Keresés

Egykor Izrael negyven évet kapott, hogy felébredjen

Nem élt vele, és lerombolták a templomot

Mózesnek negyven évre volt szüksége, hogy felnőjön, és találkozhasson az Istennel

Hogy majd kivezesse a kiválasztott népet a száműzetése helyéről

Onnét, ahol a világosságot sötétségbe temették, és a szentélyt megtették sírkamrának

És elétek jött a Bölcsesség a Szavával, és lassan letelik a negyven év, amely évek keresnek titeket

Hogy a sírkamrát feltörjétek, és belépjetek a szentélybe

A Bölcsesség maga lépett elétek hogy kihozzon benneteket Egyiptom földjéről

Egyiptom Földjéről, ahol menedéket kapott a Gyermek

Hogy mint gyermek, keressétek meg az Igazságot, és ahogy Egyiptomot megáldottad, és nem feledkezel el róla, úgy titeket is megáldjon

Ugyan a halálnak erősek a kötelei, de a szív kötelékei képesek szétszakítani

Isten Mózes előtt kettéválasztatta a tengert, most azon van, hogy a Lelke lebegjen a vizek felett

És aki segítségül hívja, annak kettéválassza a vizeket, hogy világossá válhasson a gondolat, amely már élet

Ugyan a föld gondolatai kavarognak, és takarnak, de Áron botja most is képes azt a tengert kettéválasztani

Ne tagadd, magad előtt se tagadd el, hogy csodákban szeretnéd

De ha körbenézel és taglalsz, azt látod, hogy minden felismerésben, és akaratban épül

És amint a félelem, úgy a külső bizonyosság is elvesz az akarattól

A belső bizonyosság meg építi, a mikor meg kell küzdenie a kint ellenfeleivel, akik még mindig a halált keresik

Hanem egy csodát építs, ami a megtérés, ami nem más, mint taglalás, és akarat

Ami pedig nem kényszer, hanem példa

Jézus keresztjében

A föld kényszerít, az élet az vonz

Az a kereszted

Szabadság nincs máshol, mint szellemben és igazságban

Ami megint csak a kereszted, hiszen a szellemben is lemondás, és az igazságban, az sem más, mint akarat

Kikerülve a kényszerből

Ugyan arra gondolsz, mennyi mindent adott neked a föld, de nem tudott mást adni, csak azt, ami a földben marad, és mégis az eget szolgája

Az ég nem kezdődhet másban, mint gondolatban

Amelyik önmagában hordozza már a felismerést

Csakhogy nyilvánvalóvá teszi, hogy lemondásban keress

Mert szeretet nincs lemondás nélkül

Az igazi csoda az, amelyik felvállalja a lemondást, és belép a belső felismerésbe

Nem kényszerít, hanem példát alkot, ami tanúságot tesz az igazságról

Tudom, amit tudok, reményem, hogy felismerjem azt, amit nem tudok, hogy ebben már elém állhass

Ami annyit tesz, állj magad elé, ami nyilván nem jelenti azt, hogy kettőzd meg magadat

Hogy tied lehessen az az érték, hogy átlásd azt, aki nem vagy

Mert nyilván előttem az a kérdés, hogyan léphetek Isten elé, úgy, hogy hozzám lépjen

Nyilván abban a reményben, hogy részesüljek

Hát az anyák szülöttei között a legnagyobb nem tartotta méltónak magát, hogy Hozzá lépjen, nyilván mi sem mondhatunk egyebet

De mégis többet tehetünk abban a felismerésben, hogy Hozzá lépünk

Hogy méltatlanságunk felismerése ellenére Hozzá lépünk

Az anyák szülöttei közül ez az értelem az ő öröksége

Mert ugyan semmink sincs, ami tőlünk lenne, de mégis a mienk az akarat

Mert ugyan jöhet a Kegyelem, ahogy akar, de mégis az a kérdése, mit szeretnél

Mert aki megcselekszi az akaratomat, annál szállást veszek, és kiárasztom rá a kegyelmeimet, mint egy folyót

Az pedig nem más a részünkről, mint akarat

Ugyan gondolhatom, hogy kevesebbel bírok, vagy többel, de ezek semmik

Hanem az akaratom abban minden

A méltatlanságom meg nem kérdés, hanem legyen a felismerésem, úgy, ahogy vagyok

És akaratot veszek a reményemben, és Hozzád lépek, hogy elemésztődjön a tisztaságodban a tisztátalanságom

Azaz a bűnbánatomban bocsánatot nyerjek

Az első megmérettetésem az önmagam felismerése, a második a reményem, hogy ki tudok e abban tartani

