Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
A rovatot rovó nyitotta, akit szintén kitiltottak. Téged az admin tiltott ki, azaz nem a rovatnyitó. A kérésedet ezért az adminhoz kell intézned, aki remélhetőleg jóindulatúan fpgja azt elbírálni.
Egyetértünk a megállapításoddal, miszerint "bizony, nem a levegőbe megy itt a beszéd" - legalábbis a reményeink szerint.
Talán egyszer azt is megérjük, hogy a hatalmak se szó, se beszéd, csendben visszarakják ezt a rovatot a "Tudomány" rovatcsoportba, ahová való.
Mert amíg ez a rovat nincs a helyén, addig élő kritikája a prekoncepcióiknak.
Bánffy Esztert az egyetemi kiképzéséből következő hozzá nem értése és indokolatlan felsőbbrendűségérzete megakadályozza abban, hogy a saját ásatásán előkerült szentgyörgyvölgyi tehénszobron lévő írást megemlítse.
Pedig ez valóban szenzációs lelet, mert székely jelek segítségével elolvasható magyar nyelvű szöveg van rajta. Annyira nyilvánvaló a magyarázat, hogy eddig értelmesen még belekötni sem tudott senki.
Ezek szerint 7500 évvel ezelőtt magyar nyelvű népesség alkotta azt a kultúrát, amely Bánffy Eszter cikke szerint egész Európát megtanította a mezőgazdaságra?
A Dunántúl közepén keletkezett az európai civilizáció
László Dóra riportja BÁNFFY ESZTER régésszel
------------ A régészek Sherlock Holmesként, a nyomok egy ezrelékéből göngyölítik fel a sok ezer éves múltat - mondja Bánffy Eszter őskorkutató. Az Európai Régész Szövetség titkára szerint az autópálya építések során előkerülő, kiemelkedően jelentős lelőhelyek feltárásához gyakran az kell, hogy a régészek Tienanmen-téri diákokra emlékeztetve álljanak ellen a földmunka-gépeknek.
- Hazánk bővelkedik a szenzációsnak számító őstörténeti leletekben. Ad ez okot nemzeti büszkeségre?
- A régészek nem rangsorolhatnak sem korszakok, sem leletek között, minden, ami a föld mélyéről kerül elő, egyenrangú öröksége a Kárpát-medencében élőknek. A paleontológus vagy a geológus egészen más kiindulópontból vizsgálja azt a kérdést, hogy mit jelent egy-egy lelet az emberiség fejlődése szempontjából, mint egy újkori régész-történész, akinek számos írásos dokumentum áll a rendelkezésére, melyeket összehasonlíthat mindazzal, amit a föld mélye rejt. A római kor kutatóinak munkáját is megkönnyítik a kőbe vésett feliratok, míg az őskorkutatókat írásos emlékek nem segítik - de legalább nem is hátráltatják. Az ókor és középkor történetírói ugyanis olykor elkövettek tudatos és véletlen történelemhamisításokat. Ha az uralkodó rájuk parancsolt, kiszínezték, megmásították a történteket például annak érdekében, hogy dicső múltat hagyjanak maguk után. A saját látásmódjuk szűrőjén engedték át a történelmet akkor is, ha nem akartak csalni. Az írásbeli emlékekkel rendelkező korok kutatóinak tehát állandóan gyanakodniuk kell. Az őskorral és a még annál is korábbi korszakokkal foglalkozók ettől mentesülnek: amit jól csinálnak, az a saját érdemük, de ha valamit elszúrnak, az bizony a saját felelősségük.
- A nagyberuházások, elsősorban az autópálya építések megelőző feltárásain hatalmas mennyiségű őskori leletanyag került felszínre. Csak a mennyiségük nagy, vagy a jelentőségük is?
- Az alsónyéki ásatás tárta fel például Eurázsia egyik legnagyobb új kőkori (Kr. e. 5000-4500-ra keltezhető) temetőjét, ami így Európa kiemelten jelentős lelőhelyének minősül. A páratlan telepnek és temetőnek a megelőző feltárások esetében szokatlanul hosszú és alapos, teljes feltárásához az kellett, a régészek Tienanmen-téri diákokra emlékeztetve álljanak ellen a földmunka-gépeknek, hogy időt nyerjenek. Az MTA Régészeti Intézete ennek folyományaként nemzetközi források elérésére egy több pályázatból álló pályázatfüzért ad be, hogy a nagyközönség számára is bemutathatók legyenek az autópályás beruházásokon folytatott ásatások eredményei. Nem Kárpát-medencei, hanem Európai jelentőségű ugyanis mindaz, amit például az M6-os nyomvonalának építésekor feltártunk.
