Mottó: (Tisztul A Visztula 2007-es Somsály-Istenmezeje túrabeszámolójából: ) "...Azért jó egyedül túrázni, mert bár vonaglani szabad, 10 méterenként megállni nem tilos, de ledögölni nem javallott..."
Találó sorok, különösen erre a túrára! Na, de kezdjük az elején: 6 óra körül ébredtem az istenmezejei Szikla vendégház vadiúj illatokat árasztó, minden igényt kielégítő franciaágyas szobácskájában (4000huf volt), egy reggeli dupla kávé a presszóban és irány a Lóhullás-tető! Fel voltam készülve lelkileg mindenre, mert elolvasgattam a korábbi túrabeszámolókat erről a szakaszról, de bevallom őszintén a Lóhullás-tető bár nem volt egy sétagalopp, nem okozott különösebb problémát, egy átlagos 500 körüli csúcs, szerintem a Bárnai Nagy-kő durvább ennél. A csúcsig vezető út viszont egy pár száz méteren parádés, mind a kilátást, mind a meghagyott öreg tölgyfák jelzéseit illetőleg, amelyeket egytől egyig körbenéztem a kohászos fémtáblácskát kutatva, zéró sikerrel, de nem lankadó lelkesedéssel! A csúcson valóban nincsen kilátás ahogyan V43 is írta, azonban kb 60-80 méterrel arréb a tető széléről szép panoráma nyílik a Mátra felé, itt megpihentem egy picit.
1. Szikla vendégház
2. öreg tölgyek a Lóhullás-tető felé
3. sok-sok régi kék jelzéssel
Meredek lejtő után benőtt ösvény, majd a Gemeruta-völgy suvadásokkal tarkított vadregényes patakmedre következett, egy tisztásra kiérvén pedig egy balos irányváltást követően hosszabb aszfaltos szakasz, a Hosszú-völgyi patak medrében, rengeteg szemivó bogárral és bögöllyel Szalajkaház felé. Úgy általában a patakmedres völgyi utak errefelé hemzsegteg a rohadék kis csipegető legyektől, ha megálltam egy pillanatra úgy éreztem magam mintha a trópusokon lennék, már ami a zümmögő kis dögök darabszámát illeti! Szalajkaház nagyon szép, ez egy vadászház, valószínűleg ezért is van rendben ennyire, ráadásul autóval is elérhető Váraszó felől.
1. a vadregényes Gemeruta-völgyben
2. tábla Szalajkaháznál
3. Szalajkaház (vadászház)
Dávidtanya omladozó épületeit elérvén két útvonalváltozást is felfedeztem, bekarikáztam magamnak a térképen, majd egy erősebb kapaszkodót követően (Vaskapu) hamarosan Vállóspusztán találtam magam ahol legnagyobb örömömre egy fixen rögzített Kohászos pecsét várakozott reám. :-) Vállospusztán hosszabban megpihentem, tudtam hogy az Ökör-hegy hírhedt kaptatója következik, és éppen ezért magam sem értem miért, de elkövettem egy durva hibát: a vállospusztai forrásnál nem töltöttem fel vízzel a palackjaimat, pedig már kb csak alig 6-7 deci vizem maradt jó 14 kilométerre 32-33 fokban! :-O De ez ekkor még itt úgy igazán nem is esett le nekem, csak később mikor a hegynek induló "45 fokos" emelkedőn 10 méterenként álltam meg, és 10 percenként ittam egy-két kortyot (mert többet már nem mertem... ) A 425 méter magas Dagadót szerencsére ilyen emelkedési szöggel hamar elértem, innen szintút, de ebben sem volt túl sok köszönet, mert szint ugyan volt, de út.... Az erdei finomságokkal igyekeztem szomjat oltani, egészen szép sikerrel, marokszámra tudtam szedni az erdei szedret, ami életmentőnek bizonyult.
1. völgyfő Vállóspuszta előtt
2. Vállóspuszta, kerítésen a bélyegző
3. életmentő gyümölcsök, és jelzés. (a jelzés nem gondolom hogy tartós lesz...)
