Kíváncsiságból megnézegettem azt amit tudtam, de jelenleg tényleg nem lehet olcsón megúszni. Pl. a Lauda indít járatot Kosra, de Bécsből. Illetve a WizzAir megy Rodoszra és onnan komppal át lehet menni Kos szigetre. Ha esetleg találnál járatot Athénba, akkor onnan is át tudsz menni komppal Kosra. Ha benéz a fórumra Suzi, akkor ő lehet, hogy tud segíteni...
Hallottam, hogy a Ryanair kivonul(t) Görögországból. Hetek óta keresgélek alternatív repülő útvonalat, de nem találok sehol olcsón. Ki tud tanácsot adni?
Sajnos ez év nyarán egy kicsit hanyagoltam a fórumot, de visszaolvasva látom, hogy akik voltak e szép, és egyben csodás Kos szigetén, jó és szép emlékekkel tértek haza. :) :)
Jó érzés töltötte el szívemet olvasás, közben, mert ismét átélhettem az ott eltöltött, számomra csodás egy hetet.
Köszönöm!!
Remélem az annak idején megfogalmazott verssoraim, olvasás közben átadják érzéseimet a hazatérőknek........
Igen, ezt teszem ... még egyszer nagyon köszönöm ... természetesen megosztjuk majd a tapasztalatokat (persze csak a magunk módján, mert a fórumon olvasott beszámolók utánozhatatlanok, - ezért olyan nagy élvezet az olvasásuk) ...
Nagyon szívesen! Az én véleményem szerint másold ki egy word dokumentumba azokat a részeket ami érdekel a többiektől kapott hasznos infókkal együtt, és így készen van az utikönyved Kos szigetének alapos megismeréséhez.
Lagoudi után kb. 4 km-re található a modern Pili település. Innen alig 1,5 km-re fekszik a régi és elhagyott falu Palio Pili. A fallal körülvett bizánci vár erősen romos, melyet valamikor egy szakadék szélére építettek. Pili a sziget egyik legrégebben lakott helye. A mitológia szerint Herkules itt kapott menedéket, amikor Evripilosz király üldözte. Paleo Piliben áll a 14. században épült Ipapantisz templom. A 11. századi Miasszonyunk monostort „Áldott” Krisztodulosz építette. Egy márványoltárt, négy oszlopot, és néhány freskótöredéket láthatunk belőle, bár néhányat a Kos városi Archeológiai Múzeumba vittek, pl. az Agiosz Demetrioszt ábrázoló képet is.
Az eredeti falut 1830-ban lerombolták egy kolerajárvány után, és a mai helyén építették újjá. Nagyon termékeny vidék, paradicsom, hagyma, szezámmag és olivaültetvényeket láthatunk mindenütt. Pili akárcsak Aszfendiu több település összefoglaló neve. A terület Agiosz Nikolaosz, Agiosz Georgiosz, Konarió, Peripatosz és Amaniu nevű falvakból áll. A hegyből kicsorgó karsztvíznek köszönhetően dús vegetációjú, fák, virágok mindenütt. Nevezetes a Demetriosz-forrás a hat vízköpőjével. A karsztvizek a falu szélén egy kis tóban gyűlnek össze. A vizet öntözésre használják, és a tóban lévő halakat tilos kifogni.
Pili másik nevezetessége a föld alatti barlangtemplom, az Ekkliszia Sztavro, vagyis a Kereszt Temploma. A templom mellett ősi sír fekszik, mely állítólag a misztikus hősé, a koai Karmiloszé. A félkör alakú sírban 12 egyforma, oszlopokkal díszített kripta látható. A sír feletti templom fehér márványtömbökből épült, és jón oszlopok határolták.
Linopotisz
Pilit északnyugati irányban elhagyva a Linopotisz felé vezető út jobb oldalán áll az Agiaklafti kápolna. A török ellen harcoló hős asszonynak szentelték, aki nőkből csapatot szervezett, és gerillamódszereket alkalmazva sok rajtaütést intézett a törökök ellen.
Linopotiszt olasz betelepülők építették, akiket az olasz kormány helyezett itt el 1925-ben. Nem egy szép település, az omladozó olasz udvarházak mellett modern épületek állnak. A város szélén lévő két út találkozásánál találjuk a „Nagy forrást”, a Limnit. Az évezredek óta bőven ömlő karsztvíz egy kis tavat alkot itt, melyet öntözésre használnak. Linopotisz közelében Fuszkomában, egy ősi majort tártak fel a régészek 1936-ban. Nem igazán érdemes ide ellátogatni, hiszen szinte csak néhány kődarab maradt meg belőle.
Linopotisz után kb. 2 km-rel jobbra leágazik az út a tengerpart irányába, Masztihariba. Amennyiben egyenesen megyünk tovább Antimachiába jutunk.
ANTIMACHIA
A 185 méter magasan fekvő város a sziget harmadik legnépesebb települése, melynek lakói nagyon vidám természetűek. Egyike azon kevés településnek a szigeten, melyik megőrizte ősi nevét. Antimachidesz volt a vidék neve, ahová a város épült. Antimachia több részből áll, melyek a következők: Agia Triada, Proszkiníma és Agia Aposztoli. Az olasz uralom alatt szép házak épültek itt, melyekben a tehetősebb földbirtokosok, és hajótulajdonosok éltek. Ennek ellenére az 1907-ben épült görög földbirtokos lakóházát hozták rendbe, amely ma múzeum.
Ebben a házban láthatjuk, hogy hogyan éltek, és milyen tárgyakkal vették magukat körül a századelőn a középosztálybeli görögök.
A múzeumtól pár méterre található a kb. 400 éves szélmalom, az úgynevezett „Finom malom”. Valamikor a sziget legfinomabb lisztjét állították itt elő, de ma már csak turista látványosság.
Kb. 3 km-re áll a Castle Antimachia. Ez a johannita fennhatóság alatt épült erőd valaha bötönként szolgált. A lakótoronyban élt a vár mindenkori parancsnoka, és az egyéb épületekben tartották fogva a rabokat. A falakat és a főkapu fölött látható johannita címert restaurálták. A romjaiban is tekintélyt parancsoló vár belső területén két templom áll, az agiosz Paraszkevi, és az agiosz Nikolaosz.
A két kis templomon kívül csak néhény faldarabka látható, amiért nem igazán érdemes eljönni ide, de a panoráma szép. Jól láthatók Masztihari hófehér házai, a Sós-tó kiszáradt medre, valamint a Dafnisz öböl.
A város körül öreg, szép templomokat kereshetünk fel, pl. a 18. században épült Agiosz Makrisz, Agia Marina, vagy az Olivatermesztők templomát.
Antimachiától 3 km-re van az Aerodromio Hippokratész, azaz a sziget reptere. 1980-ban bővítették először a kis falusias repteret, de a turistaforgalom növekedésével, és a nagy repülőgépek megjelenésével ez is kicsinek bizonyult, így 2002-ben tovább fejlesztették.
MASZTIHARI
A valamikor csendes halászfalu ma üdülőközpont. Ennek oka a homokos, lassan mélyülő tengerpart. Antimachiától alig négy kilométerre település, a nyugalmasabb pihenést kedvelőknek és a gyermekes családoknak ajánlott. A városka kikötője főszezonban nagy forgalmat bonyolít le. Innen is indulnak kirándulóhajók Kalymnoszra, Pszerimoszra. Masztahariban is megtalálható minden ami a nyaraláshoz kell. A kitűnő tengerparton sportolási lehetőségek, tavernák, kávézók, játszóterek állnak rendelkezésre. Megnézhetjük egy 5-ik századi ókeresztény bazilika romját, melyben szép mozaikok vannak. Ezen kívül látható még egy kicsi, középkori kőtemplom is, melynek fából készült oldalhajói voltak.
