Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A méretnél azt is vedd számításba, hogy egy nagymaskaránál jó eséllyel vastagabb, tehát erősebb rugó kerül a platinák közé. Itt nyitogatom a kisközepet, egy gyereknek lehet, hogy erős lenne, de egy felnőttnek nem jelenthet gondot, pláne nem egy tollforgatástól/gépeléstől megacélosodott ujjú irodistának :)
A nagymaskara súlyban kb. egy négyrétegű 91mm-es Victorinox bicska súlya lehet. Nálam utóbbi van minden nap, övön, tokban. Még nem dőltem fel miatta. ;-)
Köszönöm szépen mindenkinek ezúttal is a hasznos infókat, :) már egyre inkább képben vagyok, a többin már nekem kell töprengenem... :)
Fázisceruza:
Hát igen, nem véletleül kérdeztem a rugó erejét, ugyanis én pont egy vézna irodista vagyok, :) remélem nem lesz erős majd...
Amúgy nekem is egy közepes maskara lenne az ideális, kár szerintem is hogy azt nem csinálnak Révészék, bár egy rákérdezést megejtek majd azért :D
Így én is a kisközép és a nagymaskarán vacillálok, de eddig inkább a nagy, mert most is a 9 centis opinelemmel járkálok, és egyik előző munkahelyemet leszámítva (ahol oda-vissza szörnyülködtek hogy mekkora kés, így inkább nem hordtam ott) szerencsére 1-2 megjegyzést leszámítva sehol sem volt vele gondom, + az erőkar miatt talán a nyitása is könnyebb lesz...
Annyit szeretnék még kérdezni, hogy a nagymaskara két bakninval nem túl nehéz már (réz baknik) napi hordásra, mit gondoltok?
Még annyi hogy mi a tapasztalatotok révészékkel, a honlapon feltüntetett árai kb érvényesek hasonló de megrendelésre gyártott (tehát nem raktáron lévő) bicskákra is,
(például egy 9 cm pengéjű maskara szénacél pengével, wenge markolattal és 1 vagy 2 paklival (réz vagy alpakka) de semmi extra pl rugódiszítés, címer, gravírozás stb) illetve átlagosan mennyi időre vállalnak egy kést?
Nyél: Valódi elefánt csont és ébenfa, alpakka baknik
Fejesgörbe:
Penge: Sandvik acél 9,8cm
Nyél: Szarvasagancs
A bicskák természetesen napi használatban vannak, mindegyik díszített rugóval és monogrammal készült 1-2 éve.
Azt hiszem Kocsis Ferenc munkái önmagukért beszélnek.
Feri korrektségéről és szakmai tudásáról már sokan írtak, így nekem már felesleges ezt folytatnom, mivel Feri elismerten szerény és nagy tudású iparművész. Egészen röviden fogalmazva, „lehet ezt űberelni” ?
Végezetül, még egyszer nagyon köszönöm Kocsis Ferenc Úrnak, hogy ezeknek a gyönyörű bicskáknak a boldog tulajdonosa lehetek!
Használtam ilyen köszörűt, és elég jó tapasztalataim vannak vele. A szupportok miatt szinte bolondbiztos, és igen ügyetlennek kell lenni, hogy valaki elbénázza vele a fenést. Bicska fenéshez ideális, mert nagyon könnyű tartani a szöget. Itt tulképp két íves fenősík keresztezi egymást, amit mindig ugyanoda lehet illeszteni. Nincs szükség borotva élre, bár elvileg azt is lehetne vele készíteni. Mégis talán köszörüléshez ideálisabb, mint fenéshez. A hozzá adott kövek is nagyon jók, a finomabbik majdnem olyan finom, mint egy Arkansas.
Persze ismerek olyat is, aki ezzel sem tud fenni ;-) Mentségére szóljon, hogy ő fafaragáshoz használatos késekhez próbálná használni, de nem tud fenni. Úgy meg ezzel is nehéz... :-))
A 24660-as ban pont ilyenről raktam fel képet! Szolnokon vettem anno a motoros börzén. Az idei FEHOVÁN kérdeztem Belencsák urat erről a formáról de nem mondott konkrétat róla. Az mondta lehet hogy csak a pengét gyártották ők. A bicska természetesen nem volt velem. Meg nem is gondoltam hogy találkozhatok vele ott.
Megkérdezhetem a véleményeteket a Tormek féle élezőkről, vagyis hogy szerintetek menyire alkalmas kés élezésre ti rábíznátok kedvenc késetek egy olyan élezőre aki ilyennel dolgozik ?
Haverom mutatta tegnap ezt a Belencsák bicskát. A nagyapja tarisznyájában találta, legalább 30 éves. A rugója eléggé berozsdállt, de amúgy egész jól egyben van, nem szorul, nem kotyog.
Ti találkoztatok már régi bicskáknál ilyen nyélformával?
A fészbúkon már közkinccsé tettem, de természetesen itt is meg kell mutatnom a hétvégi késes eseményeket:
..és bár késes mivolta miatt ide illenék, mégsem passzol a Pető késekhez, hogy jómagam egy kínai RAT1 másolattal nyúztam a rackát. Igencsak jó kés, amúgy.
Kedves Fórumtárs, Magyarországon nagyon sok ember van, aki tud valami értékeset, de nem tud abból megélni. Mindenkinek muszáj a zenélés, a kézművesség, a gondos és igényes földművelés mellett valami más megélhetést is keresni, mert az értékes tevékenység iránt nagyon hullámzó a kereslet, nem lehet rá egy megélhetést alapozni. Mindig szomorúan olvasom, amikor itt a fórumon kiosztanak egy késest, aki legalább még viszi tovább a hagyományt, és megpróbálják megmondani neki, hogy mit és hogyan kellene csinálnia. Egy amúgy is szűk kört érdeklő tevékenység művelőjének nagyon demotiváló tud lenni, ha bármit csinál, mindig beszólnak neki, csak remélni tudom, hogy a magyar késesek érzéketlen emberek. Majd én aggódok helyettük :-)
Üdv !Barátomnak van Master Huntere nekem Pendleton Hunterem. A master h kézbe véve talán tényleg a legjobb vadászkés ahogy írják róla. Nagyon finomra lehet fenni ,éltartó ,persze ész szerű keretek között amire mi használjuk:bográcsba való aprítása,nyárs ,tollas ág faragás.Vadásznak kölcsönadva csak dicséret: éltartó, csúszásmentes markolat .Sokan az F1-el hasonlítják .Nekem személy szerint formailag jobban tetszik a master (ami vásárlásnál fontos szempont)Elnézést a fallknivenesektől jó kis kés az F1.Egyszer talán nekem is lesz Master Hunterem csak ne lenne ilyen 'olcsó"
Lehet, hogy ez az oka, nem tudom, de a mai világban a kézművesi értékek mellett a bevétel sem elhanyagolandó, kivétel, ha abban a szerencsés helyzetben van a mester, hogy nem ebből él. Na mindegy, senkit nem szerettem volna megbántani vagy megsérteni.