És megadod az elsőt, a tisztaságra törekvő akaratnak

És megadod a másodikat, a megtartó akaratnak

Hogy szállást vehess bennem, és Te lehessél bennem minden

Akár el is képedhetnél azon, hogy hány tudós, magát tudósnak tartó, és a világban tudósnak tartott veszti el az emlékezetének a tömegét, amikor másvilágra tér, hiszen nem fogadott a szívébe

Ugyan egy sakknagymester hány lépéssel tudd előre tervezni? – bizonyára elképed majd, amikor ráeszmél Isten terveinek volumenére

És mit szóljon a programozó, aki logikájával felépít működő mechanizmusokat, és programokat, amikor mesterséges intelligencia megnevezéssel nem tesznek a lényegben mást, mint gúnyolódnak rajta, mintha nem is lenne köze a munkájához

Nevezve a gépet intelligensnek, amelyik nem tud többet, mint az egy és kettő között különbséget tenni, anélkül, hogy részéről lenne abban gondolat

Sőt az nemcsak a programozó kigúnyolása, hanem benne van az irónia saját magunk felett, amelyik azt mondja, gép vagy

És amikor belegondolsz, hogy amikor eszel és iszol, amikor valami késztet, és egyszerűen a késztetés szerint cselekszel nem vagy több, mint a robot, aki egyet és a kettőt szajkózza

Az állat sem tesz mást, és mégis sokkal többet cselekszik, mert benne van az ég késztetése, amelyik felépíti benne közben az életet

Az ember meg kilépett abba a szabadságba, ahol már nemcsak az ég készet, hanem a pokol is

Csakhogy a késztetés le van korlátozva már az akarattal

Így az ember aközött választ, hogy gúnyolódjon saját magán, hiszen mesterséges „intelligenciának” veszi magát, aki már nem dönt a testi késztetésein túl

Vagy kilép az állati sorsból, és mérlegel, és dönt

Az ember test és lélek, addig eljut a felismerésben

Csakhogy azon túl rendelkezik szellemszikrával is, aki részessé teszi az égre

Hogy elszakítsa magát a szellemétől, és választja az állatit, az a döntése, hiszen az is döntés

Vagy felismeri Isten Szavát, a szívébe néz, és az akarata felébreszti a szellemét, teheti

Szívébe nézve, megragadva az akaratot, hogy már emlékezzen, lelke egyesül a szellemével

És avval a lelke feléled az örök életre

És már szomorúan néz mindazokra, akik a gépet intelligensnek mondva gúnyolódnak saját magukon, akik nem mondanak mást - állat vagyok, ne tarts másnak

Már az értelem is felháborodik a gondolaton, a szív meg sír, hiszen sírba helyezték

Az amikor azt mondod, amit a gépről mondasz az egy ártatlan megnevezés, nem lehet ártatlannak nevezni, hiszen az az akaratod a sírba

Kérdezek tőled, hogy mérlegelj, és válaszolok is, hogy mérlegelj

Szemet, fület, és ízeket kaptál, és nem másért, minthogy mérlegelj

Fájdalmakat, és jó érzéseket, hogy minden a helyes értékében tűnhessen fel előtted

Értelmet, és emlékezést, hogy minden a helyére kerülhessen

Ha ezek közül bármelyik is hiányozna, ha a lehetőséged hiányozna a mérlegelésre, az csorbítaná a szabadságodat

Mint ahogy van kint és bent, van a testednek és a lelkednek észlelése

Mint ahogy a bent jó társa csend, mégis a bent színes, és harmonikus zenei

És az emlékezésedhez is tartozik kint és bent

Amit az elmédbe fogadsz azt sokszor könnyen elfelejted, és aki átlép a másvilágba az is felejt

De aki a szívébe fogadja az emlékeit az nem felejt, és amit befogadott arra a másvilágon is emlékezik

Értelem és szív, azaz értelem és szeretet

A jó sem válik az érdemünkké, ha az az értelemé

Hiszen annak egészen más indokai vannak, mint a szeretetnek

És az gyötrődés, hiszen küzd egymással a kint és a bent, miközben szolgálják egymást

És ha kint bármiben is hiányom lenne, de bent nincs hiányom

Így a kint hiánya szolgálja a bent bőségét, hiszen befelé irányítja a figyelmemet

Az gyakran előfordul velünk, hogy nekitámadunk az Istennek, mert ínségben, és szerencsétlenségeinkben nem látjuk, amint segít, amint nem láttuk, hogy próbálkozott velünk, hogy oda vezessen, hogy elkerüljük ezeket az eseményeket

És az meg az akkori véleményünknek a gyökereiben ellene mond, hogy aki kezdi megismerni az Istent, azt eltölti a hála, azért, amiket tett érte

