Keresés

Mikor imaházat akarsz építeni, hogy jól szolgálj az Úrnak, akkor egy szakadék szélére állsz, ahonnét könnyű lezuhanni

Oda jutva, hogy fontosabb a kő

Sziklára akarsz állni, ehelyett mocsárba tévedsz

Mert a legtökéletesebb imaház a gyermekeid, különösen, amikor a Nevedben összejönnek

Hogy formát adj a helynek, ahol ezt tehetik, az tőled való, a végességem gondolkodik végességben

Vesd ki magadból azt, mert az nem hoz termést

Bárkinek az otthona, vagy a természet, önmagukban tökéletes helyek, anélkül, hogy a hely megelőzné a tartalmat

A teremtésed önmagában a létével dicsőít Téged

Mikor követi a szeretet parancsait

Önmagában a kőtemplom sem teremt jó helyet az imádkozásra, hanem a megtört szív az, amiben az örömödet leled

Ha helyet keresek, ahol megtalállak, akkor a szívembe nézek

Küzdve minden külsőségekkel, meg ne előzzék bennem a tartalmat

Ha imaházakat akarok, akkor építsek menedékeket az ínségben szenvedőknek, az irgalomnál nincs jobb imaház

Az imában is tartva a sorrendet, magamat elűzve a hátsó sorokba

Most úgy halljam, hogy aki meg akar hallani, az meghalljon, aki meg nem, az ne halljon meg Téged, az az ítéletem legyen, vagy kérdésem legyen

Hiszen az, hogy szellemben, és igazságban, abban benne van a kérdésem

Mert aki a mezőn dolgozik, abból az egyiket felveszik, a másikat meg a sorsára hagyják

És az egyik jónak tartja magát, és meghal, a másik ki akar kerülni a nyomorúságából, és élete lesz

Az egyiknek a test és vér nyilatkozza ki, a másiknak a szelleme

Hogy az értelmemmel kutatok, az még mindig csak test és vér

Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik, hiszen az alázatban benne van, nem akarom egyedül

Ha meg felmagasztalom magamat, akkor kész vagyok az ítéletre, hogy megalázzanak engem

Mert ha a nagyravágyásomat táplálom, és megmerevítem a derekamat, abban lesz részem, aki vagyok

Ha meghajlok, abban részesülök, aki nem vagyok, de mégis magával ragad

Nem mint a zsákmányát a karvaly, hanem mint akit tenyérre emelnek

Ha mindenki hitehagyott, nem sok esélyem van az életre

De ha olyanok kezdenek körbe venni, akik élnek, jó esélyem van arra, hogy megértsem a szellememben, hogy szellemben és igazságban

Hogy szellememben, abban ott, van, az irgalomban, hiszen a szellemem előtt ugyan én nyitom ki az ajtót, hogy beengedjem, de mégiscsak maga lesz az, aki belép

Hogy testben és vérben, az ítéletemben magamtól

De magamtól addig jutottam, ítéletben

Ugyan addig máshogy gondolom, amíg meg nem ismerem magamat

Majd amikor rádöbbenek, nem tudom, ki vagyok, majd akkor méltóságba emelsz engem

Az alázat megtart engem, jó kötelem az, akkor is, ha keskeny

Ha rálépek arra a kötélre, akkor tudom meg, a mibenlétét

Hogy az alázat mindig vizsgálja önmagát

Ha nem kezdek vizsgálódni a portámon, maradok testben és vérben

Nagy kérdésem a kérdésed, hogy felvállalom kérdésnek

Aki töpreng az igazságon, az már alázatot vesz

Töprengésemben érdekes dolgot tapasztalok, amint a test és vér, vissza akar ragadni engem a mélységébe, amint próbál félelmet kelteni bennem

Ahol félelem van, ott hiányos az igazság, mert ahol az igazság, ott nincs félelem

Ha szemlélem a félelmeimet, meggyöngülnek velem szemben

Ha engedek a szellememnek, akkor felemel engem, kiemel engem a félelmeimből

A föld királyainak a szolgái is királyok

Mert amit kapnak a főtől, az királyságba vezet

Keményszívűséget, és szeretetlenséget

Földi hasznot kereső akaratot

Másokkal nem törődve

Ezért gyűlölik az Istent, mert Isten gyermekei nem hódolnak be a világnak

Mert felismerik az Istent a királyok Királyának

Aki bölcsességgel, és szelídséggel gondoskodik az övéiről

És amint gondoskodik róluk, úgy lépnek ki a királyságukból, és alázatot vesznek, és attól kezdve egyet néznek, egyben találnak, és adnak

És amit adnak, úgy akik kapnak, azok is levetik a királyságukat

Mert attól kezdve különbséget találtak a királyságban, és a tisztaság szolgálatában

Megmértek, és döntöttek, és a királyok Királyának szolgálatába léptek, amit kapnak, azt adják tovább

A királyok szolgái öncélúak, és a saját érdekeiket keresik

Az Isten gyermekei meg adnak, bővelkednek, és adnak, és ahol járnak, ott megvalósul a béke

És akinek meglátom a hátát, arra rá van írva, kinek a szolgája, ahogy szolgál, az ráírja magát a hátára

A gőg görnyedtségében, vagy az alázat egyenességében

A szemem meg igazolja a hátamat

Megkérdezve a királyokat, mért viseltek álarcot?

Mint ahogy mindennek megvan a jó mértéke, az előrehaladásomnak is megvan

Ha felbuzdulok, és előre rohanok, könnyen megesik, hogy annyit vettem magamra, hogy az megállít engem

És újra megindulni, az nem könnyű

Sokkal jobban teszem, ha Jézus kezébe teszem az ütememet, hogy meg ne álljak, és el ne szakadjak Tőle

Nem mindenben kell egyszerre előre haladnom, hanem egyben, és amiben előre haladok, azt megtartom

Sokkal több az, hogy folyamatosan, mint az, hogy pillanatokra

Mint a kilenced, ami akkor lesz győzelmes, ha kitartom a kilencet

A világ többnyire megtart, majd elenged, Isten gyermekei pedig emelnek, és megtartanak

És onnét indulok, hogy még nem tudok megtartani

És oda vezetsz, hogy megtartok

A pokolban jól elvannak a Sátán szolgái, akik mindenáron magukat akarják szolgálni

Egymás akaratában találkozva, és egymást szenvedtetve

És csak kevésbé szenvedtet Téged a hitehagyásuk, nem történik más, mint az akaratuk

A Föld egészen más, hiszen egymás mellé tehetem a poklot, és a mennyet, az egyik az égben jár, a másik a pokolban

És aki a Földön járja a poklát, az erősen szenvedtet Téged, hiszen megtartja az akaratod az akaratodat

És az egészen más, hogy a hűségesekben tartod, vagy kénytelen vagy a hűtlenekben

És mennyivel más eredményre vezet az, ha a hűséges és egy Házadban tartod

Így az első, aki megenyhítheti a szenvedésedet, amikor kénytelen vagy az elszakadtakban a poklot elviselni, a hűséges és egy Házad

És mennyivel inkább meg tud az Téged szenvedtetni, aki ismer Téged, és mégis elfordul Tőled

És mennyivel inkább megsegíted a Házadat, hiszen a kezében van az a kulcs, ami másokat az életbe vezethet

Szellemben és igazságban, a hit útjain

Az igazi csoda a szívben ébred, minden más vagy ítélet, vagy közömbös

Ha elárasztod felmérhető csodákkal a világot, a szívben ébredő csoda miatt teheted

