"Azt veszem észre. Eddig még nem sikerült egyébként értelmet kihámoznom belőle, de majd benézek alkalomadtán, hátha a címbéli témáról is szóba kerül valami hiteles és felfogható dolog." Ne törd össze magad ezzel a kihámozás képességeddel! De ha tényleg rászánod magad a benézésre, akkor előbb olvasgasd Fischer Károly Antal "Hun- magyar írás" című művét házi feladat gyanánt! Talán sikerülni fog némi hámozás!:-)
Nyugi, mindennek eljő az ő ideje. A jövőnek jőnie kell.
Megnyugodtál? Gyönyörűek a jelek.
Na... Szóval az írás csak is képekből lehet. Utána már vagy egyszerűsödhet, vagy egyértelmesülhet. Mese mesülhet, hogy minden belőle kisülhet.
Amúgy is "nincs új a nap alatt" szlogen vígasztalhat bennünket.
És ha már szóba hoztad a tipográfia szót. Be type-olom gravírozom a fába, az első bükk book fába a jeleket, s bele vésem oda a rovásba. ;-)
Én csak annyit tudok, hogy a székely (magyar) rovásírás képileg eléggé szépen illeszkedik mai magyar nyelvünkhöz.
Még a szabályai is. Mivel az E-t nem kell sehol sem jelölni, ezért is lettünk, amolyan, Mekk mesterek. Romhányi nevű ember, mesélhetne főleg erről a jelenségről. ;-)
Azt veszem észre. Eddig még nem sikerült egyébként értelmet kihámoznom belőle, de majd benézek alkalomadtán, hátha a címbéli témáról is szóba kerül valami hiteles és felfogható dolog.
Már ez a rovat nem 50e. éves témáról szól. Válasz volt általam igen nagyra becsült SEGÉD uramnak!:-)) Igen arról is szól, hogy az első ember látva a tíz ujját az első számológépet is birtokba vehette. Ez tényleg a meghatározhatatlan messzeségbe visz vissza. Mivel minden nemzet kialakulása egy igen hosszú folyamat ezért nincs értelme például magyar 50e. éves írásról beszélni. Nem is értem, hogy hogyan jutott el az a VALAKI eddig az ötletig.Teljesen lerontva a hitelességét a valóban mára már újra élő és valós rovásírásunknak!!!! A szkíták, hunok, avarok, magyarok nyomon követhető története is makszimum 9-12 ezer éves. De konkrétan az utóbbi 5000 év történéseivel igazolható írásuk, nyelvük!
Az ábrák csúf nagyok és szájbarágósak ,kedves Mociga! Azonkívűl már szerepelt itt e rovatban. Igaz az is, hogy nem mindenki lehet tipopgrafus, festőművész, grafikus, mint a megboldogult rovatnyitó!:-)
Szerintem nem fog sikerülni, mert a progi ezt a jelet "|" eleve formázásnak veszi. Én csak azt szerettem volna, ha nagy vastagon jelenik meg a | és a || és a ||| és a |||| szöveg. De nem olyan lényeges ez ám. Azért köszi. Ha akarod javítsd! De akkor áruld el hogy legközelebb hány plussz ide-oda karaktert kell tennem, hogy benyelje helyesen a szoftver. Mind1. ;-))
"Őrült" arabok beléptek a képbe. Kitalálták a 0-át és a helyiértéket. De ők is anya lógiás módon. 10 ujjunk van oszt kész. Úgy számolunk. Természetünkből fakad. A bíró meg így jelzi a 14-est. Ököl és a másik kézzel egy 4-es. De ezen számokban is van logosz, log, bejegyzés ősi analóg logika.
Nem 50e éves. Teljesen lényegtelen kérdés. Szerintem. :-((
Az egyes számjel hány éves? Így néz ki: | [/size] A kettes számjel hány éves? Így néz ki: [size5] || [/size] A hármas számjel hány éves? Így néz ki: [size5] ||| [/size] A négyes számjel hány éves? Így néz ki: [size5] ||||
És az ötös hány éves? És a tízes?
