Keresés

Részletes keresés

habár Creative Commons License 2006.06.11 0 0 752
428134
"kiderül a végén...hogy ki derül a végén."
Sokat rontottam a stilusodon.
Előzmény: 428134 (751)
428134 Creative Commons License 2006.06.11 0 0 751

Az biztos hogy ha az ember saját maga fedezi fel a világot az sokkal izgalmasabb, mintha elolvasna egy könyvet, és mindent elfogad úgy ahogy leírták.

Viszont irgalmatlan sok energiába kerül. Tudom mert régen én is ezt csináltam. Ha nincs megfelelő alap akkor túl sok elágazás közül kell választania az embernek, és legtöbbször a rossz utat választja.

Amikor a fényelhajlással ismerkedtem úgy gondoltam, hogy az atomok felgyorsítják a fotont és azért hajlik el a pályája. Aztán egyszer véletlenül a sin() függvénnyel játszadozva rájöttem hogy működik a fényelhajlás a Huygens-Fresnel-elv szerint.

Jóval később olvastam, hogy a történelemben ugyan így volt. Newton pont így gondolta ahogy először én is. Csak akkor még nem tudták a fény sebességét megmérni.

Lehet hogy majd kiderül, amit a másik topikban írok a fotonról, azt pont úgy gondolta Feynman is. Nem elképzelhetetlen, mert az alapokat tőle vettem. De ilyen formában sohasem olvastam.

 

De majd kiderül a végén...hogy ki derül a végén...   ;)

 

Előzmény: habár (749)
habár Creative Commons License 2006.06.11 0 0 750
Ráolvastam.
De a ráolvasás sem segített.
Sőt rontott.
Rájöttem, milyen védtelen vagyok a végtelen sok új információval szemben.
Hogy mik vannak?
Előzmény: habár (749)
habár Creative Commons License 2006.06.11 0 0 749
Azért a Bose Einstein kondenzátumra ráolvasok.
Előzmény: habár (748)
habár Creative Commons License 2006.06.11 0 0 748
Bozse moj!
Az a baj, hogy minden későn jön rám. Már jó lenne, ha előbb jönne rám valami, ráadásul, amibe igazam van, és más is elismeri.
Dehát így is sikerült kitalálnom egy történetet, ami egészen a mi Univerzumunkra érvényes. (A tágabb világmindenséget puszta szerénységből még nem kevertem bele.)

Most már csak arra kell ügyeljek, hogy mást el se olvassak, nehogy kiderüljön, hogy tévedtem. És akkor elégedett maradhatok, ami fontos, a jó alvás miatt.
(Annál meg nincs fontosabb :-)

Előzmény: 428134 (747)
428134 Creative Commons License 2006.06.11 0 0 747

"Mert ha olyasminek veszem, hogy az egy korpuszkula, aminek ráadásul van tömege, akkor egy sor gázanalógia kipróbálható rajta.
Az egyik ilyen a hőtan."

 

Már megint lemaradtál, idézek:

"A közelmúlt egyik fizikai aktualitása indokolja, hogy megemlítsem az indiai származású Satiendranath Bose nevét, aki a sugárzást Einstein nyomán fotongáznak tekintette, és feltételezte, hogy a fotonok nem különböztethetők meg egymástól. (A fénykvantumok megkülönböztethetetlenségét először 1911-ben Wladyslaw Natanson lengyel fizikus állította.) Ezek alapján a statisztikus mechanika módszereivel legegyszerűbben jutott a Planck-törvényhez. Dolgozatát még a közlés előtt elküldte Einsteinnek, aki Bose módszerét ideális gázra alkalmazta, és ennek alapján jött rá a Bose-Einstein-kondenzáció néven ismert kvantumfizikai jelenségre. Ennek lényege, hogy egy bizonyos kritikus hőmérséklet alá hűtve a gázt, a gázmolekuláknak egy hányada a kvantummechanikai alapállapotba kerül. Az alapállapotban levő molekulák összessége a Bose-Einstein-kondenzátum. Ennek kísérleti kimutatását jutalmazták 2001-ben fizikai Nobel-díjjal. "

