Te nem is tudod, milyen jó dolgod van. Felénk 1) nem mézel a napraforgó, így pörgetés se lesz, max azoknál, akik ráetettek, 2) olyanról álmodni se lehet, hogy nap közben (reggel fél hat már napközbennek számít) kaptárt bontsunk, nemhogy a mézes keretet csak úgy a kaptár mellé lerakjuk.
A korábbi hozzászólásommal kapcsolatban ("Fölmerült bennem az is, hogy amit most fölhordanak, azt is kipörgetem - mást nem is igen tudok kezdeni ezzel a felhordással-gyűjtéssel, mivel a méztér előbb-utóbb így is, úgy is lekerül a fészekről.") lenne egy olyan kérdésem, hogy ha ezt a késői, utolsó elvételt kipörgetem, még ha nem is teljesen érett (nem szánnám eladásra semmiképpen), akkor ez [mondjuk 1 kiló ilyen "méz" + 2 kiló kristálycukor + 3 liter víz = szűk 5 liter szirup összeállításban, tehát hígítva] visszaadagolható-e augusztus végén - szeptember elején téli etetés gyanánt, vagy "mézzel SOHA nem etetünk"?
A másik ötlet erre az érett-félérett "mézre", hogy mézbort csinálok belőle, 10-20 kilóból (ha lesz annyi egyáltalán), simán kihozható 40-50 liter :)
A fiókelvételt két szakaszban tudtam megoldani, délelőtt elvittem a felét (ennyi fért a kocsiba, 2 km-re meg nem kötök utánfutót, meg szakadt is rólam a víz, inkább mentem a pincébe, pörgetni), a másik felét meg délután vettem le. Az első adagnál a kivett, félretett kereteket szinte szabadon is hagyhattam, ha maradt is rajta 1-2 méh, pár percen belül otthagyták, mentek a dolgukra. A második körben már inkább a fióktorony környékén zöngicséltek, nemigen akarták otthagyni, meg kutakodtak is, szóval összességében biztosan volt még némi hordás (pár csepp friss nektár is akadt).
Mérlegem nincs, de a határt még bejárom hétvégén, miután leveszem a fölösleges fiókokat (aztán úgyis 1 hét nyaralás jön). Amelyikre egy darab került vissza, arról - ha nem hordtak bele mézet - teljesen lekerül a méztér, amelyikre meg kettő, arról is legalább az egyik lejön.
Ha a pergetést szimatolás, és kutatás nélkül tudtad végezni, nyilván még volt rendes hordás. Napraforgónál tapasztalatom szerint a napi 2 kilós hordásnál is akár már szaglászhatnak, főleg ha távolról hordanak.
A megoldás a kaptármérleg, és a határ bejárása. Az utóbbi is fontos hogy tudd mire lehet még számítani.
Visszakerültek a mézterek, és szombatig fenn is maradnak. Kíváncsi vagyok, mit kezdenek vele ezen a héten, ugyanis a "szakirodalmam" szerint az Egységes fészek + félkeretes méztér összeállításnál a kipergetett napraforgó után megint megjelenik a visszarakott keretekben a méz, vagyis felhordják a fészekből. Meg persze még ráhordás is lehetséges, egyáltalán nem biztos, hogy akkor szüntette be minden napraforgó a nektáradást, amikor én épp ráértem pörgetni :) Fölmerült bennem az is, hogy amit most fölhordanak, azt is kipörgetem - mást nem is igen tudok kezdeni ezzel a felhordással-gyűjtéssel, mivel a méztér előbb-utóbb így is, úgy is lekerül a fészekről.
Amúgy meglepően jól hordtak, az éves pörgetésem bő harmadát tudtam tőlük elvenni, fészek-pörgetés nélkül. Meg vagyok elégedve ezzel az évvel.
Amit írtál, az szerintem ennél a rendszernél nemigen alkalmazható, mivel az "én" fészkem fix, nem tudom alulra-fölülre pakolászni igény szerint - lent marad egész évben, legföljebb levehetem róla a mézteret, vagy fölrakom, ha kell, esetleg a fészket tűzdelem, és ennyi a variációs lehetőségem (nem mintha ez idén nem lett volna elegendő). A fészek széthúzása még csak-csak menne, de tűzdelni nem tudok egyelőre, és mivel minden lépet idén kaptak meg szűzen, ezért aszerint sem tudok válogatni, hogy melyik világos, mert szinte mind az :)
A napraforgónál azt figyeltem meg, hogy egy bevetett tábla virágzása is elnyúlik elég hosszan. Pl. a nagy fejek levirágoztak, de számtalan kisebb fej még adja a nektárt a későbbi nyílásnak köszönhetően.
