Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, - valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevõn, - s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, - s valamit minden csókban elmulasztunk.
Mert valami hiányzik minden ölelésbõl, - minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, - minden szerelembõl hiányzik valami. Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is, - a boldogságból hiányzik valami.
Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, - az életedbõl hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, - mert az emberbõl hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, - mert az Egészbõl hiányzik valami.
A Mindenségbõl hiányzik egy csillag, - a Mindenségbõl hiányzik valami. A Világból hiányzik a mi világunk, - a Világból hiányzik valami.
Az égboltról hiányzik egy sugár, - felõlünk hiányzik valami. A Földbõl hiányzik egy talpalatnyi föld, - talpunk alól hiányzik valami.
Pedig így szólt az ígéret a múltból: - "Valahol! Valamikor! Valami!" Hitették a bölcsek, hitték a hívõk, - mióta élünk, e hitetést hallani. De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol! - s a mi dolgunk ezt bevallani, s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani.
Újra kell kezdeni mindent, - minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, - minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni minden mûvet és minden életet, - kezünket mindenkinek újra odanyújtani.
Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belõlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol...
Nem számít "cáfolatnak", ha e mű alaptéziseiről kiderül, hogy egyszerű hazugságokon és mások szellemi termékének eltulajdonításén - valamint eltorzításán alapul?
1.) talán, ha felhoznál tételesen állításait, s azt hol, ki, és mivel cáfolta meg, hitelesebb lenne az alapállásod,
2.) én "hallottam már olyanról", hogy kutatói szabadság, ami abból áll, hogy az itt-ott talált tényeket, új logikai lánc mentén újrafűzik, s ezt új elméletnek hívják,
..de ha már a ferdítésnél tartunk: vajon minlyen módon lehet egy olyan rendszerbe, mely ferde vagy alakos idomot kíván, egyenessel erdeményre jutni?
...emellett-mint mások szellemi termékeinek eltulajdonítása:csak ennek a tárgybani műnek 31 hivatkozása van, s bizony-bizony mind vonatkozó mű Ű(:azt hiszem így szokták a forrásokat megadni a kutatók:)
3.) szeretném látni Tőled, hogy mi derült ki ?
Melyek ezek a "sok középkori" források?
Most kapásból csak egyet kapsz, de sok van:
Theo laktosz Szimokatta (Kr. u. 570 körül): A turkok szentnek tartjá
a tüzet, a levegŽt és vizet tisztelik, a Földet himnuszokkal dicsŽítik, de csupá
azt imádják és nevezik Istennek, aki a mindenséget teremtette.
Photius bizánci pátriárka 895-ben a magyarokat nevezi manicheusnak:
A kijevi törökök manicheista eretnekség hívei (I.: Vatikáni Könyvtár, MS
1925, II.: Hamburgi kódex cit. J. Chrisostom Wolf: Anacdota greca, Hamburg,
(Ezzel a közléssel összecseng a Kijevi .skrónika azon 882-es évvel jelzett
tudósítása, miszerint Álmos építtette a Szent Miklós székesegyházat a kijevi
magyar hegyen. Photius közlése szerint a mondott idŽben Kijev urai
magyarok!) (In.Kánnai Zoltán: A szkítáktól a székelyekig és magyarokig)
látod, egyet ígértem, s hármat adtam-Te is így tégy mással :)))
De jò, hogy errejàrtàl, kedves Najahuha! Hiànyoztàl, igazàn! Mint làthatod, nem sok vàltozàs történt ... Közben én is eltàvolodtam kicsit, a Val-filben irok inkàbb.
Ràadàsul maguk a zsidòk is tagadjàk Jézus zsidò szàrmazàsàt, ùgyhogy tényleg nem értem miért ragaszkodnak ehhez annyira a judeo-keresztény egyhàzak?
Sajnos, Zajtit sem lehet fölhozni itt manapsàg forràsnak, mert ôrà meg az a kifogàs hogy tùlhaladott. :-(
Rég nem jártam errefelé, így különösen nagy öröm számomra ahogy itt még töretlenül zajlik az Élet.
