A videókat többször is megnéztem, így egyre többet fogok fel belőlük.
Amit még mindig a legkevésbé értek, az a metszés. Az rendben van, hogy a felső sávban a mellékrügyekből nem fejlődik erős hajtás, de azért a gyengéket is kell valahogy metszeni. Tőből kivágni nyilván nem lehet őket mert akkor a sáv kopasszá válik. Valószínűleg egy-két szemre meghagyják, node mi lesz néhány év múlva?
A termősávban a helyzet még érdekesebb az erősebb vesszők miatt. Ezt a sávot vajon hogyan metszik és mit csinálnak a terméssel teli vesszőkkel (úgy értem, hová rögzítik őket)?
Én az alsó hónaljhajtásokat ugyanígy 2-3 levélnél csípem le, pontosan a cukorfelhalmozás miatt. A fölső hónaljhajtásokat pedig befűzöm, és a tetejével együtt vágom le.
Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy a véleményét megírta.
Elég kevés információ van az ágaskordon kialakításával kapcsolatban (legalább is számomra, sajnos én még a hagyományos szőlőművelést is még mindig tanulom), de kísérletező kedvű ember vagyok. Mivel nem nagy, csak 2x 10-15 méteres szakaszról van szó, az egyik szakaszt a hagyományos lugas kialakításával, a másik szakaszt ezzel az ágaskordon módszerrel fogom kialakítani. Egy próbát megér (talán).
Én ennek a modernebb változatával élek -már ha mondhatom így. Arra már régebben magam is rájöttem, hogy minél nagyobb levélfelület annál több cukor. ezért a kaccsozást én nem tőből végzem. A kaccsozás nálam úgy megy végbe, hogy sövényvágó ollóval kb 2-3 levelet hagyva a kacshajtáson vágom le.
Ezmég egy szempontból is jó. talán emlékeztek néhány éve olyan meleg volt nyáron, hogy a déli fekvésű levelek megégtek. nem csak a levél de a kaccsozott szőlőben a termés is megégett, hiszen ki volt téve a napnak. No nálam árnyékban volt így nem is égett meg.
"Ha termősáv jórészt árnyékban van, a nap valóban nem égeti el annyira a savat, de mi lesz a mustfokkal?"
A sok levél segít felhalmozni a cukrot. Erre példa egy jánoshalmai szőlész kolléga, egyik évben annyi munkája volt, hogy nem volt ideje kacsolni(bár szerintem ebbe bejátszott a hanyagság is) és az egyesfüggönyről ment a vessző, amerre látott. Bár a szüret macerás, az eredmény 200 mázsa fölötti hozam, 18 fokkal. Azóta így csinálja minden évben, a szőlő viszont rettenet, úgy néz ki, mint egy dzsungel és a permetezés is költségesebb.
Nem válasznak szánom inkább kiegészítésnek. A weblapon lévő másik videóból jobban érthető a módszer, ráadásul közvetlenül a fejlesztő tolmácsolásával ismerhető meg. Függetlenül ettől jogosak a kérdéseid. Emellett a rügyritkitás házikerti megoldásán is lehet még gondolkodni, a jégállóságát erősen kétlem, zöldmunka is lehet bőven.
Van benne fantázia, érdemes elgondolkodni rajta, de emiatt rögtön nem cserélném le a jól bevált Guyot kordont.
-Nono. Az okos ember azért is kivágta az erdőt, ha búzát akart vetni. Meg ha faszenet akart égetni. Meg még ezer másért. Lehet, hogy a parton úgy volt, de nem harapnám meg az ujjam érte.
-Kifejezetten nagyüzemi szempontok alapján dolgozták ki. Meg kell próbálni. Azért ne feledkezzünk meg a sok jó és változatos lugasformáról. Aki a házikertben nem akar bíbelődni a tőkéivel...
Cholnoky Jenő ír Balaton című művében a Homo sapiens és a bor kapcsolatáról:
"A [Balaton]part mellett sűrűen megtelepedett a Homo sapiens, az "okos" ember. De milyen okos! Jobb erről nem beszélni!
A füves puszták helyett erdők lepték be a hegyeket, ezeket kellett kiirtani, hogy az "okos" ember szőlőt ültessen a helyébe, a szőlő levét "okosan" borrá erjeszti s nagy okosságát aztán borba fojtja, mert talán maga is sokallja, hogy olyan okos.
Az "Ágaskordon" szerintem is csodálatos találmány, a szőlő eredeti habitusával megegyezik, olyan mint a küzdősportban az aikidó, amit Segal művelt. Az eredeti lendületet használja ki!
Már ebben az évben kipróbálom. Tegnap az egyik ismerősöm eldicsekedett, hogy a 2010-es csapadékos évben a "Pölöskei muskotálya" csillagos ötösre vizsgázott. Fél kilós fürtök, habzsolta a családja a finom szőlőt, a szüretkor is csupa illat volt a pince, nagyon finom lett az újbora. Néhány tövet ültetek belőle is.
A "Néró" szerintem is a nemesítés egyik csúcsterméke, a vörösbora szikrázóan ütős, ugyanúgy lelkesedek a "Turán" korai fajtáért is.
De mint írtam, a "piros delawári", a testvére, a "fehér delawári", és az "Otelló", amelyiket hamarosan szaporítani fogok.
Még soha nem írtam ide, leginkább azért, mert csak olvastam a hozzászólásaitokat, amiből sokat kamatoztattam is.
Most azért írok, mert szeretnék a kiskertembe új csemegeszőlőt ültetni, mert ami most van az nagyon megöregedett és többnyire borszőlő. Szeretném a kellemeset a hasznossal összekötni, nem csak a finom fürtöket szeretném majd látni, de a kíváncsi szemek elől némi takarást is nyújthatna. Gondoltam valami kordonos magas művelésű, lugasszerű támrendszerre, amikor ezt találtam:
-Felesleges is, hiszen a jól meghúzott abroncs alá a folyadék alig-alig jut be. Nyilvánvaló, hogy a külső abroncsrész festéséről van szó, ahogyan azt olvtársunk is feltételezte, illetve kérdezte.
Hogy készítsem magam az időbeosztással: mikortól lehet (illik) metszeni? Nincs effektív sok szőlőm, de egyedül vagyok rá, vagy két hétig biztos metszeni fogom (naponta 2-3 órát).
-Nyilvánvaló és nem is hasznos. Ezért kell a légteret kénezni. Tisztításra ott van a víz és a hordószóda. Az abroncsot meg érdemes lefesteni, hogy szép legyen, (hihi) na, meg ne rozsdásodjon.