- Miben áll a jelentősége?
- Ami a Dunántúlon az újkőkor kezdetén történt - erről szólnak a Sárréten végzett környezettörténeti, vagy a Regölyben folytatott régészeti ásatások -, az egész Európa társadalmának fejlődését befolyásolta. Az itt élő emberek csoportjai vándoroltak el a párizsi medencébe, Frankfurt vagy Krakkó környékére. Azért van ilyen nagy érdeklődés az őskornak ebben a szakaszában a mi irányunkba, mert ha Európában meg akarnak tudni valamit arról, hogyan kezdődött náluk a természet átalakítása, hogy keletkezett a letelepedett életmód és végső soron a civilizáció, akkor nagyrészt tőlünk kell megtudniuk mindezt, hiszen az élelemtermelés tudásanyaga, a földművelés, a házépítés ismeretei, a genetika szálai mind a Kárpát-medencébe vezetnek. Pontosan 7500 évvel ezelőtt következett be a Dunántúl közepén, a Balaton vidékén ez a jelentős átalakulás. Ezen a korábban üresnek hitt vidéken a mezolit ásatások radiokarbonnal igazolt adatai szerint vadászok, halászok, gyűjtögetők szórványos csoportjai éltek. A Balkán felől érkező földművesekkel kicserélték a tudásukat, és ez volt az a szikra, amiből az európai civilizáció kipattant. Ők lettek az első bevándorlók, akik a házépítést, a kerámiakészítést és az aktív termelést meghonosították az európai kontinensen. Mindez felelősségre, múltunk becsülésére tanít bennünket. Csak akkor válhatunk az európai közösség felelős tagjaivá, ha a kulturális örökséget, a mi saját örökségünket méltón kezeljük.
- Egy-egy lelet csak apró töredéke a múltnak. Értelmezésük nagyrészt perdöntő bizonyítékokon nyugszik, vagy feltételezéseken?
- Az utóbbi néhány évtizedben robbanásszerűen megnőtt az értelmezhető adatok száma a természettudományok segítségül hívásának köszönhetően. A radiokarbon forradalom előtt közmegegyezés volt például a relatív időrendben: a történészek a földművelés kezdetét a mezopotámiai írásos forrásoktól visszaszámolva, becslés alapján időszámításunk előtt 4000-re tették. Az atomfizika viszont gyökerestül forgatta fel a korábbi nézeteket. A szénizotópos vizsgálat segítségével meg lehet állapítani, hogy egy szerves anyag mikor szűnt meg létezni, azaz mikor szűnt meg izotópot fölvenni. A megszűnés időpontjától visszaszámolva vált lehetségessé az abszolút dátumok következtetése az őskorra nézve, és ez sokkot okozott az ősrégészek körében.
- Miért?
- Két dolog derült ki: egyrészt az, hogy a földművelés kezdete legalább ezerötszáz évvel korábbra tehető, mint ahogy azt a közmegegyezés tartotta. Megdőlt ugyanakkor az ex oriente lux" elve is, tehát az a felfogás, hogy minden ismeret keletről érkezett, és északnyugat felé haladva egyre silányabb minőségben csak utánozni próbálták a keleti kultúrát. Ezek a felismerések komoly konfliktusokat okoztak a régészeti kutatásban, míg mára mindenki elfogadta: megbízhatóak a radiokarbon adatok. Mintha egy zsilip nyílt volna ki ezután, olyan intenzitással fedezték fel, hogy milyen sok természettudományos módszer állítható a régészet szolgálatába. Ma például már hidrológus állapítja meg, hogy milyen vízszint volt valószínű a vizsgált terepen, más tudósok a pollenprofilokból következtetnek arra, hogy milyen növényzet élhetett a lelőhely környékén - a termesztett növények arányaiból a gazdálkodásra is lehet következtetni. A vadon nőtt növények és a területen hajdan volt csigák nyomaiból fel lehet vázolni a vizsgált kor klimatikus viszonyait, az évi középhőmérsékletet és csapadékmennyiséget.
