Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Függetlenítem az aknákkal foglalkozó részt az Idegen Légió topikjától, ugyanis a légióra vonatkozó adatok, információk hajlamosak elveszni a különböző aknatípusok leírásában.
Másrészt némileg bővíteni fogom az anyagot, ugyanis egyes típusokkal bővebben fogok foglalkozni 8történetük, rendszerbeállításuk, alkalmazásuk, stb.
Nagyon szívesen várok minden hozzáértőt, érdeklődőt vagy egyszerűen hozzászólót.
Tisztelettel:
Z.I.
Sajnos pár napja nem néztem erre a kitűnő "oldalra", de most pótolom, Egy jó hír, ma kaptam meg az alább már említett AKNÁSZOK TŰZSZERÉSZEK cimű könyvet ami HAJDÚ RÁFIS JÁNOS VOLT II.vh.-ús tüzszerész kitűnő munkáját fényjelzi. Csak belelapoztam a vastag és igen szakszerű rajzok tömkellegével dúsított, és könyfacsaró katona versekkel ékesített könyvbe, de már elkápráztatott. Ajánlom minden tűzszerész és katona kolegának, biztos találnak benne valami újjat.
Nem, de ehhez való gyújtóm is van. Amit feltettél, az egy magyar botlódrótos akna. Ez is egyszerű, olcsó és roppant hatásos. Amiről én beszéltem, az egy harckocsiakna, (36M TAK) de a nyíródóék beállításával annyira érzékenyre lehet állítani, hogy ember alatt is elműködik. Mondjuk ebben az esetben egy kicsit sok a töltet. A gyújtószerkezet rézből van, eredetileg is gyakorlónak készült, igy nem kellett attól félni, hogy szétszedés közben bajt csinál. Amúgy a Hatala-féle könyvben is benne van.
Éveken keresztül aknákkal foglalkoztam, de ez a tipus engem sem hoz lázba. A második világháborus magyar aknák egyszerűsége - nomeg az, hogy a "mi kutyánk kölyke" - sokkal közelebb van a szívemhez. A minap szedtem szét és tettem rendbe a roncson is látható 36M aknagyujtóimat, s közben nem győztem elismeréssel adózni eleink találékonyságának. Egyszerű és tökéletes, sokkal többre becsülöm, mint sok mai, túlbonyolított utódját.
Nálam nincs igazán jó helye mert annyira nincs becsülete az én szememben. Azonban talán István vagy valaki más biztos jobban tudja értékelni, és így inkább odaadom.
Látom Kuruc, még mindig megvan a TM-62-es aknád. Amúgy szép darab, jó állapotban van, ne válj meg tőle. Nekem is van, ebből a tipusból csak ezt a műanyagburkolatut tartottam meg a gyüjteményemben.
Pénzt adtál érte? Megkérdezhetem mennyit? Ha érdekel, tudok adni gyakorló EBG gyújtót és gyakorló UKA-t is. Ingyért. Egyébként az MVZ-dről hiányzik a védőfedél.
Az elasztit az alapanyag, ami gyakorlatilag egy normál tulajdonsagokkal bíró képlékeny (formálható)robbanóanyag (összetételt nem írok), ami hasonló tulajdonságokkal bír, mint más képlékeny (formálható) robbanóanyag, mint pl. az elasztit, c-4, c-5, stb.
...........-
a felsorolásban az ,,elasztit" helyett ,,plasztit" kell, hogy szerepeljen.
Önmagában is egy érdekes (a szakértőknek) tesztsorozat, ugyanis különböző RA (robbanóanyagok) teszt-összehasonlításáról van szó, és ipari alkalmazásuk lehetőségéről.
Az elasztit az alapanyag, ami gyakorlatilag egy normál tulajdonsagokkal bíró képlékeny (formálható)robbanóanyag (összetételt nem írok), ami hasonló tulajdonságokkal bír, mint más képlékeny (formálható) robbanóanyag, mint pl. az elasztit, c-4, c-5, stb.
Amit tudni kell rólla:
Érzékenység - nem érzékeny a nyomásra, terhelésre, ellenáll a lövedék-becsapódásnak, tűznek, vegyi hatásnak, tűzre, szikrára, súrlódásnak. A robbanáshoz kezdeti detonáció szükséges (pl. a N"8 műszaki gyújtó/orosz haderő/).
A robbanóanyag energiája: 910 kkal/kg.