Viszont azon töröm a fejem jelenleg, hogy egy NB18-as kaptárban van 2db. raj 9-9 kereten, és hogyan tudom az egyik rajt átrakni egy másik helyen lévő kaptárba, hogy ne szálljanak vissza a kijáró méhek. Ugye egy sima kaptárcsere könnyen megoldható, mert a régit hátra húzom, az újat pedig a helyére teszem, a kijáró méhek is jó helyre szállnak vissza.
Fekvőben egyszerűbb a kép naprafogó után, itt csak egymás mellé lehet rakni a keretet. De a lényeg ugyanaz, a fészekben biztosítani helyet az anyának a zavartalan petézéshez. Szűzlépek, és dugig virágporosak ne legyenek az anya útjában. De amint már írtam is régebben, a napraforgó virágzása nem egy" fix" idejű mint az akác. Junius közepétől, szeptemberig lehetnek virágzó kultúrák. Így az aktuális teendők is más mások természetesen. De mivel a fejlődés lefelé menő szakaszában van többnyire, ezért minden beavatkozás nagyobb jelentőséggel bírhat, avagy innen már megfontolt szakszerű és kíméletes bánásmód a célszerű.
Szia! Pergetés után föléjük kell rakni a kereteket.Lehetőleg este felé.A következő vizsgálatkor szoktam a fészket rendezni.vagyis a fészek a felső fiókokba kerül ,és alulra rakom az üreseket.Ekkorra már jól látszik a család nagysága.Vagyis épp annyi keretet ,fiókot hagyok náluk amennyit lazán takarnak az anyarács ekkor már kikerül. Igazból nálam ez a szöktető berakásakor kerül ki.
A fészket tűzdeld meg,kicsit húzd szét. A félig kiépítetteket,és a világos kereteket vedd ki.Bár a fiatal anyák még elfogadják ,ha más nincs ezeket is.Etetés mellett.
A fiókok elvétele a népfogyása határozza meg. Meg kell saccolni.
Én jelenleg azon dilemmázok, hogy ha kipörgetem a napraforgót, utána fönnhagyjak-e 1-2 félkeretes fiókot, mármint pár napnál tovább? Van olyan család, amelyiken hármat tettem föl a fészekre (nem hiszem, hogy mindet telehordták, de ki tudja, elég szépen dolgoznak akác óta, jövőre ebből kellene pár anyát nevelni, és lecserélni azokkal a mostani gyengébbeket), abban elég szép a népesség, a többség viszont kétfiókos jelenleg, és a fészket nem fogom túrni, tehát marad mézük, illetve a pörgetett fiókból is szedhetnek vissza pár cseppet.
Csak azért töprengek, mert ha most dolgoznak 4-5 félkeretes fióknyi kaptárban, amit hirtelen visszavágok 2, max. 3 fióknyira (az Egységes méret 2 félkeretnyi léppel egyenlő felületű), az nem lesz-e kevés nekik (nem okoz-e zsúfoltságot, ha továbbra is meleg lesz), illetve ha ezek után idén már nincs pergetés, és kezdek télire készülődni, akkor jó lenne, ha az élelmet lentre gyűjtenék, nem föntre. Esetleg alulra tegyem be a félkeretest, vagy ez hülyeség?
Ez természetes jelenség, ez akár több napra is áthúzódhat. Főleg egy szárazra pergetés, vagy ahhoz közeli állapot után. Felborul a megszokott rendjük is. A kipergetett lépekben maradt mézet, kitisztítják behordják a fészekbe. Akácon a hirtelen beált hordástalanságban, föleg elhúzódhat a méhek visszarendeződése, sokáig kint fürtölhetnek. Minél nagyobb a népesség, és a pergetés "alapossága" és minél minimálisabb a hordás, ez annál szembetűnőbb viselkedés.
Ilyenkor már nem szabad, szárazra kopaszra pergetni és nem azért, mert éhen halnának a méhek!
Ha még lehet számítani jelentős hordásra még akkor sem! Nem túl nagy áldozat meghagyni azt a néhány nyíltfias keretet, mivel többnyire ilyenkor már lassan csökken az anya napi petézési mennyisége. A hordással ki is szorítják. Jobb ha nem pocsékoljuk a fiasítást, főleg ha még további jelentős napraforgó hordásra lehet számítani. Innentől már hamar összekoppanhat a család, a kiszorított fiasítás, a hordás koptató hatása, a természetes populáció csökkenés, és a kopaszra pergetés, egy jó kis atka feldúsulással, karöltve vírussal, nosemával.
Régen lehetett, ma már más a helyzet! Akkinél már megtörtént hogy októbertől kezdve, méhesében egyre több kijárót kellet becsuknia mert örökre elcsendesedtek, érti miről beszélek.
Nem csak a különböző csodaszerektöl kell várni hogy egészségesek legyenek a méhcsaládjaink, főleg jól kell velük bánni is!
