Tudom, hogy van már Lancia topik, csak ott nincsenek Kappa tulajok, akikkel meg lehetne vitatni a típust. Tervezem egy Kappa vételét, de szeretnék tulajdonosokkal értekezni róla, tesztek/népítélet alapján nagyon jó lehet, és nincs annyi hibája, mint amennyit egy olaszról gondolna az ember(egyébként imádom az olasz autókat), ugyanakkor több tulajdonos megkérdezése nem ezt támasztja alá.
Szóval Kappa tulajdonosok, légyszi segítsetek! Vegyek? Ne vegyek? Jöhet minden info! Képek eladó Kappák is jöhetnek, bármi, ami a típussal kapcsolatos!
Kösz előre is.
Juhéééé, némi kálvária után, ma kézhez kaptam lakijanitól a bontott ablakemelőt. Meló után megnézem sikerült e működő akkumulátort varázsolnom és kipróbálom.
Az akksit lemerítő ventilátor kapcsán még nem sikerült intézkednem, de van már kontaktom.
"... Más: épül nálam egy autó, (amolyan last projekt) és szeretném ellenőriztetni az injektorjait. Az alap természetesen modular 2,0 20VT. Vállalnátok ilyesmit?..."
Kedves Lönci!
Remélem, ezt csak afféle tréfának szántad - majdnem megállt a szívem, amikor ezt olvastam. Ki fogja akkor megvilágosítani az elmémet, modular 2,0 20VT-k terén? És a három éve beszerzett romomból (OFF Fiat Coupe 20VT) ki készít mindennapokban használható élvezeti cikket?
Jönnék már hozzád (szigorúan szombaton,ahogy írtad) - előtte természetesen egyeztetve. Ebben csak a technika akadályozott meg eddig - szétesett a mászkálós, mindennapos járművem, gyalog pedig nagyon messze vagy.
Elnézést kérek a többi Lanciástól a fentiekért - de tényleg megrémültem....
Nagyon köszönöm a lehetőséget, élni fogok vele! Jövő héten Olaszországban vagyok, ha megjövök megkereslek valamilyen formában. Az sem kizárt, hogy a gazdit küldöm hozzád, talán az lenne a legkézenfekvőbb megoldás, legalább direktben Neki tudnád elmondani az eredményeket.
Persze. Küld el, / hozd el, 1 nap az átfutási idő. Van (saját gyártású) próbapadunk, teljesen olyan körülményeket biztosítunk, amire szükséged van. (Gyári vagy emelt üzemi nyomás, teljesen tetszőleges kitöltési tényező.)
Én a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen nehéz érvényesülni nyelvtudás nélkül külföldön, aztán az évek alatt kényszerből magamra vettem rengeteg rosszul megtanult hülyeséget, amit egy profi nyelvtanár, évek hosszú munkájával próbált kigyomlálni belőlem, de még azért így is maradt belőlük sajnos. De legalább már én is érzem, ha valamit rosszul mondok, ill. próbálok odafigyelni, amennyire lehet. A lányom 2 éves kora óta tanul angolul, most az iskolában már emelt szinten nyomják, úgy látom, hogy érdekli, és van benne sikerélménye. Ha ennyivel hozzá tudok járulni, hogy könnyebb legyen az élete a későbbiekben, akkor minden tőlem telhetőt megteszek, hogy meglegyen Neki ez a tudás. Aztán, hogy mihez kezd vele, az nyilván a jövő zenéje. Hasznosabbnak érzem mint a "facebook"-ot, de természetesen azt sem lehet majd megúszni. Magyarországon, főleg itt mifelénk vidéken, egyelőre semmi perspektíva sem látszik a jövőre nézve, egyre inkább lecsúszik ez a régió. (is)
Más: épül nálam egy autó, (amolyan last projekt) és szeretném ellenőriztetni az injektorjait. Az alap természetesen modular 2,0 20VT. Vállalnátok ilyesmit?
Nem egy fiatal embert ismerek, aki kakává hajtja magát. (illetve azzá hajtja a munkáltatója.)
Pl. programozó, úgy 12 órát gürcöl, aztán még haza is visz feladatot, hogy ne unatkozzon. Nem keres (hazai viszonyok között) rosszul, csak éppen rámegy a magánélete, 40 éves korára már ki van égve, rég oda az egészsége.