A tágulás(detonáció) sebessége - 7000 m/sec
Brizáns hatás: 21 mm.
Romboló hatás: 280 köbcenti.
Sűrűsége: 1.34 g/köbcenti.
Ládában tárolják (39 kg), ami 24 csík töltetet és 44 rögzítő kapcsot, illetve 2-4 tűzszerész-pálcát tartalmaz. A ládát, mint önálló műszaki-, romboló- vagy aknatöltetet lehet használni, anélkül, hogy kivennénk a szalagokat belőle.
Gyakorlatilag ennyi, amennyit érdemes róla tudni, a többi már a műszaki tisztekre tartozik.
Gyalogság elleni, romboló hatású taposóakna. Az ellenséges élőerő kiiktatását, harcképtelen-tételét szolgálja. Romboló hatását a személy lábfejének roncsolásával éri el, miután az rálép a nyomásra reagáló a gyújtóval egybekötött cél-érintkező felületre, ami jellegzetes, három műanyak ,,szárnnyal" ellátott formával rendelkezik, amik az aknatest tengelyétől sréhen oldalra kiállnak (az akna felső részén). Még a II.VH éveiben lett rendszeresítve. Nagy-Britannia, a Brit Nemzetközösség és még közel 20 állam hadseregeiben van rendszeresítve (gyakorlatilag előfordul minden kontinensen, az Antarktisz kivételével(?)).
Az aknát kézzel telepítik, kizárólag talajba (vagy hóba). A telepítéséhez egy különleges sablonnal (steck) lyukat szúrnak a talajba, amelybe belehelyezik az aknát. A felszínen csak az akna felső része (az oldalt lévő, háromszög alakú stabilizátorok feletti rész). Azonnal élesedik, amint eltávolítják a biztosító szöget.
Ha az aknát mély hóba vagy ingatag talajba telepítik (mocsaras terület, homok, kavics) az aknára feltesznek egy funérból (vagy műanyagból) készült tárcsát.
Ha tervbe veszik az aknák saját tűzszerészek általi felkutatását és felszedését, akkor - függetlenül a talajtól - az aknára egy acélgyűrű kerül, hogy könnyen meg lehessen találni fémdetektorral.
Az akna hadrafoghatóságának ideje korlátlan. Felszedés-, hatástalanítás-gátló vagy önmegsemmisítő berendezésekkel nem rendelkezik.
Az akna eléggé erőteljes. K.b. megfelel a szovjet/orosz PMN akna hatóerejének. Általában az aknarobbanás következtében teljesen leválik az ember lábfeje (attól függően, hogy mely alsó végtagjával lépett az ellenséges katona az aknára) és attól függőn, hogy milyen messze van a robbanás epicentrumától a másik láb, ami szintén sérülhet. Ezenkívül, a meglehetősen nagy robbanótöltet miatt, a légnyomás hatására, az ember elveszítheti eszméletét, a robbanóanyag detonációja közben felszabaduló hő pedig égési sebeket ejthet a katona lábain, altestén. A halál beállhat: a fájdalom-sokk hatására, a vérvesztességtől, vagy a nem időben végrehajtott ellátástól.
Mivel ez az akna - nagy töltete miatt - komolyan rombolja a kisebb járművek kerekeit - lehetőséget adott az angoloknak arra (és a többi alkalmazó országnak), hogy az 1999-es ,,akna-szerződés" után az adott aknát átminősítették ,,járművek-elleni aknának", ezzel is megkerülve a szerződést. A nemzetközi szerződés mindössze azt írta elő, hogy az akna gyújtójának rugójár cseréljék erősebbre, hogy az csak 50-60 kilós iniciáló nyomásra reagáljon. De hát ez nem oszt-nem szoroz. Tábori körülmények között a rugó könnyen kicserélhető jóval gyengébbre.
Az akna típusa: gyalogság-elleni taposóakna/jármű-elleni akna.
A robbanás azután történik, miután a billenő-kart (,,antennát") meglöki a harckocsi vagy a gépjármű.
A robbanás következtében beszakad a harckocsi fenéklemeze vagy jelentősen megrongálódik a futómű. A robbanás következtében a könnyű, és az esetek többségében, a korabeli közepes harckocsiknál beszakadt a fenéklemez, leszakadnak rögzítési pontjukról a harckocsi páncéltestén belül lévő berendezések, berobban a fenéken vagy oldalt alacsonyan rakaszolt lőszer-javadalmazás, a fenéklemez forró repeszei megsebesítik vagy megölik a személyzetet, esetleg kigyullad az üzemanyag. Általában a harckocsi teljesen tönkremegy és javítani már nem lehet.
