Kohász kéktúra Istenmezeje-Ózd 39 km
Mottó:
(Tisztul A Visztula 2007-es Somsály-Istenmezeje túrabeszámolójából: )
"...Azért jó egyedül túrázni, mert bár vonaglani szabad, 10 méterenként megállni nem tilos, de ledögölni nem javallott..."
Találó sorok, különösen erre a túrára!
Na, de kezdjük az elején: 6 óra körül ébredtem az istenmezejei Szikla vendégház vadiúj illatokat árasztó, minden igényt kielégítő franciaágyas szobácskájában (4000huf volt), egy reggeli dupla kávé a presszóban és irány a Lóhullás-tető!
Fel voltam készülve lelkileg mindenre, mert elolvasgattam a korábbi túrabeszámolókat erről a szakaszról, de bevallom őszintén a Lóhullás-tető bár nem volt egy sétagalopp, nem okozott különösebb problémát, egy átlagos 500 körüli csúcs, szerintem a Bárnai Nagy-kő durvább ennél.
A csúcsig vezető út viszont egy pár száz méteren parádés, mind a kilátást, mind a meghagyott öreg tölgyfák jelzéseit illetőleg, amelyeket egytől egyig körbenéztem a kohászos fémtáblácskát kutatva, zéró sikerrel, de nem lankadó lelkesedéssel!
A csúcson valóban nincsen kilátás ahogyan V43 is írta, azonban kb 60-80 méterrel arréb a tető széléről szép panoráma nyílik a Mátra felé, itt megpihentem egy picit.
1. Szikla vendégház
2. öreg tölgyek a Lóhullás-tető felé
3. sok-sok régi kék jelzéssel
Meredek lejtő után benőtt ösvény, majd a Gemeruta-völgy suvadásokkal tarkított vadregényes patakmedre következett, egy tisztásra kiérvén pedig egy balos irányváltást követően hosszabb aszfaltos szakasz, a Hosszú-völgyi patak medrében, rengeteg szemivó bogárral és bögöllyel Szalajkaház felé.
Úgy általában a patakmedres völgyi utak errefelé hemzsegteg a rohadék kis csipegető legyektől, ha megálltam egy pillanatra úgy éreztem magam mintha a trópusokon lennék, már ami a zümmögő kis dögök darabszámát illeti!
Szalajkaház nagyon szép, ez egy vadászház, valószínűleg ezért is van rendben ennyire, ráadásul autóval is elérhető Váraszó felől.
1. a vadregényes Gemeruta-völgyben
2. tábla Szalajkaháznál
3. Szalajkaház (vadászház)
Dávidtanya omladozó épületeit elérvén két útvonalváltozást is felfedeztem, bekarikáztam magamnak a térképen, majd egy erősebb kapaszkodót követően (Vaskapu) hamarosan Vállóspusztán találtam magam ahol legnagyobb örömömre egy fixen rögzített Kohászos pecsét várakozott reám. :-)
Vállospusztán hosszabban megpihentem, tudtam hogy az Ökör-hegy hírhedt kaptatója következik, és éppen ezért magam sem értem miért, de elkövettem egy durva hibát: a vállospusztai forrásnál nem töltöttem fel vízzel a palackjaimat, pedig már kb csak alig 6-7 deci vizem maradt jó 14 kilométerre 32-33 fokban! :-O
De ez ekkor még itt úgy igazán nem is esett le nekem, csak később mikor a hegynek induló "45 fokos" emelkedőn 10 méterenként álltam meg, és 10 percenként ittam egy-két kortyot (mert többet már nem mertem... )
A 425 méter magas Dagadót szerencsére ilyen emelkedési szöggel hamar elértem, innen szintút, de ebben sem volt túl sok köszönet, mert szint ugyan volt, de út....
Az erdei finomságokkal igyekeztem szomjat oltani, egészen szép sikerrel, marokszámra tudtam szedni az erdei szedret, ami életmentőnek bizonyult.
1. völgyfő Vállóspuszta előtt
2. Vállóspuszta, kerítésen a bélyegző
3. életmentő gyümölcsök, és jelzés. (a jelzés nem gondolom hogy tartós lesz...)
Az út a továbbiakban mint a mesében, hol volt, hol nem volt, mindenesetre a GPS barometrikus magasságmérője szépen lassan, de biztosan emelkedő értékeket mutatott...
