ha oda, ahol a "search" van írva, beírod, hogy "Őrösi méhek", akkor több lehetőség közül választhatsz.
Ugyan sokminden tényleg benne van, de pl. kezdő méhésznek (bocs, ha nem vagy az, valamint mások is olvashatják) sokkal jobb pl. Ruff János: A méhészmester könyve c. munkája, az is fent van, azt írd be, hogy "Ruff méhészmester".
A méhészkedést, érdemes először az elmélettel kezdeni. Nem kell előre "mindent" tudni, csak a legalapvetőbb dolgokat. Hogy végzetes mellényúlások ne történjenek.
Rendben, köszönöm már minden elrendeződött, Őrősi Pál könyvét imádom minden benne van amit a méhekről és a méhészetről tudni kell. Szerencsére ma már az interneten minden elérhető így az ő könyve is. Köszi a segítségeteket mégegyszer még csak nemrég kezdtem el méhészkedni, de igyekszem "életben tartani" őket. Próbálok ezzel az egy családdal minél eredményesebben mézet gyűjteni. Szerencse, hogy nem 150 családdal követtem el ekkora hibát.
Szia! Meg ne tedd!!!! Keres inkább egy távolabbi helyet nekik.Olyan 8-10 Km re a mostani helytől. Kora reggel,inkább pirkadatkor vidd a családot az előkészített helyre,na és azt is amibe vissza szálltak. Mielőtt ki engeded őket várj egy kicsit. Pár percet.Este felé,ha nem ment át a kis anyátlan nép az eredeti kaptárjába akkor rázd eléjük.
Valamennyi mindenképp vissza fog szállni a családi házatok udvarába.,de ők hamar el oszlanak. Ők ugyanis kint aludtak.
A röpkörzeten belüli költözésre sok tanácsot kapsz Őrősitől olvas utána.
Egyébként pincézni,hűvös sötét helyre csak a kis anyapároztatókat jó tenni.
Ne feledd ehhez vándorlási engedély kell !! Keresd meg a méh egészségügyi felelősödet. ő mindenben segíteni fog.
Önkormányzat,vagy az OMME szaktanácsadója is útba tud igazítani.
Ezért kell valami hüvös helyre zárni öket, ahova nem juthat be semmi (szó szerint semmi) fény. (Élelemmel el kell öket látni, ha nincs nekik, de természetesen nem sziruppal közvetlenül mozgatás elött. Lehetöleg mézes keret legyen)
Milyen kaptárad van? Van rajta szellözö? Ha nincs, rossz a kaptárad. Pláne, ha vándorolni akarsz, kell alulra rács, felülre szellözö (akár szellözökeretként, vagy a menekülötér részeként), hogy lezárva és mozgatva öket a stressztöl ne fulladjanak le. Minél erösebb (népesebb) a család, annál nagyobb eséllyel fog lefulladni.
(Ahogy mondtam, 1 km-re semmi értelme vándorolni, mert visszajönnek, és mindenhol a helyüket keresik. A mindenhol kb. szó szerint értendö)
Már csak egy kérdésem lenne, ha bezárom őket ilyen 30fokos melegbe nem fognak kinyulni a hőségtől mert a kaptárba melegebb van és 60fokon már a lép is megolvad.
Ha rá vannak kényszerülve elrepülnek pl. facélián 6-8 km-re is. De 2-3 km-en belülröl tuti, hogy az eredeti helyükre repülnek vissza, feltéve, hogy nem olaszok. 1 km-re teljesen felesleges volt vándorolni. Ha van népességed és mézel is a napraforgó, akkor így is hordanak eleget. Nyilván más lenne a helyzet, ha 150 családos vándorméhészeted van.
Sziasztok! Egy olyan problémám lenne, hogy kivittem a méhek napraforgòra (1családot) és a gyüjtő méhek nem a napraforgó melleti kaptárba hanem az ittenibe repülnek vissza ami hatalmas probléma, meet így a másik családnak nem lesz élelme.
Amint már írtam, az anyák párzása az esetleges kedvezőtlen időjárás miatt is késhet. A másik az hogy raj, pót, és váltóbölcsőkből természetes módon kelt anyák pontos kelési idejét többnyire nem ismerjük. Ezért érdemes türelemmel lenni. Ha a családoknál kikelt párzatlan anya van, többnyire nyugodtak, a betett álcás kereteken nem húznak böcsőket. Ez az állapot akár, 2 hétnél is tovább tarthat.
Az egyesítés előtt, a pótbölcsőket le kellett volna rombolni.
Ideálisabb, párzott anyával szaporítást készíteni, vagy akár frissen kelt anyával.