Lehet, hogy meg fogjuk élni azt a kort, amikor a jó szakemberek többet fognak keresni, mint a mérnökök.
A mérnök is "szakember", legfeljebb úgy rögzült a társadalomban, hogy az köpenyben jár és nyakkendő van rajta, meg mindig tiszta a körme alatt.
Ez a múlt idő, rengeteg olyan szürkeállomány-igényes, fizikai munkát is igénylő feladat van, amit (sikeresen) nemigen lehet középiskolai szintű ismeretekkel, nem is beszélve az "általános + 3 év szakmunkásképző"-ről. Itt úgy kaptak (tisztelet a kivételnek!) bizonyítványt a srácok, hogy igen komoly bajok voltak a szövegértéssel, még komolyabbak a helyesírással, egy idegen nyelven írt szakmai szöveg megértése még a tanároknak sem mindig ment .
Más.
Autószerelő szakma. A helyzet nem rózsás. Kevés a jó képességű, ambíciózus fiatal, aki ezt a területet választja. A szakközépben le is morzsolódik egy részük, aki meg végez, gyorsan rájön, hogy amit tud, az baromi kevés, annyira gyors a technológiai váltás, hogy ha pályán akar maradni, ahhoz folyamatosan képezni kell magát. Az önállósodás szinte esélytelen saját erőből, ha nem akar leragadni a féktárcsa-fékbetét-kuplung-kipufogó csere témakörben. Ha a zsenge fizetéséből havi 20e Ft-ot félre tesz, négy év után tud megvenni egy -nem túl fejlett- diagnosztikai műszert, amire azután évente 100-200e Ft-ot kell költenie (szoftver!) Mindezek mellett azért van tehetséges utánpótlás is.
"Nem csodálom hogy sokaknak elegük van a viszonyokból ma is én nem is feltétlenül anyagi megfontolásból költöznek külföldre azt remélve hogy ott talán más a helyzet."
Mintha a vesémbe látnál....! Ami engem az itthoni szarságokon felül az elköltözés mellett ösztönöz, azok a következők: 1. A lányom anyanyelvi szinten fog beszélni, ha én már nyilván soha sem. (max. elfogadhatóan, komoly külföldi akcentussal, de már beletörődtem) 2. Olyan helyen élhetek, amiért turistaként sokat kell fizetni, akár a 100km-es vonzáskörzeten belül is. 3. Őszinte, baráti kapcsolatokon alapuló emberek vesznek körül, és azt engedek át a rostán, akit akarok. 4. Semmilyen vesztenivalóm nincs, ha bármi miatt nem sikerül, amit elterveztem, bármikor visszatérhetek a régi életemhez, és folytathatom ott, ahol abbahagytam. (természetesen mindent megteszek, hogy ne így legyen) 5. Kipróbálhatom a saját bőrömön, hogy milyen érvényesülni egy idegen országban úgy, hogy csak a saját rátermettségemen múlik, hogy meddig jutok. Ez biztosan építő jellegű lesz, bárhogy is alakul majd az élet.
És még hosszasan sorolhatnám, de nem akarok untatni vele senkit sem. Az egyértelműen látszik, amit Te is kifejtettél, hogy Magyarországon morálisan tényleg nagy a baj. Biztosan másutt is lehetnek hasonló dolgok, de itt nagyon szembetűnő, és nem csak nekünk. Mikor nálam nyaraltak külföldi ismerősök, nekik is szemet szúrt jó pár HUNGARICUM. Ez van.
Már bocs, de ez jellemző már a mi (most töltöttem a 33-mat) korosztályunkra is. Azok akik nem alapítottak még családot, mást sem csinálnak, mint éjjel-nappal buli, utazás, minden posztolás a facebookra, hogy dejó életem van, igaz ezzel csak kompenzálják elkeseredettségüket.
Az a baj szerintem, hogy a helyzet ettől függetlenül is egyre rosszabb lesz. Én azért kezdek teljesen kiábrándulni a világból így 34 évesen, mert a mai fiatalok még inkább el vannak rontva. Vajon hány jó autószerelő lesz 10-20-30 év múlva?
A mai tizenéves korosztályt már az autók sem érdeklik. Nem rég írták valami cikkben, hogy évek óta folyamatosan és jelentékeny mértékben csökken a jogsit csinálók száma is, mert már az autó sem fontos számukra. Annyira kezd elkényelmesedni a társadalom, hogy gyakorlatilag már senki semmit nem akar csinálni - tisztelet a kivételnek. Lehet, hogy meg fogjuk élni azt a kort, amikor a jó szakemberek többet fognak keresni, mint a mérnökök.
