Na de ha valóban 1.számú mintadarab, akkor múzeumban a helye, Orosházán, vagy Budán a várban (ilyen állomásokat találtam a készítője életrajzával kapcsolatban), hisz kiállítási tárgyként nem is kell, hogy tökéletesen (vagy egyáltalán) szóljon. Ha senkinek nem kell adok érte 50ezret aztán majd találok neki helyet :)
Volt egy oreg zongoram par eve... szerettem volna megcsinaltatni, mert hianyzott par kalapacs... es hat elkeseredtem, mert oruletes penzt kertek volna erte, es nem garantaltak, hogy a minosege olyan lesz, mint egy annyi penzert vett ujnak.
Az oreg zongora csak akkor ertek, ha valami esemeny fuzodik hozza... a technika az amit meg kell fizetni - es az a reginel mar nem sok.
Abszolút nem értek a zongorákhoz, ill. a zenéhez, ezért hozzátok fordulok tanácsért. Mit lehet kérni egy ilyen zongoráért? Thék Endre által készített 1 számú mintadarab.
Angol mechanikás, páncél tőkés, pár billentyű nem ad hangot.
Ezt tanultam én is, de fogalmam sincs mennyi idő alatt... Amúgy szerintem teljesen mindegy, hogy ki mennyi idő alatt tanulja meg, nem vagyunk egyformák:)
Szerintetek /pl. /Bach No.1. Inventio-ját menyi idő alatt "illik" /szokás, lehet;-), stb./ megtanulni? Mivel egyedül tanulok, még mikor járok órákra akkor is, sosem tudom magam hová tenni, hogy nehezen vagy könynen tanulok-e, hogy mi az elvárható egyáltalán, stb.
Tanulok egy darabot, elemezni kéne az agyműködésemet, az egyik része csak akkor megy, ha odanézek (már a billenytűkre), a másik csak akkor, ha nem nézek oda.
Hát ez az, hogy különböző memória típusok vannak, ki vizuális, ki auditoros, ki motorikus, stb.. ezért nem jó, ha egyetlen módszert kiáltanak ki üdvözítőnek a tanulásra, és ha zenetanárok egyetlen dologra, módszerre "esküdnek fel" és ahhoz mereven ragaszkodnak, de arra már nem veszik a fáradságot /mondjuk arra sem;-)/, hogy megfigyeljék adott gyermek/tanítvány hogyan működik, melyik típusba tartozik, mi az erőssége stb.
Szerintem nem ott van a profi/hobbysta vízválasztója sem, hogy valaki kottából vagy fejből zongorázik-e. Az én legutóbbi tanárnőmnek nagyon gyenge volt a memóriája úgy általában/mert még ez is szempont/ és sehogysem értette miért nem akaródzik nekem kottából játszani, mikor az "sokkal könnyebb". Hát neki;-)
Ez érdekes, én szerintem egy darab kottáját se tudom kívülről. Sőt, soha se tudtam. Nagyjából persze előttem van a kottakép, de azt nem látom, hogy melyik hangjegy hol van:D
Ennek ellenére szinte bárhonnan tudom folytatni azokat a darabokat, amiket játszok.
Mivel itthon mindenki ezt csinálta, már óvodáskoromban lelkesen zongoráztam. Amikor viszont beirattak zeneiskolába, átadtak más tanárnak (tehetségesnek tartottak, és anyukámnak nem fogadtam szót), akinek kiskamaszkoromra tökéletesen sikerült lehűtenie a lelkesedésemet. Meg persze jött a "komolyzene pfuj" időszakom.:) 17-18 éves korom körül kezdtem el újra gyakorolni. Azóta is zongorázom, de amolyan rohamszerűen. Időnként megtetszik koncerteken egy-egy olyan darab, amit azért meg tudok tanulni, olyankor gyakorolok ezerrel, amíg nem megy rendesen, aztán az elkövetkező hónapokban megint csak azt játszogatom, ha leülök időnként, amiket tudok.
Erdekes korbekerdezni, ki miert zongorazik... foleg akkor, ha felnott fejjel, netan osz fejjel kezd hozza... :))
Ami a zenetanulas mellett szol: tanulas... jo, erdekes, szeretem. Valamit kell tanulni, kell az uj ismeret.
Aztan... amit hasznal az ember, nem megy tonkre - azt tartjak az orvosok.
Ami az eszemet illeti, mar elhagytam :)), de talan az emlekezo kepessegemet a rendszeres edzessel lehet kicsit marasztani :)). No meg az ujjak... ugy nez ki, hajlamos vagyok RA-ra, es egy dolog tudja kesleltetni: a mozgas... no a zongora tanulas egy nagyon kellemes modja az ujjak tornajanak...
Én is nehezen tudom elképzelni, mert én is csak amolyan hobbizongorista vagyok, és megelégszem vele, hogy az "ujjamban vannak" a darabok, hiszen úgysem koncertezek, magamnak itthon meg teljesen mindegy, ha vissza kell mennem az elejére, mert elakadtam. Anyukám viszont zongoratanár, rengeteg koncerten is játszott, és ő mondja, hogy a kottaképet is kellene memorizálnom. Őt ha megkérdezed, hogy egy adott ütemben milyen hangok, akkordok jönnek egymás után, lazán megmondja anélkül, hogy ránézne a kottára vagy a billentyűkre. Gondolom, ezt a készséget is lehet trenírozni, csak hát sok idő, gyakorlás. Én azért nem lettem zenész (a családomban mindenki más az), mert mindig lusta voltam egy-másfél órácskánál többet zongorázni.
Angol mechanikás, páncél tőkés, pár billentyű nem ad hangot.