 

Előzmény: habár (738)
428134 Creative Commons License 2006.06.10 0 0 746

Egyenlőre nem tudok ezekkel mit kezdeni, de egyszer még jó lehet valamire.  ;)

 

Előzmény: habár (745)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 745
Miért kérdéses ez?
Mert vannak olyan formái az energiáknak, amellyek tömeggel mérhetők.
Például a nukleáris energia, a fúzió, a bomlás...megváltozik az anyag tömege, ami mérhető, akár súlymérlegen is, és átszámítható. Ezekkel nincs is gond. Benne vannak az egyenlegekben.

De vajon minden energia átalakulás ilyen? A forgás, a keringés, az elgőzölgés, a fagyás?
Ezek sebességváltozással is járnak, amelyek relaviszikus hatását nem vesszük úgy figyelembe, mint a rádióaktív bomlásét.
Vagy figyelembe vesszük valahogy mégis, látens módon? Hogyan?
Nos, minden elhanyagolt relativisztikus tömegváltozás hiányzik- univerzumunk tömeg-energia egyenlegéből.
Így a forgásé is.
Még senki nem mondta, hogy egy forgó pürgettyű könnyebb, vagy nehezebb, mint az álló.
Néhányszáz éve az Angol Királyi Tudományosakadémiában vita folyt, hogy az élő hal könnyebb e, mint a kimult?
Végül is, nem találtak különbséget.
Itt azonban- másról van szó.
Előzmény: habár (743)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 744
428134
"Talán helyesebb lenne akkor nem olvasni annyit"...
Ez nagyon igaz, csak éppen az a baj, hogy én sokat írok, de keveset olvasok... .-)

Éppenúgy rontja a szemet.
Előzmény: 428134 (742)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 743
Vajon, amikor univerzumunk tömegét meghatározzák, belészámítják a forgási, keringési energiákat? És ezen belül-
- a legapróbb részecskék belsejében történő forgásokat,
- a részecskék forgását, keringését, saját, és egy kiválasztott tengely körül?
- a részecskékből alkotott halmazok forgását, keringését.
- szilárd testek
- Meteorok
- bolygók
- Csillagok
- galaxisok
- galaxishamazok?
- Végül az univerzum,
És ezek egymáshoz viszonyított forgása keringése "ekvivalanes energiáját, és tömegét?
És a különféle fáziaátalakulási, vegyi energiákat? Amelyek a mozgásit megkötik?

Kétlem...
Csak érdekességként, az EXCEL programmból, amivel az árapályt vizsgáltam.
- A Naprendszer tejútbeli IM-je E+- 56 kg m^2/s
- A Naprendszer összes forgási IM-je E+43 ezen belül a Jupiter és a Szaturnusz a hangadó, a napé csak 0,5%
- A bolygók összes forgási IMje (ke-ringésük a Naprendszer forgásija) E+38
- A bolygók holdjai ~ E+31
- s így tovább....

A tejútrendszeré 200 Mrd csillaggal szorozva E+66 kgm^2/s nagyságrendű.
Az összes galaxisé- ám legyen E+76
Hogy Univerzumunkké mekkora?
m= E+55
R=1,2E+26 m
v= 300000000 m/s (mint maximális becslés).
IM univ. max.
E+88 kgm^2/s

Ez bődületesen nagy, és ha csökkenteném a forgási sebessége még akkor is nagyon nagy lenne.
De az látható, hogy az univerzum IM je a mértékadó, ha létezik.
Az energia azonban még a fordulatszámtól is függ, az viszont az univerzumnál a kisebb.

Így becsülgetve az univerzum összes elemének a forgási energiája:
E=E+72-73 J

És mennyi az ekvivalens tömegéből számítható energiája?