A fotókon az akna billenő-kar nélkül van ábrázolva.
Ezt az aknát a 30-as évek második felében fejlesztették ki, és a Vörös Hadseregnél 1939 végén, 1940 elején került rendszeresítésre. Korlátozott mennyiségben alkalmazták 1941-1945 között.
Az aknatest dobozalakú, fémből készült, oldalt nyitható doboz-fedéllel ellátva (ugyancsak dobozszerű zárakkal ellátva). Ugyan ezen a fedélen volt egy hordozó hurok, ami szíj volt, vagy drótból készült.
Az akna robbanóanyaggal történő feltöltése (14 db 400 grammos trotil préstest és 2db 200 grammos préstest), illetve a gyújtószerkezet beállítása, élesítése az oldalnyíláson át történt, miután felnyitották a fedelet.
A gyújtó szerkezet teljesen megfelel a TM-35 aknájénak, mindössze a célérintkező felület különbözik, ami gömcsuklóból a hozzá kapcsolódó billenő-karból (,,antennából") áll.
/A gyújtószerkezet leírását kihagyom/.
Amikor az ellenséges harckocsi nyomást gyakorolt a billenő-karra (bármely irányban) az utóbbi elhajolt és elfordította a gömbcsuklót. Eközben a gömbcsukló alsó, lapos végének szélei elmozdították a gyújtószerkezet erőkarját. Az erőkar vége, felemelkedve, kihúzta a P-alakú biztosító szöget a detonátorból (gyújtóból) és ezzel szabaddá tette az ütőszöget. Ez belecsapott a gyutacsba. Robbanás.
A gyújtószerkezet dobozzát gyárilag az akna felső lapja alá rögzítették. A trotil vagy melinit préstestekkel az aknát vagy már a gyárban, vagy az alegységeknél töltötték fel.
Az akna telepítésének előkészítésénél először is ellenőrizték - egy sablon segítségével - beleilleszkedik-e a gyújtószerkezet gyutacsa a mögötte lévő préstetbe és a helyén van-e a biztosítószeg. Ezután az aknába berakták a MUV gyújtót az MD-2 gyutaccsal, esetleg az UV vagy UVG gyújtót, a beléje helyezett detonátor-kapszulával. Mindeközben ellenőrizni kellett, hogy a gyújtószerkezet karjának hegyes vcége becsatlakozzon a gyújtó P-alakú biztosítószögének fülébe. Ezután az akna fedelét visszazárták.
Az aknát talajra lehetett telepíteni, egy kis gödörbe, a talajba (nem mélyen) vagy a hóba (úgy, hogy az aknafenék a talajra támaszkodjon), mindezt úgy, hogy a felszínen csak a billenő-kar látszodjon ki. Ezután az akna helyét álcázták. A billenőkarra előtte feltettek egy csődarabot amit egy biztosítószög rögzített a billenó-karon. Így helyezték be az aknába (a biztosítószög egyben kontrolálta a billenőkar behelyezésének mélységét). Miután meggyőződtek abban, hogy a billenőkar függőlegesen áll, kihúzták a csőből a biztosítószöget. A korabeli szabályzatok azt ajánlották, hogy a biztosítószöget zsinórral, biztonságos távolságból húzzák ki a katonák. (A fényképpen az aknák billenő-kar nélkül láthatók).
/Az akna hatástalanításának módját mellőzöm/
4. Külalakja, méretei, súlya, anyaga. Fém, dobozalakú aknatest, zöldre vagy olajbarnára festve, a feliratok feketék, sablonnal felhordva; méretei - 21.5×21.5×11 cm; súlya - 9 kg.
5. Rendeltetése, iniciálás módja: harckocsi-elhárító, fenéklemez alatt, billenő-kar hatására robbanó romboló-akna (fugazzi - olaszul:))
6. Főbb jellemzői:
a). töltet (töltet súlya, anyaga, töltet halmazállapota (p.l. öntött, préstest, granulát, bináris komponens, stb.); 6 kg trotil vagy melinit préstesteg (400 és 200 grammos kiszerelésben);
b). Hatásnövelő elem (ha van) - (repesz, acélgolyó, stb.); alkalmazás szempontjából lényegtelen, de az akna fémburkolata képezhet repeszeket, amik 4-6 m távolságig sebeket ejthetnek.
c). Gyújtó (detonátor) típusa; MUV, vagy UV, vagy UVG gyújtók.
d). Gyújtó-fészkek száma és elrendezése; egy gyújtófészek az akna tetején.
g). Iniciáló terhelés (nyomás, húzás, fesztelenítés, stb.) 5-8 kg.
