A hordó vasalata nem fog örülni a durva kénes oldatnak. :-(
Söpörd össze őket egy lapátra és vidd ki őket a pincéből. Nyilván azért szeretik a hordód, mert valamilyen illetanyag vozza őket. Ragacsos csík is szóba jöhet, ha nem bírsz velük, vagy keresd meg a buvóhelyüket...
Elnézést, ha ezzel terheltem a fórumot, remélem nem, de én csak két éve csöppentem bele ebbe a dologba apám halála után, és a művelés közben kezdett érdekelni, hogy mivel is foglalkozom.
Azóta már telepítettem a direkttermők közé néhány rezisztens fajtát, ami így hobbi szinten megfelelőnek látszik: néró, medina, palatina..., még nem teremtek.
Kedves "bajnár" igazad van, a bakator nem direkttermő, de jobb sorsra érdemes fajta. Többet kellene vele foglalkozni, biztosan megérné! Az általad említett illatos fekete direkttermő szerintem a fekete noha lehet, annak van érdekes illata, az Izabella eperízű, a fekete noha markánsabb , persze szerintem.
Már 30 éve kísérletezek, vannak szép eredményeim, próbáljátok ki Ti is.
A fóliába 3 tő erőspaprikát ültettem, persze elosztva szépen. Minden paprika kicsi csípős lett. A következő évben 5 tő erőspaprikát ültettem a fóliába a csemegék közé, minden paprika erős lett.
A Jonika és a Grenny Smith közé Idaredet ültettem, a Jonika nem lett porhanyós, az Idared izletes lett, a Grenny Smith illatos-finom és kissé a napsötötte részén pirosas lett.
Ennyit a kölcsönhatásokról, így van ez a szőlőknél is.
-A direkttermő szőlőfajtáknak nem kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani mint amit megérdemelnek. Házikert, étkezési szőlő. A mór megtette kötelességét, a mór mehet.
.. lényeg én nem használnék semmilyen növényvédőszert a pincémben. viszont idönként kénezek. vásároltam poritott ként és azt szoktam hébe korba elégetni.
segítenék én ha látnám, hogy miről van szó! bár kicsit szokatlan a dolog mivel nem szoktam (rajtam kívül) egyéb borivokkal is találkozni a pincémben. vagy csak nem látom őket?! :-)
Csak azt nem tudom, hogy szedik le róla a termést? (jó, jó, létra pl.) Mármint amelyet felfuttatnak egy fára. Már a metszéssel is bajban vagyok a nagyobb gyümölcsfáimmal kapcsolatban (de akár a magasabb kordonnál is), nem hogy ősszel róluk rángassam le a szőlőt:)
Az általad leírtakban nem kételkedem, de próbáld meg mondjuk kadarkával is. Meglepő lenne, ha hasonlókról tudnál beszámolni.
A hozzászólásokban egyébként mind hasonló, egyes szőlészek szerint, csak félvad szőlőnek minősülő fajtákról esik szó, melyek közül néhány talán még a napalmtámadást is túlélné. (Na jó ez humornak lehet, hogy gyönge.)
Az lenne. Hát nekem úgy tűnik valami atka féle, de ami biztos, hogy él és mozog, :) meg persze, az hogy a hordón mászkál.
Mivel eddig nem kaptam választ ezért máshogy kérdezek:
Mik azok a "szerek" amikkel szabad egy boroshordót kívülről kezelni? A cél a fetőtlenítés, diópácot egyenlőre nem akarok használni, mert szép a hordó, no meg lehet, hogy valami erősebb cuccra van szükség.
Kb. 1 éve olvasom már a különböző kertészeti fórumokat, most mozis55 direkttermős hozzászólása kapcsán szeretném megkérdezni, hogy ismeri-e valaki a "Nyárfalevelű"-nek nevezett direkttermőt, és ha igen mi ennek a hivatalos neve?
Ez fekete (sötétkék) héjú, zöld húsú nagyon illatos fajta, nagyjából szeptember végén érik (legalábbis Monostorpályiban, homokon, ahol idős édesanyámmal műveljük), mustja és bora is megtartja jellegzetes erős (számomra kellemes) illatát.
Én sokat kerestem már a neten is, hogy mi a valódi neve, ezek eredményeképpen talán a concorde esélyes, de egyáltalán nem biztos.
A többi - othello, izabella, delaware, york-madeira (édesanyám jorsmadérnak nevezte, így találtam rá), feri - fajtákról lehet találni leírást, de erről eddig nem sikerült.
Tavasszal egy borkóstolós bemutatón a borászt is megkérdeztem róla, de nem ismerte.
A delaware-ről írtakat igazolni tudom én is, tavaly 2009-ben 22 fokos volt a mustja, bár idén ártott neki a peronoszpóra.