És abban az első szereplő a Házad

Így elé teszed az igazat, hogy felbuzduljon benne az élet

Igen, mindent tudsz a nyugati parton levő Házadról, amely közel van az élet folyójához, és azt is tudod, ki maradt hűséges Hozzád, ki ismerhet fel Téged a Szavadból

Hogy a felismerésben elmerülhessen Benned, az engedelmességben

Hűségben és barátságban, szelídségben

Az egymásban való viszonylatainkban a hierarchikus felépítés az teljesen természetes

És olyan a fő, amilyen a láb

Ha szent utakon halad a láb, szent utakra tér a fő

Ha letér a szent utakról az egyik, akkor követi az útjában a másik

Amíg fel nem ismeri az egyik, mit vonzott

És egyiket sem ítélhetem el anélkül, hogy az ítéletemmel ne magamat ítélném

Ha az egyiket felébreszted, avval felébreszted a másikat is

A lényegben Te ébreszted fel mindkettőt

És ahogy van egy családban, úgy van egy országban

És ha felébresztesz egy országot, a lényegben az összeset felébreszted

És persze megkérdezhetjük, mért nem korábban ébresztesz minket, hanem akkor, amikor ránk esik a nyomorúságunk

Azért, mert természetszerűen szereted

Mert ha megelőznéd azt, akkor amit teszel az ébredésünkért, az az ítéletünk is lenne

Mert akkor nem a szabad döntésünkben ébredhetnénk

És minél mélyebbről ébredek, annál több lesz bennem a hála, nem a hálánkért teszed, hogy engeded, hogy süllyedjünk, hanem azért, hogy tapasztaljuk meg a mélység következményeit, majd ébredve tapasztaljuk meg a magasság következményeit

És éppen nem azért, hogy fájjon, hanem hogy legkevésbé legyen az keserves

Te tudod a módot, és a mértéket, és Te tudod az idejét

Magunk meg megkapjuk a lehetőséget, hogy lecsökkentsük a keservek idejét, és fájdalmát

És megadod a lehetőségét, hogy keservek nélkül

És elénk teszed a választást, mikor ébredjek abban, hogy ébresztek

Rosszul gondolom, ha azt gondolom, hogy az az első, hogy akkor tehát beszéljek, nem, hanem hogy tegyem a tisztát egyszerűen a tisztáért

És nem válthatom ki a tisztát a tisztáért beszéddel, hanem éppen ha beszélek, az az ínségem, hogy teljesen meghaljak magamnak

Mert akkor szakadok el az igazságtól, amikor úgy gondolom, hogy értem, magamért, és abból kezdenek el elindulni a cselekedeteim

És tehetem legtökéletesebben a tisztát, amikor a szentekhez képest játszva teszem azt, de a magaméból

Amit a szentek tesznek, hogy Tiedből, abba kellene belépnem

Hogy növekedhessek

Az egyáltalán nem mindegy, milyen eső öntözi meg a talajomat

A szentek képesek arra, hogy bőséges esőt zúdítsanak rám

De az, Aki mindennél bőségesebben tudja táplálni a talajomat az Jézus

Az sokat számít, hogy mit akarok, és az befolyásolja a szenteket hozzám

És hogy mit teszek, és mit kérek, az elhozhatja hozzám Jézust

Ha Ő öntözi meg a talajomat, azonnal felismerem, hogy az egészen más

Mert az életet ad nekem

Leírnám hasonlatokkal, de nincs ahhoz hasonlat, hanem ha jön, akkor azonnal az enyém lesz a felismerés

És ahogy körbenézek abban, felismerem a pusztaságot, ahonnan jöttem, és ahonnét nem akartam kimenni, gondolva, paradicsomot készítek magamnak

De visszanézve nem ezt látom, hanem azt találom, Jézus tudja nekem a paradicsomot, felém nyújtani, és adni

Gyenge az értelmem ahhoz, hogy el tudja képzelni, mi vár engem Jézusban

Neki nem kell sokat tenni, de megvárja az akaratomat

És ha azt gondolom, már megkértem, akkor kérem meg, ha nemcsak a kérésem formája, hanem a gondolataim is kérés felé fordulnak

Medjugorje, 2019. június 25.

„Drága gyermekek! Hálát adok Istennek mindnyájatokért. Gyermekeim, különösen köszönöm nektek azt, hogy válaszoltatok hívásomra. Az új időkre készítelek fel benneteket, hogy erősek legyetek a hitben és állhatatosak az imádságban, hogy a Szentlélek általatok munkálkodhasson és megújítsa a föld színét. Veletek imádkozom a békéért, amely a legértékesebb ajándék, noha a sátán háborút és gyűlöletet akar. Gyermekeim legyetek az én kinyújtott kezem és büszkén járjatok Istennel. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

Igen

Amint a mag, ha jó helyre ültetik kikel, úgy van az a Szavaddal

És amint a magba beleültetted a növény minden tulajdonságait, és ha kikel, akkor hordozza azokat, úgy van az a Szavaddal

A Szavad a mag, amit ültetsz

És a szeretet a jó föld, amibe elültetheted a Szavadat

Az ítélkezés a szeretet halála

És amilyen a köves föld, olyan az önszeretet

És az erőszak a Szavadhoz, az ítélkezés

Aki szeretetbe ülteti a Szavadat, az megértett

És segíted azt a Szeretetlángodban

Aki szeretetet ad, az szeretetet kaphat, aki adja, annak adhatod a Lángodat

Aki imádkozva ültet, és megnyilatkozva arat, az a barátod

Aki barátokat fogad, azt befogadod

Aki hűséget tart, annak megmutathatod a hűségedet

Aki feláldozza önmagát másokért, azt bemutatod az Atyának

A bűnöst hívod, megmutatva magadat a Szavadban

Ha a bűnös erre a szeretetét adja, annak kinyitod a Szavadat

Aki a bűnt adja, azt akarja, annak nem mutatsz, mert nem jó talajba ültetett

Aki erőszakkal akar Téged tovább ültetni, az kivetette a bensőjéből a Szavadat

Aki kiveti bensőjéből a Szavadat, az Téged vet ki magából

Aki befogadja a Szavadat, az Téged fogad a házába

Aki befogad Téged, az befogadja a békédet

Aki befogadta a békédet, arra ráírod, jelen vagyok

Aki békét ad, az békét oszt, a Te békédből

Ha találkozom a békéddel, Veled találkozom

Ha Veled találkozom, oda jutottam, hogy elmerülhetek a csendben

A csend megmutatja az igazat

Gyengéden érint, és vonz

Nem gondolhatod, hogy akár egyetlen gondolatod következmények nélkül marad

Minden gondolatod vonzza a saját lényét

És amint jól és könnyen megfigyelhető, hogy minden akarat meg van segítve, és meg van engedve a Földön, hogy teljesedjen, úgy van az a gondolatokkal is

És ahogy minden tisztátalan gondolatom társa a tisztátalan beszédem, úgy könnyen társat kapnak azok a bukott szellemekben, és démonokban

És minél jobban szeretek, annál jobban a szálka vagyok a szemükben, és annál jobban törekednek arra, hogy megvezethessék a gondolataimat

És a tiszta gondolatomnak, és a tiszta beszédemnek is vannak folytatásai

Amikről nincsenek sejtelmeim

Mert az akarat arra rendeltetett, hogy teljesedjen

Ha pedig nem akarok, akkor még a gonosz szellemek is kivetnek az akaratuk befolyásából, nem vagyok még arra sem méltó

