Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Tudod, szeretem konkrétumokban nézni egy dolgot. Ha egy televízió hibás, akkor azt nem nevezem "másállapotnak" vagy "ellentétes működésnek" vagy "a televízió yang oldalának", hanem hibának.
Szokásos Lao Ce bírálatomhoz hozzávenném, hogy nem a mennyiség teremti a viszályt, hanem az értetlenség és érzéketlenség. Tehát Lao Ce eme gondolata csak szoros feltételekkel állja meg a helyét, de nem olyan általánosságban, ahogyan az írva vagyon.
"Ismert tény, hogy az Én nemcsak hogy semmire sem képes a mély- énnel szemben, hanem adandó alkalommal a fejlődésben felfogott, tudattalan személyiségrészt is asszimilálja és nagymértékben módosítja. "
"Egy szakadékban nem lakhat két sárkány, egy asszonyhoz nem tartozhat két férfi. Az egy egyensúlyt teremt, a kettő viszályt szül. Ha a hegy jádét rejt, rajta a füvek és fák üde zöldek; ha mélyén igazgyöngyök rejtőznek, a folyó nem száradhat ki."
Lao Ce
az egyről és a kettőről Platon is pampogott ezt azt (Timaiosz) meg az édenkerttel kapcsolatos történet is.
az idézett rész olyan mértékben leegyszerűsító, hogy az illetőnek persze igaza van.
Már korábban fejtegettem, hogy nem két egymással szemben álló pólusra osztandó a teremtés, van Isten és a Sátán, vagy van a Szent Lélek és a Szentségtelen Lélek.
A világ, az élet, és az ember ennél sokkal több oldalúbb, és nem skatulyázható be ilyen emberileg szembefordított hibás szemléletek közé.
A legfontosabb hiba ebben az ellentétes gondolatmenetben az, hogy az ember a Sátánt Istennel egyenlő rangra és erőre emeli, amely képes Istennel szemben annak minden negatívumát megvalósítani. Csakhogy ez nem igaz. A Sátánnak saját hatóköre van, és egyáltalán nem akkora erővel és ranggal rendelkezik, hogy Isten ellenoldalaként egyáltalán vázolhassuk.
Mondok egy példát. Egy királynak sem ellensége egy paraszt, kivéve ha legalább akkora hadsereget és fegyveres erőt össze nem szed, amely mellett valóban ellenfélnek számítana. De még ha hatalmas ellenfél is lenne a paraszt, amíg a király a trónon van, addig a hatalom a kezében van, és nem a paraszt fog rendelkezni a király országa felett.
Az ember életében sem úgy vannak a dolgok, hogy vagy az Isten vagy az ördög kezében van az ember. Az ember a saját dolgai és élete felett rendelkezik, és amikor szolgálatba adja magát, akkor is másik embernek rendeli alá magát sem Istennek, sem ördögnek. Ahhoz külön megállapodások és feltételek (megszületése vagy megszűnése) szükségesek, hogy egyéb hatalmaknak is alá rendelhesse magát az ember.
ha ilyan tájékozott vagy matrózilag akkor jobban tudsz angolul, mint én.
mint írtam vala végül lenyeltem. sajnos viszont az előbb itt elfogyott a kóla...:-)))) (light mert no sugar)
kell egy jó MobiMouse (akadémiai) telepítve és fluent olvasunk...
állatólag minden nyelvet illetően az a frankó ha nem gondolkodunk és nem fordítunk
...én csak kóstolgatom a tao-t azért mutattam a topicot mert szerintem van ott olyan aki tudja mit beszél:-)) ami elég ritka
egyébként is egyetemes a spiritualitás mint asszem ez már felmerült...bár ebben a vonatkozásban... a bibliából csak a már többször hivatkozott Mt 5.45 re tok hivatkozni.
Először az ember sem uralkodásra, sem szolgálatra nem lett teremtve. Az ember életre lett teremtve, mint a világon minden élőlény, a hierarchia a saját igazságtalanságainak és gonoszságainak megfelelő tükreként született meg a világban. A földön és az állatokon való uralkodás elképzelése természetesen nem azonos azzal a szemlélettel, (ha a Bibliánál akarunk maradni) amely a jó és gonosz tudásának a birtokában a hatalom szerkezetésről és működéséről az ember kialakított, és mind máig próbálja érvényesíteni.. Amíg elménket a jó és gonosz tudásának elvei fogva tartják, az édenkert előtt kiadott parancsolatok minden szinten csak félreértésre fognak vezetni.