Ami Jézus pártus ( szkíta) eredetét illeti, nem Badiny az első, hanem az India-kutató ZAJTI FERENC, aki ezt a származási vonalat tartja valóságosnak.
A 20. század elején megjelent munkájában foglalkozik ezzel:
ZSIDÓ VOLT-E KRISZTUS címmel. ( Kiadta Reé László.)
Egyébként nagyon is megkutatandó ez a kérdéskör, ugyanis számos ószövetségi bibliai állítás főként MÁRIA ( Jézus anyja) esetében szerfölött ellentmond az adott kor hagyományinak és előírásainak ! Csak párat emelnék ki: 1. a zsidók nem építettek hegytetőkre templomokat, 2. a zsidók nem vittek lányokat templomokba, főleg nem úgy, hogy ott is hagyják egy ideig őket, mint templomi szolgálók
stb...
Az, hogy Jézust körülmetélték, nem jelent semmit, hiszen a rómaiak a térség közigazgatását a zsidókra bízták, ezért ők minden általuk uralt etnikumra rákényszerítették ezt a műveletet.
A fönnálló finnugor rezsim tanulmányainak elemzése folyamatosan zajlik, ebből a magam részét is hozzáteszem. Aki igényli, szívesen elküldöm neki ezeket a munkákat azzal a feltétellel, hogy megírja nekem a saját véleményét.
Jelenleg a következők állnak rendelkezésre:
Rédei, és ami mögötte van..., Szombathely-Manchester, 2009. Csúcs, és ami mögötte van.., Szombathely-Manchester, 2009. Honti, és ami mögötte van..., Szombathely-Manchester, 2009. Keresztes, és ami mögötte van..., Szombathely-Manchester, 2009. Róna-T as, és ami mögötte van..., Szombathely-Manchester, 2009. Hontimítoszok, és ami mögötte van..., Szombathely-Manchester, 2009. Észrevételek, hozzászólások: Bálint Csanád lektori jelentéséhez, Szombathely-Manchester, 2009. Észrevételek, hozzászólások:Honti László Anyanyelvünk őstörténete tanulmányához, Szombathely-Manchester, 2009. Észrevételek, hozzászólások: Fodor István Az uráli népek őshazája, Szombathely-Manchester, 2009
En ugy làtom ezt a Jézus (pàrtus-herceg?) kérdést, hogy semmivel sincs jobban bebizonyitva, hogy zsidò szàrmazàsu lett volna. Ezt is csak vallàsos "szent" iratok àllitjàk 2ezer (vagy még annyi sem) év òta, tudomànyosan Jézusnak még a léte sincs bebizonyitva. Ugyhogy akàr lehetett pàrtus herceg is (ha egyàltalàn létezett és ugyanegy személyrôl van szò, mert a Jesu személynév elég gyakori volt azokban az idôkben a közel-keleten) Következésképp ezen fölösleges polémizàlni. Badiny összeszedett egy csomò adatot megpròbàlvàn bizonyitani Jézus pàrtus-herceg mivoltàt, s persze ez nem tetszett a judeo-keresztény egyhàzaknak (mert a megkeményedett dogmàikat döngette), ùgyhogy azòta sarat és mocskot hànynak rà, nemcsak ebben a vallàsi témàban, hanem lehetetlenné akarjàk tenni az egész embert, hiteltelenné minden munkàjàt. Pedig ha belegondolunk, egy egész emberöltô alatt nem lehet délibàbot kergetni, valami igazsàg biztos van azokban, amiket ô àllitott. S mi az hogy hazugsàgokon és màsok szellemi termékének eltulajdonitàsàn alapult? Ha valakinek van egy elmélete, az nem kötelezôen hazugsàg, mert akkor pl. az egész finnugor-ôsnyelv elmélet egy hazugsàg, s nem tudom mit keres a tudomànyos körökben még minidig? S tudtommal, egy elmélet fellàllitàsàhoz is szükséges felhasznàlni a màr létezô irodalmat, màsok àltal kikutatott, feldolgozott anyagot, attòl ez még nem lopàs. Talàn Bobula Ida munkàira gondoltàl, amikor ezt irtad, melyeket gyakran fölhasznàlt Badiny (szoros együttmüködésben voltak), a soknevû szokta ezt fölhozni, te meg ôt szajkòzod? Mi derült ki? Az, hogy aki hangosabban ordibàl, arra jobban odafigyelnek, vagy az ember inkàbb befogja a fülét, hogy semmit se halljon? Semmi sem derült ki és semmi sincs lezàrva. A kérdés tovàbbra is nyitott. Még nincsenek meg a lehetôségei, nem jött el az ideje, hogy elfogulatlan tudòsok mérlegeljék valòs tények alapjàn, érzelmi elkötelezettségek nélkül. Egyenlôre itt tartunk.
