sziasztok,
leküzdve a több oldalnyi hozzászólást,és többnapi munkát :-), most már én is írnék első maratonomról. Év elején úgy indultunk neki, hogy idén maratont futunk Prágában, ez sajnos nem jött össze, /a sörözés igen/ így maradt a szept.végi időpont. A felkészülés nem úgy sikerült, ahogy elterveztem,májusban ki kellett hagyni kislábujjtörés miatt 1 hónapot, júliust teljesen, szabadság és helyettesítés miatt, augusztusban másfél hetet húzódás miatt, nno meg ott volt a hónap végén egy céges rendezvény 3000 m-e,ami ugye teljesen más felkészülést igényel, mint a félmaraton, maraton. Nna így vágtam neki kb. 600 km. összfutással a lábamban a vasárnapnak.Indultunk stafétában is, de a középső emberünk megsérült, így tartottam a 34 km-ig szóló szólófutástól. Próbáltam lasabban kezdeni,5.10-5.20-as km-et terveztem, és azt, hogy most végre nézelődök futás közben, ismerkedem Bp. nevezetsségeivel, ahogy a spuriban is szólt a maraton hírdetése. Ez utóbbi lehet, hogy annyira jól sikerült, hogy az előzőt nem sikerült tartanom, maradtam a szokásos 5 perces km-eknél.Lehet, hogy megijedtem az Andrássy úton eltekerő narancsos pólós, szakállas, biciklis őrült dudálástól? :-)
Most tűnt fel, hogy ha minden igaz, a félmaratonok során elfut az ember fia-lánya a Gellért fürdő előtt..
Jött az első váltás, ami nekem annyiból állt, hogy átraktam egyik lábamról a másikra a csipet, áginyici -váltónk befutója- belémnyomott egy szelet bocicsokit, rajtszám le-fel,aztán tovább. Ezt a rakparti részt élveztem, nekem teccett, és jót tett, hogy egymás mellett, ellentétes irányban futunk, spanolt egy kicsit. A Margitsziget is elfogyott, aztán ahogy ott felkanyarodtunk a hídra, összefutottam :-) egy ismerőssel,+ haverjával, így együtt mentünk egészen a Lánchíd pesti részéig, 34 km-ig. 21 km-nél még mindig 5 perc/km, és az egyetlen incidens, amivel talákoztam, egy autós akart behajtani a futók közé, én már csak a szócsatára értem oda, ideges futó vs ideges autós végül is véget ért azzal, hogy a futó srác szerint legjobb lett volna kiszedni a kocsiból a fickót, vagy a visszapill.tükröt sportbalesetnek álcázva visszahajtani, de aztán mindenki futott tovább, az autós meg állítólag gyütt, mert olyasmit hallottam, hogy: nézd már,ez áthajt az ellenőrző ponton, de ezt már nem tudtam lekövetni, mert futottunk tovább. Aztán jött a hosszú rakparti rész, beszélgettünk olykor, talán ezért nem tűnt fel annyira a mások által emlegetett szél. Itt utolértünk egy FB-t, elhaladtunkban megkérdeztem tőle, hogy lesz e beszámoló, mire ő: legyen? legyen, mondtam én. De nem erről a részről, mondta ő, gondolom célozván a nem teljesen friss formájára. 24 km. környékén aztán már mentek azelőre eltervezett 5.10-5.20-as km-k, igaz, nem teljesen tudatos volt mindez. :-) A katonazenekar előtt el,vmi iszonyú lassú dalt kezdtek el jáccani, szerencse, hogy csak néhány másodpercig hallottuk. Aztán megint híd, és váltóhely, szurkolók, köztük személyes drukkerek, fénykép, aztán 30 km., talán ezen a környéken láttunk egy futót feküdni a földön, asszem nő volt az ilető, körülötte emberek. /kanga mama ismerőse?/
Majd át a pesti oldalra, itt már nem voltam oly friss, de a váltóig még egész jó állapotban értem be. Az ismerős srác az egyéni sávban tovább, én a váltóban, csipcsere, futás ágival még kb. 300 m-ig, aztán hagytam menni a saját tempóját, nem tudtam volna vele menni 5.30 körüli ezreket.
Itt már eléggé szenvedtem, ez a rakpart már egyáltalán nem volt kellemes, 36km-nél frissítő, lazítás kicsit, át a tus alatt,-ezt nem kellett volna-, majd az egyik legutálatosabb rész, a lakótelep, buszpályaudvarral. A frissítő után még mentem pár száz m-t, majd belegyalogoltam a távba. Fél perc-perc gyaloglás, 2-300 m futás. megint gyaloglás, pár száz m. futás. A hátamon ott volt az első maratonomat futom cetli, de egész verseny alatt eccer vágtak hátba, hogy gyerünk ne állj meg, ezen a részen. köszi annak, aki ezt tette, utána már csak 2-3 alkalommal álltam meg gyaloglás-futás keverékére.:-)
38 km-től aztán megint futásnak nevezett vmi fájós térdahjlatokkal, szerintem voltak 6-7 pereces km-ek. Aztán a befutó, pacsi a szurkolóknak,és vége. 3.50.08
Vki mondta itt, hogy az első maratonja befutójakor nem érzett semmi frenetikusat magában, én is így voltam vele akkor. Most is inkább a futás közbeni pillanatok jönnek elő, amikre jó visszagondolni, mert jól esett a futás, egészen 34 km-ig. Az igazán rossz 35-38 km. között volt, de így utólag már arra is jó gondolni.:-)
A lényeg, hogy lefutottam, nem jött le körmöm, nem lett vízhólyagom,- ragtapasz rulez-, és nem ment el a kedvem a következő maratontól.
mindenkinek gratula a futásához,NAGY sóhaj azoknak, akik nem tudtak /végig/futni, és kösz a szurkolóknak is,akik nem pont nekem szurkoltak, de hangulatot csináltak, és jó kedvet a futáshoz.
|
