Eszembe sem jutott hogy ne kezdjem el rögtön újra.. A második végigjárásnál kezdett ismerőssé válni az útvonal, megtanultam ott is tájékozódni ahol az első lejáráson nem én vezettem. A harmadiknál már ismerős volt az út, már láttam hol mi változott, és jó volt ezekre rácsodálkozni. A negyedik nagyon lassú volt, akkor nem igazán akadt társam az úthoz. Az ötödik már a kedvesemmel... és most már együtt kezdtük el újra.
(Az AK meg a DDK meg egyszerűen messze van Pesttől, azt nem tudom kigazdálkodni.)
A költségoldalát nem nézve, akkor gondold el, hogy a déli végekről - az AK déli szakaszait kivéve - milyen messze van minden. Tömegközlekedés esetén a sugárirányú hálózatnak hála, az első nap az eljutáshoz kell, az utolsó nap végén meg rá kell húzni még egy éjszakát. Tehát 2 nap, 2 éjszaka plusszal kell számolni. Autóval természetesen más a helyzet.
Érdekes, nekem is 88% lett, csak a teszt szerint a síkvidéki tájékozódásomat kell fejlesztenem. Ezek szerint elszámoltam volna az utcákat a városi térképen? Lehet, de ez megerősít abban, hogy a hegyekbe menjek. :)
Aki már végigjárta a kéket többször: az első teljesítés után mi vitt rá benneteket az ismétlésre? Milyen volt újból végigjárni?
Másfél hónapja fejeztem be, majd' három évbe telt. Rengeteg szervezés, amit végig nagyon élveztem.* Volt kánikula, eső, sár, hó, szél, minden. Örülök neki, mint majom a farkának, és valahol rossz is, hogy vége, de azt hiszem, nem kezdeném újra. Nem azért, mert unom, hanem mert csak. Túl sűrű, nagy projekt volt, újra bejárni valahogy sok lenne. (Az AK meg a DDK meg egyszerűen messze van Pesttől, azt nem tudom kigazdálkodni.)
*Oké, nálam a Szent György-hegynél van vége. Onnan nyugatra vannak ugyan izgalmas részek (Keszthelyi- és Kőszegi-hegység, de az az egybefüggő túraélmény ami mondjuk akár a Cserehát, akár a Börzsöny, már nincs meg. Nem a szint hiánya miatt). Baromira örülök, hogy nem azt hagytam a végére.
Nemrég volt szó a források vízének minőségéről. A Börzsönnyel kapcsolatban mi a helyzet? Konkrétan az Oszlopó-forrás és vidéke (Bernecebaráti és Pénzásás közti források) érdekelnének. Köszönök előre is minden információt.
Szuper! Egy térképmester tegye meg és e-mailben írja meg nekem, hogy a szürke terület neve mi, arról halvány fogalmam nem volt, mit kellene arra válaszolni.
Az egyvégte lenne a lényeg... 4-5-6-7 naposakat szoktam menni egyébként is.
(Céges cube: én vagyok a cég, és megérdeklődtem a könyvelőtől, hogy mi lenne, ha nem cégautóm lenne, hanem cégbringám. Így a drága cubét meg tudtam venni, melóban meg amúgy is bringával járok alkatrészt beszerezni, laptopokat hozni-vinni. És akkor nem a saját ócsó montim kopik, ráadásul a cube sokkal kényelmesebb dolgozni is.) :)
...márhogy nem mentegetőzés, tudom, hogy csak rajtam múlik; de az előző kísérletet is egy évig szervezni kellett, hogy másfél hónapnyi időre le tudjak lépni... :/
Ne is mondd, minden évben azzal lelkesedem, hogy "na majd idén megint", de sose akar összejönni... :/ Bár most a másik végéről akarok indulni, nem folytatni, hanem inkább Írottkőről hazafelé indulni.