Tehát szerinted a magyarok nem tűzimádóak, hanem sámánhitűek voltak? Illetve a szarvasi apar tűtartón szereplő Üngür démon nem a mazdaista vallás Angro-mainyusha?
Akit ténylegesen érdekel a dolog, annak figyelmét felhívom: A MAGYAR VALLÁS c. műre, szerzője: Mireisz László.
ezenkívül:
Ilyenek pl. a Jézus, pártus herceg-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt ...
Aki képzett e téren-vagy legalábbis próbált már valamit keresni- annak világos néhány dolog:
- a Jézus, pártus herceg-elmélet még nem "cáfolódott meg" akként, hogy Badinyi Dr. állításait tételesen - kimutatva azok "helytnemállóságát"- koherensen bemutatta volna, az "összehordottak" "lufiságát". Sőt semmiképpen nem cáfolódott. Márpedig a tudományosság alapelve: ha valamit alap nélkül állítanak, azt "elsőkézből" lehet cáfolni!!!
- a magyarok mágushítűek voltak, nem sámánhitűek. A sámánságot mint fő jellemzőt a finnugor szemlélet szovjetbarát követői aggatták-oktrojálták rá a magyarságra, anélkül, hogy tudott volna róla (a magyarság hitvilágáról sok középkori forrás vall, ezek mást mutatnak)
- "pogány" = nem római katolikus, ezt tudjuk, mégis, mégis olyan értelemben használják: istentelen!!! Durva csúsztatás,sőt otromba hazugság. "Pogányok" voltak az aztékok, a maják, az oszmán-Allahhívő-törökök a rk szemében és száján.Vajon ma is kiállna egy nyilatkozatra "pogányság" kategóriában eléjük bármely körlevélaláíró?
Egy biztos: ma sokkal jobb világban élünk, mint a középkorban, mert egy ilyen-akkori- minősítés már egyenlő lett volna a máglyával !!!
A szomorú az: a római katolikus fensőbbség - ahelyett, hogy valaha, valamikor, ezután, vagy ezelőtt - magyar anyanyelvű papokat, püspököt,etc. helyezne a csángók, a felvidéki magyarok, a kárpátaljai magyarok segítésére illetékes helyekre (már Jeretyán-Gyeretyánba is lengyel püspököt helyezett)- ismét felveszi a középkorban bepiszkolódott kesztyűt, mikoris a manicheus és görögkeleti vallású -egyébként színbecsületes és hitükhöz ragaszkodó magyar embereket "vegzálta" hogy finoman fogalmazzak, saját saját judeokeresztény elveinek rájukerőltetésével, nem leki ráhatással-ahogy a források emlékeznek e történésekre. (:kérdem én: vajon nem a "pogány" Álmos emeltetett templomot először Kievben?:)
Az igazsághoz tartozik: magam is eme rk.kötelékében nőttem.Eredeti minősítés alapján eretneknek minősítenének.-szintén máglya, vagy legalábbis tortúra.
Ugy làtom, hogy két évvel ezelôtt még vadabbak voltak itt a kedves olvtàrsak. Ki tudja hàny nick-et hasznàlt egy-két tag, hogy nevetségessé tegyék a topiknyitòt és az egész témàt...:-(
Püspöki körlevélben hívták fel a figyelmet a "pogány ősmagyar vallás", sámánok, stb. "veszélyeire"
"Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. ősmagyar szinkretizmus. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a Jézus, pártus herceg-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék."
http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1386
Kísért a múlt... Lehet viccelődni az ősi magyar hiedelemvilágról, de persze csak halkan jegyezhetjük meg, hogy ezt a "pogányságot" a "Szentnek" nevezett István óta módszeresen irtották kifele, az ősi tudás őrzőivel (sámánok, bábák, stb.) együtt!