KARDAMENA
Antimachiától délkeletre, kb. 6 km-re fekszik a parton Kos második legnagyobb üdülőterülete Kardamena. Félúton a part felé, egy velencei időkből származó vár romjai láthatók. A városban minden a turisták kényelmét szolgálja. Sok látogatót vonz 6 km hosszú, homokos tengerpartja. Kikötőjéből nyáron naponta indulnak kirándulóhajók a csodálatosan szép Nisszíroszra, mely egy alvó vulkáni sziget. Gránitlapokkal burkolt sétálóutcákon hömpölyög esténként a tömeg, és a kikötői és tengerparti tavernasoron kávézók, fagyizók, bárok, ír kocsmák, és újabban svéd, finn, norvég éttermek várják a vendégeket. Igazi görög kocsma kevés van, és a város hangulata sem görös. Az utcákon megszámlálhatatlan ajándék és ékszer bolt található. Kardaména szép, de nem olcsó üdülőhely, ami a sok angol, és északi turistának köszönhető. A város egy hatalmas szálloda, hiszen 1400 állandó lakosa mellett nyáron tízezer vendég lakik itt. A várostól délre találhatók az ősi Halasszarna maradványai. Egy hellenisztikus színház, és az egyik legnagyobb ókeresztény bazilika az „Istenség” romjai. Agiosz Theotitaszban áll az a hatalmas Apollon tempom, mely a legrégebbi a szigeten. Itt terem egyedül Kos-on a Vaszilikó nevű, csodálatos illatú növény, mely élő kövület. Több millió éve változatlan formában maradt fenn.
PLAKA-FENNSÍK
Kardaménából visszatérünk Antimachiába, majd a sziget egyetlen főútján délre fordúlva elindulunk Kefalosz felé. Útközben a reptér mellett elhaladva, ha szerencsénk van, megnézhetünk egy felszállást. A Plaka-fennsík főleg ciprusokból és eukaliptuszfákból álló áttetsző liget. Nagyon sok forrás fakad a karsztos terület föld alatti vízereiből, kis patakok csörgedeznek, a fákon madarak és kabócák zengenek. A környéket kiránduló és piknikező helynek építették ki. Kis fahidakon kelhetünk át a patakok felett, fából készült asztalok, padok, és fémből készült szemétgyűjtők várják a kirándulókat. A Plaka nagyon népszerű, hétvégenként még Kos városból is jönnek ide a görögök.
Plaka után kopár tájon haladunk tovább, és az út lassan ereszkedik le a partra. Lagada után elérjük a tengert. Itt kezdődik a híres Paradeiszosz, a tíz kilométer hosszú csodálatosan szép tengerpart. Selyhomokú partján zuhanyzókkal, napozóágyakkal, tavernákkal ellátott strandok sorakoznak.
A kristálytiszta tenger egy természetes pezsgőfürdő is egyben, ugyanis sok helyen a vulkáni rétegződésekből sok millió buborék formájában gázok törnek fel a felszínre.
A főúton százméterenként jeleznek valamilyen strandot, ahová lekanyarodhatunk.
Kamaresznél elértük a sziget legkeskenyebb pontját, amit a helyiek csak „kilincs”-nek neveznek. Agiosz Sztefanosz, azaz a Szent István ókeresztény ikerbazilika az egyik legszebb strand mellett található a tengerparton. 1932-ben egy olasz régész, Luciano Lorenzi fedezte fel, és ásta ki a maga idejében egyedülálló építményt. A mai napig nem tudni, hogy az 5-ik századi templomokat miért építették össze. A közös keresztelőmedencén kívül mindenből kettő van.
A két főhajó mellett jobb és bal oldalon egy-egy oldalhajó állt. Sajnos a bazilikából csak néhány oszlop, és mozaikpadló maradt fenn.
A templommal szemben a tengerben, a parttól alig 50 méterre áll a kicsiny Kasztri-sziget.
A közepén áll egy húsz méter magas monolit szikla, és itt található a Szent Antal-kápolna is, mely a helyi halászok támogatását élvezi.
A kápolnában lévő, Szent Antalt ábrázoló ikon előtt imádkoznak a hosszabb útra induló halászok jó zsákmányért, szerencsés hazatérésért.
Ha továbbmegyünk az úton dél felé, akkor Kamari kicsi, kedves kikötőjébe jutunk. Érdemes itt megállni, mert a parton található néhány árnyas tavernában a halászok által reggel kifogott tengeri finomságokból készült halételeket ehetünk. A kikötőből visszatérve a főútra, hamarosan a szép Kefalosz városba érünk.
KEFALOSZ
A mai modern településtől 1,5 km-re délre állt Asztüpalia, Kos ősi fővárosa. Itt született i.e. 479-ben Hippokratész. Szép és gazdag város volt és kikötője nagy forgalmat bonyolított le. A város az i.e. 413-412 körül pusztító hatalmas földrengés áldozata lett. Az életben maradottak úgy döntöttek, hogy nem építik újjá a várost, és a mai Kos város helyén kezdtek új életet. Az ókori fővárosból ma nem sokat láthatunk. Egy Aszklépiosz szentély romjai, és némi épületmaradvány ami megmaradt. Kissé távolabb a fennsíkon olasz régészek feltártak egy i.e. 2-ik századból való színházat, és egy dór templom maradványait. A templom tümpanonjából való faragott kőtömbön egy „Demetriosz” felirat látható, ezért Demetriosz temploma nevet kapta.
A modern Kefalosz a szigetet átszelő főút végén, Kos várostól 44 km-re épült. A város fölött egy mészkődombon áll egy erősen romos vár, a Kasztró, melyet 1460 körül építették a johannita lovagok. A törökök később kibővítették, majd elhagyták. Ettől kezdve a lakosság építőanyagbányának tekintette, és szinte az egészet elhordta. Szinte semmi nem maradt meg belőle.
A város felett található egy kis szélmalom, mely 1410-ben épült. 1790-ben vásárolta meg egy Papavaszili nevű molnár, és felszerelte az akkori idők legmodernebb őrlőberendezésével.
A családban apáról fiúra szállt a mesterség és a malom. Ma a család utolsó molnárjának tulajdona , mely ipari műemlék, és turistalátványosság. Az öreg tulaj minden reggel kinyitja malmát, és megmutatja a ma is működőképes berendezést, csekély belépőidíj ellenében.
Kefalosz lakóinak megélhetésést a túrizmus és a mezőgazdaság biztosítja. Sok
taverna található igen jó konyhával. A település környéke a széllovasok paradicsoma, holott a parton semmit nem érezni a Meltemiből.
A várost elhagyva balra, a tenger irányában fekszik a Zini-hegy, mely két látnivalót tartogat.
Az Aszpri Petra barlang az egyik (látogatható), a másik pedig egy i.e. 2-ik századból való színház, az Asztüpalia romja. A barlangból kerültek elő Kos legrégebbi leletei, melyek a késői kőkorszakból, és a korai bronzkorból valók. Kefalosztól déli irányban a Latra-hegy 460 méter magas gerincén továbbmenve kb. 8 km-re találjuk az Agiosz Joannisz monostort, mely több részletben épült. Legrégebbi része a főhajó, mely 1450 körül készült, a legfiatalabb a templom mellett álló harangláb, amelyet 1930-ban építettek.
A monostortól már nem vezet tovább út, csak gyalogszerrel mehetünk, és juthatunk le a tengerpartra, ahol érintetlen öblöket is találhatunk.
Visszaindulva Kefalosz felé Viglesz után egy tábla jelzi az irányt az Agiosz Theologosz templomhoz, melyet 1810 körül építettek. Különlegessége az a csodatévő kis ikon, melyet itt vetett partra a tenger, és ma is ott látható a templom oltárán.
Kefakoszból lemehetünk az északnyugati part több kisebb öbléhez. Közepes minőségű út vezet Xeronisszibe, vagy a sziklás Drepano-fokhoz. Alig 3 km-re található a várostól Limnionasz, ahová kerékpárral is eljuthatunk. A szélvédett öböl északi sarkában lévő pici kikötő a helyi halászok tulajdona. Mellette hosszú, bár keskeny és homokos-kavicsos strand található napernyőkkel, zuhanyozóval, és egy kis tavernával. A patkó alakú öböl különlegessége a fantasztikusan tiszta vize és gazdag élővilága.