Másodszor az ember most egyáltalán nem a függetlenségét élvezi, hanem pont ellenkezőleg, különböző vallásos és politikai hatalmaknak való alávetettségét, vagy éppen másoknak a saját maga alá való vetésének a hasznát "élvezi".
Harmadszor, az evangélium egyértelműen testvériségről szól, az Istenről alkotott ÚR fogalmat Jézus teljes egészében lecserélte Atyára, ha ezt valaki képtelen felfogni, maradjon meg Pál vagy akár Mózes ÚR vagy KIRÁLY elképzelésénél saját maga ámítására, de a dolog Istennél nem jön be.
Negyedszer. Minden hatalom az értelem megvetésével és az értelem részleges vagy teljes felszámolásával egyenlő, hiszen az alárendeltek kezéből a döntések részleges vagy teljes voltát a hierarchia szabályai és rendelkezései fogják meghozni az egyén helyett. Az éber és működőképes gondolkodás ebben az esetben le lesz cserélve egy ismerethalmaz mechanikus elsajátítási és alkalmazási módjára, teljesen mindegy, hogy a szervezett rendszer szabályait az Isten nevében, a király nevében, vagy a nép nevében fogják elővezetni.
A kapcsolatoknak összhangjában sokkal több és más elemek is döntően szóba jöhetnek, mint a szellemi szinten régen elavult, de vallási és társadami szinten mind máig örökségül átvett hatalmi szerkezeteink, amelynek elveivehez és intézményeihez mostanáig is foggal körörmmel ragaszkodunk.
Ilyen szóba jöhető dolog az értelem, a megértés, a szeretet, a türelem, a szelídség, csomó olyan evangéliumi hatókör, amely Pál jóvoltából a kereszténység elméleteiből és gyakorlatából a hierarchikus gyülekezeti berendezkedés miatt mind máig csak a fantázia területére szorultak, vagy szóra sem érdemes formában fel sem hozzák az igehirdetőik valamilyen gyakorlati megvalósításhoz kidolgozott tervezetük során.. Kivéve, ha valamilyen hierarchikus igazoláshoz szeretnék a híveik szemeit megvakítani. Akkor viszont beszélnek róla.
Ezt írod: "Az ember képes volt ellentmondani Istennek, ebből következik, hogy joga is volt rá, elvégre ezzel a "képességgel" teremtették, azaz nem köteles teljesíteni Isten kívánságait. (Ez persze nem zárja ki, hogy - csak - úgy járna jól.)"
Szerintem más a jog és más a lehetőség.
Ezt írod: "Az ember képes-e létezni I. nélkül? Tudtommal nagyon sokan jól megvannak nélküle... És ott vannak, akikben a Szentlélek helyett a Szentségtelen lélek munkál - az ellenpólus, akik a Sátánhoz tartoznak."
Pont azért írtam ezt, hogy leszűkítsem, mire gondolok:"Ha már valaki hisz Istenben,.." Aki nem hisz Istenben, az jól meg van nélküle, de aki hisz, az hogy tud nélüle létezni? Valószínűleg kiforgatja, hogy számára kicsoda, micsoda Isten és teremt magának olyan hitet/álomviágot, amelyben ő Isten nélkül is tud létezni, vagy vele egyenrangúan.
Ezt írod:"Isten képes-e létezni az ember nélkül?"
Elsődlegesen az előbbiekben megválaszoltam rá. Másodszor, ha Isten teremtette az embert, akkor már előtte is létezett, s, mint fazekas ki bármikor összetörheti az általa alkotott edényt. Isten is megteheti ezt és létezhet az ember története után is. Az más kérdés, hogy ez csak lehetőség, de például Noé idejében majdnem maradéktalanul megtette.
