És biztos megállapitották, hogy ő keresztény volt, magyarul katolikus/ortodox. Mert a zsidóság beteljesedése a kereszténység, a kereszténység teljessége pedig a katolikus/ortodox hit. Mert bizony ez a két megjelenésű ortodox tanitás a mérce, amihez mérnek. Hiszen mindenki, aki protestáns oldali, a katolikus tanitáshoz képest tér el, az ortodoxtól pedig a keleti eltérők mérik magukat.
Miért érdekes ez? Mert az ember az igazságot, a teljes igazságot keresi, a hitben is. Ugyan meg van irva, hogy "én vagyok az Igazság", de az emberek nem elégedtek meg azzal, hogy az Egyház (1Tim 3,15 - )... amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja, az abban lévő emberi gyarlóságokat és bűnöket saját kútfejük szerint ki akarván gyomlálni -(pedig meg van irva: Mt 13,30 - Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!") -eltértek attól, és a csupa jóakaratból az emberi rövidlátás miatt gyűlölködés, és német parasztháború, s más sátáni vetések következtek be.
Ilyet a valódi szentek nem tettek, hanem inkább elviselték a meg nem értést, s az Úrtól kérték az általuk meglátott hibák, bűnök feletti győzelmet s rá bizták annak megoldását is. Magyarul: a szeretet törvényei szerint cselekedtek.
Az Egyháznak prófétai küldetése van:
Jer 1,10 - "Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess."
Igen, az Egyháznak kezdettől ez a feladata: lerombolni a sátán műveit a tanitással, kitépni a gonoszt gyökerestül, elpusztitani minden maradékát is a sátáni tanoknak, széjjelszórni a a nyomát is úgy, hogy fellelhető ne legyen, és épiteni Isten országát, és elültetni a hitet , Isten igaz ismeretét mindenkinek, aki erre fogékony annak lelkében.
Sajnálatos módon az utóbbi 2 évben nagyon leült ez a topik.
Pedig a téma szinte a földön hever: evangélikus megúlulás (lesz-e, nem lesz-e), evangélikus lelkiség, vagy itt van például az evangélikus lekiségi irányzatokon belül periférikus szerepű, de annál izgalmasabb "lutheránus misztika" témaköre.
Szóval jó lenne ismét felpörgetni egy kicsit ezt a topikot:-)
Nem sajátlagos kanonizált "szentek", de hithősök vagy példaképek mindig is voltak a prot. felekezetekben. Jellemzően nem képeik, hanem élettörténeteik vagy szerzeményeik útján hatnak ránk. Szerintem a képeik kitétele r.k. vonás; de még elmegy, tekintve, hogy nemigen fogja őket senki sem leborulva "tisztelni."
Alcím: Halál és Meghalás A könyvhöz kapcsolódó név/nevek: András Sándor (Szerző)
Kiadó: Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft. A kiadás helye: Pozsony A kiadás éve: 2004 ISBN-szám: 80-7149-639-1 Kötéstípus: Fűzött kemény papírkötés Oldalszám: 373 Nyelv: Magyar Tartalom: Olvasható Fülszöveg: "...a meghalt ember úgy képes hatni másokra, mint meghalása előtt, olykor még jobban, és a még-létező olyan erővel érezheti magában a már-nem-létezőt, ...tovább
Idén minden egyházmegyében van esperesválasztás vagy csak egyesekben?
Merrhogy általános tisztújítás az van idén, de lehurrogtak itt, hogy a papi hierarchia tagjai nem tekinthetők választott tisztségviselőkmek, nálunk Észak-Pest megyében mégis esperesválasztás lesz most tavasszal.