KIRÁNDULÁSOK KOS SZIGETÉN KÍVÜL
Amennyiben marad még idő és energia, érdemes áthajózni Nisszíroszra, az alvó vulkán szigetére.
A hajók Kos városból és Kardaména kikötőjéből indulnak.
Érdekes látnivaló Kalymnosz, a szivacsbúvárok szigete is. Ide szintén Kos városból, vagy Masztihari kikötőjéből juthatunk el. Rodosz szigetét a leggyorsabban Kos város kikötőjéből induló szárnyashajóval érhetjük el, mely a fővárosban köt ki. A Törökországi Bodrum városát, azaz az ókori Halikarnasszoszt sem szabad kihagyni, ha már ott járunk. Ide szárnyahajóval alig 15 perc az út, megér egy kirándulást.
Visszatérve Kos város kikötőjébe, barangolásunkat a szigeten az észekkeleti part megismerésével folytatjuk. Az út kerékpárral is bejárható, mert sík terület, és elég jó az út. A Hippokratész sétányként is ismert odosz Miaulin át végigmegyünk a város tengerparti részén. Kos város után a hatalmas eukaliptusz fákkal szegélyezett főút üdülőhelyeken vezet át. A tengerparton jobb és rosszabb minőségű homokos, és kavicsos strandok találhatók. Népszerű hely Pszalidi, ahol a sok szálloda mellett kempinget is találnak az ide érkezők. Agiosz Fokasznál az út délkeletnek fordul, és itt véget ér a szállodák sora. A part itt egy szakaszon sziklássá válik, majd Progazia után ismét homokos lesz. A talajt borító szürkésfekete homok vulkáni eredetű, mely a Nisszírosz szigetéről átsodródott lávapor. Ez a sötét homok a tűző napsütésben nagyon felforrósodik, ezért tanácsos papucsban járni rajta. Az út végpontján egy különleges hely. Embros Therma található. Itt melegforrások törnek fel a tenger alól, és a Dikeosz-hegy partközeli üregeiből. A magas kén és vastartalmú 45°C-os víz, a partmenti sávban keveredik össze a tengerrel. Több helyen nagy kőtömbökből természetes medencéket építettek, hogy a termálvíz lassabban keveredjen a sós vízzel. Napozóágy bérlésére itt szükség lehet, mert a part köves és sóderos. A nagy süveg alakú szikla tövében egy kis taverna található, ahol néha motorcsónakot is lehet bérelni a környék öbleinek meglátogatásához.
Út innen nem vezet tovább, így térjünk vissza Kos város kikötőjébe és a három delfin szobortól induló odosz Kanarisz úton elindulva Kos külvárosába, Lambiba érkezünk. Közben betérhetünk nagyon sok tavernába, üzletbe, melyek egymást érik. Aki szereti a friss tengeri herkentyűket, annak ajánlom az út jobb oldalán található „Fisch” vendéglőt. Lambi hamisítatlan üdülőváros, két kilométer hosszú sóderrel és kaviccsal kevert homokos partszakasszal. Szinte minden hol lehet napozóágyakat, napernyőket és sportcikkeket bérelni. Az északkeleti part és Lambi egészen a Szkandari-fok csúcsáig tart, ahol a Faros taverna mellett egy zárt katonai létesítmény van. Az út itt 90°-ban balra elkanyarodik, és majdnem végig a tengerpart mellett vezet tovább a sziget egyik legnépszerűbb üdülőhelyére Tigakiba.
TIGAKI
A település még nem túlzsúfolt, habár sok szálloda és apartman épült az utóbbi időben. A homokos tengerpartot a sziget főútjával összekötő széles utca két oldalán található a városka legtöbb épülete. Számtalan taverna, kávézó, bár, sok kisebb bolt, és egy nagyobb szupermarket áll a turisták rendelkezésére. Finomhomokos, lassan mélyülő strandjai jól felszereltek. Mindenütt van öltöző, WC, rengeteg napozóágy és ernyő. Gyermekes családok számára ideális nyaralóhely.
MARMARI
Tigakitól alig 5 km-re található Marmari. Az oda vezető út mentén egy kiszáradt sóstó van, melyben télen kb. 20 cm víz található. Tavasszal miután elpárolog, a fenéken kikristályosodott sót felszedik. Marmari tengerpartja hasonló Tigakiéhoz, tehát szintén jó választás gyermekekkel utazóknak. A két kilométer hosszú szakaszon számtalan vízi sportra van lehetőség. Tavernák, kávézók, játéktermek is találhatók a településen. A városka szélén egy gokart-pálya is üzemel, ahol a kis autókat 12 éves kortól lehet vezetni.
PLATANI
Kos városból a sziget főútján indulva az első jelentősebb település Platani, melynek neve „platánok alatti”-t jelent. Itt él a sziget kicsiny török közössége. A török hódoltság alatt Keremetesz volt a neve. A túloldali Kis-Ázsiából száműzötteket telepítettek az 1700-as években. Kedves, és nyugodt falu, ahol békésen megfér egymás mellett az ortodox templom és a moszlim mecset. A település nyugati szélén egy római kori sír található, kissé romos állapotban.
Az Archeológiai Múzeumban őrzik azt az i.e. 2-ik századból való papírtekercset, amit itt találtak. Ezen a papíron az ősi görög adórendszer szabályai olvashatók, amikor Rodosz, Kos, és a közeli kisebb szigetek szövetségben voltak. Az úgynevezett „Koan Államszövetség” egységes pénzügyi és katonai egyesülés volt egy rövid ideig. A falu főterén áll a Platanion taverna, stílszerűen egy hatalmas platánfa alatt. Itt török ételeket is fogyaszthatunk. Megnézhetjük még a Keremetesz házat kívülről és belülről egyaránt, mely egy tipikus török lakóépület.
ZIPARI
A főúton délnyugat felé Platanitól, alig öt kilométer Zipari. Takaros mezőváros, melynek fő látványossága a Szent Pál-bazilika. Bár az ókorban már kis falu állt itt, igazából a török uralom megszünte után vált nagy településsé.
A hegyoldalban lakó Aszfendiu terület lakói költöztek le ide, mert a sík területen a kultúrnövények termesztése biztosabb megélhetést nyújtott, mint a hegyi falvakban végzett fakitermelés és szénégetés. Az 5-6 században épült 22x15 méter alapterületű Szent Pál-bazilikát 1935-ben tárták fel. A templomban a pulpitus alapjai láthatók. Két lépcsősor vezetett fel rá. A templom délnyugati részén lévő falak tekintélyes magasságúak. Itt találhatjuk a kis keresztelő kápolnát egy kis medencével. Ugyan ebben az évben egy másik bazilika maradványaira is bukkantak, a Szent Páltól délre. A Kapamasz bazilika sem kicsi, 17x17 méter alapterületű. A kör alakú kupola és a keresztelő kápolna maradványainál látható néhány ép boltíves átjáró is. A kápolnában látható keresztelőkád márványból készült, és fordított kereszt alakú. A bazilika egykori padozatának néhány épen maradt részén mozaikokat láthatunk.
ASZFENDIU
Zipariból balra kanyarodunk Aszfendiu felé, de ide már csak autóval érdemes menni, mert kerékpárral igen kemény lenne. Az út csodálatosan szép tájakon halad. Sűrű erdőben kanyarog fel a hegyre. Errefelé sok tűzoltóautót láthatunk, mivel nagy a szárazság. Mindenütt táblák figyelmeztetnek a rendkívül szigorú tűzgyújtási és dohányzási szabályokra. A cigarettacsikket csak az autó hamutartójában, vagy a sűrűn elhelyezett tartókban szabad eldobni. Több helyen kialakítottak az út szélén pihenőket, ahonnan fantasztikusan szép a panoráma.