Valamint így irtam szűkítve a lehetőségeket, mert én is látom túl sok felé ágazna el:"Ha már valaki hisz Istenben, melyik változatra tud annak alapján amit hisz, bizonyítékot találni? Mondjuk olyanok előtt, akik szintén hisznek Istenben."
Az alkotó több, mint az általa alkotott dolog, előtte is volt és utána is lesz. Ez bizonyíték annak, aki hisz Istenben, hogy Isten, mint alkotó nélküle is tud létezni, de ő nem tud létezni alkotó nélkül.
Maradva a kersztények Istenénél: Az ember képes volt ellentmondani Istennek, ebből következik, hogy joga is volt rá, elvégre ezzel a "képességgel" teremtették, azaz nem köteles teljesíteni Isten kívánságait. (Ez persze nem zárja ki, hogy - csak - úgy járna jól.) Az ember nincs I. mellé rendelve, de attól független képességei/tulajdonságai okán.
Az ember képes-e létezni I. nélkül? Tudtommal nagyon sokan jól megvannak nélküle... És ott vannak, akikben a Szentlélek helyett a Szentségtelen lélek munkál - az ellenpólus, akik a Sátánhoz tartoznak.
Isten képes-e létezni az ember nélkül? Ez attól függ: a) Istent az emberek hite alkotta meg. Ebben az esetben a válasz egy határozott NEM. (Természetesen a vallási képbe itt is belefér a leány, aki megszüli saját anyját) b) Isten szellemi létező: nem tudható, LEHETSÉGES. c) I. valójában egy fizikai lény (vagy lények csoportja). Ebben az esetben természetesen IGEN.
Egyik kedves fórumtársunk hozzászólásait olvasva találtam valamit, melyet bemásolnék megvitatás céljából.
"Az ember egyrészről uralkodásra, másrészről szolgálatra lett teremtve. Tehát egy hierarchikus elrendezés szerves részének kéne lennie. De semmiképpen nem "mellérendelő" üzemmódra. Isten, amikor megteremtette az embert, feladatul adta neki a természeten való uralkodást. Ugyanakkor alá kellett volna magát rendelnie Istennek. Az ember kilépett ebből az elrendezésből, független akart lenni és ezért az uralkodói feladatát sem tudta ellátni. Most "élvezhetjük" ennek a függetlenségnek a "gyümölcseit".
Pál még gondolatban sem létezett, tehát ezek a összefüggések nem az ő hatására keletkeztek, hanem a Biblia első lapjaitól kezdve, eredetileg is így voltak. Kinek, milyen gondolatai vannak ezzel kapcsolatban. Pl. az embernek el kellett volna, és el kellene fogadnia Isten utasításait, végrehajtva a kapott feladatot/kat, vagy az ember egyenrangú, azaz mellérendelt Istennek, és nem köteles elfogadni az utasításait, sőt tőle függetlenűl is létezhet. Ha csak mellérendelt, akkor ki rendelte melléje, és végül is, hogy is van ez? Ha akarja elfogadja Istent és utasításait, ha nem akarja, nem fogadja el, és tőle függetlenűl is tud létezni? Egyáltalán, ki tud létezni a másik nélkül? Tudunk létezni Isten nélkül, és Isten is tud létezni nélkülünk? Vagy egyik sem tud létezni a másik nélkül? Ha már valaki hisz Istenben, melyik változatra tud annak alapján amit hisz, bizonyítékot találni? Mondjuk olyanok előtt, akik szintén hisznek Istenben.
A "puő" az a legtisztább dialektika, amelyet egy megtermett matróz ejt ki, miután a Sohó egyik kocsmájában túl van éhgyomorra a negyedik wishkey-n. Az üvegtest már meg van törve és a magánhangzók összemosódnak a mássalhangzókkal. Igaz, nem olyan, mint mikor a boros kólát böfizzük a monitorra. Bocsi, bocsi, bocsi. :)))
Igény a magyar nyelv használatára nemcsak a honlapokra értendő, hanem az interaktív párbeszédre is. Kétoldalú akár verbális, akár írott kommunikációra. Ki tudja, lehet, hogy az okozza számomra a nehézséget, hogy apai ágon szuahéli beütés van, anyai ágon gael. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen az anyanyelvem magyar, és mindent először le kell fordítanom erre a nyelvre. No mindegy, nem írom tovább, mert még belegabalyodok.