Ez meg mint csillag az égen az ezer. Tisztára ezoterikus dolgok ezek!! ;-)))
Azért igyekezzél lepcsőfokról lépcsőfokra, létrafokról létrafokra Kedves Rovásmúltú! Mindig magasabbra! (LGT)
Nyújtsd fel a kezed, hogy mindenki lássa! Emeld fel a fejed, bármi is bántja! Fáradt nem lehetsz, mert kell még menned! Él egy hang, ami ezt súgja benned:
Refrén (chorus):
Oh, menni kell, vágyaid még nem érheted el! Oh, menni kell, vágyaid még nem érheted el!
Menni tudni kell, ha el akarsz érni! (chorus:) Mindig magasabbra! Látni tudni kell, ha fel akarsz nézni! (chorus:) Mindig magasabbra! Lásd, amit akarsz, és nyúlj fel érte! (chorus:) Mindig magasabbra! Én csak azt kívánom, juss el élve! (chorus:) Mindig magasabbra!
Refrén (chorus:)
Mindig magasabbra, mindig magasabbra! Mindig magasabbra, mindig magasabbra! Mindig magasabbra, mindig magasabbra! Mindig magasabbra, mindig magasabbra! Mindig magasabbra, mindig magasabbra! Mindig magasabbra, mindig magasabbra! Mindig magasabbra, mindig magasabbra! Mindig magasabbra, mindig magasabbra!
Felmerült itt a szeg, szek, szék, szakasz, szektor, szekér, szekta, (sacra) milyen tudás szakra a nagy univerzitás univerzum egyetemen?? szavak kapcsán is ezek.
Hamvas Béla, meg úgy nagyjából megfogalmazta azt, hogy a magyar nyelvben (és írásában is - rovásírás) még megtalálható valamennyi szint. Olyan ősi.
Kedves Kisharsány. Tudom ám, hogy min nevettél! A zseniális Hamvas Béla okfejtése, véleménye magas nekem, mint gyalog a tizedik emelet!:-) Nem baj, majd fejlődök egy kicsit még!:-)
A viccet félretéve, elgondolkodott e valaki már azon, hogy miért van az, hogy eszméletlen sok szó és nyelvi, valamint kiejtésbeli játékot enged meg a magyar nyelv? A rovásbetűinkkel is hatalmas a képi játékok lehetősége! Én már csak tudom!:-)))
Karinthy után szabadon "a viccben sem ismerek tréfát".....
Nagyon sokszor gondoltunk rá. Hiszen amikor azt mondjuk, hogy a magyar nyelv KÉP-nyelv, akkor már ezt boncolgatjuk.
De újra csak a HAMVAS BÉLA nyelvi struktúrája jut eszembe.
FÓRIKA ÉVA írja: ".... A nyelv vizsgálatába alapvetően kétféle szemléletmódot tartok lehetségesnek:
1. materialista szemléletet, amely a nyelv jelenségeinek vizsgálatakor a gyakorlati tapasztalatból indul ki, ennek leképezését, absztrakcióját látja a nyelv jelenségeiben, a szavakban, kifejezésekben.
2. spirituális más szóval idealista szemléletet, amely a nyelvet nem a zárt földi élet, hanem a nyitott lét megnyilatkozásának tekinti, amelyben a látható és láthatatlan világ kölcsönhatásban működik.
A kétféle kérdésfeltevés magában hordja a válaszok különbözőségét. Új vonások, új aspektusok kerülnek felszínre, ha van bátorságunk újfajta kérdéseket fogalmazni.
A materialista szemlélet a nyelvet fejlődésében vizsgálja. Úgy tekinti, hogy az egyszerű szintről, más szóval a rudimentáris kifejezési képesség szintjéről elindulva, a nyelv a bonyolultabb, árnyaltabb, komplexebb kifejezési formák felé halad. Természetesen ennek a szemléletnek megvan a maga jogos alapja.