Aszfendiu a Dikeosz-hegy oldalában, úgy 250 méter magasságban fekszik. Nem önálló falu, hanem több kis települést összefoglaló terület neve. Télen-nyáron kedvelt üdülőhely, mindenfelé patakok, források, dús és buja vegetáció fogadja a turistákat.
EVANGELISZTRIA
Aszfendiu első falva Evangelisztria, melynek ékessége a hatalmas, és nagyon szép Angyali üdvözlet templom. Kékre festett kupoláját néhol érdekes aranyozott minták díszítik. A templom mellett található egy taverna, ahol nagyon finom horiatikit kóstolhatunk meg. Kissé távolabb, az Aszomati részen található az Arkangyalok temploma, mely a 18-ik században épült. Freskói érdemelnek figyelmet.
LAGOUDI
Evangelisztria után egy útkereszteződésnél jobbra, lefelé kanyarodó úton érjük el Lagoudi falucskát, mely alig 500 méterre van. Az alig 400 lakosú falu északi oldalán áll az Agiosz Joannisz templom, mely egy monolit tetejére épült 1899-ben. Freskóit egy Mavrosz nevű szerzetes festette 1905-1921-ig. A Szent János életéből vett motívumok sora képregényként tárul a szemünk elé. Az egyhajós templom megtekintése nem sok időt vesz idénybe, de nagyon szép a panoráma a templomot körülölelő sétány széléről.
ZIA
Visszatérve az Evangelisztria utáni útkereszteződéshez menjünk rá a Zia felé vezető útra, ahová néhány hajmeresztő kanyar után érkezünk meg. Itt különösen főszezonban kaotikus állapotok uralkodnak. A kétszáz lakosú faluban, amelynek csak egy főutcája, és két-három kisebb mellékutcája van, rengeteg a turista. Az utazási irodák többsége is ide szervezi a „Görög vacsoraestet”, mert fantasztikusan szép látvány a hegyoldalba épített étteremből a naplemente.
A kis hegyi falu nagyon szép. Rengeteg a növény, hatalmas fák, tűzpiros virágok láthatók mindenütt. Két főúri ház kivételével kicsi, hófehér házakat láthatunk.
A templomok is figyelemre méltóak. A 200 éves ton Szpondon monostor freskói és ikonjai miatt, valamint Zia déli részének lejtőjén Kefelovrisziben található, az 1600-as évek körül épült moni Kipariotissza kápolna oltárképei érdemelnek említést. Ziából egy kis gyalogúton felsétálhatunk a Dikeosz-hegy tetejére. Az innen látható panoráma döbbenetes. Nem csak Kos szigetét, hanem a környező szigeteket is láthatjuk. Északra Pszerimoszt és Kalymnoszt, délre a vulkánszigetet Nisszíroszt és mögötte a kicsi Tíloszt. Nyugatra Asztipalia fekszik, mely mögött merül el a nap a tengerben. A hegy tetején egy kis kolostor áll, melyet 1079-ben Arszeniosz Szkinurisz szerzetes építtetett. A moni Krisztodulosz a bizánci állam pénzéből épült, mely első rendfőnökéről kapta a nevét. A kolostor építéséért cserébe adományokat kellett gyűjtenie a páternek, mely összeget a Patmoszon építendő Agiosz Joannissz kolostor építésére fordítottak.
Aszfendiu körzetében szétszórva több öreg templomot és kápolnát láthatunk. Ilyen a Monagriu, a Tszakali, a Kereszt és Szűz Mária templomok. A környéken sok használaton kívüli ezüst, ólom és márványbánya található. Nem tanácsos azonban felkeresni őket, mert veszélyesek, és büntetik a rendőrök, ha valakit rajtakapnak hogy bemerészkedett.
A Dikeosz-hegy lábánál lévő erdő közepén, egy teraszosan kiképzett hegyoldalban áll az i.e. IV. században Hippokratész tanítványai által alapított híres gyógyhely Aszklépion. Nevét Aszklépioszról kapta, akinek családja csak istenekből és félistenekből állt, és akit Cheiron a bölcs kentaur nevelt fel anyja halála után, majd avatott be a gyógyítás tudományába. A gyógyító szentély híre rohamosan terjedt, és a világ minden részéről érkeztek betegek. Folyamatosan bővítették és szépítették a hálás paciensek adományaiból. Tündöklése az egyiptomi Ptolemaidák korszakára, i.e. 250-re tehető. Ekkor már állt az összes épület a római kori bazilika kivételével. A szentélyben orvosi iskola is létesült, ahol a Hippokratészi tanokat alkalmazták és később saját megfigyeléseik alapján fejlesztették tovább. A római időkben sem csökkent a népszerűsége Kosnak, és a császárok igyekeztek Aszklépion papjainak kedvében járni. Adományokkal, saját kultuszszobraikkal, templomokkal gazdagították a szentélyt. A papok (aszklepiádák) gyógyító tevékenysége elsősorban az igen magas vastartalmú gyógyvíz, és a különböző gyógyfüvek használatán alapult, de kiegészült hipnózissal és bizonyos vallási szertartásokkal is. Alkalmazták a masszázst, a gyógytornát, a szigorú diétát, és a szabad levegőn történő meditációt is. A gyógyítók soha nem tértek el a Hippokratészi alapelvektől, amely a beteg megbecsülését, orvosi alázatot és a teljes gyógyulás
minden eszközzel történő elősegítését követelte. Erre esküt is tettek, és ennek az eskünek a szelleme és szövege mind a mai napig érvényben van.
A pácienst rangjától, betegségétől, és pénztárcájától függően lakosztályba, vagy két és négyszemélyes szobákban helyezték el, majd elkezdődött a gyógyító kúra.
A beteggel a diagnózis felvétele után közölték, hogy mennyibe fok kerülni a gyógykezelés, annak időtartamától függetlenül. A túlnyomó többségében meggyógyult páciensek gazdag ajándékokat küldtek hálából a szentély részére, melyet az orvosok nem a saját céljaikra fordítottak, hanem ebből fizették a szegény, fizetni nem tudó betegek kezelését. Bárki fordulhatott segítségért a szentély orvosaihoz, senkit nem utasítottak el.
Az autóparkolóból (ide érkezik Kos városból a kék színű „kis-vonat” is) szinte semmit nem látni Aszklépionból a sűrű növényzet miatt, melynek bejáratához egy gyönyörű virágokkal övezett kis gyalogút vezet. Leanderek, tűzvörös virágú hibiszkuszok borulnak össze a fejünk felett, a földön pedig rózsák és cserépedényekben gyógynövények pompáznak. A pénztárnál (belépő 4 Euró) található egy büfé is, mely igen drága. Ajánlatos vinni magunkkal innivalót a nagy melegben, hogy legyen mivel szomjunkat oltani.
A szentély a hegy oldalában négyszintes, mesterségesen kialakított teraszokon épült fel, az egymást követő nemzedékek munkája eredményeként. Az egyes teraszokat lépcsők kötik össze.
Az alsó teraszon, melyhez egy ciprussor vezet római kori termál, ás hidegvizes medencék voltak. Itt jól láthatók a padlófűtésre valló apró oszlopsorokat.
Ezek mellett elhaladva egy dór stílusú propülaia oszlopai között, széles lépcsősoron jutunk fel a második teraszra. Ez a kb. 100x50 méteres terület volt a „kórház”. Sajnos itt látnivaló alig akad. Valamikor az udvar három oldalán egy összefüggő, cseréptetővel fedett sztoa állt. A tetőt tartó 200 márványoszlopból csak néhánynak a töredéke látható. A sztoa külső oldalából húsz szoba, és hét lakosztály nyílt. A nyugati oldalon volt a híres orvosi iskola, az anatómiai és patológiai múzeum. Balra négy nagy medence, az udvar keleti oldalán pedig egy római kori épület maradványai láthatók. Ebben a valamikor fényűző palotában lakott pl. Seneca vagy Claudius császár.