És ahogy az átkozódás átkon vonz, úgy az áldás áldást hoz

És aki áldást mond, annak hatalma van arra, hogy megtörje az átkokat

És ha nem látod az átkozódás következményeit, hálás lehetsz annak, aki azt megtöri

Az imádság következménye gyógyulás, gyógyulás testben, és lélekben

Így minden imádkozás velejárója a hatalom

Mert minden ima vonz, angyalaidban és szentjeidben, a végeredményben benned

És amit tovább adok, legyen az átok, vagy legyen áldás, elsősorban azt veszi célba, aki mondja

Ha szeretem az átkot, akkor szeret rajtam

Ha áldani szeretek, százszor is áldás van rajtam

Mert az áldás udvarral jár, forrással, és békességgel

Ha önzetlenül keresem az igazat, az már imádság, akkor is, ha nem vagyok tisztában, hol keressem

Ha pedig Veled jár a gondolatom, az a legteljesebb imádság, akkor is, ha nem kötődik hozzá forma

Ha pedig felveszem az imádság egy kötött formáját, de a gondolatom átkozódik, nem gondolhatom azt, hogy az imádságom áldást vonz

A szükségem a jó segítségem, hogy megtanuljak imádkozni, mellette jár a segítség, hogy felismerjem, érdemes

Ha azokért imádkozok, ami nem lenne a szükségem, jó úton haladok az élet felé

Ha azokért imádkozok, akik meg tudnának engem egy kanál vízben fojtani, akkor élek, és nemcsak élek, de életet viszek az átkozódóknak

Ha a gondolatom elkezd az élet kérdéseivel foglalkozni, valaki imádkozik értem

És amint a tisztának van előzménye, úgy mindenben megláthatom az előzményét, ha keresem az okait

Aki pedig azt gondolja, lát, és közben kihasznál, az vak

Mert ahogy az természetes, hogyha hideg van, meleg helyre húzódom, ha pedig melegem van, akkor keresem az árnyékot, úgy az is természetes, hogy a tiszta gondolatomban megismerem a Szeretetet, és Hozzá vonzódok

És abban amit nekem ad, abban megszentelődök, megtisztít, és megszentel

Ha pedig komolyan keresem az okot, mért nem keresem a gondolataidat, akkor oda jutok, magamat találom, hogy a gondolataim magammal foglalkoznak

A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve, és a jószándék sem jár egyedül, mert mellette van az értelme

Ha pedig így van, akkor sem a jószándék, sem az értelem nem képesek maguk a győzelemre

Mert ugyan ketten vannak, mégis egyedül járnak

A győzelemre a hit képes, aki megtölti a jószándékot helyes lépéssel, és megtölti az értelmet felismeréssel

A vak hit nem hit, hanem téves akarat

Mert a vak hit az értelmére támaszkodik, anélkül, hogy Társat venne, anélkül, hogy kifizetné a révészt

Az élő hit cselekvő, mert elhiszi azt, amit mondasz, és az értelme azt nem akarja a test nyelvére lefordítani

Hanem úgy fogadom el, amint mondod, hogy cselekedj

Az élő hit cselekvő, és befogad, nem azt akarja, amit maga gondolna, hanem azt, ami az akaratod

Hogy ne járjak egyedül, hanem azzal járjak, aki megvilágosítja az utat, hogy kikerüljek a mélységemből

A hasonlataidat hasonlatoknak veszem, és keresem benne a lelkit

Testi értelmét meg arra használom, hogy felismerjem a testit

Kettévágom az értelmét a hasonlataidnak

Arra, amit magam akarnék, és azt elvetem, és arra, ami az akaratod, és azt megragadom

Nem engedve a testem ösztönzéseinek

Hanem keresve a világosságot

Hogy az értelmem jó szolgálatot tehessen

Belépve a hit bizonyosságába

Ami felemelhet engem az ég felhői közé, hogy találkozhassak Veled

Éppen nem személyválogatásban, hanem a megragadott hitben, aki mindenkinek lehetséges

És senkinek sem lehetséges, aki a testének ösztönzéseire hallgat

Megerősödve a jelenlétedben

Amit adni akarsz, befogadva

És amit olyan nehezen tudok elfogadni

És kutatva és keresve felismerem a titkot

Titkot, amit kitettél, a felismerésre

És mégis elrejtettél a nagyok szeme elől

De lejárt az ideje, hogy ne lássanak, hanem tudják meg az énjüket, aminek a sötétsége eltakarja előlük a világosságot

Mindenki maga választ

És egyetlen sors sem céltalan

Hanem arra teremtetted a sorsokat, hogy felébresszenek

Ha a felismerésemben haragot veszek, ébresszen fel a haragom engem, hogy felismerjem a szelídséget

Aki nem kívánja a halálomat, hanem az életemet

Hogy elvessem a haragomat

Amint a kicsik rám kiáltják az énemet, aki haldoklik

Hogy elutasítva a nagyságomat, felismerjek, és megértsem a Szavadat

Akit nem arra adtál, hogy eltoljon Tőled, hanem, hogy magához vonzzon

És amikor magához vonz, felismerem a titkot, amit magam tartottam titoknak, hogy véletlenül se ismerjelek fel

De amikor felismerlek, lehull a szememről a hályog, és felujjongok

És akkor felismerem az élő hitet, a bizonyosságodban

Amit ugyan a kezem nem tud, de a szívem a tudója

És a jó ismerője lesz a szeretetednek

És akkor felbuzdul bennem az élet, és lángra gyúl a bennem szunnyadó szikra

Az lehetséges, könnyen lehetséges, hogy tartalmatlan formát választok, és ezért nem találom meg a tartalmat

És még az is könnyen mehet, hogy viszonylag elég jól megtalálom a tartalmat, de nem találom meg hozzá a tökéletes formát, és ezért nem tudom tökéletesíteni a tartalmat

A tiszta önzetlen szeretet a tökéletes tartalom, és Jézus a tökéletes forma, ami tökéletesen hordozza a tartalmat

Forma, és egyszerre tartalom

És semmilyen forma sem öncélú, de az könnyen megy, hogy nem gondolom át a formát, milyen a tartalma

És választhatok formát, amiben nincs tartalom, látszatra benne van a tartalom

Hiszen a kőben nincs lényeges tartalom, megtalált tartalom, hanem benne van a szenvedtető ítélet

Így a kőtemplom önmagában ellentmondás, áldást mondva rá jelenik meg benne a tökéletes tartalom, és a tökéletes forma

Így jól felhasználhatom a kőtemplomot, amíg nem a kőre fogom rá a tartalmat

Átgondolva megkülönböztetve a célt, és az eszközt

Ha valakivel találkoztok, aki nem magát akarja adni, hanem azt, aki szelíd, és alázatos szívű, akkor a szelíd és alázatos szívűnél többet kaphattok

Ha ott állnátok, ahol a küldött, akkor ismernétek a küldőt, és nem lenne már szükségetek, hogy megismerjétek az igazat

Ugyan az nagy különbség, hogy már ismeritek formát, vagy nem ismeritek, de az könnyen lehet, hogy ismeritek a forma lényegét, de nem ismeritek még azt, aki kitölti a tartalmat

Az pedig hatalmas különbség, hogy ami helytelent megtettem, azt megbocsátja, vagy cselekszem az igazat

