Nekem megvan a könyve. A szaktudomány és az alter mezsgyéjére helyezném, mint Marcantoniót, vagy a Wiik-Künnap-Pusztay triót. Nem látszik róla, hogy eleve hülyeség, elmélyülten kell tanulmányozni, hogy cáfolni tudd.
Specialists in the Uralic languages have generally rejected Sadovszky's theory, citing general lack of understanding of the methods of comparative linguistics, leading to his work being riddled with problems such as poor semantic and phonetic correspondences. Sadovszky often makes no effort to show that some material he compares is truly native within the two language groups he compares, often cherrypicking examples from just one or two of the dozens of languages encompassed by "Penutian".
Nem akarom az alternatív fonalat itt gerjeszteni, de a penuti nyelvekkel komoly szakember is kísértésbe esett. Igaz, nem a magyar nyelvvel, hanem az obi-ugorokkal rokonította őket, vö. Otto von Sadovszky.
A felsorolt szavakat egyrészt szlovák, másrészt ukrán szótárakból lehet kimutatni, így igaza lehet RiverDognak abban, hogy így együttesen ruszin, ezen belül is talán lemkó hátteret sejtetnek. Ugyanakkor a lemkók DK-Lengyelországtól Szlovákián át magyarországi szigetekig élnek, így a közelebbi lokáció nyelvi adatok alapján nem lehetséges. Mindenesetre azt sem lehet kizárni, hogy nem keletszlovákkal átszínezett ruszinról van szó, hanem ruszinnal átszínezett keletszlovákról.
gamba – szerte a szlovák nyelvjárásokban ’ajak, száj, pofa’ jelentésű szó, amely az azonos jelentésű lengyel gęba valamely nyelvjárási ejtésének az átvétele.
„ucikaj” – ez ilyen módon nem szótárazható, de olyan, mintha az ukrán утікати (utyikati) ’(el)szalad, (el)fut, menekül’ ige felszólító módú утікай (utyikaj) ’fuss! stb.’ alakja keletszlovák, esetleg lengyel módra c-zve (aza ty helyett c-t, gy helyett dz-t ejtve) hangzana — keletszlovák változata ucekaj alakú, Ucekaj néven Miskolcon is található külterület.
pampuska – ez a szó a magyar nyelvjárásokba is behatolt ’fánk; búza-, rozs- vagy hajdinalisztből készült kis kerek zsemle alakú sütemény’ jelentésben a szlovák pampuška, ukrán пампушка átvételeként.
„zsámiska” – vö. ukrán замішка (zamiska) ’kása’, lemkó vidéken ’kukoricakása’.
„Viliája” – vö. ukrán вілія (vilija) ’ünnep (főként a karácsony) előtti este’, amely a latin vigilia ’virrasztás’ átvétele; ugyanakkor ez a vilija szó a történeti szlovák forrásokban is megjelenik.
bobájka – ez ilyen alakban a magyarba bekerült zempléni tájszó, amelynek jelentése ’mákos guba’; az eredete a szlovák bobaľka ’(mákos, túrós) guba; egyfajta libatáp’.
Sziasztok! Halottnak tűnik a topik, de azért próbálkozom. Nagyanyám által mondott szavak érdekelnének, aki sajnos már nem él, csak, ahogy visszafejtem a szavait. Szülők által sajnos kimaradt az érdeklődés, így némi hiátussal próbálok rájönni a dolgokra. Az érdekelne, hogy lehet-e tudni milyen szavak ezek? Honnan jöttek pontosan? Ahogy hallottam őket úgy írom le, nem biztos pontosan és kb a jelentésre amire emlékszem
Paláver: Német közvetítéssel az angol palaver ’bennszülöttekkel folytatott tárgyalás, megbeszélés, értekezés, eszmecsere; (bizalmas nyelvhasználatban) haszontalan/üres beszéd, fecsegés, locsogás, szószaporítás, süket duma’ szóból származik, az pedig a portugál palavra ’ugyanaz; szó; szólás, beszéd; adott szó, ígéret’ szóból ered, amely a vulgáris latin parabola ’hasonlat; példabeszéd, tanító elbeszélés’ főnév folytatása, amelyik pedig az ógörög παραβολή (parabolé) ’összevetés, összehasonlítás; hasonlat, példa, példabeszéd, előkép, szállóige, közmondás; egymás mellé állás; kitérés, eltérés; (geometria) parabola’ szó átvétele, és ez utóbbi a παραβάλλω (paraballó) ’odadob, elédob, (csalétekként) kirak; melléje helyez, összehasonlít; stb.’ ige származéka, vagyis a παρα (para) ’hozzá, mellé; át, túl; ellen-, eltérő’ igekötő-elöljáró és a βάλλω (balló) ’dob, hajít; vet, fordít, irányít; stb.’ ige kapcsolata.
