelé, de előbb még megnéztünk egy barlangot, aztán egy bezárt, de gyönyörű és csodálatos helyen épült étterem asztalainál telepedtünk le. Előkaptuk a sonkát és sajtot, kenyeret, és valami fenséges vacsorát kerekítettünk. Néztük a lassan fénybe boruló Kotori-öblöt, közben egy tündéri fekete kiscica hízelgett és dorombolt mellettünk, az ölünkben, nem volt könnyű rászánni magunkat, hogy továbbinduljunk. No, de ugye mégis csak eljött az ideje, így hát a régi úton Kotor felé: 32 hajtűkanyar beszámozva... időnként meghűlt bennem a vér. Megkergettünk egy rókát is. :-) Amikor már éppen fellélegezni készültem, hogy de jó, túléltük, a barátunk kitalálta, hogy még egy kis éjszakai barlangászást muszáj beiktatnunk. Előkerült két pici kis elemlámpa, és elindultunk a hatalmas köveken botladozva egy barlangba. Most száraz volt, de tavasszal itt, a barlangon át zúdul az öbölbe a hegyről lefolyó víz, szóval igazából nem is barlang, csak víz mosta üreg, de a méreteket látva, tapogatózva, érezhettük a természet erejét. Ezt a kalandot is megúsztuk ép bőrrel. :-) És bizony most irigyeltük egy kicsit azokat, akik autóval járják be Montenegrót, mert ezen a napon nagyon sok olyan fantasztikus élményben volt részünk, ami sajnos tömegközlekedéssel nemigen elérhető. Hát ennyi volt. Visszafelé meg cserbenhagyott bennünket a Malév, így aztán némi kerülővel Belgrádba repültünk és onnan vonattal jöttünk haza, de így legalább volt még egy kis időnk átállni a mindennapokba. Remélem, februárban újra visszamegyünk, a mimózafesztivált nem szeretnénk kihagyni. :-)
Majdnem egy hónapja értünk haza, ideje hát, hogy beszámoljak az élményeinkről, tapasztalatainkról.
Érkezés szeptember 1-jén, Ulcinjba. A szállást előre lefoglaltuk, a Hotel Panoramára esett a választásunk. Mire odaértünk, nagy eszünkkel rájöttünk, azért Panorama, merthogy nagyon magasan van, nem könnyen találtunk oda. A panoráma valóban csodás az erkélyről, a szoba rendben van, apró hiányosságokon - mint az amúgy nagyon szép fürdőszobában itt-ott lecsorbult csempék, nincs pohár, és pár hasonló apróság – könnyen át lehetett lendülni. A másnapi reggeli azonban óriási meglepetés, egyszerűen pazar volt. A svédasztalos kínálatban a szokásosnak mondható vaj, méz, lekvár, főtt tojás, húskonzerv mellett fehér és rendes sajtok közül is lehetett választani, és olyan isteni sült töltött paprikát készített a meglehetősen mogorva szállodavezető szakácsnénk, amit azóta is emlegetünk, és kaptunk még valami képviselőfánkhoz hasonló tésztájú, kis sült puffancsokat csokiöntettel is, no szóval elképesztően belaktunk. Még szerencse, hogy ez után a reggeli után csak lefelé kellett mennünk a Velika Plázsára, merthogy elhatároztuk, rendes nyaralóhoz méltón strandolással kezdjük, és folytatjuk is a napot. Jókora szél volt, de nagyon meleg, szóval árnyékban is sikerült leégnünk egy kicsit, de megérte. Aztán átsétáltunk, pontosabban átküzdöttük magunkat a parton a Mala Plázsára. Tkp nem volt nehéz a terep, mindenütt megtaláltuk az olykor kecskecsapásnyi ösvényt, és nagyon szép volt az út. Ezek után felmásztunk a szállodánkhoz; útközben háromszor álltunk meg pihenni. :-) Este vacsora lent a városban, és őszintén mondhatom, Ulcinj nagyon tetszett most, sokkal jobban, mint első ottlétünkkor három éve. Kellemes hangulat, sétáló, fagyizó, beszélgető emberek, nagyon barátságos, nagyon vidám volt minden, szóval nagyon jól éreztük magunkat. Szombaton indultunk Albániába, de a reggelit semmiképp nem akartuk kihagyni, és jól döntöttünk: a gyakorlatilag szabvány vaj, lekvár stb. mellett most valami felséges ízű zöldséges krém, isteni finom sült virslicskék és sopszka saláta is a választható étkek között szerepeltek. No és a süti sem maradhatott el, valami kókuszos-lekváros-kakaós mozaikos kinézetű csoda. :-) Amikor a morcos és mogorva szakácsnőnket megkérdeztem a csodás finomságokról, felderült az arca, és onnantól fogva őt is kenyérre lehetett volna kenni. :-) Másnap a napi három járat közül a délivel mentünk át Albániába, de az már külön történet, arról majd az albániás topikban számolok be. Szóval bátran merem ajánlani a szállásunkat azoknak, akik nem félnek a meredek úton való sétától (vagy kocsival közlekednek) és a helyi ízeket is ki akarják próbálni, és ehhez képest igazán nem volt drága sem (22 euró/2 fő/éjszaka).