Az út a továbbiakban mint a mesében, hol volt, hol nem volt, mindenesetre a GPS barometrikus magasságmérője szépen lassan, de biztosan emelkedő értékeket mutatott... Útelágazás után, némi vacillálást követően ismét meredek emelkedő, immár a végső: negyedóra múlva az Ökör-hegy csúcsán nyomhattam az igazoló-füzetkémbe a váratlanul elém bukkanó fix bélyegzőt. A lehető legbővebb tintájú párnámmal szép lenyomatot sikerült összehozni. (3 párnám van, tutista vagyok) Megkönnyebbültem, innen már csak lefelé, tettem kitérőt itt is a csúcsra, és a kilátópontokhoz is, bár a kilátást a magas páratartalom erősen korlátozta azért nem volt rossz. Vizem mindössze 3 deci és majdnem 10 killer van még Arlóig, de a 15 éves cartographiás térképem több forrást is jelzett a Gyepes-völgy környékén, így aztán újult erővel vágtam neki az út további részének.
"Mikor érzed hogy a legpengébben szól a motor akkor 10 percen belül tuti hogy megadja magát" mondá vala egy régi rally-versenyző ismerősöm, és ezen logika igazsága sokszor bebizonyosodott már számomra, ezúttal is: Már dúdolásztam, gondokoztam, haladtam szépen, mikor rájöttem: elkavartam! A legszebb az egészben hogy a GPS sem jót mutatott egy kb 100 méteres szakaszon! Negyedórás kétségbeesés után (ugyebár a vízhiány nagy úr) mikor megtaláltam az ösvényt legalább ugyanennyit, (negyedórát) kocogtam lefelé, így aztán hamarosan nagy megkönnyebbüléssel hallgattam a túracipőm tompa puffanásait a Gyepes-völgy aszfaltján. Kb 1 egész kilométer megtétele után kék kör jelzés, FORRÁS!!
1. arrafelé kéne menni
2. ez is egy öreg fémtábla, csak nem ezt kerestem
3. forrás!
Ittam mint a vett malac, feltöltöttem a palackokat is, velem még egyszer ilyen elő ne forduljon! Hosszú, unalmas aszfaltozás, -lábaim elkezdtek fájdogálni-, majd a híres Dobronyatanya következett, ahol felírták az adataimat, lefotóztak (ezt már én kértem), és irány Arló. Járdánháza-Arló-Ózd, ezen települések már szinte összefüggnek, de mégis 8-9 kilométer volt még hátra, Magyarország legnagyobb összefüggő erdőségét azonban már magam mögött tudhattam. Később kiderült hogy sajnos.
1, Dobronyatanya, a felírós hely
2.-3. Arlói-tó felé
Mátraverebély-Putnok-Bódvaszilas-Arló-Somsály. Vajon mi a közös bennük? Egy kékkútnál két kisgyerek egy vödör vízzel bajlódik, őket küldték ki érte, de leemelni sem tudják. Leemelem nekik.
Nem terveztem itt senkinek sem adni semmit, de mikor vizet engedek, pakolászok úgy néztek, olyan őszinte érdeklődéssel a szurtos kis képükkel szótlanul, egy helyben állva egymás mellett hogy önkéntelenül is elővettem amim maradt, gumicukor, ropi, pilóta keksz...
Azt az örömöt! "édesség, édesség..." Mikor harmadszorra köszönték meg kezdtem már rosszul érezni magam, elköszöntem, irány Somsály felé... Az Arlói-tó szép, jó nagy élet volt körülötte, rengeteg víkendház, kemping, csak hát az a bevezető út ne lenne...! Fáradok piszkosul, fáj mindenem, a vizem nagy részét Járdánháza óta a fejemre öntögetem, így aztán nem sokat nézelődök az egyébként tragikus sorsú és kinézetű Somsálybányán, megyek tovább... az aszfalton. Kipurcantam, ez már amúgy is gyakorlatilag Ózd, a főúton buszra szállok, majd 39 kilométerrel a lábamban a majdnem ugyanennyi fokban rövid kitérővel a buszállomásról még beszerzem a vasútállomás "Ózd" feliratú bélyegzőjét, és várom a megváltó klimás buszt Pétervására felé.