A harmadik teraszra vezető lépcsősor mindkét oldalán, a hatalmas kövekből emelt támfalban összesen húsz boltív látható. Ezekben álltak az adományozók szobrai. A fal mögött két földalatti szobát találtak a régészek, melyek valószínűleg a fertőző betegek elkülönítésére szolgáltak. Néhány boltív alatt kis medence látható. Bennük gyűlt össze a különleges gyógyforrás vize, mellyel a beteg testrész megmosták.
A harmadik szint a „szent terasz”. A lépcsőfeljárattól jobbra állt a Naiszkosz (kis szentély), melyet Claudius császár udvari orvosa, Xenophón emelt Aszklépiosz tiszteletére. Egy kissé kopott márványtáblába vésve a következő feliratot láthatjuk: A gyógyító Gaius Stertinius Xenophon. Ő volt azonban az első aki megszegte orvosi esküjét, mert egy igen lassan ölő méreggel távolította el a gyűlölt, vérengző császárt az élők sorából. A jón oszlopokkal határolt, kis templomban állt a gyógyítás istenének Aszklépiosznak és gyermekeinek márványszobra, és itt tartották egy földaltti üregben a „szent kígyók” tucatjait. A kígyó a mai napig az orvoslás szimbóluma.
A templomtól kissé távolabb kultikus fürdőmedencék néhány maradványa látható.
A terasz közepén az ásatási terület legrégebbi darabja, az Aszklépiosz oltár van, melyet i.e. 420 körül építettek, mindkét oldalán egy-egy templommal. Az oltár jobb oldalán az Aszklépiosz templomnak ma mindössze két jón oszlopa áll. Az oltár és a templom körül szobrok álltak, melyek ma a Kos-i és az Athéni múzeumokban láthatók.
A templom mellett lévő romok neve a papok háza. Ebben a valaha 3 emeletes épületben laktak a magasabb rangú tanítók, és főpapok. A romok feltárásakor bronzból készült orvosi eszközöket találtak itt.
Néhány lépéssel távolabb hét hófehér, karcsú korinthoszi oszlopot pillanthatunk meg. A 15x10 méteres Apollón-templomot körülvevő húsz oszlopból ennyi maradt meg. A márványból készült padlózatból csak töredékek láthatók. Pár lépésnyire a földön heverő kőtömbökön oroszlánfejes
díszítések találhatók, melyek gondos megmunkálásából következtetni lehet az épület valamikori szépségére, és eleganciájára.
Az Apollón templom mögötti épület a leszhé (azaz klub), amely valamikor a társas összejövetelek színhelye lehetett. Itt találkoztak a mediterrániumból ideérkező orvosok, és gyógyító papok. Már ebben a kétezer évvel ezelőtti időben is konferenciákat tartottak. A terasz legszélén látható néhány kőtömb, egy Néró-szentély maradványa. Nevét nem a hírhedt római császárról, hanem a „szent vízről” (víz görögül: neró) kapta, melynek gyógyító ereje messze földön híres volt.
A terasz közepétől indul egy tíz méter széles, feketemárványból készült monumentális lépcsősor, mely a legfelső szintre vezet. Itt állt valamikor a hatalmas, 35x20 méter alapterületű Aszklépiosz templom, melyet 108 db óriási dór stílusú, fehér márványoszlop szegélyezett. Belül egy nagyméretű áldozati oltár, egy Aszklépiosz szobor, valamint leányának Hügeiának kultuszszobra állt.
A templom két oldalán és a háta mögött fedett sztoa húzódott, melyből lakosztályokba, és kisebb, de fényűzően berendezett lakosztályokba lehetett jutni. A hatalmas templom i.e. 2-ik század végén épült. Egy márványtáblába vésve láthatjuk az i.e. 150 körül készített következő feliratot: IXPC. Ez egy korabeli betűszó, melynek jelentése Krisztus. Sajnos a templomból csupán csak néhány oszloptöredék látható. Érdemes azonban kicsit elidőzni itt, hiszen fantasztikus a panoráma. Alattunk az egész Aszklépiosz szentély, az erdőn túl Kos városa, valamint látható Kis-Ázsia partjainál fekvő Bodrum városa, az egykori Halikarnasszosz is. Jó időben még Kalymnosz szigetét felfedezhetjük a távolban.
Visszafelé ne a lépcsősoron, hanem a feltárási terület jobb oldalán lévő kissé lejtős erdei úton, a fák hűvösében menjünk. Elérkezünk egy római épületig, mely mögött egy kis udvarház áll. Kora csak 70 év, de pontos mása a római korban épült kosi házaknak. Az Aszklépiont feltáró olasz régészek építették maguknak a feltárás idejére, és ebben laktak 10 évig. A leromlott állapotú épületben kőtár látható. Az átrium folyosóján elhelyezett márványtáblák és oszlopfők már nem kellettek a múzeumoknak, így jobb híján itt állítják ki.
Aszklépiontól keletre egy cipruserdőben áll a mai modern orvostudomány szentélye az Efniko Insztituto Hippokratész, azaz a Nemzetközi Hippokratész Intézet. Ebben a modern konferencia-központban a világ orvosai háromévente találkozót tartanak, és számos tudományos felfedezést, gyógyító módszert ismertetnek. Ekkor van lehetőség arra, hogy végzős orvosok Aszklépionban, a második teraszon, ünnepélyes keretek között tegyék le orvosi esküjüket. Az erről szóló diploma nagybecsű az orvosok között.
A szigetet megismerhetjük a főváros kikötőjétől induló buszjáratokkal,
melyek ugyan nem percnyi pontossággal közlekednek, de aránylag megbízhatóak. Sok helyen bérelhetünk azonban autót, motort, robogót, qudot vagy a sziget egyik legfőbb közlekedési eszközét, a kerékpárt. Ennyi bringázó embert csak Hollandiában látni, mivel nagyrészt sík területű a sziget, így könnyen eljuthatunk vele sok helyre (Ziába azért még robogóval se próbálkozzunk felmenni).
Kalandozásunkat a szigeten, az azonos nevű fővárossal kezdjük.
KOS VÁROS
Felderítő sétánk kiindulópontja a Mandraki nevű kikötő, melynek partja mellett halad a gyönyörű pálmafákkal szegélyezett akti Kondoritu út, melyen tavernák, üzletek, kávézók sorakoznak egymás mellett. A város éjszakai élete is főleg itt zajlik. Egy-két helyi utazási iroda is itt található, ahol jóval olcsóbban lehet vásárolni hajójegyet a környező szigetekre, mint a magyar utazási irodák kínálta fakultatív programok. A majdnem köralakú öbölbe egy keskeny, alig százötven méter széles nyíláson lehet behajózni. Ez a védett öböl a kirándulóhajók és kisebb jachtok, halászhajók kikötőhelye, melynek keleti oldalán, egy kis félszigeten áll a johannita erőd, mely antik épületek maradványainak felhasználásával készült. A várba melyet egy erődfal kétszeres gyűrűje vesz körül, a gyönyörű pálmafás Finikon avagy más néven Hippokratész sétányon átívelő kőhídon jutunk be, melyet 1391-1396 között építettek. A hat méter vastag falakkal övezett külső vár egy téglalapalakú kb. 300x200 méteres terület. Ennek közepén áll a belső vár három hatalmas sarokbástyával, melyet a falakba illesztett fehérmárvány címerpajzsok tanulsága szerint a XV. század végén, illetve a XVI. század elején építettek. Az erőd északi végében ókori oszlopfők, márványfaragások, szobortöredékek találhatók. A falakról csodálatos kilátás nyílik a kikötőre, a városra és a török partvidékre.
A Finikon sétány sarkától induló lépcsőkön juthatunk fel a Hippokratészplatánjáról elnevezett térre. A 14 méter átmérőjű hatalmas fa árnyékában oktatta az orvoslás rejtelmeire a hagyomány szerint a mester tanítványait. Ez ugyan nem igaz, mert a fa kb. 5-600 éves „csak”. Hippokratészt a modern orvoslás megalapítójaként ismerjük, aki megfogalmazott egy orvosi esküt, mely a mai napig érvényben van. Itt született Kos szigetén, ahol istenként tisztelik.