Hát a céges cube touring elég jól csillapít még az én zsenge súlyom alatt is hálistennek. :) Azért írtam, hogy a kényelmesebb bringával mennék. A tavasz meg egyértelmű, az utóbbi években még a szeptember is nagyon meleg és még akkor is bőven dús a növényzet, esem ágában sincs ilyenkor hosszú távú nem-betonos tekerésekre...
Igen, bringával nem mondható monotonnak, de valami csillapítás kell rá, mert rengeteg keményre szilárdult traktornyom van sok kilométer hosszan és baromira szét akar rázni. Ahol persze épp nincs homok, de én a homokra inkább a cipőt választom és sárban is gyorsabban haladsz gyalog.
Infóim szerint van pár jól benőtt szakasz az Alföldön is, ezért tán jobb a tavaszt választani a kerekezős szakaszokra. A rangerek nem túl aktívak, hogy finoman fogalmazzak, de ez az OKT-ra is igaz (lásd a Pusztamarót-bajóti műút szakasz szedrese).
Azért érdeklődöm, mert engem ugyan a hideg kiráz a sík, monoton terepektől, de bringával viszont már el tudnám képzelni az AK-t. Lesz majd egy tesztutam még idén (Csernye - Szajol és vissza) arrafelé, aztán ha nem végez velem az unalom mégsem, akkor nekivágok majd annak is (ennél legalább nincs körömszakadtáig-veszély :D ). Viszont a kényelem miatt trekkinggel mennék, legfeljebb ahol nagyon süllyed a homok, ott tolom.
"Az biztos, hogy pl. egy hagyományos cartographia papírtérképen nem szokás szakadással jelölni."
Szerencsére van "nem hagyományos" térkép is, pl. a Szarvas-féle Gödöllői-dombság (2013)-as.
Ezen bizony sok helyen szerepel a felirat:
Hiányos jelzés!
Ezt nagyon tudom értékelni.
A TUHU is megoldotta a problémát, legalábbis a Kolesár-féle térképen látszik a felirat, már ha a szerkesztő beírja, hogy jelzéshiány.
Mindez feltételezi természetesen a terepi bejárást.
Azt hiszem, az OSM is "tudja".
Szerintem akkor jó egy térkép, ha a felhasználó fejével gondolkodik az, aki elkészíti.
Én a térképet használom, nem a GPS-en megjelenő vonal alapján járok a terepen, és nekem nagyon nem mindegy, hogy van-e út, vagy csak folyamatos jelzés van a térképen.
Hát az ott épp a mosdókhoz való lejárat. Már túl volt rajta...
Montival voltam (elöl teleszkópos), immár a harmadik alkalommal. Félterep-gumival, így aszfalton is elég gyors, meg a sarat sem tépi fel annyira, mint a terepgumi. Csak hát defektveszélyesebb.
Jöjjön egy kis kedvcsináló az AK bodrogközi szakaszához a tegnapi nap nyomán. Az elmúlt időszak túrasebességen elmélkedő hozzászólásai után én is adok egy kis muníciót a számolgatáshoz a kerékpár nyújtotta emelt tempóval. A dolog szépsége arrafelé, hogy a közlekedés igencsak meghatározza a teljesítés módját és időpontját.
A dolog úgy indult, hogy fejembe vettem, egy nap alatt el lehetne jutni két keréken Sátoraljaújhelyről Kisvárdára vagy vissza. Nos, lehet, de reálisan csak nyári hétfői vagy szerdai munkanapokon az alábbi módon (vagy máskor is, de lényegesen macerásabban):
- indulj el a Nagyvárosból (Bp.) fél hétkor (még csak korán sem kell kelni!),
- ülj autóba (már jól kezdődik, vonat kizárva, bár most úgyis vágányzár van Hegyalján), robogj el Sátoraljaújhelyre és hagyd ott a bringát az állomáson (mondjuk én le is lakatoltam),
- autózz tovább Kisvárdára és parkolj le a Pénzügyőr laktanya közelében (parkoló a temetőnél), mert onnan megy a busz és ott megy a nagy kék út is,
- buszozz vissza a bringához (ez egy 20 perces cigándi átszállással teljesíthető és cirka 2 óra),
- és már indulhatsz is az AK legkeletibb szakaszára, az idő még csak 13 óra (hoppá),
- tekerj át a kocsihoz úgy, hogy azért a látnivalókat ki ne hagyd,
- és nem árt ha ezt világosban sikerül megtenned,
- autózz haza (csekély 310 km, már nyilván sötétben).