Most mentem csak rá a bejegyzetted oldalra. Köszönöm, hogy megtaláltad, és beírtad ! A "metafizikával" kapcsolatban: nyomokban eddig is a felemben volt némely része (úgy magamtól), de így együtt olvasva: elképesztő, s igaz.
. ÍZ. E szavunknak nem is kettő, hanem legalább öt különbözőnek tételezett jelentése van, melyek természetesen szép szerves rendbe állíthatók, csak egy kicsit utána kell gondolni. Kiinduló pontunk a test szavunkkal kapcsolatos fenti gondolatsor lesz; most tovább fogunk menni az áldozás tárgykörénél, de nem szakadunk el Jézustól. Láttuk, hogy szentáldozás során magának Istennek a létét tapasztaljuk meg ízleléssel, ezen túl pedig jóságát is. Kissé összetett gondolatmenet következik, melynek első fokán látszólag ide nem tartozó szólásokra fogunk rácsodálkozni: Ennivaló gyermek! és Meg kell zabálni ezt a gyereket! Ha ezeket szó szerint lefordítjuk valamely nyugati nyelvre, számítanunk kell az elszörnyedésre. Ha úgy tudták rólunk, hogy barbár őseink nyereg alatt puhított húson éltek, akkor ezeket a fordulatokat valamiféle emberevő hagyomány továbbélésének fogják tartani, és talán még euró-csatlakozásunk is veszélybe kerülhet. Holott ezt ugyanúgy nem lehet szó szerint, hétköznapi értelemben venni, mint azt, hogy eszünk Jézus testéből (de jelképesen sem, hiszen ez sokkal több, mint egyszerű szimbólum). Ugyanis éppen ő az "ennivaló gyermek", amint ez minden szentáldozás alkalmával kiderül. Minden gyermekben ő születik újjá a Földön, minden gyermekkel az istenség költözik közénk. A magyar nyelvben ezért volt egykor áldott állapot az, ami ma sokaknak teher, és Isten áldása a gyermek, ami ma népszaporulat, s amivel folyton bajok vannak (és lesznek is, amíg szaporulatként fogjuk kezelni). Az ennivaló gyermek kiszólással talán éppen az istenség eredeti csodás ízére szeretnénk ráismerni, a gyermekben - tehát egykor bennünk is - jelenlévő Istent, mint ízt azonosítani.
Mindennek van történelmi távlata is, első nyelvemlékünk pontosan megfogalmazza: "És a gyümölcsnek oly keserű vala vize, hogy torkát megszakasztja vala." Tehát ember és Isten viszonya egy íz miatt romlott meg (erről ilyen megfogalmazásban az Ószövetség nem szól). Ha ez a viszony meg-KeSeR-edett, ki fogja tudni helyreállítani? Az, aki képes bennünket az eredendő bűntől megváltani -TeSTi halálával bennünket meg-TiSZT-ítani - de akkor neki már a nevében is benne kell lennie az erre való utalásnak. Ez meg is történik. Harangozó Imre barátom által gyűjtött régies moldvai-csángó népi imákban Jézus nevének rendre olyan változataival találkozunk, mint Ízus (= ízes) és Jédus (= édes). Ezt teljességében megint csak magyarul tudjuk értelmezni, mint ahogy az Édes Istenem! is jellegzetes magyar fohász. (Közvetve angolban is megvan a párhuzam: SaViour (Megváltó), SaVour (íz, zamat); alig van eltérés a két szó között, bár különböző latin gyökökből eredeztetik őket. Oroszban pedig "Megváltó" végső soron egy - legeltet, táplál - jelentésű igéből származik.) Ebben az értelmezésben tehát Jézus (Ízes vagy Édes) azért születik meg újra minden Karácsonykor, hogy orvosolja, megédesítse világegyetemlegesen meg-KeSeR-edett szánk ízét, az egész emberiség rossz szájízét. Ezért is kell rendszeresen szentáldozáson részt venni, éjféli misére menni, karácsonyfa alatt Mennyből az angyal-t vagy Csordapásztorok-at énekelni, újra meg újra átélni az istenség csodás ízeit, az otthon, a Karácsony háZi-haZai ízeit (lásd föntebb LaK-ás magyarázatát). Ez az íz hétről-hétre helyreállhat bennünk, testünk templomában, minden hajlékban-házban, az ennivaló gyermekhétről-hétre, évről évre bennünk is újjászülethet.