E=m*c^2 = E+73 J

A heurasztikus megközelítésemből két dolog következik:
1. A két érték túlságosan közeli ahhoz, hogy az UNIVERZUM tömege mellett a benne lévő alrendszerek forgási energiái elhanyagolhatóak legyenek.
2. A forgási energiával a hiányzó sötét tömeg egy része megmagyarázható.
3. Az egyéb, kémiai, fázis stb. energiákkal a hiányzó sötét tömeg más része is megmagyarázható.
4. Ami még hiányozna, azt elosztjuk egymás között úgy, hogy szokás szerint nekem jusson a legnagyobb- hiány!


Előzmény: habár (741)
428134 Creative Commons License 2006.06.10 0 0 742
Talán helyesebb lenne akkor nem olvasni annyit, bár magánügy hogy az ember megvakul vagy nem....
Előzmény: habár (741)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 741
A zűrt is a tömegszemlélet okozza....

Mert van
1. Diszkrét matematika, amely óriási sikereket ért el, és amellyel diszkrét dolgokat vizsgálnak, mint a tömeg
2. Analóg matematika, amely folytonos függvényeket vizsgál.

A csillagászat azonban inkább, tömegekkel foglalkozik, a sűrűséget lefitymálja.
Éppen ideje lenne az összes tömegképletet vektorhelyesen sűrűségléptékre átírni.
Sok érdekes szemléletváltás következne...

Például fajlagos forgási impulzusmomentumot bevezetni:

IM/V= m*r*v = (ró)*r*v
Ez tehát nem egy konkrét tömeg forgási IM-je így, hanem összegezve, egy rendszeré is lehet.

Hiszen képzeld, Univerzumunkban minden- minden forog, kereng stb.
Mennyi ezek összege?
Nem tudjuk...
Pedig az árapály, ami távolítja vagy zuhanásra készteti a tömegeket, ettől függ.
(Könnyező szemekkel írom e sorokat, tegnap volt egy kis szemműtétem...)




Előzmény: habár (740)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 740
Tudod, az a baj, hogy nem világos előttem, mit nevezünk "űr"-nek.
Mert a "sűrűségléptékű Univerzum"-ban, amit propagálok, nincs olyan, hogy -űr.
Mert bármely tömegpont az Univerzum bármely más pontjában is létrehoz un. "vonatkoztatási sűrűséget"
Így az univerzumunkban egyetlen pont sincs, ahol az ne lenne.
Nincs Űr- amire a fénysebességet, vagy hőmérsékletet vonatkoztatni lehetne.
Hanem ezeknek a vonatkoztatási térsűrűségeknek a gravitációs összevissza huzó hatása érvényesül minden pontban, minden irányban, a következő, általam propagált képlet szerint:

a= 4(PI)/3*G*(ró)*r. m/s^2

pld Földre számítsd ki magad:

ró=5520 kg/m3
r=6372000 m
G=6,672 E-11

Amint látod, ez pont olyan, mint a NEWTON, de lineáris, mert nem a tömeg, hanem a (ró) szerepel benne. (A tömeg hibás szemléletet okoz, amely történetileg (súlymérés) alakult ki)
Az r helyvektorral csak szorzok, nem a négyzetével osztok, így az R=0 helyen nem okoz galibát.
Ezzel a képlettel csináltam egy excel programot, amellyel leginkább kockákat vizsgálhatok (sajnos).
De az is érdekes.
Mert 10x10x10 raszterben (ró) sűrűséget adok meg, amely azután bármely más, kockán belüli, vagy kivüli pont vonatkoztatási sűrűségére átszámítható.
Bár a felbontás kicsi, az eredmények roppant szignifikánsak.
Egy ürges kockán belül vannak olyan zónák, ahol a vonzás iránya megfodul.
Az Univerzumunkban ilyen csomósodási zónákban keletkeztek a galaxishalmazok.
Óriási mennyiségű munka van mögöttem, de sajnos nem tudom kifejteni.


