Hát igen. Nekünk, embereknek se működne pl. a szaglásunk és az enzimeink kvantumhatások nélkül. Az evolúció azért használja ki ezeket, mert hatékonyabbak. És ez szerintem csak a jéghegy csúcsa, tudok további, jóval hajmeresztőbb kvantum effekt kihasználásokról is de abba itt már nem szeretnék belemenni.
Szerintem az evolúció tudja a fizikát. Tudja, hogy mégis determinizmus van. Ezért alkotta meg azt a molekulát a fotoszintézisnél, ami kell. Pontosan. A mi leírásaink jelenlegi tudásunk hullám függvényeink valószínűségeket ad meg, mivel nincs jobb leírás egyelőre. Persze ezt használjuk, mivel ez van.
Erről beszélek az elejétől fogva, nem nagyobb ott a hullámfüggvény amplitúdója, minden irányban egyformán terjed. Ehhez képest 90%-ban oda omlik össze az elektron.
Az ábrán amit linkeltem csak az elektron útját mutatja a klorofill molekulákon keresztül, de az elektron a gömbön kívülre is ugyanúgy terjed.
Úgy értem az Everett-féle az egy multiverzális értelmezés, de a multiverzális az inkább egy kategória, amin belül sokféle további változat lehetséges. Például ha jól értem az Everett-féle nem foglalkozik ténylegesen létező kvantum megfigyelőről.
De egy biztos, nem szabad úgy elképzelni ezeket az értelmezéseket, mintha univerzumok ténylegesen kettéválnának kvantumeseményeknél. (Vagy ami még nagyobb ökörség, hogy kvantumeseménynél "létrejön" még egy univerzum és úgy válnak ketté.)
Úgy értem az elektron minden irányban egyszerre elkezd terjedni, amíg az egyik irányban el nem éri a reakció központot. A hullámfüggvény természetesen nem létező dolog, csak matematikai eszköz és akár az univerzumon túl az egész multiverzumra is alkalmazhatjuk.
A részecskék (igen, csak részecsketulajdonságokról van szó és adott koordinátarendszerhez viszonyítva) egyszerre vannak mindenhol és sehol, bizonyos mértékben, amíg meg nem "mérjük" bármit is jelentsen ez. Ekkor veszik fel a klasszikus, konkrét értékeket.
Természetesen ez mindenre igaz,az egész világ így működik, a "mérés" hatására lép ki látszólag a teljes világ, egy konkrét állapotban, a végtelen "szuperpozícióból".
"Amint eléri a hullámfüggvény a reakció központot, összeomlik"
De hát az elektron kölcsönhatása annál nagyobb valószínűséggel történik meg valahol, minél nagyobb ott a hullámfüggvény amplitúdója. Így elég valószínűtlen, hogy már akkor megtörténne (és összeomlana a hullámfüggvény), amikor még csak az alacsony amplitúdójú frontja ér el oda. Tipikusan akkor fog összeomlani, amikor a maximuma odaér, de persze még erre sincs garancia, lehet, hogy csak egy későbbi maximumhely környékén. Egyébként meg egy hullámra még az se valami egzakt dolog, hogy mikor ér el egy bizonyos pontot. Melyik részének kell odaérnie?
Persze többnyire azért előbb történik meg a kölcsönhatás, mint hogy a front elérné a gömb túlsó felületét. Ezért írtam az előbb gömbsüvegszerű lencséről.
Érdekelne, hogy honnan vetted ezt a "multiverzális kvantumfizika" kifejezést? Ugyanis még sohasem láttam így. Az Everett-től induló sokvilág-értelmezést az angolban "Many-worlds interpretation"-nak nevezik, s beszélnek benne egy bizonyos "multiverse"-ről, de a "multiversal interpretation" alakot sehol sem használják.
A hullámfüggvény az egész univerzumra kiterjed, legfeljebb nem vesszünk erről tudomàst. Mindig a teljes rendszer hullámfüggvénye számít. A különálló atomoknak más, mint a belőlük épült molekuláknak, vagy kristályrácsnak.
A konkrét érték felvételétől még nem lesz klasszikus. Egy konkrét energiával detektált részecske mitől lenne klasszikus? Semmije se klasszikus, se a kvantált energiája, impulzusa, se a spinje, se . . . És az állapota azonnal a Schrödinger egyenlet szerint fejlődik tovább.
Ezt a "szuperpozíciós működés"-t a népszerűsítő irodalomban széles körben elterjedt dumából vetted, de ugyanolyan ökörség, mintha azt mondanánk, hogy az egyik vektor két vagy több komponensből van szuperponálva, míg a másiknak csak egyetlen komponense különbözik nullától. Ami nyilván nem abszolút jelentésű dolog, hanem csak egy adott koordinátarendszerhez képest van értelme. Ugyanígy a szuperponált vagy nem szuperponált kvantumállapot is csak a Hilbert térben felvett bizonyos bázis viszonylatában értelmezett dolog. Minden szuperponált állapothoz lehet találni olyan bázist, amiben nem lesz szuperponált. De ezzel nem foglalkoznak a népszerűsítők, mert macerás elmagyarázni.
A fotoszintézisben csak addig terjed a hullámfüggvény minden lehetséges úton, amennyi idő alatt el tud jutni a reakcióközpontba, ekkor a hullámfüggvény összeomlik. Tehát nem terjed ki az egész "gömbre" se.
Egy adott feladatban a rendszer határát ott célszerű felvenni, ameddig a kérdéses részecskék egyáltalán detektálhatók. Ez épp az a terület, amiről a népszerűsítő mese úgy mondja, hogy az elektronok "egyszerre bejárják az összes lehetséges útvonalat". Itt voltaképpen a hullámfüggvény kiterjedéséről van szó, amit a peremfeltételek határoznak meg.
A félvezetők vezetése mi más lenne, mint kvantumjelenség? Nagyon mélyen és jellegzetesen kvantumjelenség. Nézd meg, mit tanítanak a villamosmérnököknek a félvezetők fizikája címen, És mit annak előtanulmányaiként.
Én is úgy gondolom, hogy a fizika magyaráz. De a precíz magyarázat eszközei nem a verbális mondatok és nem rajzolt ábrák, hanem a gondolatok sokkal pontosabb kifejezésére alkalmas matematika. Aki ezt a nyelvet nem érti, az nem értheti a fizikát. A mondatok és a rajzok csak a szemléltetésre alkalmasak.
Amint eléri a hullámfüggvény a reakció központot, összeomlik, miért töltené ki az egész rendszert. Ez amúgy természetesen nem is az egész rendszer, hiszen fotoszintézisről van szó.
Ezt értjük, csak te láthatóan nem tudod, miként kell számolni az elektronok hullámfüggvényeivel. Azok egészen a peremfeltételekig kitöltik az egész rendszert.