Más sem megy, mint a csetelés meg szelfizés - azaz egy idealizált kép mutatása a valós lúzerség helyett-. Nem kell már családi ház, hétvégi telek, nem kell már autó, nincs semmi jövőképük. Mindenki csak gazdag akar lenni munka nélkül egy lakásban - ahol lehetőleg semmit sem kell dolgozni és a kaját is a pizzás srác hozza minden nap és a takarító robot összetakarít helyette.
Aztán ha nem jön be az élet, akkor oda fordulnak a szélső jobbos szervezetekhez - amelyek sokat nem tudnak kezdeni velük a szavazatukon túl, mert annyira nullák fizikailag és sokszor szellemileg is, hogy ha megszállná az országot mondjuk egy menekült hadsereg, akkor sírva futnának világgá.
Csak azt nem tudom, hogy mondjuk 40-50 év múlva ki fog házat felépíteni, autót javítani, utakat fenntartani, földeket művelni, ételt főzni, takarítani, mert én nem nézem ki a következő generációból.
Nagyon érdekes ez. Nem tudom ki hogyan tapasztalja az életterében, környezetében, de én az elmúlt mondjuk egy évben egyértelműen egy fellendülést tapasztalok anyagi téren. Az üzletekben nőtt a forgalom, a vállalkozók tele vannak megrendeléssel, stb. Még egyszer ez az én tapasztalatom, ezt látom, itt. Ez persze örömteli dolog. Morálisan azonban ennek pont az ellenkezője történik. Minta az előző időszak mélyrepülése után mindenki most, egyszerre szeretné megkeresni azt amit akkor nem tudott. Mindenki mindent bevállal, minden van, mindent meg tudnak oldani csak éppen a korrektség, az háttérbe szorul.
Komolyan, úgy éreztem akár a saját szakmámban is hogy amíg baj volt, sokkal nagyobb mértékben összetartottak még az egyébként konkurensek is és az etika sokkal előbb tartott, hiszen mindenki foggal/körömmel ragaszkodott a (megcsappant számú) ügyfeleihez akiket meg tudott tartani. Most nem számít a régi kapcsolat sem. A lényeg az, hogy mindenkit egyszer jól le lehessen húzni. Aztán ha nem jön többet kit érdekel úgyis ott van helyette a másik. Ezt látom most. És ez a Zimmerferi mentalitás ami periodikusan, újra meg újra visszajön és mérgezi az egész magyar közéletet, hangulatot. Persze a rendszerváltás környékén azt hittük, majd rendbe jön a dolog magától, de sajnos ez utópisztikus álom volt és mostanában ismertem fel én magam is, hogy én már ebben kell leéljem az egész életemet. Nem csodálom hogy sokaknak elegük van a viszonyokból ma is én nem is feltétlenül anyagi megfontolásból költöznek külföldre azt remélve hogy ott talán más a helyzet. Aztán, hogy mi a tapasztalat a végén az megint más kérdés.
Tény az, hogy 25 év alatt még nem sikerült olyan általános autószerelőt találnom (szóval aki futóművet, féket, kuplungot javít, olajat cserél stb...) akivel maradéktalanul elégedett lennék. Vagy a szaktudás, vagy az eszközök, vagy a korrektség mindig csorbát szenved. Tudom, nem vagyok ezzel egyedül. Ilyen szempontból az egyik leginkább beteg szakma ez. Ezért hanyagoltam is korábban őket. Illetve mindig is igyekeztem olyan autóparkot fenntartani amely saját eszközökkel, szaktudással is javítható, karbantartható. Nyilván az idő előrehaladtával ez egyre megoldhatatlanabb feladat. Egyrészről az autók bonyolultsága egyre nő, az én elhivatottságom meg az aknában történő jóga gyakorlatok/olajos kézzel turkálás tekintetében pedig egyre csökken az idő előrehaladtával. Pláne mikor a dolognak kötelezettség-jellege van és nem a szabad akaratomból teszem.
Szóval néhány éve olyan döntés született, hogy a hobby járművek legyenek továbbra is saját "kezelésben" a nem hobby célú járművek viszont menjenek szerelőhöz.