Útelágazás után, némi vacillálást követően ismét meredek emelkedő, immár a végső: negyedóra múlva az Ökör-hegy csúcsán nyomhattam az igazoló-füzetkémbe a váratlanul elém bukkanó fix bélyegzőt. A lehető legbővebb tintájú párnámmal szép lenyomatot sikerült összehozni. (3 párnám van, tutista vagyok)
Megkönnyebbültem, innen már csak lefelé, tettem kitérőt itt is a csúcsra, és a kilátópontokhoz is, bár a kilátást a magas páratartalom erősen korlátozta azért nem volt rossz.
Vizem mindössze 3 deci és majdnem 10 killer van még Arlóig, de a 15 éves cartographiás térképem több forrást is jelzett a Gyepes-völgy környékén, így aztán újult erővel vágtam neki az út további részének.
"Mikor érzed hogy a legpengébben szól a motor akkor 10 percen belül tuti hogy megadja magát"
mondá vala egy régi rally-versenyző ismerősöm, és ezen logika igazsága sokszor bebizonyosodott már számomra, ezúttal is:
Már dúdolásztam, gondokoztam, haladtam szépen, mikor rájöttem: elkavartam! A legszebb az egészben hogy a GPS sem jót mutatott egy kb 100 méteres szakaszon!
Negyedórás kétségbeesés után (ugyebár a vízhiány nagy úr) mikor megtaláltam az ösvényt legalább ugyanennyit, (negyedórát) kocogtam lefelé, így aztán hamarosan nagy megkönnyebbüléssel hallgattam a túracipőm tompa puffanásait a Gyepes-völgy aszfaltján.
Kb 1 egész kilométer megtétele után kék kör jelzés, FORRÁS!!
1. arrafelé kéne menni
2. ez is egy öreg fémtábla, csak nem ezt kerestem
3. forrás!
Ittam mint a vett malac, feltöltöttem a palackokat is, velem még egyszer ilyen elő ne forduljon!
Hosszú, unalmas aszfaltozás, -lábaim elkezdtek fájdogálni-, majd a híres Dobronyatanya következett, ahol felírták az adataimat, lefotóztak (ezt már én kértem), és irány Arló.
Járdánháza-Arló-Ózd, ezen települések már szinte összefüggnek, de mégis 8-9 kilométer volt még hátra, Magyarország legnagyobb összefüggő erdőségét azonban már magam mögött tudhattam.
Később kiderült hogy sajnos.
1, Dobronyatanya, a felírós hely
2.-3. Arlói-tó felé
Mátraverebély-Putnok-Bódvaszilas-Arló-Somsály. Vajon mi a közös bennük?
Egy kékkútnál két kisgyerek egy vödör vízzel bajlódik, őket küldték ki érte, de leemelni sem tudják. Leemelem nekik.
Nem terveztem itt senkinek sem adni semmit, de mikor vizet engedek, pakolászok úgy néztek, olyan őszinte érdeklődéssel a szurtos kis képükkel szótlanul, egy helyben állva egymás mellett hogy önkéntelenül is elővettem amim maradt, gumicukor, ropi, pilóta keksz...
Azt az örömöt! "édesség, édesség..."
Mikor harmadszorra köszönték meg kezdtem már rosszul érezni magam, elköszöntem, irány Somsály felé...
Az Arlói-tó szép, jó nagy élet volt körülötte, rengeteg víkendház, kemping, csak hát az a bevezető út ne lenne...!
Fáradok piszkosul, fáj mindenem, a vizem nagy részét Járdánháza óta a fejemre öntögetem, így aztán nem sokat nézelődök az egyébként tragikus sorsú és kinézetű Somsálybányán, megyek tovább... az aszfalton.
Kipurcantam, ez már amúgy is gyakorlatilag Ózd, a főúton buszra szállok, majd 39 kilométerrel a lábamban a majdnem ugyanennyi fokban rövid kitérővel a buszállomásról még beszerzem a vasútállomás "Ózd" feliratú bélyegzőjét, és várom a megváltó klimás buszt Pétervására felé.
konfartibi Kohász kék II. című albuma az Indafotón
"...A vége már tényleg olyan volt, mint amilyennek egyszer láttam az amatőr Mount Everest mászók utolsó métereit... a túra végezte utáni közel 50 percből csak halvány tudatképek maradtak."
Tisztul A Visztula 2007
Innen idéztem:
viewArticle