Nem azért mondom, mindenki maga tudja! Hogy télen nyugodtan, vagy gyomorideggel akar karácsonyozni hogy honnan a fenéből vesz új állományt. Mert az a néhány plussz kiló méz ára amit sajnált benthagyni, biztos hogy nem fogja új állományra futni.
Ja, hab a tortán ha mégsem fog mézelni a későbbi napraforgó, akkor meg többet kell etetni. Az oké hogy olcsóbb a cukor, de a cukorszirup invertálása megint csak méhkoptató.
Nem fejtettem ki pontról pontra az ok, és okozati összefüggéseket. A mániákus pergetőknek úgy is felesleges.
Keretméret-váltáskor értelemszerűen pörgettem a "fészekből" (repce idején az egész állomány "fészeknek" minősül, ha úgy vesszük, aztán úgyis kaptak egy rakás szűzlépet, meg bennhagytam 1-2 félkeretnyi mézet).
Akácnál még nem állt össze az állomány fejében, hogy mi a fene is történt, de azért szépen kiépítettek egy csomó nagyobb keretet, a 9 "termelő" családból a méztéren kívül kénytelen voltam böngészni összesen 8 keretet is a fészkekből, hogy biztosan legyen helye az anyának petézni.
Selyemfűnél ez a szám lecsökkent 3-ra, ezt is inkább csak úgy tessék-lássék, de inkább nem erőltettem. Nem volt létkérdés.
A selyemfű-pörgetés után két héttel megint volt egy pörgetésem (sötétebb színű, mentolosabb ízű méz lett, mint a selyemfű, szinte biztosan lucernát gyűjtöttek a selyemfű maradékához), ekkor már egyáltalán nem vettem el a fészekből mézet, legfeljebb karcoltam föl 1-2 mézkoszorút ott, ahol telenyomtak lent is mindent. Szépen el is rendezték.
Hévégére tervezem a napraforgót pörgetni, valószínűleg vehetnék el mindenhonnan 1-1 keretet a fészekből, de most se nagyon szeretném kifosztani őket lent.
Ezek alapján én "nyugodt lelkiismerettel" pörgetem szárazra a mézteret. Jut is, marad is.
Szia! Ezen ne csodálkozz.Gondolom fekvőben méhészkedsz.A sok füst a háborgatás teszi.Vagyis a stressz.A keret rázás ,a méhek seprése. Nem jó de ez az egyik hibája fekvőknek. tulajdonság.
A rakodónál szöktetéskor észre sem veszik,hogy már nincs a fejük felett a méz.Természetesen,ha a méhész benyúl a rakodó fészkébe ,és rázással ,sepréssel távolítja el onnan a a mézet,akkor ott is hasonló a reakció.
Az már más kérdés,hogy szabad e a fészekbe nyúlni most már vagy nem.
Van, illetve lenne némi jétéktér a felvásárlási árak befolyásolására. De semmiképpen nem, apró helyi összefogás, az semmit nem ér. Voltak országos kiterjedésű próbálkozások, mind halva született projekt volt.
A probléma, elsősorban a méhészek felfogásával, és tőkehiányával van. Ezt a kereskedők is tudják, a felvásárlóik is többnyire gyakorló méhészek.
A mézüktöl gyorsan szabadulni akarás oka: kell a pénz, f.s minőségű méz, múltbéli rossz beidegződés.
Pedig manapság a jó akácméz, a hordóban többet ér, mint forint a bankszámlán. A szinte 0 kamatok, és a klímaváltozás miatt, következő évekre is valószínűsíthető gyenge akác termés okán is.
Ha úgy van, ahogy írtad korábban, és 35 kilós átlagod lett az akácból, emellett még másik 11-12 méhész van a faludban, meg a szomszéd településeken is akad pár, akkor elég tűrhető akácos méhlegelő lehet ez a falu... és csak a felvásárlóban bízhattok.
Egy naiv ötlet: nem lenne érdemes összefogni a helyi-környékbeli méhészeket valamiféle (csendes) egyesületbe, hogy közösen szabjátok meg a "nagyker" árat, ahelyett, hogy mindenki széthúz? A felvásárló bolond lenne nem kihasználni ezt a szétaprózottságot.
Szia 2-3 hordónyi mézet simán el ehet adni egy évben. Csak az e feletti mennyiséget add le. 1800-2500 Ft ig árulom őket. Az akác nálam egy éves korában megy kereskedőhöz. Akkor ,ha már az új a hordóban van.
A kereskedőknek is van ebben felelőssége, a víztartalom könnyen mérhető volna. Egyszerűen az ilyen löttyöt termelőket, eltudnák lehetetleníteni. Azért gondolom hogy a többség, az nem dzsuvát perget. Mi 16 éve termelünk a piacra, kereskedőnek csak a "felesleg" megy. MInden mézünk közvetlen a pergetéskor szűrt. Ha híg a méz, az rögtön az első adagnál kiderül, ilyenkor még egyszerű leállítani a pergetést. Az a néhány liter hígat, meg visszakapja a család az etetőtepsibe.