Persze mennék az Istenhez reklamálni, holott már elmondta nekem, hogy menjek Hozzá, hogy adhasson

Mennék is Hozzá, de hát messze nem értettem meg, hogy Hozzá nem lehet máshogy lépni, csakis szellemben, és igazságban

Így hogy bárhova odamenjek, azzal, hogy Hozzá megyek, az értelmetlen

Hanem ha áldozatért megyek, az már nem ott van, hanem itt

Hogy értelmet nyerjen bennem, itt vagyok

És amikor felismerem abban, akkor már nem az van, hogy azt csak képzeled, hanem valóban találkozol Jézussal

Elküldte a Szavát, hogy felismerd, itt vagyok

Hogy már ne az értetlenségemben dühöngjek, akkor amikor én nem mentem Hozzá

Amikor engem is a szabadságba akar vonni, mint ahogy az teljesen értelmetlen dolog, hogy megmondjam neki, hogy hogyan gondolja

Hiszen azon van, hogy lássak, és megértsek, és megtaláljam a válaszokat a miértekre

Jézus győzelme még nem a te győzelmed, hanem az a megformált akarata

A győzelmed meg nincs másban, mint amikor megdicsőíted az Istent, ami nincs másban, minthogy megragadod és megtartod az akaratát benned

Istennek nem az a győzelme, hogy kijelenti, hogy legyen, mert az annak a természetes velejárója, hogy lesz

Hanem amikor koldus ruhát ölt fel, és kiterjeszti a Szavát a világra, és elviseli azt, amit teszel a Szavával

És azokban, akik felébredtek az igazságra, megadja a lehetőséget, hogy felébredj

És ugyan egyikünk sem lehet büszke, hiszen az az ébredésünk hogy meglátjuk magunkat

De mégis benne van a lehetőségünk, hogy felismerjük a Szavát az igazságban, és az igazságot a Szavában

Ami kezdeti lépésünk, hogy megtanuljunk járni

Eddig még csak keresve, de ettől kezdve találva

És az Egy Házad meg fogja dicsőíteni az Istent

Ahogy megdicsőítette Jézus, az Ő keresztjében az Atyát

Úgy fogja megdicsőíteni az áldozatában a Fiút

És ugyan még a Házadban a kőfalat látod, de végül is neked kell lerombolnod magadban azt a falat, hogy megtaláld az életet

Mert ugyan keresed a világosságot, de az nincs máshol, csakis a Világosságban, annak a lakóhelye pedig a Házad

És ahogy a kereszted visszakerül minden Házadra, úgy a Szavad mellé visszakerül az élet az Eucharisztiában, és a bűnbocsánatban

Most ugyan a világ még azon van, hogy lerombolja a falakat, hogy megdöntse a Tanításokat, de száznegyvennégyezret rendeltél arra, hogy őrizze

Ők azok, akik tisztára mosták magukat a Bárány vérében

És ugyan hogyan gondolhatnád Jézusra azt, hogy az elveszejtőd, mikor mindezt megtette érted, felépítette érted

Hogy már ne mondhassa senki, hogy nem ismertem fel, hanem aki be akar lépni az életbe, az élhessen

És más ne mehessen a halálba, csak az, aki tudatosan a halált választja

És ugyan felhangzik a száznegyvennégyezer ajkáról a hála éneke, de mégiscsak legyen meg az is, hogy felismerd azt, amiért megérdemli a háládat

És azzal is megtörténjen az, aki azt gondolja, hogy jó vagyok, hogy felismerje, senki sem jó, egyedül csakis az Isten

Ugyan szeretnél a szívedre hallgatni, de ahhoz az is kell, hogy a szíved tapasztaljon

Az meg abban van, hogy ahhoz jön a tapasztalás, aki elmegy a tapasztalásért

Az meg ugyan bent történik, de mégis ahol megtisztulhatsz, az a Házad

Ami úgy kezdődik, hogy felismerés, ami Tanítás, majd úgy folytatódik, hogy célzott akarat, ami nem más, mint az engedelmesség

De az már attól kezdve könnyű, amikor megélem, hogy szeretete édesebb a méznél

És ismerd fel, hogy már eléd léptem, és most arra várok, hogy felém lépj, hogy átölelhesselek

Mit jelent az, hogy Istenben lenni, elsősorban azt, hogy keresem az akaratát bennem, és önként, és átgondolva követem

És akkor átölel engem, a Szeretetet a szeretetével

Az akaratát követve válok szabaddá, és az egy hatalmas tér és terület, hiszen az akaratomban járok