A spirituális, idealista szemlélet a nyelvet olyan szempontból vizsgálja, hogy benne milyen fokon jut kifejezésre a lét nyitottsága, és egységes volta. A lét nyíltságának Hamvas Béla összegzése szerint (Scientia sacra I. kötet) négy fő iránya van: első a metafizika, amely a természeten túl fekvő, természetfölötti világ felé nyit, a második a halottak világával való kapcsolat, a harmadik a lélek misztériumai felé nyit, a misztériumokban való otthonosság, a negyedik a közösségben való közvetlenség, vagyis az összes élőlények, elsősorban a másik ember felé nyitott.
Ez a lét jellemzője: a nyitottság. A lét az univerzális személy, a felébredett, éber lélek világa. A felébredett lélek a létben él, nyitott a természetfölötti világ, a halottak világa felé, otthonos a lélek misztériumaiban, a másik emberrel közvetlen.
Ezért univerzális személy. Az archaikus gondolkodás az univerzális személy sajátja, aki a világot egységében szemléli, a lét körei közötti analógiák számára létezőek.
Az élet ugyanezen irányokba: a metafizika, a halottak világa, a lélek misztériumai, a másik emberrel való közvetlen közösség irányába zárt. Az élet az individuális én világa. Az individuális én gondolkodása logikus, ok és okozat összefüggésében vizsgálja a zárt életet. Az individuális én a történeti kor terméke.
Az archaikus ember és a történeti ember közötti különbség tehát, éppen ebben van: az archaikus ember univerzális látással metafizikai szintézisekben nyilvánítja ki a lét egységét és nyíltságát, míg a történeti ember számára csak az élet van, "nem lát túl az életen és nincsen metafizikája." (Hamvas Béla).
Általában az időszámításunk előtti VI. évszázadot tartják az archaikus kor végének, és a történeti kor kezdetének.
2. A nyelv tanúja ennek a változásnak, útnak. Hamvas Béla hét állomást, hét fokozatot különböztet meg a nyelv útján: 1.) ősnyelv, 2.) idea- nyelv, 3.) szimbólum - nyelv, 4.) mítosz - nyelv, 5.) költői nyelv, 6.) köznyelv - népnyelv, 7.) absztrakt - fogalmi nyelv. (Scientia sacra II. kötet) Nagyon világos jellemzést olvashatunk mindenik állapotról. Itt most kiemelném azt a tényt, hogy ahogyan visszafele haladunk az időben, a stációkon, az univerzális jelleg egyre nagyobb fontossággal bír, következésképpen a nyelvek egyre közelednek egymáshoz. Ezért nagyon nehéz feladat egy nyelv, esetünkben a magyar nyelv rétegeiben kinyomozni a különböző tudatszintek nyomait...."
Kedves Naja. A viccet félretéve, elgondolkodott e valaki már azon, hogy miért van az, hogy eszméletlen sok szó és nyelvi, valamint kiejtésbeli játékot enged meg a magyar nyelv? A rovásbetűinkkel is hatalmas a képi játékok lehetősége! Én már csak tudom!:-)))
Aki kicsit is konyít az angolhoz" Ott a mulatságos google ferdítő!:-)
például:
"Hello újra,
Nem igazán oláh, de talán érdekes, hogy pont azokat a Thuróczy krónika (kelt 1490 körül), hogy mutat egy jelenetet A csata Baia (Moldvabányai csata a magyar), hogy a kimagozott Stefan cel Mare ellen Mattias Corvinus." stb.
A sánta szavunk jutott eszembe most. Aki sant-a, az védtelen, mivel nem tud elmenekülni. Lehet, hogy baromság...
Meglátásom szerint a CSÁMP---CSÁMPÁS-hoz van köze..... illetve részben a CSÁNGó-hoz ( "ide-oda kereng, bolyong..)
Persze a SÁNTA forrását szlávnak jelzik, a CSÁMPÁS-t olasznak, ( CIAMPA = marhaláv, lóláb, S;AMPA = macskatalp , állítólag az olasz ZAMPA / GAMBA = LÁB szóból keletkeztek......
Játék a betűkkel