Ne feledkezzünk meg íZ szavunk többi jelentéséről sem. Jelenti az emberi test részét (pl. "minden ízében reszket" stb.). Ez is áll a megszületett gyermekre, aki hús a húsunkból, vér a vérünkből. Jelent nemzedéket is (pl. a "hetedíziglen" kifejezésben), és a kisgyermek valóban a következő nemzedék a láncban. Petőfi (és más nagy költőink) számára ezek az összefüggések teljesen nyilvánvalóak voltak, mi másról tanúskodnának a János vitéz következő sorai: "száraz ebédünket / Ízről porrá morzsolt testeddel sózzuk meg." Rossz értelemben "nyelvünkre venni valakit" annyi mint ízekre szedni, lecsepülni (a latin taxo - a fent idézett angol taste forrása - jelentései: tapogat, megszól, értékel valamennyire). Sajnálatos, hogy nyugati mintákat követő nyelvtudományunk olyan útra tért, amelyről széttekintve ezek az összefüggések nem láthatók, ahonnan nézve még létüket is le lehet tagadni. - Idetartozónak érzem továbbá izzik, izzad igéink íZ tövét is, mely ponton újabb érdekes angol párhuzamot találunk: SWeaT (izzad), SWeeT (édes), nagyon kicsi különbséggel a két szó között. Ha észrevennénk és méltányolni tudnánk az efféle nyelvi összefüggéseket, talán elviselhetőbbnek tartanánk mások - és sajátmagunk - izzadságszagát, nem dőlnénk be oly könnyen a kizárólag saját hasznukkal törődő kozmetikai cégek ostoba, hazug és erőszakos hirdetéseinek (bár meglehet, hogy saját hasznuk mellett még abban érdekeltek, hogy Isten ízeit kiiktassák életünkből, mű-ízekkel helyettesítsék, világunkat meddővé, szervetlenné tegyék). De túlzásba se vigyük az ízeket és élvezetüket, még a jó ízekét sem. Ha ezt tesszük, íZ eszi majd a szánkat (ez a következő jelentés), vagyis kicsattan; tepertőnek vagy sömörnek is hívták, ma leginkább herpesznek. Ez tényleg idegen szó, az ógörögben kígyókra vonatkozott (herpein (kúszni), herpetológia = hüllőkkel foglalkozó ága az állattannak), talán éppen a Bűnbeesés kígyójára, aki almával csábít a rosszra. Erről népdal is szól: Édes alma csutkája, / Sebes a babám szája. / Meg kell annak gyógyulni, / Ha meg akar csókolni. Népdalaink tudnak tehát az ízek elromlásáról és helyreállításuk szükségességéről, lehetőségéről. A csókban - az igaziban, mely kiemel a térből és időből - szintén ízt adunk egymásnak önmagunkból. Édes Jézus, a mi szerelmes Úr Istenünk bizony elfordul tőlünk, ha herpeszes a szánk, mert a kígyó jut róla eszébe. De akkor is kiköp a szájából, ha langyosak ("sem hév, sem hideg") vagyunk. Vigyázzunk az eredeti ízekre, őrizzük jobban őket, a sajátunkat is, meg Isten ízét is a szánkban. Az Európai Unióban hitünk szerint nem agyonglobalizált és agyonfertőtlenített világpolgárokra lesz szükség, hanem arra, hogy minden nép saját eredeti ízeit vigye be oda - ha van neki, ha meg tudta őrizni.