Az utóbbit minden cécó nélkül, szabadon lehet beengedni az előző napon készített anyátlan mesterséges rajhoz, egységhez. A petézőt vanilliás spricceléssel szabadon érdemes, erről már többször írtam. Az egyesítés is erdeményesebb ezen a módon.
Egy hete raktam a bölcsőhúzós csapatot (két félkeret-soron, két fiókban) a másikra (abban már jórészt Egységes kereten volt a nép, félkeretes fiókokban, de az átrakásnál hagytam nekik 2-2 félkeretet is mézzel). Akkor tettem közéjük egy vastagabb papírt 1-2 lyukkal (vásárlós szatyor volt, nem sima újság, biztosra akartam menni, hogy ne túl gyorsan essenek egymásnak). Gondoltam, egy hét elég lesz az egyesülésre, úgyhogy tegnap ki akartam venni a papírt, meg levenni a fiókokat.
Szerencsére vittem magammal egy kaptáraljat is, mert ahogy levettem a felső két fiókot, a papíron mit látok? A lukaknál ott ténfereg egy párzatlan anya... szemlátomást nem engedték le az alsó részbe. Gyorsan félretettem a fiókokat a hozott aljra, és megpróbáltam átügyeskedni az anyát is a keretek közé, remélem, sikerült, bár kétségeim persze vannak (nem a legjobb módszert választottam hirtelenjében). Kíváncsiságból megnéztem egy bizonyos keretet, és tényleg: a múlt heti 40-50 bölcső mindegyike le van rágva. Most két hétig nem piszkálom őket, ha addigra nem kezd dolgozni, akkor a maradék népességet tényleg hozzáseprem a többihez, mert már így is le vannak maradva. Ha petézni kezd ez a kis csoffadt is, akkor átszórom őket Egységes keretre (veszek el a többi családtól mézeseket meg fedett fiasost nép nélkül vagy kevés takaróbogárral, ha az úgy jobb), kapnak rendszeresen szirupot, a többi család meg kap 1-1 műlépes keretet az elvettek helyett (napraforgón lesz idejük kiépíteni, ha meg nem, annyi baj legyen, elvileg úgyis 9 kereten kellene telelniük), aztán meglátjuk, mi történik. Hátha ezek is fölerősödnek annyira, hogy átteleljenek.
A másik család, amelyikre áttettem ezeket (meg amiről most levettem), szintén átkerült Egységes fiókba (eddig két félkeretesben voltak), viszont ott meg megtaláltam az anyát (ezért nem tudott lemenni a felső fiókban lévő), és már van fedett fias is a kereteken, meg frissen telipetézett keret is. Legalább ezzel nincs gondom :)
Ha nagyon kedvem lett volna hozzá, vehettem volna el olyan 10-15 kiló mézet, de ahol volt 3-4 keret a fiókban, ott inkább kaptak 1-1 üres fiókot alá, gyűjtsenek még, ha találnak valamit (van előttük-mögöttük most pár hektár lucerna, és virágzik is, lehet, hogy arról szedtek), aztán majd jövő héten eldöntöm, mi legyen.
Én egyedül kezdtem, de végül is volt egy laza kapcsolatú kis csoportunk a kezdeti időkben megbeszéltük a szakmai dolgokat.Bár mindenki kezdő volt, viszont azért volt kapcsolatuk haladókkal is. De talán már erről írtam, az első vándorlások, viszont ezen a körön kívüli, idősebb méhésszel összefogva történtek. Igazából már régen méhészkedett de vándorolni csak akkoriban kezdett ő is, nem is volt túl nagy állománya. Majd néhány év után, megromlott a jó kapcsolat, nyűgös volt már mind a kettőnknek a közös vándorlás. Így, ezen a téren is elkezdtem az önálló tevékenységet. Majd néhány éve meg én "fogadtam" magam mellé ideiglenesen kezdőt, de rengeteg ideggel járt. Jobb az ha nem kell igazodni máshoz.
Ezt a különvonulós évet eddig egyáltalán nem bántam meg, sokkal több a pozitívum, mint az idegesség. Sőt, az utóbbi hetekben már szúrást se igen kapok, a "méreg" sem esz :)
Akárhányszor az üvegeimre nézek, az jut eszembe: "jó dolgot csinálok".
Az első akácom idéződik fel számomra, majd húsz éve . Az út hazafelé, az autómban a mézzel, nem sok volt ez sok. Hiszen csak 7 család termése volt. De az első "komolyabb" eredemény. Nem is a méz volt az elsődleges cél, hanem az első tapasztalat szerzés. Szóval a több órás út hazafelé egyedül, az érzés semmihez nem volt hasonlítható, végre az első önállóan megtermelt érték. Távlatokban nem igazán gondolkodtam, csak a pillanat varázsa hatott. Nem a pénz illata volt ez, hiszen itt még csak a méz illatozhatot. De nagybátyám jutott az eszembe, amikor elmesélte. a visszazerzett földeken az első aratás élményét, a sírásig fokozódó meghatódást, a visszakapott lehetőséget.