Mert azzal hogy megbocsát, még nem tettem meg az igazat

És a tévedésem könnyen megy abban, hogy, megismertem a formát, de nem töltöttem ki a tartalmat

Mint ahogy könnyen megtörténhet, hogy teszem a tartalmat, de még nem ismertem fel a formát

És amikor olyat küldesz, aki be akar vonni a tartalomba, tovább adva a formát, akkor olyat választasz, aki átment a sötétségen, és sötétségben kereste a világosságot

Hogy, megismerjétek az utat, ami adja a tartalmat, követve a formát

És nem úgy van, hogy később teljesedik ki a tartalom, és a forma, hanem a hit útjain tud az kiteljesedni

Jó közelítéssel lehet mondani, bebetonozom az akaratomat, ha a pokolra, akkor a pokolra, ha a mennyekbe, akkor a mennyekbe

És a mennyek nem egy fokozat, arra várva, hogy majd odaadod a legfelsőbb fokozatot, hanem amit bebetonozok, az történik velem a mennyekben

Ha pedig kíváncsiság hajt, hogy felismerd a különbségeket, és szemléld, nem azt kapod, hanem eléd kerül a válaszút, az utak, amik között dönthetsz

Ha pedig tovább is ragaszkodsz a kíváncsisághoz, azaz ragaszkodsz ahhoz, hogy amit megtudsz, azt úgy kezeld, mint egy szenzációt, jobb lett volna, ha nem ismered meg, mi és mi között dönthetsz

Mert abban nem az történik, hogy nem döntöttél, hanem éppen döntesz

Így akit küldesz, az azt akarja, hogy megtántorodj, és vedd észre, mibe kapaszkodhatsz

Nem keresve a szép szavakat, nehogy el tudj bújni azok között

Mert ha nem vagy ott, ahol ismered a küldőt, akkor súlyos ok késztet arra, hogy felismerj

Betonozni hívlak, és nem könnyű munkára

Rád rakom a helyzeted minden kellemetlen érzését

Ha pedig egy csöppet is felfedezel a küldöttben, a küldő adta a felismerést

És ahogy kaptad, abban felismerheted a helyzetedet

Hogy a bűnbánat nem könnyű, a betonozás nem könnyű feladat

De ha van kivel, akkor az fele munka

És ahogy betonozni sem lehet úgy, hogy nem tudom mit akarok, és azt sem, hogy hogyan végezzem, úgy Isten országát gyorsabban megtalálom, ha befogadom a bölcsességet a Bölcsességtől

Mert attól kezdve nem vagyok egyedül

Ha bárki is bármit tesz értem lelkileg, az sokat jelent nekem, és hálás lehetek érte

De senki sem tudja nekem elérni, hogy üdvözüljek, ha azt nem akarom

És a megváltás is hamar megvezet engem, ha azt gondolom, nem kell hozzá az akaratom

Mert még nem az enyém, hanem felém nyújtod, fogadd el

És amint a lelkemet sötétben tarthatom, úgy világosságba is vihetem

Mert a megváltásom az, ha megragadom, és megtartom

Ugyan kint is vesz formát, de belül ragadom meg, kezdve az akaratommal

És amikor a bensőmben megragadom, akkor leszek kívülről is látható

És akkor a Szavad is nekem szól

Amíg még előttem másnak szól, addig nem vagyok világosságban

Szavad életre kel bennem, ha nekem veszem

Királyságom nem így gondolkozik, de hát csak egy napra kapott uralmat

Királyságomban a lelkem éhes, és szomjas, ha befelé pillantok, látom

Jobb szeretetet adni, mint kapni

Királyságom érzelmeket keres, kicsinységem felváltja tettekre

Falakat és hegyeket döntve

Hétszer körbejárva Jerikó falait

Azt hihetnéd, halk a szó, de nem az

Sokkal inkább kiáltás az

Mert ha igaz, ott van a csatakiáltás

Mert ha igaz, harcba hív

És megtudhatod az igazságát, ha elmerülsz a csendben

Hogy az legyen a Tanú, aki mellett érdemes tanúskodni

Nem azt mondja, helyezkedj el kényelmesen, egyáltalán még hasonlóval sem kecsegtet

Hanem hogy vond fel az íjadat

Igen, mind az öt sebed felszakadt

Igen, mindannyian a megjövendölt nagy hitehagyás idején éltek

És a Juhoknak üzened, az ablakba kirakva üzened, nyissátok ki a szemeteket, nyissátok ki a fületeket az aggódó kiáltásaidra, mert hamarosan arra kényszerültök, hogy mérget egyetek és igyatok

És ne hagyjátok el a reményeteket, mert Isten, akit elfelejtettek, sohasem felejti el őket

Igen, emlékeztetlek titeket, hogy az Úr Szíve irgalom, igen

Arra emlékeztetlek titeket, hogy az Úr szelíd, és alázatos Szívű

És úgy vedd a megerősítést, mint pecsétet az Íráson, mert az

Hogyan botránkoztathat meg a kezem és a lábam?

Mint ahogyan értelmem nagyra néz

Mert az ó embernek minden értelmetlen, az újnak meg minden a hasznára van

A ó értelme mindent tudhat, ami tudható, de ha sem a keze, sem a lába nem cselekszi az igazat, nem is cselekszik semmit a lényegben

Eltelnek a napjai anélkül, hogy hasznot hoznának

Az ó amit keres, az a kényelem

Az új pedig minden pillanatban azon van, hogy legyőzze a kényelmet

A kényelem elaltat a jóra

Az ó a kényelemben keres, és nincs semmi, ami messzebb lenne Tőled, mint a kényelem

A kényelem nem akar, hanem engedi magát elragadni a sodrással

Az új, pedig keresi az akaratod sodrását

Sem nem megállva, sem nem kapkodva

Aki siet, elsiet Mellőled

Az ó levághatja a kezét és a lábát, de amíg kényelemben marad nem lesz belőle új

Sem a lábam, sem a lábnélküliségem önmagában nem döntő

Egyedül az akaratom az, ami mérlegre kerül

Mondhatnám akarom, de ha nem végzem, akkor nem akarom

Minden mutatja az akarat hatalmát

Az ó-ban is megmutatkozik, hogy amit igazán akar, azt eléri

Ha az újat akarom, akkor lemondok arról, ami nem tartozik az újhoz

És megragadom azt, ami mutatja az újat

Testem addig él, amíg dobog a szívem, és az értelmem szolgálja az akaratomat

A lelkem a jóra akaratlanságomban holt

Amikor nem ragadom meg a tisztát egyszerűen a tisztáért

Megmutattad a tisztát, és lefektetted az értelmét

És mellé tetted az ígéretedet, hogy az ígéreted szerint megvalósíthassam az újat

Vagy maradjak abban, hogy nézek, de nem fogom fel a látottak értelmét?

Lelkem abban lesz élő, hogy amikor keresem a tisztát, felébred a szellemem, aki a tolmácsa  a mondanivalódnak

Ha nem ébresztettem fel a szellememet, letelnek a földi éveim anélkül, hogy a lelkem épült volna

Ugyan hivatkozhatok az irgalmadra, de amit nem tettem, azt avval még nem teszem

Megállhatok a halál torkánál, ha segítségül hívlak, de az életbe csak úgy mehetek be, ha cselekszem a tisztát

Rajtnál belevetem magam a vízbe, de nem teljesítem a távot, és ki kell húzni engem a partra

Mit kell cselekedjek a kezemmel, és a lábammal, hogy ne legyenek botrány okozói?