tulképpen abban az értelemben van halál hogy az az út vége...ahol meg van az igazság és annak örülünk egyszer s mindenkorra ott meghaltunk a további igazságokkal/fejlődéssel/úttal szemben
a milyen úton jársz? topicban is épp erről csacsogunk ha érdekel...
nem érti a nem arisztotelászi logikát de mindent tud.
mint többször említettem a leghalványabb nyitottság sincs benned a sajátodtól eltérő gondolkodás iránt legfeljebb a savak akarom mondani szavak szintjén.
beszélgess vkivel aki igazat ad neked, és akkor mindketten boldogok és okosak lesztek.
ki vagy te hogy egyáltalán előállj egy mindenki tévedhet csak én nem hozzáállással? hadd ne én mondjam meg.
Mint valamikor fejtegettem neked, Lao Ce is tévedhet.
A vágyak nem rabságot jelentenek az embernek, hanem életének a kifejeződését. Nem a vágyak alól kell felszabadulni, hanem igazságtalanságok és a szív sötétsége alól. Hogy Lao Ce nem jutott el a sötétség felismeréséig, ez persze nem jelenti mondanivalójának értelmetlenségét, de mára azért illő egy értelmes embernek azokon tovább lépni. A vágyak és a külső jelenségek attól még nem egyek, hogy a vágyak a külső jelenségekre vonatkoznak. A vágyak sohasem hibásak, mégha azt Lao Ce, a buddhisták, vagy maga Pál apostol is kárhozatra méltónak találja, a vágyak az élet velejárói, és az élettevékenységek fontos kísérőjelenségei. Ha nincsenek vágyak, az élet hamarosan megszűnik létezni. A vágyak Isten teremtései, és nem az ember rabságára, hanem boldogságára és örömére adattak. Hogy mi balgaságokra és gonoszságokra fordítottuk, azokról csak mi tehetünk. Persze az elferdült vágyak miatt az összes és egészséges vágyakat is megtámadni már szándékos félrevezetésnek tűnik, ha nem merülne fel eleve az élet meg nem értésének a lehetősége.
Először csak megemlíteném, hogy a tanulás és a bizalom nem egy abszolóte összfeüggő valami, hogy azt mondhassad, hogfy bizalom nélkül nincs tanulás. Mert van. Hogy valakibe egyáltalán egy kis bizalmat helyezz, ahhoz már előtte néhány dolgot meg kell tanulni. Különben bizalmadat össze vissza helyezed mindenféle tekintélyekbe, csak szépeket és ígéreteseket mondjanak.
Másodszor lehet hogy te valami nagyon extra szuper dolgot gondolsz a tiszta tudatról, de semmi vonzót nem látok a gondolatnélküli, üres, semmivel töltött gondolkodásban, mégha néhány keleti misztikus azt olyan nagyra méltányolja is.
A tiszta tudatnak csak úgy ellentéte a személyiség bármilyen része, ha mindent ki is sepersz belőle, nem létezővé változtatod, hogy semmi ne maradjon belőle a tudatban. Az ilyen tudat nem létezik. Csak fikció, amit az elme annak megnyugtatására talált ki, hogy valami konfliktusmentes, ellentmondásmentes, lecsupaszított, így egyszerűen elképzelhető fogódzkodót lelhessen magának. Az élet azonban más, és a gondolkodás nem minden gondolat, elképzelés és ismeret kiürítését jelenti. Az olyan tiszta tudat, amelyből hiányzik a gondolkodás, az üresség merev nyugalmát jelenti csupán.
Jézus nem tiszta tudatról beszélt, hanem tiszta szívről, a kettő között óriási a különbség, lévén meg is határozza az ártatlanság, szeretet és öröm zavartalanságában ennek tisztaságát. A gondolkodást sem kiürítendő feladatnak jelölte meg, hanem olyan eszköznek, ami képes Isten igazságainak és az élet megismerésére és megértésére. A tiszta tudat elméletet és a tiszta szív gondolatát egy kalap alá venni, szerintem merész lépés részedről, kivéve, ha a tiszta tudatról valami egészen más elképzeléssel állsz elő.