- Mindenkinek megvan a maga feladata?
- A makrobotanikus a gabonaszemekből következtet, a paleoentomológus az egykori rovarmaradványokat elemezve mondja meg, milyen kártevők éltek a vidéken, és azok melyik gabonát károsították, az archeozoológusok arról nyilatkoznak, hogy milyen háziállatok éltek a területen, levágták-e őket fiatalon vagy a tejükért felnevelték. A csontkollagén vizsgálatot is végző antropológusok azt is meg tudják állapítani, hogy milyen étrenden élt a hajdanvolt személy, elsősorban növényeket vagy állatokat fogyasztott-e, és ha húson élt, inkább a szárazföldi állatokat kedvelte-e, vagy a halakat. Ma már az sem titok, hogy milyen betegségei, sőt milyen hiánybetegségei voltak elődeinknek, de az archeogenetikusok közlik azt is, hogy ki kivel állt rokonságban, bevándorolt-e vagy helyben született. Az ősrégész pedig botcsinálta Sherlock Holmesként próbál a mozaikokból értelmes egészet alkotni. Mert ami igazán érdekes, az egy valaha volt társadalom rekonstrukciója.
- Hogyan viszonyul a ma embere a régmúlthoz?
- A falusiak nem egyszer leveszik a kalapjukat a falu határában feltárt történelmi múlt emlékei láttán, és megilletődésük a dolgokat változásában vizsgáló szakembert is megérinti. A múltról szerzett tudás nagyon fontos adalékokkal gazdagíthatja a szülőföldünkhöz fűződő viszonyunkat. Az a kérdésfelvetés, hogy valami jó volt-e vagy rossz, értelmetlen a történész részéről. Ha viszont nem vagyunk képesek megérteni, hogyan volt, nem leszünk képesek megérteni azt sem, hogyan van - még kevésbé azt, hogyan lesz. Ha az emberi gondolkodás egyes állomásait és törvényszerűségeit le tudjuk írni és értelmezni, akkor következtetni tudunk a jelen állapotokra, és - ha szerencsénk van, és nem szúrjuk el ezeket a következtetéseket - akkor a jövőre is.
Jó régen olvastam és írtam ebbe a topicba, akkor nem éppen barátságos hangnemem miatt ki is tiltottak.
Utólag is elnézést kérek a bárdolatlanságomért.
Arra kérem a tisztelt topicnyitót, hogy engedjen újból a régi nevemen (sipike78) írnom, hogy nem kelljen állandóan vátogatnom az indapassok között, ha hozzá kívánok szólni.
Ha nem teszi meg, megértem, elfogadom.
Sok víz lefolyt minden folyónkon, változik az ország, új szelek fújdogálnak, még ha ez sokaknak még mindig nem is tetszik. Rengeteget olvastam a kitiltásom óta, megfigyeltem dolgokat, és egyre inkább afelé az álláspont felé hajlok, hogy, bizony, nem a levegőbe megy itt a beszéd.
Egyébként középiskolai magyar szakos tanár vagyok, a hamarosan elkezdődő új tanévre tervezek egy előadást (vagy előadássorozatot), ami a topicon felvetődő kérdésekkel foglalkozna.
Mivel egyelőre nincs annyi időm, mint régen, amikor végig tudtam nyálazni a többezer hozzászólást, első körben kérek szépen egy irodalomjegyzéket, amiből alaposan felkészülhetek.
A könyvtárat is én vezetem, így, ha valakinek van saját kiadványa, beszélhetünk rendelésről is. Akár számla nélkül is (azt én majd elintézem más úton).
Továbbá előadók jelentkezését is várom a szent korona értékrend, a magyarok eredete, a rovásírás és a nyelvrokonság témakörében.
Egy Ferenczi nevu, erdelyi regesz szerint, aki Daicovici roman regesszel egyutt dolgozott, de mas velemenyen volt, a dakok, daha nevu rokonai a Kaspi-tenger kornyeken eltek, a ket nep tudott egymasrol es kapcsolatot is tartottak.