A Duden etimológiai szótára ezt írja: „A latin parabola ’példabeszéd, elbeszélés, beszámoló’ (vö. német Parabel ’parabola’) a portugálba palavra ’megbeszélés, tárgyalás, elbeszélés’ (ma: ’szó’) alakban került be. A portugál kereskedők a szót az afrikai partokon használva a fehérek és a bennszülöttek közti rendszerint hosszadalmas tárgyalások megjelölésére alkalmazták. Maguk a bennszülöttek is átvették az idegen szót, és a vallási, valamint a bírósági gyűléseiket palaver-nek nevezték. Ezzel a jelentéssel került vissza a szó Európába. A német szövegekben a XIX. sz.-ban tűnik fel az azonos jelentésű angol palaver szó közvetítésével. Ma [a németben] a szó csak a köznyelvben az átvitt ’végtelenül hosszú, értelmetlen fecsegés’ jelentésben.”
A magyarban az Értelmező kéziszótár az alábbi jelentéseit adja: 1. (néprajz) Afrikai négerek tanácskozása. 2. (tréfásan) tárgyalás | (bizalmasan vagy gúnyosan) kellemetlen, hosszadalmas vita. – Az Orisis Idegen szavak szótárában a jelentései: 1. tanácskozás, tárgyalás. 2. szószaporító fecsegés. 3. hangos veszekedés, botrány.
Én csak a „kiveri a palávert”, illetve „palávert csap” kifejezésekben használom, itt az Osiris szerint 3. jelentése él, ez a német köznyelvi ’végtelenül hosszú, értelmetlen fecsegés’ értelemből származik jelentésbővüléssel.
a borz nem az ami büdös, elborzasztó, megborzongató?
uszadzsi lehet, de akkor ott nyelvtani törvényt kell felételezni (B lekopás.) van a B-nek M váltóhangja, és akkor a japánban van ilyen hangtörvény. (hacsak az uszadzsinak nincs japán gyökpárja)
- ilyesmi a mosómedve dolog, meg nem tudom van e másik
a csecsen-ingus борз a (török farkas, a bas), ami a hun bárshi utódja, a bársony, párduc szavak halmazából
úgy látszik az altai népek a medvét és farkast, meg a borzot egy állatfajnak nézték.
angolul a boar
de miért vettük volna át, ha a párduc már a szókincs része volt és a borz is már. hogy vettük vettük volna át, ha a törökök bars
A magyar borz szót olyan török szóból eredeztetik, amely egy szótaggal hosszabb: oszmán török porsuk, kirgiz борсук (borsuq), tatár бурсык (bursık). Ennek eszerint *borszó alakban kellett volna a magyarban meghonosodnia. Vö. magyar borsó ~ oszmán-török burçak, magyar orsó ~ tatár орчык (orçık). Két magyarázat lehetséges: (1) a szó végét az ómagyarban kicsinyítő képzőnek érezték, és elhagyásával vonták el a rövidebb alakot. (2) Valamelyik nyugati török nyelvből vehették át, ahol a szó nem tartalmazhatta a köztörök -k végződést, vö. a mai csuvas пурӑш (purăš). A magyar szóalakban a török etimológiára tekintettel a z másodlagosnak tűnik, és talán az ettől független hangfestő eredetű borzas ~ borzol szócsalád népetimológiás hatásának tulajdonítható.
A török szó etimológiája nem tisztázott. Vasmer eredetileg ’szürke’ jelentést tulajdonít neki, a magyar etimológiai irodalom tisztázatlan eredetűnek tartja, Sztarosztyin sem ad szemantikai hátteret, jóllehet ő a tág értelmezésű altaji etimológiát rekonstruál hozzá, a japán 兎 uszadzsi ’nyúl’ szót is idevonva. Viszont nem jelzi, hogy tágabb nosztratikus eredetet feltételezne, azaz a csecsen-ingus борз (borz) ’farkas’ szót is idevenné.
Ami a csecsen-ingus szavat illeti, két etimológiája merült fel. 1. A közép-kaukázusi (nahi, nakh) nyelvek belső eredetű szava. (Ebbe a kis nyelvcsoportba tartozik a csecsen, ingus és a bác, valamint feltételezetten féltucat jobbadán csak névről ismert kihalt nyelv.) 2. Közös eredete van a dagesztáni nyelvek hasonló hangalakú és jelentésű szavával, mint avar бацӏ (bac̣), hunzib баъцӏә (båc’ə), lak барцӏ (barcʼ). Ez utóbbi lehetőség esetén sem jeleznek további kapcsolatokat. Azaz az ótörök *borsuk ’borz’ szóval való összefüggés nem valószínű.