Sajnálatos módon nemrégiben megsérteni voltam kénytelen ezt az elvemet. Keserű és egyben felháborító tapasztalat után és ez igencsak nehezemre esett hiszen más kényszerűségből és megint más kedvtelésből, előre tervezetten végezni akár ugyanazon tevékenységet is.
"Ráadásul ezek nem jelentéktelen része emberi eredetű, sajnos."
Off
Úgy tűnik egy hajóban evezünk. Hosszas keresés után megvettem a Kappa ideiglenes utódját, elsősorban üzleti megfontolásból. Az autó aránylag fiatal kora ellenére, a tipikus helyeken, (és leginkább emberi gyarlóság okán) kezdeti, még menthető rozsdásodásnak indult. (osztrák természetesen) Hoztam hozzá mindent Olaszországból, majd egy olyan emberrel (akit már itt megénekeltem többször, hogy milyen szinten restaurál autókat) lakatoltattam ki, akiben még SOHA nem csalódtam. Most sem kellett, viszont a fényezéssel úgy megfürödtem, mint még soha. A profi lakatolás után olyan szinten taknyolták össze, hogy az elmondhatatlan, úgy, hogy az előzőleg általa javított céges Transporterünknél teljesen korrekt munkát végeztek. Aztán jeleztem, hogy ez így nem vállalható számomra, a kérdéses pontokon akár nálam az emelőn, kérem kijavítani. Ez harmadik nekifutásra sem sikerült, sőt, azt "választ" kaptam, hogy erre neki nincs ideje, így is buktás a történet.... Itt elváltak útjaink, úgy, hogy ott álltam egy félig összeokádott szétcseszett autóval 6 hét elteltével. További két hét előkészítés után most lenne kész, (egy másik srác áldozatos munkája után, innen is köszönöm!) ha nem repedt volna el időközben az első csapat által berakott szélvédő álltó helyében.... Nem mondhatom, hogy őszinte a mosolyom. És ez, egy "kipróbált" ember lett volna, milyen a többi? Rengeteget gondolkodtam rajt, hogy hol siklott ki a történet, és, hogy mi a tanulság, de ez idáig nem sikerült rájönnöm a megoldásra. Elnézést az off-ért Mindenkitől!
Semmi nem történt, semmi nem lett belőle, azért nem írtam.:-((
Nem az autó mánia az első, már régen. Meg a második sem. Volt idő mondjuk 10-20 éve amikor az volt, de ez már régen megváltozott.
Ezen túl ha mégis tudok időt szakítani rá akkor annyi akadály merül fel, hogy mindig szinte visszarettenek. Ráadásul ezek nem jelentéktelen része emberi eredetű, sajnos.
Amikor arról beszélünk, hogy már jó ideje általános morális válság jellemző akkor az valóban az élet minden területén érvényes, leképezhető akár egy autófelújításra is. Vagy az autózással kapcsolatos bármely területre.
Nem is fárasztok senkit ezek részletezésével inkább csak a tényt közlöm, hogy ez van, hogy nincs semmi.
Persze ez nem menti az én felelősségemet, de minden estre igencsak az ember kedvét szegi, hogy eltérő okokból bár, de mindenütt falakba ütközik.
Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy lemondok az autóról. És ennek ellenére folytatom a dolgot. Ennek része ez a mostani váltó vétel is.
Sajnos ennél is ezek a bajok, ennek sem áll vissza az irányjelzője, a gumiharmonika meg el van málva a redőzés árokban mindkét oldalon. 97 áprilisi gyártású a gép. Az infócenter attól függ elviszi-e egyben vagy én fogom bontani
Engem érdekelne az irányjelző szerkezet (nem tudom, hogy az a karral együtt van-e?), az enyém nem húzza vissza magát balra kanyarodásnál, illetve az irányjelzőkar és az ablaktörlőkar tövében található redőzött gumi harang, infocenter körüli gombok.
Üdv. Most értem haza és az éjjel-nappali előtt meglepő hibát produkált. Elinditom tolatok és leáll. Csak a töltés és olajnyomás lámpa égett ha kivettem a kulcsot akkor is. Aztán 1 perc múlva elinditottam ment 20 métert ismét úgyan ez de még az elakadásjelző se müködött. Kinyitom az akksi körül matatok ismét elindult. Aztán haza is értem. Minden le is nullázodott. Valamilyen relére gondolnék de passz.