Valami hasonló járt a fejemben, mert addig csak, oda kellett állnom a pénztár ablakához a borítékért. A havi munkabérért.
Valami más kezdetének, az apró jele volt ez. Nem mondom hogy rossz helyem volt, azt sem hogy nem fizettek meg. Aztán nem is jöttem el magamtól, csak 30 ott töltött év után, de akkor már megszűnt a cég. ...
Csináltam ma is pár képet, az egyiket közzéteszem. Hasonló az előzőhöz, a baloldali a mentorom akácméze, a jobboldali az enyém, a középső meg a selyemfűmézem. Végül 31 üveg lett tele ilyennel.
Volt egy érdekes esetem egy úriemberrel, néhány éve, már az akácra vándorlás előtti stresszes napokban találkoztunk. Mivel némileg ismerős és, vásárlónk is volt, megkérdezte hogy milyen lesz az akác? Erre én, hogy vélhetőleg nem jó, fagykár, aszály, negatív időjóslás, méhek még nincsennek ottfejlődésben ahol kellene. Persze ezt mind nem soroltam vagy fejtettem ki csak azt, hogy nem sok jóra számíthatok. Nagyot tévedtem, mert eddigi legjobb eredményem született ezen az akácon. A magas fák miatt a fagykár jelentéktelen volt, a talajban volt még elég nedvesség, a rossz idő elmaradt, a méhek is feljöttek.
Majd hazatérve megint találkoztunk, szintén ugyanaz a kérdés, erre persze mondom mekkorát tévedtem. Erre kifejtette, hogy ő a méz minőségére gondolt amikor azt kérdezte, milyen lesz az akác. Igy mivel azt mondtam hogy nem jó, mástól vett (több tíz kilóról volt szó). :(
Egy másik eset, egy nyugdíjas "sirdogált" szokásos módon szerény anyagi lehetőségeiről, egy kis árengedmény reményében, (fix áraink vannak) már majdnem engedtem, (gondoltam, csak az asszony ne tudja meg). Amikor még rátesz egy lapáttal, hogy de bizony ő venne vagy 8 kilót is akácból. Akkor főképpen nem engedtem, kifutóban volt már a készletünk.
Akkor valószínűleg azért áttetszőbb és halványabb színű az én (bal oldali) akácmézem, mint a mentoromé, nálam nemigen van más növény a környéken, ami akác idején adhatna valamit, ahol meg ő gyűjtetett, ott azért van jó pár fafajta mindenfelé (sokkal közelebb áll az "erdő" fogalmához, mint a nálunk lévő "faluszéli" szántóföldi kultúra).
Az akácméz minőségét, elsősorban a jó erdő biztosítja ahol nincs röpkörzetben más virágzó növény.
Illetve fekvő kaptárnál a tisztítópergetés! Repcét ezért mi az akácon a hordás indulásakor pergetjük ki. Állítólag kicsit szinezheti, az öreg lép is, bár ez nem lehet jelentős, nem is igazán vagyok benne biztos.
Mi rögtön pergetéskor finomszűrjük, így a bejutott levegő buburékoknak is idő kell, hogy ebből a sűrű (főleg idén) közegből kijussanak.
Tavaly, híg volt a nektár ezért az érlelésének idő kellett. Közben lement a virágzás, sejtésem szerint ekkor már a méhek messzebbre jártak vélem némi vadrepcét találhattak.
Van ahol a galagonya, gyalogakác, vagy az ezüstfűz "ízesíti".
Szóval némi "szerencse" is kell a minőségi akácméz termeléshez.
A napraforgó méz, megnevezés még ma is rosszul hangzó sokak számára, negatív előítélett alakult ki. A magyarnak elsősorban, az akácméz volt a méz. De, hosszasan lehetne ezt oknyomozni. Felénk az aszályos éveket kivéve, ritkán van tiszta napraforgó méz. Tök, lucerna, aszott, meg a kitudja még mi szinesíti. Mivel nem vándorlok napraforgóra így picit messzebbről, úgy 2,5 és 3 km sugarú körből hordanak, a szélrózsa minden irányából. Így változó az is hogy a családok melyik legelőt részesítik előnyben. Ez pergetéskor látszik a méz színén. Megfigyelésem szerint néhány családonként, vagy csoportonként változik a más belehordott méz aránya. Nyilván ezzel pergetéskor nem foglalkozunk. A sötétebb vegyesebb mézeket így utólag hordónként válogatjuk le.( 30 és 60 literes hordókban hordom haza, könnyebb mozgatni, otthon már 120-as hordókba öntjük. ) Az az ezek maradnak, a tiszta napraforgó megy a kereskedőnek. A szép sötétebb, vegyes az a piacra, természetesen néhány üveg tiszta napraforgó méz is gazdára talál, néha.