7. Hatástalanítás módja: /nem adok leírást, ugyanis hasonló a ma is használatos, billenő-karos aknákhoz! Robbantással kell megsemmisíteni.
8. Figyelmeztető kiegészítések; nincs.
9. Az akna sajátosságai; nincs. (alkalmazása -30 és +40 fok között). Harckészségét 2-3 évig megőrizte.
10. Személyes észrevételek;
Abban az időben bőven elegendőnek bizonyult az akna rombolótöltetének az ellenséges jármű fenéklemezére kifejtett hatása, ráadásul, amikor az akna megjelent, a világon még vajmi kevesett tudtak a komulatív hatásról.
Az első komulatív töltetek (a páncéltörő ágyúk számára) Németországban jelentek meg, közvetlenül a II. világháború előtt és szigorú titoktartás övezte őket. Hitler csak 1941 őszén adott engedélyt használatukra, amikor kiderült, hogy a Pak 35/36 páncéltörő 37-mm-es ágyúk, és a 28-mm-es PzB 41 nehézpuskák képtelenek átütni a T-34 és KV tankok páncélzatát.
Mellesleg, az akkori harckocsik fenéklemeze nagyon vékony volt. Íme, egy jelentés a ,,sün" tankelhárító műszaki akadály teszteléséről szóló dokumentum-gyűjteményből (1941 nyara):
,,...A T-26 harckocsi, miután ráhajtott az akadályra, mozgásképtelenné vált, mivel leszakadt az olajpumpa fedele és elszakadtak az olajvezető csövek, minek következtében az olaj pár perc leforgása alatt kifolyt a motorból. Emiatt állt le a harckocsi. A BT-5 harckocsi, mivel jóval nagyobb dinamikus hajtóerővel bír, eleinte leküzdötte az akadályokat, de erősen deformálódott a fenékpáncélzata, ami kihatott irányíthatóságára, a frikcionok működésére, a fordulékonyságra. Két óra javításra volt szükség és a futóművek új beállítására, korrigálására..."
Úgyhogy az adott akna robbanása - ami jóval hatásosabb volt egy egyszerű műszaki akadálynál - bőven elég volt arra, hogy használhatatlanná tegye a német Pz Kpfw I (fenékpáncél 3-4 mm) Pz Kpfw II (fenékpáncél 6 mm), Pz Kpfw III (15 mm) és a leggyakoribb német harckocsi, a Pz Kpfw IV (10 mm) megsemmisítéséhez. Mellesleg, az agyonreklámozott Pz Kpfw V ,,Panther" fenékpáncélja is mindössze 17 mm volt.
Sajnos ennyi, amit erről az aknáról írhatok. A rólla szóló adatokat a korabeli "Инженерные войска" (,,Műszaki csapatok") tankönyvből kölcsönöztem. Ez volt az egyetlen könyv, amelyben adatokat találtam az adott aknáról.
Minden adatot, ami az akna méreteire és a gyújtószerkezetre vonatkozik az amerikai hadsereg külföldi aknák identifikációjára vonatkozó nagy katalógusból (2. kötetes) kölcsönöztem.
Váratlan helyről is jött segítség: többek között Veremejev Ju.G. nyugalmazott műszaki ezredestől (és hadtörténésztől) Oroszországból, és D. Gorbowsitól (Lengyelország) (az aknák képei). Végül, de nem utolsó sorban Najden Ilijev bulgár fegyvermérnöknek kell köszönetet mondani, aki megcsinálta a gyújtószerkezet vázlatát.
Már csak azt maradt megtudni, hogy hogy hívták az akna tervezőjét, mennyi aknát gyártottak, és milyen front-szakaszokon volt bevetve.:)
11. Az aknát alkalmazó államok:
kizárólag Szovjetunió. A háború után gyártása befejeződött és nem maradtak raktárkészletek belőle.
Régi korok aknái. Szovjetúnió, Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg
..................................