erdelyik, Heinrichs Michael János evangéliuma Kitelepítésre emlékező istentisztelet
Wir gedenken in diesen Tagen wie auch in diesem Gottesdienst der Vertreibung der Ödenburger Deutschen vor 64 Jahren. Wir haben dieser Erinnerung ein Denkmal gesetzt – und das ist gut und richtig so. Eine alte jüdische Weisheit lautet: "Erinnerung ist das Geheimnis der Erlösung", oder wie der spanische Dichter Jorge Santayana sagte: "Die sich des Vergangenen nicht erinnern, sind dazu verurteilt, es noch einmal zu erleben." Erinnern – nicht vergessen. Dazu gab es in diesen Tagen viel Gelegenheit. Und sicher ist auch unter Ihnen viel erzählt worden: vom Schicksal der Vertreibung, von Gewalt und Angst, vom Verlust der geliebten Heimat. Heimat – das ist ein besonderer Ort. Der Ort der Geburt und der Kindheit, voll mit Erinnerungen an Geschehnisse, an Orte, an Menschen. Die Kindheit ist die intensivste Zeit des Leben, deshalb prägt sich der Ort tief im Herzen ein – und wenn man dann diesen Ort sogar unfreiwillig verlassen muß, dann bleibt ein Schmerz, der nicht vergeht, bleibt eine Wunde ein Leben lang. Deshalb ist es ja so schwer, die Heimat zu verlassen, weil wir damit auch ein wichtiges Stück unserer eigenen Identität, ja der Persönlichkeit verlieren. So ist es den deutschstämmigen Menschen in Sopron ergangen, so ist es auch vielen anderen ergangen, besonders im letzten Jahrhundert im Zusammenhang mit den beiden schrecklichen Kriegen. So wurde die jüdische Bevölkerung nur wenige Jahre zuvor deportiert – auch vom Soproner und Agendorfer Bahnhof aus !- und auf schreckliche Weise umgebracht, so wurden nach dem Krieg auch andere Völker in Europa und anderswo ihrer Heimat beraubt und in andere Länder gebracht, wie zum Beispiel Polen und Ungarn. Der Fluch des Nationalsozialismus und der Nationalismen lastet bis heute auf Europa. Ich denke an einen polnischen Freund, der mir vor kurzem sagte, die Vertriebenen seien die letzten Opfer Hitlers. Auch die Bibel kennt schon das Leid der Vertreibung, wir haben in der Lesung (Klagelieder 1,1-6) aus den Klageliedern Jeremias gehört. Damals waren Teile des jüdischen Volkes, besonders viele Einwohner Jerusalems, von der babylonischen Kriegs- und Besatzungsmacht verschleppt worden, weit weg von der Heimat, hin zu den Flüssen Babylons. Und wie immer in der Geschichte, traf es nicht nur die Schuldigen, die Regierenden, die Mächtigen, sondern einfache Leute, Männer, Frauen und Kinder, die mit der großen Politik gar nichts zu tun gehabt hatten. Ihr Leid, ihr Weinen, ihre Klage drang bis zum Himmel – und Gott war in ihrem Leid bei ihnen, so wie er immer bei den Menschen ist, die leiden müssen. Wo können wir Trost finden? Wo können wir Antworten finden auf all das Leid und die Ungerechtigkeit? Wo finden wir eine Heimat, die nicht den geschichtlichen und politischen Veränderungen unterworfen ist, aus der wir nicht einfach vertreiben werden können? Als Christen suchen wir Trost in der Heiligen Schrift, in den Worten Jesu. Ihm sind Angst und Verzweiflung, ja selbst Flucht und Heimatlosigkeit nicht fremd. Seine Geburt geschah nicht in seiner Heimatstadt und seine Familie mußte schon gleich nach seiner Geburt vor Herodes nach Ägypten fliehen; er hatte keine feste Bleibe, sondern wanderte durch das Land – und schließlich wurde er gedemütigt, geschlagen und getötet. Er hatte Angst, er wollte nicht sterben – aber er wußte auch, daß es mehr gibt als das menschliche Leid, daß es einen Ort gibt, den einem niemand nehmen kann. Wir hören Worte aus dem Johannesevangelium: (Joh 14, 1-6) 1 Euer Herz erschrecke nicht! Glaubt an Gott und glaubt an mich! 2 In meines Vaters Hause sind viele Wohnungen. Wenn's nicht so wäre, hätte ich dann zu euch gesagt: Ich gehe hin, euch die Stätte zu bereiten? 3 Und wenn ich hingehe, euch die Stätte zu bereiten, will ich wiederkommen und euch zu mir nehmen, damit ihr seid, wo ich bin. 4 Und wo ich hingehe, den Weg wisst ihr. 5 Spricht zu ihm Thomas: Herr, wir wissen nicht, wo du hingehst; wie können wir den Weg wissen? 