"Természetesen, miotán feltámadnak..." - Hol van ez megírva? (Az illető hely környezetében, mely szerint János látta őket fehér ruhában, aztán trónra ültetve stb.)
Állítottam, hogy kend azt állította, hogy én azt állítottam, hogy Ábrahám kebele a végső jutalom?
"kend szerint egyszer holmi test nélköli kísértetek Ábrahám (ő is test nélküli kísértet - akkor hogy-hogy van kebele?) kebelén való nyogovásában" - De tán Istennek miért tulajdonít az Írás kezet, lábat, szájat és mást? (Már a Fiú testet öltése előtt!) Ugyanígy lehet a test nélküli állapotban lévő Ábrahám kebeléről is beszélni. (Hogy ez mit jelent, azt nézze meg jkend egy lexikonban.)
Tafkó Birgut nem követte meg Károli emlékét, holott úgy idézte volt őt, mintha megjegyzése valami ellenérv lett volna azzal a véleménnyel szemben, mely szerint a lélek nem alszik ki a testi halál alkalmával, mert íme, a lelkek kiáltanak stb. Ezért Tafkó Birgut etikátlan vitázó és gyalázatos rágalmazó.
A Jézus nevű kísértet halál utáni, állítólagos öntudattal rendelkező lelke a hádészban volt? A hádészban gyötrődnek a kísértetek? A Jézus nevű kísértet a Dávid nevű kísértettel, s a gazdag kísértettel együtt a hádészban gyötrődött ("a hádészban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében")...?
"nem kell a tisztesség, elég a cél, az mindent szentesít. Csak a szólás a lényeg, nem is a szólás, inkább csak az ártalom"
Nagyon jól jellemezted itteni munkálkodásodat. Ennél jobban én sem tudtam volna megfogalmazni. Valóban, Téged nem érdekel az Igazság, csak ártani akarsz, meg csúfolkodni. De ne hagyd abba, megy ez (ti. ártás, gonoszkodás, csúfolkodás) Neked, mégha kiöregedtél , s vénhedt is vagy. Jó vagy Te példaként azoknak, kik hátat fordítanak a felkínált Igazságnak, s inkább valamiféle istentelen híg löttyhöz fordulnak...
Úgyhogy, amint az alábbiakból is látszik a bibliai antropológia szerint a lélek (nefes = psyche) nem más, mint az ember személyisége, érzelem - s gondolatvilágával együtt, ami a halálkor semmivé válik, s nem pedig egy kísértet, ami a test halálakor egy másik kísértet - nevezetesen Ábrahám - kebelére röppen, vagy éppen valamiféle oltár alá zsófolódik, hogy onnan ordibálódjék...
Az Úrnál van egy oltár, ami alá kísértetek zsófolódnak, s onnan ordibálnak kifelé...?
"és 20,4)."
A hús-vér feltámadottakat miért ne lehetne lelkeknek nevezni, gondolom Nojé bárkája sem kísértethajó volt ("a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által"), vagy igen...?
A kifejezés nem Jézus Urunktól, hanem a farizeusoktól származik. Jézus Urunk csopán felhasználta ezt a kifejezést, hogy a kend aberrált elképzelésihez hasonlókat valló farizeusokat megszégyenítse. Jézus Urunk pontosan tudta, hogy a halál után semmiféle kísértetek nem röppennek Ábrahám kebelére, hiszen Jézus Urunk tisztában volt vele, hogy "a halottak semmit sem tudna", s "Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel (ti. Jákob) nem törődik velünk"...
"S nem is mondhattam, hogy Ábrahám kebele a végső jutalom "
Állítottam, hogy kend azt állította, hogy Ábrahám kebele a végső jutalom? Én csopán arra céloztam, hogy kendnek igen aberrált elképzelései vannak a megholt igazak jotalmáról, mely kend szerint egyszer holmi test nélköli kísértetek Ábrahám (ő is test nélküli kísértet - akkor hogy-hogy van kebele?) kebelén való nyogovásában, máskor meg valamiféle oltár alá zsófolódásban, s onnan való kajabálásban valósulna meg...
No ez a kend művészete. Mikor fellángolt köztünk a vita a Jel 6,9-ről, kend diadalittasan rámidézte Károlit, és vágott mellé egy bájvigyort, mint aki nyeregben van. Ha azt akarta volna sugallni vagy beismerni, hogy Károlinak csak a nyelve botlott meg, és különben az én meggyőződésemet osztotta, akkor egy kendnél csak egy hajszállal is becsületesebb vitázó (ami nem valami túlzó követelmény) hozzátette volna ezt is. De kend nem tette.
Másrészt kendnek ezt a kínkeserves beismerést nem most kellett volna megejtenie, mikor már ezer sebből vérzik és üszkeiben füstölög az álláspontja, hanem egy körrel korábban, mikor én először szóvátettem Károlival való alantas elbánását. Most, hogy már a torkán a kés kendnek, immár kilóg a lóláb a kend gyalázatos kibújási próbálkozása alól.
Tehát nem a kend konkrét mondatában vagy vigyorában rejlik a bizonyíték, hanem az egész vitai beszédhelyzetben, és abban, amit ki kellett volna mondania, de nem tette.
---
Kedves emberek!
Egy hétre elpárolgok az ország mélyébe, addig adok időt ennek a ripőknek, hogy összeszedje magát, és megkövesse Károli emlékét a méltánytalan és hazug beállításért.