"...A vége már tényleg olyan volt, mint amilyennek egyszer láttam az amatőr Mount Everest mászók utolsó métereit... a túra végezte utáni közel 50 percből csak halvány tudatképek maradtak." Tisztul A Visztula 2007
A zempléni Rákóczi-túra jelvényét szerintem már harmadszorra is újraverték, nem veszett el a verőtőkéje, így is lehet csinálni (nekem van kétféle), de a Bükk-Mátra útjain jelvényből is ismerek kb 3 változatot apró különbségekkel.
Ha megvan a verőtőke akkor nagy gond már nem lehet, szerintem, mert azt a drága legyártani.
A DDP-t az elmúlt 20 évben talán kb. 70-en teljesítették, ennél nagyobb arányban a jövőben sem teljesítik.Egy ilyen egyedi jelvény ára kb. 1500 - 2000 Ft minimum és 100 db alatt nem érdemes rendelni, + a verő sablon legalább még ennyi. Akinek most van arra lehetősége, hogy mindezt megelőlegezze a természetjárók érdekében tegye meg és biztosan nagyon megköszönik neki és természetesen a befolyó (becsöpögő) bevételből vissza kapja a befektetést.
Átmeneti megoldás a műgyantás jelvény lehet az kb. fele annyi.
Igen! Amikor a Dorogtól Nógrádig túramozgalomról érdeklődtem, telefonon elmondták, hogy kitűző lesz a jelvény helyett: ugyanis elveszett a szerszám, több százezer forint lenne az új, és ugye megértem, hogy most nem ez a legfontosabb célkitűzésük.
Természetesen megértem, és értem a kis történet üzenetét is.
Személy szerint hajlandó lennék kifizetni egy jelvény magasabb árát akkor is, ha teszem azt kézzel készülne. Viszont a silány minőségű kitűzőket méltatlannak tartom. Mondjuk egy fénymásolt oklevéllel, filctollal aláírva.
Második nekifutásra (az elsőnél a Dácsia gyors késése miatt visszafordulhattam Tatabányáról..) álmosan ülök a vonaton Rajka felé menet, Tatabányán átszállás az első Talent egységbe, mert a második csak fél óra múlva megy. Győrben átszállás a másik szintén Talentből álló vonatra amely Rajkáig vitt. A vicc kedvéért a Dácsia most pontos volt, Hegyeshalom második vágányának peronján ott díszeleg az én vonaton mellett...na de legalább így tutira mentem. Rajkán sietés a buszhoz, gyors telefonálás még az országban vagyok. Rusovcénél majd Pozsonyban is két buszos átszállás, majd trolival értem fel egész jó időben Kolibára, majd tettem meg a rövid emelkedős szakaszt a túrám múltkori befejező pontjához a Kamzíkhoz. Idővel is jó álltam, 9:35-t mutatott a vekker.
Rutinból elindultam tovább az aszfalton, de nem sokkal később jöttem rá, hogy marhára nem a piroson haladok. Visszamentem a büfékhez megnéztem a táblát, elindultam lefele, megint egy fals úton. Ekkor már kezdtem ideges lenni, mert 15:52-kor ment a túrám végpontjáról a busz és már 10 óra is elmúlt, a kettő között meg egy diszkrét 25 km-es piros vonal húzódott a térképen. Az egyik büfében 2-3 nyelven és kézzel-lábbal végülis útbaigazítást kértem és kaptam, így már a jó útra térhettem rá negyed 11 körül. A vicc az, hogy ott mentem el mellette, de a letérés nem volt jelezve, csak kb 50 méter után jött meg az első jel.