Magyarország támogatja Montenegró euroatlanti integrációs törekvéseit - közölte a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
Németh Zsolt Budvában beszélt erről, miután Igor Luksic montenegrói miniszterelnökkel, valamint Milan Rocen külügyminiszterrel tárgyalt. A politikus a megbeszélésen kezdeményezte, hogy hozzanak létre kiemelt partnerségi viszonyt a két állam között.
Ök még csak most!! .... mi már évek óta dolgozunk ezenn :-)))
Tegnap este? Hogy-hogy? Ha szaggatva is, de mesélj:)
Miről szól a film? ahogy az ismertetőben van, két világ találkozása, fent a hegyek közt, meg lent a tengerparti élet, Fent nincs pénz, lejönnek, pénz van, csak kissé bonyolult a helyzet. Hagyományokat nem lehet alkalmazni, a bizniszt meg a csalók használják ki. Persze, sok humorral fűszerezve:)
Sajna magyar változat nincs, pedig anno tv-ben láttam, magyarul.
Ha már itt posztolok, elmondom, hogy az éjjel ért ide a front, viharos széllel, majd reggelig tartó esővel. Az elmúlt héten napközben nyár volt, a fák még zöldek. Éjszaka persze a hegyek közt fagyott, de a színpompás ősznek, amire úgy vágytam, még semmi nyoma. Tulajdonképp a most ideérkező felhős időnek is örülök (csak ne nagyon essen), mert fotogénebb, mint az elmúlt napok "kommersz" napsütése. (Azért a tegnap délutáni lubickolás a hullámok között isteni volt, pláne hogy egyedül voltam a velíkij plázs belátható részén...)
Micsoda időzítés! Tegnap este érkeztem Ada Bojanaba, napok óta most először ránézek a fórumra, és egy gyönyörű film fogad, ami ráadásul épp itt játszódik! Sem a szaggató internet, sem az éjjeli időpont, sem pedig az nem tántorított el a végignézéstől, hogy egy kukkot nem értettem a szövegből. Ennek ellenére a lényeg átjött, és sokáig emlékezetes marad. Köszönöm! (És ha van még hasonló gyöngyszem, jöhet a link! A titóst felvettem a listámra, éjjel 3 után már nem akartam belekezdeni...)
Ezt a filmet nem láttam, de A bűn szépsége (Lepota poroka, 1986) A szegény montenegrói hegyi pásztor egyszerű, de bűbájos fiatal felesége takarítónői munkát talál az újonnan nyílt nudista tengerparti strandon, ahol összebarátkozik egy gyönyörű fiatal angol párral. Két világ találkozik: a szegénység, kiszolgáltatottság, durvaság, gátlásokkal teli, otromba testiség a jóléttel, természetességgel, kedvességgel, a lélek és test szinte légies felszabadultságával.
Ada Bojana, Milena csatorna. Tv-ben láttam, magyarul itt nincs.
Másik bemutatás : A házasságtörést Montenegro hegyei között olykor még a legutóbbi időkben is halállal büntetik: a férj rituális aktussal megöli vétkező feleségét. Filmünk hősei új házasságlevelük birtokában elhagyják szülőfalujukat, s a jobb megélhetés reményében a tengerpartra utaznak. A feleség egy nudista strandon kap munkát, a férj alkalmi lehetőségekhez jut csupán. Látszólag minden rendben van, a megspórolt pénz szépen gyarapszik...
Igen igy kezdődik, házasságtörő feleség lepényt süt, felmegy a hegyekbe, fejére teszi, a férj, meg a fejére sújt. De mint minden , yugó, vagy balkán film, hol vicces, hol tragikus.