Ha nem az akaratában járok, akkor nem vagyok az Istenben, és akkor a Törvény az, ami vonatkozik rám, az életem meg véges

Ugyan azért követem az akaratomat az Istenen kívül, hogy szabadságra jussak, de annak az indítéka bennem, hogy szabad maradhassak a bűnben, szabadon választva azt magamnak

Az pedig lekötözöttség, és egy szűk terület

Ki akarok kerülni a határok alkotta térből, ehelyett bekerülök mégis a Rend által lekorlátozott területre

Megengedése az, hogy fájdalmat akarsz okozni, hát ismerd meg a fájdalmakat magadon

És magamra hagy, hogy magam döntsek

Bár nem akarom megérteni, de a bűn fájdalmak okozása, a fájdalom okozása pedig bűn másokkal szemben

És amíg nem nézek a másik szemével körbe, nem láthatom azt a fájdalmat, amit okozok neki

Ugyan tehetném, de megvárom, amíg az a fájdalom ami éri, elérjen engem is, az a fájdalom lesz az, ami kinyitja a felismerésemet, amire pedig nem lehetek büszke

És az nagyon jól van, hogy a hasonló keresi a hasonlót, mert az lesz a felismertetőm

Amikor meg belépek az Istenhez, követve az akaratát bennem, majd felismertet engem magammal szemben

Hogy önmagamtól alkalmatlan vagyok a jóra

Senki sem jó, hanem egyedül Isten a jó, és amennyi a részesedésem, annyi a jóságom az Istenben

Így senki sem mondhatja, hogy nem részesedik, hanem mindenki annyiban részesedik, amennyit tovább ad abból

Így tehetem, hogy bővelkedek, és tehetem, hogy elszegényedek, miközben azon küszködök, hogy gazdagodjak

Hogy tagadom a részesedésemet, hiszen nem látok, ezért nincs is miből megértsek

Amelyik edénybe öntenek, még ha cseppenként is, de előbb utóbb megtelik

Amelyikből meg kiöntenek, nem is várhatom, hogy tele lesz

Hogy felismerjem az Istent, az bent történik, kint meg történjen aszerint, ahogy a bent felismer

Addig meg olyan vagyok, mint akit ostoroznak, miközben szép szavakkal kenik a májamat

Bár ugyan nem akarom, de az előbb utóbb elvezet arra, hogy szomjúhozzam azt, ami csak az Istenben elnyerhető

Gondolatom járja a köreit, próbálkozik, csak ne kelljen bentre néznie

Felszólítás megy vele szemben: Isten közel van hozzád, és szeret téged

Előttem a kérdésem, amitől meg akarnék szabadulni, hol van az Isten?

Isten a szívedben kutat, Lelke folyamatosan ott lebeg a vizek felett, a gondolatok óceánját szemlélve

Hogy elvihesse a hírt neked:  itt vagyok

Akik járják a természetet, tudják, hogy az egyensúly megtartatására egy fűszál milyen csodákra képes

És milyen csodákra képesek azok a gyengesédek, amelyek akaratot indítanak

A Sátán, és a pokol minden erői sem tudnak az Egyház hajójára több erőt kifejteni, mint amire egy fűszál képes

Ezért nem is erőt akarnak kifejteni, hanem hazugságokkal indítani akaratokat

Ugyan azok sem képesek egy karcot is ejteni a Saroksziklán, de magukat a halál örvényébe vetik

Az alázatból fakad a felismerés, a felismerés meg bűnbánatra indít minket

Hiszen telve vagyunk tévedésekkel, és a földünk tele rossz magokkal, Tőled eltávolító gondolatokkal

És a bűnbánatban ki kell őket ásni, és Neked megvallani, hogy ne tehessenek kárt bennünk

És meg kell gyötörni magunkat az önvizsgálattal, mert azok rejtőzködnek, és lényegtelennek mutatják magukat

Olyanok, mint magasság vízállás idején a gátban rejtőzködő ürgelyukak, amiket a gátőr nem vett észre  

Isten Szava érvényes az egész mindenségben

Így amit mond, azt úgy vedd, neked mondja, és az úgy van

És attól kezdve, hogy annak veszed, amint mondja, kinyílik az értelmed

És amint befogadod az engedelmességben, megnyitja az a szívedet, és attól kezdve saját magának lesz az Igaz Tanúja

Így az a kérdésem, hogy hol van az Isten? - attól kezdve értelmetlen

És amikor kérdezem, az ellenem tanúskodik, azaz magam tanúsítom a nyomorúságomat

És más nem tesz értetlenné engem, hanem az a nagyságom

Bár az értelmem fog megérteni, de mégis az alázatom lesz az, aki megérteti az értelmemet

