Már párszor leírtam, de a koppenhágai is ugyanúgy igazolhatatlan spekuláció, mint a többi. Olyan fajta fantázia, képzelgés, ami nem esik nehezére a Newton-i világképen felnőtt embernek. Ezt a verziót tanítják az iskolában, és mivel csak ezt tanítják, sokan komolyan azt hiszitek, hogy akkor a dolgok "így vannak".
A számítások elvégzése az alternatívákban is ugyanúgy zajlik - ezt sem érted.
A koppenhágai értelmezés egy minimál értelmezés, mindent értelmez, ami a mérések, és számítások elvégzését lehetővé teszi, de lehetőség szerint semmi olyat nem állít, ami nem támasztható alá igazolható elmélettel. Az alternetívák ezzel szemben igazolhatatlan spekulációk.
A hullámfüggvény a különböző fizikai mennyiségek valószínűségeinek meghatározását teszi lehetővé a téridőbeli fejlődésükre nézve. A mérésekkel ugyanezen fizikai mennyiségek konkrét értékét tudjuk meghatározni a határozatlansági reláció szerinti korlátozásokkal. A mérések között tehát a hullámfügvény biztosítja az összeköttetést. De a Hold hullámfüggvénye véletlenszerűsége mellett is oly mértékben determinált, hogy a műszereink mérési hibája sokszorosa a véletlenszerűségből adódó eltéréseknek. Ezért a Hold mindig ott van, ahol várjuk.
A mérési probléma egy aranyos szemléltetése, ha pl. fogunk egy instabil részecskét, ami nemsokára el fog bomlani, és folyamatosan "figyeljük". Emiatt sose bomlik el.
Az a látszólagos világ, amit magad körül látsz, nagyjából digitálisnak fogható fel, ahol minden részecske, minden tárgy teljes egészében egy adott helyen van, egyként létezik. Egészen a 20. század elejéig ezt hitték a teljes valóságnak. (De teljesen pontosan nem lehet megmérni a dolgokat a Heisenberg-féle határozatlanság miatt, de ez itt mellékes is.)
Az emberek sztem olyan 99%-a még ma is ezt hiszi a teljes valóságnak.
Aztán hirtelen kiderült, hogy ez a látszólagos világ csak egy speciális esete, talán szelete egy teljesen másképp működő, és lehet, hogy végtelenül nagyobb valóságnak, ahol minden részecske, minden tárgy egyszerre mindenhol van, "részben". Nem részecske, hanem inkább afféle hullámszerű viselkedést mutat, minden utat egyszerre bejár, mindenhol egyszerre van, eltérő valószínűségekkel a mi szemszögünkből, és ezek összegződnek, ami a mi szemszögünkből hullámszerű működésként jelenik meg. Egyetlen részecske is tud hullámszerűen végtelenül interferálni önmagával.
A hullámfüggvénnyel azt tudjuk leírni, hogy ebben a háttérvalóságban, a mi szemszögünkből, a dolgok hogyan viselkednek, hogyan fejlődnek, amíg meg nem "mérik" azokat.
"Mérésnél" ugyanis hirtelen megszűnik a hullámszerű viselkedés és minden egy adott helyre kerül, egyként létezik. Hirtelen előáll az a látszólagos valóság, amit látsz magad körül most is.
Ez a hirtelen átváltás a hullámszerű kvantum világból a részecskeszerű megszokott világba az "összeomlás".
A koppenhágai "értelmezésben", amit általában ma is tanítanak, úgy lehet felfogni, hogy "mérés" hatására összeomlik egy rendszer hullámfüggvénye. Ebben az értelmezésben csak akkor léteznek ténylegesen a dolgok, ha megmérjük őket, egyébként csak valószínűségként léteznek. Erre mondta Einstein, hogy szerinte márpedig a Hold akkor is ott van, amikor senki nem néz oda.
Senki sem tudja, mi az a "mérés", mi okozza az "összeomlást". A koppenhágai butított verzióban általában azt tanítják, hogy a mérés egyszerű kölcsönhatás, ami természetesen nem igaz. Szükség van kölcsönhatásra az összeomláshoz, de nem minden kölcsönhatás vezet összeomláshoz.
Egy csomó embertől megkérdezheted, hogy mi az a hullámfüggvény, mi az a kvantummegfigyelő, mi az az összeomlás, és szinte mindig ugyanazt a téves de magabiztos f***ságot fogod hallani. A koppenhágai értelmezést, az egyetlent, amit tanítottak nekik, ezért nem tudják, hogy amit tudnak az csak egy értelmezés, direkt úgy alkották meg, hogy el lehessen kerülni az értelmezést, ne kelljen foglalkozni vele, a szőnyeg alá söpri az egész kérdéskört, amin a kvantumfizika megalkotói is annyira megdöbbentek.
A fotoszintézisben is úgy tűnik legalább egy, de inkább két szinten zajlanak a kvantummegfigyelő-effektusok, az "összeomlás", ami a központi probléma a kvantumfizikában de az itteni kommentelőknek még csak nem is tanították. Ezért természetesen egy szót se értettek meg abból, amit írtam.
