Oda senki sem jár nyaralni, szemben Dubrovnikkal; és már bizonyított, mint ahol fizikailag lehetséges nagy számú ember átmeneti elszállásolása. Persze annak idején nem az átmenetin volt a hangsúly, ezt most komolyan kellene érteni.
Dubrovnikban ehhez egyszerűen nincs elegendő szabad m2, még a kikötőben sem, szóval gyanakszom, hogy ez megint a jelenlegi kormány előző hibájának a megismétlődése -- nagyságrenddel alulbecsülik az érkezők számát. Pedig azt eleve nem becsülni kellene, csak olvasni/nézni a köztes állomásokról érkező híreket.
Talán igazad is lehet, senki nem érti miért éppen ezt a déli régiót jelölték ki erre a célra. Dubrovnik- Neretva megye ispánja nyílt levelet intézet a kormánynak, fontolják meg és olyan döntést hozzanak meg, hogy erre a területre egyetlen migráns sem teheti a lábát. Nagy kérdés, hogy a jelenleg még regnáló kormány hajlandó-e erre? Sajnos mindent a kampánynak vetnek alá a közelgő választások miatt és csökönyösen ragaszkodnak téveszméikhez. Ez nyomja rá bélyegét a jelenlegi horvát migráns helyzetre is. Sajnos. Nagy kérdés, hogy mi fog változni az új kormány eljövetelekor. Egy biztos, a jelenlegi megromlott horvát-magyar viszony a helyzet miatt talán jobbra fordul.
hmmmm....... épp Dubrovnik, Konavle, Prevlaka! évek óta arra a környékre járunk. eddig úgy gondoltuk, semmi nem tántoríthat el minket a jövő nyári nyaralástól. de ha ezeket "odaspájzolják", akkor el kell, hogy gondolkodjunk rajta :(
/marad a másik kedvenc Peljesac-Korcula kombináció? ott meg közel a Lastovo..... /
rég jártam erre, de sejtettem, milyen téma vár :-)
piros és kék nekem is volt, Adria pedig 74-ben először. volt még egy kiskapu az évente utazásra: szervezetten, IBUSZ-szal minden évben lehetett menni, így lettem törzsvendég a zivogoscei Nimfában :-) onnan persze mindig hosszabbítottam néhány napot a már akkor kedvenc Hvaron, ez tényleg a kutyának se tűnt fel :-)
idei rövid nosztalgia megállóm: /ma már nemcsak a "nagy medencéért" utaznak sokan :-) /
És még egy rossz hír innen. A horvátok már készülnek, hogy Prevlaka félszigeten a régi volt honvédségi elhagyott objektumokba helyezi el a migránsokat. Mivel ott nincs semmi, még víz sem, most állnak neki bevezetni a vizet és az áramot. A regisztrációs központ viszont Dubrovnikban lesz a kikötő területén, a híd alatt. Visszatérve Lastovora, ott is a régi JNA katonai objektumban találnak helyet. Albánián keresztül, Crna Gora és Bosznia az útvonal. A Konavle mentén jönnének és a kisebb átkelőket veszi igénybe. A kommentálók özöne elkeserítő véleménnyel vannak, mindenki úgy látja, lőttek a jövő évi turizmusnak.
Még egy elkeserítő rossz hír lentről. A rossz idő beköszöntével a menekültáradat útvonalat változtat és Lastovo szigetét jelölték ki, mint az olaszoknál Lampedusa. A horvátoknál máris készülnek erre.
A horvát belügyminiszter ma reggeli nyilatkozatából: " Priljev izbjeglice se ne smanjuje. I imamo imformacije iz Grčke da izbjeglice jednostavno kupuju karte za trajekte zajedno sa turistima. Voze se od Lesbosa prema Pireju , a odande prema Makedoniji Srbiji i Hrvatskoj bez ikakve kontrole."Lefordítva, A menekült áradat nem csökken. Vanna értesüléseink Görögországból, hogy ezek a menekültek együtt a turistaáradattal vásárolják a kompjegyeket, Lesbosztól Pireuszig és onnan Makedonián Szerbián át Horvátországig minden határellenőrzés nélkül. A régi határőrök jól tudják, hogy ez abban az időben lehetetlen lett volna. " Sic transit gloria mundi."