Az akaratommal kezdem, a gondolataimmal kezdem

Mert csak azt tudom megtenni, amit az értelmemmel előtte már megtettem

Lemondva arról, hogy egyszerűen csak ellegyek

Ha jól belefeledkeztél a munkádba, ugye nem érted, hasztalanná tetted az idődet

Nyilvánvaló, hogy a szorgalom nem hasztalan, hanem az akaratom teheti hasztalanná, mint ahogy a kezem és lábam sem hozhat semmit, ha nem adok nekik feladatot

Ha elkezdem kutatni az igazságot, meghajtva a nagyságomat, sőt eltörve, akkor rádöbbenek mindenben a hasztalanságára az ó-ban

Az újban pedig azt találom, mindig találok, és mindenben hozzá tehetek

Ha ketten egymás mellett járnak, mindenben egy úton, de az egyik még nem ébredt fel, ezért jár az ó-ban

A másik pedig mindenben kutat

Ha az értelem teszi őket egymás mellé, akkor nem talál köztük lényeges különbséget

A szív padig azt találja, az egyik él, a másik haldoklik

Az értelem a halálban sem érti a különbséget, a szív pedig az életben látja a különbséget

Templomodban szeretsz, templomaidban szeretsz

Éppen nem a kő templomban, azt elviseled érettünk

Hús és vér templomodban szeretsz

Szívünk pitvarában szeretsz

Amikor gyengéd érintésekkel vezethetsz minket

És nemcsak vezethetsz, hanem meghallgatsz minket

Az akaratodba helyezve magunkat

De ha az akaratunk tiszta, akkor a tiszta akaratunkban szeretsz

Először megtisztítod az akaratunkat, majd az akaratunkban szeretsz

Azt szereted, amikor mérlegelünk, és nem odázzuk el a döntéseinket

Megszentelsz minket, jelenléted megszentel minket, mert visszatartasz attól, ami nem tiszta, és ösztönzöl a tisztára

Gyengéd érintésekkel

Mérlegelve, és meghallgatva, majd döntve

Először van bennünk sok minden, amit nem szeretünk a megszentelődésünkben

Ami számunkra keserves

Ami belőlünk indul

De a tapasztalatok útján vezetsz, hogy ami olyan, azt kivessük, ami meg olyan, azt befogadjuk

Először még sok mindenhez ragaszkodunk, aminek nincs értéke

Ha velünk vagy, mindennek megtapasztaljuk az értékét

És nem gondolhatom, hogy nem kapok többet annál, mint amit elhagyok, amit keservek között hagyok el

Először a testemnek kedveztem, de a testemet köti az ítélet

Majd a lelkemnek kedvezek

És ami értéktelent elhagyok, azt pótlod, nem azzal, amit elhagytam, hanem értékessel, amiben szeretek

Amiben nemcsak egyszerűen szeretek, hanem ami hordozza a békédet

Először még nemigen értem, mit jelent a békéd, majd amikor tapasztalom, nem akarok abból kilépni, mert egyszerűen jó benne

Először még nem tudom elgondolni, hogy ami testemet vonzza, az majd tapasztalatokból indulva taszítani fog

Igen, ami hordozza a fájdalmakat, az okait, az taszítani fog

És minden, amiből fájdalmat okozhatok taszítani fog

Minden békétlen fájdalomokozást kilökök magamból

És egyáltalán nem fog sem hiányozni, sem vonzani többé

Keservekben kezdem, majd elhagyom a keserveket, és marad bennem a békéd

Szükségem hogy áthaladjak a keserveken, hiszen tanulok

És ezekben a keservekben található fájdalmak azok, amiket felvállalok, hiszen az nem elutasítja, hanem vonzza a békédet

És kitelik a keservek ideje, és marad a békéd 

És majd visszanézve meglátom magamat a keservekben, mint magamnak keservet okozót 

És akkor még szorosabban ölellek, mert kimentettél engem azokból 

Könnyű megismernem az Istent? – igen könnyű, és végtelenül egyszerű

Nehéz megismerni az Isten? – végigjárom a világot, és nem találom, igen, nehéz megismerni az Istent

Könnyű megismernem az Istent, ha meghajtom magamat, ha levetem a nagyságomat

Nehéz megismernem az Istent, ha nem azt akarom hallani, amit mondani akar nekem, hanem azt, amit meg akarok hallani

Könnyű megismernem az Istent, ha a szívem egyszerűségében keresem

Miben ismerem meg az Istent, a kegyelmeiben

Szava Hozzá vezet, de a kegyelme mutat be engem

Ha a kegyelmét kapom, akkor jó úton vagyok?

Nem úgy van, hogy a kegyelmét adja, és akkor élek

Hanem ha a kegyelmét adja, megragadom, és megtartom

Ha adta, az nem azt jelenti, hogy az enyém, mert visszaveheti, sőt, ha nem közeledek Hozzá, akkor visszaveszi

Ha adta, és befogadom, és attól kezdve a felismerésben követem, az akaratomat egyesítve az akaratában, a tisztaságra törekedésemmel, nemhogy nem veszi vissza, hanem egyre többet ad

Ha pedig nem voltam rá méltó, hogy megtartsam, mert nem tettem magam arra méltóvá, akkor az könnyen jön nálam, hogy mondom, Uram, Uram, amire majd azt mondod, nem ismerlek

Az alázatos szívűekre kiárasztod a kegyelmeidet, hogy abban megerősödve képesek legyenek a megszentelődésre

A kegyelem meghív, és erőt ad, de magam leszek az, aki megragadom, és megtartom

És ha visszavonod, nem úgy vonod vissza, hogy volt, de már nincs, hanem aki befogadja, annak azt is odaadod, amit más visszautasított

Akinek van, annak több lesz, aki eltékozolja, attól azt is elveszik, amije volt

Egyszerre nem szolgálhatok két úrnak

A körülmények ugyan befolyásolják a nehézségeimet, de mégiscsak magam döntök az igen, vagy a nem mellett

És a Sors jó mércét ad, mert nem ad annál nehezebb kérdést, mint amire képes vagyok kimondani az igenemet a segítségeddel

Hogyan szereted?

Nem látványos csodákban szereted, azt mi szeretnénk

Hanem láthatatlan csodákban szereted, amit ismer a szív

Aki csodákat keres, az ne találjon, aki a szív csodáiban keres, az találjon

És valóban csodákat talál az, aki a szív egyszerűségében, és bizalmában keres

És nem úgy szereted, hogy magad, hanem a gyermekeid cselekedeteiben szereted

Felépítve a kört

Bízom, és cselekszem, és jelenné válsz

Életre kelthetem az Igét a bizalmamban

Az egyáltalán nem kérdés, hogy az Atyánk vagy, és az sem kérdés, hogy akarod, és hogy mennyire akarod

Hanem hogy megengedem a bizalmammal, vagy nem

Ha magad tennél, nem szeretnél minket annyira, minthogy velünk leszel cselekvő

És elviszel minket oda, ahol cselekvők lehetünk

Annyira szeretsz minket, hogy felvállalod az áldozatainkat

Hogy nem lépsz közbe, hanem elviseled a megpróbáltatásainkat

És a megpróbáltatásainkból indulsz cselekedni

És akkor nem mi leszünk a cselekvők, hanem a gyermekeidben cselekszel

Amíg még nem cselekszel, addig a Szavadból kiszakadó értelmünk egy dolog

Amikor cselekvővé válsz, amikor testet ölt az Ige bennünk, amikor léphetsz, az a csodálatos