1. a második kiérő pozitív hozadéka volt, hogy lehetett szép képeket lőni a toronyról
Így már sietősebb tempóban haladtam tovább, az egyre melegedő időben. Sorra hagytam mögött az útjelző táblákat, az Országos Kéktúrás jellegű útvonalon. Egy helyen szép kilátás nyílott a Kamzíkra, a túrám során utoljára. Kisvártatva Spariská-t mutatta a tábla amelynek a Kamzík táblája elég riasztó időadatokkal demonstrálta, de nekem sikerült a szintdőnél kevesebb idő alatt lejárnom az utat. Innen aszfaton haladtam Fehér keresztig (Biely Kriz). Spariská után nem sokkal belra letérve egy jó kis forrás volt "nepítná" (nem iható) felirattal, de mint a soraim is mutatják életben maradtam tőle. Egy nagyobb pihenőhelynél balra tértem, majd enyhébb emelkedőket leküzdve jutottam el a Fehér kereszthez, Kamzíktól 10 km-re. Itt egy szép nagy rét van, melynek szélén turistaház (?) található. A házikóban lehet kapni egy szerényebb kocsma étel és italkínálatát, az idős bácsitól kértem és kaptam pecsételést a füzetembe. Igaz nem írja elő ezen a ponton a füzet a pecsétet, de jól mutat a lapon.
2. szép réten kilátás a Kamzík felé
3. forrás
4. Fehér kereszt nagy rétje
Egy párizsis zsemle gyors elmajszolása után mentem tovább, a tábla 14,6 km-t és 4 óra 10 percet mutatott a túrám végpontjára, Babára amit még mindig sokalltam, így gyorsan tovább is álltam. Az aszfaltról kb 200 méter után a túra ösvényre tér és maradék útra döntő többségében ott is marad. Erdőben haladnak a kilométerek, ritka az irtás. Találkozok két fiatal lánnyal a Salas nevű helyen, ahonnan cirka 7 kilométeres út Szentgyörgy (Svaty Jur) városa, ezzel a verzióval is számoltam régebben (mármint itt fejezem be a túrát és lemegyek a kék jelzésen a városba), de örültem hogy elvetetettem az ötletet. Megint emelkedés következett és nemsokára a Somár bokros, gazos gerincútján találtam magam, ahonnan már ha takarásban is de nyílott azért szép kilátás a környező területekre. Somár táblánál élesen jobbra tértem, majd jó 20 perces út után lyukadtam ki Tri kamenné kopce igazoló füzet ellenőrőz pontra 565 méteren. Maga a hely utak találkozási pontja, az aszfaltos úton a haladást sorompó gátolja az északi irány felé. Itt már Babára egészen szimpatikus időadatot írt a tábla, tekintve, hogy már 14:38-at mutatott az óra ezt megelégedve vettem tudomásul.
5. Salas, letérési lehetőség Szentgyörgy felé. A két tábla közötti magasságkülönbség 10 méter :)
6. ritka erdőirtásos rész
7. Somár 1.
8. Somár 2.
9. Tri kamenné kopce után az ösvény
10. kilátópont Konské Hlavy-nál, a szemköti völgyben van a túrám végállomása
Tovább menve az ösvényen egy jó fél óra múlva egy szép kilátópontot találtam a Konské Hlavy nevű helyen/hegyen. Innentől meredek lejtők következtek, majd az út nemsokára befutott Pezinská Babára. Maga a hely szebb napokat is látott, igazából nem volt nyitva semmi (büfé, turistaház stb). A táblánál lemértem, hogy 5 óra 21 perc alatt tettem meg a papíron 24,6 km-es utat. Egy elhanyagol buszmegálló (melyet magam sem hittem hogy használnak) mellett baktattam le a főútra, gondoltam majd ott lesz a megálló. Nos, az sehol nem volt, de viszont az út mellett nyitva tartó éttermet találtam, ahol pecsételtettem és kézzel-lábbal elmagyarázták, hogy az elhanyagolt megálló az a megálló amit keresek, sőt azt is megmondták, hogy az utolsó busz 16:05-kor megy Bazin (Pezinok) felé. Ezt furcsáltam de rájuk hagytam. A másik dolog amit furcsáltam, hogy ilyen világvégi helyen miért menne egymás után 13 percre két busz, amikor napközben meg alig van egy-két időadat a menetrendi mezőben? De mondom, ezt írta a kereső, csak nem volt homokszem a gépezetben.