A TMB sorozat harckocsi-elhárító aknái (TMB-1, TMB-2, TMSz-B)
..................................
Az akna rövid története, belső szerkezete, működési elve:
Az adott sorozat összes aknája hasonlóan néz ki és teljesen egyezik belső szerkezetük, működési elvük, mindössze méreteikben és a robbanótöltet súlyában különböznek egymástól. Ezért a leírás teljes mértékben érvényes a sorozat mindhárom aknájára. A különbségeket külön kiemelem.
Típusából/rendeltetéséből kifolyólag ez egy tankelhárító, futómű elleni, nyomásra robbanó akna. A robbanás azután következik be, miután a harcjármű futóműve (hernyótalp, kerekek) ráhajt az akna felső részére. Az akna teteje és fedele közötti űrnek köszönhetően megtörténik - terhelés hatására - a cellulóz aknatest deformálódása (gyűrődése), aminek következtében nyomás éri az MV-5 gyújtót, amely elsülve belobbantja a köztes (iniciáló) robbanótöltetet (75 grammos trotil préstest) és ettől detonál a főtöltet (ammonit).
Ezt az aknát 1940-41 telén tervezték és gyártották. A Vörös Hadsereg 1941 végén-1942 elején alkalmazta. Viszont elég gyorsan kiderült, hogy az öntött cellulózból készült aknatest, függetlenül attól, hogy olifával (víztaszító lakkal) volt impregnálva, nem áll ellent a nedvességnek, gyakorlatilag pár nap alatt amorf masszává válik, aminek következtében az akna elveszíti hadrafoghatóságát (a szalmiák-salétrom alapú robbanóanyagok felszívják a nedvességet, és elveszítik robbanó-készségüket). Az aknát csak száraz talajban, vagy - télen - nagyon alacsony hőmérségleten, stabil, ,,száraz" hóban lehetett alkalmazni. Az adott aknák felkutatása és hatástalanítása (főleg a szétázott daraboknál) gyakorlatilag lehetetlen volt, mivel az aknát nem érzékelték a fémdetektorok, a szétázott aknákon pedig áthatolt az aknakutató bot hegyes vége. Csupán a gyújtószerkezet és a 75 grammos köztestöltet maradt ilyenkor éles, de az már a gyalogságra is veszélyt jelentett.
Az aknatest egy felső és egy alsó részből állt, amiket egy papír-szalaggal ragasztottak egymáshoz.
A felső rész felületén, középen, vagy egy menettel ellátott nyílás, amit normál esetben fémkupak fed.
Az alsó fél alsó részén van egy technológiai nyílás, amin keresztül az aknát feltöltötték ammonittal (trotil és szalmiák-salétróm keveréke), amit utánna egy cellulóz dugóval ragasztottak le. Ja, igen abban az időben ezt a keveréket amotol-nak nevezték!
Az alsó részre ráragasztottak egy cellulóz-membránt, amin középen volt egy nyílás. Ebbe a nyílásba helyeztek egy vékonyfalú fémpoharat (patront) ami a 75 grammos trotil préstestet tartalmazta (köztes robbanóanyag).
Az akna nem rendelkezett biztonsági berendezésekkel, kiegészítő gyújtófészkekkel, felszedésgátlókkal, és elméletben a felszedhető, hatástalanítható aknák csoportjába tartozott.
A gyújtó univerzális, nyomásra iniciáló volt - MV-5, egy MD-3 gyutaccsal. A gyutacsot a gyújtóba kellett betekerni, ezután szabadon behelyeztékaz akna felső részén lévő fészekbe, majd rátekerték a kupakot.
A csapatokhoz az akna felszeretlen állapotba került (a gyújtót és a gyutacsot külön tárolták).
A telepítésnél az aknát be kellett helyezni a gödörbe, ki kellett tekerni a felső részén lévő kupakot, be kellett tekerni a gyutacsot a gyújtóba. Ezután behelyezték a nyíláson át, ellenőrizve, nem-e áll ki a gyújtó felső része az aknatestből, majd rátekerték a kupakot a helyére.