Általános vélekedés, hogy a hit valamiféle nyelvek fölötti dolog, hiszen a legkülönbözőbb nyelveken beszélők is képesek azonos mélységig átélni az Istenben való hitet. Ez utóbbit nem vonjuk kétségbe, de szeretnénk fölidézni János evangéliumának első sorát: "Kezdetben vala az Ige." Ha pedig a teremtett világ, a valóság igei természetű, mégsem közömbös, lehetővé teszi-e az anyanyelv ennek az igei természetnek közvetlen megélését vagy nem. Nos, a magyar lehetővé teszi, és eszerint kellene megbecsülnünk. Látnivaló, hogy a fentebb vázolt nyelvi összefüggések nem jelentéktelen, huszadrangú ügyek, hanem hitünk alapkérdéseit, Istennel való azonosulásunk lehetőségeit érintik. Nem tanultuk, hogy ilyen összefüggéseket keressünk a nyelvben, talán azért nem, mert akiktől tanultunk, és akik azóta is, ma is megszabják tanulnivalóinkat, azoknak a nyelvében nincsenek ilyenek, illetve csak töredékesen vannak meg. Ha megvolnának, nem hallgatnák el, hanem büszkén hirdetnék. Fölmerülhet az a kérdés is, milyen régiek ezek az összefüggések nyelvünkben és hogyan függhetnek össze kereszténységre való áttérésünk hivatalosan hirdetett időpontjával? Vakmerő dolog lenne évszámot mondani, de bizonyos, hogy nagyon régiek ezek a szavak és rendszerük. Két föltevést kockáztatok meg. 1. A Szent István-i térítés előtt nem voltak meg, ez esetben rendkívül gyorsan és hatékonyan képletezte nyelvünk a kereszténnyé vált valóságot. 2. Nagyon régen megvoltak, jóval a kereszténység hivatalos fölvétele előtt, talán már az idők - és nyelvek - kezdetén. Ez esetben nyelvünk mintegy "megelőlegezte" a történelmi Krisztus megjelenését. Mint ahogy a krisztusság kezdettől fogva jelen van a világban ("az Atyától született az idő kezdete előtt"), az Ige megtestesülése, a szó íze kezdettől fogva adott mint lehetőség, miért lenne képtelenség, hogy a nyelv is tartalmazza ezt lehetőségként? Természetesen más nyelvekben is meglehetnek - ha töredékesen is - ezen összefüggések, és az e nyelveken beszélők föladata azokat kifejteni és a nyilvánosság elé tárni..."
Követtem, és láttam, értettem. A 160-at nem véletlenül írtam vissza. Ha figyelmesen elolvasod az első bekezdését, láthatod: nekem a "definíció", definiálás szóval (fogalommal volt (van) bajom e tárgyban.
Második bekezdésében egy kiszaladt bővített mondattal megpróbáltam röviden,de pontosan leírni: mit tartok én a vallás fogalomkör tartalmának. Hogy azután ezek miben "manifesztálódnak": az már egy másik mondat tárgya lehet.
Tehát definiálni a kört, meg a gömböt (például) és nem a vallást lehet.
Na ezt azért nem teljesen értem. (biztos bennem van a hiba). Mit definiáltál Te ? Barátom. Az ősvallást ? Hol ?
Én úgy gondolom, a vallás, a religió (hogy fennkölt és művelt legyek) az egyén állásfoglalása, viszonyulása a körülötte lévő (ezoterikus) környezethez, és ennek folyományaképp az anyagi világhoz (is). Erről lehet beszélgetni, morfondírozni, elmélkedni, viszonyítgatni, elemeit boncolni, és vitatgatni, lehet hitvitát folyatni és folytatni, de definiálni a kört, meg a gömböt lehet, mert az bizonyos szempontból egzaktnak tekintett.