Visszatértem a megállóba, 15:52-kor semmi, de még 16 órakor sem. Megnéztem a menetrendet és a 15:52-es busznál bekarikázott 6-os szám szerepelt, pedig a keresést nem szombatra állítottam be, mivel hétköznap voltam ott. De mondom nem gáz, Bazinba a 16:05-össel is ugyanazt a vonatot érem el. Nem tudtam mi a helyi szokás, így kisétáltam az útra, mondom intek a busznak ha jön (itthon van olyan hely ahova nem megy be a busz, ha távolról nem lát utast), biztos ami biztos. Jött is 1-2 perc késéssel, be is fordult a kis U alakú útra az elhanyagolt megállóhoz. Egészen kis, max 15-20 személyes mikrobusz volt. Légkondi nuku, de legalább van járat. A késés le lett faragva (szerintem direkt van, mert a legközelebbi túrán ugyanezzel a busszal Malacka felől jövet, ugyanúgy volt 1-2 perc csúszás), sőt előbb is értünk le a vasútállomáshoz. Gyorsan jegyet váltva mentem a peronhoz. Az állomás elrendezése magyar szemmel furcsa, az állomás szélső vágányai peronosak, középen 2 vonatfogadó vágánnyal. Óramű pontosággal futott be az emeletes vonat Nagyszombat felől, amelynek emeleti komfortját (wifi, konnektor (azóta sem tudom hova lett a töltőm dugója)) Pozsonyig élvezhettem. Újabb gyors jegyváltás után a Regiojet-tel Komárno-ig utazva, majd a magyar Komáromba átéstálva tértem vissza az országba majd vettem hazafelé az irányt.
11. Pezinská Baba, az út Bazin felé nézve az étteremtől
12. a piros folytatása észak felé, amely a következő túra "anyaga"
13. magyar szemmel furcsa elrendezésű Bazin állomás (amúgy még van sok hasonló jellegű arrafelé)
Ezen kívül azóta már voltam 2x3 napos sátrazós túrán (tehát nem adtam fel a dolgot, megvan már a 769 km-ből kb 132), majd írok azokról is, sűrű a programom mostanság.
Ha küzdelemre vágysz akkor abszolút győztes lehet a donjuan által ajánlott Cserhát 500-as csúcsai mozgalom!
De azért úgy látom hogy neked sem mindegy hogy kitűző avagy jelvény, gondold meg azt a Bányász körutat jól, plusz még Ágasvárig is fel kéne menned érte, mert az OKT Csóványos-Ágasvár szakasza a feltétele, neked még ez sincsen meg.
(sokadszorra teszem be ezt a fotót)
Egyébként a Bükk-Mátra útjain mozgalom jelvénye is szép, azért "csak" tovább kell menned az OKT-n Putnokig!
Köszi az ötleteket a túramozgalmakkal kapcsolatban.
Az OKT Zirc - Mátraverebély között fekvő részét már teljesítettem, szóval az ehhez valamilyen formában kapcsolódó mozgalmak most igazán érdekesek! A Börzsönyi kék egy feledhetetlen élmény volt, és lehetne sokkal hosszabb túra.
A Bányász Körútnak utána is néztem, számomra vonzóbbak a nagyobb kihívást rejtő mozgalmak.
Sajnálattal hallottam, hogy a Dorogtól Nógrádig c. túramozgalom jelvényéhez használt szerszám elveszett (!), ezért csak kitűzőt tudnak adni a teljesítésért...
Ha már erre jársz: Az oldaladon a "menetrend készítés" menüpontot, ami az OKT alatt jól használható, nagy munka lenne alkalmazhatóvá tenni a másik két túra szakasznyilvántartásánál is?