Az akna hatástalanításához (elméletben!) ki kellett tekerni a kupakot, át kellett fordítáni az aknát és óvatosan ki kellett ejteni a gyújtót a tenyérbe. Ezután kitekerték a gyujtóból a gyutacsot, amit biztonságos helyre szállítottak. A gyutacs nélküli gyújtót vissza lehetett helyezni az aknába. Ha a gyujtó nem esett ki a fentebb említett műveletek során, akkor azt kiemelni, bármilyen szerszámmal is (csipesz, tűzszerész-fogó, stb.), vagy kipiszkálni más módon (rázni vagy csapkodni az aknát) szigorúan tilos volt! Az ilyen aknát hibásnak minősítették és robbanással kellett rombolni. Arról van szó, hogy az MV-5 gyújtó gyutacsának iniciáló terhelése mindössze 1-3 kg és még egy enyhébb kéznyomástól is elsülhet. Az akna a 90-120 kg iniciáló nyomást a szilárd cellulóz aknatestnek köszönheti, illetve annak konstrukciójának.
Az aknát kézzel lehetett telepíteni talajra, a talajba, a hóba. Az akna működésének ideje az aknatest víztaszító tulajdonságaitól függött, és a környezeti adottságoktól függően pár naptól terjedhetett pár hónapig. Mivel az aknatest (nedvesség hatására) elég gyorsan tönkrement, ezért az akna már nem csak a járművekre jelentett veszélyt, hanem a gyalogságra is, mivel az MV-5 gyújtónak alacsony az érzékenysége (1-3 kg), ráadásul a konstrukciós sajátosságainak köszönhetően a gyújtó korlátlan ideig éles marad (élesített helyzetben nincs egyetlen egy terhelt vagy feszült alkatrésze). Az akna karton színű volt (vagy barna-szürke foltos). Az akna nem kapott markert.
Az akna töltete megfelelően erős volt. Konstrukciója egyszerű volt, gyártása olcsó, gyors, használata egyszerű. Egyetlen konstrukciós hiányossága a hordozó kar hiánya volt és nem rendelkezett biztosító berendezéssel, ami néha balesetekhez vezetett.
Mindezeken kívül rendkívül áűtgondolatlanul és szerencsétlenül volt kiválasztva az aknatest anyaga - ömlesztett, nem-vízhatlan karton (cellulóz). Ez is érthető, mivel a fő kritérium a nem ritka és olcsó anyag felhasználásának követelménye volt. Ezt a feladatot hibásan oldották meg, mivel a karton (cellulóz) nem alkalmas agresszív környezetben történő használatra, ráadásul leterhelték gyártásával a nyomdákat és papírgyártó üzemeket, amelyek így is nem győzték termelni a papírt és nyomdaipari termékeket.
Ráadásul az akna gyártásához leginkább megfelelő anyag, a fenoplaszt (bakelit) gyártása rendkívül kisméretű volt (a volt bakelit-üzemek a megszállt területeken maradtak) ezért szó sem eshetet arról, hogy aknatesteket gyártsanak belőle. Az akna külalakja, méretei, súlya, anyaga: öntött cellulóz(karton) aknatest, karton színű, vagy szürke-barna foltos; méretei - d= 24/27.4/28.7 cm; magassága - 13/15.2/16.8 cm; súlya - 6.6/7/8 kg.
Rendeltetése, iniciálás módja: harckocsielhárító, futómű alatt robbanó, nyomásra robbanó akna.
d). Gyújtó-fészkek száma és elrendezése; egy fészek az aknatest tetején.
e). Az akna tartozékai (ékelő cövek, láb, botlódrót, stb.); nincs.
f). Hatásos repesz/rombolóhatás rádiusza; felhasználás szempontjából lényegtelen.
g). Iniciáló terhelés (nyomás, húzás, fesztelenítés, stb.) 90-120 kg
7. Hatástalanítás módja:
NEM HATÁSTALANÍTHATÓ! Robbantással kell megsemmisíteni.
8. Figyelmeztető kiegészítések;
Az aknát -40 és +40 fokon belüli skálában lehetett alkalmazni; az aknatest szétázása és a gyújtó alacsony érzékenysége miatt RENDKÍVÜL VESZÉLYES aknatípus volt.
