Egyre több párnak nem szimpatikus, sőt elutasítják mind az egyházi, mind az állami házasság gondolatát. Mert mindkettő tulságosan beavatkozik a pár életébe, és gyámkodni, atyáskodni kíván, és olyan jogszabályokat, törvényeket kíván rájuk erőltetni, amelyeknek szerintük, se értelme, sem létjogosultsága sincs már a XXI. században. Elmondató és leírható, hogy egyik házasságtípusnál sem tekintik felelősségteljes felnőttnek a párt. A megoldás a Magánházasság intézményének bevezetése és széleskörű ismertsége lenne, amelyben a párok saját magukra szabhatnák meg bizonyos legminimálisabban elvárható törvényi keretek között a saját törvényeiket és saját etikai és erkölcsi normáikat.
Az állam szolgál. Csak nem Téged, hanem a közt. És ha olyan dolgot akarsz tenni, amivel megsérted sok ember érzékenységét, akkor igenis kötelessége, hogy beavatkozzon.
Egy másik topikban nazua rre hivta fel a figyelmemet:
"- Mit mond ilyesmiről a hindu tradíció? Kétrésztvevős házasság, tanúk, násznép, szülők, és pap nélkül:
"Amikor a férfi meghódította a lányt, aki nyiltan úgy viselkedik, mintha a felesége volna, akkor tüzet hozat valamely bráhman házából, és meghintvén a földet kusafűvel, tűzűldozatot mutat be, és nőül veszi aráját a vallási törvény előírása szerint. Azután tudtul adja az eseményt szüleinek; mert a régi tekintélyek szerint a házasság, amelyet a tűz előtt ünnepélyesen kötöttek, többé nem semmisíthető meg. Miután a házasság megtörtént, a férfi szülei tudomásul veszik az eseményeket, és a lány szüleit szintén értesítik, oly módon, hogy megnyerjék a beleegyezésüket, és elfeledtessék velük, hogy miként történt a házasság. Ha ezt elérték, végkép megbékélnek egymással, kedveskedő ajándékokkal és tiszteletnyilvánításokkal pecsételve meg az egyezséget. Így veszi nőül a férfi a leányt a gandharvaházasság szertartása szerint. .....
Minthogy minden helyes házasság gyümölcse a szerelem, a gandharvaházasságot is tiszteletben részesítik, még ha előnytelen körülmények közt is köttetett, mert betölti a célt amire szolgál. És mivel biztosítja a boldogságot, kevesebb alkalmatlansággal jár mint a többi forma, és a feltételt nem ismerő szerelemből fakad, azért a ganharvaszertartást a legjobbnak tartják mind között."
Tehát tulajdonképpen csak az elnevezéssel van bajod? Akkor mit ágálsz itt állam és vallás ellen? A házasság onnantól létezik, hogy kiadták a házassági anyakönyvi kivonatot, tetszik vagy sem.
Élj együtt a pároddal, úgy ahogy szeretnél, ezt semmi nem tiltja. Ellenben ez házasság nélkül akkor is élettársi viszony, ha te nem annak nevezed. Viszont senki nem vitatja el a jogod, hogy úgy nevezd a kapcsolatotokat ahogy akarod.
Magánházasság intézményének bevezetése és széleskörű ismertsége lenne, amelyben a párok saját magukra szabhatnák meg bizonyos legminimálisabban elvárható törvényi keretek között a saját törvényeiket és saját etikai és erkölcsi normáikat
És milyen törvényekre gondolsz? Mert a házassággal kapcsoaltos törvnyek "kifelé" szólnak a társadalom felé, nem a pár intimszférájába. És ha többi emberre is vonatzkozik, akkor máris nem magánügy.
Nem értem a topicodat, sem a cikkedet. Semmi értelme!
Nekem nagyon fontos dolog a házasság, és a te gondolataid abszolút elfogadhatatlanok. Tulajdonképpen te a szimpla együttélést akarod házasság nélkül magánházasságnak hívni, de minek?
Azonfelül a törvényi kereteken belül bárki köthet házassági szerződést, amiben egyéb feltételeket is tisztázhatnak a felek. Akkor már megint minek a magánházasság?
Ja, változnak a dolgok, holtodiglan is kikerült a házasságból frankón. De ezek a dolgok lassan változnak. Generációk alatt.
Amit Te házasságnak akarsz nevezni, az irgalmatlanul messze van attól, amit MA a házasság jelent. Nézd meg mekkora társadalmi vitákat generál, hogy pl. azonos neműek köthetnek-e házasságot vagy sem. Pedig az együttélésük már kb el van fogadva, és épp a polgárjogi részét szeretnék megkapni. De még ezt se nagyon akarja nekik megadni a társadalom, mert nagyon sokak szemében ez több, mint egy sima szerződés.
Ezek után jössz Te, akinek még a dolog jogi része se kell, csak az elnevezés (mert szép, meg régi, vagy nem tudom), és ráhúznád valamire, amit tulajdonképpen most is megtehetsz, csak más a neve...
Minek Neked a "házasság" mint fogalom? Élj együtt a pároddal, ahogy jólesik. De ez majd akkor lesz "házasság", ha ezt olyan formában és olyan normák mentén teszed, ami kb fedi a társadalom elvárásait az együttélés meg ilyesmi iránt.
Lehet, hogy ezer év múlva már kecskvel is élhetsz "házasság"-ban, ja, változnak a dolgok. De ez még messze van.
A "házasság" tradicionális intézmény, régi és szép hagyományokkal.
Ha a cikkíró ezt meg akarja tagadni, lelke rajta (ma már gond nélkül megteheti) és kb. olyan szerződést köt a párjával, amilyent szeretne. De ezt ne akarja házasságnak hívni, mert nem az.