6 Jesus spricht zu ihm: Ich bin der Weg und die Wahrheit und das Leben; niemand kommt zum Vater denn durch mich. Liebe Schwestern und Brüder, was ist Heimat? Heimat ist nicht einfach ein Ort auf der Landkarte – die wirkliche Heimat das sind die Menschen, mit denen wir zusammen leben; das sind die Erfahrungen, die wir gemacht haben; das sind die Erlebnisse, die Gerüche, die Erinnerungen; das ist die Sehnsucht, die Freude und der Schmerz. Ja, die Heimaterde, unser Geburtsort sind wichtig für uns, aber sie sind nur der äußere Raum für unsere wirklichen Heimat, die im eigenen Herzen liegt! Deshalb kann sie auch niemand wirklich von uns nehmen. Aber als Christen haben wir außer der wirklichen Heimat auch noch eine wahre Heimat. Unsere wahre Heimat ist im Himmel. Sie ist die Nähe und Liebe Gottes, der Ort, von dem wir alle herstammen und an den wir zurückkehren. Jesus sagt uns, daß wir eine Wohnung bei Gott haben, aus der uns niemand vertreiben kann. Seine Türen stehen uns allezeit offen. Deshalb soll unser Herz nicht erschrecken. Deshalb werden wir nicht zugrunde gehen, wenn wir unseren Wohnort verlassen müssen. Liebe Gemeinde, mit einer Heimat im Herzen und einer Heimat bei Gott wird sich auch das Verhältnis zu unserer anderen Heimat verändern, dem Ort, aus dem wir stammen. Wir wissen: Wir haben keine bleibende Stätte, unsere Heimat ist im Himmel – aber wir sind von Gott in diese Welt gestellt, um einen Ort aus ihr zu machen, wo wir alle leben können. Deshalb gedenken wir der Vertreibung und all des Leides vor 64 Jahren, damit so etwas niemals mehr geschehen möge. Deshalb erinnern wir uns an all den Reichtum des gemeinsames Lebens vor der Vertreibung, um aus diesem Reichtum zu schöpfen für ein neues gemeinsames Leben verschiedener Kulturen heute in einem gemeinsamen Europa. Deshalb ist es unsere Aufgabe, unsere Stadt und unser Ödenburger Land zu einem Ort zu machen, der vielen verschiedenen Menschen Heimat bleiben und werden kann. Das ist auch eine politische Verantwortung! Erinnerung ist das Geheimnis der Erlösung. Möge auch unser Erinnern ein Denkstein auf dem Weg der Erlösung sein.
Ittzés János, a dunántúli egyházkerület püspöke az egyházi zsinat által előírt nyugdíjkorhatárt elérve 2011. júniusában nyugállományba vonult, helyére a dunántúli egyházkerület az előírt püspökválasztási eljárás során Szemerei Jánost választotta, akit Győrben az Öregtemplomban iktattak be hivatalába.
2012-ben a választott világi tisztségviselői posztokra lesznek választások, ez azonban a klerikusokat nem érinti, tehát magyarán szólva a püspököket, espereseket, lelkészeket nem kell újraválasztani.
Hajjaj, ebbe ne menjünk bele, mert ez itt nagyon off, de Jézusnak nagyon-nagyon sok olyan mondása volt, ami gyakorlatilag változatlan formában megtalálható a zsidó vallási irodalomban. Nem a Holdról jött, volt neki egy szociokulturális háttere és azoknak is, akiknek beszélt. Akár a tanításait, akár a paraboláit nézed, a legtöbb visszaköszön. De ne offoljunk itt, szerintem bőven elég volt már eddig is az offból. A történelmi Jézus topicban erről is volt szó, sokminden más mellett.
A zsidók meg nem véletlenül mondják azt, hogy a választottság az szolgálatot jelent, a Tóra pedig járom, amit magukra kell venni, de ez a teher édes teher szerintük :)
"Azt tartja a zsidó vallás, hogy ha zsidó vagy, tartsd meg a Tóra 613 parancsát, hogy üdvözülhess, ha pedig nem vagy zsidó, tartsd meg a noahiták 7 parancsát, hogy üdvözülhess."
Nemhiába mondják azt, hogy nem könnyű dolog zsidónak lenni:-)))
ezt a részét én értem, nem is azzal volt problémám, hogy egy evangélikus topikban vki ezeket szinonimaként használja, csak azt emlegettem fel, hogy a zsidók per definitionem nem tudják kisajátítani Jézust, mivel nem hisznek benne. Istent meg azért nem tudják kisajátítani, mert mindig is az egész világ istenének tekintették, aki mindenki felett uralkodik, nem csak a zsidók felett. Már csak azért sem tudják kisajátítani, mert mint írtam is, a zsidó vallás eszkatológiája szerint nem szükséges zsidó vallásúnak lenni az üdvösség elnyeréséhez. Azt tartja a zsidó vallás, hogy ha zsidó vagy, tartsd meg a Tóra 613 parancsát, hogy üdvözülhess, ha pedig nem vagy zsidó, tartsd meg a noahiták 7 parancsát, hogy üdvözülhess.