Ha már kaukázusi-török kapcsolatot feltételezünk, akkor a csecsen-ingus борз (borz) ’farkas’ szóval hangalakban és jelentésben inkább az ótörök (ujgur, türkmén) bars ’tigris, párduc, hiúz’ szó merülhet fel. Ez utóbbi etimológiájáról semmit nem találtam. Ugyanakkor a (biztos) etimológia hiánya és a hasonló szóalak még nem feltétlenül alap az összekapcsolásra.
Ui. Amúgy, ha szabadon eresztjük a fantáziánkat, és elfogadjuk Vasmer feltételezését az ótörök *borsuk ’borz’ szó összefüggéséről a ’szürke’ színnévvel, valamint Sztarosztyin deltételezését arról, hogy a szóvégi -k eredetileg az altaji nyelvekben kicsinyítő képző, akkor a kis termetű ’borz’ (sőt nyúl!) és a nagy méretű ’farkas’ jelentés összhangba hozható. Az utóbbi pedig a jelentésátvitellel átkerülhetett más nagyragadozóra (tigrisre, párducra és hiúzra) is. A hangtestek azonban nehezebben hozhatók közös nevezőre. (A török nyelvekben az o és a különbsége nem jelentéktelen a szótövekben; a csecsen-ingus szó korábbi alakját pedig *bɦorc̣ alakban rekonstruálják, tehát távolabb áll a török szótól, mint a jelenlegi forma.)
Azaz konzervatív etimológusként a végkövetkeztetés az, hogy nincs kapcsolat az említett szavak közt.
Mostanában rákaptam az MMA/UFC vonalra. Van ott több nagy bajnok csecsen harcos, és épp a hét végén lesz Khamzat Chigaev "Borz". Na most nekem ez a borz gyanús volt, mert azt látom Tótfalusinál, hogy "ótörök eredetű szó, jelentése: üreglakó, hegyes orrú, hosszú sörtéjű emlős állat"
A problémám az, hogy a netről az derül ki, hogy a csecsen harcos beceneve csecsen nyelven azt jelenti, hogy "farkas". Vajon így is rokon szavak?
A cipő szó első dokumentált adata a XVI. sz. végéről való. A szó maga a fél évszázaddal korábbról adatolható cipellő főnév szóösszerántással egyszerűsödött formája. A cipellő viszont elvonás a XIV. sz. végén felbukkanó cipellős ’egy fajta lábbeli’ szóból. Ez utóbbi vélhetőleg a középkori latin zipellus ~ zepellus ’egy fajta lábbeli’ hangrendileg kiegyenlített változata, amely a mai észak-olasz nyelvjárási zoppel ’fapapucs’ szó előzményének latinosodásával állt elő. A szó átvétele a ruhadarab magyarországi megjelenésével párhuzamosan történt.
A cipó szó köznévként a XV. sz. legelején bukkan elő. Személynévként a XIII. sz. elejéről is van adata mint Cepou, azonban nem igazolható, hogy ez utóbbi tényleg azonos-e a közszóval, vagy csak hangalaki egybeesésről van szó. A szót az olaszból származtatják. Az előzmény az olasz zeppo ’teljes, egész, teletömött’ szó lenne. Arra, hogy ennek az olasz szónak korábban lehetett ’<cipó formájú, egész/kerek> darab’ jelentése, utal az, hogy létezik a kicsinyítő képzős olasz nyelvjárási zeppola ’(farsangi) fánk szó, valamint ennek az előzménye a magyarországi latinságba is átkerült mint zippula ’lepény, lángos’.
Azaz a fenti esetben hasonló hangalakú, de eltérő eredetűszavakról van szó, és nem az a helyzet, mint a nyír ’<hajat, szőrzetet, sűrű növényi hajtást, bolyhot> levág’ ige esetén, amely történetileg mély és magas hangrendű illeszkedést is mutat, vö. a mai nyíró melléknévi igenév mellett a korábbi alternatív változatot foglalkozásnévként megőrző Nyírő családnevet. — Ez utóbbi miatt is vannak olyan vélemények, amely szerint nem is volt mély hangrendű i a magyarban, hanem az itt tapasztalható antiharmonikus illeszkedés másodlagos, vö. Kis Tamás cikkét: http://mnytud.arts.klte.hu/tkis/cikkek/velari.pdf
A gyak ige első előfordulása 1138-ból való személynévi származékban, közszóként (igeként) legkorábban a 1416. utánra datált Bécsi kódexből mutatták ki. A kezdeti jelentése ’szúr, döf’, és a XVI. sz. harmadik harmadában jelenik meg a mai nyelvjárásokban egyedüli ’(férfi) nemi aktust végez, közösül’ értelem. A XVI. sz. végéről való a gyaka főnévi származéka ’karó’ jelentésben (amely eredetileg a gyakó melléknévi igenév alakváltozata lehetett).