És annak a csodának adod az áldozatainkat

Annyira szeretsz minket, mint Atya, mint az apák, amikor felvállalják gyermekeikért, hogy ne ölelésben szeressenek, hanem vezetésben

És az mennyivel több, mert abban lesz az ölelésben tartalom

Önmagában az ölelés tartalmatlan, amíg nincs benne cselekvés és hűség

Hatalmas dolog elindítani azt, aki helyben topog

Felébreszteni a szunnyadó erőt

Igen, Apánk vagy, Bajtársunk és Barátunk,  Őr vagy mellünk, Aki vigyázza a lépteinket, Szent Társunk vagy, Aki szeret minket

Aki felvállalja, hogy vezessen minket, hogy megindítson minket

Nem helyettünk cselekedve, hanem velünk együtt

Igen, a bizalmunkat kéred, hogy lehessél mindaz, Aki vagy

Felismerve Téged a szívünkben, felismerve cselekedeteidet

Igen, a cselekvő az, aki felismer

Veled közösen

Igen elénk lépsz, hogy mögénk léphess, hogy mondhassuk, együtt

Hogy mögéd léphessünk

Azt nem gondolhatom, hogy Ninive úgy tért meg, hogy egyszerűen átlépett a sötétségből a világosságba

És nem gondolhatom, hogy magam is egyszerűen átlépek a sötétségből a világosságba

Az az egyszerűbb dolog, hogy az értelmem átlát

Hogy az értelmem átlát, az még nem világosság

Az állatvilág is tisztában van a Teremtővel

Nekünk meg fel kell ismernünk, teremtett voltunkat

Hogy az értelmünk felismer, az még nem világosság

Mert ott kezdődik a világosság, hogy befogadjuk a világosságot a Világosságtól

Hogy az értelmünk befogad, az még nem alázat

Az alázat a képes arra, hogy befogadja, hogy maga teremtés

Ha pedig teremtés, akkor értelme van a teremtésének

Értelme, és célja

Ha egy asztalra leteszek valamit, az nem az asztal érdeme

Ugyan feldíszíthetem, de a dísz az asztalon, nem az asztal érdeme

Gazdagon megteríthetem, de csak arra szolgál, hogy szolgáljon

Bennünket meg arra hívsz, hogy az akaratunkban szépüljünk egésszé, hogy érdemünkké váljon a díszítés

Ninive látott, megértett, befogadott, mert kész volt a befogadásra

Bennünket ugyanúgy felkészítesz, mint Ninivét

És meghagyod nekünk a szabadságot, hogy ha akarjuk, akkor díszesek lehessünk, ha akarjuk, akkor pedig maradjunk dísztelenek

A Teremtő nem kérdés, ha kérdéssé tesszük, a nagyságunk teszi azt a kérdést, keresi a részt, ahol elbújhat a felelősség alól

A Teremtő felvállalta a felelősséget, ahogy magunk is felelősséget vállalunk, amikor utódot nemzünk

Tehetem, hogy kibújok a felelősség alól, de attól még a kérdése megvan, sőt teljes súlyával rajtam van

És tehetem, hogy felvállalom, és ahogy felvállalom, máris átadtam a súlyát a Teremtőnek

Elfogadtam, most pedig vezet, tudva a gyengeségemet

És megerősítem magam lemondásokban, avval felvállalva egy töredéket a súlyából

A föld azt gondolja, maga jön, és egyedül távozik

Az égbe törekvő arra ébred, hálóban jött, és hálóban megy

És ahogy elmegy, avval nem távozik, hanem közeledik

Kötélen járunk, lábunk ködben tapos

Nem látjuk alattunk a mélységet, ezért biztonságban érezzük magunkat

Gondoljuk, látunk, pedig nem ismerjük semminek sem a valódi értékét

Minden hozzánk beszél, minden hozzá tesz, hogy lépteink ott maradjanak a kötélen

És ahogyan amit a szemünk nekünk mutat, csak igen kis részben értjük, úgy ami a lelkünkből származik, avval sem vagyunk tisztában

Az álmaink is beszélnek hozzánk, megmutatják azt, ami a lelkünkből származik

Ha leléptünk a kötélről, nincs az álmunkban semmi átgondolni való

Ha kötélen járunk, mint ahogyan nem tudjuk semminek a valódi értékét, úgy az álmunk is egy rejtély

Ha felébredt a szellemünk, mert felébresztetted a kérésünkre, akkor úgy járunk a kötélen, hogy megragadtuk

Majd a szellemünk elmond az álmunkról többet, hogy abból meríthessünk

Elénk terítve a lelkünkből

Ugyan hány lépcsőfok vezet a piramis tetejére?

Igen sok vezet, összefüggésben, és egymáshoz csatlakozva

És ugyan mennyi az ideje az egy lépcsőfoknak?

Nem annyi, amíg fellépek, hanem annyi, amikorra biztosan meg tudok azon maradni

És ugyan ki fog engem megragadni jobban, aki a tetején áll, vagy az, aki éppen fellépett a következő fokra?

Aki mellettem áll, abba sokkal jobban tudok kapaszkodni

És ugyan ha a mélység lakóit akarod vonzani, kit hívsz meg a szüretedbe, azt fogod meghívni, aki alkalmatlan

Aki még sokat beszél, azt hívod meg, aki meg a csúcshoz közel áll, nekik elküldöd a hallgatagot

Töredékességemben, a töredékes az, aki megragad engem, aki felé ki tudom nyitni a szívemet

Ugyan a töredékes ragad meg, mégis Aki benne a vonzó, az Te vagy

Szükségem van a küldöncre, hogy eljussak a küldőhöz

Majd amikor megismerem a küldőt, majd akkor nem a küldöncöt kérdezem, hanem a küldőt

Aki meg azt gondolja, kihagyhatja a lépcsőfokokat, neki még sokat kell tanulnia magáról, hogy be tudja fogadni a küldőt

Ha a küldönc töredékességében tanulok, az a legszelídebb számomra

Amikor az alkalmatlanban felismerem az alkalmatlanságomat, és mellette álló küldőben a szelídségét, és a segítségét

Hogy magam kérdezhessem azt, Aki minden kérdésemre tudja a választ

Még sok butaságot kell kérdeznem, hogy eljussak az okossághoz

Okossá meg akkor válok, ha megragadom a küldőt

Nem fog engem elutasítani, úgy fog nekem örülni, mint újszülöttjének örvend az anyukája 

Ha szeretni akarok, akkor követem az erényeket

Az erények a szeretetben vannak, és köztük ott van a szeretet, egy erény a szeretet a szeretetben

A szeretetben a szeretet

És annak jelentősége van

Mert a szeretet mindenben mértéket vesz, előbb átgondol, mielőtt a szeretetben lévő szeretetét nyilvánítja

Így lehet a szigorúságot is megtölteni szeretettel

Nem a szigorúságért, hanem a szeretetért

A szeretet nem siet, hanem keresi a második helyet, azt, amelyik megtalálta a mértéket

Ha kell a szigorúság, akkor szigorú, ha nem kell, akkor nem az

Mert szabadságot keres, ezért először mértéket vesz, és megszerzi a szabadságot

Mert minden képes arra, hogy uraljon engem, ha elengedem az első helyre, az első helyet elfoglalja a szeretet