Mondjuk a bakator az pont nem direkttermő. Az a probléma a direkttermőkkel, hogy ízükben nagyon hasonlóak, az európai fajták sokkal többfélék, sokkal összetettebbek. A fajtanemesítés ma is egyik jellemző iránya a rezisztencianemesítés, ami esetében a labruszka vagy más faj ellenállóságát igyekeznek továbbörökíteni és a európai "nemes" ízét megőrizni. Van már néhány interspecifikus fajta, ami viszonylag sikeresen ötvözi e kettőt. Enni én is szeretem a jobb direkttermőket, inni már sokkal kevesebbet, ettől még megvan a maguk helye.
A szlovén Jeruzsálemben a Brenholc étterem egész kerthelyiségét izabella árnyékolja, már 100 méterről érezni lehetett a szagát a levegőben, az nekem is maradandó emlék.
A szomszédomban egy nagyon öreg sárvári körtefára futtattak fel feketeszőlőt, szörpszőlőnek kapták. Olyan Izabella szőlő eperízéhez hasonló az íze és nagyon festő, "még a poharat is megfogja". 2008-ban szaporítottam róla, már 2010-ben 2 20 l-es vödörrel lett a két tőn, drótra kötöztem, kb 4 m-re futott el, 18 cukorfok felett, permetezés nélkül.
Szerintem az igazi szakembereknek igaza van. Még a Szeremley is a bakatorokkal próbálkozik! Nem furcsa?
Mi lesz a permetszergyártókkal, nem tudják majd a rengeteg mérget megvetetni-megetetni?
Kipróbáltam, a metszés után Vegesollal nagyon lemosattam. A felesleges hajtásokat a nyáron eltávolítottam, levegőssé tettem. Az alatta kapírgáló tyukok miatt nem tudtam permetelni. De így lett jó.
1980-ban Zalaszentjakabon lakodalomban ittunk tiszta piros delawári csemegebort, az örömapa saját termése volt. 22 cukorfokkal szüretelte októberben, a darazsakat csapdába csalta felkötözött flakonokba töltött olcsó sörrel. Úgy kezelte, mint a vörösbort, 8 napig a rágós-rózsaszínes hélyán tartotta, kevergette, majd kipéselte.
Olyan hatása volt, mint a whiskeynek, néhány korty után viszketett a fülem, akadozott a nyelvem.
1981-ben nyáron 23 napot voltunk 4-en legények az Adrián, Otello vörösbort vittünk, még most is érzem a számban az ízét. Na azt sem fürdették permetszerben!
Ennivaló szőlőnek az Izabella az "eperízével", szerintem sok-sok csemegeszőlőt lever. Képzeljétek a piacon ősszel nagyon keresett volt az otello és az Izabella szőlő, 400 Ft-ért el lehetett adni, a fehér delewárit is!
Idősebb Plinius szerint meg nyárfára futtatva díszlik leginkább a szőlő. Ma is termelnek szőlőt hasonlóképpen, a Nápolyhoz közeli Aversa környékén hagyományosan így készül az asprinio szőlőfajtából bor. Kép: http://www.vinoinrete.it/sommelier/_fotodelmese_dx200212.htm
A delavári szerencsés választás lehet. Ahogyan te is írod a példáidban, a labruszkák és a fajhibridek általában jó növekedési eréllyel bírnak, igénytelenebbek. Tudomásom szerint Mo. legnagyobb szőlőtékéjt valahol az Alföldön találták meg, egy tőke bacóval futtattak körbe egy méretesebb házat, amit már túl is nőtt. Ha megvan a Kriszten-féle "Szőlőlugas", emlékeim szerint az elejefelé bemutatja a világ legnagyobb/legidősebb tőkéit, ezek java az USÁ-ban van, labruszka szőlőkből, számomra nehezen hihető adatokkal (ezervalahány m2 alapterületen mittudoménhány tonnányi terméssel).
A permetszer elhagyása se utolsó szempont, szóval hajrá!
Középkori festményeken is ez a művelésforma jelenik meg, biztos volt azért oka az áttérésnek. Egyébként engem is érdekel a dolog, már régen gondolkodom rajta, hogy a Vértes egyik száraz lejtőjén sajmeggyre, vadkörtére, berkenyére felfuttatott szőlőt kéne nevelni. Sajnos, ez nálam csak álom...
Columella, aki a római korban írt könyvet a gazdálkodásról, említi, hogy a szőlőt szilfára (vagy olajfára) is lehet futtatni, úgy termelni. Ez akkoriban általános volt, a mai "multikultúrás gazdálkodás" korabeli megfelelője. A sorok között pedig gabonát termesztettek. A szilfa levelével ökröket takarmányoztak.
Igenis megállja a helyét ez a művelés, bár szerintem inkább csemegeszőlő esetén. Delaware fajtával nincs semmilyen tapasztalatom. Annyit megjegyeznék, hogy akkoriban más szőlőfajták voltak.