Még jó, hogy elmagyaráztad nekünk, hogy egy talánnyal van dolgunk. Sokat tanultunk belőle. Csak azt nem tudom még, hogy melyik tudományághoz soroljam. Orvostudomány, vagy lélektan...
Én komolyan nem értem hogy hogy lehet egyáltalán hozzászólni valamihez kvantumfizika témakörben, ha előtte valaki nem tanulmányozta a különféle interpretációkat és gondolkozott rajtuk hosszú ideig.
Itt tényleg az játszik, hogy nem tudjátok, mennyi mindent nem tudtok, különben hamar lefagyna a vigyor construct képéről.
Nem a függvények végeznek tevékenységet, hanem a világ jelenségeit írjuk le függvényekkel. Például amikor az elektromos töltések közötti erő fordított négyzetes függvényére hivatkozunk, senki se gondolja, hogy a vonzás annak az a hiperbolának a tevékenysége, hanem tudjuk, hogy az egy eszköz az elektrosztatikus mező számszerű kezelésére.
"egyikőtöknek sincs fogalma a kvantumfizikáról azon az egy lebutított értelmezésen túl, amit általában felsőoktatásban tanítanak. De az csak a számítások elvégzésére való."
No, csak kibújt a szög a zsákból!
Megint van egy igazlátó zsenink, aki magát nagy szerényen őskerT-nek nevezi.
A működő kvantum elmélet az alapja minden további még nem kidolgozott, és nem bizonyított tapogatózásnak, amit laikusok szeretnek, vagy szeretnének értelmezésként felfogni. Nem azok. Csak újabb, és mélyebb matematikai alapozások, amelyekben a kvantummechanika jóslatai változatlanul érvényesek, és esetleg a relatívitáselmélettel is közöz alapra kerül. Aki a kvantum elméletet nem érti, annak esélye sincs felfogni a többi továbblépési kísérletet.
Erre vannak a különféle interpretációk, hogy hogyan működhet. Ez az, ami pusztán a matekból nem derül ki, hiszen a matek az minden interpretációban ugyanaz (kivéve az olyanokat, mint pl. a GRW).
A világot az ismeri, aki tudja, hogy hogyan működik. Aki tudni véli, hogy mi a világ, de a rácsodálkozáson kívül nem érti, az csak elképzelte a világot, de még csak nem is látja. A képzelete becsapja.
Csak a számítások elvégzésére való. Jól mondod. Ez a lényege. Ez a fizika lényege. Kiszámítani, hogy mi fog történni. Aki ezt tudja, az ismeri a vilàgot. A sok zavaros értelme nincs fogalommal vagdalkozás kívül esik a fizikán, és a tudományon.
Na jól van, eléggé látható, hogy egyikőtöknek sincs fogalma a kvantumfizikáról azon az egy lebutított értelmezésen túl, amit általában felsőoktatásban tanítanak. De az csak a számítások elvégzésére való. Persze ezt nem tudjátok. De csak szólok, nem poénból van 1-2 tucat értelmezés és nem poénból mondják, hogy senki nem érti teljesen a kvantumfizikát pedig közel 100 éve próbálkoznak megérteni.
Kicsit ilyen veletek vitatkozni: mondom itt van a fa mögötte az erdő mögötte a hegy, de a hegy nem olyan, mint azt általában elképzeljük. És utána hosszasan veritek az asztalt, hogy de hát a fa az ott van, mindenki láthatja.
Lehet arra gondolsz, hogy végül a potenciál miatt "választódik ki" mégis az az út. Igen, de előtte nem befolyásolja az elektron mozgását, előtte szabadon terjed.
Kedves öhckerT, hiába mondod sokszor, ez sem igaz, mint ahogy számos egyéb mondókádat is csak ismeretterjesztő mesékből vetted, értetted félre, meséled tovább. Minél többet írsz, annál jobban látszik, hogy erről inkább csak valami öhcgaZ, dudva burjánzik a fejedben. Ha kvantumfizikai jelenségeket akarsz megérteni, mi több, kvantumfizikát kritizálni, hát akkor bizony jobban utána kellene nézned.
Hő formájában van veszteség, fotoszintézisről van szó, élő sejtekről, sok milliárd atommal. Most már szeretnélek megkérni, hogy legalább egy picit nézz utána a témának.
De hogyan? Mint mondtam, nem vezeti semerre, véletlenszerűen minden irányban halad az elektron egyszerre. Útközben nincs rá hatással vagy érdemi hatással a potenciál.
Másrészt ezen a szinten nincs energia veszteség. Ha legerjesztődik egy molekula, ugyanolyan fotont sugároz ki. Ezt a fotont viszont egy másik molekula elnyelheti, es kezdődik a gerjesztés elölről.
De van. Ha véletlenszerűen kóvályogna, akkor legtöbbször el se jutna, vagy csak túl későn jutna el oda, ami képes elfogni, túl sok energiát vesztene. De nem ez történik, a fotoszintézisnek ez a része kb. 90%-os hatékonysággal működik, szinte mindig a legrövidebb úton célba ér.
Nincs sok rejtély. A gerjesztett molekula vezetővé válik, elektronja szabadon kóvalyoghat a hasonló molekulák között. Egy másik fajta molekula viszont képes elfogni, ha arra kóvályog. Mert olyan a potenciálja, és az energiaszintje.