Először van az önmegtartóztatás, utána pedig engedek

Amikor már minden elveszítette a rabló helyzetét

Azaz középutat veszek, az arany utat veszem, amit  mindazok megtámadják, akik nem veszik fel a küzdelmet

Mert a középút mindig vizsgál, mindig mérlegel, és semminek sem engedi meg, hogy uraljon

A középút minden szín, egyedül egy szín nincs benne, és az a szürke

Az első helyre helyezi a szeretetet, aki átgondol, és türelmes

A szeretet böjtöl, és abban ugyanúgy mértéket vesz

Nem magából veszi a mértéket, hanem attól, Aki tudja a mértéket

Ezért küzdelmes, mert mindig befelé hallgatózik

Hogy megtalálja a beszélő csendet

Aki keresi a mértéket az elhallgat, hogy meghallja a hangodat

Nem akkor hallgat el, amikor beszélnie kell, hanem a saját magából kiinduló nagyságát hallgattatja el

És aki így elhallgat, az meghall Téged, hogy a Szavadban, vagy a szívében, az egy az egységben

Nem fatima, de magyar.. :)

https://youtu.be/d2s-7eIj3Oo

Kis bűn és nagy bűn, minden bűn bűn

Minden, ami távol tart Istentől, az bűnös

Ha nem teszek semmit, ha nem fogalmazódnak meg bennem az élet kérdései, nem közeledek Istenhez

Isten Lélek, magam állapota szerint vagy tapasztalom, hiszen ahol vagyok van, vagy nem tapasztalom, mellettem találnám, ha tapasztalnám

Hogy a Földön mindenki egyszerre maga mellett tapasztalja, az lenne a természetes, az a természetes

Az ember férfi és nő, a kettő alkot egyet

Hűségükben és egységükben a kapocs az Isten

Szükségük van Isten segítségére, mert a férfi férfi, és a nő nő

Amikor megtalálják a maguk kicsinységében a másikban, amik nem vannak, ami nem vagyok, akkor a kapocs Isten, Aki megtölti szeretettel, és változatosságukkal a kapcsolatukat

Hogy tiszta legyek, tisztának kell lenni a gondolatomnak, mert ott kezdődik a tisztaság

Ha mint férfi, és mint nő abból szemlélek, ami vagyok, abból az származik, hogy elítélem a felemet, és megbomlik az egység

A homoszexualitás az alapnál ássa meg a sírját, a lényege félelem, magából indul, és magát akarja, nem vállal fel, hanem elutasít

Elűzi az Istent maga mellől, úgy, hogy elsüllyed a sötétség mélységébe

Istent ott kezdem el szeretni az imádatban, ami pedig tiszta töprengő gondolat, hogy nem abból szemlélek, aki vagyok, hanem abból, ami nem vagyok

A felem abban a legjobb segítőm

Ha életet adok, az élet

Könnyen imádhatom az Istent, ami nem ajnározás, hanem sok sok vizsgálat, kezdve magammal

Könnyen szerethetem az Istent, ha nem űzöm el a Lelkét, abban, hogy elfordulok Tőle

Ugyan a bűnbánatot nem szeretem, hiszen az a magam vizsgálata, de amikor felvállalom, akkor eltörlöm mindazt, amit megbántam, amit szívemből megbántam, ami távol tartana a Lelkétől

Az a nagy tévedésem, ha csak Istentől kérek bocsánatot, mert Ő azt bocsátja meg, amit ellene vétettem, amit más ellen vétettem, azt neki kell megbocsátania

Hogy Istent tisztán szeressem, az ott kezdődik, tiszta a gondolatom

Ha tiszta a gondolatom, akkor megteszem a tisztát

Ha nem teszem meg a tisztát, akkor ott hibáztam, nem tisztítottam meg a gondolatom

Istenben nincs félelem, és a kapcsolatunkban nem találok semmi félelmet

Ha elutasítom a másik nemet, ha nem adok tiszteletet, és nem azon örvendezek, amit hoz, a gondolataim tisztulásának a gátja a félelmeim

Ha tisztelem a másik nemet, tisztelni fog engem, ha nem fogom tisztelni, nem ad tiszteletet

Ha elvárom a tiszteletét, de magam nem teszek azért semmit, nem vagyok méltó a tiszteletére

Csodálatos a hűség, mert abban szeret az Isten

Ha hűséget tartok, nemcsak a felemet szeretem, hanem szeretem az Istent

És a szeretetemért a szeretetét adja

Úgy adja, hogy érzékelem, de nem úgy, hogy valaha is el tudom azt felejteni

Adok és kapok, amit Isten gyermekeiért tisztát teszek, százszorosan számol el velem, az az Isten mértéke

Hogy Isten a bűnbánatnak formát ad, és mellé ígéretet, értem, és érted teszi azt a formát

Hogyan szerethetem az Istent?

Megkeresem a Szavában, és azt átgondolom, majd amit elfogadtam, azt követem

Annak nincs értéke, amit nem vizsgálok meg a bensőmben

Most még lehet, hogy azt gondolom, lehet azon rést találni, de a bűn az, amit bűnnek gondolok

Ha kutatom a tisztát, akkor el fogom magamtól taszítani a bűnt

Ha csak látszatra keresném a tisztát, azt egyáltalán mért teszem, hiszen Isten a veséket vizsgálja, a tartalmatlan formákkal nem törődik

Hogy mások előtt tisztának tűnjek? – akkor bűnbe estem, még anélkül, hogy bármit léptem volna

Kutathatom a gondolataimat? - kutathatom 

Te teremtetted a Földet, és minden benne valókat

Paradicsomot teremtettél az embernek

Könnyű sorsot, és felemelkedést

De az első ember az engedetlenségben beengedte a bűnt a világba

És összetörte a paradicsomi állapotot

Az első ember még beszélhetett a teremtéssel, és minden elmondta, hogyan szolgál

Szabadságot akart, és lekötözöttségbe jutott

És Jézus feloldozta ezt a lekötözöttséget, hogy aki akar, az kijusson a szabadságba, és aki nem akar, az maradjon a sötétségben

Senkire sem kényszeríted a boldogságot, de mindenkit meghívsz a szabadságba

A végtelenben annyi egy emberöltő, mint egy pillanat

És ez a pillanat dönti el, ki hova megy

Megy, mert maga dönt

Szabadságot adtál az embernek, és ösztönzéseket a jóra

A gonoszra nem adtál ösztönzéseket

Hanem lehetőséget, hogy legyőzzük a látszatra hatalmasat a gyengeségben

Az erőszak nemigen akarja elfogadni a szeretet erejét

Úgy gondolkodik, könnyedén fölé kerekedhet

Látszat az, hogy ne a kényszer döntsön

És betároltad a gonoszság idejét, mert kitelik a gonoszság ideje, mint ahogy a jóságnak is kitelik az ideje a kiteljesedésben

A gonosz uralkodni akar, látszat hatalmat engedsz neki

De Isten szeretetével szemben minden gonoszság tehetetlen

Mert az igazi erő a szeretet

Eldöntöm, hogy Istennel, vagy nélküle

Ha Isten nélkül, az fájdalmas, mert ha nem Istennel, akkor magamból

Nem kerülhetem el az önként választott sorsomat, mint ahogyan idő sem kínálja fel, hogy megállítsd

Ha Istenben, akkor az idő a jó szolgám

Az az úr, aki az idő fölött is úr, nem úgy, hogy megállítom, hanem felvállalom az életet, és attól kezdve nem kell tartanom a haláltól