Hiszen minden előttem áll fehéren, és feketén

Az egyszerűségében

Annál nincs nagyobb tévedésünk, mint amikor azt gondoljuk, nincs bennünk tévedés

Mint ahogy a puszta jóakaratunkat jóságnak gondoljuk

Mert ugyan a tisztaság valóban akarattal kezdődik, csakhogy nem az önös akaratunkban folytatódik

Mert a jószándékban ott van az önös, az Isten akaratában viszont nincs benne

Így a jószándékunk is abban válik tisztává, hogy vizsgálunk, elsősorban önvizsgálatban vizsgálunk

Hiszen a látszólag tiszta tetteink is fakadhatnak önösségből

Sőt válhatnak a dicsekvéseink tárgyává

Így jobb, ha azokat nem látja senki, sőt ne is értse senki, nehogy kísértésbe essünk

És jobb is, ha majd amikor tesszük, elsietünk azoktól, nehogy elkezdjük fényezni magunkat

Hogy azokban se lássunk mást, mint az alkalmatlanságunkat, mint aki dicsekedne

És amikor valaki dicsérne minket, itt az ideje, hogy az arcunk borura forduljon

Hogy felismerhesse ő is abban a helytelent, amint megkísért minket

A hála pedig egészen más, mint a dicséret, az okai is mások

Hiszen a hála amit kelt bennünk, az a hálánk

Így az egyik legszebb szó, ami megörvendezteti az Istent, mint ahogy az az örvendezésünk, az a köszönöm

És máris találtam abban egy kötődést az Istenhez

Abban máris élhetjük a jelenlétét, úgy, hogy valóban jelen van

Igazán nem nehéz hozzá kapaszkodókat találnom, s találnod

Minden nap megtörténik, és minden nap egészen gyakran megtörténik, hogy akik nem ismerik egymást, megítélik a másikat

És persze ez önmagában nem hír, hiszen mi is részesei vagyunk annak

Hanem amikor megismerik egymást, akkor egészen megfordul a véleményük

És ebben mi is részesedünk

És amint így vagyunk egymással, mennyivel inkább így leszünk az Istennel a Fiában

És amint mi megpróbáljuk megvédeni magunkat az első gondolatban, és az első gondolattól, Ő kiáll, és fogadja az ítéleteinket, tudja, amint megismerjük, megfordulunk

Elküldte hozzátok a hasonlót, aki erre nem lehet büszke, hogy felismerjétek, nem lehettek büszkék

És mégis a megismerésben méltókká váljunk

Hogy a felismert szégyeneinktől megfoszthassuk magunkat a megismerésben

Ugyan ki teszi érted a legtöbbet, nem sokat kell töprengened, hogy válaszolj

És Ki az, Aki hűséges hozzád, akkor is, amikor még hűtlen vagy Hozzá?

És Ki vesz a tenyerére, amikor már mindenki más elhagyott?

És ki fog elviselni majd téged, amikor elviselhetetlen vagy, hiszen csak magadra gondolsz?

Amikor majd dicsekszel, és akkor, amikor ok nélkül csak panaszkodsz?

Ugyan úgy jön hozzád, mint egy koldus, és mégis minden meghajol előtte

Tehetné, hogy úgy lásd meg, amint van, ehelyett megengedi, hogy magadat gondold a középpontba

Megengedi számodra a mélységet, hogy annál inkább elérhesd a magasságot

Aki türelmes a türelmetlenségeinkben

Aki nem hatalommal jön, és se nem erővel

A királyok Királya jön közénk a Szavával

Aki meghagyja az érdemtelennek a lehetőséget, hogy a segítségével érdemessé váljon

Aki jön, sőt már kijelenti, itt vagyok

Hogy felismerhessük a Királyt a méltóságában

Ahogy a mennyben meghajol előtte minden térd, úgy a Földön is megtörténjen a felismerésben

A Bölcsesség jön, hogy dicsőségben érkezhessen, az épülésünkben

Aki megrepeszti a köveket, és megmozdítja az állót

A Szavával teszi

Hogy is gondolhatnánk a különbségeket bennünk, nyilván, hogy felismertünk, vagy nem

De valójában a különbség bennünk az irgalom, hogy tesszük, vagy nem tesszük

És aki felismert, az is jó, ha azt tudja

Ugyan mondja az Isten, hogy gyertek hozzám, és élő forrást fakasztok bennetek, de valójában nem vesszük komolyan

És az a komolyan vevés az nagyobb, mint a felismerés

Szembeállítalak magaddal, hogy komolyan vedd, amit mondok

Addig a pillanatig, meg hagyom, hogy úgy legyen veled, ahogy az íjász megfeszíti az íját a szenvedésedben