"szóval nincs olyan hogy halál...csak akkor ha vki arisztotelész agyával gondolkodik miszerint egy pillanatban vagy az élet igaz,,,vagy a halál
Ezen már a kvantumfizika is túl van."
Igen, elméleti síkon már sok évtizede bizonyított ez a dolog, (bizonyos körülmények között). A gyakorlatban nincs kipróbált eset, viszont az elmélet adott. Bizonyított tényként létezik. Én tudom mi az. Mindennek az a csúnya cicus az oka. Schrödinger 86 éves macskája, amelyik csak nem akar kimúlni.
Ebből is látszik, hogy még sokat kell tanulnunk, az út nem mostanában ér véget. Ez így megnyugtató. Csak nem árt az óvatosság. Már kinyitottuk Pandora szelencéjét, de azt nem tudjuk mi lehet még benne.
"Nekem ebből az következik, hogy a fennmaradásom záloga az, hogy mindig az úton legyek és célba sose érjek."
pontosan, a halál(semmi)...megrekedés a célnak tekintett pontban...
holott az útnak soha nincs vége ha nem mondjuk: elértem a célt/igazságot ...tehát cél mint olyan egy lehet: a megismerésre való folyamatos/örök törekvés, illetve persze lehet más is pl az egyetlen igazság:-) ahogy az megvan legalább az "agyhalál" beáll az tuti.
"Letérni sem helyes az útról."
rossz/téves útról helyes
az arany középútnál nincs jobb út (Lao, Buddha, ógörög filozófia)
Lao Ce bölcs mondása gondolkodásra késztet engem, és arra, hogy átgondoljam vajon mit jelent nekem? Mi az, amit mond, és mi az, amit nem. Mi az, ami eszembe jut még róla, ha többször átovasom, más és más oldalról közelítve.
Szerintem a legfontosabbja ez a rész: "Az Utat tekinteni a világ alapjának a fennmaradás módja."
Valóban, mint az előzőekben is említettük, és Lao Ce is, maga az út a döntő és nem a cél. Én azt is látom, mivel útról van szó, akkor azon haladni kell, azért van. Az út két irányú, lehetőségként megemlíthető, hogy visszafelé is lehet haladni rajta. Ahhoz viszont, hogy az ember épüljön szellemileg, mentálisan, előre kell haladni. Ha megállsz az úton, szintén nem jó, mert olyan, mintha rajta sem lennél. Az út nem azért van, hogy ácsorogjunk rajta. Letérni sem helyes az útról. Ha viszont előre haladok, akkor számomra az jelentené, hogy addig van jó dolgom, amig az úton vagyok, tehát a célba sem jó érnem. Ha célba értem, utam végetért, és ezzel végetért a fennmaradásom. Nekem ebből az következik, hogy a fennmaradásom záloga az, hogy mindig az úton legyek és célba sose érjek.
élet halál csak poláris szemléletben létezik. egységesben nem. ahogy jó-rossz is csak poláris szemléletben (vagy ez igaz vagy az) létezik. isten szemlélete egységes ezért ad esőt a rosszaknak egyaránt, szegény jóknak elmarad a jutalom. (bárhogy szajkózzák is azt a papok)
szóval nincs olyan hogy halál...csak akkor ha vki arisztotelész agyával gondolkodik miszerint egy pillanatban vagy az élet igaz,,,vagy a halál
ezn már a kvantumfizika is től van.
sóval az örök élet rém egyszerű, csak amíg a szemlélet poláris (téves) addig asszem lehetetlen megérteni.
nagyon sovány a műveiben tovább már ne haragudj.
sok mindenkinek érdekel továbbá a véleménye a témáról ateistáké ippeg nem.
nem csak vágyni és pofázni lehet hanem pl ezt gyakorolni is.
„A császárokat az Ég sarjainak tartják, mivel az Ég Útját tekintik a világ alapjának. Az Utat tekinteni a világ alapjának a fennmaradás módja. Térj vissza a gyökerekhez, és megszabadulsz az okoskodástól; derűs, üres és gondtalan leszel."
Lao Ce
kiválóan el lehet merengeni az üres dolgon...holott ezt maga a keresztény gondolatmenet is javallja