NB. A mai nyelvjárásokban az ige ikessé lett: gyakik. Ez adalék ahhoz, hogy amit a másik topikban írtam a baszik ige kapcsán, hogy annak az ikessége is azt jelzik, hogy a jelentés nem aktív cselekvést takar, hanem fiziológiai-ösztönszerű cselekedetet. Itt is valójában az ikesedés a ’szúr, döf’ > ’közösül’ jelentésváltozás következménye. A magyar baszik azokban kezdettől fogva ikes, így nincs okunk annak a feltételezésére, hogy a magyarban valaha is élő volt a török forrásának, a bas- igének aktív ’nyom, szorít, tapos stb.’ jelentése.
Abban az etimológiai irodalom egyetért, hogy alapnyelvi örökségről van szó, de több etimológiát is javasoltak. A biztosabbnak látszó szerint ugorkori szó, amelynek a mai obi-ugor megfelelői: vogul jē̮kₒ- [jɤ:kʷ] ’átszúr, (el)töm, tömköd’ és osztják joγi̮- [joγɯ] ’üt, ver, vés, váj, kopog’, jăχəs- ’szúr, bök, döf ‹szálka a torokban, ujjban›’. Az ezek alapján rekonstruált ugor forma: *jᴕkkɜ- ’szúr, bök, döf’ (ahol ᴕ: ismeretlen színezetű magas hangrendű magánhangzó, ɜ: ismeretlen színezetű és hangrendű magánhangzó).
A fonetikailag kevésbé biztos alternatív magyarázat a finn tokkaa- ’szúr, bök, döf, (fel)csipked, csipeget’ igével, valamint a zürjén és a cseremisz megfelelőivel veti össze finnugor *δ’ᴕkkɜ- ’szúr, bök, döf, lök’ alapalakot rekonstruálva (ahol δ’: palatalizált zöngés fogréshang). — Még az is lehet, teszem hozz, hogy a kettő egy, és a finnugor *δ’ᴕkkɜ- az ugor elődnyelvjárásaiban lett *jᴕkkɜ- alakú.
Fun fact, hogy a mai Nevetlenfalu (ma Ukrajna) azért lett nevetlen, mert korábbi Gyakfalva nevének használatát annak vulgárisnak érzett előtagja miatt kerülték. Jóllehet az előtag nem a szóban forgó igéből, hanem a diák ~ deák ’tanult ember, írnok’ szóból származott. A névadás alapja az, hogy egy írnok birtokáról volt szó, vö. hasonlóhoz a német Schreibersdorf településneveket mint Buglóc (korábba Írófalu is, ma Ausztria) és Göbölfalva (korábban Buglóc, ma Szlovákia).
Sziasztok! Régi szó, már nem használjuk: "gyakni" Mit tudtok erről, az eredetéről, jelentéséről? Én a Báthory Erzsébet ügyében történt nyomozás kihallgatási jegyzőkönyveiben olvastam ezt a szót. Valamiféle bántásként, kínzásként értelmezem.
A tudományt ne keverd a hittel. A tudomány nem hit és nem vélemény. Minden hasonlat sántít, a levegőnél nehezebb tárgyak repülhetése és a szavak eredete két teljesen külön kérdés, semmi párhuzam nincs közöttük.
Amit te tudományosan megalapozottnak hiszel, az sokszor a legmesszebb áll a valós tudástól.
Lásd a levegőnél nehezebb tárgyak nem repülhetnek esetét többek közt. Oszt csak repülnek már pilóta nélkül is. Akkor hogy van ez?))
A nyelv is ilyen sajnos, nem mai jelenség hogy rátelepszik a politika, a komcsi korban született meg nem egy úgynevezett "szláv" besorolású szavunk, be kellett nyalni keresztcsontig a ruszkiknak és megrendelésre bizonyos "nyelvészek" ezt összedobták, ez azért kurvára távol áll a "tudományosan megalapozott"-tól.
Mondjuk ez még az osztrákoktól kezdődött, érdekes egy 200 éves könyvből még találkozok a valósággal is, szép lassan az újabb kutatásokból is, csak kicsit lassan halad a sztori, elvégre papíron már szabad az ország vagy jó 30 éve...
Senki sem kíváncsi a gondolatkísérleteidre, agymenéseidre, itt a szavak _tudományosan megalapozott_ eredetére vagyunk kíváncsiak olyanoktól, akik értenek hozzá.
Te láthatóan nem értesz hozzá, nyissál magadnak egy blogot, sokan fogják olvasni, nyilván.