Én adom, megengedem, hogy az történjen veled, amint a másikkal cselekszel

Elháríthattad volna, és el is háríthatod még, ami történik veled

Most azt mondom el neked, amit nem tettél

És amikor megtörténik, hogy komolyan veszed a szavamat, akkor megengedem, hogy választhass, hogy hű maradsz a komolysághoz, vagy visszaesel

Ugyan mondod, hogy nem kérdeztek téged, és megszülettél, de az nem úgy van

Ugyan emléked érted nem lehet, de azért értelmed lehet

Mert senki sem születik a testébe az ő beleegyezése, sőt saját akarata nélkül

Mint ahogy senkinek sem más kovácsolja a sorsát

Mert a téged befolyásoló sors nem más, mint egy lehetőség, hogy felismerd az életet, és a részesévé váljál

Értelmezd magadat, és értelmezd az Istent, hogy helyére kerülhessenek benned a gondolatok

És értelmezd a földi életet, mert annak nincs köze a véletlenhez

Isten egy gondolata vagy, amelyik méltó, hogy önálló és szabad életet éljen

Úgy vagy a gondolata, hogy szabadságot adott

Értsd meg a felelősséget, amit a Föld hozott

Ugyan az úgy mutatkozik előtted, mint egy éden, mégis abban lesz a legnagyobb jótevőd, hogy valójában tisztítótűz

És az a döntésed, hogy úgy éld, mint egy édent, vagy úgy, mint egy tisztítótüzet

Ha úgy éled, mint egy tisztítótüzet, akkor valóban édenné válik, de már nem a testnek, hanem a léleknek

Ha elfogadom a keresztjét, akkor bőtermő földre lépek

MINDEGYIK nemzetet egyazon törvényed szerint szereted és ez igy helyes ! Hozsanna.

Kelet és Nyugat közé helyeztél egy nemzetet, hogy kibékítse Keletet és Nyugatot

Az engesztelés koronájával koronáztad

Öt sebe, mint az öt Szent Sebed mutatja a szándékodat

Hogy kibéküljünk magunkkal, a másikkal, és az Istennel

Nem a nagyot hívtad meg, hanem a kicsit

És az rendben van, hogy a másik szándékát keresed, de ugyan felismered az Isten szándékát benne

Hogy megtörd jeget, amit magad, és az Isten Szava közé helyeztél, hogy végre felujjonghass

Hova is gondolok, amikor a föld bölcsességébe burkolózok, dicsérve magamat

Mikor elém teszed a Szavadat, és a Szavadban magadat

Hogy felismerjek, és már ne én legyek magamnak minden, hanem Te tölts el felismerésekkel

Ugyan még nem tudom, mit hoz el hozzám a Tanításod, de majd megismerlek abban Téged

És már nem az lesz, hogy azt hallgatom, amit mások mondanak Rólad, hanem én leszek az, aki mondja, itt van az Úr

Ugyan jössz rácsodálkozni, abban, amint mondasz, de arra ébredsz, amint neked mond

És hova is tehetnéd a gondolataidat, amikor majd egy tőről fakadnak

Nyilván nem fog elférni egy edényben

Ha egy lány sóvárgó karjának nem tudsz ellenállni, hogyan tudnád megállni, hogy megismerd

Amikor eléd helyezi a vágyait, amikor Szava édesebbé válik a bensődben a méznél

Eddig elfordultam, és nem volt bennem tűz

Most Rá nézek, és felébreszti magát bennem

Szava hozta, Szava tette, életet adott a haldoklónak

A Szeretet egy és ugyanaz, és a Tanítása is egy, miközben az értelmezésünk annyi, ahányan vagyunk, abban, akik vagyunk, és amire nemigen lehetünk büszkék

Hogy magamat megkülönböztetem abban, hogy jónak gondolom magamat, az a gonoszságom, hiszen megkülönböztetek, sem magamat nem látom, sem azt, akit éppen hasonlítok

A Tanítás egy, és az értelmezése is egy a Lélekben

Ugyan a gondolatom lemarad, de a szívem helyére teszi az értelmezésemet, amikor rám tekint a Lélek

Minden megosztottságom azt mutatja, nem kértem a Lélektől, miközben panaszkodok Neki

Így az értelmem azt gondolja, helyén van, miközben megoszt

Rosszul gondolom, ha az értelmemre bízom a sorsomat, miközben a Lélek az alázatomat várja

Egy a Tanítás, a számos értelmezéssel mutatjuk, mik vagyunk

Egy a Tanítás, az értelme is egy, amint egy a Lélek

Hogy azzal gyötörjem magamat, hogy megértsek, miközben engem vár a Lélek, távol bolyongok