Előzmény: habár (739)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 739
A dT= T K, az abszolut nulla fokhoz viszonyítva.
Nem tudnék reá jó definiciót mondani.
Előzmény: habár (738)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 738
Vonatkozna egy fotonra is.
Mert ha olyasminek veszem, hogy az egy korpuszkula, aminek ráadásul van tömege, akkor egy sor gázanalógia kipróbálható rajta.
Az egyik ilyen a hőtan.
Hiszen, ha az energiák egymásba átválthatók, korlátozás nélkül, miért ne nézhetnék hőtani analógiát? Vagy nem váltható át a fény-hőre? Dőreség.

De természetesen vonatkozna méginkább az unverzumunkra.
Persze érzem, hogy el kell különíteni az anyagi energiát az energi- energiától, amit eddig nem tettem.
Vagyis hogy a tömegbe "zárt" relativisztikus energia nem része a hőtannak.
De ha viszamegyek a BIG-BANGBA, ahol még nem volt tömeg, csak relativisztikus, ott jogosnak érzem a gázanalógiát.
És akkor merülhetnek fel bennem a kérdések, hogy akkor a fénynek is kellett, hogy tömege legyen.
És hogy akkor az LITTLE-BANG volt, felül korláolt hőmérskletű.

Előzmény: 428134 (737)
428134 Creative Commons License 2006.06.10 0 0 737

Nyugodtan elmélkedhetsz rajta abban a topikban, láthatod hogy nem nagyon akad, aki véleményt nyilvánítana róla...

 

Ez a C*dt= c^2...

Ez most egy foton hőmérsékletére vonatkozik vagy az egész univerzumunkban lévő összesre?

 

És mire vonatkozik az a delta t?  Ha C a fajhő, akkor ez időegységre jutó hőmérsékletváltozás, vagy mit jelenthet?

Előzmény: habár (733)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 736
Az atommag elindiul kifelé,"...
Előzmény: habár (735)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 735
Resetgomb
Bármely bolygó légköre határán az ott aktuális szökési sebesség a valószínű. A gáz ritkul, de a szabad úthossza nő.Az atommag elindul visszafelé, de energiát veszítve visszahull, majd elpattan. Így bár a világűr hideg, de a észeckék sebessége lehet nagy gondolom.

Továbbá, hogy a légkör VASTAGSÁGÁNAK minimális változása ezt az egyensúlyi állapotot zavarhatja meg.
Növekedhet például a tornádókat előidéző magassági felhajtóerő is (dP=h*d(ró) ), Pa

Aminek a Nap, a Vénusz, és a gázbolygók szörnyű viharai is köszönhetők.

Kiváncsi lennék, hogy változott az iparosodás óta bolygónk gázburok vastagsága.
Mert nemcsak a CO2 üvegházhatása az egyedüli oka annak, ami történik.



Előzmény: Törölt nick (728)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 734
De mert nickválasztában is rendkívüli vagyok, valahányszor azt a szót írjátok "habár", hozzám is szóltok.
Mert a "habár"= fékezhetetlen habozású tisztító oldat.
Előzmény: habár (733)
habár Creative Commons License 2006.06.10 0 0 733
428134
Tök igazad van. Ilyen képzetlenül abba is kell hagyjam az egészet.

Egyébként "ekvivalencia" alatt az anyag-energiamegmaradás E=m*c^2
elve szerint egymásba ászámítható azok összegét képező tömeg, +energia egyenleget értettem.
Így amikor a mi Univerzumunk tömegére adok becslést ( E+53+55 kg) akkor főképp a nagyobb becslés alatt ezt az ekvivalens- összegzett anyag energia egyenleiget értem.
De mint tudod, azt állítom, hogy a mi Univerzumunk csak egy a Világmindenség számtalan FL univerzum közül.