Tekintve, hogy ezen anyagi világon belüli (felüli) dologról van szó, természetes, hogy ezen viszonyulási rendszerek azonos rezgésrendszerű lelkeknél (elméknél), s így az azt azonosan hordozó embereknél - jelen esetben a magyaroknál - azonos karakterű viszonyulási jellegeket mutat, ami egyedeiben azért apró részletekben különbözik, mégis - a többihez viszonyítva - egynek nevezhető. Ezt nevezzük a magyar vallásnak, aminek kezdetét próbálva boncolgatni - megkülkönböztetésül - azt ős-vallásnak nevezzük. A cimke nem primitívebbet, nem egyszerűbbet, hanem:MÁST jelent. Mást abból a szempontból, hogy egyrészt kevesebb salakanyagtól befolyásoltan az elmék jobban "érezték" az eredeti indíttatást, másrészt az azóta ért - igen komoly - behatások ( közötte más /ismét csak más/ viszonyulási indíttatású rendszerek) azóta létrehozott behatásai a mai fényét már erősen megtörték.
Nekem az "IS", és az "ÍZ" azonosságának kérdése a legérdekesebb probléma, márcsak azért is, mert ez utóbbi visszaköszön Egyiptomból. Ugyanakkor ugye "íz" szavunk jelentése teljesen rokon a tárggyal, másrészt mindkét változatú előtaggal értelmes a jelentés. Harmadrészt a "ten" utótagból képződött a tenger szavunk, normál szóképzéssel (lásd.: henger, -höhö, majdnem beírtam hogy Volter- ember, kóser, "cvíder", kapucíner /ezekben nem a kinduló alakot, hanem a melléknév jellegű képzettséget kell látni/). A tenger - ugye - alapállásban azt jelenti: sok (csepp). Így értelme triviális a IS-TEN, ÍZ-TEN alakban is. A fentiben ami számomra érdekes, a sumér-egyiptomi összecsengés a magyar alakkal/használattal.
"csodák-csodájára" mind a sumér/babiloni ékírásos jelek között, mind az egyiptomi hieroglifákkal írt szövegekben megtalálható. Ren? Labat kézzel írott sumér/asszír/babiloni jelgyűjteményében az első ékírásos jel magyarázataként a következőket olvashatjuk: "IV: Valeurs idéographiques: sumérien A, akkadien "it?n" Vö.: I-II Melléklettel. Az archaikus sumérban még függőlegesen álló egyetlenegy vonal, hasonlóan az asszír/babiloni változatokhoz, a klasszikus sumér írásban már vízszintesen fekszik. A magyarul nem tudó Labat a sumér A hangokat az "akkád" "it?n" formában véli továbbélni, mely egyúttal egyet, tehát közvetlenül nem istent jelent. Vö.: II. Melléklettel. Ha Labat igazát elfogadjuk, akkor isten szavunk első szótagjának legrégebbi változata a sumér A volt. Csak a 'babiloni időkben' változott ez a hangérték I-re. Ugyanakkor itt jelenik meg először a szóösszetétel második tagjaként a 't?n' toldalék, is-ten szavunk másik összetevője. Mindezt természetesen a hivatásos asszirológusok, és manapság a sumér/babilóni nyelv kutatói is ismerik, hiszen René Labat gyűjteményének gyakorlati használatához ezt a jelet, s ezzel együtt az it?n szót állítja elénk példaként. Könyvének első példányait 1948-ban adták ki Párizsban. Érdemes a Nílus-völgyében a Középbirodalom idején is körülnézni. A hajdan volt nyelv szakavatott feldolgozója A. Gardiner a következőképpen vélekedik: "M plant regarded as typical of Upper Egypt. Ideo. in swt (?wt) ' the ?wt-plant '. Hence phon. Sw (?w), ex swt. The word var. 'king of Upper Egypt ' probably originally read ni-?wt ' he who belongs to the '?wt-plant', but before M.K. (Közép Birodalom, sic!) had become nsw (nzw); 'kingship' is perhaps to be read nsyt. For n-sw-bit ' king of Upper and Lower Egypt ' see § 55." A szakirodalom szerint tehát a hieroglifák jelentése király, és mezopotámiai pandanjához hasonlóan itt sem istent jelent.
Szent László legenda eseménysora az őshaza ölelő közelségében....