A dakokrol volt ertesules meg az i.u. 4. sz.-ban is, amikor a Fekete-tenger eszaki reszen tudtak roluk.
Valszeg a hunok elnyeltek oket, vagyis beolvadtak a hun nepszovetsegbe.
Minden magyarnak, de elsősorban a tudomány, az oktatás, a média meghatározó személyeinek kellene olyan alázattal kezelni történelmünket, ahogyan azt a vidéki ember teszi: "- A falusiak nem egyszer leveszik a kalapjukat a falu határában feltárt történelmi múlt emlékei láttán,..."
Szállj már le Te is a FÖDRE, légyszíves!:-) Ereszkedjél le roburi mélységekbe.:-) Összesítésben mi köze a szófejtegetésnek rétestésztába tekerve itt e vitatott című topikban, nem is tudom!
Különben a landol szó beintegrálódása a magyar nyelvbe jól mutatja hogyan is működik. Spéci műjelentéssel szépen beilleszkedik. Repülőgép leszáll, landol. Olyan mint egy nagy nyelvi őskohó koholmányoló beolvasztó tégelye, hatalmas kirakós tetriszjátéka. Ezért is vagyunk olyan nagy bajban az eredeztetésével.
Az -N is lokatívusz hangrag rang. (on,en,ön - PIE on, an) LENN és a LENT, a FENN és a FENT is jó. ALATT és ALANT (ez kicsit archaikus mára már) Azt meg ugye furáliából is tudjuk, hogy az -NT hangkapcsolat cikázgathat a beszédmű optimalizáció miatt ND, sőt csak D-be is. Igaz Furáliában és a finnségi nyelvekben nincs ugye D hang, ezért ott egyirányba mennek a dolgok, ami nt->d. Pedig bizony hanghelyettesítésileg ez történhetett akár fjordítva is. A T-D meg hangpárok. Lehet játszani velük. Tompa a dombja. Két domb közt egy völgy a tompora.
Sajna nem. Lemaradt az indo-. Vagyis, ha azoknál nincs valami, akkor már nem IE. Amúgy mindkét szó, Feld, Land, társtalan náluk, úgy alakra, mint jelentésre. Csak a magyarból magyarázható. Fel > fel-et > fel't-be > feld-be > föld (Képzés, mint aLAN-T, LEN-T, oldal-t, mög-ött, ben-t, kin-t, stb. A szó leggyakoribb zöngéssel kezdődő ragja alakította át a T-t D-vé.)
Jajj ne idegelj már! A Light Emissioning Diode-t (ha jól emlékszem) jelentéstanilag ne keverd már ide! Mozaikszó.
Na jó lenyugszom nem keverem a le, *la ősgyököt a land-hoz. Pedik az az ősi -d (t) helyrag ott is oda van biggyesztve esetleg ám. A mi nyelvünkben a földet ér, azaz landol fomában került be. Innentől nekem a land az a lent, alant. Lehet hogy nyelvi asztronauta vagyok??? ;-))
De nézzük: land (v.1) "to bring to land," c.1300, from land (n.). Originally of ships; of fish, in the angling sense, from 1610s; hence figurative sense of "to obtain" (a job, etc.), first recorded 1854. Of aircraft, attested from 1916.
land (n.) O.E. land, lond, "ground, soil," also "definite portion of the earth's surface, home region of a person or a people, territory marked by political boundaries," from P.Gmc. *landom (cf. O.N., O.Fris. Du., Ger., Goth. land), from PIE *lendh- "land, heath" (cf. O.Ir. land, Middle Welsh llan "an open space," Welsh llan "enclosure, church," Breton lann "heath," source of Fr. lande; O.C.S. ledina "waste land, heath," Czech lada "fallow land"). Etymological evidence and Goth. use indicates the original sense was "a definite portion of the earth's surface owned by an individual or home of a nation." Meaning early extended to "solid surface of the earth," which had been the sense of the root of Mod.Eng. earth. Original sense of land in English is now mostly found under country. To take the lay of the land is a nautical expression. In the Amer.Eng. exclamation land's sakes (1846) land is a euphemism for Lord.
Na ettől még nem húztam föld födelet mi fed föd a fejedre. Szóval föl a fejjel Kedves Robúr!! ;-))