A platán mellett áll egy antik oszlopok felhasználásával készült török kút, mely alatt a „Pán-forrás” fakad. Ez a legrégebbi gyógyvízfeltörés a szigeten.
A kút mellett áll a Loggia nevű török mecset, melyet 1887-ben építettek, és a török vallási élet központja volt. Impozáns minaretjét 1955-ben negyedszer építették újjá, mert minden nagyobb földrengéskor összedőlt.
Sétáljunk vissza a kőhíd alatt az akti Miauli útra. Az erőd délkeleti bástyája mellett az út élesen kanyarodik a tengerparton. A jobbra látható csipkés, toronybástyás fehér épület a városi rendőrségépülete, mely 1830-ban épült, és a Kos-i kormányzóság székhelye volt. A második világháború alatt az angol parancsnokság birtokolta, és itt írták alá az okmányokat Kos Görögországhoz való csatlakozásáról.
Folytatva utunkat egy kis mólóhoz érünk. Általában innen indulnak és érkeznek a Rodoszi, és Kalymnoszi szárnyashajó járatok. Tovább haladva egy kőkaput láthatunk, mely a velenceiek uralma alatt épült városfal maradványa.
A Hippokratész utca bal oldalán, egy szép parkban áll Kos város egyetlen katolikus temploma, mely egyben a püspöki hivatal is.
Az odosz Korai és az odosz Epiharmosz között lévő kis park dísze egy 100 évesfikusz, mely 15 méteres magasságával megdöbbentő látvány. A dús növényzetű parkban található egy fehérmárvány emlékmű, mely a második világháború kosi hőseinek állít emléket.
Sétáljunk tovább az odosz Korain, melynek folytatása az V. György utca, ami kettészeli a Casa Romana és a Xisztosz romterületet. Az ókori város gazdag polgárainak villái álltak itt az i.e. IV-ik században. 1900-ban kezdték feltárni Rudolf Herczog professzor vezetésével a területet, melyet olasz régészek fejeztek be az 1930-as években. Valamikor a kikötőtől idáig terjedt a belváros.
A parkolótól jobbra állt a 2500 éves Dionüszosz-szentély, melyből nem sok maradt. Ma már csak a szürke színű keménygránitból készült padlózat, és falmaradványok láthatók. A szentély romjait elhagyva egy kis park mellett sétálunk el, majd az Agios Joannisz utca sarkán megnézhetjük az egykori Akropolisz maradványait. Sajnos néhány lépcsőtöredéken és falmaradványon kívül nem sok maradt meg belőle, mert építőanyagát a római korban széthordták a fürdő és a Xisztó építéséhez. Folytatván utunkat az egykori Decumanus Maximus nevű i.e. III-ik században épült, 10,5 méter széles útnál lépünk be a romterületre, melynek mindkét oldalán árkádos villák álltak valamikor. Az út északi részén egy ókeresztény bazilika maradványai láthatók, melynek korabeli neve Cardo volt.
Nem messze tőle található az i.e. III-IV. századból való szép építmény a Nympheon, mely egy nyilvános luxustoilett volt. Tizenegy márványoszlop tartja a téglából épített tetőíveket. A padlómozaik hiányos, de így is látható az egykori mintázat szépsége. A Decumanus északi részén áll az „Europé-villa”, melynek padlómozaikján Europé elrablása látható, amint Zeusz bika alakban elragadja.
A romterület északnyugati oldalán van a hellenisztikus „Gymnasion”, azaz a Xisztos. Nevét, az atléták izomfeszítő gyakorlatáról a „xisztoun”-ról kapta.
A hatvan méter hosszú futópálya annak idején fedett volt, melyet a két oldalt felállított márványoszlopsor tartott. Ezekből 17 ma is látható.
Az V. György utca túlodalán, csodás ciprusfákkal szegélyezett út vezet a római kori színházhoz, az Odeonhoz. Az első 4 sor fehérmárványból készült, és az előkelőségek helye volt, a többi 13 gránitból áll, melyek a polgárok ülőhelyéül szolgáltak. A nézőteret fedett galéria övezte. Körben márványoszlopok álltak, és ezek tartották a fa tetőszerkezetet. A színpad padlózata, és a lépcsők is eredeti állapotukban láthatók. Az Odeontól nem messze az Agiosz Prodromu Kilenc lépése templom néhány maradványa található. Mellette a mai Kos ortodox temetője fekszik.
Az i.u. III. században épült három átriumos pompeji stílusú villát, a CasaRomanat szinte teljesen helyreállították, amely valaha egy gazdag hajótulajdonosé volt. Csodálatos padlómozaikokat, freskókat, diszmedencét, a három udvart, és a márványból készült oszlopsorokat az 1700 évvel ezelőtti állapotukban láthatjuk. Az első udvarban lévő padlómozaikon egy leopárd és egy oroszlán készül lecsapni egy őzre és egy kecskére. A második udvarban lévő medence körüli mozaikon Néreiszt, a tengerek istennőjét és delfineket láthatunk. Ebből az udvarból juthatunk be az ebédlőbe. Itt a Naxoszról hozott különleges márvánnyal burkolták a falakat. A harmadik udvaron oszlopok által tartott
pillérsor támasztja alá a felső szintet. Három oldalon jón, a negyediken korinthoszi oszloprendet tanulmányozhatunk. A ház mögötti területen a villa melléképületeinek maradványai találhatók, ahol a személyzet is lakott.
A kikötő felé tartó odosz Vasszileosz Pavlos utca végén a Szabadság térre jutunk. Ezen a forgalom elől elzárt területen található a 18. században épült Defterdár-mecset. Itt áll az Archeológiai Múzeum is, melyet érdemes felkeresni.
Főleg a hellenisztikus korból, és a hosszú római uralom idejéből származó mozaikokat, váza és kerámiagyűjteményt nézhetünk meg, de itt látható az i.e. II. század körül készült Afrodité istennő, vagy Dionüsszosz és Pán, valamint Hippokratész márványszobra is. A múzeummal szemben van a mai modern Agóra, azaz a piac. A velencei stílusú vásárcsarnokban zöldséget, gyümölcsöt, húsfélét, halakat, édességet, és egyéb ajándéktárgyakat vásárolhatunk.
A tér nyugati oldalán helyezkedik el a Görög Nemzeti Alap székháza, és itt kapott helyet a Jachtklub is. Az árkádos épület keleti sarkán lévő óra alatt látható egy márványból faragott nyitott könyv. Ennek bal oldali lapján a görög himnusz első versszaka, a jobb oldalin pedig Kos anyaországához történő csatlakozási okmányának zárósorai olvashatók.
A térről a múzeum és a mecset közötti utcán megyünk át a régi Agóra bejáratához.
A 80 méter hosszú és 300 méter széles területet i.e. IV. században építették, de fénykorát a római uralom idején élte. Ezen a részen láthatjuk egy ókeresztény bazilika romjait, és a mellette épült Afrodite szentély két hatalmas márványoszlopát. A szentély építését i.e. II. században egy földrendés miatt abbahagyták. Kissé távolabb áll az alig 30 négyzetméter alapterületű Herkulesszentély, melyet körben márványoszlopok szegélyeztek. Sajnos csak töredékek láthatók belőle. Az Agóra keleti oldalán volt valaha egy 45 méter hosszú sztoa (fedett oszlopsor), melynek a két oldalát szegélyező 90 márványoszlopból néhány szép korinthoszi oszlop ma is látható. Az ásatási terület déli részén volt az egykori városi fürdő, mely közvetlenül a melegforrásokra épült.
Amennyiben nincs kedvünk gyalogosan mindent végigjárni, megtehetjük a Mandraki kikötőtől induló zöld színű „kis vasúttal”. Ugyan ezzel az ásatási, és a forgalom elöl elzárt területekre nem jutunk be, de azért nagyjából végigvisz a nevezetességek mellett.