Így a mi Univerzumunkban hiányzó sötét energia, vagy tömeg is ennek az ekvivalens tömegnek a része. (A világmindenséget egyelőre kihagynám, még néhány emberöltőig)

És mint gépész kalorikus, mégegyszer memlíteném, hogy (foton hőmérséklete?)
E=m*c^2= m*C*dt!

vagyis, hogy

C*dt= c^2

Így a mi Univerziumunknak vagy hatalmas fajhője van, vagy óriási hőmérséklete, vagy mindkettő.

De mint mondom- kicsit lekéstem...
Elolvastam az elved a virtuális fényről.
Jót lehetne elmélkedni rajta, de mint mondom- fékezem magam.
Előzmény: 428134 (732)
428134 Creative Commons License 2006.06.09 0 0 732

Olvaslak, és olyannak tünsz, mintha egy idegen galaxisból jött lény el akarna valamit magyarázni, de rosszul tanulta volna meg a nyelvünket.

 

"Univerzumunk ekvivalens energiája és tömege"

Ez mit jelent? Nemértem.

Meg a foton hőmérsékletét se nagyon... 

Előzmény: habár (726)
habár Creative Commons License 2006.06.09 0 0 731
Elirtam R-t, de mindegy, nem is javítom, mert a fénytömeg még nagyobb lenne, és amúgy is, senkit se érdekel...
Előzmény: habár (730)
habár Creative Commons License 2006.06.09 0 0 730
A hőmérséklet termodinamikai meghatározása
T=ex/k

A részeecskék átlagos sebessége:

v= (3RT/M)^0,5

Itt R= gázállandó
T hőmérséklet
M moláris tömeg. g/mol.

Ebből a képletből formálisan következik:

Semminemű "valaminek" moláris tömege nem lehetne nulla, mert akkor bármely nullától eltérő hőmérsékleten végtelen lenne a sebessége.

Semminemű "valaminek" a hőmérséklete nem lehetne végtelen, mert akkor a sebessége is végtelen lenne.

A BIG-BANG-ban sem történhetett semmi fénysebességnél gyorsabban.

Akkor ha volt BIG-BANG, az a fénysebességnél lassabban, véges tömegű és hőmérsékletű valamiből indult.

Olyan elhetett, mint egy LITTLE - BANG:
Aminek a kezdő hőmérséklete >E+9 K lehetett, hogy mindenféle természetes nehéz elem létrejöhessen.

Ez csak 6-8 nagyságrenddel kisebb, mint az előbb becsült, maximális E+17 maximális hőmérséklet.

Így persze az is következne, hogy a fénynek is van valamiféle moltömege.

M=3RT/c^2 = T*3*8,31441E-5/2,99792458E-8)^2=T* 2,72E-22 g/mol

Ezzel meg az a baj, hogyha T= 1K, már akkor is nagyon nagy értékű.
Csak akkor nulla, ha T= nulla, de lehet T= nulla? Talán az űrben?

Ma semmi se sikerül, pedig nem hétfő, hanem péntek van.
Abba is hagyom.
Előzmény: Törölt nick (729)
Törölt nick Creative Commons License 2006.06.09 0 0 729

Hagyományosan a hőmérsékletet az anyagi részecskék (molekulák, atomok) egymáshoz képes rendezetlen (gázok, folyadékok) vagy egy kötött hely körüli ( kristáyrács) kinetikus (mozgási) energiájával hozzák összefüggésbe.

 

Ezért szerintem a vákuumnak a hőmérséklete gyakorlatilag nem értelmezhető.  

 

Pesze lehetnek elméletek, amelyek kiterjesztik a hőmérséklet fogalmát. De erről már lemaradtam. :-(

 

 

Előzmény: habár (727)
Törölt nick Creative Commons License 2006.06.09 0 0 728

Honnen veszed, hogy az égitestekből kifelé nő a hőmérséklet? Például a föld esetében ez így nem igaz.