Az egyik "házihatárőr"-ként a turistaforgalomról minimális tapasztalatom volt. 1978-ban a román és a szovjet határszakaszon finoman szólva, nem nagyon voltak turisták. :-)
Semmit nem vontam és vonok kétségbe abból, amit leírtál, sőt megerősítem, hogy fiatalabb voltam:-) Ez biztos.
A politikai gazdasági elemzés is rendben. A pécsi vásárban nem láttam lengyeleket, mert nem voltam sosem a pécsi vásárban.
Maradjunk abban, a mai eszünkkel pocsék világ volt, teli nehézséggel, utazási akadályokkal, sőt "szép" emlékem van az akkori személyzeti vezetőmről, aki a franciaországi geológus konferenciára kért útlevelemet úgy véleményezte, hogy "nem támogatom" . Mindezt azért, mert határőr voltam korábban és akkor megbízható állampolgár, ha utazni akartál, akkor meg nem. Nem is kaptam meg.
Lassan koncentrálhatunk arra, hogy útlevéllel vagy anélkül mondjuk a következő években hogyan jutunk el a mai migráns és politikai ütésváltás közben az imádott Adriánkra.
Nyilván az emlékeim nincsenek kőbe vésve, de határozottan úgy emlékszem, hogy a pécsi vásárban 1987-ben még nem voltak lengyelek. Abban sem vagyok biztos, hogy 1988-ban voltak már. Azt feltételezem, hogyha ott nem voltak, akkor máshol sem jelentek még meg az országban, mert az a vásár elég etalon volt.
Lehet, hogy fiatal vagy ahhoz, hogy emlékezz mi is volt a lengyelekkel a nyolcvanas években, de elég annyit tudnod, hogy nagyon mélyről indultak. Amikor azt írtam, hogy éhínség volt, nem túlzok. Magyarországról mentek hússzállítmányok/segélyek, és brigádok vállaltak "kommunista szombatot" a megsegítésükre. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor magyarok önként vállaltak "kommunista szombatokat". Hiába volt vége a szükségállapotnak (helyesebben hadiállapotnak: statárium, katonai hatalomátvétel, kijárási tilalom, országhatár katonai lezárása) 1983 nyarán, az ország romokban hevert, kemény diktatúra és megtorlás indult ill. folytatódott a sztrájkok, tüntetések résztvevői ellen. Walesa bár 1982-ben szabadult, gyakorlatilag háziőrizetben volt 1987-ig.
A rendszerváltás idejére (1989) Lengyelország még mindig koldusszegény volt, ezért amint utazni lehetett a lengyelek ki is használták és jöttek eladni, amit tudtak, hogy valahogy megéljenek. Igen a pécsi vásárba jöttek megrakott kispolszkikkal, ott aludtak, mosakodtak amíg el nem adták a cuccot. Sajnáltam őket.