Ugyan megkeresztelkedek vízzel, de az nem más, minthogy megkeresztelkedjek Lélekkel

Az pedig a szeretetemből fakad, amit igazolok irgalmammal

A türelmem meg megvár engem, hiszen hátul vagyok

És hogy úgy értsek meg, hogy közben elutasítom a Lelket, az a lázadásom, ami pontosan az, mint az angyalok lázadása, siratni való az állapotom, nyugodtan felvehetek a földről egy követ, hogy abban szemléljem magamat, az értelmem sem több, mit a kő értelme

Hogy nincsenek véletlenek, azt magunktól is kezdjük felismerni, az évek bennünket felvilágosító áramlásában

De hogy mért nincsenek, azt nemigen akarjuk megérteni, hiszen feltűnik abban a felelősségünk kérdése

Sokkal inkább azon vagyunk, hogy mást ismerjünk fel, mint a valóság, mintha irányítanánk fotelből a sorsunkat

Miközben áldozatokká válunk

Minden mást próbálunk felismerni, ami babonaság

Pedig úgy van, amint felismerünk valamit, amit nem tudunk megmagyarázni, nem akarunk oda eljutni, hogyha van lelki, akkor Isten is kell hogy legyen, aki értünk tevékeny

Inkább azon vagyunk, hogy ragaszkodjunk olyan dolgokhoz, aminek nincs értéke, és az babonaság

Holott amikor felismerjük mindenben, amit véletlennek is gondolhatnánk, az összefüggéseket, akkor mehetnénk tovább az összefüggésekért

Abban meg nem hoz más világosságot, mint az Isten Szava

Ami felkelti bennünk a gondolatot, hogy keressek

Ha elzárom magam a kereséstől, akkor a megtalálástól is elzárom magamat

Igaz a keresés megnyitja a szememet a felelősségemre

Magammal és másokkal szemben, mint ahogy az Istennel szemben is felismerem a felelősségemet

Ugyan az igaz, hogy a Kegyelem akkor jön, amikor akar, és ahhoz, akihez akar, de az úgy van, hogy ahhoz nem akar, aki maga nem akarja az igazat

Így ugyan várom, hogy jöjjön, de a vágyammal, hogy jöjjön, ki is eszközlöm az eljövetelét

Így az ébredésem, ami az ébresztésem, megelőzi az eljövetelét

És bár az szép lenne tőlem, hogy már elsőre a Szavából megértsek, de valójában abban kezdek el megérteni, amit értem kapok

És az meredeken szemben áll azzal, amit elvesznek tőlem

És az a nagy fordulásom, hogy amikor elveszek másoktól, ráébredjek az igazságra, és másokhoz is úgy kezdek igazodni, ahogy magamhoz

És a ráébredésem az, amikor önzetlenül kapok

Így nem mondhatom, hogy nincs feladatom, mint ahogy nem mondhatod, hiszen várnak ránk az utánunk érkezők

És az nem lehet a büszkeségem, hogy előbb értek, hisz abban az egyedüli érdem a Kegyelemé

Aki megelőzte az értelmemet azzal, hogy kaptam

De az, hogy a szemem meglát, az még nem akarat, hanem a kezemben van az akaratom, hogy már lemondok arról, hogy elvegyek, és inkább megosztom azt, amivel bírok

Lelked menekül a hazug nyelvtől, az ártatlan vért ontó kezektől, a gonosz terveket szövő szívtől, attól, aki belső kényszert érez arra, hogy rosszat tegyen, a hamis tanútól, aki minden lélegzetvételével hazudik, aki széthúzást szít felebarátai között

Hogy milyen célból alakulnak ki a háborúk, az önösségünk érdekeiből alakulnak ki

És abban az egyik első csoport, amikor Isten nevében, támadjuk az Istent

Amikor vak kényszeríti a látót

És ugyan azt gondolod, hogy az teszi, akinek hatalma van, de sokkal inkább az teheti, aki a mások önösségében hatalmat kapott

Azaz mégsem a látót kényszeríti

Azaz nem másnak van lehetősége lekötözni a háború akaratát, hanem neked, és nekem is

Ugyan a föld azt gondolja, hogy hatalma van, de csak annyi, amennyit megenged az akaratod

És a tényleges akaratod, az nem a vágyad, hanem a cselekedeteid

Amiben az első az imádság, és az irgalom

Így a háborúban nem azt láthatom, amit tettek, hanem azt, amit nem tettem

És az nem úgy van, hogy ne értsd, hanem úgy van, hogy meglássad

Előtted az eszköz, és elém jön a megértésem, hogy felvállald az áldozatot, aminek hatalma van a békétlenség felett