A sziget felfedezését a fővárostól alig négy kilométerre található szent hely Aszklépion megismerésével folytatjuk. Könnyen eljuthatunk ide a kék színű „ kis vasúttal”, amely szintén a kikötőből indul. Amennyiben kocsival akarjuk megközelíteni más üdülőhelyekről, úgy a szigetet hosszában átszelő főútról Platanias falunál kell lekanyarodni.
A platán mellett áll egy antik oszlopok felhasználásával készült török kút, mely alatt a „Pán-forrás” fakad. Ez a legrégebbi gyógyvízfeltörés a szigeten.
A kút mellett áll a Loggia nevű török mecset, melyet 1887-ben építettek, és a török vallási élet központja volt. Impozáns minaretjét 1955-ben negyedszer építették újjá, mert minden nagyobb földrengéskor összedőlt.
Sétáljunk vissza a kőhíd alatt az akti Miauli útra. Az erőd délkeleti bástyája mellett az út élesen kanyarodik a tengerparton. A jobbra látható csipkés, toronybástyás fehér épület a városi rendőrségépülete, mely 1830-ban épült, és a Kos-i kormányzóság székhelye volt. A második világháború alatt az angol parancsnokság birtokolta, és itt írták alá az okmányokat Kos Görögországhoz való csatlakozásáról.
Folytatva utunkat egy kis mólóhoz érünk. Általában innen indulnak és érkeznek a Rodoszi, és Kalymnoszi szárnyashajó járatok. Tovább haladva egy kőkaput láthatunk, mely a velenceiek uralma alatt épült városfal maradványa.
A Hippokratész utca bal oldalán, egy szép parkban áll Kos város egyetlen katolikus temploma, mely egyben a püspöki hivatal is.
Az odosz Korai és az odosz Epiharmosz között lévő kis park dísze egy 100 évesfikusz, mely 15 méteres magasságával megdöbbentő látvány. A dús növényzetű parkban található egy fehérmárvány emlékmű, mely a második világháború kosi hőseinek állít emléket.
Sétáljunk tovább az odosz Korain, melynek folytatása az V. György utca, ami kettészeli a Casa Romana és a Xisztosz romterületet. Az ókori város gazdag polgárainak villái álltak itt az i.e. IV-ik században. 1900-ban kezdték feltárni Rudolf Herczog professzor vezetésével a területet, melyet olasz régészek fejeztek be az 1930-as években. Valamikor a kikötőtől idáig terjedt a belváros.
A parkolótól jobbra állt a 2500 éves Dionüszosz-szentély, melyből nem sok maradt. Ma már csak a szürke színű keménygránitból készült padlózat, és falmaradványok láthatók. A szentély romjait elhagyva egy kis park mellett sétálunk el, majd az Agios Joannisz utca sarkán megnézhetjük az egykori Akropolisz maradványait. Sajnos néhány lépcsőtöredéken és falmaradványon kívül nem sok maradt meg belőle, mert építőanyagát a római korban széthordták a fürdő és a Xisztó építéséhez. Folytatván utunkat az egykori Decumanus Maximus nevű i.e. III-ik században épült, 10,5 méter széles útnál lépünk be a romterületre, melynek mindkét oldalán árkádos villák álltak valamikor. Az út északi részén egy ókeresztény bazilika maradványai láthatók, melynek korabeli neve Cardo volt.
Nem messze tőle található az i.e. III-IV. századból való szép építmény a Nympheon, mely egy nyilvános luxustoilett volt. Tizenegy márványoszlop tartja a téglából épített tetőíveket. A padlómozaik hiányos, de így is látható az egykori mintázat szépsége. A Decumanus északi részén áll az „Europé-villa”, melynek padlómozaikján Europé elrablása látható, amint Zeusz bika alakban elragadja.
A romterület északnyugati oldalán van a hellenisztikus „Gymnasion”, azaz a Xisztos. Nevét, az atléták izomfeszítő gyakorlatáról a „xisztoun”-ról kapta.
A hatvan méter hosszú futópálya annak idején fedett volt, melyet a két oldalt felállított márványoszlopsor tartott. Ezekből 17 ma is látható.
Az V. György utca túlodalán, csodás ciprusfákkal szegélyezett út vezet a római kori színházhoz, az Odeonhoz. Az első 4 sor fehérmárványból készült, és az előkelőségek helye volt, a többi 13 gránitból áll, melyek a polgárok ülőhelyéül szolgáltak. A nézőteret fedett galéria övezte. Körben márványoszlopok álltak, és ezek tartották a fa tetőszerkezetet. A színpad padlózata, és a lépcsők is eredeti állapotukban láthatók. Az Odeontól nem messze az Agiosz Prodromu Kilenc lépése templom néhány maradványa található. Mellette a mai Kos ortodox temetője fekszik.
Az i.u. III. században épült három átriumos pompeji stílusú villát, a CasaRomanat szinte teljesen helyreállították, amely valaha egy gazdag hajótulajdonosé volt. Csodálatos padlómozaikokat, freskókat, diszmedencét,a három udvart, és a márványból készült oszlopsorokat az 1700 évvel ezelőtti állapotukban láthatjuk. Az első udvarban lévő padlómozaikon egy leopárd és egy oroszlán készül lecsapni egy őzre és egy kecskére. A második udvarban lévő medence körüli mozaikon Néreiszt, a tengerek istennőjét és delfineket láthatunk. Ebből az udvarból juthatunk be az ebédlőbe. Itt a Naxoszról hozott különleges márvánnyal burkolták a falakat. A harmadik udvaron oszlopok által tartott
pillérsor támasztja alá a felső szintet. Három oldalon jón, a negyediken korinthoszi oszloprendet tanulmányozhatunk. A ház mögötti területen a villa melléképületeinek maradványai találhatók, ahol a személyzet is lakott.
A kikötő felé tartó odosz Vasszileosz Pavlos utca végén a Szabadság térre jutunk. Ezen a forgalom elől elzárt területen található a 18. században épült Defterdár-mecset. Itt áll az Archeológiai Múzeum is, melyet érdemes felkeresni.
Főleg a hellenisztikus korból, és a hosszú római uralom idejéből származó mozaikokat, váza és kerámiagyűjteményt nézhetünk meg, de itt látható az i.e. II. század körül készült Afrodité istennő, vagy Dionüsszosz és Pán, valamint Hippokratész márványszobra is. A múzeummal szemben van a mai modern Agóra, azaz a piac. A velencei stílusú vásárcsarnokban zöldséget, gyümölcsöt, húsfélét, halakat, édességet, és egyéb ajándéktárgyakat vásárolhatunk.
A tér nyugati oldalán helyezkedik el a Görög Nemzeti Alap székháza, és itt kapott helyet a Jachtklub is. Az árkádos épület keleti sarkán lévő óra alatt látható egy márványból faragott nyitott könyv. Ennek bal oldali lapján a görög himnusz első versszaka, a jobb oldalin pedig Kos anyaországához történő csatlakozási okmányának zárósorai olvashatók.
A térről a múzeum és a mecset közötti utcán megyünk át a régi Agóra bejáratához.
A 80 méter hosszú és 300 méter széles területet i.e. IV. században építették, de fénykorát a római uralom idején élte. Ezen a részen láthatjuk egy ókeresztény bazilika romjait, és a mellette épült Afrodite szentély két hatalmas márványoszlopát. A szentély építését i.e. II. században egy földrendés miatt abbahagyták. Kissé távolabb áll az alig 30 négyzetméter alapterületű Herkulesszentély, melyet körben márványoszlopok szegélyeztek. Sajnos csak töredékek láthatók belőle. Az Agóra keleti oldalán volt valaha egy 45 méter hosszú sztoa (fedett oszlopsor), melynek a két oldalát szegélyező 90 márványoszlopból néhány szép korinthoszi oszlop ma is látható. Az ásatási terület déli részén volt az egykori városi fürdő, mely közvetlenül a melegforrásokra épült.
