Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Nem a középre záráson rágódtam most, hanem az ápolási szükségességen, illetve az általam való elhagyásán. És akár hiszed, akár nem, semmi bajom nincs nélküle.
És, ugyebár Te igencsak megsértődnél rajta, ha a gondos darabjaidra azt vágná rá egy nagyon elismert - akár külföldi - mestere a hivatásotoknak, hogy "szarunak kinéző műanyag a ... nyele". Úgy érezhetnéd, joggal, hogy kutyába sem vették a munkádat, leminősítették a portékádat.
Nos, az általam említett darab egy számomra ikonikus kés, Laguiole faluból, ahogy írtam is, a Calmels család jelenlegi, még meglévő késes műhelyének a terméke. Mint tudhatod, Ők sem most jöttek le a falvédőről, az enyémen is ott van a "Depuis 1829" beütés, merthogy: igen, anno épp az ő ősük hozta létre ezt a tájkést. Úgy véled, hogy "szarunak kinéző műanyag"-gal rombolnák a renoméjukat egy olyan helyen, ahol ez a kés tradícionálisan a marhatartók számára készült az elmúlt időkben? Na, neE!
Rólad sem feltételezem a gagyi anyagok alkalmazását és ezzel e véleményemmel én látatlanban megtisztelem a még régebbi tradíciókra épülő, apáról fiúra szálló, nemzetközi hírű mestereket, a Calmels családot is.
...vagy lehet, szarunak kinéző műanyag a bicskád nyele....
A bi-metál jelenséget nyilván ismered.
Nagyon hasonló történik, ha egy fémlapot összeszegecselsz egy pártartalom változásra érzékeny természetes anyaggal, és az a környezetből nedvességet vesz fel, vagy ad oda le.
A bicska nyele ugyan két félből áll, elméletileg ezek kiegyenlítik egymás hatását. Gyakorlatban azonban a két oldal nem mindig egyformán mozdul.
A nagyjából középre beállított bicska pengéje vagy a helyén marad, vagy jobbra megy el, vagy balra. Több lehetőség nincs.
Ezen a dolgon kár agyalnod.
(És a külső erőbehatásokból eredő nyél görbülésekről még nem is volt szó.)
Érdekes módon 15 évvel ezelőtt az emberek sokkal tárgyilagosabban közelítették meg ezt a témát.
Ha a penge bement a két platina közötti térbe és nem akadt fel egyik oldalon sem, senkinek nem jutott eszébe a hiszti.
Azt hiszem, egy-két interneten írogató önjelölt szakértőnek köszönhető a középre záródás túldimenzionálása.
Nekem vagy baromi nagy mákom volt, vagy külhonban kissé merevebb alaplemezzel (is) készülhetnek bicskák, mindenesetre az utóbbi jópár évben, amióta megvan a Calmels-em, nos és azóta egyszer sem kenegettem a szép fényes sárgás-barnás szaru markolatpaneleit. Semmivel.
És nem vetemedett eddig sem jobbra, sem balra. A pengéje meg ugyanolya szarul feltámaszkodik a rugóra (a Laguiole konstrukció hibájának köszönhetően) , de ugyanott, mint újkorában.
Mindenkinek köszönöm a pozitív hozzáállást és a gratulációt, illetve a jó tanácsokat az ápoláshoz, karbantartáshoz, ma az (elhalasztott) szülinapi halászlé után kedvem támadt szalonnázni, úgyhogy sikerült a felavatás, úgy tettem, ahogy tanácsoltátok...! :-)
Az már biztos, hogy innentől kezdve igyekezni fogok az anyagiak függvényében minden fajta Magyar kézműves bicskát beszerezni, még ha nem is a legnevesebb mesterektől, de mindenképp a hagyományőrzés miatt. A 10 éves kisfiam már irigykedik rá, úgyhogy a következő az övé lesz...! :-)
Pont ilyenem van nekem is kb fél éve. Teljesen rendben van az árához képest, mindennapi evésre örökös lesz. Kell hozzá egy jó tok, akkor nem verődik annyit a markolat. Van még tőlük egy kismaskarám is, azt már a fejes kiszorította a hátizsákból, de csak a mérete miatt, amúgy az is rendben van.
Tényleg szép, gatula hozzá! A szaru áplolásához egy kis tanács: én néha, úgy havonta egyszer-kétszer bekenem a szaru szalonnabőrrel, és úgy teszem vissza a tokjába, vagy csak ott hagyom az asztalon. És ami a legfontosabb: a szalonnazsírt nem törlöm le azonnal, csak másnap reggel. Kicsit ugyan mattul a szaru, meg karcosodik is, de igazán szép, tartós nyélanyag.