És előttem a kényelmem, aki önmagának követel

Miközben azt várod, hogy meghallhasd, hogy mi fog történni, az fog történni, ami az akaratod

Ugyan megjövendölték az eseményeket, de mégis abban nincs úr

Mert azé a hatalom a békétlenség felett, aki felvállalja az áldozatot, így képes a megjövendölt sorson is fordítani

És az hiába való gondolat, hogy annak meg kell történnie

Hanem az az igazság gondolata, hogy az történik meg, amit megengedsz

Amikor közömbös vagy, ami azt jelenti, nem teszed meg azt, amit megtehetnél, akkor az történik meg, ami megszenvedtet

Ajánljátok fel magatokat a két Szent Szívnek

És ne feledjétek, hogy félelemből felajánlani magatokat, abban nincs érték

Ezért ha félelemből tennétek, álljatok meg, és kezdjetek el szemlélődni, mert a szemlélődés az egy kérdés is

És akkor már tapasztalhattok, és az majd elűzi a félelmeteket

És akkor a távoltartás akarata szertefoszlik, és a helyét átveszi a vágy, hogy megismerjetek, hiszen amikor megérzitek a lány illatát, és meglátjátok a szemében a tükröt, az már vonz titeket

Mikor meglátjátok, hogy rész vagytok az egészből, hogy az egészben érkezik el hozzátok az érték

Majd amikor magával ragad téged a buzgóság, és azon leszel, hogy tetszését találja benned az Úr, és elkezdesz böjtölni

Gondolj arra is, hogy a böjtnek is megvan a jó mértéke, mert a túlzott böjt is válhat bűnné

És ne hanyagold el az egyéb feladataidat

És ne essél a másik kelepcébe, hogy másokkal kiszolgáltasd magadat

Mert akkor mélyebbre kerülsz, mint ahonnét jöttél

A kapcsolatod nem jogosít fel arra, hogy másoknak a terhére legyél

Hanem sokkal inkább az járjon vele, hogy másoknak enyhítsd a terheit

És a segítséged se váljon mások számára teherré

Az istenkapcsolat nem merev, hanem rugalmas, folyamatos mérés, és alázat

Nagyon egyszerű, hogy mi fog történni a Földön, mert az egyrészt az akaratod, másrészt az, amit kérsz az Istentől

Csakhogy az akaratodat legkevésbé sem ismered, mert az nem a tested vágya, hanem az, amit cselekszel másokkal, hiszen lélek vagy

Így az a leggyakoribb eset történik veled, hogy azt gondolod, hogy jó vagyok, ami köszönőviszonyban sincs azzal, amit cselekszel a másikkal, és amit érzékel tőled

És ha nem engesztelnének érted, imádkozva érted az Atyához, már egyáltalán nem biztos, hogy még élnél

És az nem lenne az Isten akarata, sőt nagyon nem, sőt ellentétes az akaratával, hanem az a cselekedeteid következménye lenne

És ugyan mondhatod, hogy ne beszéljünk arról, ami nem történt meg, de nem tetteid miatt nem történt meg

És gondolod, hogy mért is imádkozzak, mért is kérjek az Istentől, amikor alapvetően minden rendben van

És mit is fogsz cselekedni, amikor ez a minden rendben van elmúlik nálad?

Hogy kérjek az Istentől az engem szolgál, mint ahogy arra vár, hogy szolgáljon téged

Mert abban ismerem meg, mint Irgalmat, a valódi lényegében ismerjük meg

És abban belépsz oda, ahol lélek szerint a legfőbb vágyad, hogy legyél

Csakhogy azt nem tudod kívülről felismerni, hanem csakis közvetlenül, ami pedig abban kezdődik, hogy kérek, ami pedig nem más, mint imádság

És ugyan nem tudod meghálálni az érted imádkozóknak az áldozatait, de mégis megszolgálhatod imáddal azokban, akik még úgy gondolnak magukra, mint mondják, hogy jó vagyok

És ha belegondolsz, az okos elé megy a bőségben az eseményeknek az imáival, hogy azok bőségből  bőségbe torkoljanak

Isten juhai, Benned keressétek és találjátok meg örömötöket, sehol máshol. Szegezzétek Rá a tekinteteteket! Ne forduljatok se jobbra, se balra!

Istennek nincs tanúra szüksége, hanem a szükségetek, hogy Benne találjatok

Emlékezzetek meghívástokra, arra van szüksége, arra a mérlegelésetekre van szükségetek

Isten önmaga tanúsít, mindazoknak, akik belépnek véres lábnyomába