Mivel nem jártak előtte sehol, nyilván nem tudhatják mi volt korábban. A nyolcvanas években turistaútra nem lehetett évente menni nyugatra (legalábbis 1988-ig). Családlátogatás vagy egyéb pl. üzleti út miatt lehetett csak gyakrabban mint három évente. Szüleid biztos meg tudják mondani, hogy nekik hogyan sikerült. Az én szüleim 1977-ben voltak először "nyugaton", Olaszországban. Már az sem volt egy egyszerű dolog, maga a kék útlevél sem járt mindekinek, aki gyanús volt, annak nem adtak, és maga az útlevél nem is volt jó semmire, a kilépéshez is engedélyt kellett kérni (asszem a vállalalti párttitkárnak kellett véleményeznie a kiutazást, de mérlegelték azt is, hogy a gyerekeket viszik-e. Minket nem vittek, így nem féltek a hatóságok attól, hogy disszidálni fognak), plusz az olaszoktól belépésre vízumot kellett szerezni. És akkor ott volt még a valuta kérdés. Még a nagymamáknak is volt útlevele, hogy ki lehessen váltani azt az évi 50 dollárt, így néhány év alatt összejöhetett annyi, amivel már el lehetett indulni nyugatra (babkonzervvel, löncshússal, gázmelegítővel és sátorral). Még 1987-ben is nehéz volt olasz vízumot szerezni (én akkor voltam ott először). Ha jól emlékszem csak hétfőn és szerdán lehetett beadni a vízumkérelmet délig. Már előző este 8 körül sorban álltak az emberek a nagykövetség előtt az utcán. Volt aki matracot hozott magával, és ott aludt a sorban. Én este 10 körül elmentem megnézni, hogy hol a követség, hova kell mennem másnap. Már akkor nagyon hosszú sor volt, így elmentem a szállásomra gyorsan, összepakoltam, és visszamentem én is a sorba. Kb. éjfélkor értem oda, és én voltam az utolsó másnap délben, aki még éppen befért, és beadhadta a kérelmét. Az utánnam jövő száz ember jöhetett vissza néhány nap mulva megismételni a mutatványt. Hágy így ment ez. Csehszlovákok, lengyelek, románok, bolgárok és NDK-ások meg nem mentek sehova, csak egymáshoz (még Jugoszláviába sem). Az NDK-ások hozzánk is háromévente egyszer jöhettek, mert mi már olyan kelet-nyugat voltunk (mint Helsinki :).
Remélem jön majd a házi "határőrünk" és elmeséli ő is az élményeit, tapasztalatait :)
Palko! Még 1978-ban, egy ilyen általad vázolt ürüggyel sikerült egy hetet nyaralni Splitben. Nekem ugyan az akkor szokásos három évenkénti érvényes útlevelem volt, de unokahúgom, aki velem tartott, egy ilyen Bulgáriába szóló tranzit útlevéllel jött. Udvarnál a szokásos határfrász következett, de mivel ő az akkor még létező Copturistnál volt valutás és egyben idegenvezető, azt mondta az érdeklődő határőrnek, hogy Pont egy csoportért utazik Bulgáriába. Egy hetet lent töltöttünk Splitben. Hazafelé már nem voltunk ilyen nyugodtak, legalább is ő, de nem nézték a sok pecsét dátumát, szóval szerencséje volt. Mint utána mondta, bevált szokás volt az idegenforgalmi berkekben, hogy ilyen módon kijátsszák a joghézagot.
Már akkor sem volt egyszeű az élet. Egyénileg utazóknak először valuta keretet kellett igénelni, s ezt három évente egyszer kaphattad meg. (Innen a 3 évente legendája). Ezt a Nemzeti Bank bírálta el, addig be sem adhattad az útlevél kérvényt, amíg ilyened nem volt. Az útlevelet a BM. azaz a rendőrség áltlában kiadta, de nem minden esetben.
Más dolog volt az úgynevezett társas utazás és a meghívó levéllel való utazás.
Aki évente utazhatott "nyugatra", attól a hatóság is kért valamit, mert csodák már akkor sem voltak.
Volt még egy kiskapu. Ha Bulgáriába utaztál, kérhettél 48 órás tranzit vízumot Jugoszlávián át, mert ugye a másik út Románián át vezet a mai napig. Jugoszláviában senkit nem érdekeltél, de visszajövet a magyar oldalon bukta lehetett, ha nem volt ki-be léptető pecsétek özöne az útleveledben, de mivel a hatóságok között nem volt gyors együttműködés, akár meg is úszhattad.
Köszi az infót! Klassz lehetett. Ez a kis csónakázás pontosabban mit takar? A-ból B-be? Vagy bizonyos időre szól (30perc? 1óra?) írnál egy kicsit bővebben? Mennyi az annyi? :)
Izzítottam az egész családot, hogy mi a szitu. Mindenki megerősítette, hogy fateromék 1978-ban voltak először tengeren, amikor én egyévesen nagymamámmal otthon voltam ( ő is megerősítette ). Majd mivel afféle bűntudatuk volt, 1979-ben, amikor kétéves voltam, már vittek engem is. Ez nem nyolcvanas évek, hanem a 70-es évek vége és akkor sem háromévente mehettünk. Ilyen rendelkezésre az egész családom nem emlékezik. Pedig nem voltak állami cégvezetők vagy ilyenek.