A fiasok pergetését, sajnos nem tudom kikerülni teljesen mert a jelenlegi technológiám ezt nem teszi lehetővé. NB15-ben termelek, léptűzdeléses mézeltetési módszerrel. Igazából csak a repce elvételénél probléma ez. Én nem közvetlen egészségügyi gondot látok ebben, hanem a családok népességére hat ki az akác utáni hetekben. Viszont a repcét, nem hagyhatom a kaptárban, különben nincs akácméz.
Fekvőben anyakorlátozás nélkül, nincs más lehetőség a tiszta akácméz termelésére.
Sajnos ma Magyarországon a legtöbben csak azt nézik, hogy ők, ill. mások mennyit pörgettek, nekik a pörgetés nem opció, hanem a lételemük. Nem érdekli őket, hogy a fiasítás kipörgetése a fertőzések terjesztését vonja maga után, hencegnek a pörgetett mézmennyiséggel, csodálkoznak, ha a felvásárlók alacsonyan tartják az árat, de mégis igyekeznek minél előbb megszabadulni a mézüktől, mert azzal azért tisztában vannak, hogy a híg "mézük" (mert a loccsanós valamit méznek nevezni szélhámosság) vagy meg fog erjedni, vagy -akác esetében- megcukrosodik, a repcéjük, napraforgójuk meg jórészt Kaposváron "termett" a tavaszi szirupozás, ill. a napraforgó alatti ráetetés miatt. Természetesen az árakat is lenyomják, hogy a háznál maradt készleteiket biztosan el tudják adni.
Az ilyen méhészek miatt van az pl. hogy a Sághegy Kft. jelenleg nem vesz át mézet, mert "gondok voltak a[z exportált] méz minőségével"
A pergetés többnyire csak opció, főleg a napraforgó esetén. Problémásabb, a pergetés ideális idejét eltalálni. A méz érlelése család erősség függő, egy újjab tábla beindulása is okozhat gondot. De a hordástalanság is, igaz ez már nem a minőséget, hanem a pergetést nehezíti.
A saját fiók gyártással kapcsolatban a minőségi szárított faanyag. Én ennek a hiányában adtam fel, a rakodó kaptáras terveim. Hiába tudtam már precízen elkészíteni, ha utólag csavarodott, vályúsodott, száradt a deszka. Vándorláskor, rengeteget kellett a réseket szivacsolni.
Akkoriban, főleg építőipari, és nem asztalosminőségű fűrészárút lehetett kapni, de abból is inkább a hulladékot, selejteset. Szárazról meg álmodni sem lehetett, volt hogy vizet fröcskölt a fűrésztárcsa. Szerencsére okkor nem kaptárhoz daraboltam.
Csak olyan kereteket vettem ki, amelyikről nem hullott a nektár, vagy erős rázásra is csak pár csepp (először a kerettartóhoz ütögettem a kereteket, aztán méhek nélkül ráztam meg, amelyikről jött némi nektár). Eddig ez a módszer jónak tűnt.
A friss valószínűleg már a napraforgóról van, ezért is kellett kipörgetnem, amit tudok, mert még mindig nincs elég fiókom a csereberéhez :( Keretlécem még akadna, műlépem is, de jövőre lehet, hogy jobban járok, ha magamnak csinálom a fiókokat...
Lehetséges mert volt vagy 36 fok, de legyél óvatos mert eredhet a délutáni ráhordásból is. napraforgón főleg jellemző. Szóval azért ha löttyen a vederben, az nem csak a melegtől van.
Volt pár hete szó arról, hogy hogyan lehet mérés nélkül megállapítani, hogy érett-e a méz, ami a keretekben van (ha nem, vagy alig fröccsen koccantásra, illetve fölemelve, vízszintesen megrázva sem), illetve amit pörget az ember (a pörgetőből kifolyó méz tornyot emel, nem krátert).
Ha a délután 2-3 óra körül elvett keretekből nem fröccsent a nektár, viszont egy órával később a pörgetőből félig tornyosan, félig-meddig kráteresen folyt ki a méz, az lehet a melegtől, ami most van?
Szia! Ebben igazad van,de sajnos a "haladó" méhészek közt is sok a nem közénk való.A jó mester választás is fontos. Picit visszatérve erre a könyvre én sokadik méhészkönyvként olvastam pár év gyakorlat után.Igaz,hogy új,de sokkal többet vártam tőle. .Ez csak az én véleményem.Minden méhészeti könyvet és írást el kell olvasni amit csak lehet,aztán a fontosat kiszedve használni belőle.