És a lényeg, ha a bringát választod, akkor mindig legyen nálad javítókészlet, mert a defekt nem kímél senkit, legalábbis az én félig terep gumimat tegnap nem kímélte. Szóval az első szakasz jórészt aszfaltos Alsóbereckiig és már a Bodrog hídja előtt hátsó defekt! Bakker, innen szép győzni! No, de ott a Csokány bisztró (bélyegzőhely) és segítőkész pultoshölgye, aki hívja is a férjét, aki helyben megszereli, sőt még tartalék javítót is ad az útra, hátha... Sőt, még "hálapénzt" sem fogad el. (Ez már a harmadik ingyen "szolgáltatásom" az AK-n a mindszenti és a szarvasi ingyenkompozás után.) Köszönet a nagy segítségért, marad az esély a terv véghezviteléhez, csak 40 perc bánja.
Jön Karos előtt a honfoglaláskori temető, majd Karcsa némi giga pocsolyákkal már a földutakon, ahol bringáról le, növényzetre tapadós-bringát kézben cipelős-pocsolyában fürdést kihagyós gyalog kikerülős mutatványok sora jött, pedig errefelé csak 30 mm eső esett a hétvégén, de hát ez itt nem homok ám!
A karcsai református templom megtekintése után itt is bélyegzés, majd irány a nap látnivalója, a pácini kastély, de előtte újabb giga pocsolyák. Már a kastély parkja is remek, de kastély tényleg egy gyöngyszem, látni kell!
Aztán irány a cigándi gátőrház, csak miután az úton kikerülendő birkacsorda nyomán az útközben feltűnő épületet nem is gondolnám gátőrháznak (bezzeg a dunai és a Mezőtúr környékiek), így hát lazán tekerek tovább, míg gyanús nem lesz. Másfél kilométer után rádöbbenek, hogy túlmentem, mehetek vissza. Ezt a malőrt! Ráadásul a bélyegző dobozkájába darazsak költöztek, de tegnap én voltam a gyorsabb.
Hamarosan jön Cigánd, simán átgurulok, mert 6 óra körül van már és még 20 km előttem. A Tisza gátja már remekül bringázható és jön a híd, ahol szintén meg kell állni pár fotót készíteni. Tiszakanyár kis büféje már nagyon kellett folyadékot pótolni és onnan már homokos utakon irány Kisvárda, bár a pocsolyák itt sem maradnak el, ahogy a kikerülős mutatványaim sem. Rétközberencset érintve már csak egy hosszú egyenes a Tescoig, gurulás ismét aszfalton, a szép főtéren át a kocsiig, ahol is az első kerék is megadja magát. Egy nap két defekt, de milyen mázli, hogy a második megvárta a beérkezést.
És már csak bélyegzek az állomáson, 8 óra van, a bringában 70,4 km, két defekt, de csak sikerült!
És az utak: kevés új oszlop és tábla a terepen, ezért két 90 fokos kanyar csak GPS birtokában vehető be (nem veszed észre). Betonoszlop egy sem, de a jelzések jók. Rövid szakaszokon 1 m-es fű, pár méteren 2 m-es gaz, úgyhogy a bringa tolása is kihívás itt-ott.
Közhírré tétetik: a mai napon a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrát járva találtam egy jó állapotú 2002-es kiadású atlaszt - a tulajdonosnak, ha látja ezt a néhány sort és megírja, hol vesztette el, szívesen postázom. Elnézést, ha esetleg OFF volt. Mail: noirfekete@yahoo.fr