Istenben van az élet, magamban hordom a keserűséget

Ha pedig Istenbe lépek, kivetem magamból a keserűséget

Ha pedig a Földön mindent megszereztem az Istenen kívül, hiába szereztem, mert megvan bennem a keserűség

Itt még eltakarhatom a keserűséget, de ha kilépek a testemből, akkor az lesz az uralkodó rajtam, az akaratom szerint

És nem úgy szerezhetem meg az Istent, mint minden mást a Földön, hanem úgy, ha meghajlok

Amikor egy hadvezér csatába indul, akkor tudja, csatát akkor nyerhet, ha jól gondoskodik a seregéről

Csata előtt megpihenteti, és jóllakatja a seregét, és buzdító beszédet mond nekik

Amelyik sereg, csak azért harcol, hogy ne haljon meg, az nem tud győzni vesztett helyzetből

És ha a seregek harcvezérei tudják az alapvetőt, mennyire inkább gondoskodik az övéiről az Atya

Aki imádkozik, az már harcol

Aki magához veszi a Testedet és véredet, valódi Testedben, és valódi Véredben, és a Testedet veszi a Szavadban, és a Véredet veszi a tisztaság cselekedeteiben, az győz, az a győztes

És mennyivel többet fog érte tenni az Atya a Fiúban, mint a seregek vezérei a seregeiért

Ha összegyűlnek Isten gyermekei, és elbeszélgetnek az Atya tetteiről, igencsak elszalad az idő, mert mindenkinek van mit elbeszélnie

És nem azon gondolkozok, mit mondjak, hanem mit hagyjak ki, hogy a másik is szóhoz jusson

A gonoszság ösvénye széles út, de minden lépése ugyanaz

A gonoszság mindig ugyanúgy lát, ugyanúgy gondolkodik, és abból kiindulva ugyanazt mondja

Arra gondol, hogy egyedi, a lényegben egyedi, de a gonoszságában ugyanaz

A tisztaság útja felismeréssel kezdődik

Majd az önismeret megszerzésével

Nem vagyok abban gyors, mert még mindig a régi gondolatmenetemhez ragaszkodnék

A régi gondolatmenetem magamból indul, és magamat teszem abban mércévé

És megkülönböztetek magamhoz képest mindent

Magam felülről nézve, és a tornyomból lenézve

Szelíd vagy velem szemben, kivárod, hogy felismerjek

Úgy ismerhetem meg magamat, hogy vagy eggyé vagyok állítva az egyívásúakkal, vagy meglátom a tisztákat, és bennük Téged

A hasznaink egymás mellé állítanak az egyívásúakkal, de majd kitudódnak a fogaink

Mert nem sokáig tűröm, hogy rám lenézzenek, amikor másokra lenézek

Egészen más az önismeretem útja, az ott kezdődik, amikor megismerlek Téged

És mindent egy szintre emel az a felismerés, és mindent abból látok, ahogy van

Mindenben célt látok, utat, és folyamatot

Meglátom a fejlődést, akkor is, amikor a nyomorúság a gonoszságában a gonoszságával kifejez

A széles ösvényről elhajt a gonoszság, előbb utóbb

Hiszen minden lépte kígyó marása

A halál a halottat tudja megmarni, az élőt nem tudja

Mert az élete nem önmagából indul, hanem az élettől

A keskeny ösvény azzal indul, hogy megismerem magamat

Annak, aki vagyok, és felismerem azt, aki nem vagyok

Hogy kilépjek abból az egységben

Hogy Aki feltámadt, Őt megragadva, kiemeljen a halálból

Abból indulok, hogy magamat úrnak tartom

Majd ott kezdődik az életem, hogy úr leszek a részesedésben

Méltóságom tudatában lépek a halálba

És méltóságba kerüléssel kilépek a halálból

Mindenben felismerve

Felismerve, hogy nincs céltalan

Hiszen még a céltalan életet is, ami a halálba visz, megtöltöd élettel az igazságosságban

A halálomban a felismeréssel, tőlem származik a halálom

Az önismeretem hiánya vezet engem a széles ösvényre

A keskeny út léptei sokszor keservesek, hiszen keserves, amikor felismerem, ki nem vagyok

És minden erőmmel azon vagyok, kikerüljem azt a keserveset

De mért is maradjak a keservesben, amikor a boldogságban, a valódi boldogságban kiemel a boldogságom a békébe

Amikor a boldogságom már nem tőlem való, és a békém attól van, hogy megajándékozol a békéddel

Derekam nemigen akar meghajolni, nemigen akaródzik lelépnem a hegyemről, amit magam hordtam össze

Ha elkezdek szemlélni, a kérdésben szemlélni, akkor megtalálom az utat, mert aki keres, az találni fog

Hogy az önmegismerésem olyan, mint a szülő nő fájdalma, igen olyan

Mint ahogyan olyan, amikor magamhoz szoríthatom az újszülöttet, annak minden meleg érzelmével együtt

Valójában nem gondolok, gondolsz bele, ki fekteti a Szavát elénk

Mert amikor átérzed, akkor letérdelsz, jogosan ereszkedsz a térdedre

És valójában nem gondolod át, nem gondolom át, ki fogantatott testbe az égből

A dicsőség Királya testesült meg

Nem próféta, hanem a próféták életre keltője testesült meg

Az élet Ura lépett a Földre

A Fiúban az Atyától

Az Isten vállalta fel az áldozatot

Aki a próféták kezébe tette a gondolatot

Aki kijelentette, hogy legyen

A gyermekeit meg megkéri

Hogy Tőle kezdve mindenki tudja

Tudja a Földön, és tudja az égben, hogy az égben is találkozhassanak a Fiúval

A Fiúval, mégis a teljességben

Hogy már tudjam, Kit keressek, ha Istennel akarok találkozni

Nem gondolnád, de mindig ugyanúgy történik a nap alatt, sőt, soha sem történik máshogy

Hogy semmi sem történik, ami még ne történt volna meg, az nem fejezi eléggé azt, amik történnek

Mindig ugyanúgy történik, egészen addig, amíg a nap rám nem ragyog

Addig meg azt gondolom, új utat vágok a régiben

Holott folytatom a régit

Amíg nem emelkedek fel a felhők közé, a nap nem ragyog rám a fényében

A múltam leírása az, hogy ugyanaz

A megismerésed meg ott kezdődik, ahol kezdődik a változatosság

És hogy szürkeségben ismerlek meg, az a szürkeségem, mert a jelenléted olyan, mint a szivárvány

Jelenléted olyan, mint amikor a karmester színt visz a zenébe

A zenészek is rácsodálkoznak azokra a színekre

Harmóniát hoz, békét hoz, és egységet

És változatosságot hoz a szürkeségbe

Az újszülöttnek minden új, a  szürke is színes

És amikor felismerem a szürkét szürkének, akkor kezdek vágyakozni a színesre

És ez a fordítottja annak, amit a szürke gondol

Mert el van telve avval, és abban, ami mindenkor ugyanaz

Majd amikor a szürkében fájdalmas lesz a fekete, majd akkor elkezdi keresni, hol van a színes

És amilyen távolra állok a szürkétől, annyira közel kerülhetek a színeshez

És minél közelebb kerülök a változatossághoz, annál jobban rácsodálkozok arra, Aki hozza

Mindig újat hoz, mindig változatosan, és mindig hozzá rakva