Előzmény: habár (726)
habár Creative Commons License 2006.06.09 0 0 727
Csak olyanok válaszoljanak, akiknek "nincs homályos elképzelésük" a fizikáról...
Szélhámosok kerüljenek!
Előzmény: habár (726)
habár Creative Commons License 2006.06.09 0 0 726
Csak úgy felvetem:

Formálisan E/m=c^2=dt*C
Ahol C: fajhő.
E,m Univerzumunk ekvivalens energiája és tömege.
Ha most a fajhőt 1 Wh/kgK re veszem (ilyen nagyságrendű az ismert anyagoké),
akkor dt=E+17 K

Ez egyébként nem mondd ellent annak, hogy az égitestekből kifelé nő a "hőmérséklet"
De nagyon ellentmondd annak, hogy a világűr hőmérséklete -273,15oC.
Más lenne a világűr fajhője? Miért?
Tudom, hogy ez tipikus esete a képlet-formalizmusnak.

De mégis, hogyan is van ez voltaképp?

Előzmény: habár (725)
habár Creative Commons License 2006.06.09 0 0 725
-273,15K
Előzmény: habár (724)
habár Creative Commons License 2006.06.09 0 0 724
Még egy kérdés, amire hirtelen nem felelhetek...
Egy olyan vákuumtérnek, amelybe valamely energiát beudunk, hogyan definiálható a belső hőmérséklete, és mennyi?
Megegyezik a falfelületek átlagával?
Vagy az öszevissza veredő sugárzáséval?
Miért -273 oC a világűr hőmérséklete, ha ~2 K a háttérsugárzása, egyes felületi hőmérsékletei pedig 100 M K?.

Előzmény: habár (723)
habár Creative Commons License 2006.06.09 0 0 723
TEODOR
Köszönöm választ.
Az a melegedés, amire én gondolok, az antenna mentén szinuszos jellegű lenne, a hasznos teljesítménynél kisebb, ahhoz arányítható. A GI- forma vesztesége.
Természetes, hogy magamnak is vannak aggályaim az EM-GI-vel szemben, (lassanként jutnak az eszembe), de másfélék, mint a Tieitek.

Mindenestre kiváncsi lennék olyan kétréses kísérletek eredményeire is:
- ahol az ekrán nem merőleges, hanem gorbe, vagy ferde
- ahol valahogy mérték az ekrán hőmérsékleteloszlását is.

Az elsőt viszonylag könnyű lenne megcsinálni.
Várakozásom szerint az ekrántól alakjától függő "interferencia kép alakulna, sőt elérhető lenne interferencia nélküli kép is.
Nem tud valaki közületek ilyen kísérletet tsinálni?
Én biztos nem...

A második mérés különleges feltételeket igényelne.
Több változatot vizsgálnék.
Az egyikhez egy a=0 abszorbeáló bevonatú vákuumtér szükséges, egyik végén a fényforrással, és az állítható réssel, másik végén az állítható, a teljes hullámhosszon jól abszorbeálló ekránnal.
Mindezek kis hőkapacitásúak.

Más változatokban a vákuumtér és az ekrán formáját, és abszorbciós tényezőit lehetne variálni.
Felhasználva szelektív bevonatokat.
A fényforrás teljesítménye is variálható. A kísérlet ideje, és a teljesítmény olyanok, hogy a zavaró tényezők (hőkapacitás, stb) ellenére az erdmények szignifikánsak lehessenek.

Mérném a fényerősséget, a felületi hőmérsékleteloszlást az egész felületen.
Nehéz azonnal megjósolni az eredményt!
De érdekes lenne.
Abban biztos vagyok, hogy mind a vákuumtér falán, mind pedig az ekránon érdekes, eltérő szituációk rajzolódnának ki.
Valójában ez egy feketeüreg- sugárzó, azonban belülről, és részletesen vizsgálva.
A belépő energia ott is marad benne, és pont annyi, sem több, sem kevesebb.

Ki az ki megcsinálta?
Ki az aki megcsinálja?

Előzmény: TEODOR (721)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!