Nekem szegény nagyapám libatöméssel foglalkozott, kétszáz liba körül volt neki egy turnusban. Persze ez csak gépesített technológiával működött, így is embertelen kemény munka volt, pláne a turnus vége felé. Ha kicsit csomós maradt a kaja, elakadt majd megszaladt a gép, a libának kilyukadt a begye, lehetett is vágni. A szomszédok is sok hízott libát ettek de mi meg a gyönyörű, érett májakat faltuk. Sajnos szegény papa korán itthagyott bennünket, ezzel végeszakadt a libamájas dőzsölésnek is.
A hízott kacsamáj alkalmasint finomabb, mint a libáé.
Én egy kistermelőtől veszek nyolc-tíz tömött kacsát évente, azoknak is gyönyörű, érett májuk van.
Az ősszel valamelyik túlképzett családtagom lenyomta a sufniban az elosztót. Persze arról ment a fagyasztó. Mire észrevettem, már szépen zöldült az utolsó két kacsa meg három vagy négy máj a vákumtasakban amit névnapomra tettem félre(meg egy csomó gyümölcs, hal, vad) :-)
Persze a tettes tagad, szegény anyám meg a családi béke megőrzéséért magára vállalta de szvsz. fel sem éri a kapcsolót...
Mi szegenyek voltunk - de az Anyu vett hizott libat telen, legalabb egyszer... "beosztotta"... es a zsir, maj, toportyu sokaig tartott, jobban szerette o is, en is a libazsiros kenyeret mint a szalamis zsomlet vagy parizerest...
Jajj a libatoportyu... .jajj.... mennyire szeretem... a libazsiros kenyer, vekonyan szeletelt sult libamajjal... mmm...