9. Az akna sajátosságai; különösebb sajátosságai, a gyenge aknatestet kivéve, nem voltak.
10. Személyes észrevételek;
Elméletben, ez egy nagyon jól tervezett akna volt. Ha műanyagból lehetett volna készíteni (bakelit, ebonit), akkor valószínűleg a II.VH legjobb harckocsi-elhárító aknája lett volna. Ráadásul az elég nagy test-közti üreg miatt növelni lehetett volna a robbanótöltet mennyiségét, a céloknak, változó követelményeknek megfelelően. Az aknatest öntése miatt bármikor lehetett volna növelni az aknatest szélességét vagy magasságát. A műanyag aknatest, ráadásul, vízhatlanná tette volna az aknát, és ennek hatására alkalmazni lehetett volna feltöltéséánél a granulált ipari robbanóanyagokat, pirotechnikai helyettesítőket vagy szalmiák-salétrom alapú műtrágyát/robbanóanyagokat, amik rendkívül érzékenyek a nedvességre (ezáltal olcsóbb lett volna a ,,mindenevő" akna előállítása.
Hogy veszélyes volt a gyújtója? Abban az időben ez nem számított.
A németek is gyártottak a háború végén karton-aknákat (Papmine), de ez már a technikai, anyagi és nyersanyag-bázis elvesztésének tudható be.
11. Az aknát alkalmazó államok.
Szovjetunió. De mivel az akna konstrukciója rendkívül egyszerű, előállítása olcsó, illetve közepes ipari bázist igényel, előfordulhat, hogy feltűnhetnek a hozzá hasonló konstrukciók bárhol a világon.
Jelenleg nem gyártják sehol és raktáron sincsenek készletek belőle.
Francba! Át kell néznem, hogy eddig milyen aknák kerültek fel:((( Átnézem a akna és légiós topikot, mert nem emlékszem, írtam-e már a szovjet II.VH-s papíraknákról (TMB sorozat: TMB-1, TMB-2, TMSz-B).
Nos, befejezem a ,,tankelhárító-kutyás" cikket (mert már esedékes volt) majd folytatom tovább a szovjet/orosz aknákat.
..............................................
,,Tankelhárító-kutya" (folytatás)
Eleinte teljesen másképpen tervezték az adott akna bevetését. A tervezők elgondolásai szerint a kutya (az akna hordozója) különleges kiképzésen esett át, és ezért többször is be lehetett vetni, méghozzá nem csak harckocsik ellen, hanem bármely másfajta objektum ellen, amelyeket robbanással meg lehet semmisíteni vagy meg lehet rongálni (föld- és beton-túzvezetési pontok, páncélkupolák, raktárak, bunkerek, zárt tüzérségi állások, lőszer-rakaszok, üzemanyagraktárak, stb.). Ebben az esetben a málha bontható volt. A kutya, megközelítve az objektumot, önállóan vagy síp-jelre megrántott egy kart ami a pofájától balra állt ki a hámhevederből. A málha zárai (amik hasonlóak voltak az ejtőernyők gyorskioldóihoz, azaz lüversekből, kónuszokból és tartó-kapcsok kombinációjából álltak) szétnyiltak és a málha a földre esett. A kutya visszatért a cinológushoz (kutyás-felvezetőhöz) miközben az akna vagy a billenőkarra történő ráhajtás után, vagy (ha objektumról volt szó) az időzített gyújtó zárása következtében robbant.
Viszont szinte lehetetlen volt beidomítani a kutyákat ilyen bonyolult feladatsorra és manőverezésre (rejtve megközelíteni az objektumot, megállapítani az akna elhellyezésének optimális helyét, végrehajtani a málha ledobását. A katonai vezetőség előtt végrehajtott bemutató, amely alapján elrendelték egy málha próbasorozat legyártását, és elfogadásra került az akna, nem volt más, mint egy egyszerű szemfényvesztés. A valóságban, az Inga névre hallgató cirkuszi kutyát hosszú ideig ugyan ahoz az objektumhoz szoktatták (egy moszkvai lőtér területén), ugyan olyan viszonyok és ugyan azon útvonal mentén, azaz - mindössze egy primitív cirkuszi dresszúrán esett át.
A kutyakedvelőket és a kutyaidomítás lelkes híveit gyakran elhagyja a mértékletes és objektív mérlegelés képessége, ha kedvenceikről van szó. Olyan intellektuális képességekkel kezdik felruházni az állatokat, amellyekkel azok nem rendelkeznek, ráadásul bebeszélik környezetüknek - és elsősorban saját maguknak - ,hogy a kutya képes önálló, bonyolult elemzésre, tervezésre és ésszerű, logikus cselekménysorozatok végrehajtására.