Amennyiben nincs kedvünk gyalogosan mindent végigjárni, megtehetjük a Mandraki kikötőtől induló zöld színű „kis vasúttal”. Ugyan ezzel az ásatási, és a forgalom elöl elzárt területekre nem jutunk be, de azért nagyjából végigvisz a nevezetességek mellett.
A sziget felfedezését a fővárostól alig négy kilométerre található szent hely Aszklépion megismerésével folytatjuk. Könnyen eljuthatunk ide a kék színű „ kis vasúttal”, amely szintén a kikötőből indul. Amennyiben kocsival akarjuk megközelíteni más üdülőhelyekről, úgy a szigetet hosszában átszelő főútról Platanias falunál kell lekanyarodni.
A sziget történelméről és látnivalóiról írtam már itt a fórumon pár éve, de bemásolom újra Neked, így utikönyv hiányában segítségedre lehet. Ezek általános infók, frissekkel én nem tudok szolgálni, mert én még 2005-ben jártam Koson.
Kos az Égei-tenger keleti részén, Törökországtól alig 8 km-re található.
Kis-Ázsia délnyugati, erősen tagolt partjai mentén sorakoznak a Dodekánészosz-szigetek. A Dodekanészosz elnevezés ugyan 12 szigetet jelent, a valóságban azonban 30 szigetből áll a szigetcsoport,melynek Kos a második legnépesebb szigete, de méreteit tekintve is a harmadik legnagyobb Rodosz, és Karpathosz után. Hossza 40 km, legnagyobb szélessége Kardaména és Masztahari között 12 km. Állandó lakosainak száma 22.000 fő. Az egyetlen görög sziget,melyet nem hegyek uralnak. Kos sík vidék, csak a nyugati vidéke dombos.
Egyetlen nagyobb méretű hegy található rajta, a 846 méter magas Dikeosz.
A síkságokon található szántóföldeken főleg gabonát termesztenek, a kisebb magánkertekben pedig zöldséget és gyümölcsöt. Éghajlata kellemes, a forró nyarak tikkasztó hőségét az északról fújó "meltemi" hűti. Télen viszont a szokatlanul sok napsütés, és gyakori záporesők teszik tavaszivá az időjárást.
Kos hírnevét Hippokratész, a gyógyászat apja, és Apellész, a légies finomságáról és termékenységéről ismert festő alapozta meg.
A gyógyulás, és a lélek szigetét azaz Kos-t, az Athénból induló hajójártatokkal, vagy repülővel kereshetjük fel, mely az Antimachia
melletti Hippokratész-repülőtéren landol.
KOS SZIGET TÖRTÉNELME
A sziget i.e. 4000 körül már lakott hely volt. Az alig 8 km-re lévő Ázsiai parthoz kapcsolódó földnyelv később víz alá került, és Kos szigetté vált.
Az i.e. XIV. században harcias achájok hódították meg. Ennek, vagy talán a dór hódításnak emlékét őrzi az a Heraklész-mítosz, hogy a hős miután Tróját felégette, Argoszba jövet Héra bosszújából Kos-ra tévedt. Elfoglalta Asztüpalia városát, és megölte királyát. Háromezer évvel ezelőtt a dórok uralták, majd i.e. 601-ben csatlakozott a rodoszi városállamok által vezetett Hexapolisz- szövetséghez. Az i.e. VI. században perzsa uralom alá került. A görög-perzsa háborúk után felszabadult, és csatlakozott az Athén vezette Déloszi Szövetséghez.
A szigetet az V. század végén, egy 9-es fokozatú óriási földrengés döntötte romba. Ezután rövid időre Spártai uralom alá került, sőt a peloponnészoszi háború végén szembefordult Athénnal is. Csatlakozott viszont az Athén vezette második tengeri szövetséghez. Később Rodosszal és Chiosszal együtt megszabadult ugyan Athén gyámkodásától, de a káriai Mauszolosz uralma alá került. Rövid uralkodása alatt a sziget gazdagsága igencsak megkopott. I.e. 331- ben Kos már Nagy Sándor uralma alatt állt. Ekkor kezdődött a sziget fényes korszaka, mely nem csak a haditettekhez kapcsolódott, hanem Hippokratész utódaihoz, és Aszklépiosz kultuszához. Az egyiptomi Ptolemaidák idején épült ki, és vált gazdag, gyógyvizeiről híres gyógyhellyé. Rengeteg pénzt fordítottak a sziget felvirágoztatására. Ezt követően hol Rodosz, hol Makedónia vagy éppen Egyiptom uralma alá került, míg végül Róma fennhatóságát elismerve hosszú, békés korszak köszöntött rá. Minden római császár vigyázott a híres gyógyhely biztonságára, és anyagi jólétére. Gazdag adományokat küldtek, és állandóan 5 katona őrizte Aszklépiont. Kleopátra is itt helyezte el mesés kincseit, hogy a gyógyítók semmiben ne szenvedjenek hiányt. A szigetet a gyakori földrengések után újra meg újra felépítették, és a késői császárkorban már pompás villái és középületei voltak. Az i.sz. 469-ben bekövetkezett nagyobb erejű földrengés után ismét felépült, de az 554. évi már megpecsételte sorsát, és végetvetett virágzó életének. A római uralmat a bizánci követte, mely a csendes vegetálás korszaka volt. A XIV. század elején a Johannita lovagok hódították el bizánctól, és a kikötő védelmére erődöt építettek, és csakúgy mint Rodoszon, kórházat is működtettek, de nem Aszklépionban, hanem Kos városában.
A törökök 1532-ben terjesztették ki hatalmukat a szigetre. Ekkor minarettek és fürdők épültek, és más szigetekkel ellentétben békében éltek egymással a török és görög lakosság. 1912-től 1943-ig olasz elnyomók uralkodtak Kos-on. A szigetet szó szerint kirámolták. Minden értékes műemléket, szobrokat, mozaikokat Rodoszra vittek, hogy az ottani nagyarányú rekonstrukciós munkához felhasználják. Az 1933-as év újabb hatalmas földrengéssel írta be magát a sziget történelmébe. Ekkor kerültek felszínre az antik Kos maradványai, és az olasz régészek kiásták Aszklépiont, a régi polisz agóráját, Xisztoszt és az Odeont, valamint néhány szép késő római kori villát. Miután a főváros szinte teljesen rombadőlt, új helyet jelöltek ki az újjáépítésre. Ez a mai Lambi városrész, és környéke.
A második világháború végén angol katonai közigazgatás alá került. Szerencsére különösebb károkat nem szenvedett, mivel csapatmozgások nem igen voltak a szigeten. Végül 1948-ban Kos visszakerült az anyaországhoz, azaz Görögországhoz az egész Dodekanészosszal együtt.
A mai Kos békés és nyugodt sziget, bár az északi tengerparton, és a sziget belső területein alig álcázott katonai létesítményeket, betonbunkereket láthatunk. Ennek oka, hogy a görögök tartanak a török területi követelések esetleges fegyveres konfliktushoz vezető megoldásától.
17-én 17.30-kor indulunk Kos Psalidi elővárosába, a Palm Beach Hotelbe. Magam "első-bálozó" vagyok, - ez az első görög szigetem. Mivel az egész csak 2 hete derült ki, fantasztikus segítség a készülődéshez a fórum, - ezt az évet már végigolvastuk, de még keresgélünk korábbi infókat is. Már nem is bánjuk, hogy nem kaptunk útikönyvet.
ti is most voltatok Kos -n? Amúgy én szárazföldön valahogy jobban éreztem magam mint a szigeteken.Leginkább délen, Peloponeszosz. Na hát ott annyira sok turista tényleg nincs és a sok citros liget látványa, illata... örökre elmentettem :) Kis iróniával most legszívesebben belinkelném az Irigy hónalj egyik régi átdolgozott zenéjét....balkáni éjszakák, nem tetszik semmi meló stb... :)