Ezt esetleg Somogysárd előtt fényképezted? Egy hete jártam arra, állt a víz a barázdákban, oldalt szúrós cserjés...:)
Rövid beszámoló akkor: RP-DDK Kaposmérő-Zalakaros
A túrázáshoz nálam úgy tűnik hozzátartozik, hogy a tömegközlekedéssel hobbi szinten foglalkozóként, lehetőleg olyan eljutási módokat válasszak, melyek új utakra visznek, esetleg a közlekedési téren különleges tapasztalatokat adnak. Úgyhogy ennek fényében tán nem furcsa, ha éjjeli utazás végén, hajnal 4 előtt szálltam le a vonatról Kaposmérőn, és az állomáson kértem névbélyegzőt, mert a kocsma udvarára ilyen korán nincs lehetőség bemenni...
Szóval, pirkadt mikor elmaradt mögöttem a falu és a vasút. A kukoricásban még vaddisznók csámcsogtak, ahogy a harmatos füves úton gyalogoltam előre. Az erdőben kicsit tisztább volt az út, majd jött a bizonyos kukoricás, ami alul-felül eláztatott. Kedvemet ez még nem szegte, cikkcakkolva nyiladékokon, hamarosan Somogysárdon kávéztam. Újvárfalváig gyér forgalmú út vezet, utána jön úgymond a "lényegi rész", változatos erdőkkel, egészen Mesztegnyőig. Közben favágó srácokkal álltam meg beszélgetni, majd Felsőkak után a tavaknál tettem egy rövid kitérőt a kilátóhoz - de a madarak sajnos nem buták, hogy délidőben ne az árnyékban töltsék az időt. :) Mesztegnyőre már kitikkadva érkeztem, soká pihegtem, aztán irány Nagyszakácsi. Nagy a kontraszt az előző pár kilométerhez képest - itt főleg a nyílt terep dominál. Nagyszakácsi előtt, a szőlőhegy után eltévedtem - egy jobbra tartó leágazást nem vettem észre, így végül a falu északi fele helyett a központjánál lyukadtam ki. Innen utaztam busszal a közeli Szőcsénypusztára, ahol a mezőgazdasági és erdészeti iskola kollégiumában töltöttem az éjszakát. 2500 pénzért, teljesen korrekt szállás.
A következő reggel folytattam, és előrelátóan az előző napi - még itt-ott nedves ruhákat vettem fel. A falu után neki a sűrűnek, ahol hiába vezettek csalánostól csalánosig a jelzések, végül elvesztem - majd nyílt terepre érve végre jelzésre bukkantam. Innen már majdnem sima volt az út Nemesvidig, egy nehéz rész volt még, ahol Pulmy topiktárs egy kis hidat fotózott, az árok elé kidőlt egy öreg fa, azt nem volt könnyű megkerülni. Nemesviden a polgármesteri hivatal kertjében ruhát cseréltem, a bakancsot is felváltotta a cipő, aztán irány aszfalton Zala megye. Végül is nem volt rossz. Az elején kifejezetten élveztem, az M7 előtti enyhe emelkedőn már fáradtam, Zalakomár után hosszasan a mezőn heverésztem, miközben a mögöttem lévő táblát aratták. Innen Galambok templomtornya, illetve a zalakarosi szállodák tömbjei kijelöltek pontosan minden irányt.
Személy szerint én mint mindig mindenkit a Bányász Körút körbejárására biztatnálak, mert ezzel a 36 kilométerrel nagyon könnyen megszerezhetsz egy nagyon szép jelvényt, a Nógrád Megye Természetjárója jelvényét, amelynek feltétele a kéktúra Nógrád megyei szakaszának teljesítése (igazolás a kéktúrás füzettel is jó) és ez a körtúra.
Van igazolófüzete is, jelenleg azt hiszem 4 db kódot kell felírni a 36 km során.
(sokadszorra teszem be ezt a fotót)