Az unatkozó újságírók és a filmrendezők, akiknek elsődleges céljuk eladni termékeiket és növelni az érdeklődők számát, a képességeikben hihetetlen kutyákat kreálnak és mutogatnak. Elég, ha visszaemlékszünk a lengyel ,,Négy páncélos és a kutya", az orosz ,,Alij, a határőrkutya", az amerikai ,,Lessi" vagy ,,Boomer, a csodakutya", illetve ,,Rex felügyelő" német sorozatokat.
Önmagukban ezek a filmek ártalmatlanok lennének, ha minden egyes néző teljes mértékben tisztában lenne azzal, hogy a filmeken látott túlzások mindössze ,,biológiai fantázia" terméke. Sajnos sok ember hajlamos összetéveszteni a fantáziát a valósággal. Innen születnek a blődebnél blődebb elvárások, elméletek és felhasználási tervek. A ,,tank-hund" példáján látszik, hogy ezek a tervek semmi jóhoz sem vezettek.
Pár tucat elpusztult kutya, néhány-tucat meghalt vagy megsebesült vörös katona (akiknek a lövészárkaikba vagy fedezékeibe befutottak a géppuskatűztől megrémült kutyák), értelmetlenül elhasznált robbanóanyag, semmivé vált pénzek, és a fölöslegesen lekötött ipari és munkaerő kapacitás - ez volt a kutyamániások blőd fantáziájának terméke. Az is biztos, hogy ezért az ötletért valaki még kitüntetéseket és érdemrendeket/elismerést is kapott. Hisz lám, ,,még az oktalan állatok is a Haza védelmére álltak" címszó alatt.
Ezután - már a háború után - a cinológiai szakirodalomba megjelentek az első mítoszok és legendák arról, hogy mennyire hasznosak voltak a harckocsi-vadász kutyák, és hogyan ,,menekültek előlük a ,,Tigrisek" és más hitlerista tankok". Ostoba mese.
Nem kéne ezt művelni, kutyakedvelő urak és hölgyek. Amire a kutya képes - azt maradéktalanul megteszi; amire fizikailag képtelen - azt fölösleges tőle elvárni és felruházni ilyen baromságokkal. Ne alázzuk meg kitalációinkkal a kutyát, a nemes állatot, amely több tízezer éve hűségesen szolgálja az embert, képeségeinek megfelelően. A fantazmagóriák nélkül is csak is a legnagyobb elismerés illeti a Kutyát.
,,Tankelhárító-kutya"
.....................................
1. Az adott aknát gyártó állam - Szovjetunió..
2. /Képp alább; a málhás akna első, billenőkaros verziója/
3. Neve, számkódja, elnevezése vagy ragadványneve.
Противотанковая собака, "Tankhund mit Sprengausriftung.
4. Külalakja, méretei, súlya, anyaga.
Két vászontáska egy nyereggel, rajta a billenőkaros gyújtót tartalmazó dobozzal, súlya - 18,4 kg, méretei 90×40×40 cm.
5. Rendeltetése, iniciálás módja.
Billenőkaros (időzített gyújtós) mozgó, harckocsi-elhárító, fenékpáncél elleni akna.
Amúgy, ha már durrogtatni kell, én ezt jobban szeretem:)))
Elasztit (EVV-11)
(nem hiszem, hogy Magyarországon sokan ismerik.:)
Én nagyon szerettem:))
A képek forrása:
Инженерные боеприпасы. Руководство по материальной части и применению. Книга первая. Военное издательство. Москва. 1976г. (Nagyon ritka könyv, de annál érdekesebb és értékesebb.)
Hasból mindom tehát kéretik fenntartásokkal fogadni !
Én a TM-62 hk.aknára tippelek ez annak lehet a gyujtója (bár nem biztos , hogy ez a legjobb megnevezés mert semmilyen robbanó vagy inicializáló anyagot nem tartalmaz , talén az elsütő szerkezet helyesebb lenne) . Egyszerű beforduló szerkezetű , telepítés előtt közvetlenül kell becsavarni az aknába majd a gombot megnyomni rajta , a gomb megnyomása után az ütőszerkezet befordul az akna élesedik . Az ucsbnij oktatót jelen ezt a pld-t kiképzésre használhatták .
Mégegyszer , fenntartásokkal kezelni a leírtakat vagy 10 éve láttam ilyet utóljára .
UMV-3 felirat található rajta, néhány szám és az ucsebnüj felirat. (ez utóbbival nincs is gondom :) Hogy működik, milyen jellemzőkkel bír? Szvesen fogadnék róla egy olyan kis ismertetőt, amit eddig megszoktunk.