Volt egy érdekes esetem, egy munkatársnő, a napraforgó méz hallatára fujjolt, hogy az milyen undorító. Másnap vittem kóstolót, és bár vonakodva de megkóstolta. Nagyon ízlett neki, és csodálkozott, elmondása alapján, következtettem hogy cefrésedett mézet sózhattak rá annak idején.
Az igazi akácmézet sem ismeri mindenki, mivel zömében az olcsó mézet keresik. De csodálkozva kérdik, hogy mi az az átlátszó izé az üvegben? Az ember igyekszik minőséget termelni, de mégis van akki a sötétebb, inkább csak akácjellegű mézét propagálja igazinak. A világos tisztát, (persze ami neki nincs) hamisnak titulálja. Hitelrontás.
"Egyébként ha tényleg olyan magas árakon adja az illető a mézet, nem csak kamuzik. Nagy az esélye, hogy tőled is szó nélkül megveszik ennyiért. Mert ugye, ne legyen az ember a saját zsebének ellensége."
Azt tudom, tavaly mennyiért adtuk, de akkor nem is volt ennyi mézünk, selyemfűről például semmit se pörgettünk. Az a kevés meg annyifelé oszlott (több irányba is árultuk), hogy a tavalyi eladásokat nehéz lenne piacszerzésnek nevezni. Aki tavaly vett, nem biztos, hogy megvárja, amíg idén is hozok, ha kevés mézem van. Az akácom és a vegyesnek pörgetett pár üveg például már elfogyott. A selyemfűből ez a 25-30 üveg valószínűleg el fog menni, de utána már csak a napraforgó lesz (ha lesz), és az tavaly is alig mozgott. Legföljebb majd bort csinálok belőle és megiszom :)
"Ebben a formában, nekem is lehetne például, körte, vagy besztercei szilva, vagy esetleg más gyengén nektározó növény méze."
Ezeket a növényeket tudtommal sokkal hihetőbb és általánosabb módon illik feldolgozni és fogyasztani ;)
Minden ilyen alkalom egyelőre tapasztalatszerzés. Már annak is örülök, hogy jelenleg 11 kaptárban van petéző anyám Egységes kereten (egy meg kérdéses), holott akác környékén még az is kérdéses volt számomra, hogy ezt a rakás anyaváltást, amit összehoztak a családjaim idén, végül hány családdal fejezzük be. Amíg át nem álltam a teljes állománnyal az Egységesre, addig nem tudom a pótlásokat-kiegészítéseket egyformán kezelni, remélem, jövőre már egyszerűbb lesz.
" Amíg nekem 10-12 kaptáram van, nekik meg 60-100, addig szerintem nem nagyon számítok konkurenciának"
Az adott piac felvevőképessége is számít. Példának okáért, ha egy adott település piacán, csak 10-12 család termése adható el, nem több. Akkor, igenis konkurencia vagy! Az ellenlépések, a másik méhész személyiségétől függ. Árharc kezdeményezése, rosszhír keltés, irreális akciók a legjobb piaci napokon, és még akármi más is.
Egyébként ha tényleg olyan magas árakon adja az illető a mézet, nem csak kamuzik. Nagy az esélye, hogy tőled is szó nélkül megveszik ennyiért. Mert ugye, ne legyen az ember a saját zsebének ellensége.
15 éve tapasztaljuk, a piaci anomáliákat, főleg az utóbbi 5 éveben. Nem a tisztességes verseny ellen ágálok, de akki piacozott már az tudja hogy mi a valóság. Például van akki nem létező mézet is árul. Senki másnak de neki van. A szakirodalom szerint, a leggyengébben mézelő növény. A méhek még saját szükségletüket sem hordják meg rólla. A "kedves komám" meg az egész évi piacozáshoz (5-6 város) szükséges mennyiséget megtermeli, ráadásul fekvőkaptárral....
Ebben a formában, nekem is lehetne például, körte, vagy besztercei szilva, vagy esetleg más gyengén nektározó növény méze.
A kelést követően optimális esetben 14. nap környékén már petézik az anya, de még innen egy hetet érdemes várni hogy legyen fedett fiasuk. Ha már van, lehet felhasználni az anyát, mert már nem igen fog párzás céljából kirepülni. A petéző anyát, vanílíás cukros vízzel lepermetezve a fogadó családot, szabadon kalitkázás nélkül adom be. Nincs várakozási idő, egyből petézhet az anya. nincs elfogadási kockázat egyetlen 100% módszer. Ezt már több helyen kifejtettem, akki elfogadja jól jár, akki meg kételkedik az meg küszködjön.
